Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-31 / 170. (913.) szám

„$ilo¥€n$zkú meghallgatása nélkül nem lehet megoldani az egyházpolitikai kérdésekét" A centralista szlovák sajtó frontváltoztatása — Elválasztás vagy konkordátum — A légionáriusok elégedetlenek Hodzsával A választási novellához Irta: Csermák Ernő dr. II. Ipolyság, július 30. Ezzel a javaslattal eljutottunk arra a pontra, ahol megszűnik a kritika. Itt már nem lehet kritizálni, itt ki van zárva a kölcsönös belátás útja. Csak az eredményeket lehet vizsgálni, amit a helyzet teremt. Az ered­mény pedig az, hogy a parlamentárizmus végleges bukása bekövetkezett, az eddig megkötött képviselőiket még jobban megkö­tik, odaláncolják a gályához, a párt irányá­ban való vak engedelmességhez, ami anyagi javakkal jár; mig az önálló vélemény és esetleges engedetlenség a paradicsomból való kifizetést jelenti. A választó polgár nem lesz választó, már nem beszélhetünk választójogról, csakis és csupán szavazási kötelességről, mert az eredmény nem a választó, de a skrutiniumot végző szervek kezében van. Mikor pedig megszületett a forma, amelybe beleöntik a szavazatok hamisított eredményét, ennek a formának állni kell, amig a parlamenti ciklus tart, azon változtatni nem lehet. Midőn ezt az eljárást és eredményt lát­juk, csodálkozva kell körülnéznünk, vájjon még mindig tart-e a forradalom, amelynek az államalakulás létét köszönheti, amely vol­taképpen nem is volt forradalom, . mert hi­szen "nem voltak ellenállók, az állam megala­kulását senki nem akadályozta. Mert az ilyen rendszer, a 'képviselők ilyen kezelése csak forradalmi idők szüleménye lehet. Amikor a képviselőség nem jelent jogot, hanem csak kényszert, olykor gúnyt, mint volt pl. a fran­cia forradalomban, amikor a hazaszökdösni akaró képviselőket a párisi csőcselék vissza­kergette, hogy teljesítsék kötelességüket, persze úgy, ahogy azt ők diktálták. Elénk emlékezetünkben van itt egy pár év előtt történt eset, amikor a korcsolyázó szigorú mama kis fiát a jégre vitte .s annak nem volt szabad haza mennie; valaki rászólt: gyerek, te fázol, azt felelte: fáznék, ha szabad volna. Ez a csehszlovák képviselő. Neki is volna véleménye és akarata, ha szabad volna. Az uralmat kezükben tartó pártok képviselői a parlamentben eldöntik ugyan minden javas­lat sorsát, de nem a saját akaratuk és véle­ményük szerint, hanem a parlamenten kívül álló tényezők utasításából, a többi képviselő pedig nem számit, azok senkit nem kapaci- tálhatnak, szavazatuk érték nélkül vesz el. Csaknem minden javaslatnál világosan látjuk, hogy az uralkodó pártok kebelében is nagy kisebbségben -van, nagy erőfeszítések árán fogadtatják el, nemcsak a plénum tag­jainak többsége van ellene, de még az ural­kodó pártoké is. Mégis törvény lesz belőle. Bizonyos tekintetben hasonlít ez a régi kis erdélyi kerületek választóinak eljárásá­hoz, amikor a csekély számú szavazók több­sége konzorciummá alakult, szállította a mandátumot a pénzes jelöltnek, a kisebbséget ellenben teljesen figyelmen kívül hagyta, azok szavazatát értéktelenné tette. Csakhogy itt a pénzes jelölt szerepét a párt játsza, a szavazókét pedig a képviselők, akik a törvé­nyeket szállítják. Ez az eljárás erkölcsi alappal nem bírhat. Évezredeken át küzdött a világ a rab­szolgaság megszüntetése érdekében. Nem is olyan régen zajlottak le az Egyesült Álla­mokban az északi és déli államok harcai, amelyeknek tengelye a rabszolgakérdés volt. Azt hitte az emberiség, hogy az egészséges folyamat befejeződött, a rabszolgaság meg­szűnt. íme, látjuk, hogy az emberiség csaló­dott, a testi rabszolgaság helyébe a szellemi rabszolgaság lépett. Az a folyamat, amit most az itteni parlament összetételénél és működésénél látunk, nem más, mint a fehér rabszolgaság; a képviselő nem egyén, nem gondolkozó fő, hanem tömegegység, amely­nek önálló akarata; szabad gondolkozása nem Prága, július 30. Srobár zólyomi mea culpája után, a rol- nickárok lapja, a Slovenisky Dannilk is más hú­rokat kezd pengetni- Idézi a Corriéra d‘Italia cikkét, amely Jóakaratukig figyelmezteti a csehszlovák kormányt a Vatikánnal való bé­kés megegyezésre. A Siovemslky Denni'k azt fűzi az olasz lap cikkéhez, hogy a kormány­nak az egyházpolitikai kérdések rendezé­se előtt meg kell hallgatnia Szlovenszkó ki* vániságait s a megegyezésnél tekintetbe kell vennie a lengyel konkordátumot. A légionárius Narodmi Osvobozeninek természetesen sehogy sem tetszik a Sloven- sky Dennik pálfordulása s a többi között rá­mutat, hogy az egyházpolitikai kérdésekkel kapcsolatban az egyik oldalon elválasztásról, a másikon pedig konkordátumról beszélnek. Avagy olyan széleskörű lesz a megegye­zés ’é's annyira bizonytalan, hogy még az sem világos, legyeibe konkordátum, vagy sem? A koalíció szlovenszkói sajtóorgánumának ál-. íásíüglalása után a lap szükségesnek •• megkérdezni, hogy az egyház és állam kérr désében • tulajdonképpen mit végzett a kor­mány. Srobár és Hodzsa urak elvégre tud* Prága, julius 30. Szlovenszkó politikai közvéleményét egy szép tavaszi napon az a meglepetés érte, hogy Jura Koza Matejov, a Slovák szerkesz­tője otthagyta Hlinka táborát és puccssze­rűen megalapította a Slovensky Národot, amelynek keletkezése azonban nem sokáig maradt rejtély, mert csakhamar kiderült, hogy a háttérben álló titkos mecénás nem más, mint Srobár és ílodzsa duzzadó párt­kasszája, amelyből csekély három milliót emeltek ki, hogy megerősítsék Koza Ma­tejov akcióját s vele fölgöngyöütsék az autonómista frontot. Koza, aki különben a budapesti, régi Al­kotmány hasábjain tanulta az ujságirást, áldozata lett saját politikai hiúságának, vezérségre törő ambícióinak és a centraliz­mus korrupt szlovenszkói rendszerének. Áru­lása fekete lapja marad ugyan a Hlinka-pári históriájának, de az autonómista táborban távolról sem okozott komolyabb megrázkód­tatást, sőt teljesen izolálták a disszidens néppárti redaktort, aki ma is tábor nélkül áll, ren­geteg áldozatot fölemésztő lapjával s már mecénásai is belátják, hogy a drága experimentum teljesen hiábavaló volt s legalább pénzüket szeretnék visszamenteni. Koza is tisztán látja a sötét vermet, amelybe belekerült s igyekezik megtalálni a mene­külés útját. A néppárti Coriolanus a minap megjelent Prágában s mint mondják, mélyen elme­hatnák azt, hogy Szlovenszkó viszonyaira való tekintettel sem lehet szó konkordátum­ról, hanem csak szerződéses viszonyról a Vatikánnal szemben. De még ha egyes egy­házpolitikai kérdésekben tárgyalásokat is folytatnának a Vatikánnal — a Národni Osvo* bozeni szerint — nem lehet akkor sem eltérni attól az ere5 deti állásponttól, hogy a köztársaság vi­szonyát az egyházhoz törvényes utón rendezzék. A nuncius-affér után végre már határo­zott lépéseket kell tenni az egyház és az áh lám elválasztására s itt a légionárius lap első­sorban a haladópártiakat szólítja fel nagyobb akcióra. Hodzsáék és Srobárék a vatikáni konflik­tus után nagyon kellemetlen helyzetbe kerül­tek. Nem avatkoztak bele az egyházpolitikai harcba és vitába, hanem hagyták a néppár* tót és szocialistákat egymás között vesze­kedni. Hodzsa legfeljebb a bölcs Salamon sze­repét játszotta, de moist már neki is szint kell vallania: Vagy nyíltan foglal állást az egy­ház és abam elválasztása'ellen, vágy pedig a „koalíciós egyezmény” alapjára helyezkedik. Srobár után rövidesen ő is el fogja mondhat* ni mea culpáját­rengve rótta az utcát, mintha csak lelkiis- meretfurdalások gyötörték volna. Azután résztvett Sramekék gyűlésén, amely a Mar- maggiügyben kiadott kormánynyilatkozattal kapcsolatban a cseh néppárt álláspontjáról döntött. Ugyancsak ott volt a gyűlésen ruszinszkói paptársa, Volosin Ágoston is. Ugyanekkor járt Prágában Belánsky Károly losonci polgármester, aki nemrég még figye­lemreméltó szerepet játszott a losonci Slo- venska Národná Jednota ' mozgalmában, amely a turócszentmártoni nemzeti párttal áll közeli rokonságban, de később Belánsky Hlinkáiék felé orientálódott. Koza nem érte be a néppárti gyűlésen való csöndes részvétellel, hanem közvetlen tárgyalásokba is bocsátkozott Srámekkel s komoly értesülésünk van arról, hogy Koza a cseh néppárttal akar együtt menni a választási küzdelembe. Hír szerint ezeken a tárgyalásokon meg­alapozták Srámekék szlovák frakcióját, sőt a jelöltekre nézve is megállapodták, akik között Micsura és Szkicsák is szerepelnek. A szervezés munkája küszöbön áll s a párt főtitkárául Belánskyt akarják megnyerni, akivel azonban még nem tudtak megegye­zésre jutni, mivel Belánsky állítólag nagy követelésekkel állott volna elő. Amennyiben Koza tényleg megvalósítja tervét és politikai kísérletet lesz Szloven- szkón az uj centralista katolikus párttal, egészen bizonyos, hogy utolsó kártyáit is kijátszotta és teljes erkölcsi és politikai vesz­teséggel állhat föl az asztaltól. A Slovensky a képviselőket rendelik ki. Az egyik meg­felel a-katona lényegének, a másik ellenke­zik a parlamentárizmus erkölcsi alapjával. A jövő programja minden ellenzéki párt részéről kell, hogy tartalmazza ezt a pontot: Helyreállítani a parlamentarizmust, megsza­badítani a parlamentet a képviselőkkel való politikai rabszolgakereskedéstől. Národ megindulása első idejében, amikor az autonómista közvélemény megtévesztésére még vadul forgatta Koza az áleilenzékiség fringiáját, többek között azt a vádat vágta Hlinká'ék fejéhez, hogy hiszen a szlovák nép­pártnak nincs is határozott és precizirozott autonómista programja. Mintha bizony neki tullicitálási szándékai lettek volna. S ime, a „Slovensky Národért“ küzdő hazafi most elmegy Srámekhez, a prononszirozotí, centralista politikushoz, aki veszélyeztetett katolicizmusát nagyszerűen tudja össze­egyeztetni a husosfazék opportunizmusával, aki meg tud minden áldozatot hozni a szent koalícióért, csupán a szlovák nemzet szá­mára nem tud semmitsem adni „keresz­tény” programjában, sőt merev álláspont­jában odáig megy, hogy konokul meg­tagadja a szlovák nép nemzeti individualiz­musát s a szlovák nyelvet is csak mint a hanákokéhoz hasonló nyelvjárást ösmeriel. Szomorú és jellemző ez a politikai frigy, de nem is lehet számára jövőt jósolni, mert a szlovákságnak egyaránt idegen Srámek is és Koza is s határozott autonómista irányától ezek az urak sem fogják tudni eltéríteni. Szó­val Kcza uj üzlete sem fog sikerülni. Nagy amerikai résziéi Brtjau tessdéscPier Dayton, julius 30. Bryan holttestét ina egy ? :$.i:iahn-kocsibaii Washingtonba szállí­tották. Az Egyesült Államok számos vidékén nagy gyászünnepségek lesznek pénteken, az igen népszerű Bryan temetésének napján. Az elnök-jelöltet a híres arlángtoni nemzeti teme­tőben helyezik örök nyugalomra. Temetése­kor néhány percre a birodalom számos üze­mében megáll a munka a gyász jeléül. Resnéniifólen ez angol Dánuáft nclgzefe Baldwin tegnap 14 órát tárgyalt szakadatla­nul — A bányatulajdonosok elkeseredése London, julius 30. Tegnap este ismét ösz- szeült a kabinettanács, hogy a szénkrizissel foglalkozzék. Úgy hírlik, hogy tekintet nélkül a meg nem oldott helyzetre, a kormány ál* láspomtja változatlan maradt. Éjjel tizenegy óraikor még nem volt meg a megegyezés. Fél tizenkét órakor Cook bányatulajdonos a helyzetet reménytelennek mondta. Ma délelőtt 10 órakor folytatták a ta­nácskozásokat. Baldwin tegnap 14 óra hosz- szat szakadatlanul tárgyalt minden ered­mény nélkül­Páris, julius 30. Tegnap este összeült a francia bányamunkások végrehajtóbi z o 11 s á* ga. Elhatározták, hogy az angliai bányász- sztrájk esetén meggátolnak minden Angliá­nak szóló francia szénszállítást. Briand iondoni utazása müu válaszol a német jegfzékre Páris, julius 30. Briand külügyminiszter a külügyminisztérium főbb tisztviselőivel ma beható vizsgálat tárgyává tette a német biz­tonsági jegyzékről, szóló és tegnap átnyújtott angol memorandumot. A Petit Párisién be­avatott körökből úgy értesül, hogy Briand Caillaux társaságában augusztus elején Londonba megy, hogy ott Chamber- lainnal és ChurchiUal tárgyaljon, egyrészt a biztonsági, másrészt az adósságrende­zésre vonatkozó kérdésekben. Döntés az utazásról még nem történt. A Maiin szerint az angol jegyzék a lehető leg­jobb benyomást keltette a francia politikai körökben. — A Times párisi levelezője je­lenti, hogy Franciaország augusztus 17-én fog vála­szolni Berlinben a német biztonsági jegy­zékre, akkor, amikor Briand visszatér londoni út­járól. ICoza lepakláit Srámekkel A cseh néppárt választási manőverre készül Szlcvenszkőn — Micsura és Szkicsák a jelöltek között — Belánszky lesz a párt főtitkára? C7d]Rár%r _ fájt ' ^űSrnuLm előfizetési árak belföldön: évente 300. m inv félévre 150, negyedévre 76, havonta Mgjr J&Jffl ~"- -Tj 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre Km M finp thiiiimiw iiiiii.ii.it.ihi.ii - _________ 225, negyedévre 115, havonta 39 Ke. tw yv» ioi asszam ^ ■•2n e $ |§§f ymkjfr tl| JnSr fii JW Szerkesztőség: Prága, II, Stépánská W ^ Jr Sm WL Jm jf Jffl ullce 16/I1L Telefon: 30-3-19. Kladö­hivatal: Prága, I, LUIová ullce 18. Jt ’fxíovensxkói és &lusxtnsx&ói fxövetkexett Ittenxéki (fúrtok politikai napitapía J3dimizvisx4v<mtiis) fösxévfresxtö: íDxméLnyi JEúszíó Peleiös sssevfcesxiő: 3>$&v<án lehet. A leláncolt gályarabnak kötelessége az utasításokat követni, egyébként vége a man­dátumnak. Kétségtelen, hogy ezt az állapotot fönn­tartani nem szabad. Sokkal becsületesebb a nvilt abszolutizmus, amely a szuronyokra támaszkodva diktál törvényeket s a katona­ságot rendeli ki, mint ez az állapot, amikor

Next

/
Thumbnails
Contents