Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-31 / 170. (913.) szám

Riff-kabii költői antológia „Pour íinir Abd el Krím — Des Avions — Des Munitíoui“ Paris, juliius 30. Ilyen nagy betűs dinekbe 1 jelennek meg mindennap az Abd el Krím elleni cikkek a kormány félhivatalos lapjában a „L‘ÉreNou- velle"-bbn. De ugyanakkor a földalatti vil­lamos plakátjait ismeretlen kezek ilyen fel­írásokkal tarkítják: „A bas la Guerre“. „Rendez le Maroc“. Pro vagy kontra, min­den kérdés központjában ott áll a fekete- szakállas, fehérburnusszos riffvezér. S Pá- **s, az örök város, amelyik nemrégen a né­gerdivatot teremtette meg, uj divatnak fogja megnyitni kapuit: a marokkói divatnak. Egyes lapok már beharangozzák is ezt a tényt s megjósolják, hogy a jövő szezon di­vatja a marocain lesz. A hölgyek riff fá­tyolokba fognak burkolod,zni s a miniszterek aktatáskái is á la Maroc lesznek díszítve. A divat irodalmi előfutárjai már jelentkez­nek is a szépirodalmi lapok riffkabi! versfor­dításaiban, amelyekből néhányat a magyar közönség részére is hozzáférhetővé teszünk. Erősen érzéki szerelmes versek ezek, ame­lyek szinpompás nyelvezetükkel erősen em­lékeztetnek a Biblia „Énekek Éneké“-re. A Kedves (Hasszán Kszala Satui) A Kedves rámtekintett és kennától aranyos ujjait tördelve szólott: — Jer! — És fátylai lehullottak. ó örömök öröme. Homloka sima, mint a kristálytiszta vizet ivó struccmadár tojása. Szeme két sivatagi forrás a pálmafák kettős sorai között. Melle, forró homoknak páros dombjai, csípői két óriás hegyek és törzse karcsúbb és hajléko­nyabb a nádnál. Ha kerek vállát meglátná a Nap, Holddá válna, hogy fehérségével versenyezni tudjon. Szája tüzes, miként a kandzsi1. Foga rende­zettebb fehér humuszos lovasseregnél s nyelvé­ről, fűszeres és zamatos vérpiros nyelvéről azt mondaná a bölcs: Milyen jó Omár Allah Me­rikken!2 Ajkának árnyékos lágy pelyhe hasonló a fia­tal zignigni3 puha szőrzetéhez. A boldogságot nem ismerte soha, ki nem ré­szegült meg ríyálának nemes, égető borától. Combjai kerekek s kemények, a jól formált olajos korsóhoz hasonlók. Dereka hullámos, mint a nőstényteve háta. Hasa fehér és simaságban nincs hozzá hasonló. Köldöke félszemü bábaasszony kínálkozó szeme. Féktelen vágyamban száz és száz módon öleltem magamhoz. Tenyereim még forrók az ő melegétől és illatosak az ö illatától. S ő messze ment már a törzsbeliekkel s én nem mosom meg a kezemet többé, hogy érezhes- sem húsának illatát, ameddig csak élek. 1 Kávé. 2 Közkedvelt északafrikai étel. 3 Északafrikai macskaféle. A törött korsó (Abul Eí Sejk) A fiatal vadállat teste, akiért szivem kigyult, hasonlatos az ügyes fazekas formálta poatabá- hoz.4 Amikor először megláttam, nyújtózva szen- dergett mór iszr-rosztanja8 árnyában. S mert nagyon forró volt az éj, leoldta abi6 *- ját. S e fehérség láttán sárgasága miatt elpirult a Hold. Reszkető testemmel odakúsztam mellé s be­vallottam neki vágyam és szerelmem. De ekkor felébredt s bágyadtan susogta, hogy dühös oroszlán is megszelídült volna: — Ma este nem. Oly fárasztó napom volt. Ne nyúljon hozzám. Össze vagyok törve. ‘Korsó. 8 Berber sátorfajta. * Berber ruhanemű. A bizonyságtétel (El-Mádl-Teunej-Pasa) Könyörögve kértem, adja a szerelmet. De ő azt felelte: Bizonyítsd be előbb, hogy igazán szeretsz. S elment. Megdermedten álltam ott, ahol elhagyott s könnyeim patakja lassanként megáradt. Könnyeim csak folytak s folytak velük évek s városok épültek nagy folyóknak partján, me­lyeknek forrása szemeimből áradt. S én csak egyre álltam, azon az egy helyen, falat étel nélkül, szilaj bánatomban mindig csak zokogva. S amikor könnyeim forrása kiszáradt, vére­met és epémet sírtam ki könnyekbe, hogy éljen a forrás. Mig a cserzett szijnál is szárazabb lettem. Nyolcvan évnek multjhi visszajött ö végre és meglátott engem. Mikor észrevettem, s^vem feldörömbölt, dobnál hangosabban s könnyeimnek árja hirtelen megdagadt, mint a zivatartól megárasztott patak. És a szomszéd sikon kiöntött az árviz. S ekkor ő a kntnak mélyére tekintett, melyet könnyem árja ásott meg alattam s igy szólt sze­mérmesen: — Szerelmed meggyőzött. Jer Paradicso­momba. Hivó szavain megifjodtam újra s kutamból kilépve végtelen örömmel végeszakadatlan hat- van-tizenötször magamhoz öleltem s minden öle­Budapest, juiius 30. (Saját tudósítónktól-) A budapesti fők api5 tányságra érkezett párisi távirat szerint Sar- bó Kornél budapesti tőzsdést, aki a tőzsdei krach után néhány milliárd elsikkasztása után megszökött Budapestről, ott elfogták. Sarbó Kornél neve annakidején óriási fel­tűnést keltett Tornai Rózsi-féle sikkasztással kapcsolatiban és sűrűn emlegették, mert a szép Rózsi állítólag a milliárdokkal ho^zzászö­kött Párisba. A budapesti rendőrség meg is kereste a párisi rendőrhatóságét, hogy nyomozzon Tornai Rózsi után, de minden igyekezete eb lenére sem tudta rejtekhelyét, felfedezni. Fatális véletlen, hogy éppen akkor, ami­kor a Sarbó Kornél letartóztatásáról szóló hír megérkezett a budapesti főkapitányságra, ugyanakkor munkatársunknak alkalma volt egy párisi müvész-üngynökkel beszélni, aki keresztülutazott Budapesten és aki elmondta, hogy Tornai Rózsi valóban Parisban él a lopott pénzen társas viszonyban lépett a Mont- martreson levő egyik mulató íulajdonosá- _ val. Emlékezetes még az a ravaszul kieszelt és nagy körültekintéssel végrehajtott négy- milliárdos sikkasztás, amelyet Tornai Róz'si, a kassai származású, szép szőke titkárnő el­követett. Az eszes és körülrajongott Rózsi a tőzs5 dei konjunktúra idején milliárdos értékeket és az érdekelt bankigazgató egész magánva- gyonát kezelte. Tornai Rózsi főnöke tudta nélkül sok száz milliós tőzsdei angázsmánokba bocsájt- kozott és fedezetül a vezérigazgató nála őr' zött értékelt tette letétbe.. A tőzsdén szerencsésen operált, hallat­lan összegeket nyert, de az mind kevés volt neki. Gyönyörűen, elegánsan öltözködött, nagyérté'kü ékszereket vett és óriási összegekkel segítette Sarbó Kornél tőzsdebizományost, akihez a beavatottak szerint gyengédebb szá­lak fűzték­Amikor Sarbó a feljelentések tömege elöl Páris, juiius vége. A párisi teozófiai társaság ülésterme. Fekete függönyökkel teleaggatott színpadon a középkor összes -kínzó szerszámai sora­koznak fel. Egy hosszú deszkából hatalmas szögek törnek elő; egy különös Ilid, ame­lyet két borotvaéles damaszkoszi acélpenge alkot; egy hermetikusan elzárható fekete érckoporsó, egy páncél, lezárt alkimista üvegek és edények, amelyekből titokzatos párák szállnak. A színpad üres. Odakint borzalmas vihar tombol. Paris az alacsonyan szálló fekete felhőktől elsöté­tül, mintha az elemek is segítségére-sietné­nek annak az embernek, aki itt arra vállal­kozott, hogy Franciaország valamennyi szá­mottevő tudósa előtt csodákat vigyen vég­hez. Jelen vannak: a Sorbonne tanárai, az orvosi fakultás doktorai, a Collége de Francé filozófusai, újságírók és Páris Voltaireánusai. Mindnyájan a színpad közelében foglaltak helyet és akinek hely jut, a színpadon ül. Odakint szakad az eső és abban a pillanat­ban, amikor a terem félhomályát egv villám futja á-t, mennydörgés közepette megjelenik Tahra Bey, a fakirok királya. Harmincnyolc éves ember, Egyiptomiban született és a konstantinápolyi egyetem orvosdoktora. Tahra Bey szótlanul a színpad közepére megy, megáll, széttépi a habkönnyű „Gan- durah"-burnuszt, fejére fátyoit tfcsz és kar­jait összefonja a mellén. Kísérője, egy vér­beli teológus néhány rövid magyarázattal szolgál, amelyekre azonban senki sem hall­gat. A fakir két hüvelykujját halántékára szorítja, mutatóujjaival a nyakát fogja, köny- nyedén felsóhnjt és kataloptikus állapotba esik. Ez az az állapot, amikor a fakir teste lésnél ezy-egy kis vonalat húztam a homokba. ■ De reggel azt láttam, hogy az éjjeli szél el­törölte mindet. S én ekkor őt újra hatvan-tizenötször ma­gamévá tettem. És felkiáltottam: — ó Aziza, Kedves, milyen könnyű is volt a bizonyságtétel ezzel a felséges jutalommal szemben. Raith Tivadar. megszökött Budapestről, Tornai Rózsin az idegesség jellei kezdtek mutatkozni, mert a hivatali1 helyiségében levő Wertheirmszek- rényből, a vezérigazgató tulajdonát képező sok-sok értékpapír már előbb L arbóhoz ván­dorolt. Mikor hirt kapott Sarkéról, attól a perc2 töl kezdve egy célja volt csak: milliárdokkal megrakva Sarbó után szökni. És ez sikerült is neki­A párisi müvészügynök a következőket mondotta el munkatársunknak: — Az elmúlt télen a Mortmartrén levő kis bárokban feltűnt egy bóditóan szép, ele­gáns hölgy, egy franciául nem beszélő ur kar­ján. Mindenki az hitte, hogy valami külföldi táncosnő és a barátja, mert amin a zene megszólalt, kiálltak a parkettre és szenvedé­lyesen járták a -modern táncokat. Egy este az egyik bar’ban megismerkedtem velük é-s szer- ződtetési ajánlatot tettem a hölgynek. — Összemosolyogtaik és néhány szét váltottak magyarul. Megértettem őket, mer: gyermekkoromban hosszabb ideig tartózkod­tam Magyarországon és néhány szád tudok is magyarul. — Nem vagyok én táncosnő, hárította el magától ajánlatomat a hölgy, ellenben ha tud valami hasonló zsánerű üzletet, mint ez a bar, azt hajlandó volnék megvenni. Átadta ci-mét és elbúcsúztunk­— Néhány nappal később összehoztam a hölgyet egy bartulajdonossal, akivel megkö­tötte a társas szerződést. A szerződés aláírá­sakor jelen voltam és azon tanúképpen sze­repelek. Akkor tudtam meg a nevét: Rose de Thornay­— Csupán az lepett meg, hogy amikor átvette szerepét a finom, előkelő bárban, gyönyörű szőke haját levágatta és befes­tette koromfeketére. — Azóta gyakran voltam Tornai Rózsi vendége, jártam auteuiili villájában, amely pa­zar kényelemmel van berendezve, de soha­sem sejtettem, hogy vagyona nagyarányú sikkasztásból származik. Az a magyar ur pe­dig, aki azelőtt árnyékként kisérte, az utóbbi időben eltűnt mellőle. tökéletesen érzéketlen. A kísérő felszólítja Páris tudósait, hogy a színpadon elhelyezett kinzószersziámok bármelyikével kezdjék meg a kísérletezést. Az orvosi fakultás három ta­nára a következő kísérletet ejti meg. A fakir mozdulatlan testét ráfektetik a borotvaéles kardhidra. Mellére egy 80 kg súlyú lapos kö­vet raknak és azután kétoldalt vasbuzo­gánnyal addig mérnek csapásokat a kőre, amíg szikrázva kettétörik és leesik a fakir testéről. A három orvostanár felemeli a fakirt, talpraállítja; a hátán egyetlen sebhely sem mutatkozik és vér­nek semmi nyoma. Folytatják a kísérleteket. A fakir hosszú tűkkel és tőrrel teste bár­melyik helyén sebeket ejt, de előzőleg meg­kérdi az orvosokat, hogy a seb helyén jöj­jön-e vér vagy nem és úgy rendezi be, hogy tetszése szerint vér folyik a szúrás nyo­mán vagy nem. Az* orvostanárok megálla­pítják, hogy a tűk tényleg keresztülfurják a fakir húsát és a fakir mosolyogva kérdi tőlük, hogy mennyi időt vegyen igénybe a gyógyulás. Azután kívánságukhoz képest szabályozza a gyógyulás időtartamát. Egy nagy sebet egy szempillantás alatt „gyó­gyított" meg, azaz a seb helyén egy pilla­nat alatt semmi sem látszott. Utolsó kísérletnek a hermetikusan el­zárható érckoporsóba fektette magát és két óra tartamára eltemették. A közönség két óra hosszat-,a büffékben evett és ivott és mire a jóllakott emberek visszatértek az előadó terembe és a segédek leemelték a koporsó fedelét, a fakir mosolyogva lépett ki belő'c, Páris í'Któsjr az egész idő alatt őrizték a nehéz érekoporsót. Sicard tanár végezetül azzal a kérdéssel állt elő, hogy megengedné-e a narkózis-nél­küli vakbéloperációt. Tahra Bey azonnal rá­állt és két napra rá a párisi egyetemi klinika sebészeti osztályán narkózis nélkül hajtották rajta véghez ezt a súlyos operációt. Mikor túl volt rajta, egybehívta a tudósokat és előadást tartott arról, hogy a szellem uralja az anyagot és hogy röviden egy mondatba foglalhatná az európai emberiség és kultúra csődjét: „Kultúráinknak legnagyobb szeren­csétlensége, hogy a fogunk fáj, anélkül, hogy akarnák". A tudós fakir szerint a szel­lem igaz hívőinek nem fáj a foguk, h$ nem akarják, hogy fájjon, mert az akarat erősebb az anyagnál. Saját magán folytatott hihetet­lennek látszó kísérleteit a szellemi erő ered­ményeinek mondja. Az ő „esete" nem tarto­zik a pszichiátrai esetek közé; kemény neve­lés és önfegyelem árán mindenki eljuthat odáig, hogy a szellem csodáit saját testén tapasztalhatja. Itt az ideje, fejezte be az elő­adást, sőt éppen most van az ideje annak, hogy végre a szellemet az anyagiak fölé emeljük, hiszen egész Európa az anyag jár­mában nyög és az anyagtól szenved. A szel­lemi nevelés egy csapásra paradicsomkertté változtathatná a világot. Péntek, juiius 31. Kramarz és Sárnál a börtönben Hogyan éltek börtöneikben a háború alatt a cseh politikusok? Becs, juiius 30. (A P. M. H. bécsi szerkesztőségétől.) A „Gerichtssaal" cimü törvényszéki szaklap mostan közli Grossmann Fülö'P hírhedt szál­lodai tolvaj emlékiratait. Grossmann a há­ború alatt ugyanabba a börtönbe volt bezár­va, mint a halálraítélt Kramarz és más cseh politikusok, akik a háború után a csehszlovák köztársaság élére kerültek. Grossmann me­moárjaiban róluk is megemlékezik és kiderül, hogy a régi monarchia hatalmasai egyáltalán nem bántak rosszul a hazaárulásért letartóz­tatott és perbefogott cseh politikusokkal. Grossmann ugyanis a következőképpen szá­mol be Kramarznak és társainak bécsi fog­ságáról: — A háború második évében, 1915-ben számos előkelőséggel lehetett megismerkedni a bécsi helyőrségi fogházban. így például Kramarz dr.-ral, Rasin dr.-ral, Cervenkával. — Másfélévig, 19 hónapig sínylődtem a helyőrségi fegyházban és tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ezekkel a kémkedé­sekkel és hazaárulással vádolt urakkal sok­kal jobban bántak, mint a katonaszökevé­nyekkel, akik családjuk nyomora, vagy a rossz bánásmód miatt szöktek meg. — A II. emelet magánzárkáinak folyosó­jára érve, látni lehetett Kramarzot, amint cellájában, Íróasztal előtt ülve, dolgozott pő­rén. Ez a cella egyáltalán nem úgy festett, mint egy bűnöző zárkája. Inkább egy •jómó­dú agglegény szobája volt. Betettek egy könyvespolcot is és képekkel, virágokkal dí­szítették a falakat. Kramarz természetesen naponta megkapta az összes, általa 'kívánt újságokat is. Korlátlanul dohányozhatott és az íróasztalon a szivar- és cigarettadobozok tömege volt fölhalmozva. Kevélyen viselke­dett, mint aki tudatában van hatalmának. Külsőleg is úgy festett, mint egy diktátor. Pedánsul ápola magát. Naponta svéd torna­gyakorlatokat végzett. Mig a többi foglyok naponta csak egy órát sétálhattak, addig Kramarz két óráig sétált az udvaron mindig Rasinnal együtt. — Kramarz a börtönben kék lüszterka- bátot, turistainget, vászonnadrágot és sárga szandált hordott. Fejét állandóan szürke sportsapka fedte. Rasin mindig szürke öl­tönyt, sárga cipőket, szürke sportsapkát és aranyból való szemüveget viselt. Cervenka kék Öltönyben, sárga cipőkben és éneklő hanggal járt. Sárnál igen furcsán öltözködött. Fekete, régen divatjamúlt térdigérő kabátot és csikós nadrágot hordott. Ezeket a ruha­darabokat vörös nyakkendő és zöld kalap egészítette ki. Sárnál nagybirtokos és cukor­gyáros volt. — Rasin és Cervenka együtt laktak egy nagy cellában és habár akkoriban igen taka­rékoskodtak a tüzelőanyaggal, ők kályhát kaptak zárkájukba és mindig elegendő fa és szén állót rendelkezésükre. Kramarz, Rasin és Cervenka maguk élelmezték magukat. Na­ponta egy szomszédos vendéglőből és kávé­házból kapták ételüket és jól éltek. Gruber ur, a katonai ügyész szinte minden pillanat­ban fölkereste őket és érdeklődött, hogy váj­jon az urak meg vannak-e mindennel elé­gedve? Mindennap hatalmas élelmiszercso- magokat kaptak, mig a többi rabok csak nagy ünnepeken kaphattak csomagokat Höl­gyeiket a börtön parancsnokai a legnagyobb hódolattal fogadták. A helyőrségi fogház pa­rancsnoka, Werner alezredes a földig hajolt. Minden másodnap borbély jött hozzájuk és külön szolgákat kaptak. Így éltek a cseh po­litikusok bécsi -börtönükben. Tornai Rózsi nyomában A zseniális csalónö Parisban él egy pazar villában — Most egy montraartrei mulató­társtulajdonosnője Egy fakir <csodatettei Párisban A Sorbonne tanárai előtt szurkáita át testét — Az élő halott — Elalíatás nélkül vakbél­operációt végeztetett magán — „Kultúránk legnagyobb szerencsétlensége, hogy a fogunk fáj, anélkül^ hogy akarnók" — A P. M. H. párisi tudósítójától — m

Next

/
Thumbnails
Contents