Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-20 / 186. (929.) szám

Csütörtök, augusztus 20. Megnyílt az Országos Kéz­művesipari Tárlat Budapesten A magyar kisipar az iparművészetiéi együtt vonult íöl — A lakaíosipar vezet — Számos gyári cég is résztvesz a tárlaton Budapest, augusztus 19. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) Hemzetiszinii zászlódiszbe öltözött a liget. A Stefánia-uton keresztbe feszi tett záslók jel­zik, hogy az Iparcsarnokban megnyílt az Országos kézművesipari tárlat. Az első ilyen kiállítást az Országos Ipar egyesület 1842- ben rendezte és kitartó szervezés utján el­jutott az 1885-iki országos kiállításhoz, amelynek maradványai közé' tartoznak az Iparcsarnokkal együtt azok a ügeti pavilo­nok, amelyek még ma is — bár más célok szolgálatában — ékesítik a Városligetet. A kisipar és iparművészet nemes versenye * A most megnyílt kiállítás a magyar kis­ipar nagyszerű fejlődéséről számol be. Saj­nos, méreteiben nem olyan nagyarányú, mint maga az ipar. Legalább erre vall az, hogy a kiállítók sorában nemcsak számos iparművészünk is megjelent (ami különben csak emeli a kiállítás értékét), de számos olyan gyáripari vállalkozást is láttunk a ki­állítók között, amelyeknek az ilyen speciá­lis célú kiállításon nincs helye. Lakatosok, órások Ezúttal tehát csak az iparosok munkái érdekelnek bennünket. Amint belépünk a csarnok középhajójá­ba, szemünk megakad Vályi Ödön svájci „zsebórajáratán41 és két műszerén, melyekre az van ráirva, hogy szabadkézzel készítette. Kissé groteszkül hat, hogy egy-két lépés­nyire egy nagyobb „ékszergyár44 segéde precíziós gépén ezüst cigarettatárca díszíté­sén dolgozik, tehát nem — szabadkézzel... Hermann János mülakatos készítményei valóságos iparművészeti remekek. József fő­herceg arcképe és egy erdőrészlet (dombor­mű vek), valamint különféle fémekből készült gyönyörű csokrok, a legfinomabb ötvösmű­vészetre emlékeztető kivitelben. Van olyan lakatosunk is (Jungfer Gyu­la), akinek műhelyét 1786-ban alapították. Itt is számos iparművészeti dombormű és cikk vetekedik a legkülönfélébb lakaíoskészitmé- nyekkel. Bieler Károly müiakaíos fülkéjén ilyen táblácska lóg: „Hazafias cselekedet a ma­gyar ipar és kereskedelem támogatása44. Vájjon megszivlelik-e hölgyeink, akik han­gosan kérkednek párisi ruhájukkal és kalap­jaikkal? „Önmagad jólétét mozdítod elő a hazai ipar támogatásával44 hirdeti egy másik fölirat... Jancsurá.k Gusztáv egyszerűen rézmü- vesmesternek nevezi magát kis tábláján, de kiállított tárgyai iparművészeti nívót érnek el. Hirschmann Tivadar és Kiss Erzsi és Kiss Ferenc iparművészek kiállítása külön említést érdemel. ízléses készítményeikkel vonják magukra a figyelmet. Égy hatalmas toronyóraszerkezet (Sovinszky József) arról tanúskodik, hogy Magyarországon ennek az iparnak is, akárcsak a zsebóraiparnak hiva­tott művelői vannak. Ezt beszédesen doku­mentálják a Budapesti órásipartestület fel­szabadult tanoncainak vizsgamunkái. A hangszeripar jelentékeny módon kép­viseltette magát a kiállításon, de feltűnő, hogy a híres magyar bútoripar jóformán tel­jesen távolmaradt a tárlatról. A bőr- és nyergesipar néhány igen tet­szetős fülkében mutatta be készítményeit. A kalaposok, hímzők, szabók, cipészek szin­tén elég jó! vannak képviselve. Külön feltűn­nek a fényképészek, akiknek nagy fűlikéi a képtárlatok illúzióját keltik. Érdekességek Szövik József uram, papi ruhaszabó na­gyon jól dolgozik, csak kissé túlságosan vi­gyáz vevői címzésére. Kiállított reverendái­ról a következő neveket jegyeztük le: Nagy- méltóságu dr. Vass József népjóléti minisz­ter, dr. Pataky Arnold egyetemi tanár ő mél­tósága és nagyságos Kronoerger Ferenc egri kanonok ur ... Mondottam, hogy a lakatosipar vezet a tárlaton. A sokféle lakatos-remekmű között feltűnt nekem az Épületlakatosok és rokon­szakmák szakegyesületének egyik jubiláns (1893—1923) képe, amelynek lakatoskészi- tette kerete a kiállítás egyik legérdekesebb darabja. A vas és vörösrézből készült kere-' tét Szász Sándor és Knausz Gyula terve szerint Turner József kovácsolta. Az egye­sület alapítója Vanczák János... A képke­reten vörös rézlakatok lógnak a következő felírásokkal: 1896: redőnylakatosok (tudni­illik ekkor csatlakoztak az egyesülethez), 1898: könnyű vasszerkezeti lakatosok, 1904: Krimitschau, 8 heti kizárás, 1906: kapanyele­sek beolvadása, 1907: bár ez a rendszer, 1908: V. m. szövetség felfüggesztése, 1910: 13 hetes harc a 9 órai munkaidőért, 1917: vas- és rézbutoflakatosok, 1918: sodrony- szövők és fonók. A lakatosok komolyan ve­szik szakmájukat. Tanulhatnának tőlük. Erdélyi Árpád. Tizenkét magyar iskola halála A kultuszminiszter rendeleté elnémítja a tornaijai járás iskoláit — Állás nélkül maradt Öreg tanítók Torna’ja. augusztus 19. (Saját tudósítónktól.) Az iskolaügyi mi­nisztérium legújabb rendeletével a tornaijai járásban a következő szinmagyar reformá­tus községekben szünteti be szeptember el­sejével az iskolát és vonja meg a tanítóktól az államsegélyt: Tornaija. Otrokocs, Sajóinké, Szkáros, Kövecses, Csíz, Jénc, Pálfalva, Zeherje, Zádorkáza, Balogujialu és Mezőtelkes. A beszüntetést a tisztviselőlétszám apasztásával és a növendékek csekély szá­mával okolja meg. Ezek az iskolák mind ős­régi iskolák és a gyermekek száma csaknem mindenütt eléri a 40-et. A rendelet értelmében kénytelenek lesznek a gyermekek a sokszor öt-hat, vagy ennél is több kilométerre fekvő, más községek iskoláiba járni. Kénytelenek lesznek a református gyer­mekek' katolikus és zsidó iskolákat fölkeres­ni, mert az előjelek szerint a beszüntetés, Fülek, augusztus 16. Kora hajnal van. Fázósan húzódunk össze a kabát védőszárnya alatt, még fázósabban azon­ban azok, akik az éjszkát is itt töltötték, szent búcsúra jövet, szérűkön, kapualjban vagy jószom­szédok házainál. Nagyboldogasszonynapra vir­radtunk, a várromok közül íel-felrobbanó mozsa­rak füstös pukkanása jelzi. A falu rezesbandája ékesszólóan riasztgatja a még most is szendergő­ket. Még alig van hat-hét óra, a falu már, mint a méhkas, zsibong, kicsinyje-nagyja az utcán, a templomtéren lázasan fejezik be a diszitést és minden bucsufiasátor várja már a vevőt. Fülek, a váráról híres délszlovenszkói nagy­község, kettős ünnepre virradt. Elsősorban a köz­ség hagyományos, legnagyobb napját, a Nagy- boldogasszonynapi búcsút tartják meg s ezt ös­szekötik a templom 2C0 éves jubileumával is. Kétszáz éve annak, hogy Koháry István gróf, a császárhii kapitány, Munkács várában ette Thököly rabkenyerét, melyet csak néha izesitett meg szép szóval Zrínyi fona asszony. Hosszú, küzdelmes évek után szabadult nagyvégre a költő gróf (itt szerezte a „Rab vasat penget44 cintii is­mert versét is) és szent fogadalma zálogául épít­tette meg a füleki katolikus szentegyházat. Igaz ugyan, hogy egy kis kápolna már az Árpádok alatt is hirdette itten Isten dicsőségét, de a nemes gróf kiszabadulásának örömére nagy, hatalmas, diszes barokkstilusu templomot adott át a fran- ciskánusoknak. Diszes. hatalmas templom. Érté­kes festmények, súlyos faragások. S kint a főbejá­raton a ferencesek címere — két keresztbefekte­tett kar egy kereszten —, mely alatt ott olvas­ható: „Isten dicsőségére építette gró! Koháry István." 1725. Kétszáz éves templomukat ünnepük a füle- kiek s vele együtt a környék'. Ott áll a templom büszkén a falu közepén, uj tetőiével, uj órájával s mellette a íerencrendiek rendháza, manapság már csak két tisztelendő páternek állandó lakása, négyszögü, udvar köré épített homályos folyosó­ja, utveszTŐs beosztású, cellás, hűvös kolostor. Szinte várja az ember, hogy egy betüvető-barát halad át a folyosón vagy kámzsás atyák gyüle­keznek a rcfektórium felé . . . Itt is, ott is egy kép, szobor, kereszt. Titok­zatos, fantáziára ösztökélő, kedves öreg kolostor. Kint azonban gyűl a nép. Egymás hátán szo­rong már Fülek, Sőreg, Sávoly, Béna, Gömörsid, Bolgárom, Püspöki, Ajnácskő, Törincs, Perse, Galsa, Ragyolc, Csákányháza, Pinc, Fülekkövá- csi, Fülekpilis, Bojk, Ipolynyitra, Rapp, Terbelét: Korlát!, Guszma s ki tudja mennyi falu népe. Szí­nes, tarka tömeg hullámzik, mormol, énekel. Las­san vonultak reggeltől a poros utakon, csizmát- lan (mert ezt csak a falu határán húzzák fel, hogy kiméi ödjék), nagy processziós zászlók alatt. Hosszan nyújtják ,a nótát az előéneklők. Az egyes falvak éneklése különös káosszá olvad át. Lassan- kint ezrekre menő tömeg gyűlik össze, — olyan szám, amilyen háború óta nem volt. Nagy, de­monstratív tüntetés ez a nép hite, vallásossága mellett. A mozsár kis időközökben pukkan. Kisebbet, nagyobbat, ahogy már sikerül. Az egyébként el­hanyagolt várromok tétjén kiváncsi fiatalság áll, még a legborzalmasabban meredek falakon is. Onnan füstöl elő a mozsár. A Wesselényiek, Ko- háryak régi kulcsos vára. hét megye gyűléseinek viharvert tanúja áll örizőül a mai napon. Szürke, úgy látszik, egyelőre csak a reformátusokat sújtja. Súlyos megpróbáltatásoknak lesznek ki­téve a tanítók, akiknek legtöbbje régi, kipró­bált, öregedő iskolamester. így például a tornaijai tanító: Liíkey György 43 éve tanít közmegelége­désre Tornaiján. Most öreg napjaira állás nélkül marad, államsegélye beszüntetve, legjobb esetben egy éhbérnek sem nevez­hető nyugdíjjal eilbocsátva. A szeptember 8-án összeülő konvent minden lehetőt elkövet majd ezen jogfosztó rendelet kiparirozására, de ki tudja, lehet-e ennek eredménye? A hivatkozott rendelet karhatalmat is emleget az ellenszegüléssel szemben. A rendelet kiterjeszkedik természetesen nemcsak az egész tiszáninneni egyházkerü­letre, hanem minden bizonnyal az egész szlo- venszkói és ruszlnszkói református egy­házra is. hatalmas falai alatt lüktető, modern élet, vásáros zaj s a harci idők emlékeképpen csak a mozsár durran néha nagyokat. A templomban állandó mise folyik. Aki be nem fér, kint várja a tábori misét. A riporter szeme éhesen ugrál csoportról-csoportra, boldo­gan jegyzi emlékébe a sok színes képet: imádko­zó öregek, éneklő vénasszonyok, olvasót pörgető hivők. A templom sötét hajóiban, a kolostor hű­vös folyosóin szanaszét ülnek az emberek s á'hi- tatosan, kitartóan ülik végig az egész délelőttöt, egyszer egy esztendőben alaposan megtisztálkod­ván lelkileg. Palócok, barkók. De az idők szomorú jele: a népviselet kiveszett ezen a tájon. A férfiak a ren­des polgári európai divat követői, már ki csizmá­val, ki nyakkendő nélkül, ki vidéki eleganciával. Különben is férfinépség határozottan kevesebb a buzgó asszonyoknál. Az asszonyok, lányok vise­leté harminc év előtti divatlap szerint megvar­rott széles, puffos ujjak'ból, halálig szoritó derék­ból s százráncu, hosszú, sokszámu szoknyából áll. De itt aztán hihetetlen fényűzést, hihetetlen színösszetételt s hihetetlen varrónőremekeket produkálnak. Fáj a szivünk. A régi szép palócviselet innen fi Mátra erdei közé szorult. Errefelé nagyon okos a nép, sok a gyár és a nagyvasuk A ruházkodá­suk hihetetlenül naiv s mosolyra késztető lett ép­pen a régi viselet s a modern divatlap közti ki­egyenlítődés keresése miatt. Aztán megszólalnak a harangok, a nép min­den utcából összetódul, a búcsú főrésze követke­zik, a tábori istentisztelet. Dittel István rozsnyói kanonok megy a szabad ég templomának szószé­kére s a templom jubileumának történetét mondja el messzihangzó szavakkal. Aztán nagyhatású ünnepi beszédben inti a népet Isten követésére. Most és ift különösen! Mély csend a tömegben.- Figyelnek. Olvasók' csörögnek. A füleki rendfentartó tűzoltók kétség- beesett erővel húzzák a kordonkötelet. Aztán a tömeg mint hömpölygő folyó ömlik színes zászlók alatt a processzióra. Impozáns, hatalmas menet, a vár körül kanyarog. Rézkürtösök fújják a szent- énekeket. Lobognak a zászlók, piroslik a balda- chin. Tömjéniüst, imádság, énekszó, csengetés, harangzúgás, mozsárdurranás. Kavargó, gomoiygó kép. Egy nagy vidék, Gömör és Nógrád hithü palócságának felvonulása a Nagyboldogasszony színe elé. A templomban helyet nem kaphatni. A betó­duló napsugár ezer színben! törik meg az arany cirádák szögletei közt. Karének a kórusról. Fé- .nyes papi segédlettel mise a templomban s kint a szabad ég alatt a be nem férőknek. A vásáros bódék mintha ostrom alatt állná­nak: mindenki csak egy kis bucsufiát, mézes­kalácshuszárt vagy színes botot vesz az otthon- valóknak. Fagylaltlé csurog az utcán, gyerekkürt rivalog. Bent a kocsmákban már a legények inté­zik a szomszédos falvak virtusi sorát. Szóval in­kább manapság, mint fokossal és bicskával. Nem divat az már, verekedni. Meg a sör nem is vidít arra nagyon. Hát inkább csak a cigány húzza, mert a csendőr ott vigyáz. A füleki templom beszentelt uj teteje nevetőn piroslik a napba s büszkén üti az uj óra a tizen­kettőt. Bálint Benedek gvárdián érdeme a temp­lomnak ez a renovíciója főleg. Adakozott még a mostani s a hajdani bolgár cár is, a Coburgok épp úgy, mint ahogy a legalsó palócasszony pén­Zeshaiisnyája is kinyílott. Kiüti az óra a fertályegyet s a téren alig van már valaki. Ahogy jött a nép, ügy vonult el, csizmásán a falu széléig, újfajta viseletében, mé- zesszivvel, zászlók alatt. A délutáni népünnepély s az esti táncmulat­ság már csak a helybelieknek szól. Széles viga­lom ült a falura másnap reggelig, rimaszombati cigány húzta, fülekiek mulattak. Az öreg vár mögé lebukott a nap. Az utolsó pukkantás füstjét dobta fel a szél s aztán ez a nagy ünnep is elmúlt Füleken. Múlandó minden. Szombaíhy Viktor. lízezer toiilmisnKás síirijM Prága, augusztus 19. A textilmunkásoik sztrájkmozgalma teg­nap óta egyre inkább erősödött és ma már Chocenben, Nádiadban, Königinhofban és Maié Crimenben szünetel a munka. Ma a bömischtrübaui rrminkások is beszüntetik a munkájukat Pollacek Hermán gyárában. A sztrájkoló munkások száma eddig megs haladja a tízezrei. A csehszlovák távirati iroda jelentése szerint a népjóléti miniszter intézkedett, hogy a munkaadóik és a munkások között újra megkezdődjenek a tárgyalások. Remélhető, hogy a népjóléti minisztérium közbelépése meg fogja akadályozni az általános sztrájkot, amely óriási károkat okozna az állam gazda­sági életében­a nemzet’ EsciSséSíH cs a cionista áltam Kohn dr„, a cionista kongresszus londoni de­legációjának tagja Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia kisebbségi politikájáról és * zsidó állam nemzetiségeiről Bács, augusztus 19. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A cio­nisták világkongresszusát a nemzeti kisebb­ségek problémája is foglalkoztatja. Az uj zsidóállamnak is lesznek kisebbségei és a cionisták elhatározták, hogy az uj állam kor­mánya ezeket a kisebbségeket nemcsak kul­turális, de a legteljesebb nemzeti és politikai autonómiában fogja részesíteni. A kongres­szus résztvevői közül főként Kohn H. dr., az angol delegáció tagja foglalkozik ezzel a kérdéssel és a következő rendk'viil figye­lemreméltó nyilatkozatot tette: — A zsidó állam kisebbségei nemcsak az összes szabadságjogokat kapják meg de beleszólásuk lesz az állam kormányzásába is. Helyet kapnak nemcsak a népképv só­letben, de a közigazgatásban is. — Mi ugyanis teljesen másként fogjuk fel ezt a problémát, mint a háború után, a monarchiából alakult utódállamok, főként Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia. Ezekben az államokban az uralkodó nemze­ten kívül a kisebbségek, elsősorban németek és magyarok milliói élnek és Csehszlovákiá­ban például az összes kisebbségek együtte­sen többségben vannak a csehekkel szem­ben. A csehek mégsem akarják megadni a ki­sebbségeknek az önrendelkezési jogot, azzal a megokolással, hogy a magyaroknak és németeknek saját államalakulataik van­nak, amelyekben e két nemzet kiélheti nem­zeti életét. Csehszlovákiában azonban úgy­mond, a cseheknek kell uraikodniok. Szóval Prágában, de a többi utódáilambeli főváro­sokban is teljesen másként vélekednek a nemzetiségi problémáról, mint például Svájc­ban, ahol három olyan nemzet él, amelynek saját országai vannak és mégis szabadon fejlődhetnek és rendelkezhetnek sorsuk fe­lett Svájc keretén belül. — Objektív szemlélő előtt világos, hogy az utódállamok kisebbség? politikája hely­telen és aláássa Csehszlovákia, Lengyel- ország, Románia és Jugoszlávia stabilitá­sát. A kisebbségeket ellenzékbe szorítják és igy ezek kénytelenek lesznek majd a hatá­ron túl élő véreik felé orientálódni. Az utód­államok kisebbségi politikája erőszakon ala­pul és ezért kénytelenek a kisantant államai fegyverkezni. Amíg az utódállamok nem lát­ják be, hogy a kisebbségek szabadságjogait elsősorban az állam biztonsága érdekében kell megadni, addig igazi békéről szó sem lehet és addig az illető elnyomó államok rendje és biztonsága ugy belülről, mint kí­vülről állandóan veszélyeztetve lesz. — Mi, cionisták felismerjük az elnyomó kisebbségek politikai veszélyeit és ezért Pa­lesztinában ugy az araboknak, mint a ke­resztény népeknek megadjuk nemcsak az össze:, kisebbségig jogokat de teljesen egyen­rangú állampolgárokként kezeljük őket A füleki Nagyboldogasszonynapja — A P. M. H. kiküldött tudósítójától — M Siessen©!* Szlovéneké legolcsóbb gyógy- j fürdőíeíepére, hol csekély 82.— Kc-ért j kitűnő háromszor ? étkezésiben és kényei- j mes lakásban részesülnek. LéwáPí-Gyésstfös'dö Prolii, íwtrta: Haríiács — Allomöi: Tornáin, j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents