Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-05 / 149. (892.) szám
Vasárnap, jjulius 5. rajzolni enne,k az uj helyzetnek a képét és megszabni uj hivatásunkat. Távol áll tőlem, hogy irodalmi prelek- ciókat tartsak a rég elhagyott tanári katedráról, de igenis hozzá akarok járulni a kulturális föladatok előreviteléhez és az irodalmi törekvések megoldásához. Ismétlem, a megoldást csak a nemzeti hagyományokhoz való visszatérésben látom és a bekapcsolódást a magyarság mai életébe. A mi kulturális munkánk jórészt eddig a sérelmek összeállításában és fölsorolásában állott és annak megállapításában, hogy mit veszítettünk az uj állapotok beálltával. Erre szükség volt. De most már azután át kell térnünk az aktivitásra. Van bennünk még elég erő. Ezeket kell kifejlesztenünk. Meg kel tanulnunk a saját lábunkon járni és nem baj, ha eleinte sántítunk is. Nézzük meg az erdélyieket, ők a kul- turmunkában már előbbre vannak. Mert ők a tisztán erdélyi alapra helyezkedtek és szakítottak a budapesti iskolával. Igaz, hogy az ő helyzetük mindig más volt, mint a mienk, akikre a pesti hatás mindig nagyobb és közvetlenebb volt. Ma nekünk is uj utakat kell keresni az irodalomban, ha élő irodalmat akarunk teremteni és bár nem szakítást, de mégis bizonyos fokú függetlenitést gondolok a pesti irodalmi iskolától, amely ma is még túlnyomó részben dekadens, nemzetközi hatások alatt áll és csak most kezd lassan kibontakozni belőle az uj nemzeti irodalom. — Valaki azt vetheti ma — és talán némi joggal is — a szememre, hogy a 'tömeg- irodalom leaiacsonyi'tása a tiszta irodalmi elveknek. Nos, ezt az áldozatot az írók mindenütt meghozták, ahol nemzetük nehéz sorsba került. Nálunk is szükség van ma erre. Anatole Franceot, Viktor Margueritteot, Shaw Bemardot, John Galsworthyt, Haupt- rnann Gerhartot és Thomas Mamit olvasni egyénileg nagy gyönyörűség, az ő nyomdokaikon haladva írni, tiszta és elismerésre méltó irodalmi törekvés, de ma nem ez a szlovenszkói irók hivatása és erre nem is kapnak annyi olvasót, amennyire támaszkodva itt könyveiket kiadhatnák. A szlovenszkói magyarság számbelileg olyan csekély, hogy itt^csak olyan irodalomnak vannak és lehetnek kilátásai, amely magában foglalja ennek a magyarságnak egész életét s ennek az egész magyarságnak Íródik. Az irodalom tulajdonképpen a kritikánál kezdődik. S nekünk elsősorban egy jóindulatú, széles látókörű, alapos és a nemzeti szempontokat tekintetbe vevő kritikára van szükségünk, amely nevel, iskoláz és irányt szab az irodalmi törekvéseknek. Irodalmi kritika nélkül szét fognak folyni az irodalmi és művészi törekvések s mindenki a saját feje után fog menni. A mi többnyire fiatal, kezdő Íróinknak vezetőkre, tanítókra van szükségük. És ez a kritikus. Ha az irodalmi problémákat sikerül tisztázni, ha megindul az irodalmi élet, akkor még két kérdés marad hátra. Az első a közönség rá ne vetése az irodalomra. Ebben a legtöbbet használhatnak a napilapok. És ami nélkül nem lehet élni, egy jó irodalmi és könyvkiadó vállalat. Ha lehet, akkor kell csinálni egy szépirodalmi havi, vagy heti folyóiratot, de népieset, egyszerűét és megint nem a kiválasztottak részére. Ennél is fontosabbnak tartok azonban egy ügyesen megszerkesztett ifjúsági képes hetilapot, amelyet elolvas a középiskolás diák, de szívesen kezébe vesz a munkásifju és a falusi gazda gyereke is. Elismerem, nagy, igen nagy nevelő munkára, türelemre és hosszabb időre van itt szükség, de mindebben hü segítőre és támogatóra fog találni a kultúra és az irodalom Prága, julius 4. Megírtuk, hogy a prágai rendőrség a pénzügyminisztérium ellenőrző osztályának följelentésére letartóztatta Svozil Józsefet, a Napravo "főszerkesztőjét, Nejedly Jánost, Sevcik Ottót és Zacek Bofivojt, mert nagyobb összegekért hajlandók voltak elárulni a pénzügyminisztériumi ellenőri osztály ama bizalmi férfiamak neveit, akik a nagyobb vállalatoknál az adóreviziót végrehajtják. Az uj vesztegetési affér óriási feltűnést keltett Prágában, egyrészt azért, mert a letartóztatottak közismert emberek, másrészt azért is, mert napfényre került, hogy a pénzügyminisztérium valóságos fcémrendszerrel dolgozik a nagyobb ipari vállalatoknál és pénzintézeteknél. A pénzügyminisztériumnak minden vállalatnál meg vannak a bizalmi emberei, akik ugyan a vállalat alkalmazottjai, de valójában a pénzügyminisztérium részére teljesítenek spicliszolgálatot. Az uj vesztegetési ügyről a következő tényeket sikerült megtudnunk: Dittrich Károly dr. miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium ellenőri osztályának főnöke följelentést tett a rendőrségen, hogy egyes személyek nagyobb pénzösszegért hajlandók voltak egyes prágai nagy vállalatoknak és bankoknak elárulni az ellenőri osztály bizalmijait, akik az illető vállalatok tisztviselői sorában foglalnak helyet. Dittrich miniszteri tanácsos megállapította, hogy a tárgyalásokat a legtöbb esetben Zacek Boíivoj prágai kereskedő bonyolította le, aki feleinek rendszerint megígérte, hogy összeköttetést szerez az ellenőri osztállyal, sőt magával Dittrichhel is. Odavágta a szelíd, ember közeledtére alig rebbenő madarak közé a husángot. Selymes, illatos társaság ért ebben a pillán atban oda. — Ah, ah! — röpködtek a sóhajtások a foglyok után. Finom haragtól pirultak az arcok. Zizegett a selyem, lobogott a szalag s a paraszt riadt daccal állít ott a vetésben. A herceg leugrott hölgye előtti. — Isteni Diána, rettenetes lesz a bosz- szum! Birodalmad e vakmerő zavarója nem emeli nemes vadaidra kezét . . . Éazreitért már a paraszt. Odaomlott Diána elé. — Kegyelem! Kegyelem! Kikerülték. Már visszatértek a finom hallk kacajok, selymesen érték a bókok ismét a bársonyfüleket s a paraszttal már csak Serenissimus fogdmegei törődtek. Serenissimus maga vígan, gondtalanul vágtatott ismét Diána nyomán. Szőlőn, vetésen át fenségben űzni a vadat. Odafent, a két hegy között, már várta Diánáit és népét vitzivadlászatra a parasztok ásta, vízzel telehordta nyönyörü tó. Ah, szép volt az élet, legyezők, mosolyok, csipkék, suhogások, csókok, kacajok, versek, hallk bámulatok .... Rokokó, rokokó • . . Már aranyosra bolondult hegy, tó, fa, pázsit. A nap nemes, vöröslő bágyatagsága szórta tele Diánát, Seremisisiimust, Cloet, Cu- pidót, hölgyet, gavallért. Jött a boldogok estje s a hercegnek eszébe jutottak a boldogtalanok is. — Min dilin falu világítson végig az utón azon politikai és társadalmi szervezetekben, amelyeknek a magyar kultúra sorsa szivén fekszik. Ha az irodalom és a politika egyformán szolgálják a nemzet érdekeit, akkor egymásban kétségtelenül hü segítő társakra találnak. Nem panaszkodni kell itt, hanem cselekedni. Ezzel befejeztem cikksorozatomat. Nem csalhatatlan dogmákat akartam én itt kinyilatkoztatni s lehet, hogy egyik-másik megállapitásomban tévedtem is. De ha csak egy lépéssel is előbbre sikerült vinnem a magyar kulturális és irodalmi kérdések megoldását, ha sikerült némileg fölkelteni az érdeklődést ezen fontos problémák iránt, akkor ezzel eleget tettem szándékomnak és szolgáltam az ügynek. Az egyik vállalattól ezért egy „a nagyiparosok érdekeit védő egyesület" részére két millió koronát kért. Ez az állítólag létező egyesület ugyanis Zacek állítása szerint okmányok fényképmá- solataivail szerzett volna terhelő bizonyitéko- kat egyes vállalatok hivatalnokai ellen, akik az ellenőrző osztály számára spiciiszolgála- tot végeztek. Nejedly János, a benzinpanama egyik elítéltje egy vállalat ügyészének bejelentette, hogy hajlandó az egyesület titkárságánál ilyen leleplező bizonyítékokat kisürgetni, ha ezért százezer koronát kap. Zacek bankokkal is érintkezésbe lépett s minden bizalmiférfi nevének elárulásáért 6000 koronát kért. A rendőrségen megkezdték tegnap a letartóztatottak kihallgatását. Svozil József, a Napravo főszerkesztője, volt nemzetgyűlési képviselő és a földbirtokhivatal volt alelnöke azt mondja, hogy a pénzügyminisztérium ellenőri osztályának bizalmirendszeréről Sev- éiktől szerzett tudomást, aki ennek bizonyi- tására okiratok fényképmásolatait bocsátotta rendelkezésére. Ezeket a fényképfölvételeket az érdekelt vállalatok képviselőinek adta át. Nejedly hasonló módon kapott fényképfölvételeket Sevcikíől. Később azonban kételkedett a fényképek eredetiségében s ő maga volt az, aki két nappal ezelőtt tudomásul adta Dittrich miniszteri tanácsosnak az egész dolgot. Sevcik viszont azt állítja, hogy Nejedly- nek nem adott át fényképeket, a Svozilnak átadott fényképek pedig teljesen jelentéktelenek voltak. Dittrich dr .is megállapitotta, hogy a fényképek hamisítványok. a palotáig! Szurkoskoszorukat, fáklyákat, Diánáim örömére az útra! A paraszt össizeköitözöttien dőlt a vadászok házának faillához ezalatt. Felesége ott átkozta előitte, társai részvétes hümimögetés- selk, kárörömes bölcselkedéssel nézték és kérő, esdekllő tekintetére rántottak egyet a vállukon. — Miinek tetted, ostoiba dacos?! Messzi gályarabok jajait érezte a paraszt. Étetimécse kimos lebbencsekkel lobogott, meghalni szeretett volna tüstént, eltűnni uras, parasztos világból örökre. Szóltak a kürtök, felrezzent a falu- Szaladtak az útra, fényessé tenni a magasak hazatérését s örülni nekik, hogy van, aki ragyog. A paraszt az őreivel magára maradt. Fantáziátlan esze most ajkatlharaptató erővel száguldott már, gyiikokom járt az esze, melyekkel a maga életének az áldozatával bosszút áll. Serenissimus pedig a finom bókok i,n- vaflilumábam éppen most gondolt rá kegyesen. Fclkucagoit a gondolataira s kiadta az udvarmesterének az uj parancsát. Vágtatott a követ a vadászházihoz. Vitték a parasztot, saját háza elé vitték, meg sem kötözték, úgy tartották ott. Aztán pedig tüzet szítottak a ház teteje alá. Serenissimus látta a fellobogó lángot az útról. Bókoilt Diána előtt. — Pompás meglepetésről gondoskodtam, divina! És örömünkön kegyet is nyújtunk egy bűnösnek . . . __________________ Zacek beismerte, hogy ipari és bankvállalatoktól 87.000 koronát kapott. A kihallgatások még tovább folynak, különösen abban az irányban, hogy kik voltak azok, akik Dittrich dr.-t magánlakásán föl akarták keresni, de akiket ő nem fogadott. A Napravo mai számában bejelenti, hogy letartóztatott főszerkesztője ügyében egyelőre bevárja a vizsgálat eredményét s csak ezután fog állást foglalni. Ellenzéki körökben az egész ügyet Svehláék hurok vetésének tartják, akik ezáltal is lehetetlenné akarják tenni Prásek pártját. „Ai Újság" helyett „Újság" Uj cím alatt és uj felelős szerkesztővel engedélyezik a betiltott lap megjelenését Budapest, julius 4. (A P. M. H. budapesti tudósítójától.) Feltétlenül beavatott helyről arról értesülünk, hogy a betiltott „Az Újság" ügye néhány napon belül véglegesen rendeződik. Bethlen István gróf miniszterelnök közölte a lap kiadóival, hogy „Az Újság" betiltásai semmi esetre sem vonhatja vissza, ellenben hajlandó a kiadóiknak engedélyt adni egy uj napilap megindítására azzal a feltétellel, hogy az uj lap nem lehet a régi, betiltott lap folytatása, egyetlen sorral sem utalhat erre és megjelenése után nem foglalkozikatik az „Az Újság" betiltásával. Ezenkívül a kiadók: Ágay Béla dr. és Kóbor Tamás, akik eddig közösen felelős szerkesztőként jegyezték a lapot, semmilyen formában nem szerepelhetnek a lapon. A kiadók eleinte nem akarták ezt a megoldást elfogadni, ragaszkodtak a betiltás visszavonásához. Miután azonban látták, hogy a miniszterelnök erre nem hajlandó, közölték most Ángyán Béla dr. sajtófőnökkel, hogy hajlandók a miniszterelnök összes feltételeit teljesíteni és uj lap megindítására kérnek engedélyt. Az engedélyezés ügye most van folyamatban és az „Az Újság" régi kiadói rövidesen megindíthatják uj lapjukat. Miként a P. M. H. tudósítója értesül, az uj lap „Újság" elmen, - tehát az „Az“ névelő elhagyásával fog megjelenni I. évfolyam 1. szám jelzéssel. Az „Újság" felelős szerkesztője a betiltott lap -legöregebb munkatársa, Keszler József, az ismertnevü színikritikus llesz. A kiadók és eddigi felelős szerkesztők, Ágay és Kóbor nevei a lapon nem lesznek feltüntetve. Politikai körökben egy állítólagos megállapodásról is beszélnek, amelynek értelmében az „Újság" a régi „Az Ujság“-gal szemben bizonyos mértékben támogatni fogja a kormány politikáját. Vad lángcsóvák csaptak az égnek. A herceg kitünően játszott meglepetéssel kiáltott fel, hogy odaértek. — Hogyan, senkisem oltja?! . . . Elő parasztok! Vercegi pincém borait hordjátok elő! Nemes tüzűkkel oltsátok a tüzet! Diszkrét mosolyok, hálás csók a kacér legyező háitamögött . . . Már szólt a muzsika is: édes, hallk menüett. SereniSisiimus meghajolt hölgye előtt. Diána kecses keze lágyan nyúlt hercege felé- Gyönyörű fényben, halkan, finoman táncolt Chlloe is Gupidőval; s hátrább, ám mindig a fény lobogó terében a sok részeg paraszt is. A gazda felorditott vadulFejbeütötték a vadászok. — Ostoba! Nem látod, mennyire kegyes ina hozzád a herceg ur?! Saját hercegi boraival oíltatja a házad! Gályára se küld, meg sem ölet . . . Itt a bora, igyál, bosszuld meg magad s tégy annyi kárt benne, ameny- nyire csak képes a feneketlen bendőd! Dühvei nézett a paraszt. Ám egyszerre csak felkapta a kamcsót, kiitta és üvöltött újabb borért. Hordták a vadászok buzgón elébe . . . Lobogott a tűz, borillattal volt tele a levegő, finoman, szépen járta a menüett s a háza előtt ott ugrált eszeveszetten szabadulása örömén részeg feleségével a parasztAh, finom muzsika, graciöz lépés, kegyes és ragyogó Serenissimus, édes menüett, rokokó . • . A vesztegetést botrány SvehMéli SmrokveSése PraseR ellen? A Svozil-ügy fejleményei leleplezték a pénzügyminisztérium spiclirendszerét Houdek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 ipfp* elsőrendű női és ári szabó terme mérték szerint —a *1 m—a — ....... Pa rfüm Merengve mentem a szobán át, Mint ki álomból Kimaradt, Szivem fölött virágot hordtam, S szivet a virág alatt. Színes virágom dalt lehelt ki, Virágos szivem illatot. . . . E~y percig nyitva lesz az ajtó, S nem tudják, hogy én jártam ott. Falu Tamás. i ii Ilii IHl —------Ro kokó Irha: Kilián Zoltán. ror-arfe szélén állott a paraszt. Bennt a vetésben foglyok csipogtak szép sűrű csapatban s szedték ki a csirába hajtó szemet. A paraszt keze kétségbeesetten markolta a husángot. Felemelte, de ijedten kapta le tüstént; tudta, hogy az udvar erre vadászik s tudita, hogy gályaralbságra kerül, ha agyoncsapott, sebzett foglyot lel a magas társaság valahol. Kiverte a verejték- Jól emlékezett rá, mit kapott, hogy a szőlőjén átiovagló kicsi heroeignő lova belegabalyodott a védelmiül ültetett tüskés sövénybe. Elállt erre a lélek- zete isRossz emlékét azonban hamar elnyomta a lázadozás. Már csak a foglyokat látta ismét, amint szedik ki a magot s elborította a vér. Tavaly is, azelőtt is ezért ásított a vetése; felorditott, bek az égbe.
