Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-28 / 167. (910.) szám
fiittng 28. A tátrai nemzeti park Irta: Orosz Sándor. (V. befejező közlemény.) A Magas Tátrában a viszonyoknak megfelelő park létesítése: egyszerű probléma! Az északi Tátrában: a Vadkacsa, Ro- vinki és Javorove völgyek miként a múltban, most is teljesen elzárandok lennének. A déli hegyoldal zergeállománya a főszezon zajos turistaforgalma alatt itt találna csöndet és nyugalmat. E zordon völgyek a tömeges turisr’taforgalom országútiétól ' és irányától teljesen félreesnek. A földhivatal által az utóbbi években ide beengedett juhokat annál könnyebben ki lehet innen szorítani, mert tulajdonosaik egy része most lengyel alattvaló, a többiek pedig tiohenlohe herceg lándoki uradalmából tekintélyes részt legeltetési célokra vásároltak. Szeptembertől kezdve a Tátra egyes helyeit, ahol a szarvasbőgés és a zergék násza ezt kívánatossá teszi, tilalmi területekké kellene nyilvánítani. Ebbe a turista és fürdői érdekeltség is készségesen beletörődne, mivel ekkor a nyári szezonnak már vége van és a téli még nem kezdődött meg. Ma vadvédelem terén a tatraalji nagy- megye vezet, a szlovenszkói vadászati védegylet itteni szervezetei készségesen vállalják a Tátra faunájának védelmét. A flóra védelmét a csendőrség viszont úgy láthatná el, hogy az őrsök itteni létszáma kétszeresére emeltetnék és előzetes kiképzés után tisztán a természetvédelmi szolgálatot látnák el a Tátrában. A katonaság mindkét oldalon a Tátrából kivonassák. így volt ez a múltban is jól, mert az állandó nyugtalanitás, lövöldözés, gyakorlatozás a vadvédelemmel összeférhetetlen. Ma a katona a flórának, kivált a havasi gyopárnak egyik pusztítója. A lakosságot a régi vármegye szabályrendelete ettől eltiltja és a gyopárszedőket ma is bírságolják, viszont a hadgyakorlatok vitézei gyökerestől ezerszámra tépik és irtják a havasi gyopárt. Az erre a célra kiképzett csendörlegény- seg akkor nemcsak.azt fogja meglátni, hogy a pásztoriul aíaviszükus hajlama révén meg- szenesiti a korhadt fatörzseket, hanem ama fürdőhelyeken, ahol jeleleg a betegsegélyző- pénztár vendégei vannak, razziát fog tartani, mert ezek a kulturlények az élő fenyőket brutálisan megfosztják kérgeiktől, hogy a belőlük készült cserepekben ritka tátrai virágokat gyökerestül más vidékekre szállítsanak. Külön parkőrség s így millióknak indokolatlan elpocsékolása fölöslegessé válna. De mit tapasztalunk? A szlovenszkói vadászati védegylet a park szervező tárgyalásaihoz helyi képviselőinek bevonását kérte,' válaszul azt kapta, hogy a földrnivclésügyi minisztérium a nemzeti park létesítéséről semmit sem tud. Paródiaként ugyanezen a napon a lapokban megjelent az a híradás, hogy a csehszlovák és lengyel szervezőbizottságoknak junius 15-ére Krakóban tervezett, gyűlése a csehszlovákok kérelmére elhalasztatott, mivel munkáikkal még nem készültek el. Ezt nevezik őszinteségnek, nyíltságnak? Mát nem jogos, nem emberi 20 község gazdáinak jajkiáltása, miikor látják, érzik, hogy itt jövendő ex.'sztenciáiuk fölrugásával, gazdasági ütőereiknek fölvágásával valami készülőben van, ami itt egyszer már jó is, szép is volt s amihez tőle akkor egy porszemet sem vettek el és az hasznot hajtott? Mát nem természetes a fölháborodásuk, ha látják, hogy az ő jövendő létük játéklabdája diplomáciai csereberéknek, dilettáns kísérletezéseknek? Értsék meg egyszer azt, hogy itt dilettáns kísérletezéseknek nincs helye, mivel a tatraalji lakosság a múlt példája révén az összehasonlítás kiváló mértékével bir és ezzel mindent fölbecsül! Mert ami eddig a park megvalósítása körül folyt, az a műkedvelői kísérletezés szomorú példája! Hagyjanak már egyszer a Tátrában föl vele, másként úgy fogják magukat blamirozni, mint a zergetüalom kérdésében, mikor az egyik briinni főiskola zoológiái tanára a Tátra zergeállományát 92—95 darabra becsülte s ezen szakvélemény alapján. a tilalom elrendeltetett, ugyanakkor Ho- henlohe herceg birtokain 300 zergét tartottak nyilván. A tátrai érdekeltség ilyen súlyos kudarcból újra nem kér, elég volt egyszer belőle. Ellenben elvárja, hogy a tervezők, akik egyébként kiváló tudósok lehetnek, drótsövényeiket elhagyják és még a krakói ut előtt Nagy bizalom a spanyol—francia táborban — Páris, július 27. A franciák marokkói erőfeszítéseit siker koronázza s a junius közepe óta tartó nagy előkészületek most hozzák meg gyümölcsüket. A front legnagyobb csatája Bab Mo- rucsi körül fejlődött ki s egy íezi jelentés szerint a franciák három osztag koncentrált előretörésével megnyerték az ütközetet. Az ellenzék sietve húzódik észak felé. A francia veszteségek állítólag rendkívül csekélyek. Számos fölkelő törzs megadta magát. Tegnap hozták nyilvánosságra Párisban az uj spanyol—francia szerződést, amelynek főpontjai szerint sem Franciaország, sem Spanyolország nem köthetnek különbékét a marokkóiakkal, az egyik hatalom fegyveres erői szabadon léphetik át a másik hatalom gyarmati zónájának határát s e határok megállapításánál az 1912-iki szerződést tartották irányadónak. Primo de Rivera Tetuanba utazott. Távozása előtt kijelentette, hogy utazásának célja a rendkívül kedvező atmoszférát teremtő spanyol1—francia szerződés foganatosítása. Spanyolország most koncentrált s nem a régiekhez hasonló elszigetelt akciókba kezd, úgy, hogy a hatalmak két hónapon belül kényelmesen végeznek a Marokkóüggyel. Két hónappal ezelőtt történt, hogy M. J. E. Webby Conneticut állambeli, pasaiéi dúsgazdag motorgyáros lánya. Elenoor eltűnt. Mégpedig meglehetőisen kritikus időszakban, közvetetlenül az előtt, hogy örök hűséget esküdött volna atyjától kiszemelt vőlegényének, Mr. W. Asthoutnak, aki azon a vidéken igen jónevü ügyvéd hírében áll s azonkívül vagyonos ember is. Előbb bűntényre gondollak, de azután csakhamar mindent megmagyarázott az a körülmény, hogy a kisasszony nem úgy puszta kézzel, hanem körülbelül 109.000 dollárra szóló hitellevéllel és készpénzzel mondott búcsút a szülői háznak, hol olyan frigyre akarták kényszeríteni, amihez kedve nem volt és a szive sem hajlott rá. A helyzetet még jobban tisztázta, hogy Miss Ellyvel csaknem egy időben vált meg szintén minden búcsúszó nélkül dúsgazdag gazdájától a fiatal, csinos, rokonszenves soííőr is, Komlóssy Gábor, aki esztendőkkel ezelőtt szegődött Mr. Webby szolgálatába. Ezek után az összefüggést nem volt nehéz kitalálni. A megdöbbentő felfedezés után az apa nem lett buskomor, hanem igen józan és számitó ameri'kánus létére azonnal egy fél tucat detektívet fogadott fel, a legügyesebbekből, hogy az engedetlen leányt, ha kell, egy félvilágon keresztül hajszolják és mindenütt tiltsák le a nevére kiállított hitellevelet. Ilyen előzmények után tűnt fel a Kossuth Lajos-utcai Astoriában egy feltűnően amerikai szabású úrral, akire minden angol detektivregény előkelő deíektivjének portos személy leírása ráül ene. Kifogástalan eleganciája, borotváltképü, magas szikár ősz ur. Mr. A. E. King, szájában vagy az örökégo amerikai pipa füstöl, vagy pedig rágogurmuit rágcsál, ö a feje, főnöke, vezére, irányítója annak a hattagú csapatnak, amelyik nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy Miss Ellyt előkeritse. Mr. King egyébként magyar ide jönnek, ahol közreműködési készség, szaktudás és a helyi viszonyok alapos ismerete meg van és a beható tárgyalást fölveszik. Amíg ez meg nem történik, Benes ur varsói ekéje továbbra fogja itt a szivekben a véres barázdákat szántani és az egész Tátraalja jövendő létének óriási kérdezőjele nem tűnik le a nyugati égboltról. Óriási francia győzelem Bab Morucsiná! A spanyol lapok hasonló bizalommal tekintenek az afrikai események elé. London, julius 27. A Times tangeri levelezője jelenti, hogy Abd el Krim a francia—spanyol jegyzékre adott válaszában hajlandónak mutatkozik a békéről tárgyalni, ha Franciaország és Spanyolország ünnepélyesen meg gérik a riff területek teljes szabadságát. Ha az európai nagyhatalmak elfogadják ezeken a föltételeket, akkor a tárgyalásokat Tangerben fogják megtartani. A lap szerint Franciaország és Spanyolország még ma hivatalosan is értesülést szereznek Abd el Krim elhatározásáról. Páris, julius 27. A lapok behatóan foglalkoznak a marokkói helyzet jobbulásával és megállapítják, hogy az Uergha völgyét sikerült teljesen megtisztítani az ellenségtől. Siraho, a rifíkabilok híres agitátora állítólag a hegyekbe menekült és nem akar többé résztvenni a küzdelemben. A Journal tudósítója a helyzet javulását a nagy számban érkezett erősítéseknek tulajdonítja s azt is tudni véli, hogy napról- napra számolni lehet a marokkói francia haderők erősödésével, mert Abd el Krímtől sorra elpártolnak a bennszülött törzsek és francia szolgálatba lépnek. származású ember. Nagyon régen, még Krecsányi detektivfönöksége idején szolgált a budapesti detektivtestületben Király néven. — Mr. Webby — tér rá megbízatására Mr. King — főképpen azért bízott meg enge- met ezzel a kényes üggyel, mert tudta, hogy magyar származású vagyok, kiismerem magamat Magyarországon csak úgy mint az Egyesült Államokban. — Miss Ellyt Franciaországon keresztül nyomon követtük egészen Budapestig. Útja azonban jól el volt készítve. És mire mi már Budapestre érkeztünk, addigra az ifjú pár mint külföldi állampolgárok a magyar királyi igazságügyminisztérium felmentésével polgári esküvőt kötöttek. Ezt nem tudtuk megakadályozni, mert nem volt módunk idejében beleavatkozni. A fiatal pár jelenleg Szarvason él. Komlóssy ur egyik rokonának a birtokán. — Megbízásomhoz hiven természetesen jelentkeztem azonnal Miss Elenoor Webby előtt, azonban ekkor már a dolog kellemesebbik oldalát kellett tekintenem és mit tehettem egyebet, gratuláltam a házasságkötéshez. Igaz, hogy fel is szólítottam arra, hogy nem vclna-e hajlandó talán még ezek után is, ilyen körülmények között is hazatérni édesapjához, aki igen nyugtalan és mindenütt keresteti. Erre a kisasszony, — pardon — immár Mrs. Komlóssy, pajkosan szemem közé nevetett és azt mondotta, hogy majd néhány hónap múlva egész biztosan rászánja magát, deférjével együtt erre a kockázatos amerikai útra. A hitlevelekről pontosan elszámolt. A 100.000 dollárból mindössze csak 10.000 dollárt költött el, a többit pedig átadta nekem azzal, hogy szolgáltassam vissza atyjának, mert arra nincs szüksége. — Ez a dolog vége — mondta mosolygósán Mr. King. — Most már ön döntse el, hogy vájjon a misszióm kudarccal járt-e, avagy sem . . . 3 „Utasítom a személyzetet, hogy mosolyogjon...44 Amerikától a szerény és nehézkes európai ember mindig tanulhat. Megtanulhatja az élet titkát: hogyan kell a szenvedélyek teljes kiküszöbölésével az életen uralkodni. Amerika néhány rövid évszázad alatt megmutatta, hogy az arany az utcán fekszik. Fel kell emelni. És Amerika felemelte, mert lehajolt, inig az európai ember nem tud le- és meghajolni. Amerika az élet tükre, az életé, amely nincsen berendezve arra, hogy szenvedélyek és érzések helyet foglaljanak benne. A gépek hazájában az ember-gép jobban és szebben él, mint a romantika Európájában a sziv-ember. Amerika leegyszerűsítette az életet, egybe fogta a szertezilált, egymásra törő energiákat és az egységes akaratnak vetette őket alá. Hogyan sikerülhetett ez? — Hogyan kezdtétek? — kérdeztem, mikor Fordvárosban egy táblát láttam ezzel a felírással: „7000 autó készül naponta". Bennszülött Ciceronem egy nagy luxusszálló halijába vezetett és feleletképpen egy táblára mutatott, amely a szálló igazgatósági szobájában függött és amelyen ez áll: „Utasítom a személyzetet, hogy mosolyogjon akkor is, ha rosszul esik a mosoly". Megértettem Amerika és az élet titkát, ameF’ nem is titok. A személyzet köteles mosolyogni, mert a vendégnek semfhi köze ahhoz, hogy a mosolygó szobacicának megszakad a szive, mert kedvese elhagyta, vagy mert anyja meghalt. Még kevesebb köze van ahhoz, hogy a pincér pénztárcáját a földalattin ellopták és egész, nehezen összekuporgatott pénze benne volt. A vendég megfizeti a luxusszállót, tehát kényelmet és — mosolygó arcokat akar. Az igazgatóság rendelete pszichológiailag és pénzügyileg egyaránt bölcs. A jókedvű vendég jól és könnyedén fizet és a jó borravaló láttára úgy a szobacica, mint a pincér is jobb kedvre derül és mindkét félen segitve van, leginkább pedig a szállodán. Mert valóban ez az élettitok megfejtése: szomorúság szomorúságot termel, mosoly mosolyt fakaszt. Szomorúságból — hasztalan erőpazarlásból — mosolyt — az erő forrását — létrehozni olyan varázsvessző, amely az életet kormányozza. Amerika megértette, hogy csak egy fontos dolog van: kiküszöbölni mindazt, ami az életerőt csökkenti. Az, aki fölösleges szenvedélyektől annyira megszabadult, hogy „mosolyog, ha a mosoly rosszul is esik", az élet fölé kerekedett. Az a másik, az európai, aki még mindig túlsókat „érez", az élet legyőzöttje. Fontosabb naponta 7000 autót gyártani, mint céltalan érzések szenvedésének magát átadni. Kacagj, bajaccó — dollár lesz belőle! np. — (Áthelyezés lett a büntetése a brutális nyiirai tanítónőnek.) Nyitrai tudósi tónk írja: A m-ult év decemberében Rines Frantis'ka tanítónő, amint azt annak idején meg is irtuk, egyik tanulója ellen olyan fenyitési eszközzel élt, amely nemcsak hogy túllépte a megengedett iskolai fenyítés határait, de beleütközött a jónevelés szabályaiba is. Rinesova ugyanis egy alkalommal Danács József 11 éves fiúnak két másik tanulóval a szájába köpetett, utána pedig a fiút megverte. A gyermek panasza után megindították a tanítónő ellen a vizsgá* latot, aki idegességével s betegségével védekezett- Rinesovát most Nyitráról elhelyezték, a poszonyi minisztérium azonban még folytatja ellene a vizsgálatot• primo üt Siet Hónap alatt fógezni aMir Hód e! Kriminél Egy magyar soffőr megszöktetett egy dollárkirálynőt A fiatal párt egy magyar detektív követte. — Menyegző a letartóztatás előtt. Jrafiiaas | *€ é d d | fölig isi meg az elöíizelésil 1«««.«»« Vulhán | Hibásra <és» föégjnuiseáeáe és ®^ész ’&zí&vemsxBkó és ES&ass SEN 2hs«aw«3lta^s2:8 «í® I&3e®’«:His€a«e2E«b®«eII« KM HPSE'I'ÜJISL ^ == M€&lilc€5 — Mcrsscb ^ S® ||
