Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-19 / 136. (879.) szám

Péntek, junius 19. Luther ur. DOsseldorMi beszédei mondott o német blroda'om eordpol heigzelérdl A Rajnavidék kiürítését augusztusra várja — A lefegyverzési jegyzék igazságtalanságai Komoly tárgyalások a biztonsági szerződésről 'A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA Jrja: Neubauer Pál Téiiíjk, iilkül leír elül süni Prága, junius 18. Amerikában az agglegények minden .kudarc jdacára újra szervezkedtek. Klubot alakítottak Georgia államában, amelybe azok tartoznak, íkik 30 éves korukig még nem találták meg életük ipárját. Amerikai felfogás szerint a büszke agg- .legények tehát, akik a nőkről nem akarnak tudni. [Minden tag évente öt dollár külön adót fizet be ha klub pénztárába és az agglegények eihatároz- | ták, hogy ezúttal komolyan veszik a dolgot és [nagyszabású támadást indítanak a házasság irt- jj.tézménye ellen. A klubnak eddig 34 alapitó tagja Iván, akik megesküdtek, hogy nőtlenek maradnak. |Néhán.v fiatal lány erre elhatározta, hogy ellen- |támadásba megy át és hogy hat hónap leforgása ( alatt legalább, néhányat a klubtagok közül lekap­nak lábukról. Az amerikai nyilvánosság élénk ér- , deklődéssel figyelte a férfi-női egér-békát! arcot, [amely azonban a modern amazonok teljes vere- fségével végződött. Az amazonok komolyan vet­etek a dolgot és olyan módszerekhez íoiyamod- l'tak, mint hajdan a spártai nők. Mert Spártában 1 is volt már hasonló intézmény és ekkor a lányok, ^varieté és bar nem lévén, az agglegényeket nem ■ engedték az ünnepi tornajátékokhoz, amelyeken : ök szerepeltek. Spárta agglegényfiatalsága ezt ; nem bírta ki és sokan beletörtck a házasság igá­jába. Az amerikai amazonok a tánenáLbojkottál- a klub tagjait. A klub azzal felel, hogy olyan lányoknak udvarokat életre-halálra tagjaival, akik hagyják, hogy a fiuk becsapják őket. A hősi ? torna egyre tart és mindenki kiváncsi, mi lesz ka vége. Talán gyerekes játék ez a küzdelem és . olyan emberek szórakozása, akiket felvet a pénz. Hiszen mindenki tudhatja, hogy nem olyan köny- nyti a természet rendjét megbolygatni. Karút, a nagy német filozófus mondta, hogy csak férfi és no együtt teszi az embert. Azok, akik azt hiszik, hogy a természet legmélyebben gyökerező pa­rancsának fittyet hányhatnak, ha nem játékból teszik, ha nem szórakozás a cél, tévednek. Mégis, bármily nagy legyen ez a tévedés és bárkik Is legyenek azok, akik ebbe a játékba belementek, van a dolognak egy igen komoly háttere. És azok, akik a játék labdarugói és labdái, ha nem is tudják, hogy mi áll a játék mögött, nagyoji. ko­moly dolgot miveinek és nagj^ fába vágták fej­széjüket. A két nem közötti ellentét olyan légi, mint maga az élet. Az a nagy vonzás, amely kettőjük között fennáll és amely a világot mozgatja, tu­lajdonképpen taszítás. A gyermek jajszóval tör elő az anya testéből és jajjal hal meg az öreg emlber. A két jaj között a szerelem a legnagyobb jajkiáltás és bár a boldogságot, a megváltást, .a . földi javak mindenségé't jelenti, a r,.i6v fájdalom­nál mégsem jelent mást. A két nem egymásra utaltsága a legmélyebb és a legintenzívebb élet­törvény. De kettőjük között az ellentét az a rugó, amely mindv.-talan visszapattantásra kényszeríti őket. A férfi más és más a nő és a két másféle­ségből sohase jön létre egység. Az egység egy harmadik: szülői öröme, az élet célja — a gyer­mek. Ezen a harmadikon, amelyben mintegy gyújtóponton találkozik a férfi és a nő, borul föl újra a férfi-női egyesülés egysége, ő a harmadik, tehát az, aki már több két előzőnél és mivel minden egyes önmagáért és önmagának él, és már kettő is annyira több az egynél, hogy az egység rajta megdől, a gyermek az a harmadik, aki végképp lehetetlenné teszi a két nem eggyé- forrását. Az amerikai agglegényklubhoz hasonló kí­sérletek az emberiség történetében minduntalan újra és újra felbukkannak és csak azért szűnnek ■meg gyorsan, mert az élet erősebb az embernél. De egy eszme elbukása még nem jelenti az esz­me helytelenségét és amennyire bizonyos, hogy (a nő nélkül való élet lehetetlen és rossz eszme, olyannyira bizonyos, hogy a házasság intézmé­nye. mint a két nem természetes vonzódásának, illetve taszításának praktikus megoldása, nem megoldás és nem az utolsó szó. — (Megkönnyitik a csehszlovák vízum kiadását Magyarországon.) Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: A budapesti csehszlovák követség közli: A csehszlovák köztársaság követsége abból a célból, hogy a vizumkéxőknek lehetőleg kezére járjon, Budapesten, valamint a vidéken az utazási irodákban, szállodákban, dohány- és hirlap- árudákban csehszlovák vizumkérdőiveket árusittat, amelyeket a feleknek keld kitölte­niük és a követség vizumosztályán (Buda­pest, Kun-utca 3, földszint) leadniok. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a felek a látta- mozott útlevelet hivatalosan, előre megálla­pított órában, minden további haladék nélkül átvehessék. A követség az érdekelteket fel­kéri, hogy kivétel nélkül vegyék igénybe ezt az intézkedést és a vizumkérdőiveket, vagy a fentenilitett helyeken, vagy közvetlenül a követségen darabonként 100 magyar koro­náért idejében szerezzék be. _ (Hétfőn terjesztik be a magyar költ­ségvetést.) Budapestről jelentik: A pénzügy- miniszter hétfőn terjeszti be expozé kereté­ben a költségvetést. A kq|tségvetés 500 mil­lió aranykorona körül mozog. Dü sszeüdorf, junius 18. Diisszeldorf vá-1 ros ezer éves fennállásának alkalmával Lut­her dr. birodalmi kancellár ünnepi beszédet mondott, a Rajnavidék problémájából kiindulva rámutatott a világeseményekre is és arra a külpolitikai helyzetre, melybe Né­metország a garanciaszerződés legújabb fej­leményei következtében jutott. Különösen, nagy jelentősége van ennek a beszédnek ab­ból a szempontból, hogy holnap kezdik meg Berlinben a szövetségesek vá'laszjegyzéké- nek tárgyalását s még mielőtt a végleges ha­tározatot meghoznák, a birodalmi kancellár leszögezi a német kormány hivatalos állás­pontját­A kancellár mindenek előtt azt a súlyos helyzetet vázolta, mely a Raj na vidéket érte az idegen megszállás következtében. A lon­doni konferencia lefolyása után, f924 augusz­tus 16-án, a jóvátételi bizottság határozatai következtében, mivel Németország minden követelménynek eleget tett, várni lehetett, hogy a Rajnavidéket a kellő időre ki fogják üríteni. Düsszeldorf és Duisburg városa 1923 ja­nuár 11 óta vannak megszállás alatt és re­méljük, hogy jóvátéve a múltat, 1926 au­gusztus 16-áig biztosan ki fogják üríteni ezeket a békeszerződés ellenére megszáll­va tartott városokat. e* A birodalmi kormány álláspontja, mely szerint a versaiíllesi békeszerződés értelmé­ben ezt a vidéket már januárban ki kellett volna üríteni, változatlan maradt- A ki nem ürítést megokoló leszerelési jegyzék, mely végre hosszas huza-vona után junius 4-én Berlinbe érkezett, bebizonyítja, hogy Né­metország a leszerelést tényleg keresztül­vitte. Egyáltalában nincs benne olyan vét* ség fölemlítve, mely megokolná a franciák rendkiviil szigorú és kemény rendszabályait. Egészen nevetséges és érthetetlen az a vád, hogy a német kormány hatalmas hadsereget Monsieur Albert Tabarin. Éjfél elmúlt és egy mámoros arcot sem lótok. Untat ez az éjféli józanság. A színes csillárok elsötétednek és a felgyűlő reflektorok fényében stilizált magyar ruhában Brahmsot tán­col egy aprótermetü barna lány. N‘em szeretem ezeket a stilruháikat, a temperaon ént uniót nélkü­löző csárdást, ezt a ritmikus tornám utat vómy t röpdöső szalagokkal. Barátom odaszól hozzám: — Gyerünk innen. A szomszéd utcában sze- recsen jazzband játszik. Nézzük meg! Felcihelődünk. A portás hasztalan várja a megszokott silJinget az udvarias „jó éjszabát“-ért. Az utca csöndes, uéptelen. A bár ajtajában cigarettázva áll egy néger. A terem zsúfolt, alig találunk helyet. A pódiumon egy halványarcu frakkos ur csendet esdö szemekkel körültekint és réveteg mosollyal álla alá szorítja hegedűjét. Lassan elhal a zsivaj és a csendben néhány per­cig Csajkovszky hegedűversenyének édes-bús dallama zsong. A művész csukott szemmel ját­szik és amint lassan áttüzesedik az arca, az asz­talok körül megindul a társalgás. Az ajtó mellett feszülten figyel a mulatt karmester és egy hiir- telenszőke, szalonkabátos ur szája elé emeli te­nyerét. A pincér még nesztelenül jár, de a zaj egyrti nő, mig a művész felriad. Az első tétel el­hangzott, alig veszik észre, valaki tapsol hátiul, mire a többi is elkezdi. És a művész kényszere­dett mosollyal hajlong. Valaki a pódiumra lép és bejelenti: — Monsieur Albert énekelni fog! Nagy taps. Úgy látszik Mo-nsieur Albert hí­resség. És Monsieur Albert megjelenik. Mintha már láttam volna valahol, talán ő állt az ajtóban, avagy a kollegája volt!? Nem tudom. Olyan egy­formának látjuk mi ezeket a szerecseneket! Monsieur Albert csakugyan énekel. A hangja ijesztően fakó és oly monoton, hogy uár erre is önkéntelenül felfigyel az ember. Közben dzsiggel, karjával megállás nélkül fűrészel, valamelyik au-tmartrei kollegáját utánozza, csettint a nyel­vivel, böfög, prüszköl, fintorgat, minden áron kómlkus akaT lenini. És az emberek nevetnek a francia malacságon és rajtad is, szegény Alber- tem! Közelemben egy hölgy ül és sóvárgó sze­me jobban szikrázik, mint a kollié rizsporos nya­kán. A testedet, a te gyönyörű testedet falja, nem a szánalmasan csúnya arcodat, Monsieur Albert. Csúnya vagy most, Albert, homlokod alacsony, szemed fehéressárga, betegesem sárga és az szervez, mely, mintegy néphadsereg „lenne s bármely pillanatban mozgósítható a szövet­ségesek ellen. Olyan követelményeket a birodalom nem ismerhet el, amelyek az elfogadottakon túl mennek és éppen ezért számos kíván­ság érthetetlen előttük. Ezek a kívánságok ugyanis többnyire a német gazdasági életet akarják megbénítani, amelyet pedig nem korlátozhat a külföld. A Rajnavidéket okvetlenül föl kell szabadítani attól, bogi' ütközőállam szerepét játsza. Teg­napelőtt nyújtotta át a francia kormány Ber­linben a biztonsági szerződésre vonatkozó jegyzéket, amelyet a német kormány teljes komolysággal és a nagy jelentőség tudatában fog megvizsgálni. Ha a szövetségeseknél is megértésre találunk, akkor bizonyos, hogy megkezdődhetnek az európai békét biztositó tárgyalások. Ma Európában a hatalmak erőegyen­súlyára törekvő régi rendszer elmúlt ugyan, de helyébe nem került más, mert az általános leszerelés a békekötés után sem történt meg. Aliiig a leszerelés problémáját az európai hatalmak nem oldják meg egyöntetűen, olyan békerendszerre gondolni sem lehet, amely átfogná az egész kulturvilágot. Berlin, junius 18. A Rajna-vidék mai mil­lenáris ünnepsége alkalmával a birodalmi elnök a rajnai lakosság számára egy tnani- fesztumot adott ki, mely a birodalom üdvöz­letét tolmácsolja és a következőket mondja: A Rajna-vidék mint határtartomány a világ- történelem folyamán mindig szenvedett az európai viharok alkalmával. így keletkezett az a nép. amely anyagi és kulturális javak­kal együtt valódi hazafias komolyságot és politikai erőt jelent. Az egész német nép kö­szöni a Rajna-vidéknck azt a kitartást és odaadást, mellyel az ottani lakosság az el­múlt nehéz években a haza nagy ügyeit szol­gálta. rnyed oly sápadtan rózsaszínű, hogy borzongtat. Csúnya vagy, nagyon csúnya vagy a fakó han­goddal és bohóckodásoddá! . . . Ugv nézlek, mintha valamikor már láttalak volna. Igen, em­lékszem már, francia földön, tizennyolcban' volt. A katomazubbonyban és fegyverrel a válladon nem voltál olyan szánalmasan csúnya! Emlék­szem, az volt az első stáció és emitt — ez talán az. utolsóelőtti stáció. Ugy-e, Monsieur Albert, most fehér asszony a szeretőd? Fekete bőröd izgat . . . Oly szép a tested, Albert, oly hóditóan sudár! A szmoking úgy ül rajtad, mintha rád ön­tötték volna. Kábitó a sudárságod, az egyenes derekad, a vállad, elegáns és hóditó a tested, Albert! Menj vissza a vadonba, Albert, menj vissza a vadonba! — Nézd, még józan vagyok, hiszen alig ittam . . . Nem érzed, hogy ez a mi átkunk: ezek a kőpalotáik, az autók, a villany­fény?! Menj vissza a vadonba! Nem érzed, hogy a kövek mindent megölnek bennünk, futnunk kel­lene, mig nem késő! — Már int az utolsó állo­más: a morgue! — a tüdőd zihál, rettenetesen hörög — menj, eredi vissza a vadonba!------­De Monsieur Albert nem hallotta az én né­ma kiáltásomat és megismételte a dal refrénjét. Szemben velem az opera világhírű starja magas­ra emelt tenyérrel tapsol. Aztán játszani ikezd a jazzband. Albert trom­bitál, ha ugyan trombitálásnak nevezhető az a művelet, amit végez. Késő van, éjfél régen elmúlt és a három párnak szánt tánchelyen vagy har­mincán tolonganak. Néha élesen harsait a trom­bita, majd recseg, tülköl és vakmerőén bukfence­zik a hangiétr^i. Különös ez a zene, különös, mámoritó a ritmusa. Különös és primitív, de szé- ditően ritmikus ez a kakofónia. És az emberek táncolnak . . . egy denesfejü bácsi egy kármin- piros ajkú lánykával és az opera starja azzal a növel, aki majd felfalt a szemével téged, Mon­sieur Albert . . . Újra, újra, ez a kakofónia nem elég, nem tépi és nem ernyeszti eléggé az idege­ket, nem izgat, még zagyvábban rikolts, Albert! Ha most a helyedben volnék, Albert, bele­nevetnék az előttem tótágast álló lelkekbe. Mily metsző gúnnyal néznék le iájuk, trombitálnék és köpnék . . . igen, köpnöm kellene. De a te arcodra ráfagyott a mosoly és te már nem fogsz visszamenni a vadonba. Megyek! Kiirt mélységesen hallgat a Graben és a Szent István templomának imára emelt tor­nyán sápadtan remeg egy mécses. Imára kulcsolt kezek — a csúcsot nem látni, olyan fekete az éj­szaka. Feketébb, hallgatagabb Monsieur Albert arcánál. — Ha fehér ember volna, ötven százalékkal kevesebbet keresne — mondja a barátom cs Igaza van. A fehér ember talán éhen halna és köpnie sem szabadna. Bennem most nyugalom van. Ez az éjszaka sem volt fölösleges, mert semmi sem fölösleges és hiábavaló. De téged már nem sajnállak, Al­bert, hogy nem hallgattál rám és én tudom, hogy ezentúl nyugodtan fogok elmenni a bárok mel­lett, .ahol te éjszakánkint játszol és tudom, hogy nyugodtan fogok meghalni, ha soha többé nem hallok néger jazzbandot. Bécs, 1925 junius hó. Egri Viktor. — (Benes Prágába érkezett.) Benes kül­ügyminiszter tegnap este érkezett meg a pá­risi gyorsvonattal Prágába. A pályaudvaron Girsa őr. meghatalmazott miniszter és Ma- saryte János londoni követ fogadták Benest. — (Habrman külföldre ment.) Habrman volt minisztert a bécsi követi affér ugylátszik nagyon megviselte, mert a Právo Lidu sze­rint többhónapi gyógykezelés végett külföld­re utazott. -■ — (Doktorrá avatás.) Ma avatták dok­torrá a prágai német egyetem filozófiai fa­kultásán Fenyves Pált, a P, M. H. kiváló kri­tikusát, akinek lapunk hasábjain megjelent irodalmi cikkei nívójukkal és energikus meg­győződésükkel nagyban hozzájárultak a szlovenszkói magyar kutlurélet kifejlesztésé­hez. Fenyves Pál a német egyetem tanári karában nagy szimpátiának örvend, Shukes- peareről irt disszertációja szakkörökben is feltűnést keltett s reméljük, hogy mély kultúrájával meggyőződésével, szeretetével még sok hasznot fog jelenteni a szlovenszkói magyarság számára. — (150 százalékkal megdrágul a tele­fon?) A köztársaságban most automatizálják a telefonkészülékeket. A postaügyi miniszté­rium ugyanis a modern automatakészüléke- ket vezetteti be, amellyel megszűnik a köz­ponttal való folytonos civódás, mert a felhí­vó önmaga tudja majd az illető telefonállo­mással a kapcsolatot megszerezni. A Národni Listy ezzel kapcsolatban azt irja, hogy a te- lefonelöfizetőknek most hatalmas számlákat prezentálnak, az eddigi 360 koronás évi dij helyett 900 koronát kér a postaigazgatóság. Sok előfizető inkább leszerelteti a telefont. — (A „SIovák“ és Benes szerb kapitá­nya.) Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: A pozsonyi törvényszék Pásek-tanácsa ma délelőtt hozott ítéletet Dimitrievics kapitány­nak Sztraka Béla, a „Slovák“ munkatársa el­len inüitött sajtópörében. Sztraka ugyanis a ,;Slovák“-ban annak idején Dimitrievics szerb kapitányról azt irta, hogy ő Benesnek Szlo- venszkón élő fizetett kémje s közönsége, pro­vokátor. Dimitrievics ezekért a kijelentése­kért port indított a cikk Írója ellen és a bí­róság Sztraka Bélát 300 korona pénzbünte­tésre ítélte. Az ítélet jogerős. — (A komáromi magyar szociáldemok­rata párt az Országos Munkáabíztositó Hi­vatal ellen.) Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi magyar szociáldemokrata párt erélyes határozatban foglalt állást a kerületi munkásbiztositó pénztárak autonómiáit fel­függesztő Országos. Pénztár ellen, mely a pénztárak tagjainak jogait megcsorbitja, a pénztár teljesítő képességét súlyosan korlá­tozza és antiszociális eljárásával a munkás­ságot súlyosan megkárosítja. Kifogásolja, hogy az Országos Pénztár nem számol el a pénztáraktól beszállított feleslegek hovafgr- ditásáról, nem létesített egyetlen munkásjó- léti intézményt ezekből a milliókból és lázas tevékenységgel bocsátja el és taszítja nyo­morba a régi, kipróbált tisztviselői kart és azok nyugdijil'letményeit megtagadja annak ellenére, hogy azok 15—20 éve fizették an­nak járulékait. Az Országos Pénztár antiszo­ciális és munkásellenes működése ellen tilta­kozik, nevezetesen a pénztári autonómia fel­függesztése ellen, a régi tisztviselők elbocsá­tása ellen és nyugdijaik elvonása ellen, főleg azonban a munkásoknak jogaikban való megrövidítése ellen,/akiket megfosztanak be­tegsegélyeiktől, a betegeket pedig egészsé­geseknek nyilvánítják. Követeli az autonómia azonnali visszaállítását, a beteg tagok tör­vényes és a szociális követelményeknek megfelelő segélyezését és az Országos Pénz­tár elszámolását. Ezt a határozatát megküldi a. szociális ügyek miniszterének, az Országos Pénztárnak és az összes szlovenszkói párt- szervezeteknek. — (Helyreigazítás.) A tegnapi számun k- ban megjelent riportban: „A drótosfiuk. a vén furulyás..stb. tizedik fejezetének harmadik sorában sajtóhiba csúszott bele. Az eredeti szövegben ez volt: tiagv ur lett... tévedésből pedig: magyar lett... került — (Lederer kegyelmi kérvényének sorsa.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: Kodelka halálraítélt gyilkosának. Lederer Gusztávnak kegyelmi ügyét csak fe­leségének junius 30-án kezdődő fő tárgyalása után fogják elintézni, mivel a főtárgyakison Lederemek tanúskodnia kell. Vándortáska

Next

/
Thumbnails
Contents