Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-22 / 162. (905.) szám
ItISlliSllíÉ biztosai 'halad vissza a SíiüráSiiiiságla Vasat nem épül, de a meglévő hasziiálhaiat- lan lesz. — Riport Királyházától — Lavocs* néig Munkács, július 20. (Saiját tudósitónktól.) Királyháza. Valamikor hatalmas vasúti gócpont. Elsőrangú vonal. Ma minden megy tönkre. Mellettem egy magasrangu vasúti hivatalnok ül. És ahogy igyekszik a vonat a sárga mezők között, úgy beszél minden helyről. Nem kell interjút Írni belőle. Pontos, lelkiismeretes képe a mai ruszinszkói vasutiigyi viszonyoknak. A Királyházáról Csap felé vezető vasútvonal még aránylag jó. Különösen mióta javítgatják. Itt is van szépséghiba azonban. Nem csak a vonalat, de az embereket is cserélik. Természetesen mindenütt a magyaro* kát küldik el, mint használhatatlanokat. A B4tyu —lavocsnei vonalat, amely első* rangú fővonal volt, sikerült tönkretenni a csehszlovák vasutiigyi minisztériumnak. Valamikor gyorsvonatok robogtak erre, ma vicinális döcög a bűnösen elhanyagolt, rossz pályán. Mindenütt megkezdték már évek előtt a leépítést, most már a baktereket is el fogják bocsátani. A munkácsi fütőházat el* vitték, a pályán egy szemernyi javítást sem végeztek, úgyhogy az újságíró joggal várhat itt legközelebb egy vasutiigyi szerencsétlenséget. A csodálatosan megépített vasúti pályát bűnös könnyelműséggel használhatatlanná tette a mai rezsimMajdnem igy áll a dolog az ungvári szárnyonallal. Ezt is ledegradálták, elhanya* golják. Mindenütt nemtörődömség, a nagyhangú, építkezéseket beigérő szólamokból semmi. A vasutiigyi minisztériumban folyt... ankétez- nek Ruszinszkó ügyében, de még eddig nem jutottunk el a komoly tervekig sem. nyerhet, ha vesz 2074 1 i é r w ii 1! egr egész csehszlovák állami építészeti sorsjegyre, már augusztus hó 1-i húzáshoz Salllera és Tsa Müa ÉfMMma, Vánreftáz-usca. ' Megrendelések posta-utalványon is eszközölhetők. a pénz előzetes beküldése mellett. Tenne. >tesen iparnak, kereskedelemnek, közlekedésnek óriási hátrányára van mindez, de ez nem számit odafenn PrágábanGyarmatként kezelik Ruszinszkót és talán ha így megy, visszatérünk a ostakocsi-forga* lomhoz is. Síflürii! pífüsji BchcsscI A vasutiigyi miniszter lemondásának pártkulisszái mögül — Menekülés a vasutas-restrinkció felelőssége elől Prága, julius 21. Stribrny György, a csehszlovák politikának ez a robusztus, demagóg alakja, aki Svehla után a legsúlyosabb pozíciót foglalta el a kabinetben, tehát végérvényesén megvált a miniszteri széktől. Érdemes e lemondás pártkulisszái mögé is egy pillantást vetni, amelyből elénk világlanak Stribrny távozásának érdekes és jellemző motívumai. Az erejében bizakodó nemzeti szocialista vezérnek nem kisebb célja volt, mint hogy Benes külügyminisztert leíerifse. A nagy fába természetesen az ő bicskája törött bele, mert hiszen Benest a Hradzsin tartja és érte szívesen áldozta föl a riválisává nőtt Stribrnyt. Egyfelől tehát hazárdjátékot űzött a rajzolóból lett politikus, de másrészt politikai előrelátás is vezette távozásában, amikor a választások előtt elmenekült a koalíció felelőssége elől. Stribrny és Benes harcának előzményei még .a prevrat utáni első időkre nyúlnak vissza, amikor is a nemzeti szocialisták Vrbensky anarchistáival egyesülve, fölvették a cseh szocialista nevet. A vezéri pálcát Klo- fác félreálltával Stribrny ragadta magához, akinek azonban könyörtelen és aggressziv föllépése sok ellenséget szerzett a pártban. Stribrny éo Vrbensky között erős harcok dúltak, amelyek Vrbensky kiválásával végződtek. Vrbensky a kilépéssel súlyos politikai hibát, sőt valóságos öngyilkosságot követett el, mert ezáltal önmaga okozta politikai halálát. Vrbensky helyére Benes jött, de nem költözött vele sem harmónia a párt életébe, sőt a rivalizálás még szenvedélyesebbé fajult a két vezér között. Benes azonban nem Vrbensky s ha a cseh szocialista pártban nem is állott mögötte számbelileg jelentős csoport, politikai képzettségével és iigvpsségé- vel mindenképpen túltett Síribrnyn. A két pártvezér közötti ellentétre mi sem jellemzőbb, mint hogy a Národni Osvobozeni (Benes légionista színezetű lapja) és a Ceské Slovo (a csehszlovák szocialisták hivatalos lapja) között olyan szenvedelmes polémiák folytak, amelyek láttán a politikailag tájékozatlan ember könnyen azt hihette volna, hogy ezek nem ugyanazon pártnak, hanem két egymással ellenséges harcot vívó tábornak az orgánumai. Ismeretes, hogy a Národni Osvobozeni az elmúlt télen kétségbevonta Í918 október 28. forradalmi jelentőségét és különösen Stribrnyt támadta. Stribrny viszont, ahol csak tudott, gáncsot vetett Benesnek, úgy, hogy a külügyminiszternek a legtöbb kellemetlenséget és bajt éppen vezértársa részéről kellett elszenvednie. Tudott dolog, hogy Stribrny a bécsi követség kérdésében Habrman oldalára állott, hogy kompromittálja Benest. De hallatlanul megnehezítette a külügyminiszter helyzetét a Marmaggi-afférben el-, foglalt, lehető legradikálisabb álláspontjával s ismeretes interpellációjával, amellyel a vatikáni affért a plénum elé akarta hurcolni. Stribrnynek az voli a világos célja, hogy lemondásra kényszerítse Benest o ezt a célt szolgálta sajtója is, amikor a konfliktust oly nagyra fújta föl. Benessel együtt a koalíciót is tlejes fölborulással fenyegette a harcban valósággal nekidühödött Stribrny lemondása, ae a Hradzsin politikájába beavatottak tisztában voltak vele, hogy a demissziót Masaryk elnök minden további nélkül el fogja fogadni, Amint az meg is történt. Az oroszlánsörényü Stribrny azonban ravasz legény, aki számolt a további eshetőségekkel is. Tudja, hogy a koalíciós pártoknak fölötte nehéz a helyzetük a választások előtt, de különösen az ő helyzetét nehezítette meg erősen a restrinkciós törvény, amely éppen az ő vasutasait tizedeli meg a itgkegyetlenebbül. Stribrny tehát, bár a restrinkció az ő müve volt, elmenekült a fe’elősség elöl és menteni igyekszik popularitását. Ami pedig riválisát illeti, egészen bizonyos, hogy a vasutiigyi exminiszter ezután még hevesebben fogja folytatni hadjáratát Benes ellen. Érdekes és említésre érdemes jelenség, hogy Kramár lapja, a Národni Listy különös szimpátiával ir a távozó Stribrnyről. Kramár és Stribrny találkoztak a Benes-ellenes fronton. A cinege Irta: Nyáry AndorVica hatéves volt. Pali nyolc. Vica az utca baloldalán lakott egy mogorva házban, amelynek utcára néző ablakait állandóan függöny takarta. Pali vele szemben lakott a másik oldalon. A két gyermek jó barátságot tartott s minden idejüket Vicáék kertjében töltötték. A kertben volt egy öreg, széles lombos, rücsköshéju körtefa. Ez a fa volt a két gyermek ketlvence. Alatta ültek és felnéztek a fára. A cinegéket lesték s valahányszor egy- egy feketemellényes, szürkekabátos kis cinege az ágakra röppent, a két gyermek apró szive megdobbant s lelkűiből vágyón szakadt a sóhajtás: — Cinege! Mindent feláldoztak volna, ha a tarkaruhás kis formás madarat megfoghatták volna. Gondolkoztak . . . Pali kijött az iskolából, letette könyvét s a palatábláját, aztán ragyogó arccal átszaladt Vicáékhoz és boldogan újságolta: — Vica! íMegfogom a cinegét! — A leány szeme lobbot vetett: — Megfogod? — Meg . . , — Hogyan? Leültek a körtefa alá és Pali elmesélte, hogy hallotta pajtásaitól, hogy a cinegét meg lehet fogni. Tökből csapdát kell csinálni s a csapdát fel kell tenni a fára. A cinege szereti a tökmagot, rászáll a tökre s akkor az ajtaja lecsapódik s a cinege a csapdában marad. A leány parányi mellkasa hullámzott: — Csináljuk meg a csapdát! Pali mosolygott: — Megcsinálom. Azzal elváltak. Vica bement a mogorva házba, Pali pedig hazafelé indult. Szél kerekedett az udvar felől, a körtefa levelei megzörrentek, susogtak és Vica fülébe belcduruzsolták: — Cinege. Pali a csapdát csinálta. A napsugár reggeli táncot járt a levelek között. A két gyermek a bokorba húzódott. A csapda a körtefán sárgálott. A cinegét lesték. A bolondos, gondtalan kis madár jött, vidáman röppent az ágra, a tökmag láttára felörvendett, rászállt, aztán a csapda nehéz ajtaja rácsapódott. A két gyermek szeme ragyogott, mint a gyémánt. — Megvan! — Odaszaladtak a fához, Pali mászott, Vica tolta, hogy könnyebben menjen a feljutás. Mindaketten remegtek a boldogságtól s bent a csapda sötét üregében az ostoba kis cinege dermedtre vált félelemmel várta végzetét. Pali kezével már elérte a csapdát. Vica kíváncsian sürgette: — Megvan? Pali torkát szárazra tikkasztotta az öröm: — Mindjárt megfogom, — szólt és testével felnyúlt a csapda felé. Lökte a csapdát, a csapda leesett az ágról és súlyos terhével rázuhant Vica fejére. Vica mosolygó, váró szeme elsötétedett, még csak annyit látott, hogy a cinege a széttört csapdából kiszökkent, megrázta tollát, aztán elröppent a kacagó napsugaras levegőbe. Azzal összeesett. Pali félve, ijedten lemászott a fáról. A zuhanásra Vica szülei is elrohantak, mikor megtudták, hogy mi történt leányuk-1 kai, az ember rákiáltott a szepegő gyermekre és kitiltotta udvarából. Aztán az áléit kisleányt nyalábjába vette, bevitte a szobába és lefektette a meleg, puha ágyba. A tavaszt a nyár követte, a nyarat az ősz s az ősz után jött a tél. Aztán megint elölről kezdődött az elvonulás, aztán megint. I Sokszor kinyílt az ibolya, sokszor megérett a körte, sokszor lehullott a levél, sokszor leesett a hó. Vica szép leány lett. Pali nagy legény. Csak az öreg, széleslombu, rücsköshéju körtéfa maradt a régi. Állt mereven, mozdulatlanul, mintha az elmúlt tizennégy év nem érintette volna. A cinegék most is felkeresték, jöttek, mentek, ráröppentek s ha Vica a körtefa felé nézett, a szive megdobbant, Pali szemében pedig nehéz vágyódás busult. Egyik napon Vicáékhoz beállított egy nagy, bozontos ember., A szülőkkel beszélt, de gyakran ránézett a leányra. Másnapra megint elment. Aztán sokszor. A harmadik héten megkérte a leány kezét. Vica sirt-rití, ellenkezett, vergődése azonban hiábavaló volt, a nagy, bozontos ember felesége lett. Pali aznap kiment a földjükre, egész nap ott volt s csak másnap este tért haza. Nem tudta volna hallgatni a muzsikát, amely a nagy körtefás házban lakodalmát vigadta egy bús, szomoruszernü menyasszonynak. A nagy bozontos ember a házhoz költözött. Vica úgy járt-kelt, mint az árnyék . . . A nap lebukott, mintha láthatatlan kezek lassan lehúzták volna az égről. A rétről beáradt a nyár illata. A nagy bozontos ember a földön dolgozott, Vica egyedül volt a házban. Kiment az udvarra és elnézett a kert felé. Az öreg körtefa mereven állt s most a levelei megrezzentek, mintha megérezte volna az asszony szeme simogatását. Csend volt. Vica nézett. A szemei kímeredtek. A szive megdobbant. A körtefa ágára szomorú, bánatos, pár nélkül maradt kis cinege szállt. Vica keble magasra emelkedett: íPmmmrmM Műm franciaországDon Paris, julius 21. A francia postások vasárnap kongresszusra gyűltek össze, amelyen egyenrangusításukat követelték a többi ál* lami tisztviselőkkel és alkalmazottakkal. Majd határozati javaslatot fogadtak el, amelynek értelmében, ha követelésüket a kormány nem teljesiti, kimondják az általános sztrájkot. A sztrájkban közel százötvenezer postai alkalmazott venne részt _____ ü maggar-cseliszlovAk űöngdiri- rósá$ Mml iárguplásai Hága, julius 21. A legfelsőbb holland bíróság épületében szerdán kezdődik meg a magyar-csehszlovák döntőbíróságnak tárgyalása. Az első napokban azokat a kártérítési porokét tárgyalják le, melyeket csehszlovák állampolgárok indítottak a magyar állam ellen a kommunizmus alatt szenvedett károk megtérik se végett. E kérdéskomplexumon kívül más adóssági ügyek is rendezés alá kerülnek a trianoni szerződés értelmében. A döntőbíróság elnöke H. Schrcider (Svájc) lett, dg Magyarországot Balás, Csehszlovákiát pedig Kadlec képviselik. A magyar kormány Gajzágót nevezte meg második kiküldöttének, míg a csehszlovák kormány ugyanezt a tisztet Iiobzsa tanárra bizta. E biróság ítéleteinek hatályát a trianoni szerződés 232-ik cikkelyének B pontja szabályozza. A mostani ülésszak kisebb megszakadásokkal augusztus elsejéig fog tartani. Szabadlábra helyezték a Napravo főszer3 kesztöjéö Heteken át nagy port vert fel az a vesztegetési affér, amely miatt Svozilt, Pra- sek lapjának főszerkesztőjét letartóztaták. Első pilanattól kezdve valószínűnek látszott, hogy az egész nem nagy jelentőségű üggyel tulajdonképpen az agráriusok akarták Prá- seket lehetetlenné tenni. Svozil Józsefet ugyanis tegnap minden kaució nélkül szabad- lábrahelyezték. Zacek kereskedőt még szom* baton bocsátották ki a prágai törvényszék fogházából. Franké visszatér — Stribrny népgyülést rendez. Franké dr.. a háromszoros miniszter külföldi tanulmányújáról e napokban visszatér, [íogs^ átvegye a vasutügyi minisztérium vezetését is. Stribrny exminiszter viszont csütörtökön este a Lucerna nagytermében a nemzeti szocialista párt népgyülésén beszédet mond a politikai helyzetről és lemondása* nak Okairól. Úgy hirlik, hogy Stribrny a nyár folyamán teljesen a Vatikán elleni harcnak adja magát s óriási agitációt akar kifejteni az egyház és állam sürgős elválasztása mellett. ......,r, — Cinege! — sóhajtotta. Feje megtelt édes gondokkal, gondolatokkal, a nagy teher lenyomta s feje a mellére kókadt. Az udvar porát nézte. A földön, mint megbolygatott agyának apró kis mozgó képei megjelentek a régi emlékei: a cinege, a csapda. Összeremegett. A cinege felült a fa legtetejére és ott gubbasztott. Vica szive nagyot dobbant: — Ha megfoghatnám! A vére lázasan zúgott. A kerítés felől szuszogást neszeit: — Vica? Vica fölkapta a fejét, a hang felé nézett, a szeme felvillant: — Pali! A legény a fára mutatott és lihegve akadozott: — A cinege . . . Látod? . . . Visszajött. Vica vágyó szeme a körtefára tapadt, aztán fölsirt bene a boldogság: — Fogjuk meg? Mintha hatalmas, lebirhatatlan erejű mágnes vonzotta volna őket, lassan, lábujjhegyen elindultak a körtefa felé . . . A kaput megverték. Vica fölneszeit ... Az ököl ismét rázuhant a kapura: * — Héj, nyisd ki a kaput! , Vica vágyó szemében ijedtség lobbant: — Az uram! Pali elengedte az asszony derekát. Vica engedelmes) lesújtott élettel elindult a kapu felé . . . A lap felkelt s biboruszályát végighuzta a keleti égen. Alacsonyan, majdnem a házak felett karvaly repült az erdő irányából. A cinege Összekapta magát, aztán gyors szárnyakkal elröppent a körtefáról. Vica felsóhajtott, lázongó, gondolata megnyugodott s az álom, mint mindent feledtető orvos, híls palástját rá terítette az asszony virrasztó, kisírt szemére. őzerda, julius 22.