Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-18 / 184. (927.) szám

41

>

3F%Á(%tfJ/í&®rm$mmp / u,.. . . Kedd, angqszhts 18.

Három halál jött hozzám a forrőságban

(Újságolvasás közben)

%

Forróság. Délszaki paradicsomok nélkül. Nincs rettenetesebb, mint amikor az alapjában véve északvidéki városok kőrengetegjeit izzítja a nap s a hajdani skifutó ájuldozva vár enyhülést az unalmasan és lázmámor nélkülien forró városban. Prágában.

Még mindig a kávéház. Falak, falak, és nem vidékek, tóvizek vagy tengerpartok, az Alpesek tövében. Es mindörökre újságok. Nagy francia lepedők, Parisról, Nizzáról integetök. Ezek a fölfalt események az egyetlen ópiumok a könnyfacsaró hőben, s elvezet- néha egy-egy furcsa mondat abba a másik birodalomba, ahol „a mon aise“ vannak a dolgok. Érdekes — lapozgatok —. Párisban egy öngyilkos szerelmespárt, Perez Ba- bloc Mennának és Gonzales Amparonak hívták. Milyen két szép spanyol név. ös hidalgók a Don Jüanok korából — avagy a Don Carlosok, a Posa márkik, avagy a Sanho Panzák és Don Quihotték közül, egj-re megy — szegények, eltévedtek Páriába, Aignancourtba, a dón „un individu** lett és borbélyinas, a kis infánsnő, senorita Gonzales pedig szabónő. De, mindegy, szerették egymást. Es a nő hütlenkedni kezdett. A férfinak pedig forró vére volt, miként az illik minden büszke donihoz. A metró állomáson, a földalatti Páris páncélfalai között, ahol a visszhangoknak oly zsibbasztó, furcsa morajuk van, rájött a vérük — és Perez Babloc Menna lőtt. Gonzalest és önmagát. A história egyszerű, de a szép nevek glóriafénybe vonják a szereplőket, s szomorúan mosolygok, amikor a forróságban arra gondolok, ahol szép- ncvüek és csunyaneviiek egyaránt találkoznak — a halálra tudniillik.

*

Egy másik halál, amely üdít. Georges Palante ur szép íehérhaju filozófiai tanár volt Saint- Briencben. Eddig hatvankét évet élt és sokáig tanított már. bölcsészetet. Egyszerű sorból származott Palante ur, tanult, hogy megélhessen, tanított, hogy eltarthassa feleségét és gyermekeit. 5 észre sem vette, hogy szívja a mérget. Kötelessége volt a német bölcselőket olvasnia s kötelessége volt föllapozni a szomorú Schopenhauert is. Szépen sorjában vette a dolgokat, az angol empiristák és a francia racionalisták után tanulta a nagy szüntézist, Kantot, elmélkedett a magánvalóról, maid agya tovább ballagott Fichte énelméletére, látta a romantikusokat, mosolygott Hegel zsákutcáin s az automatikusan jövő Marxot a junghegeliánusckkal együtt vezette le — s egy szép tavaszi nap rákerült a sor a nagy outsiderre, Schapenhauerra. Olvasott, tanult, jegyzett. Csak a champagne-! okos feleség vette észre, hogy Palante ur elszomorodik. Nem tudta miért. Jött ugyan a háború s Palante ur mormogta is néha „igen, igen, ez az emberiség sorsa1*, de hát aztán? Az emberiség sorsa nem Palante tanár űré, aki továbbra Is jól élt s várhatta, amig a vihar elmúlik, csendesen öregedett, jólétben, békességben. De kettő soha többé el nem hagyta Palante urat: a redő a homlokát, a Schopenhauer- könyv dolgozószobáját. Egyszer nagy vitába keveredett a tanár ur a híres Jules Gaultier párisi professzorral a bovarysmusról. Felesége büszke ís volt rá s kitartóan olvasta férje cikkeit a Mer- cure de France-ban, mig egyszer a józan és vidám asszony fejében világossá vált az a titkos összefüggés, mely férje cikkeinek „nem érdemes élni** refrénje, a homlok mord ráncai s az örökös német Schopenhauer-könyv között van. Megint a boche-ok, kiáltott föl a francia nő — és igen a bocheok megölték a férjét. Schopenhauer. Egy szép napon, Lillionban, a gyönyörű északi tengerparton Palante ur csöndesen főbelőtte magát. Előzőleg elmondotta barátainak, hogy a nagy német filozófus meghódította, belátja, hogy az élet csak Vorstellung és vakon vezető' általános akarat. Minek itt élni? Az újságok is azt Írják, hogy Palante urat Schopenhauer ölte meg. S Poincaré hozzáteheti joggal: a bocheok ismét gyilkoltak

Franciaországban.

*

A filozófus öreg volt és Schopenhauer ölte meg. A hardeloti diináik között tizenhárom ártatlan gyermeket elragadott az érthetetlen ár s haláluk egy kis városkát hosszú időre gyászba bo-ri- tott. Két abbé vezetése alatt nyugodtan fürdött a negyven wattrelosi kis fiú a tengerben, amikor az egyik pap észrevette, hogy jön a dagály. Ráparancsolt a gyermekekre, hogy azonnal hagyják el a vizet s menjenek szép sorjában föl azon a szűk utón, mely az apály homokjáról a diina tetejére vezet. Alig mondta ki szavait, hullám jött, mely könnyedén rámosott a cihelődő fiukra. Es ekkor tört ki az érthetetlen. Az ami, megrémült tömegek öngyilkossága szokott lenni, a halál leggroteszkebb, legironikusabb fintora, a szükségtelen rossz, az észzavarodott, a természet titkos ostora alatt vulkanikus anyaggá vélt emberek sorsa: a pánik. S a furcsa, hogy a pánik gyermekek között ütött ki, ahol még nem diktálnak a tapasztalatokban és olvasottakban szerzett kényszerképzetek, hanem csak az ösztönök vannak

jelen. A negyven fiú mint a vadállat őrjöngve vétette magát a szűk feljáratra, az erősebbek lebokszolták a gyengét, a .szerencsések letaposták a szerencsétlent, csak föl, föl az élethez. Az ab-, bék szava semmivé vált, a nevelés parancsa elvesztette irracionális erejét. Jött a második hullám, elvitt tíz fiút. Újabb kétségbeesett roham, bokszolás, taposás. Jött a harmadik hullám, magával ragadott újabb tiz gyermeket. Az abbék a vizbe vetették magukat s emberfeletti erővel mentettek. De csak hét fiút hozhattak félájultan a partra, a többi tizenhármat csak másnap vetette ki békésen az álnok hullám. Fönt pedig a húsz megmenekült gyermeken folytatódott a furor: ámbár a veszedelem elmúlt, a fiuk szaladtak, szaladtak neki a világnak s ki a közeli erdőben,! ki a dünák közt, ki csak a szomszéd faluban bujt el az agyban riasztó nemlétezö rém elől. A környék lakossága csak estére terelhette össze a szétszaladt csordát.

Wattrelosba pedig este megjött1 a hir: a város gyermekkofóniájából tizenhármán vizbe fulladtak. Negyven szülő egész éjszaka félőrülten várta a részleteket, egyik sem tudta, kinek a gyermeke veszett oda s szinte gyűlölettel tekintettek egymásra. A hardeloti katasztrófának ez volt a másik rémessége, ez az éjszaka, ezek a várakozó anyák — s másnap reggel az a pillanat, áruikor tizenhármán megtudták a tizenhárom nevet s összeroppantak. S huszonhét kacaj, huszonhét „nem ők“ érzés, milyen borzalmas mindez és milyen fonák!

*

Forróság. Délszaki paradicsom nélkül. És aznap többet nem olvastam. Nem vágytam hüs tu- I dományra, Schopenhauerra. Nem vágytam izzó tengerpartra, Iiardelotba. Jobb csak regisztrálni. Jobb újságírónak lenni és tudni. így is meghalok. Ez a tudat is enyhülés, lázmámor nélkül, a forró városban. Prágában. Szvatkó Pál.

A Verchovinán, •

a ruszin nyomor országút) án

Harangszentelés Vereckén — A vereckei szorosban — A ruszinok közi — Ahol nem esznek húst és nem ismerik a kenyeret — „Áldva emlegetjük a magyar hegyvidéki kirendeltséget44 — „Felszabadultunk, de nincs szabadságunk44 — Ahol a libertás a legdrágább ereklye

— Saját tudósítónktól —

1.

Munkács, augusztus második hete.

Hetek óta esik az cső, de a ruszimszkói magyarok szenátorának kitűnő gépkocsija zavartalanul nyeli a kilométereket Verecke felé a Latorca-menti Munkács—vereckei pompás országúton, melyet drága pénzen még a magyar állam építtetett, amelynek hibáit, megrongált hídjait most kezdi először alaposan javíttatni a csehszlovák kormányzat. Harangszentelésre megy az ősz vezér Vereckére, hói az ö harangjait szentelik fel s a vereckei ruszinok a magyar Egiry Ferencet hívták meg keresztapának. Szolyva után elhagyjuk a Latorca völgyét, emelkedik az ut, elmegyünk Luhi, a Berta- lan-csaliád hires savanyuviz-forrása mellett, majd Polenán rohanunk át. A beregi Ver- chovina határán vagyunk, a nyír s bükkfák által borított, pisztránggal telt patakokkal s savanyuvizes csermelyekkel szaggatott, vadakban bővelkedő hegyek meredek páfrány- pázsitos partján visz utunk. Erdő-irtás nyoma mindenütt és a minden fáradtságot bíró kis hegyi lovak által húzott szekerek szállítják a feldolgozott, megfaragott épületiát, deszkát, gerendát, zsindelyt.

A vereckei szorosban

Vezérszállás mellett, hol ismét összetalálkoztunk a Latorcával, kiszélesedik a völgy, hogy aztán pár száz lépésre ismét összeszoruljon azon a helyen, melyet a vereckei szoros névvel tisztelünk. Akg 10—20 méter széles a szoros, melyből jó darabot levág a sziklákon tajtékozva rohanó Latorca. A szorosban a Latorca jobb partja felett egy messzire kimagasló, a hegyoldalból kinőni látszó kopár, természetes sziklaoszlopon, melynek környékét zöld fenyők koszo- ruzzák, egy szabályos négyszögletes bela- pulásban, a négyszögletes lap sarkain fúrás nyoma. Itt volt a vereckei szoros messzire látszó aranybetüs emléktáblája, melyet, mert nem tudtak hozzáférni, először összelövöldöztek a szentségtörő kezek, majd valaki, kire a környék istenfélő ruszin népe nem tud jószivvel gondolni, életét veszélyeztetve, kötélen leereszkedve fért hozzá a táblához, hogy kirombolja azt. A merénylet sikerült. A lelketlen merész vállalkozó, mint mondják, 500 koronát kapott munkájáért. A márványtábla eltűnt helyéről, ki tudja melyik föszolgabiróság lomtárában hányódik. Azonban a nyomot, a tábla nyomát nem lehet eltüntetni, az örökre ott marad, hacsak fel nem robbantják a 8—10 méter magas sziklaormot is. Es a nyom mindennél jobban s többet mesél és a szikla előtt azóta kalapot emelve halad el a szegény ruszin.

Á harangszeníelés Pér perc alatt Alsó-Vereckére érkezünk. Az ut tele a mindenünnen Verecke felé haladó, a vereckei harangszentelésre menő processziókkal, melyeket sárban-eső- ben fedetlen fővel a falu görögkatolikus lelkésze vezet. Minden tiszteletet megérdemelnek ezek a papok, kik nyomorogva,, szenvedve, anyagiakban szűkölködve, a pravoszlávok által üldözve, a pópák izgatása miatt sokszor vértanai kínokat tűrve, élnek hitüknek s hitükért. A vereckei templom környéke már tele van a szertartás megkezdésére várakozókkal. A nők piros kendővel a fejükön, fehér halinaködmendben, zöidküíényes, fehér háziszőttes szoknyában, csizmában vannak, soknak nyakén üveggyöngyfüzéren ott a drága s szent ereklye: a libertás. (Bár sokat összevásároltak már belőle mások, de még mindig van.) A férfiak halinakabátos, halinanadrágos ünneplőben vannak. Körülveszik a megálló gépkocsit és az idősebbek, a falu s egyház elöljárói magyar szóval köszöntik a magyarruhás, daliás termetű szenátort, az uj harangok öntőjét. Bámuló szemek szegzödnek az ősz magyarra, ki szives „adjon Isten“-nel viszonozza az üdvözlést.

Egry Ferencet a ruszinok körében is mindenütt ismerik, népszerű a ruszinok körében is és ha tudna ruszinul, bizonyára a ruszin nép is öt választaná első vezéréül. Megkezdődik a harangszentelés, a szakadó eső nem zavarja az ünneplőket, kik kalap levéve, födeílen fővel zengik a hozsannát. Zsúfolásig megtelik a templom. Hogy ne vegyük el senkinek a helyét, kívül maradunk a piros és fehér papirrózsákkal tűzdelt, zöld fenyökoszoruval feldíszített uj harangok mellett. Szép harangok, megérdemlik határtalan szerétét és büszkeségét a vereckei népnek, mely dicsekedve mondja, hogy a harangok szava messze a határon, a régi, az ezeréves s mostani határon túlra is elhallat- szik.

' Egy kis politizálás

' Mig a mise folyik, nem tudom megál- lani, hogy a templomon kívül ne politizáljak a ruszinokkal, de persze bajos hozzákezdem.

— Miért rendelik maguk a harangot Egrynél, a magyarnál, hiszen van cseh harang is, sőt már ruszin cégér alatt is épült egy haranggyár? Vagy maguk nem haragszanak a magyarra? — kérdem az egyik ér- telmesarcu öreg ruszintól.

— Azért, uram, — válaszol, — mert az Egry harangjai a legjobbak, a legszebben szólnak, olyan harangokat, mint ö, senki sem tud csinálni. Mi szeretjük Egryt, a magyart. Miért kellene nekünk, ruszinoknak a magyarokra haragudni? Nekünk a magyarok nem csináltak semmi rosszat, — mondja az öreg.

— Hát errefelé milyen világ van? — kérdem tovább.

— Jobb volt régen, — szól az én ruszinom.

— De hiszen a ruszinokat felszabadították, — mondom válaszul. *

— Igen, felszabadították — válaszol — .de nincs szabadságunk. Régen szabadon jártunk az Alföldre és Galíciába, kenyérért az Alföldre, munkáért Galíciába. Régen itt volt a kirendeltség mely mindennel segített. Régen, ha ínség volt, a főszolgabíró csak felsürgönyzött Pestre s jött a kukorica és gabona. Most, mióta felszabadultunk, nem mehetünk sehova. Nincs kenyerünk az Alföldről, nem mehetünk munkára Galíciába. Útlevelet szerezni mi nem tudunk, pénzünk sincs hozzá. Kirendeltség most nincs, most nem kapunk semmit. Adó az van. Azelőtt a hivatalokban is könnyebben boldogutunk, most a magyar beszédet neon tudják, a ruszint nem értik. Aztán miiért kellett az emléktáblát a szorosból leszedni? Nem ártott az senkinek. A vereckei temetőben nyugvó Do- bozy Dániel, vitéz negyvennyolcas kapitány síremlékéről is levették a Turult s kiszedték az emléktáblát. Miért kellett ezt tenni? Hisz azok nem bánottak senkit, nem kértek enni. Azok a mi emlékeink voltak. És most sokkal inkább beszélünk róluk s jobban emlegetjük azokat, mint azelőtt, mikor még helyükön voltak. Uram, azt mondják, ez politika, éppen mint az, hogy engedik a* pravoszlávokkal megzavarni a népet, éppen, mint az, hogy nem mehetünk nyáron az Alföldre, télen fát dönteni Galíciába.

Belejön a beszédbe a magyarul kitünően beszélő ruszin őslakó testvérem, szinte ideges izgalommal mondja a szavakat. Szeretném megszakítani a politizálást, eleget hallottam, már veszélyes vágányokra is indul a beszélgetés, de az öreg csak folytatja:

— Most van sok párt, van sok gyűlés. M.ind igér, de egy sem ad semmit. Az Alföldre nem tud levinni egyik sem. Nem tudjuk. melyiket jó nekünk segíteni? Most szegénység van nálunk mindenütt. Azt szüntessék meg a pártok.

Ez volt az- én öreg ruszin ismerősöm beszédének lényege s értelme és ne liigyie senld, hogy ezt csak az én magyar érzésem szeretné így mondani, igy hallani. Mások, kik a ruszinok közül kevésbé tudnak magyarul, szintén így beszélnek.

Szakad az eső, de Egry Ferenc körül nagy tömegben állnak a ruszinok, őt nézik, az ő közvetlen szavait hallgatják nagy áhítattal. Vége a misének, a templomból kitódulnak az uj harangokhoz, megkezdődik a szentelés, öt lelkész végzi a szertartást és hangosan szól a-z öröm ünnepi zsolozsmája. A szentelés után a templomudvar szószékére megy az egyik fiatal lelkész és apostoli ihlettel, a harcos hivő tüzével prédikál az egyházról, melyet oly sok veszedelem fenyeget, az ősi hitről, mely ellen oly sokan támadnak.

Nekünk tovább kell mennünk. Elköszönünk a helyi pap családjától, a vendégszerető papiaktól. A gépkocsi már berreg és búcsúzunk a vereckeiektőí.

— Isten áldja meg az urakat, — köszönt egy tekintélyes ruszin — keressenek fel máskor is bennünket, jöjjenek még vissza Vereckére.

Indulunk s az indulás percében megszólal a régi, megkondulnak az uj, immár megszentelt harangok, a régi s az újak szava testvéri harmóniában zeng össze. Szebb megtiszteltetés, nagyobb öröm már nem érheti az öreg harangöntőt, kit messzi utunkon mindenütt az övéi köszöntenek, mint az, hogy az ő harangjai első s ünnepi szava mellett megyünk ki a vereckei völgyből Vo- lóc felé, Ökörmező, Huszt irányában.

R. Vozáry Aladár.

Meghall Csangszolln, a HBkéenl rém?

Paris, augusztus 17. A New York Times eddig nem ellenőrizhető hirt közöl Pekingból, mely szerint Csangsolin, augusztus 14-én meghalt. Mint ismeretes Csangsolin Mandzsúria kormányzója, vagy mint ő mondani szokta „marsalja44 volt s a tavaly őszi nagy kínai polgárháborúban igen jelentős szerepet játszott, ö semmisítette meg tulajdonképpen a fehérbarát Wu marsai uralmát s ö segítette hatalomra a jelenlegi kormányt is, melyet azonban később minduntalan igyekezett elgáncsolni. Csangsolin, akit egész Kínában csak a „mukdeni rém“ néven ismertek, a legegyszerűbb kulisorból küzdötte fel magát hatalmas energiájával Kina korlátlan urává s mindig hires volt azokról a kegyetlenségekről, melyekkel uralmát alátámasztani igyekezett.

|rííea»¥ii¥ ’ "ff n I MíIé m" ' " ™*OH,lT 1

Bf»€»src«<dlfts2eam3&«íliB*QugES:a<Gőaac, l*«feB®Sí£<eH*«estf«52E<éi» «a ...3&Ví«*E2’4

»ffi»Erec«sElifl<áin jéIuj®unmcB&s 0Séi»i»is<efteJte tfssB<sw©j?as*sft<fr cfe© ■••MfflHtamnri&artsItam Sfesasv®

WM. Cfc8RSCS>3$ i*«Mr«BBn*«)8«ea:4fe®«Esl« 12BÍW

M«BÜc*e — Mmmmm =====

■ ■ ■ I -• : . - -u-jjt. „tv. . • . - C. 7X. ' ... *