Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-30 / 169. (912.) szám

Csütörtök, julius 30. A l€áí®üárlis©ií tepf® az amerikai szlovák liga riadójáról Prága, juilus 29. A légionárius Narodni Osvobozeni az amerikai szlovák ligának pr oki amáci ójából egyes részele leiket közöl. A proklamáció a .Varsóban megjelenő Stovákban jelent meg először s ebből vették át az amerikai szlovák autoinmlsta lapok. A Národni Osvobozeni általi közölt részek a következők: „ . . . Mit kell tehát csinálnunk? Csak egyelt mondok: mindegy az, hogy a németek ütik-e a cseheket, vagy ,a magyarok, vagy lengyelek — üssétek ti is őket. Akárki is megy a csehek ellen az a ti fölszabadítotok lesz. Ne törődjetek sémim ivei, csak üssétek a cseheket. Akinek fegyvere van, az menjen fegyverrel .ellenük, kinek kaszája van, az ka­szával, vagy kalapáccsal, fejszével. Csak üs­sétek, gyilkoljátok őket. Eleget kihasználtak már benneteket, eleget elnyomtak és meg­gyaláztak. Fizessétek meg nékik, ahogyan azt megérdemlik!“ A Národni Osvobozeni ezután folytatja: Jehllioska levelében, amit fiiinkához in­tézett, még ezeket irja: Hogyan? Kolostorba akarsz menni? A te korodban? ... Te nyi­tottad meg a szlovák kertet ezeknek a ronda cseh disznóknak . . • Vétek volna, ha most kolostorba mennél ... A cseh disznókat, akiket te beengedtél a szlovák kertbe, most ki kel kergetned . • . S mivel kergeted ki őket? . . • Nem sírással, nem autonómiával, hanem forradalommal. Ne kolostorba menj, András, hanem a barrikádokra! a barikádok­ra! így irt Jehlioska ár., a washingtoni egye5 tem tanára — folytatja a.légionárius N. 0. — Misgr. Hlmkának. Nem tudja ugyan, hogy fllinka válaszolt-e a levélre, vagy sem- Tem­póra muitantur et nos -műt amur in illis. Még három év sem múlt ell a prevrat irtán s a ligá­ban már teljesen megváltoztak a vélemé­nyek- Kizárták mindazokat, akik a csehszlo­vák egység védelmére keitek. Aztán meg­kezdődött a kálvária a pittsburgi szerződés­sel. Amióta Bielka lett a liga elnöke, felfordult minden. Orbach pap azóta — írja a N. 0. — szeg­re .akasztotta a reverendát és ujságiróskodik, a Slovák v Amerike lapjában nem tesz egye­bet, mint ártatlan embereket támad meg s robbantja a szlovák ligát. A köztársaság .vi­szonyairól az Amerikai Magyar Népszavától kapja a híreket. De nem lehet minden bűnért B leik át okolni. Éppen úgy mint Hlinka, ő is csak gép- Ez is csak nagyzási hóbortban szenved, mint Hlinka. A harc forrását egé­szen máshol kell keresni­A Narodni Osvobozeni minden bűn for- rá-ának Budapestet tartja. Mindenesetre ké­nyelmes álláspont. Prága, julius 29. A „Nase Revolwce44 című folyóirat Be­mos hadimemoárjainak egy fejezetét közli, amelyben arról is szó esik, hogy 1918 októ­ber 26-án a prágai kiküldöttekkel folytatott tanácskozásokon elhatározták, hogy a kor­mányforma végleges rendezéséig osztrák mintára egy németet is bevesznek a kor- mányb a „Lamd esminis tér “-nejt. Benes nyilatkozata kapóra jött a Pravo Lidunak, amely rámutat arra, hogy Hajú dr. nemzeti demokrata már a forradalmi nem­zetgyűlésen is követelte, hogy a kisebbségek is képviselve legyenek a kormányban. Ami­kor Tusár bukása után hivatalos kormány alakult, ismételten foglalkoztak ezzel a kér­déssel s egy magas rangú német hivatalnokot akartak egy miniszteri r essz őrt vezetésével megbízni. A német pártok azonban hallani sem akartak erről. A szociáldemokraták azt akarták, hogy a német szociáldemokraták kapjanak he­lyet a kormányban, hogy ezzel is erősítsék a szocialista és ha­ladó elemek munkáját. A kormány félhivatalos lapjai, a Cesko- slovenska Repu-blika és a Prager Presse ugyancsak vezetőhelyen foglalkoznak a né­met miniszter kérdésével. A csehnyelvü fél- hivatalos megállapítja, hogy a csehek szán­dékát meghiúsították a német képviselők, akik a prevrat után Bécsbe mentek és hűsé­get esküdtek az osztrák kormánynak, a né­metlakta területeken pedig „lázongások14 tör­tek ki. A Prager Presse szerint is nagyon ne­hezen lehetne keresztülvinni a tervet, mert egyrészt a koalíciós polgári pártok állást foglalnának ellene, másrészt gondolni sem lehet erre mindaddig, amíg a német kisebb­ség táborában nem tisztázódnak a viszo­nyok.’ Nagyon kockázatos volna tehát egy .bevált kormányrendszert — irja a Prager Presse — politikai káosszal fölcserélni. A cseh szociáldemokraták későn jöttek ezzel a tervvel. Ezt talán Tusár kormánya idején, amikor a köztársaságban még erős talaja volt a szocializmusnak, keresztül lehe­tett volna vinni, de most, amikor az uj vá­lasztásoknál úgy a cseh, mint a német szo­ciáldemokraták erősen meghendikepelve ke­rülnek a parlamentbe, teljesen naiv gondo­lat. A német szociáldemokraták is bajosan mennének bele, mert a kormányba való be­lépéssel csak választási sanszaikat gyengí­tenék még jobban. Súlyos milliókat pazaroltak a csehszlovák egyházra Bechyné volt kultuszminiszter beismeri, hogy a felekezeti célokra szánt költségvetési tétel kétharmadát a huszitáknak adta Prága, julius 29. Stribrny és a cseh szociáldemokrata párt afférja bőven ad alkalmat, hogy a koalíció boszorkánykonyhájába bepillanthassunk. A Pravo Lidu ugyanis a nagy vitában megszó­laltatta a petka szociáldemokrata tagjait, Meissner dr.-t és Bechynét. Meissner meg­nyilatkozásával tegnap foglalkoztunk, amely- le viszont Stribrny a Ceské Slovo mai szá­mában reagál és beismeri, hogy egyetlen­egy hibát követett el, amit nagy fölindulásá­val okol meg s ez az, hogy nem értesítette lemondásáról a szociáldemokrata párt vezé­reit. Csakhogy ő lemondását komolyan vette s nem taktikai manővernek szánta, amint azt a szociáldemokrata miniszterek az agrárvám kérdésével kapcsolatban tették. A Pravo Lidu mai számában Bechyné volt kultuszminiszter adatokkal bizonyltja, hogy Stribrny nem mondott igazat. Stribrny azon vádjára, hogy kultuszminiszíersége alatt pénzügyileg nem támogatta a csehszlo­vák egyházat, azt válaszolja Bechyné, hogy 1923-ban 9,890.000 koronát irányoztak elő a költség- vetésben „különböző felekezeti célokra44 s ebből az összegből a csehszlovák egyház fönnállásának első évében összesen 6,610.000 koronát kapott. 1924-ben ugyan már csak 2 millió sze­repelt erre a célra a költségvetésben, a cseh­szlovák egyház azonban mégis 3 milliót ka­pott, sőt Bechyné utóda, Markovics miniszter még 1 millió korona szubvenciót utalt ki a csehszlovák egyház részére. Bechyné miniszteri működésének továb­bi védelmében azt irja, hogy ő minden ol­dalon rendet akart teremteni és az állam pénzével takarékoskodni kivánt. Tudja na­gyon jól, hogy sokan nem voltak vele meg­elégedve, mert ő nem ismert komát és bará­tot s nem tett különbséget cseh és német között. A csehszlovák egyházzal sem tehe­tett kivételt, különösen azért, mert ott teljes káosz uralkodott. Ez az egyház házasságkö­téseket eszközölt anélkül, hogy bevárta vol­na az egyháznak az állam által való elisme­rését. sok ezer ilyen házasságkötés nem volt törvényes. Nem akarta megengedni azt sem, hogy az állam szubvencionálja az uj egyház templomépitéseit, mert az ő elve mindig az volt, hogy a templomépitések nem tartoznak az állam föladatai közé. De a parlament az ő akarata ellenére mégis megszavazta a 9 milliós szubvenciót és ebben a kérdésben a csehszlovák egy­ház főprotektora Srániek miniszter volt, aki ezt taktikai okokból tette, hogy ezzel is az egyház és állam elválasztása ellen intrikáljon. A két szocialista tábor harca különben kezd mindinkább elmérgesedni. A Ceské Slovo rágalmazásért már perli a Pravo Li­diit, viszont a szociáldemokrata párt csütör­tökön este népgyülést tart, amelyen Meiss­ner dr. és Bechyné még egyszer és a nagy nyilvánosság előtt válaszolnak Stribrnynek. El lehetünk rá készülve, hogy még néhány pikáns kulisszatitok fog napfényre kerülni. Bechyné cikke súlyos váddal illeti a koalíciót, amely a parlament tudta és bele­egyezése nélkül milliókat adott az állam- pénzből a cseliszlovák egyháznak, ndg a többi egyházaktól megvonták a szub­venciókat, éheztetik a felekezeti tanítókat és könyöradományokat adnak a nyugdíja­soknak. ytlim&em’Bnáapi Olyan embert tekintünk jelleroesnek, aki tiszta, józan és egyszerű alapelveket fogad el irányadóul és élete legnehezebb perceiben is kitart hűen mellettük. * Nincsen áldozat eszmékért, mert az esz­mék éltetnek bennünket'. * Isten bennünk van, mert a lelkünk egy darabja az Istennek. * Mindennapi életed mindennapi istentisz­telet. Akit az életben már semmi eszme sem lelkesít, aki sohasem törtet magasabb célok felé, az jobban tenné, ha nem folytatná szo­morú vegetálását, melylyé élete alacsonyo- dott, midőn kiveszett belőle az istentisztelet: az élet értelmének megsejtése. Egri Viktor Hlinka — az amerikai szlovákokhoz. Hlinka a Slovák mai számában a szlovák nemzet nevében köszönetét mond az ameri­kai testvéreknek. A cenzúra ugyan hasábos fehér foltokat hagyott az elkobzás után újra megjelentetett lapban, de amit a cenzúra mégis meghagyott Hlinka hatalmas cikkéből, elegendő arra, hogy az Amerikából látoga­tóba jött szlovákok megértsék azt, amit ne­kik mondani akart. Hlinka rámutat a niai helyzetre, idézi Masaryk elnöknek az ame­rikai szlovákokhoz 1920 február 5-én irt le­velét s felszólítja amerikai testvéreit, hogy vonják felelősségre azokat, akik visszaéltek bizalmukkal. „Szólítsátok fel őket, hogy azok adják vissza nektek — irja Hlinka — a pénzt, a testvérek életét, akik eladták az egyezményt s Írjátok, hogy „a szerződés Amerikának szólt...“ Végül Hlinka esküvel fogadja meg, hogy kitart az amerikai szlo­vákok mellett s azok szlove-nszkói testvé­reikben nem fognak csalódni. Ae aranytoll (Adatok Pakli Albert életrajzához.) írta: Tichy Kálmán. A csodálat, áhítat és kegyelet hármas szezámjával nyiíogatom a múlt zárait. Her­vadt virágsziromként zizzenő fakó papirla5 pok ráncait simogatom simára, hol könny­ben, hol mosolyban úszó tekintettel követem a sápadt sorokat s úgy érzem: egy szertartás részese voltam, mely magasztos-abb, lélek­emelőbb, többetjelemtő, mint az aranysarkan­tyús vitézek felavatása, koronázó dómnak gát ablakok szivárvány-ős fényével be szőtt, töm5 jenek, bermelines, bibombaldachhios pompá­jában. Egy sokkal egyszerűbb, nagyobb felavatást láttam: hogyan avatta arany tollas vitézévé Pakli Albertét hálás nemzetéinek rajongó sze­retette. Hogyan tágult végtelenné az a börtö* nősen zárt iv, mely az Íróasztaltól a beteg­ágyig ért, hogyan építette a magyar jövőt az a lélek, mely szüntelen szenvedéssel sújtott, gyönge testben lakott, hogyan termiette egy egész nemzet megértésének, önmagára-virra- dásának, lelki ébredésének drága kalászait Pákh Albert áldott, százszor áldott vetése! Nem nagy ceremóniával ment a felava5 tás. Kis levélcsomag érkezett a tíz éves szerkesztői munkásságát ünneplő Pákh Al­berthoz. A kis csomag különösen keskeny és hosszúkás volt, araiak a formájára hajtogat­ták össze a belé helyezett levelet is, mely most a nagy múltaik illatát leTieli felém- Ugyan miyen őrzésekkel hajtogatta szét a levelet címzettje, milyen éltető, nagy melegséget érezhetett a nemes, honszerelimes szive kö­rül, mikor beszélni kezdtek Hozzá az alig felszáradt betűk s minden betűből hálás, lel­kes, megmentett, felébresztett magyar szivek forró köszöneté áradt feléje? Mikor a sokat ver fékezett magvető leg­nagyobb boldogságát élhette át: íme, minden elvetett mag jó talajba hullt! így szólt pedig a levél, mely 1863 tava­szán Pákh Albert meghatott kezeiben reme­gett: „Tisztelt Ur! Tiz éve, hogy a‘ Vasárnapi Újság szerkesztésének élére állott, tiz éve, hogy ernyedelien buzgalommal folytatja azt; — ‘s megértük, hogy az irodalom nem csak a lomban, mert szokatlan nagy számmal cso­portosult ön lapja körül a‘ magyar nemzet, ‘s megértti, hogy az irodalom nem csak a‘. nagyon, s‘ miveitek termeiben, 4s laká­ban, de otthonos lett a4 szegény ember ed5 dig rideg kunyhójában is; — uj villáig, az ismeret viliága tárult fel a4 nép között, meg­ismerte jobbjait, megtanulta becsülni em!és keit, méltányolni kincseit, meliyeket rejt e4 föld a4 mellyen született, szóval megtanul­ta szeretni e‘ hazát; — és hogy valóság lett, mit ön cimképíii lapjára tűzött, hogy ur és szegény egyaránt olvasson, -ezt ön buzgalmának 4s tapintatos szerkesztői ve­zetésének köszöni. — Méltányosság, elis­merés oljy ritka osztályrésze az embernek ez önző világban, de ön büszkén nézhet vissza a4 multira, nyugodtan hajthatja le fe­jét fáradalmai után pihenésre, mert a4 ma-| gyár nemzet4 minden osztálya, méltányolta ön fáradalmait, 4s éber részvéttel kísérte tiz éves szerkesztői nehéz, mert akaratla­nul is sok érdekbe ütköző pályáján, most is, midőn jutalom évét éli ön, szívesen fogja körül, 4s részvétével enyhiti küzdelmeit. Az elismerés, a‘ méltánylat magasztos érzelmeinek hódolt a4 nagy kallói Casinó. midőn önt tiszteletbeli tagjává választó meg, 4s érdemei elismeréséül önt, ide zárt arany tollal megtiszteli; — a4 válsztmány engem bízott meg, hogy a4 Casinó e4 méh tánylatát önnel tudassam, 4s -elismerése je­lét önnek megküldjem; — 4s ezennel tely- lyesitem is azt azon hő kívánattal: hogy ön boldogul éljen! a4 toll figyelmeztesse önt, az irodalom nehéz, de magasztos pályájá­ra, törekedjék ön, a‘ kölcsönös egyetértést, szeretet, testvériséget, s‘ édes hon szerel­mét megszilárdítani olvasói kebelében, fo­gadja szívesen a4 tisztelet ez egyszerű je­lét, nem nézve az adomány csekélységét, hanem a4 honfiúi érzelmet mellyel adatik az elismerés, mel-ly önt ma környezi, ki- sérje önt magányába is, ‘s elmondhassa Ön: jó harcot harczoltam; —■ jutalmam: nemzetem, honfitársaim egysége, ‘s szere­t-e te! Isten vezérelje önt! Honfiúi tisztelet­tel vagyok. Nagykáililó April 20- 1863. alázatos szolgája Támár Imre oasimói alelnök.44 A jubiláló szerkesztő talán könnybelá- badó szemekkel olvasta az üdvözlő levelet. Bár nem az első volt ebben a nemben. 1861- ben a különböző disztagságok -egész zápora borította el a nemzet hálájának külső jeleivel. Arad, Csongrád, Nagykőrös, Szarvas, Buda székváros,, Nagysomkut 1863-ban I-gló, egy­mással vételkedve siettek szeretetüket s megbecsülésüket kifejezni a magyar lelkek nagy -ébresztője előtt. D-e ez a toll mely a nagykállói levél mellé zárt csomagból elébe tündökölt, olyan volt talán, mint a magyar égből hullott üzenet, kézzelfogható valóság, csillogó, perdülő, aranyfényü bizonysága an­nak, hogy a magyar karnis szárnyát nem perzselheti többé a kétségek tüze: biztos a röpte a nemzet szeretettnek ormaira. (A „Hon44 1867. évi február 12-iki 35. szá­mában jelent meg V-adnay Károly Pákh nek­rológja- Ennek egy kézírásos másolatát őriz­te Pákh Károly, Albert fivére s a szöveg­ben helyre igazitó és bővítő megjegyzéseket tett a maga reszketeg, öreges betűivel. Ilyen reszkető, öreg, .zere tét teljes sorok mondják el a megfelelő helyen, hogy az aránylódba e szavak voltak vésve: „Pákh Albertnek, a Vasán-..pi Újság tiz éves szerkesztőjének elismerése jeléül a nagy-kallói Casinó.44) Az ünnepi harangot különben maga a Vasárnapi Újság komditotta meg először: Tompa Mihály „Újévi üdvözlet a Vasárnapi Újság szerkesztőjéhez44 címmel versben kö­szöntötte a mindenek si ere te tévéi körülvett v-ezért; , „laii«S€§iilisisScr“ a hőblneíhcn A német miniszterség körül — A cseh szociá ldemokraták szívesen látnák a kormányban német kollégáikat AAAAAAAAAA&AAAAAAAAAAAAA/fcA&AAAA.a PlIIIIIS I $5*Éfí nyerhet, ha vesz 2674' I i c r f c 111 egy egész csehszlovák állami építészeti sorsjegyre, már augusztus hó 1-i húzáshoz GaEpigrlk és Tsa fiiiliiisis Bratisiava, Wár©siíé2í-6iica. Megrendelések posta-utalványon is eszközölhetők a pénz előzetes beküldése mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents