Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-18 / 159. (902.) szám

Szombat, Indus 18, ^'te&uAiAVMRTfmmp ■HHWrvifHimn nm i m ia i/SMWtn . ruuuKancp..' n..UJV^XXX -1MTi>. c. -^1 anwr^wUWl .t , .. i. KXB & írók és írások — Vicinális irodalom és bahtorkritika — Hogyan értejük meg avval a Galba Ferenc nevű derék magyar emberrel, aki nem sajnálta a nyomclakölíségci izzadságos gonddal felcicomá- zott stílusgyakorlataitól, hogy iparkodása igen messze jár a művészetnek még csak a tájékától is? Hogyan magyarázzuk meg neki, meg jóhisze­mű olvasóinak, hogy nagy a különbség művészet és mesterség között, de még az ügyes mester­ember és a kontár között is? Hogyan győzzük őt meg arról, hogy bennünket nem vezet elfogultság és nem vezet félre felületesség, amikor tagadás­ba vesszük kicsiny könyvének nagyhangú jel­szavát? Anch‘ io sono pittore . . . Nem úgy, az égre nem! Ecset, paletta, vászon és festék nem elég ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: én is festő vagyok. Toll és kalamáris, papir és jószándék nem elegendő ahhoz, hogy valakiről elmondhassuk: szlovenszkói magyar Író. Szavak, szavak, mindig csak szavak: ez még nem irodalom. Gondosan fogalmazott, folyama­tos előadás, egymás mellé tűzdelt szóvirágok, katonás rendbe sorakoztatott jelzők, egymáshoz illesztett állitmányok: ez még nem művészet. Nem művészet még akkor sem, ha azt írom fölé­be, hogy „tanulmányfej", vagy pedig azt, hogy „csendélet". Nem művészet, de még csak nem Is ipar. Nem gyönyörködtet, nem szórakoztat és nem is nevetséges, mert látszik rajta a nagy-jó Igyekezet, a dilettánst jellemző nekifohászkodás. Nem szabad kinevetni, csak szánakozni lehet rajta, mert buzgólkodása hamis irányba tévedt. Példával szolgálok. „Tanulmányfej" cim alatt ilyesmit nyomatott ki Galba Ferenc a galántai Kosmos-nál: „Élesszemü. Értelmes. Sokat kezdő. Ravasz. Csalárd. Lator. Leselkedő. Alattomos. Gonoszszándéku. Esküdözö. Hazudozó, Háládat- lan. Nyughatatlan. Irgalmatlan. Tapiószivü. Gya­nakvó. Fogcslkorgató. Bosszúálló. Irigy. Fös­vény. Babonás. Templomjáró." Vagy nézzék meg ezt a részletejt a „Csendéletből": „Pöííesz- kedik a dinnyegerezd, irigykedik az aranyalma, feltékeuykedik a császárkörte, kelleti magát az őszi barack, hivalkodik a szolid, bizakodik a szilva és álmát hüvelyezi a vajkörte." Kiván­csiak talán a „Rokoko" cimü divatképre? Ide­irom első két mondatát. '1'öbbet úgysem olvasná­nak el belőle: „A madernciselle rózsás keskeny arca körül fehérre rizsporozott haja dúsan kun- korodó csigákba göndörödik, A karcsúra fűzött rózsaszín selyemdcrékból csábítóan emelkedik ki födetlen vallónak és hattyunyakának liliornfeliér bársonya." De vájjon mivel vigasztalódjék az olvasó, akinek ilyen szófergeteg zudul a nyakába rög­vest az első oldalon: „Lovasok baktattak az or­szágút fölkavart porondján. Elöl az osztag, hátul a rettenthetetlen, páncéllal vértezett, szablyával övezett, sisakkal fővezett, kengyelbe kövezett, zablyához szögezett fekete lovag. A lovak prüsz­költek, fülüket hegyezték, baljós félelmükben szügyiiket hegyezték, kilógó nyelvvel, reszkető mellel, kitágult orral, furcsa fintorra], merevült nyakkal, roggyant Inakkal, felborzolt szőrrel, felhorzsolt bőrrel, borzadva, remegve, reszket­ve, szepegve baktattak az országút fölkavarí porondján" . . . Ki vállalkozik ezek után arra, hogy Galba Ferenccel egyvéleményre jusson az irodalom dolgában? Galba Ferenc „dúsan kunkorodó csigákba göndörödő" stílusának merő ellentéte Farkas Istvánnak kényelmes nyelvezete. „Tizenhétben" cimü novelláskötetéböl a kassai Glóbus korrek­tora csekély iigybuzgósággal irtogatta ki a sajtó­hibákat, Pedig nem ártott volna megtizedelni a kettőspontok és felkiáltójelek helyén álló kérdő­jeleket. A szövegben előforduló német mondato­kat is ajánlatos lett volna átnézetni valakivel, mielőtt az olvasó elcsodálkozik Farkas Istvánnak a német nyelvben való járatlanságán. Hozzáértő gondos kéz könnnyen kijavíthatta volna azokat a magyartalanságokat, melyek több helyütt sér­tik a figyelmes olvasó nyelvérzékét. Ilyen botlá­sok például: házrengetegek — komolynak gon­dolta — hangokat, melyet reméltek benne — elrendelték bevezetni — Pista meg Jóska meg­indultak — de ha észrevette is volna — és igy tovább, De a sajtóhibák eltüntetése, a nyelvbotlások kijavítása után is akad még kivetni való Farkas István novelláskönyvében. Először is az a hami­san értelmezett naturalizmus, mely ilyen szava­kat csúsztat a tolla alá: „Fűzi Manci ment a vá­rosba előtte. Megiibbent formásán dudorodé há­tulja a vékony bokák fölött, akaratlanul is úgy riszálta magát, mintha nyilvános házban szüle­tett volna" , . . Jobbnak látom itt abbanhagyni. Farkas István ellenben jobbnak látta folytatni. Hasonló ízléstelenségek találhatók nemcsak szexuális, de szociális és humánus vonatkozás­ban is. Második megjegyzésünk Farkas István politikai krédójára vonatkozik. Ám haragudjék a piaristákra, a tábornokokra meg a jóllakottakra, folytasson akármiféle politikai propagndát, abba e sorok írójának nincsen beleszólása. De amikor novellákat ir, akkor ne politizáljon, mert azt megsínyli a politikája is, meg a novellája is, fő­ként azonban a gyanútlan olvasó, aki szeretettel vette kezébe egy szlovenszkói magyar Írónak könyvét. Farkas Istvánbau van tehetség. De ma még nem áll helyt sem az önbirálata, sem a fegyel­mezettsége. Látva látja a nyomort és ebből az élményéből fakadhatnak még értékesebb Írások is, mint ez a válogatás nélkül összeállított no- vcllag.vüjlcmány. ­Fábry Zoltán irodalmi bakter-koliegűmtól pedig szeretettel kérdem, miért gondolja, hogy a szlovenszkói magyar irodalomban nem szabad elvégezni a rostálás munkáját? Már hogyne vol­na szabad, nem akadályozza azt meg senki sem. Nancy, julius közepe Egy óriás áll Nancyban a biróság előtt. Neve Georges Angelesco. Román állampol­gár. Rablógyilkossággal vádolják. A gyilkos­ság története a következő: Sornévilié köze­iében egy elhagyott korcsma áll, amely a Poirot nővérek tulajdona. Amikor egy dél­előtt a falu pásztora szokásához híven nyá­jával elhaladt a korcsma mellett, föltűnt ne­ki, hogy a korcsma istállójából nagy topor­zékolást hall. Mivel azt gondolta, hogy az állatok nem kapták meg a reggeli eleséget, belépett a korcsma udvarába. Még föltünőb- bé vált előtte, hogy bár az állatok óriási lár­mát visznek véghez, a ház teljesen csendes. Az ajtó zárva. A pásztor feltörte az ajtót és a szobában a két nővér a földön feküdt. Fejük karju­kon nyugodott és a pásztor eleinte azt hitte, hogy alusznak. Amikor föl akarta őket kelteni, akkor vette észre, hogy ha­lottak, pedig sí külső erőszak legcsekélyebb nyomát sem lehetett fölfedezni rajtuk, A rendőrségi orvos megállapította, hogy a két asszonyt a gyilkos egyszerre és igen rövid idő alatt fojtotta meg. Ez szinte hihe­tetlennek látszott, mert normális ember nem lehet oly erős, hogy két emberrel egyszerre végezzen. A rendőrség ezen a nyomon indul­va, letartóztatta Georges Angeleseot, a kör­nyék boxbajnokát. Semmiféle pozitív bizo­nyíték nem volt ugyan ellene, de a falu la­kossága egyhangúan azt állította, hogy csak az abnormis erejű román óriás követhette el a gyilkosságot. Angelesco eleinte tagadott. Eleinte csak nehezen értette meg, miről van szó, majd a következőképpen adta elő az esetet: — A nővéreknél laktam. Amikor reggel hazajöttem, a két öreg és csúnya nő pénzt követelt tőlem. Azt mondták, hogy még tar­tozom nekik. Ezért ■megpofoztam őket. A nők jajveszékelni kezdtek, ami végtelenül feldühitett. Jobbkezemmeí megfogtam az egyiket, balkezemmel a másikat és nyakukat kissé megszorítva, a földre dobtam őket. Erre elcsöndesedtek, A földön nem mozdul­Az ember és a majom — A daytoni nagy perről — Irta: Vuloes. Vájjon csakugyan igaz-e, hogy az ember a majomtól származik? A tudós világ eskü­szik rá. Tegnap még magam is komolyan hittem, amikor néhány kedves barátommal sétáltam az utcán. És a legtöbb ember szen­tül hiszi, hogy a többiek mind okvetlenül a majomtól származnak, csak saját magát il­letően vannak némi kételyei. A Danvin-íéle evolueós elmélet különben is rendkívül tetszetős valami. Hogy a kukac­tól kezdve a halon, kacsán, tevén és majmon keresztül végigjártuk a fejlődés minden stá­cióját. És sokan egyik-másik állomáson meg­akadtak. Akárhány emberen még ma is lát­szik valami kukacos. Mások halvérüek. Né­melyek kacsáznak. Akadnak, akik tevesze- rüek. Markai vonásokat is tapasztaltam is­merőseimen. És legutosó ősünkből, a ma­jomból is maradt bennünk valami. Nem sok. Csak a majom... Eddig minden jó volna, ha Tenessee amerikai állam polgárainak nem támad egy kolosszális gondolatuk. Ök ugyanis elröstel- kedtek ezen a kellemetlen rokonságon. És egyszerűen kitagadták a majmot a famíliá­ból. Ez nagyon könnyű dolog. Rövidesen tör­vényt hoztak róla, hogy Tenessee államban a Darwin teóriája nem gilt. Tenessee büszke polgárai ilykép meg­szabadultak a régi összeköttetéstől. Ez az amerikai Egyesült Államokban mindennapos dolog. Ott minden államocska függetlenül és önállóan csinálja a maga törvényeit. Ha uta­zol a vasúton, tisztelt felebarátom, minden félórában más és más törvények érvényesek a számodra, aszerint, hogy melyik állam t:- riiietén megy keresztül a vonatod. Az egyik állomáson tilos a dohányzás, a másikon meg Mindössze annyi i&az, hogy erre a háládatlau mesterségre nem igen akad vállalkozó. Hanem azt már kötve hiszem, hogy a tisztogatást ölvedi Lászlónál kellene elkezdeni. Fenyves Pál. tak meg, hogy rámijesszenek. Erre otthagy­tam eket és néhány frankot vettem magam­hoz a ládafiából, hogy adósságaimat kifizet­hessem. — A vagyonuk államkötvényekben a szekrényben feküdt, de azt nem bántottam, mert hiszen nem akartam őket megrabolni. Kerékpáron Nancyba igyekeztem, amikor el­fogtak. A gyilkos a háborúban a román hadse­regben repülőtiszt volt. Később Franciaor­szágban a „Fiatalság katonai nevelésére ala­kult társaság*1 szolgálatában állott, majd box- bajnoknak csapott föl. Angelesco ereje és testi nagysága tényleg abnormális A biróság előtt tett vallomása beigazolódott és az or­vosi fakultás tanára a biróság előtt megvizsgálva a gyilkos ke­zeit, lííogáüapifotía, Srogy a kezek oíy óriási nagyságúak és az egyes újlakban olyan erő lakozik, hogy egyetlen legyinté­sük halált okozó lehet. A bírósági tárgyalás folyamán egy Bu­karestből beérkezett rendőri jelentést olvas­tak föl, amely szerint a gyilkos kifogástalan úriember és soha senkinek nem vétett. Bu­karestben is előfordult vele, hogy saját szerelmének majdnem halálát okozta azzal, hogy magához szorította és megsR mogatta. A román leány maga adta így elő a dolgot és a bukaresti bíróság Angeleseot fölmentette. Az orvostanár még rámutatott arra, hogy az ilyen abnormális kezek és az embe­ri akarat között az összefüggés és az egy­másra való hatás igen könnyen megszünhe- tik és ilyen esetekben a normális bíráskodást nem lehet alkalmazni. Az ilyen ember erköl­cse is egészen más, mint a többi emberé, úgy, hogy nagyon meg kell gondolni, mielőtt felette Ítélkeznek. Az ügyész háromnegyedrészben elfo­gadta az ervcsíanár véleményét A biróság a francia lapok jelentése sze­rint minden valószínűség szerint fölmentő ítéletet fog hozni, M. Eh akkor büntetnek meg' ha nincsen pipa az agyaradon. Az egyik államban mindjárt meg­eshetnek, ha megkérdezed egy nőtől, hány óra van; a másikban meg elválasztanak a feleségedtől, ha egy percre elfordulsz tőle. Ezért jobb ebben az utóbbi államban utaz­gatni és nem abban a,z előbbiben. Egész Amerikában bátran hirdetheted, tisztelt felebarátom, hogy a majmoktól szár­mazol és tisztelt őseid mind kókuszdióval footballoztak az erdőn, ámde, ha Tenessee- ben azt állítod, hogy becses öregapád még majom volt és szeretett anyósodon még ma is erősen meglátszik a malomi származás, akkor menten becsuknak. Tenesseeben az ilyet csak titokban szabad gondolni, mint ahogy New Yorkban csak titokban szabad cognacot inni. Egy tanácsot mindenesetre szeretnék adni a tisztelt emberiségnek. Az ember több­nyire büszke a származására és szeret el­hencegni a minél messzibbre visszanyúló családfájával. Már most, akiben erősen él ez az érthető és természetes gőg, az lehetőleg ne utazzék Tenesseebe. És a Darwin-elméletet is lehetőleg meg kell változtatni. Én kimondanám törvényben: Hogy az ember a majomtól szárma­zik-e. az nem egészen bizonyos. De hogy ?. majom az embertől származik, az tény... — (Markovics miniszter szabadságon.) Markoyics közoktatásügyi miniszter meg­kezdte rendes nyári szabadságát. Visszatéré­séig nem intéz el sem személyi, sem pedig írásbeli ügyeket. — (Gazdát cserél a Kassai Napló.) Kas* sai tudósítónk táviratozza: A Glóbus Rész­vénytársaság részvénytöbbségét Köves Il­lés dr. laptulajdonos megvásárolta és igy a Kassai Napló is a Kassai Újság érdekszférá­jába került. A Kassai Napló jövő héttő1! uj köntösben jelenik meg és reggeli lap lesz. AingEtfiDó » Felhős, tikkasztó, helyi zivatarokra hajtő, később lehűlés. — (Kassa nagyzsupa zárszámadása.) Kassai tudósítónk jelenti: A zsupai vybor előkészítő bizottsága elhatározta, hogy a leg­közelebbi közgyűlés napirendjére tűzik az 1923-24. évi zárszámadások tárgya!át, amelyet az ellenzéki pártok már régóta he­vesen sürgetnek. — Hadra János főszámvevő a jövő héten a pénzügyi bizottság* elé ter­jeszti, majd 14 napig közszemlére teszi a számadásokat, amelyekből megállapítható, hogy a kiadások nem haladták meg a költ­ségvetésben előirányzott tételeket. — Az 1936. évi költségvetést a szeptemberi köz­gyűlésen terjesztik elő s az eddigi előirány­zat, szerint a pótadót nem emelik. A beruhá­zások fedezésére a nagyzsupa 17 járása 680.000 korona. Kassa városa pedig 500.000 korona segélyt kap. — (ÁíhUyezték az alsósebesi kolostor főnőkét.) Kassai tudósítónk táviratozza: Az alsósebesi véres csendörháboru folyománya­ként Kockán Bertalant, az alsósebesi francis- kánus kolostor gvardiánját a bártfai kolostor élére helyezték át. Az eddigi bártfai lnízfő- nök: Lukács Szeverin Nagyszőlősre távo­zott. Bártía közönsége rendkívül sajnálja tá­vozását, mert rövid ott tartózkodása alatt a lakosság osztatlan szeretetét. érdemelte ki. — (Zenaplénszlnna járásbíróságot kér.) Kassai tudósitónk táviratozza: Zemplcnszin- na község és járása kérelmet intézett a kassai nagyzstipcjnhoz, hogy Zemplénszinnán — te­kintettel a kiterjedt körletre és a legközelebbi járásbíróság távolságára — létesítsenek já­rásbíróságot. Rumán zsupán és Micsura táb­laelnök ma Zeniplénszinnára utaztak, hogy a helyszínen szerzett tapasztalatok után a járásbíróság létesítése kérdésében megfelelő javaslatot tehessenek az igazságtigyminisz- tériumnak. — (Ex-Iex Szőgyénben.) Szőgyénböl je­lenti tudósítónk: A belügyminiszter elren­delte, hogy Magyar- és Németszőgyén egy­beépült községek julius 1-ével Szőgyén név alatt egyesittesseuek. A nyitrai zsupán ennek folytán a két községnek képviselőtestületét julius 1-évei feloszlatta s elrendelte, hogy az egyesitett községek közigazgatását addig, áruig a községi választásokat meg nem ej­tik, egy községi bizottság intézze, melynek tagjait a pártok javaslata alapján a járási fő­nök nevezi ki. Minthogy a jegyző a rende­letet a pártok fejeinek magyar nyelven ki­adni nem akarta, a keresztényszocialista és a magyar kisga^apárt vezetői javaslatot nem tettek, Julius 1-e óta már több mint két hét telt el, de sem a községi bizottság tagjait ki nem nevezték, sem a régi elöljáróság man­dátumát meg nem hosszabbították,, Úgy hall­juk, hogy a községi bizottságba csak Csánki- pártiakat fognak kinevezni. Most tehát Sző* gyén község ügyeivel senki sem törődik. Mivel pedig a két községnek 1925-re még költségvetése sincs, valóságos ex-lex-állapo- tok uralkodnak bennük. Í Gyermekkocsikat csak Kovács István üz- j leiéből Rimavská Sohoía, z. Gemer ren- j delien. — (A két Komárom tárgyalásai.) Komá­romi tudósítónk jelenti: Komárom és Komá- rom-Ujváros, melyet Trianon tépett ketté, csütörtökön kezdtek először közvetlenül tár­gyalni a város közös vagyoni és gazdasági ügyeiről. Hat évig a legnagyobb és a leg­teljesebb elzárkózás politikáját követte a csehszlovák kormány, mely magyar Komá­rom megbízottait még a határon sem eresz­tette át. A tárgyalások a csehszlovákiai Ko­márom városházán folytak Csizmazia György városbiró elnöklete alatt. Resztvet­tek azon Jávor Jenő állami főjegyző, Sándor Ernő főszámvevő, Igó Aladár jegyző, rend­őrkapitány, Alapy Gyula dr. és Boldoghy Gyula tanácstagok; Komárom-Uj város ré­széről Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, polgármester és Follinus Árpád nyugalma­zott városi főszámvevő. A tárgyalás anyaga kiterjed a két város teljes vagyoni viszo­nyaira, összefüggésük minden vonatkozásá­ban. Magyar Komárom küldöttei hangsúlyoz­ták, hogy igényt tartanak az összes közös vagyonra, viszont elismerik, hogy a közős tartozások reájuk eső része őket terheli. Mivel ez a tárgyalási anyag rendkívül nagy és bonyolult, Jávor főjegyző annak ketté­osztását javasolta, főleg a vízszolgáltatás ügyének rendezését, amely 1919 óta megol­datlan, bár Komárom-Ujvárosnak az ivóvi­zet szakadatlan szolgáltatják. Megállapodás történt a vízszolgáltatás teljes tisztázása iránt, mely a legközelebbi tanácskozás tár- |gya lesz. A gyilkos romái! óriás, aki kis szorítással egyszerre két nőt fojtott ineg Különös bünpör a nancyd törvényszék élőit Az orvcsszukértö szerint nem alkalmaz­ható a normális bíráskodás

Next

/
Thumbnails
Contents