Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-19 / 136. (879.) szám

a ____________ ____________ Pén tek, junius 19. w—— ' gyarországon uralomra jutottak, uralmuk a -írekivadiult „béte humaine“ fékevesztett *toiu- bolását jekutette, akiktől azt a szomorú di- . csőséget, hogy Magyarországon ők kezdtek |él gyilkolni és első áldozatuk a legnagyobb ftnagyar, Tisza István volt, senki el nem vi­tathatja. Most aztán ugyanezek az urak, kamennyiben a vörös kokárda mintha egy- [ előre divatját múlná, megelégszenek a litoe- i'-rál'is elvek hangoztatása vai,- hogy ezúton ^igyekezzenek elvesztett pozíciójukat és be- Nolyááukat visszaszerezni. Bocsánatot kérek, ha a zsidóságnak eb Ijvjtáz'hatlan joga évezredek óta, hogy „tréf- 101:“ ne egyék, nekem szintén jogom van a kitűnő emigráns urakat, akiknek magasztos elveit s azok praktikus alkalmazását sajno­sán végigélveztem. magyar nemzeti szem­pontból „tréfmknek“ tartaná. Nemi szeretem a kérdéseket kerülgetni s ezért - egész nyíl­tan megmondom már most. hogy egyik oka annak, miszerint az egységes párt koncep­ciójának egyelőre szívből örülni nemi tudok épp az, hogy az egységes magyar párt­iban előreftátiliatóam ismét szerencsém lesz találkozhatni azokkal az urakkal, akik miatt a jogpártból kiléptem. Ez a kisebbik baj, a nagyobb baj és a belső széthúzás ott fog majd kezdődni, ha ezek az urak ismét ve­zetni fognak akarni, hogy az egységes párt révén politikai súlyhoz és befolyáshoz jus­sanak — — Magyarországon, holott én, ahogy megírni szerencsém volt, a hátamat ugródeszkának oda nem adom és szigorúan törvényes alapon itt, Szlovemszkón akarok magyar nemzeti kisebbségi politikát csinálni. Készségesen elhiszem, hogy Szent-lyány barátom már régóta az egységeis magyar párt koncepciójának híve, hiszen a magyar egységet megteremteni mindnyájunk óhajtva sejtett ideálja, sajnos azonban, hogy ez az ideái eddig egy évezred szép álma volt csu­pán. Ha a t. barátomnak sikerül ezt az álmot csak itt, Szlovemszkón is valóra váltani, ő lesz az évszázadok legsikeresebb magyar politikusa. Ne feledje azonban el Szent- Ivány. hogy ö itt az egységes párt koncep- dóját imcidentaliter, némileg váratlanul, a Leiilei-válsággal kapcsolatosan dobta a köz­vélemény elé, anélkül, hogy az eszmét elő- 1 ege se n a közös vezérlőbizottság elé terjesz­tette volna. Ebből aztán,, bármilyen szép és nagyszabású lett légyen a koncepció, majd­nem baj lett. Mert - ha mi lépünk ki a pártból és Leilei váltó-gentlemanjeivel benfmarad, — ahogy itten a demokratikus választási bí­róság az igazságot méri, ad normám Prések, Rychtera és a többi, képviselőink alól ki­vágták volna a mandátumokat. Ezért kellett minden áron vele a harcot a pártban föl­venni. Elismerem azt is, hogy t. barátom akkor azon komoly meggyőződésre jutott, hogy Leilei és társaival önérzetes ember egy asztalhoz nem ülhet, ez azonban semmiesetre sem a párt. vagy pártszövetség hibája és politikai kalandorok, vagy iparlovagok ellen az egységes párt sincs biztosítva és ha Szent-lyány öt évvel ezelőtt az egységes pártot csinálta volna meg. a legnagyobb va­lószínűség szerint ma Leijeit onnan kellene kidobni, mert a konkoJyhintés módját ott épp úgy megtalálta volna. Az igen tisztelt barátom cikkében pártja 100.0ÜÓ szavazatáról beszél1; azt kell hinnem, sajnos, hogy itt egy kis tévedéssel van dol­gunk. A képviselőválasztások alkalmával tudtommal két mandátum jutott pártjának és a községi képviselőtestületi választásokon pártja nagyobb szaporodást nem mutatott, sőt valami percentet le is adott a Neumann- Friedmann „ősmagyar11 alakulatnak. . A legsúlyosabb aggályom azonban az, hogy . ha a kér. szoc. zászlót letesszük, egé­szen biztos, hogy Leilei fölveszi és tekinté­lyes számú hívünket magával rántja, sokkal többet, mint így, ha a régi pártkeretek fönn­maradnak, amikor, meggyőződésem szerint, csak személyes hívei fognak vele kiválni és beolvadni minden valószínűség szerint a „rolnická“-ba, vagy Gsánkiékhoz. Hosszas politikai tapasztalataim szerint az emberek általában nem szívesen lépnek ki megszokott kereteikből. Súlyos politikai hi­bának találnám .Leilei föl támasztását, tá­massza föl. a kormány, ha akarja, vagy tá­madjon föl Ő maga, ha tud, de hogy mi segít­sük őt ismét a .pártvezér! szerephez, ez egy kapitális baklövés fenne. • A magam részéről én egyet nagyon saj­nálok. Úgy veszem észre Szent-Ivány bará­tom cikkéből, hogy kissé talán haragszik. Arra kérem, ezt ne tegye, a harag rossz ta­nácsadó, teljesen és föltétlenül jóhiszemű ag­gályokkal. és nem facciózus efenmondásí viszketeggel áll szemben. Gondolja meg, hogy itt igen nagy betétekre megy a játék: ugyanis a magyarság életérdeke és parla­menti képviselete forog kockán. Ezért kérem, lépjen a föivilágositás, az aggályok eloszla­tásának terére,' mert egy ilyen életbevágó kérdést csakis az összes érdekelt és a dön­tésre illetékes tényezők túlnyomó nagy többségének megnyugvása és beleegyezése mellett lehet és szabad megoldani. A belső pontiba tehetetlen vergődése A törvényhozásból hiányzik „az erkölcsi kvalitás" — Mi újság a koalíció megbomlott frontján? Prága, junius 18. Törvényhozás és parlamentarizmus — ezzel a két fogalommal foglalkoztunk már egynéhányszor. Rámutattunk a mi törvény- hozásunk lehetetlen módjára, a mi parlamen- tarizmusunik sivár helyzetére. A Lidové No- viny is foglalkozik ma ezzel a kérdéssel s azt Írja, hogy a koalíciós pártok egoizmusos rö­vidlátásukkal csak saját előnyeiket akarják kivívni s nem akarják belátni, hogy kormányozni nem csak előnyszerzést je­lent, hanem a politikai viszonyok eredmé­nyeiért való felelősséget is. A pártok és sajtóorgánumaik egy tör­vényjavaslat tárgyalásánál nem a tárgy fon­tosságát tartják szem előtt, hanem azt, hogy mit nyer ezzel ez, vagy az a párt. Ezek az állapotok tar thatatlan ok. A politikusoknak egyszer már be kell látuiok, hogy választóik nem csak pártemberek, hanem polgárok is, akik saját praktikus életüket élik s a gyűlé­seken be is látják azt, hogy fő a párt érdeke, hazaérve azon gondolkodnak, vájjon milyen praktikus következményei lesznek ennek, vagy annak a törvénynek. — Sokan azt mondják — írja a L. N;—, hogy a képviselők kvalitása, az előkészülés hiánya akadálya a törvényhozási munkák­nak. A lap azt hiszi, hogy ha a parlamentben csupa szakember ülne, akkor sem végezne az nagyobb munkát, mint a mai parlament. Mert a szakember is csak a szakmájába vágó kérdésekhez tudna hozzászólni, a többi kér­déseknél éppen olyan laikus, mint a kép­viselő. — Nem az intellektuális minősítésben keresendő tehát a mi parlamentünkben a hi­ba. A szakemberek készséggel rendelkezésre bocsátják szaktudásukat és véleményüket a törvényhozási munkához s csak a képviselő­kön múlik, hogy megkérdezzék őket. Az erkölcsi kvalitás hiányzik s a képviselők nagyon gyakran merészked­nek szakkérdésekben dönteni, anélkül, hogy kikérnék a szakemberek véleményét. Sok­szor hiányzik a felelősség tudata is, amikor magukra vállalják a döntést. Ha ez az erköl­csi kvalitás meg volna, másképpen nézne ki a parlamenti munka. A pétka összeült Tegnap este összeült a koalíciós pétka. Az összehívás váratlanul történt, még mi­előtt a szociáldemokraták döntöttek volna abban, hogy kit küldenek a pétkába. Ideigle­nesen tehát Winter dr. képviselte pártját. A szociáldemokrata párt végrehajtóbizottsága az ostraur kerületre bizta a döntést. Való­színű, hogy Ostrau is Winter mellett fog ál­lást foglalni. Egyelőre sürü fátyol takarja a tfrétka ülését. Csupán .annyi került napvilágra, hogy a pétka több napig fog tanácskozni. Elsősorban a további munkaprogramot fog­ják megtárgyalni (hányadszor?) s végül is állást foglalnak a választási kérdésben. i A Habrman-affér hullámai Habrman levele a párt végrehajtóbizott­ságához tulajdonképpen a nyilvánosságnak szólt. Ezzel az ügy korántsem ért véget. A Národni Osvobozeni most azt írja, hogy most már a koalíciónak kell ezzel az üggyel foglal­koznia, mert a végrehajtóbizottság egy koa­líciós minisztert támadott meg. A Lidové Noviny is elítéli a szociáldemokraták eljárá­sát.- ' mert azok Benes ellen éppen akkor kezdték még támadásaikat, amikor az külföl­dön tartózkodik. Benes nem járt el rosszhi­szeműen, amikor Habrman kinevezését el­ejtette, mert az az alkotmánytörvénybe üt­között volna. A Národni Listy továbbra is védelmezi;.Ben est s hangoztatja, hogy a bél­és külpolitikában egyetértőén kell eljárni s, nem szabad ilyen fontos ügyek rendezésénél személyes kérdést előtérbe tépni. Az egyház és az állam, elválasztása A cseh haladó pártok orgánumai azt Ír­ják, hogy a cseh néppárt leleplezésével bla­mál'ta '.magát, mert ezt a kérdést csak válasz­tási agitációból hozták elő. A Národni De­mokrácia szerint a Lidové Listy leleplezésé­vel a cseh nemzeti szocialisták kezébe adta áz egyház és állam elválasztásának kérdését agitációs jelszó gyanánt. A nemzeti szocialis­ták most, ha nem lesz se adóreform, sem pe­dig más, alkalmas törvény, amelyet válasz­tási zászlajukra Írhatnak, akkor ezt fogják hangoztatni: El Rómától! A Lidové Listy azonban nem nyugszik s továbbra is bizonyitgatja, hogy az iskola­ügyi minisztériumban dolgoznak a javaslaton. A parlamenti munka továbbra is szünetel A parlamenti életről csak az Összefogla­lás végén Írunk. Röviden kiadhatnának egy Höffer-jelentést is: „A helyzet változatlan, A Rudoiíinum még a miénk!" A koalíció nem tud munkát adni a nem­zetgyűlésnek. A sok letárgyalandó, fontos törvényjavaslat közül egyetlen egy sem. ké­szült még el. Az idő múlik. Egyes lapok sze­rint talán már a jövő héten összehívják a parlamentet, mások viszont a'zt írják, hogy a parlament már csak július első hetéig é! s aztán jönnek az uj választások. Hogy mi igaz ezekből, ez a jövő, jobban mondva Svehla titka. A legvalószínűbb az, hogy a munkaképtelen parlamentet egyetlen tárgy, miatt fogják már csak összehívni s ez: a választási törvény módosítása! T? - -I Miről tárgyal a "pétka? ^ A Y-ecer jelenti y A pétka unost pénzügyi; kérdések rendezése előtt áll: az építkezési törvényt, az adóreformot, az állami tisztvi­selők fizetésrendezését, a közigazgatás re­formját kell tető alá hoznia. A fizetésrende- z-ést azonban csakis a leépitési törvény vég­rehajtása után lehet napirendre tűzni. Az építési petka folytatja tanácskozá­sait, eddig azonban még nem döntöttek ar­ról, hogy az állami segélyt kölcsön vagy jótállás formájában adja-e az állam. Szombat: ZSOLDOS LÁSZLÓ: A szobrocska. Vasárnap: VÉRTESSY GYULA: A halott. (Vers.) KILIÁN ZOLTÁN: Óbudai legenda. Ilyen a nő — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Erdődy Mihály. Asszonyokról folyt a vita. Kamarás Pál, az író, kifogyhatatlan volt az ötletekben. A klub vendégei elragadtatással hallgatták ta­láló megjegyzéseit, amelyek bizony cseppet sem voltak hízelgők a női nemre. Mert ahogyan ő szokta mondani: — A női nemnél van még rosszabb is- A női igen. Szivarra gyújtott, fújta a füstöt, aztán legyintett a kezével: — Szerelem? Cinikus mosoly húzta szét a száját. — Ugyan kérem . • . — Már bocsánat — heveskedett valaki a vendégek közül — de azt igazán nem en­gedhetem. A női eszmény előttünk szent. — Női eszmény? Hol van az? Jegyezze meg uram, hogy az eszményi nő csak a mi fantáziánkban él. A nő nemcsak a ruháját és . nemcsak az ékszereit kapja a férfitől. A- lel- • ki kincseit is mi adjuk neki. Ami szép, ami gyönyörű van a nőben, az mind csak a mi képzeletünk ajándéka­És unottan tette hozzá: — Illúzió az egész. — Engedőmet kérek, de ezt a kérdést nem lehet axiómákkal elintézni. Tessék bizo­nyítani- Azt azonban előre kijelentem, hogy engem meggyőzni úgy seiTl fog. ~ Kérem, Ön tehát megmarad az állí­tása mellett, hogy a nő életét egyedül a sze­relem irányítja. — Igen, .a lelki motívumok, az érzelem... — Nos uram, én pedig kijelentem Ön­nek, hogy a nők életében ezek a motívumok egyáltalán nem fontos tényezők. A nő soha­se szeret- Csak szeretteti magát. Vagy ha jobban tetszik, önmagát szereti akkor is, ha mást szeret. A hiúság dolgozik benne- Ez irányítja egész életét. Leverte szivarjáról a hamut, azután folytatta: — El fogok most mondani egy esetet, amely, ha talán kissé groteszkül is fog tet­szeni, azért mégis élesen világit bele abba a titokzatos gépezetbe, amelynek egyszerűén asszony a neve. Az arcok kíváncsian fordultak. Kamarás felé, aki végigdőlt bőrfoteljében és a hatás kedvéért egy kis szünetet tartott. — Ismertem egy széditöen ragyogó asz- szonyt, akinek egyetlen tekintete a korzón megbúvóit férfiakat, nőket egyaránt. Szépsé­gének híre bejárta az egész világot. Ha meg­említeném a nevét, bizonyára önök is tud­nák, hogy ki volt ez a csodanő. Mert az volt, szavamra, csodanő- Valóságos díszpéldánya a női nemnek, mondhatnám egyesítése vala­mennyinek, mert ami finomság, ami édesség, ami forróság, ígéret s tartózkodás elképzelhe­tő a nőkben, azt ö mind fokozva tükrözte vissza- Volt azonban egy sajátos szokása. A haját állandóan a homlokára fésülte. Csak kevesen tudták ennek a frizurának a titkát. A hajtincs ugyanis, önöknek most már elárul­hatom, a hajtincs a halántéka fölött éktelen­kedő csúf forradást takarta . . . Kissé csalódottan húzódtak vissza az asztal fölött a kíváncsian elprehajló fejek. Er­re a leleplezésre nem volt elkészülve senki. Kamarás folytatta: — Az asszony rengeteg sok szór :égd>.t nyert- Csodálták, bálványozták. Homlokára fésült haja divatot teremtett, mindenki utá­nozta- Azt a nőt, aki nem födte le romanti­kusan lelogó hajtinccsel a homlokát, jobb társaságba be se fogadták. Az én hősnőm megbabonázta az egész várost. A férfiak bomlottak érte. Kacérsága azonban soha sem ment túl a határon. A legkisebb gyanú sem fért hozzá, udvarlóit az első szerelmi vallomás után elkergette. Egyetlen férfi se dicsekedhetett a világszépasszony kegyeivel és talán említenem sem kell, hogy az én ostromom is gyászos kudarccal védződött. Akkor még sejtelmem sem volt a visszauta­sítás igazi okáról, de ma már tudom, hogy erényét csupán titkolt 'szépséghibája védte meg, mert hiszen elég lett volna egy önfeledt pillanat, egy heves csók, amely a frizurát megbontja é-s fétrecsuszó hajtincs felfedte volna,, a féltve rejtegetett forradást. Oh, ura­im, mit tudjuk mi azt, gyarló férfiak, hogy mi az oka annak, ha egy asszony ellenáll ne­künk . • • Elhallgatott. A konyakos üveghez nyúlt. Töltött. Gyorsan felhajtotta. —- Nos és? . — Csak türelem. Hadd részletezzem, micsoda áldozatot hozott ez a nő a hiúságá­nak, mennyire rabja volt a homlokán meg­búvó forradásnak. Huszonöt éves korában megkérte a kezét egy báró. Kikosarazta. A báró szerelmi kétségbeesésében öngyilkos­ságot követett el- Ez akkoriban óriási feltű­nést keltett, tele voltak vele a lapok. Az asz- szonyról már olyan hírek kezdtek keringeni, hogy talán.férfigyülölő. De a kaeérság, amely kisugárzott a szeméből, ha a korzón, vagy egyebütt a férfiakra nézett, megdöntötte ezt a feltevést. Tüzes vér lobogott ennek az asz- szonynak az ereiben, de a forradás vissza­parancsolta. ösztönös vágyát; oltatlan ma­radt huszonötéves életének minden szomja­sa gm A hinságci erősebb volt még az ösztö­nénél is. Egy amerikai bankár abban az idő­ben hajóra szállt, csakhogy megismerkedjék vele. Az asszony kedvesen fogadta a bókjait, de amikor a bankár házassági ajánlatot tett, egyszerűen szakított vele. Annál nagyobb megütközést keltett, amikor híre futott, hogy a világszép asszony egy rokkant . felesége lett. Igen, felesége lett egy vak embernek, csak azért, hogy férjének sohase legyén al­kalma megfigyelni homlokán a forradást. A rokkantnak még a két karja is béna volt és igy kezének tapintásával sem fedezhette fel a szépséghibát . . . — De hát ön hogyan jött rá erre a szép­séghibára? — Ö maga valJbtta be, amikor már megöregedett; Sírva panaszolta el furcsa, szinte hihetetlen tragédiáját. És megmutatta, igen, uram, megmutatta homlokán a forra­dást. — Csúf volt?- — Kétségbeejtő, uraim . . • Nekem elhi- hetik. Ha én ezt a forradást akkor láttam volna,, amikor még szerelmes voltam bele, hát higyjék eí. az jobban fájt volna,'mint áz a visszautasítás, amelyben részem volt. De most jön csak aztán mindennek a teteje- Hallgassák meg . . . Lélegzetvisszafojtva figyelt az egész' társasági Kamarás Pál előbb rágyújtott ki­aludt Szivarjára, azután folytatta­-i- Arra kért, hogy hozzám cl neki an­nak az asszonynak a fényképét, aki előle el­vitte a pálmát. Éppen zsebemben volt az a képeslap, amely a címlapon hozta a szépség- v Tseny győztesét. Az éti hősnőm mohón nyúlt utána, szeméből a féltékenység lángja csapott ku aztán ajkbiggyesztve, fölényesen csak ennyit mondott: •— Mi szépség vain ezen? Hiszen a hom­lokán nincs is forradás . . . Mert ö már el sem tudta képzelni, hogy egy asszony forradás nélkül is szép lehet- igen uraim, illenek a nők.

Next

/
Thumbnails
Contents