Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-24 / 164. (907.) szám
Péntek, IuHhs 24. WUGMJmGWRf-mTAP A tátrai nemzeti park Irta: Orosz Sándor. II. A lengyelek terve. A lengyeleknek a park berendezésére és Kezelésére kész tervük van: ök amerikai mintára, a természeti szelekció elve alapján, akarják azt létesíteni. Eszerint a park két részből, egy belső és egy külső gyűrűből, állna. A belső gyűrű rnagvát a Magas Tátra hegytömege alkotná. Ennek létesítéséhez Lengyelország körülbelül 150, a csehszlovák köztársaság pedig körülbelül 350 négyzetkilométer területtel járulna. Határát a: Zakopane, Javorina, Barlangliget, Tátralomnic, Tátra- füred, Csorbatón át Podbánszkó felé vezető körút képezné. E belső gyűrűben megszűnne a nyájak legeltetése, erdőknek kitermelése, fáknak ki- vágatása, füveknek kaszálása, virágoknak tépése, vadnak lövése, halnak fogása, vizie- rőknek kihasználása. A katonák és skielők, mint csendháborítók kitiltandók, a turistaforgalom a Lengyelnyereg és Kopahágó átjáróira korlátoztatnék, az egész parkot egy létesítendő rendőrség és felügyelőség óvná és vezetné. A külső gyűrűt a fentjelzett ut alatt Nowy-Targ felé, illetve a Poprád ég Vágig elterülő területek alkotnák, melyekhez a Liptói és Árvái havasok körülbelül 450 négyzet- kilométer nagyságú területe is csatoltatnék. Ezen területeken az erdőknek tarolása, a legeltetés és vadászat korlátoztatnék, egyes növények és állatfajok itt is állandó oltalomban részesülnének. A lengyel tervezet rödvidre foglalt lényege az: a természet háztartásának irányításában a parkban az őserőket illeti a döntő és irányitó szó! A csehszlovák terv. Az idegenforgalmi szövetségnek ezév március havában, Pöstyénben, tartott ankétjén Maximovic Rudolf, prágai muzeumőr, a nemzeti park kérdésében a csehszlovák álláspontot és tervezetet ismertette. Eszerint a park létesítése kulturszükséglet. Terjedelmét a nyugati Tátrában csökkenteni óhajtják, a Liptóujvártól északra, a Tátra gerincéig húzott egyenes vonal képezné annak nyugati határvonalát. A Liptói havasok nagyobb fele és az Árvái havasok tehát tiem esnének bele. A parknak kelet felé elterülő részében elfogadják a lengyel tervezetet. A csehszlovák álláspont a park belső irányításában lényegesen eltér a lengyeltől, mert a természeti szelekciót, az őserdőknek létesítését, elavultnak minősiti. Tekintettel arra, hogy körülbelül 20 szlovák és német tátraalji község területe délről belenyulik a Tátra főgerincéig, amely területeken a lakosság századokon át szerzett jogokat élvez és gyakorol (fairtás, legelő, vadászat, halászat, vizierő stb.), a park tervének megvalósításánál megfelelőbbnek tartja a mesterséges szelekciót. Vagyis: a modern erdőgazdaság, növény- és vadvédelem vezérelvei alapján maga az ember irányítsa a parkban a természet háztartását. Készségesen hozzájárul a lengyelek által ajánlott egyes állat-és növényfajok, természeti műemlékek hathatós védelméhez, a legeltetés bizonyos fokú korlátozásához, de a vadállomány elkorcsosodásának meggátlása céljából a vadászatnak szűk keretek között való üzését és a jelenlegi modern erdőművelés fentartását szükségesnek tartja. A csehszlovák tervezet azért sem fogadhatja el az amerikai minta azonnali megvalósítását, mert a tátrai községi, úrbéri és magánbirtokok kisajátítása a jövő kérdése, azért a park tervének végleges kiépítése a csehszlovák Tátrában tulajdonképen csak ezen kisajátítást eljárás befejezése után fogja kezdetét venni. Mig a lengyeleknek a 150 négyzetkilométernyi területet csak a Zakopanéi és poro- nini uradalmak birtokosaitól kell megváltani, addig a 350 négyzetkilométert kitevő csehszlovák Tátra nagyrészét sok községtől és magánbirtokostól kell előbb kisajátítani, hogy azután az állam, mint ezen területek ura, a parkot egységesen berendezze és föntartsa. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA mmmun nyerhet, ha vcbz -ion ígérvény! «JT7 egész csehszlovák állatai épitászeti sorsjegyre, már augusztus hó 1-1 húzáshoz SaSpierik és Tsa taötóta Drallssovo, Városház-utca. Megrendelések posta-utalványon 1* eszközöl hetók a pénz előzetes beküldése inellett. A csehszlovák tervezet lényege tehát az: a Magas Tátra területe a községi, úrbéri és magánbirtokosoktól kisajátítandó és rajta a modern szelekció szellemében a nemzeti park megalakítandó. Az első óvások. A tervezetek egyes lehetetlen pontjai ellen már a pöstyéni idegenforgalmi ankéten töténtek fölszólalások. Stodola Kornél, képviselő és iparkamarai elnök, a területek kisajátításának és a legelők korlátozásának kérdéseinél a legnagyobb óvatosságot ajánlotta a tervezők figyelmébe. Az a tény, melyet ugyanott Székács zsupán is hangoztatott, hogy a tátraaljai megyének lakossága Szlovenszkón a legszegényebb, súlyos horderejű szociális bajokat rejt magában. Leszögezte azt, hogy a szlovák lakosság a múltban szabadon vándorolhatott Amerikába, az ott megtakarított filléreket itthon ingatlanokba, jószágba fektette, amelyekből szegényesen megél. Ma a kivándorlás a legkisebb terjedelemre szorult, a földmivelő, állattenyésztő lakosságtól, melynek itt élnie kell, nem lehet park célokra területeket elvenni és nem szabad őt legelőitől megfosztani. Ugyanakkor a jelenvolt tátrai képviselők óvást emeltek az ellen, hogy a vallás- és közoktatásügyi, valamint a földmivelésügyi minisztériumok által a park tervezetének kidolgozására alakított bizottságai drótsövényekkel különítik el magukat a helyi érdekeltségtől. Mivel a jövőre nézve fontos létkérdésekben azok fognak dönteni,akik helyi ismeretekkel nem rendelkeznek és az érdekelt Bécs, július 23. Az orosz kommunista propaganda fő* fészke mindig Becs volt. Az ottani szovjetkövetség épületében rendezkedett be a propaganda központi vezetősége és bár a követ* ség állandóan cáfolta ezt a hirt, mindenki tudta, hogy úgy a propagandát, mint a zavargásokat a bécsi központiból irányítják. Bécs- böl intézték a balkáni zavarokat és onnan pénzelték a bolgár terroristák merényleteit is. A bécsi centrumot „Diki“ néven ismer* ték. Joffe alapította meg és innen küldték az agitátorokat nyugatra és délre. Amióta Joffe nem tartózkodik Becsben, a táborból küldi rendelkezéseit. A hivatalt Goldstein titkár vezeti és minden osztálynak meg van a maga vezetője, illetőleg irányítója. A politikai propagandát minden ország részére külön biztos intézte. A „Diki“ üzímei miatt a különböző országok kormányai ismételten panasszal forPáris, julius 22. (P. M. H. tudósítójától.) Különös btinügy foglalkoztatja mostanában a párisi társaságokat. A történet hőse egy különös alak, akit különcködő életmódjáról, furcsa szokásairól már régóta ismernek. Soller — mert igy hívják — fiatal korában nagytehetségü embernek indult. Az egyetemen feltűnt ragyogó képességeivel; érdekes cikkeket Írogatott, majd később természettudományokkal kezdett foglalkozni. A politikai életbe is belekeveredett és sokan nagy karriert jósoltak neki. Egyszer azonban, minden érthető ok nélkül, visszavonult a közéletből. Megnősült. Teljes elvonultságban élt. Soller gazdag ember volt. Chatenay falu mellett egy gyönyörű kastélya volt, jelentékeny birtokkal. Itt bujt meg feleségével, Maris Chanot-val. Birtokáról csak akkor mozdult ki, ha a városba kellett mennie ügyeinek elintézése végett. Merész spekulációi egy ideig kitünően beváltak. Vagyona egyre gyarapodott. Néhány esztendővel ezelőtt azonban megfordult a kocka. A háború elején belekeveredett egy nagy spekulációba, amely balul ütött ki. A hitelezők nap-nap után zaklatták. Végül is Soller, hogy véget vessen a hajszának, eladatta birtokainak nagy részét s a felesége hozományát is a hitelezők kielégítésére fordította. Az asszony egy ideig magadással tűrte, liogy igy herdálják el pénzét, ékszereit. Végül azonban megelégelte a dolgot és egy ügyfeleket eddig nem hallgatták meg, a tátrai érdekeltségnek a szervezési tárgyalásokba való azonnali bevonását és meghallgatását kívánták. A riadalom Az érdekelt vidék lakossága az előkészületben lévő tervezettel szemben közömbösen viseltetett. A tömeg a park gondolatát utópiának minősítette, melynek megvalósítását csakis százmilliók finanszírozásával lehetne elérni, fölösleges milliárdjai pedig a re- publikának nincsenek. Az első tavaszi virágok nyílásának idején, mint a váratlan rianás, a Tátraalján végigfutott a riadalom: megvalósul a park! Az első lökést egy másik követte: Benes külügyminiszter Varsóban hozzájárult a park lengyel tervének kiviteléhez! Ma még ismeretlen itt e szálló hir eredője. Lehet, hogy ama lengyel ujjongásnak visszhangja, mely Benes útja alkalmával a parkkal kapcsolatban a podhorányi lakók között végigvonult, lehet azonban az is, hogy a tömegpszichológiának ösztönszerü megnyilatkozása ez, amely válságos órákban öntudatlanul megsejti a bekövetkezendő veszélyeket. Annyi bizonyos, hogy itt e hirt, amely mint a ragályos nyavalya aköztudatba fészkelődéit és házról-házra lappangva végíg- kuszik a tátraalji falvakon, hivatalos cáfolatok többé kiirtani nem fogják. Ez az a láthatatlan eke, amely a szivekben most szántja itt a véres barázdákat. (Folytatjuk.) dultaik az osztrák kormányhoz, amelynek a központ tevékenysége végre is nagyon kényelmetlenné vált. A kommunistáik nem vár* ták be, mig kenyértörésre kerül a sor, hanem jobbnak láttáik tevékenységük szinterét máshová áthelyezni. Néhány héttel ezelőtt Moszkvából utasítások érkeztek, amelyek értelmében össze* csomagolták a fegyverkészletet és az irattárt és titokban elszállították. Utána a központ tagjai is titokban elhagyták Bécset. Egy darabig senki sem tudta, hogy a kommunistáik hol ütötték fel sátrukat és csak most tudódott ki, hogy mindenestül Athénbe kö’töztek. így .magyarázható meg, hogy Grörgországban az utóbbi időben gyakran jelentkeztek nyugtalanító szimptómák. Görögországban Pangalos generális a je* lenlegi teljhatalmú kormányzó szigorú intézkedéseket tett ellenük. véd ismerősének tanácsára elkülönittette vagyonát a férjétől. Soller ez idő óta legnagyobbrészt Páris- ban tartózkodott, feleségét csak néha egy- egy napra látogatta meg a Chatenay-i kastélyban. Csak 1922-ben utazott le ismét Cha- íenayba s azóta ismét ott lakott. Hogy ezóta mi történt, azt senki sem tudja. Annyi bizonyos, hogy amióta Soller ismét Chatenay-ban tartózkodott, a kastély úrnőjét nem látta soha senki. Két cseléd van körülötte; ők azonban semmit sem árultak el arról, hogy miért nem mozdul ki többé az asszony a házból. Egy este azután rettenetes sikoltás verte fel a kastély nyugalmát. — Segítség, meg akarnak gyilkolni! — hallatszott a kiáltásT A cselédség berontott a kastélyba s ott tatlálta az asszonyt, amint magából kikelve, feldultan sikoltozott és hadonászott. Mellette férje állott, meg sem moccanva, szótlanul. Látnivalóan zavarban volt. Az asszony rendőröket hivatott és megkérte őket, vigyázzanak a testi épségére, mert férje meg akarja ölni. Már három esztendő óta tartja őt bezárva egy szobában. Nem enged be hozzá mást, csak két cselédleányt s azokat is megfenyegette, hogy ha egy szót szólnak az asszony sorsáról, lelövi őket. A rendőrök nem vették komolyan a dolgot, s eltávoztak. Néhány nap múlva azonban A Moüiiiiils-te propaganda ROzpontfa iccsHői Athénbe kOMOzött A „Diki“ üzelmei miatt már több kormány interveniált az osztrákoknál — Kenyértörés előtt odébbálltak a propagandisták — A P. M. H- bécsi tudósítójától — Három évig bezárva tartotta feleségét egy francia kastély ura Rab vagy elmebajos? — Egy különc karrierje — Segítség, meg akar gyilkolni a férjem sikerült a szerencsétlen asszonynak megszöknie egy barátnőjéhez, akinél azóta is tartózkodik. Egyik francia lap munkatársa felkereste kastélyában Sollert, hogy megkérdezze tőle, mi igaz abból, amit felesége mesél. Csak hosszas kopogás és dörömbölés után jelentkezett valaki. A ház urát alig tudták előkeri- teni. Bozontos, vörösszakállu ember, excentrikusán öltözködik és nagyon gyanakvó. — Igen szomorú eset ez, — mondta többek között az újságírónak — Szegény feleségem elmebajos: mondanom sem kell, hogy az egész történetből, amelyet elmesélt, egy szó sem igaz. — Bocsásson meg egy kérdésemért, — szólt azután az újságíró. — Mindenki aziránt érdeklődik, hogy mi az ön foglalkozása? — Szemtelen fráter, — kiáltotta ekkor magából kikelve- a kastély ura és a szó szoros értelmében kidobta a riportert. A santa-barbarai tüM- rciigés apohaMMos telepesei Chicago, julius közepe. (A P. M. H. amerikai tudósitójától.) A Santa-barbarai földrengés apokaliptikus jeleneteket varázsolt elő. Különösen az állatvilágra gyakorolt irtózatos hatást. Santa-Barbarától északnyugat Sant Marcos környékén a tehenek, lovak és szarvasmarhák az első földlökéseknél örült rohanásba kezdtek. Ezer és ezer állat berohant a tajtékzó tengerbe és ott veszett. Százas csordák az erdőbe rohantak, amely lánggal égett. Halászok, akik ezeknek a jeleneteknek szemtanúi voltak, mesélik, hogy az állatok valósággal az őrület jeleit mutatták. Egymásnak mentek, felöklelték egymást, felrohantak a hegycsúcsokra és folytatták a v'ias- kodást. Az erősebb állat a gyengébbet letaszította a mélységbe. Olyanok voltak mint az ember az emberrel vívott élethalálharcban. A San-Migueli hatalmas sziklák egy része a földrengés következtében levált 9. hegyről és a magasból begördült a tengerbe. A leváló sziklák magukkal ragadták az állatokat. A zaj fülsiketítő volt s a halászok közül sokan megsüketítek, mások megőrültek. Jelenleg a kiküldött geológusok tanulmányozzák a rendkívüli földrengés okait. I\. K, Hatvan évéből harmincnyolcat a börtönben töltött Berlin, julius 23. Egy alacsony termetű kövérkésen jová- lis hatvan éves ember ál-lt ma a bíróság előtt Rendes öltözékével, nyugodt, intelligensnek mondható modorával és őszbe csavarodó ha* javai azt a benyomást tette, hogy kifogástalan úriember, aki csak mint tanú került ide. A hallgatóság megborzongott, mikor meghallotta, hogy Wiihelm Rehihardt, a hatvanéves asztalos eddig harmincnyolc évig ült kisebb meg3 szakításokkal a börtönben és a fegyház- ban. Húsz éves volt mikor karrierjét meg- kedzte- Első bűnténye rablógyilikosság volt, amely miatt több évi fegyházra Ítélték. Alig helyezték szabadlábra, betörésre adta a fe* jét. Azonban nem volt szerencséskezü ember, mert minduntalan tetten ér ték. Az elnök megkérdezte tőle, hogy mennyit „keresett44 életében és az öreg betörő szinte sírva mondta, hogy bár számtalan betörést követett el életé3 ben, nem keresett semmit, mert rendszerint elcsípték és börtönbe vetették. A börtönben derekas munkával megkeresett pénzt pedig minduntalan betöröszerszámok vásárlására kellett fordítania. Most is pár napja csak, hogy a börtön* bői szabadult és máris újabb betöréssel vádolva ál! a bíróság előtt. Éjszaka két társával egy üzletet feszitett fel, de a házbeliek kelepcébe csalták és értesítették a rendőrsé3 get. Mikor a rendőrök rohamlépésben megérkeztek, a három betörőnek nyoma veszett, A ház előtti park egyik padján azonban egy jóképű öregemberre bukkantak, aki alvást színlelt. A rendőrök felzavarták az öreget és hátizsákjában a legfinomabb betörőszerszámokat találták. Bár a betörő azzal védeke* zett, hogy a hátizsákot az imént dobta a földre két erre szaladó ember, letartóztatok és bevitték a rendőrkapitányságra. A vallatásnál kiderült, hogy az öreg a keresett Rűnhardt asztalos a és most hatvanadik S7<i- letésuapián, újból hosszabb időre csukják le a javíthatatlan rembert.
