Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-28 / 167. (910.) szám
A szlovák nemzeti párt szakod kezet okor a választásokra A párt elnöke a Kramárékkal való kooperálás ellen — Nem akarnak csöbörből vödörbe jutni Bizoniifalőiiság €§ választások két vissza-visszatérő gondolat. Tudjuk, hogy a jelenlegi politikai helyzet szakadék előtt áll és zuhanni fog; tudjuk, hogy a választások szinte Ihónapról-hónapra esedékesek, csak a dátumot ■nem tudjuk, amikor végre a nagy procedúra megtörténik. Lehet, a kormány vtillámcsapásnak tartogatja a választások kiírását. Számit és ravasz- kodik az ellenzéki pártok készületlensége körül, a hirtelenséggel el akarja venni lélegzetüket — s épit a bizonytalanság bomlasztó erejére. A legújabb értesülések szerint tavasz előtt szóba sem kerülhet a választás. Nem tudhatjuk a sorozatos tévedések és hirkolportálások után, vájjon tényleg elodázódott-e az oly biztosan őszre hirdetett Inagy esemény. Nem tudjuk, taktika-e ez a közlés s a bizonytalanság, a megnyugvás, az édes „ráérek" istápolása — de éppen azért, mert nem tudjuk, kétszeres kötelesség állandó fölkészültségben élni s bármely pillanatban szembenézni tudni a választási küzdelemmel. A kormány híresztelés-taktikája mutatja, hogy bizonytalanságot akar teremteni s e taktikázással szemben egyetlen ellenmódszer lehetséges csak: nem törődni a választások dátumával, hanem állandóan, éppen, megacélozottan várni a nagy pillanatot, amikor az újabb sorsért s a mai kisebbség-hóhér koalíció megbuktatásáért harcba kell szállani. Ha a választás holnap jönne, hát holnap választanánk magyar jogaink mellett! KUtHréict és irodain! vifa szorosan együvé tartoznak. Az érdeklődés csigá- zása támad a polémiából és kulturális dolgokban az érdeklődés alkotóbb mindennél. Ezért leplezetlen örömmel követjük lépésről-lépésre a Pleischmann dr. irodalmi cikkei nyomán keletkezett vitát és büszkék vagyunk rá, hogy lapunk hasábjain az eszmecsere a lovagiasság,* a kölcsönös megbecsülés és a higgadtság minden kellékével fölszerelve folyik és sohasem alacsonyodott még a finomtalan hangnem, a demagóg durvaság fertőjébe. Büszkék vagyunk rá, hogy olyan nevek, mint Schöpflin Aladár, Sziklay Ferenc, .Rácz Pál, Falu Tamás foglaltak állást már e kérdésben minálunk s tudjuk, hogy még több szlo- venszkói Írónk is követni fogja ezeket az elődöket. Mindenkit bátorítunk a hozzászólásra, mert minél többen érdeklődnek, annál alkotóbb lesz a vita ereje és ha megindult már egyszer a kerék, akkor könnyebb forgásban tartani — kulturális magyar életünk nagy örömére. A vita kulturéle- fünk mikéntje körül forog s a régóta csendben egymás mellett élő felfogás: a politikai és az irodalmi ütköztek benne össze. Hogy összeütköztek, hogy kipattantak, jó jel s bárhogyan dőljön is el a vita, az eredmény életről, ambicióról, sok szép magyar törekvésről tesz tanúságot.-------------■ ■■hhtiii ■■■» Eg észség és sporívasürnap mily szép parallelizmus ez a két szó! Júliusi meleg, fiatal izmok teljesítményei, a stadionok ragyogó sárga homokja, országok nemes és vérteden vetélkedése — mily görög mindez, mennyire spártai és szép! Jólesik a hisztérikus huszadik században az az egyöntetű érdeklődés, mely a sportot kiséri. Ma hétfő van s a reggeli lapokat vásárlók arcáról láttam, hogy mit ezeknek garanciaszerződés és politika, mit ezeknek diplomáciai finomságok — a lappéldányokért kapkodó kezeket egyetlen vágy vezérli: megtudni, ki nyert a bécsi nagy atlétikai versenyen, megtudni, győzött-e a Slavia a Balkánon. A sportban egységes ma a nép, egységes és nem szakadozik pártokra s az egység mindenütt gyönyörű. Egységesen tudja, hogy Ascari, a híres autóvezető, a sport hérosza lett, amikor egy versenyen szerencsétlenül járt és meghalt, egységesen tudja, hogy a magyarok gyönyörű, nagy cselekedetet vittek véghez, amikor a világbajnok francia vizipóló- csapatot legyőzték és mindenen őszintén, tisztán, irigység nélkül lelkesedik, örül. Milyen szép ez a lelkesedés s milyen igazán emberiek ezek a nyári sporthétfők, amikor a fővárosokat megszállja a sport érdeknélküli nemes mámora! Az utóbbi időben sokat foglalkozott a sajtó a szlovák nemzeti párttal, amely a közeledő választásokra való tekintettel az ak- tiv politika szinterére lépett. Különböző kombinációk kerültek felszínre s a mi információnk is az volt, hogy a cseh nemzeti demokrata párt keres közeledést a szlovák nemzeti párttal. Információnk helyességét megerősíti ma G. A. Bezso a Národnie No- vinyben irt vezércikkével, amelyben a többi között ezeket mondja: A szlovák nemzeti párt otthagyta az agráriusokat, amikor meggyőződött arról, hogy hűtlenek lettek a szlovák nemzeti eszméhez. A szlovák nemzeti pártnak az a törekvése, hogy az összes szlovákokat független és önálló pártokba tömörítse, kizárja a közös utat az agráriusokkal, vagy bármely más cseh párttal, tehát a nemzeti demokratákkal is. Abban a pártban, amelynek vezetését csehek tartják a kezükben, akik finanszírozzák sajtójukat, kitartják titkáraikat, nem lehet a szlovák kívánságoknak érvényt szerezni. Hiszen már azok előterjesztése is illo- jalitást jelentene s ellenkeznék a „pártíegye- lemmel44. A szlovákokat ezért kell független politikai pártokba tömöríteni, amelyek szlo- venszkói ügyekben egységesen lépjenek föl a cseh igényekkel szemben. Nem volna tehát semmi logika abban, ha a nemzeti eszme védelmében az agráriusoktól elszakadt párt most a nemzeti demokraPrága, julius 27. A belpolitikai fronton fegyverszünet állott be. A miniszterek és pártvezérek pihenőre mentek, hogy a rövid nyári szabadság után ujult erővel folytathassák a harcot. Ma már csak kisebb sajtócsatározások folynak a pártok között. Különösen Stribrnyt tartják tűz alatt, aki pénteki beszédében harci riadót fújt Róma ellen. Nyilvánvaló most már, hogy Stribrny csakis a közelgő választásokra való tekintettel fuvatta meg a riadót. Különösen a szociáldemokraták veszik rossznéven, hogy Stribrny a maga számára sajátítja ki az egyház és állam elválasztásának felszavát. A Pravo Lidu azt irja, hogy Masaryk elnök még a prevrat előtt állást foglalt a kultúrharc ellen. A cseh pártok 1918 szeptemberében az osztrák parlament* ben tanácskoztak az egyház és állam elválasztásának kérdéséről s elhatározták, hogy a köztársaságban nem fognak kultúrharcot előidézni, mert ez Szlovenszkón polgárháborúra és a magyar irredentizmus terjesztésére vezetne. Ezt a programot tartja szem előtt Svehla miniszterelnök is, aki a nuncius ügyben a dip* lomácia medrére akarta izolálni azt s kerülte a plénumot és utcát, mert jól tudja, hogy a kultúrharc fölidézése még ma is mily végzetes következményekkel járhatna. Ezért ejtette el Stribrnyt is, aki már régóta vágyódik a kormányelnöki székbe s riválisa Svehlának. Most az egyszer azonban saját pártja buktatta meg Stribrnyt. Minisztertársai ugyan tákhoz csatlakoznék, akik még jobban elnyomnák ezt a nemzeti eszmét. Bezso elismeri ugyan, hogy Szlovenszkón sokkal szim- patikusabb a nemzeti demokrata párt, mint az agrárius, mert taktikájuk, politikai érettségük különb. A cseh politikusok közül is Kramár a legszimpatikusabb a szlovákok előtt, mert tetszik a jelleme, a szláv programja s csak egy pontban nem értenek vele egyet: Kramár hallani sem akar az önálló szlovák nemzetről. Amit ő, mint diplomata és politikus burkolt formában mond, azt Hajm és Dtfk nyíltan kimondják. A szlovák nemzeti párt bele- fulna a nemzeti demokrata pártba. Egyesek azt mondanák: „politikai öngyilkosság44, mások viszont: „árulás“-t emlegetnének. A szlovák néppárttal sem egyesülhetnének a nemzetiek, jóllehet a szlovák autonómia kérdésben egyetértenek vele. A pártnak ugyan nincs felekezeti jellege, azonban tőle várják, hogy az evangélikusokat és azok érdekeit megvédje a katolikusokkal szemben. A nemzeti pártot a katolicizmus választja el a néppárttól. Vallási toleranciát kiván éppen úgy, mint a nemzet kilencven százaléka, úgy katolikus, mint evangélikus részen. Végül rámutat, hogy a választási törvény szerint a képviselőnek különben sincs politikai önállósága s ezért a valamely párthoz való csatlakozás teljes megadást jelentene, holott a nemzeti párt szabad kezet akar magának biztosítani a jövőre. szolidárisak voltak vele — irja a Narodni Listy — de csak a lemondásig. Amikor Stri* brny lemondott, társai nem követték s Benes és Franké nem mondtak le. Ezekután Stribrny szabadkezet nyert s pénteken bejelentette programját: Harc az egyház és állam elválaszásáért, harc a katolicizmus ellen, agitáció a katolikus egyházból való kilépésre. A programnak kifejezetten harcias a jellege. Svehla azonban határozottan ellene van a kultúrharcnak, kérdés tehát, hogy a nemzeti szocialisták, akik továbbra is benmaradiiak a koalícióban, hogyan egyez* tetik össze ezeket az ellentéteket. Szlovenszkó és a kultúrharc A félhivatalos Ceskoslovenská Republika ugyancsak nincs megelégedve a mai belpolitikai helyzettel, mert a párthatározatok nem hozták meg azt a békét, amely kívánatos volna. Különösen Szlovenszkón élesedett ki a helyzet, akármilyen békésen Írnak is a kormánylapok. A szlovák néppárt újból megragadta az alkalmat, hogy szembe állítsa egymással Prá* gát és a katolicizmust, miáltal a szlovák kérdés újból a felekezeti harc színezetét kapta. A szlovák katolicizmus mozgósítása a cseh huszitizmus ellen — súlyos faktum s a kormánynak nincsen hatalma, hogy tegyen ellene. Egyedül a pártok jóakaratával lehet ezt a harcot megakadályozni, miért is'a kormány félhivatalos szócsöve örömmel fogadja a cseh néppárt határozatát, amellyel bebizonyította, hogy a katolicizmus kéz a kézben haladhat a cseh huszitizmussal. A Ceskoslovenská Republika itt főképpen Hűnkét támadja, aki a Slovák egyik vezér* cikkében azt irta, hogy a pártja csak akkor hajlandó a kormányba belépni, ha mindent megkap. Hlinka 100 százalékos követelése nagyon veszélyes önmagára nézve is, mert lehet, hogy ebből a „mindenből44 75 százalékot elér, de megtörténhetik az is, hogy csak 25 százalékot tud elérni. Itt rámutat Smerál sorsára aki ugyancsak a ,,100 százalék, vagy semmi44 feltétellel dolgozott s taktikája bu* kását okozta. Hlinka is könnyen erre a sorsra juthat. A néppártiaknak mint katolikusoknak és konzervatívoknak el kellene kerülni a szociális és gazdasági forradalmak szitását, mert ez az ő nemzeti programjukra is végzetessé válhatik. A forradalmat, ha az egyszer fellángol, alig lehet megfékezni s mi lesz akkor, — kérdi Cs. R. — ha ez a bolsevizmushoz vezet? .... Hlinka és Radics A félhivatalos végül összehasonlítja Szlovenszkó helyzetét Horvátországéval s azt irja, hogy Hlinka is extrémitásba viszi a dolgot, ahonnét Radicsnak is vissza kellett fordulnia. A szlovákoknál az a helyzet, hogy I a neinkatolikus rétegek is az autonómia alapján állnak, de extrémitások nélkül. Ha.a szlo* vak néppártiak mégis a kultúrharc útjára lépnének, az ifjú szlovákok nem fognak a szlovák Radiccsal együtthaladni. Rádiósnál a vallási kérdésnek nem jutott szerep a szerbek elleni harcában. A liberális Radics egyaránt kokettált Moszkvával és Magyarországgal, ma a katolicizmussal, holnap a pravoszlávokkal. Hlinka mögött azon* bán egyedül: a katolicizmus áll. Ö is volt ugyan liberális, de akkor még fiatalabb volt... Hlinka érzi az erejét, ismeri a szlovák katolicizmus romlatlanságát, tudja, hogy minden politikai sakkhuzás a szlovák katolikus tá* bor ellen csak msszabbithatja a helyzetet. A félhivatalos azonban nem veszi biztosra Hlinkának a Radicséhoz hasonló pálfordulá- sát. Hlinkánál ugyanis nem téveszthető szem előtt a magyar tradíció, amely az ö politikai kinyilatkoztatása. Horvátország sohasem volt annyira „hungaricus44, mint Szlovenszkó. mt miniszter vezeti a kormánti Itiieli Prága, julius 27. Srámek egészségügyi és Becska pénzügyminiszter ugyancsak megkezdték nyári szabadságukat. Jelenleg tehát hat miniszter intézi a kormány ügyeit és pedig: Svehla miniszterelnök (Karlsbadból dirigál) négy resszortot, Franké hármat, Srba hármat, No- vák kettőt és Hodzsa meg Benes saját resz- szortjukat. Ez az állapot bizonyltja a legjobban, hogy sok fölösleges miniszterünk van s a leépítést legelsősorban a minisztereknél volna jó megkezdeni. Jugoszláviából kiuiasifotfáft a csehszlovák fttlasn polgárokat Bécs, julius 27. A Morgen című lap Ciliiből úgy értesült, hogy a jugoszláv kormány az elmúlt napokban rendeletet bocsátott ki. amely a Jugoszláviában élő csehszlovák munkások és hivatalnokok kiutasítását rendeli el. A csehszlovákok marburgi központi kolóniája energikus tiltakozását jelentette be és Ciliiben tüntető összejövetelt tartott, amelyen Benes dr. laibachi csehszlovák főkonzul is részt vett. A csehszlovák kormányt fölszólították, hogy azonnal hasson oda. hogy a rendeletet visszavonják, mert a kiutasítás több ezer, évek óta Jugoszláviában élő csehszlovák munkást és hivatalnokot sújt. 1 horraáno lé! a szlovenszktil fetiliiirlíarc fcllángolűsátöl A félhivatalos Ceskoslovenská Republika érdekes cikke — Hlinka és Radics — Stribrny a kultúrharc kérdésén bukott meg Előfizetési árak belföldön: évente 300, _ ^ félévre 150, negyedévre 76, havonta f 26 Ké; külföldre; évente 450. félévre ,, JJIM ,J ^éw rí Ilii I- -■ ■ II, mama»» cxsesa «rr.i r-w. 22S» oegyedévre 115, havonta 39 Kő. 7tfFBW/lj^4L§*FE3 Y/m> EGYES SZÁM ÁRA 1-20 Kd 7 VB 1§|| Árit Jiffl Szerkesztőség: Prága. 11, Stépánská TOL m JSK JSt J ML iHr Ollce 16/I11. Telefon: 30-3-49. Kladőwr 'vmasaéb hivatal: Prága, I., Lillová ulice 18. ^Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. M tfzíovemsz&óiés tftuszimszfcóitfz&veifkeszett útúrtofo pofüíi&ai nopffajiía Jidminiss&tvativ t&sxevüesxtö: íDzutányi Jtászfó íefdős sxevfc&sxtö: Öáí Jstván
