Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-29 / 168. (911.) szám
Srobár zólyomi mea culpá-)a A centralizmus szlovenszkói atyja a nagy tévedésről — Már elismeri a szlovák nemzet individualitását — Saját politikai egzisztenciáját akarja az elárult nemzettel megmenteni Nyári kacsák (fi.) Prága, július 28. Két-három héttel ezelőtt néhány szlovenszkói és budapesti újság azt a fantasztikus mesét tálalta föl olvasóinak, hogy a prágai kormány és a magyar emgiráeió egyik csoportja között tárgyalások folynak egy, a csehszlovák respublika védőszárnyai alatt megalakuló csallóközi magyar népköztársaság létesítéséről. Az uborkaszezon idején a szerkesztőségek rendszerint meg vannak szorulva hirek dolgában, a politikai élet berkei elcsendesülnek, a szánházak kapui bezárulnak, intervjura is alig van kilátás, egyes szenzációé'hes 1 apóié tehát a bolhából is elefántot kénytelenek csinálni, csakhogy olvasóközönségüknek kedvében járjanak. Ilyenkor tűnik föl a százméteres tengeri kígyó az Óceán habjaiban, ilyenkor olvashatunk ez emberevö fiumei cápáról, ilyenkor érkezett el a szezonja a borzalmas óriáskígyónak is, amely a pozsonyi, vagy a zólyomi, vagy tudja Isten micsoda más várban rettenetes ölelésével megfojtja az oda elszállásolt katonákat, vagy a kazamatákban sínylődő rabokat. Ilyen kövérre hizlalt nyári kacsa volt a csallóközi köztársaság meséje is. Benesnék, amikor legutóbb a biztonsági szerződés dolgában járt Parisban, bizonyára sokkal komolyabb gondjai voltak, semhogy Veér Imrével arról tanácskozzék, miként lehetne Károlyi Mihályból, Lovászy Mártonból, Garami Ernőből, vagy talán éppen Veér Imréből Dunaszerdahely vagy Somorja székhellyel köztársasági elnököt vagy miniszterelnököt csinálni. A csehszlovák kormánynak eléggé fő a feje Szlovenszkó és Ruszin- szkó autonómiái miatt, amelyeknek megvalósítására jogi és erkölcsi kötelezettséget vállalt, legkisebb gondja is nagyobb tehát annál, hogy Linder Béla szomorú emlékezetű baranyai köztársaságának mintájára a Duna szigetén államot teremtsen az államban. Veér Imre igy gondolkozott: ha a szerbek Linder Bélának csináltak egy álköztársaságot Baranyában, miért ne csinálnának nekem is egyet a csehek a Csallóközben. Csakhogy ez az analógia nagyon sántít. A szerbeknek annak idején azért kellett a pécsi operett- respublika és Linder Bélát azért fogadták kegyeikbe, mert Baranyát a békeszerződés értelmében ki kellett üritemök és ettől az utolsó kísérlettől remélték, hogy hátha mégis csak megtarthatják ezt az áldott földterületet. A csehek ellenben Trianonban megszerezték maguknak a Csallóköz szigetét, nekik nincs szükségük az emigránsokra, hogy azt megtarthassák. Az ágyú és a szurony mégis csak megbizibatóbb eszköz, mint a magyar emigráció, amely hat esztendővel azelőtt csúfosan megbukott az államfönntartás és az államkormányzás nehéz tárgyainak vizsgáján. Ha e mesének, mint minden mesének valami reális alapja mégis van, úgy ez az, hogy a csehszlovák kormány az emigráció bizonyos köreit még mindig eszközül kívánja fölhasználni legközelebbi politikai célkitűzéseinek megvalósításánál. Magyar- országot általuk akarja diszkreditálni a külföldön, ezek az ő koronatanúi, ha azt igyekszik bizonyítgatni, hogy Csonkamagyaror- szágon még nem következett be a politikai és társadalmi konszolidáció korszaka. (Mintha bizony a csehszlovák köztársaságnak nem volna szlovák emigrációja. Jehlics- ka, Dvorcsáik!) A szlovenszkói és ruszin- szkói magyarság megbontására ugyancsak őket haználja föl; valahányszor magyar kormánypártot alakítanak, emigránsok és azokkal rokonszenvező egyéneket találunk az uj alakulás élén. Végül arra is jók, hogy alkalomadtán öreájuk hivatkozzék a prágai kormány a népszövetség előtt, ha Genfbe panasz érkezik az itteni magyarsággal szemben taPrága, július 28. S(ro.bár Lőrinc Zólyomban az agrárpárt vasárnapi gyűlésén súlyos bünbeösmerést tett a szlovák nép tömeged előtt. De önmaga felett is Ítélkezett, amikor kijelentette, hogy Prága nagy tévedést követett el, amikor a szlovák kérdést egyszerű közigazgatási pírod' lémának fogta fel. Srobár megállapította Zólyomban, hogy Szlovenszkó kérdése elsősorban kulturális és politikai probléma. De megállapította a centralizmus bukását is, amikor leszögezte, hogy Szlovenszkói agyonadminisztrálták s az egész vonalon csak elégedetlenség, harag és gyűlölet fordul a kormány ellen, minek következtében a csehekhez való viszony is teljesen leromlott az utolsó öt év alatt. A teljhatalmú minisztérium hatásköre teljesen lecsökkent s a jelenlegi zsupánok és a forradalom előtti főispánok tekintélye s hatalma között óriási a különbség. Végül azt a prognózist álltja fel, hogy az uj választások a politikai pártok erőviszonyait gyökerükben meg fogják változtatni s olyan választásokat jósol Szlovenszkón, amilyenek ott még sohasem voltak, sőt szükségesnek tartja az apff- lálást a szlovák nemzethez, hogy •kerülje, ii erőszakosságokat, nehogy testvérgyiikosság- ra kerüljön a sor. Srobár zólyomi beszédében benfoglalta* tik a szlovák nép egész kálváriája, amelyet éppen az általa képviselt centralizmus bűnéből járt meg s amelynek ő a teljhatalom első, de annál szomorúbb emlékű képviselője volt a főokozója, abszolút politikai tudatlanságával és szervilizmusával. A centralizmus minden hibáját és bűnét, amelyet Szlovenszkón elkövetett, Srobár iniciálta. Hiszen ö és Hodzsa kollegája voltak azok, akik hét éven keresztül arról igyeikez* tek meggyőzni Prágát, hogy Szlovenszkó és a szlovák nemzet tisztán közigazgatási problémát jelentenek a kormány számiára s ele- gendő egy közigazgatási dresszura, hogy a szlovák népet elnémítsák. Hét esztendőnek kellett eltelnie, hogy a ,,'nagy“ Srobár, akiről a nemzeti fö'szabadu* lás első mámorában Szlovenszkón utcákat és tereket neveztek el végre felösmerje, hogy a szlovák népnek van saját kultúrája és politikai individuma, amelyet sem guzsbakötui. nusitott rossz bánásmódja miatt. Amikor első ízben nyújtottunk be panaszt a prágai kormány ellen, hogy minduntalan megsérti a saint-germaini szerződés rendelkezéseit, Békefi-Friedmannék azonnal táviratot menesztettek Genfbe, hogy bizony az ittrekedt magyarságnak nagyszerűen megy a dolga. Ugyanezt tették akkor is, amikor az illetőségi ügyben, amelyből ma-holnap világbotrány lesz, panasszal fordultunk a nemzetek szövetségéhez. Egy esztendővel ezelőtt egy cseh miniszter kilátásba helyezte előttünk, hogy ezeket az elemeket lassanként le fogják szerelni. Ez azonban mostanáig nem következett be, sőt az emigráció a legutóbbi hetekben ismét élénken mozgolódni kezd és miután Veér Imre próbálkozása a „La Repu- blique“ című párisi lappal nem sikerült, Prágában akarnak egy magyar lapot alapítani, melyet természetesen a kormány finanszi- rozna. Hegedűs Lóránt vasárnap cikket irt a Pesti Hírlapba, amelyben azt ajánlja a magyar kormánynak, hogy Lovászy Mártont és Garami Ernőt, valamint a köréjük csoportosuló emigránsokat eresszék vissza az országba. A cikk szerzőjének nemes gondolkodás- módját dicséri. A volt pénzügyminiszter abból indul ki, hogy e két politikusnak nemcsak sem letörni nem lehet és nem nélkülözi azokat az attribútumokat sem, melyeik a nemzet egyéni életformájának kifejtéséhez szüksége* sek. Mindenki tudja, hogy Srobár politikai pályájának irányvonala a szlovák nemzet egyéniségének megtagadásában csúcsosodott ki. Hiszen ő volt az, aki a hilaszistákkal együtt kíméletlen harcot folytatott a magból* dogult Hurbán-Vajánsky ellen, mig most kénytelen beismerni, hogy tévedett és Hur- bannak voüt igaza- A beöamerés azonban már semmin sem változtathat s csak azt az igaz* ságot juttatja megdöbbentően kifejezésre, hogy Srobár a szlovák nép ezernyi kárán és teljes tönkretételén járta ki a politikai iskolát s az egész nemzetnek el kellett véreznie, amig a nagy államféríiu ehhez az elemi tanulsághoz eljutott. Téved azonban Srobár Lőrinc, ha azt hiszi, hogy a szlovák nép megadja az absz -• lueiót a zólyomi mea kulpára s elfelejti árulásait és kártevéseit. Erről szó sem lehet, mert Srobár és Hodzsa politikáját óriási bűn terheli. Ők okozták, hogy kétszázezer szlovák kénytelen volt Amerikába kivándorolni s ötvenezren Franciaországban keresik az otthon meg nem talált kenyeret s most, hogy a kenyér francia földön is megfogyatkozott, kény télének Marokkóba mén* ni és idegen célokért, idegen lobogó alatt harcolni. A szlovák mukásság somsát osztja a szlovenszkói ipar, kereskedelem és mező- gazdaság is, amelyet hasonlóan a Srobár által inaugurált politika tett tönkre. Srobár megásta a szlovák nép sírját, de amikor látta, hogy ebbe a sírba neki is be kei feküdnie, akkor hirtelen felfedezte, hogy a szlovák nemzet létezik és jogos az élni akarásaSrobár Zíata Praihának vólt a szerelmese, tőle várt mindent és hajlandó volt neki mindent föláldozni, nem kiméivé nemzete legszentebb értékeit sem s ■most, amikor'a Moldva partján már betel- jesedett a sorsa s a centralista kormány* zat elejtette ezt a súlytalan és ránézve sem értékes politikust, akkor fordul cserbenhagyott nemzete felé, mert most már egyedül joga, de kötelessége is volt az adott pillanatban elveik gyakorlati megvalósítására törekedni. Még ha ezt a tételt helyesnek is fogadnék el, a távolból mégis úgy látjuk a helyzetet, hogy Lovászyt és Garamit ma már nem amiatt nem engedik haza, amit odahaza cselekedtek, hanem azért, amit a külföldön követtek el nemcsak a magyar kormány, de a magyar nemzet és a magyar haza ellen is. Akárhogy is gondolkozzunk az emigránsok kormányellenes működése felől, annyi bizonyosnak látszik előttünk, hogy semmi esetre sem lett volna szabad a magyar kormány külpolitikai akcióit keresztezniük, Magyarország ellenségeivel tárgyalniok, az utódállamokban élő magyar-' kisebbségek helyzetét akár közvetve, akár közvetlenül még jobban rontaniok és érdekeivel ellentétes törekvések lakájaivá szegődniük. Ezekkel a cselekedeteikkel mindig újabb és újabb olajcsöppeket öntöttek a gyűlölet tüzére, amely — meg vagyunk róla győződve — rég kialudt volna, ha ők nem szították volna azt állandóan. Hegedűs Lóránt bocsánatot hirdet számukra, de vájjon elérkezett-e a bocsánat ideje, amíg ők maguk meakulpát nem mondanak és tartózkodnak mindentől, amit odaát provokációnak tekinthetnek az emberek? tőle várhatja, hogy megmentse politikai egzisztenciáját. Srobár reménysége azonban hiú és döre, mert a szlovák nép mg már teljesen tisztában van vele, hogy Srobár taszította gyarmati sorsba, ő tette nyakába a vasjármot, ö nyitotta meg Szlovenszkó kapuit a cseh invázió előtt, ö okozta a kulturális és gazdasági értékek pusztulásait, ő idlézte fel a mostoha gyámságot a szlovák nemzet fölött, amelynek azonban vérvesztetten és meggyöngültein is lesz még annyi ereje, hogy ítéleteit mondjon a Sro'báirok fölött és örökre kivesse őket ke* beléből. jk üssél* guors balesete egy párisi pályaudvaron Paris, julius 28. A Bázelből érkező éjjeli gyorsvonat éjfél körül a párisi keleti pályaudvar bejáratánál egy tolatómozdonyba ütközött. Az összeütközés rendkívül heves volt. A gyorsvonat első kocsija pozdorjává tört, a mozdony kisiklott és nekiütődött egy kiálló pillérnek. A másik mozdony fölborult s a gyorsvonat többi kocsija szintén megsérült. Három ember súlyosan, 18 pedig köny- uy ebben megsebesült. Óriás! cuKorrakí árrések Havannában Páris, julius 28. Newyorki jelentések szeriig'■'Havannában egy rendkívül nagy tűzvész hat cukorraktárt semmisített meg. A kárt több millió dollárra becsülik, de emberéletben nem esett kár. Franciaország engedeheitgnek muíashozífc a biztonsági kérdésben Páris, julius 28. A Petit Párisién értesülése szerint Anglia és Franciaország nézetei a német biztonsági válaszjegyzék tekintetében lényegesen megjavultak, főleg Németországnak a népszövetségbe való belépését, a demilitarizált rajnai zónát, valamint a Németország és Franciaország között lévő belső arbitrázsszervezeteket illetően. Úgy látszik azonban, hogy az angol kormány másféle arbitrázsmódszert akar bevezetni Németország és a keleti államok között, mint azt eredetileg Franciaország tervezte. ki angol Bflnkispírt dlfelános szfráJKra mozgósít London, julius 28. A munkáspárt hivatalosan fölajánlotta a bányamunkások szak- szervezeteinek segítségét arra az esetre, ha a bányamunkássztrájk kitör. A párt nemzeti bizottsága ezerszáz helyi szervezetéhez fölhívást intézett, amelyben arra kérte őket, hogy tagjaikat és a rendelkezésükre álló pénzt ugyanolyan módon mozgósítsák, mint az általános választások előtt. A párisi iapeís and el iírim téöWmeriiésérfti Paris, julius 28. A lapok azon a véleményen vannak, hogy Abd el Krím állítólagos válaszolási szándéka, amelyről a londoni Times közölt egy tudósítást, csak próbálkozás és nem komoly békeszándék. Hozzáfűzik azonban, hogy a francia—spanyol szerződés megkötése és a riff partok blokádja a fölkelők elfáradásával egyetemben, nagy befolyást gyakorolnak Abd el Krim elhatározására. A sajtó megjegyzi, hogy Franciaország Abd el Krímmel nem tárgyalhat úgy, mint egyenrangú ellenféllé!, mert a riffvezér tulajdonképpen lázadó a marokkói szultán elismeri hatalmával szemben. Abd el Krim tehát nem állíthat föltételeket, csak az eléje rakott béketervet fogadhatja el, vagy esetleg, ha jobbnak látja, elutasíthatja azt. Mw Előfizetési árak belföldön: évente300, Mm ■■■■■n r-i -i. Hgff félévre 150, negyedévre 76, havonta mm ff* .Jy?r~ 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre JöT ffBm ffsm wpjrn Mff $3 -nnmr wnmiiwn mti\ i ^. ~5* negyedévre »15. havonta 'M ke. M /ifisgggga«av*.m Jr W m m Jy #' Jr mT111 Szerkesztőség: Prága, U„ Stépánská ff Jsff Ék üy ff ÍIíLhÉÍl 111500 16/I1L Te,efon: 30-3-49. Kladóhivatal: Prága, l., Llllová ullce 18. Jl fxtovensx&ói és (Rwasxtnsxlkói fxövetkexeti IttenxéM {fúrtok itofitikoi namto&io jedmimisztvezúiv fősxvvGesxtö: íDzuványi Jíászíú lös szezfcesziö: fi ^ W" IV. evf-108. (SÍI) szám » Szerda 1925 iuüus 29
