Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-10 / 152. (895.) szám

c/TviwíJmGmJtftmm* liiisz-iiiiiicp Uffijjiirt Hálósául terrorral Ungvár, julius 9. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Nagy feltűnést keltett Ungvár főjegyzői hivatalá­nak pár nap előtt megjelent azon rendelke- : zése, mely szerint a 65—925. a törvény él­eteimében a törvényben felsorolt összes egy­házi ünnepnapokon és egyéb emléknapokon a vasárnapi munkaszünet kötelező. Az említett törvény paragrafusai ugyan- [ is ilyesmit egyáltalán nem írnak elő. A fö- r jegyzői rendelkezés azonban csak rendelke­zés maradt, melyet a hatóságnak végre kel­lett hajtania. Ez meg is történt július 6-án, Húsz János vallásalapitó emléknapján. Vá­rosi- rendőrök jelentek meg a piacokon és a vásárt erőszakkal feloszlatták, a vásározó­kat hazakergették, azután pedig az összes üzleteket bezáratták. A mitsem sejtő lakosság hétfőn reggel arra ébredt, hogy Ungvár kihalt város, ahol egy falat élelmiszerhez nem lehet hozzá­jutni, mert a rendőrség még a fűszer- és élelmiszerüzletek nyitvatartását sem engedte meg. Ez a hatósági terror, amely egy hetven százalékában katolikus és református vá­rosra, ahol tekintélyes számú zsidóság is la­kik, rákényszeritette egy cseh vallásalapitó névnapjának megünnneplését, igen nagy fel­háborodást keltett. Az ungvári Kereskedelmi Csarnok választmánya sürgősen foglalkozott ezzel az üggyel és a törvényt ismerő tagok magyarázatából meggyőződött arról, hogy a hatósági kényszerünnepeltetésnek semmi tör­vényes alapja nem volt. Fokozta az izgalmat még az ais, hogy a fővárosi kormánybiztos a Husz-emiékünne- pet egyenesen nemzeti ünneppé deklarálta és a városháza ormára kitiizette a cseh nem­zeti lobogót. A ruszinszkói ellenzéki nemzetgyűlési képviselők a Húsz vallásalapitó napjának kényszermegünnepléséből interpellálni fog­nak és egyben tiltakozni az ungvári várost főjegyző önkényes törvénymagyarázata el­len. Feltűnő, hogy e vidéken a csendőrök hasonló módon jártak el a mezei munkások­kal és az aratási munkálatokat megakadá­lyozták, amelyeknek sürgősségét egyébként nem kell külön kiemelnünk. Lehet, hogy úgy a csendőrök, mint az ungvári főjegyző va­lamely felsőbb helyről jött titkos parancsnak engedelmeskedtek. A iíiseiíüsctcliérl A második internacionálé és a nemzetközi női liga a nemzeti kisebbségek elnyomása ellen London, julius 8­(A P- M. H. londoni levelezőjétől.) Fon­tos konferenciát tartott Londonban a II. in- tenacionálé központi irodája. A napirenden elsősorban a biztonsági szerződések kérdése, továbbá a kínai és a marokkói helyzet sze­repelt. Ezen az ülésen alakult meg véglege. sen az a bizottság is, amelyet az interna- eionálé végrehajtó bizottsága küldött ki legutóbbi ülése alkalmából a nemzeti ki­sebbségek helyzetének tanulmányozására. Ebben a bizottságba a következő szociál­demokrata politikusokat választották be: Abramovics R. (Oroszország), Bauer Ottó dr. (Ausztria), de Brouckere (Belgium), Buxton C. R. (Anglia). Ez a négyes bizottság tanulmányozni fogja a nemzeti kisebbségek helyzetét egész Európában, elsősorban azonban az osztrák­magyar monarchiából keletkezett, illetőleg kiegészült utódállamokban, mivel ezekből érkezik a legtöbb panasz. A bizottság tapasz­talatait memorandumban az internacionálé titkárságához fogja beterjeszteni.- A szociál­demokrata internacionálé el van tökélve a nemzeti kisebbségek elnyomása elleni leg­élesebb harcra, mivel a kisebbségek elége­detlenségében látja egy uj világkonflagráció csiráját­* A nemzetközi női liga, amelynek a világ minden államában szervezetei vannak, újab­ban nagy figyelmet fordít a nemzeti kisebb­ségek helyzetér: és következő kongresszusán nagyszabású ma- nifesztációra készül a kisebbségek elnyomá­sa ellen. A liga központi orgánuma, a Londonban megjelenő „Womnns Lcader" legújabb szá­mában figelemre méltó cikket közöl egy an­gol hölgy tollából, aki bejárta Romániát és tanulmányozta a kisebbségek helyzetét. — A kisebbségek védelmet kerestek -— Írja — az 1919-iki béke szerző dós állapján, amelyet a nagyhatalmak és a népszövetség garantáltak. E szerződés 12 rendelkezése közül eddig 7 ellen emeltek panaszt. A régebbi jelentések főként ütlegelésről, letartóztatásról emlékeznek meg, a későb­biek különösen a romanizálás irgalmatlan politikájáról számolnak be. Pontos számítá­sok szerint a kisebbségek 47 százalékát tet­ték Románia lakosságának. Rövid néhány év alatt ezt a számot gyorsan leszállították. Még a felületes figyelő előtt is szembeötlő Érsekújvár, julius 8­(Saját tudósi tónk tói.) Szerdáin délután az érsekujvári állomástól a város felé ve­zető Széohenyi-utcán igen nagy feltűnést kel­tett hogy egy bérkocsiban ülő papkülsejíi, idősebb férfi rendkívül hangosan civakodott a mellette ülő nővel s gorombaságokat kiál­tott feléje. A Főtéren szolgálatot teljesítő ügyeletes rendőr figyelmes lett a mind han­gosabbá váló botrányra, közbelépett és a két embert bekísérte a rendőrségre. A rendőrségen a férfi igazolta magát: Masaryk Viktor ötvenhat éves nyitrai szüle­tésű, egyházfai plébános. A kíséretében lévő nő gazdaasszonya, akivel együtt volt Ko­máromiban, hogy az asszony Magyarorszá­gon lakó fiával találkozzanak. A nő elmesél­te, hogy Masaryk a komáromi vonaton is rendkívül zavarosan viselkedett és a robo­gó vonatból kihajította a menetjegyeket. A hatalmas termetű, lázas külsejű férfi a hisztérikus ember fölényességével vála­Érsekujvár, julius 8. Érsekújvárod jelenleg pihennek az ádáz politikai küzdelmek. Sándor főbíró ur egy hajnalig tartó cécó után ágynak esett és be­teg. Hirsch Géza, a levitéziett nagyság s a porbaihullott városbiróaspiráns, jobb s alkal­masabb idők reményében, csöndesen vadász- gat. Kutinszky tanfelügyelő ur sem tanul fő­fájást okozó kortesbeszédeket, hanem meg­húzódik valami fedett helyen s láthatóan jól érzi magát. Vollai tanfelügyelő ur, a közel­múlt hírneves földosztója a mérőszalagot föl­cserélte a földmivesszövetség pénztárának igazgatóságával, szövetkezeti házakat és légváraikat épít. Rédei fő gimnáziumi tanár urat, aki annak idején szociáldemokrata kép­viselőjelölt volt, a feledés homálya födi. Ko- lek főjegyző ur pedig, a Csánki-párt bajnoka, a prágai kirándulás ünnepelt rendezője jelen­leg hűvösön csücsül. Egyszóval a politika csarnokában csend honolt, amíg föl nem támadt az uj csillag: Kaszák dr., az érsekujvári községi katolikus gimnázium igazgatója. Az elmúlt napokban Érsekújvár atmosz­férájában fölütötte fejét a kultúrát, lelket, er­kölcsöt, tudást és világnézetet átformálni szándékozó csehszlovák k ö zmiv e l ődé si tö­rekvés. Felépült az állami polgári iskola s ezzel kapcsolatban a csehszlovák közműve­lődési egyesület aláírásával szlovák és ma­gyar nyelvű plakátok jelentek meg a város utcáin. Ezek a plakátok kimondják, hogy a város polgárainak szlovák gyermekei a szlo­vák iskolába valók, mert a szlovákok köte­lessége, hogy gyermekeiknek minél nagyobb műveltséget adjanak. Eljött a szabadság, úgymond, és jaj annak, aki nem szlovák iskolába Íratja a gyermekét. Angersteint nyolc gyilkosságért és egyéb Limburg, julius 9.' A limb'urgi esküdtszék előtt kedden kez­dődött meg a tömeggyilkos Angerstein Fri­gyes bünperének tárgyalása. Az ügyészség vádirata gyilkossággal, gyújtogatással, ok­ira th ami si táss al és sikkasztással vádolja An­gersteint. A vádlottat negyed tiz órakor kisérték a terembe. Magatartása teljesen nyugodt volt. Kezét és lábát bilincs szorította. Tekin­tetéből az látszik, hogy szellemileg nem nor­mális ember. Egész lényén semmi olyat nem találni, ami megérthet övé tenné borzalmas cselekedetének elkövetését. A tárgyalás a vádirat felolvasásával kezdődött. volt ez a folyamat: a magyar és német vá­rosok elárasztása román tisztviselőkkel, bir­tokok elvétele, a személyzet megváltoztatá­sa bankokban, kereskedelmi vállalatoknál és iskolákban­— Kétségtelen, hogy a progresszív ro­mán közvélemény hajlandó a panaszok or­voslására. A kormány azonban tovább foly­tatja az elnyomás politikáját. A népszövet­ségnek kötelessége, hogy a vállalt szerződé­sek alapján beavatkozzék és érvényesítse a kisebbségek jogait. I szolgatott a rendőrtisztviselő kérdéseire és fenyegető hangon kijelentette, hogy neki Masaryk elnök nagybátyja, aki nagyon meg­bosszulhatja őt. Rövidesen elbocsátották a plébánost a gazdasszonnyal együtt, de a nő öt perc múlva lélekszakadva futott vissza és jelentette, hogy a plébános őrült iramban ro­han a vasút felé- Azonnal kerékpáros rend­őrt küldtek utána és rövidesen jött a telefon- jelentés az állomásról, hogy a plébános le­ült az étteremben és vacsorát rendelt, Né­hány perc múlva újabb telefonjelentés érke­zett, mely arról számolt be, hogy Masaryk hirtelen vetkőzni kezdett, ledobta kabátját, eldobta pénztárcáját és elrohant a város felé. Az ingujjban rohanó, feldúlt arcú ember az utcák során kimos feltűnést keltett s az utca­gyerekek egész raja követte, úgy, hogy a rendőrök ismét kénytelenek voltak a papot a rendőrségre kísérni, ahonnét a délutáni személyvonattal Szentig kísérte két polgár- ruhás rendőr, majd onnét háziorvosa Po­zsonyba szállította a szerencsétlen lelkészt. Számos buzdítás után mégegyszer föl­szólítja a plakát szerzője Érsekújvár szlovák népét, hogy okvetlenül írassa gyermekeit a szabadság nevében a szlovák iskolákba. A legszebb, hogy ez a plakát magyar nyelven is megjelent. Benne Kaszák dr. épületes kulturpropagandájának beharan­gozását kell látni. Kaszák dr. 1920-ban jött a köztársaság területére, azelőtt a buda­pesti V. kerületi állami gimnázium rendes tanára volt, de most elérkezettnek látta az időt, hogy az elérendő magas célok érde­kében aktív és hatékony közreműködését megkezdte. A június 30-ig tartó behatásokon ki­adta a jelszót: „Állami alkalmazott gyer­meke csakis szlovák iskolába iratható be.“ Arra nézve, hogy miként igyekezett az igazgató ur a nemzetközi szerződésekbe és a köztársaság alkotmányokiratába s az 1920. évi 121. gy. sz. törv. 131. és 134. szakaszaiba ütköző önkényes s elnemzetlenitést célzó tö­rekvését megvalósítani, a sok közül csak két esetet említünk föl: Uhnák érsekujvári főpincérre Ily mó­don akart az igazgató ur hatni: „ön állami hivatalnok és mégis magyar iskolába akar­ja íratni gyermekét?... Étinek nem lesz jó vége!“ — A kismuzslai Maríinkovics Má­riát, aki nyugalmazott vasúti alkalmazott leánya, egyenesen elutasította s a kicsi széttépeít reményeivel zokogva távozott az iskolából. A fent elmondottakat ezúton is bátrak vagyunk képviselőink tudomására hozni azon kérelemmel, hogy méitóztassanaik mind a honi illetékes tényezőket, mind a népszö- I vétségét jogorvoslat céljából megkeresni. I P. L. bűncselekményekért vonják felelősségre Tizenhárom rendbeli büncselekmény- nyel vádolják Angersteint. még pedig nyolc rendbeli gyilkossággal, két rendbeli sik­kasztással, ezenkívül okirathamisitással, eskiiszegéssel és gyújtogatással. Az elnök kérdést intézett a vádlotthoz, hogy bűnösnek érzi-e magát, amire azzal vá­laszolt, hogy a sikkasztás elkövetését tagad­ja, ellenkezően, neki adósa egy nagy cég. Azt beismeri, hogy a cég szolgálatában több ízben kellett vesztegetésekre pénzeket folyó­sítania és ezeket a nyugtákat hamisította. Arról is beszélt, hogy azelőtt ebben segítő­társai is voltak, de ezeknek nevét semmi áron nem akarja megmondani. A személyi adatokat illetően megálla­pítja a vádirat, hogy Angerstein 34 éves, 1917-ben került Haigerbe, mint a cégnek cég­vezetője, ügyvezetője és üzleti meghatalma­zottja. A vádlott a saját vagyoni viszonyait megnyugtatónak mondja. Az előéletére vo­natkozóan halk hangon mondotta, hogy a feleségével, a.ki súlyos beteg volt, nem a leg- boldogabban élt. Ezután megkezdték Anger­stein részletes kihallgatását. A tanuk fölsorakoznak. A gyilkosság olyan bonyolult és egyelőre annyira érthe­tetlen, hogy a tárgyalás rendkívül nehézkes. Igen sok tanút idéztek be. Majdnem csupa olyan személy, akiik közvetlen tanúi voltak az esetnek, illetve olyanok, akik Angerstein- nel közvetlenül azután, hogy önmagán ejtett sebet, beszéltek. Munkások, akik a segély- kiáltásokra siettek a villához és alkalmazot­tak, akik vérében találták a gyilkost. Az első tanúvallomások szerint a gyilkos telje­sen eszméletnél volt, amikor hozzáérkez­tek és könyörgött, hogy mentsék meg feleségéi, pedig a villában akkor már csak hullák voltak. A köréje seregieknek azt mondta, hogy rablók vannak a házban, akik meg fognak mindenkit gyilkolni. Müller igazgató, aki a szomszéd házban lakik, volt az első, aki az égő Angerstein-vil'lába berohant. Végigsza­ladt minden szobán és mindenütt halottakat látott. A vidéken sohasem jártak rablók és így mindjárt gyanús volt előtte a dolog. Angerstein részvétteleniil bámul maga elé és hallgatja a tanúvallomásokat. Amikor Loeb, egy vasúti alkalmazott van soron, megkérdi, hogy ő volt-e az, aki bekötözte sebeit és amikor Loeb igenlő választ ad, azt mondja: — Sajnálom, hogy ezt tette! A holnapi tárgyaláson az orvosok a hul­laleletekről fognak beszámolni és a bíróság dönteni fog afölött, hogy megengedje-e a gyilkos egészségi állapotának a börtönben való megvizsgálását. Vallanak az áldozatok hozzátartozói A. közönség zsúfolásig megtölti a tárgya­lási termet, mert megkezdődik az áldozatok hozzátartozóinak kihallgatása. A tárgyalás megkezdésekor gyászba öltözött asszonyok, anyák és leányok jönnek be zokogva a te­rembe. A terem hisztériás levegővel telik meg. Angerstein, a titokzatos gyilkos úgy ül a vádlottak padján, mintha se nem látna, se nem hallana. Mindnyájan azt vallják, hogy Angerstein azonnal és szinte pidartatok alatt végzett az áldozatokkal, mert zsebükben még ott találták a reggelit. A meggyilkolt Kiél apja elmondja, hogy gyakran csodálkozott rajta, hogy Angerstein nagy összegekkel dobálózik. Szerinte biz­tosra vehető, hogy a csalásokat is ő követte el. Darrnak, a meggyilkolt kertésztanoncnak apja nagy izgalomban előadja, hogy a gyil­kosságot megelőző éjszakán borzasztót ál­modott és a reggelinél fiának el is mondta az álmot. Délelőtt átment az Angerstein vil­lába, mert a kertészek szövetsége Anger- sleint választotta meg elnökéül. Ekkor fia már halott volt. Utána Ditthardt özvegye lé­pett elő és zokogva vallott. Amikor az elnök a vallomás után megkérdezte a gyilkostól, hogy a szegény asszony fájdalma nem ösz- tönzi-e arra, hogy a hallottakhoz valamit hozzáfűzzön, teljesen nyugodtan, minden dac nélkül, részvétteleniil azt válaszolta, hogy nincs semmi mondanivalója. A gyilkosságot követő első órák Damrich vasúti mérnök következik az­után, aki elmondja, hogy a gyilkosság napján í i órakor délelőtt jött az Angerstein-villába. A tanú elmondja, hogy valami félelemérzés vett erőt rajta és attól tartott, hogy Anger­stein, akivé} nem volt jóban, meg fogja tá­madni. Meggyőződése, hogy Angerstein őrült. Utána sorra azokat hallgatják ki, akik­kel Angerstein aznap délelőtt beszélt. A déli szünet után folytatják a tárgyalást. CSOMAG = ©O ff elegendő 5 kg beföhhöz im.OETKER FÉLE 11E FÖ T PRE PÁRÁTOK „EINSIEDEHILFE /?*<-*/> küld **Wyyn Of. A. Ot^Atr, Brőnn. JJe véned fnájJ /efsieóíUunft, ftoőw éiöjfixcss f Éh Masaryk elnök unokaöccse vagyok... Az egyházfai plébános tragédiája — Megzavarodott Érsekujvárott az utcán Crsekafvűr ni honmenfö apostola Kaszák igazgató ur úgy képzeli a „szabadságot", hogy mindenki szlovák iskolába írassa gyermekét A haigeri tömeggyilkos az esküdtszék előtt Péntek, julius 10.

Next

/
Thumbnails
Contents