Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-18 / 135. (878.) szám
Csütörtök, !ím?í!s!8. A tolmáccsal helyettesített kisebbségi jog Pozsony, junius 17. (Saját tudósítónktól.) Pozsony, Szlo- ✓enszkó fővárosa nyelvi és nemzetiségi szempontból konglomerátum volt és lesz. Ezt | a körülményt minden oldalról gyakran leszö- [gezik s maga az államhatalom is tisztában [Van Pozsony soknyelvű nemzetiségével, fazonban mig az őslakosság a többnyelvűséget képviseli kifelé és befelé egyaránt, az lállamhatalom mindenáron fenn akarja tartani [az egynyelvüség, vagy legalább is az állam- ! nyelv hegemóniájának látszatát. Pozsonyban tulajdonképpen nincs nemzetiségi kisebbség és nincs többség. A ki)- i’sebbségi törvény helyes értelmezése alapján [tehát minden nemzetiséget megilletne nyel- i vének használata minden fórumon, igy ter- ímészetesen a bíróság előtt is. Ennek megfelelően szükséges volna, hogy a törvényszékének legalább két tanácsa legyen; egy szlo- í.vák, amelynek tagjai magyarul is tudnak s ! egy cseh tanács, amelynek bírái a német nyelvet is kifogástalanul bírják. A helyzet azonban nem igy áll. A pozsonyi törvényszéken nyolc magyar és szlovák biró van, de mindössze az egy Hoffmann táblabiró van a büntető ügyekhez beosztva, a többi polgári perekkel foglalkozik. Ennek magyarázata, amint illetékes helyről értesülünk, egyedül az. hogy mig a polgári perek a magyar törvény szerint folynak, a büntetőügyekben inkább az osztrák törvénynek tesznek koncessziókat. Természetes, hogy a mai Szlovenszkón régóta működő szlovák és magyar bírák inkább ismerői a magyar polgári perrendtartásnak, mint az osztrák törvényben gyakorlott cseh bírák. A szakszerűség szempontjából ez a beosztás észszerű és elfogadható is lenne, ha a pozsonyi töivényszéker nem játszana fontos szerepet a nyelvi kérdés is. A nagymegyerendszer életbeléptetése és egyidejűleg néhány törvény megszüntetésével a pozsonyi törvényszék hatásköre jelentős területekkel tágult s éppen azért, mert a környékbeli ve- gyesnyelvü falvak mellett szinmagyar vidékek lakossága felett is Ítélkezik, ezt a körülményt feltétlenül figyelembe kellene venni. Kedden délelőtt egy váltóhamisifási pert tűzött tárgyalásra a pozsonyi törvényszék, amelynek- vádlottja és tanúi egytől-egyig a szinmagyar Ujhelyjoka községből valók s a magyaron kiivül más nyelvet* nem beszélnek. A tanács három tagja közül azonban az elnök kivételével egyik sem ért magyarul. A tárgyalás megkezdésekor Asztély dr. volt táblabiró, a vádlott védője, a törvényszék meglepetésére kifogásolta a bíróság összetételét. mivel a szavazőbirák a tárgyalási nyeiveí nem értik. A bíróság azonban a védőnek magyarul értő bírák delegálására vonatkozó előterjesztését elvetette s határozata mindössze arra szorítkozott, hogy a tárgyalást elnapolta és az uj tárgyalásra tolmácsot fog kirendelni. Ez bizony, tekintetes törvényszék, nem megoldás! Jóllehet minden magyar és német kisebbséghez tartozó embernek erkölcsi kötelessége kisebbségi jogainak s igy nyelvének is érvényt szerezni mindenütt, ahol ennek lehetőségét törvény biztosítja, de a kisebbségi kérdéstől eltekintve, skoszorosan szükséges a nyelvtörvény betartása peres ügyekben a biróság előtt. Minden jogászember tudja, hogy a per sorsát igen sokszor apró, felszínes szemlélődés mellett, vagy a laikus szemében lényegtelen momentumok döntik el, egy-egy tanú véletlenül elejtett szava, sokszor csak egy finoman nüanszirozott kifejezés, amely a laikus tolmács figyelmét kikerüli és nyers fordításában nyomtalanul elvész, de a szakbíró előtt, ha a nyelvet kifogástalanul bírja, döntő körülménynek számit. Éppen ezért, teljes tárgyilagossággal mérlegelve a dolgot, biztosan állíthatjuk, hogy Asztély dr., a fvolt táblabiró, nem tisztán kisebbségi jogon követeli a magyarul értő biróság delegálását, hanem védence érdekében. mert mint volt bíró gyakorlatból ismeri a vallomások és a tárgyalási menet tökéletes megértésének eminens jelentőségét. Vannak ügyvédek, akik védencük vagy megbízóik érdekében azzal remélnek kedvezőbb eredményt elérni, hogy az államnyelven való tárgyalást elfogadják, noha a felek és a tanuk valamelyik kisebbséghez tartoznak. Ezek azonban megfeledkeznek arról a jogászi szempontról, hogy egy rosszul interpretált vallomás többet árthat az ügynek, mint amennyit a felesleges lojalitás használ. Röviden: a pozsonyi törvényszéken a valódi demokrácia szellemében a kisebbségi nyelv kérdését csak úgy lehet megoldani, ha a büntetőügyek intézésére még legalább két magyar vagy magyarul is%értő .szlovák bírót rendelnek ki. B. B. AtShém impressziók Görögország, Románia és Bulgária közeledéséről Jugoszlávia tűnő presztízse — Az idegenek gyámkodásának vége —Ki az ur a Balkánon? Balkáni tudósitónk uj cikke rámutat azokra az uj balkáni aspirációkra, melyek a „Balkánt a balkániaknak" jelszóval a félszigetet az idegen gyámkodás alól' akarják felszabadítani. Érdekes ezekben a törekvésekben a balkáni nem szláv, vagy legalább is nem tisztán szláv népek egymást elé közeledése, a görögök, románok és bolgárok közös frontja, mely nem1 utolsó sorban fordul az orosz boisevizmus és az idegén befolyás alatt álló kis antant ellen. Athén, június 17. A szerb—görög tárgyalások megszakadása után a balkáni politikai orientációban emlitésre méltó változás történt, amely nemcsak a félsziget politikai viszonyaira hat ki, hanem nagy mértékben érinti az európai politikát is. Mert már meglehetősen régóta, még a régi osztrák-magyar monarchia idejéből maradt fenn . a nagyhatalmaknak az a gyakorlata, hogy a Balkán államainak a politikáját bizonyos fokig, ha nem is irányítani, de befolyásolni igyekeznek. És ez a befolyásolás sokszor döntően hat a félsziget államai politikájára. A görög—szerb tárgyalások megszakadása is bizonyos tekintetben az európai nagyhatalmak vetélkedésére vezethető vissza. Franciaország a nagy háború óta állandóan azon dolgozik a legnagyobb erőfeszítéssel, hogy a Nyugaton elvesztett szövetségeseket, meggyöngült hatalmi pozícióját, bizonyos mértékű izoláltságát a Keleten ellensúlyozza. Románia már igen régen oda- szegödött a francia politika mellé és az utóbbi időben, különösen a kisázsiai vereség után Görögország is inkább a franciák felé orientálódott, francia katonai missziót szerződtetett és a franciák segítségével óhajtja katonai helyzetét erősíteni. Ezzel szemben Szerbiát balkáni aspirációi Olaszország felé hajtják, ama Olaszország felé, amelynek a politikája sokszor nem egyezik a francia poétikával és amely ország, ugylátszik, a régi monarchia szerepét akarja játszani a félszigeten. Amikor Fiúmét Olaszország megkapta Szerbiától, ennek az engedékenységnek más oldalról megadta az olasz kormány is az árát; mig a régi monarchia maga vágyott Szalonikire, addig az olaszoknak erre a kikötőre semmi szükségük, úgy hogy az olasz kormány könnyen tehetett engedményeket Jugoszláviának ebben a kérdésben, amelynek Szalonikire, Macedónia természetes kikötőjére és levezető csatornájára igen nagy szüksége van. A franciák viszont nincsenek közvetlenül érdekelve a Balkánon, nekik inkább az fontos, hogy a volt ellenséges hatalmaknak lehetetlenné tegyék a Balkánon hatalmas szövetséges találását, ők arra törekszenek, hogy a Balkán államai között olyan szövetséget hozzanak létre, amely az ö hatalmi pozíciójuknak a megerősödését, a francia politika sikerét jelentse. Olaszország megtalálta szövetségesét Jugoszláviában, mig a franciák Romániában tettek szert nagy befolyásra és Görögországban. Teljesen kívül maradt a kombinációkon Bulgária, amelynek ugyan földrajzi fekvése bizonyos hatalmi előnyt jelent, de ezt ellensúlyozza a békeszerződések szerinti teljes fegyverte- Iensége. Törökország egyelőre független maradt Franciaország minden erőfeszítése ellenére is és ugylátszik, szabad kezet tart fenn magának, amit annál is inkább megtehet, mert bizonyos mértékig visszavonult a balkáni politikától és inkább passzív szerepet játszik. A török—görög szerződésnek, amelyet csak e napokban Írtak alá, nincsen különösebb politikai jelentősége. Albánia be van ékelődve Görögország és Szerbia közé, azonkívül mint egészen uj állam, amely egyelőre nem jelent nagyobb erőt, a koncertben teljesen kiviil maradt. A szerb—görög tárgyalásokat görög részről igen optimisztikus hangulatban kezdték meg. A kiküldöttek, Caclamanos meghatalmazott miniszter és a Mihalakopouiosz- kormány balkáni külpolitikai szakértője, Ra- phailisz azt hitték, hogy a szövetséget három hét alatt megkötik és olyan formában, amely teljesen ki fogja elégíteni a görög aspirációkat. Azonban a tárgyalások folyamán kitűnt, hogy a megegyezés nemcsak nem könnyű, de a szerb követelések folytán teljesen lehetetlen. Görögország kénytelen volt már nemzeti reputációja érdekében is megszakítani azokat és ma az a helyzet, hogy Franciaország közvetítő szerepe ellenére sem lesz módjukban a feleknek belátható időn belül a tárgyalások fonalát újra felvenni. Olaszország, amely Belgrádiján különösen- ügyes diplomáciai képviselettel rendelkezik, egy nem jelenféktelen diplomáciai sikert könyvelhetett el: meggyöngiíette a francia pozíciót a Balkánon. Mert a szerb—görög tárgyalások meghiúsulása bizonyos fokig a francia diplomácia kudarcát is jelenti és jelenti egyúttal a francia befolyás bizonyos mértékű csökkenését a Balkánon, illetve Görögországban. Ebben a stádiumban kezdődik Románia szerepe, valamint Bulgáriáé is. A két balkáni nagyhatalom, Görögor- ország és Szerbia nyíltan kimondották a versenyt, nyíltan kezdték meg a küzdelmet a balkáni hegemóniáért. Minthogy a Nyugatnak ebben a küzdelemben kevés szerepe lesz a jövőben — hiszen Szerbia az egyetlen nyugati nagyhatalommal, Olaszországgal, ameiy közvetlen befolyást gyakorolhat a Balkánra, megegyezett — nem marad más hátra, mint a Balkánon keresni és találni szövetségeseket az uj hatalmi aspirációk számára. Ebben a keresésben igen értékes szolgálatokat tehet Görögországnak Románia és Bulgária. Románia az utóbbi időben igen ügyes Balkán-politikát folytatott, ami nagy részben nem annyira a kormány, mint inkább a román diplomácia érdeme. A szófiai román követ, Bilciurescu, már korábban is ismételién tamijelét adta bolgárbarátságának, amivel nagy mértékben sikerült maga iránt a bolgárok bizalmát felkelteni és nagy mértékben járult hozzá, hogy Bulgáriának egyetlen szószólója a Balkánon Románia volt. A görögországi követ, Langa-Rascanu, aki azelőtt Szófiában képviselte Romániát, hamar észrevette, hogy Görögországban hálás barátot találhat Románia, ebben a fejlődő és eleven országban, amely az évek folyamán, ha rohamos fejlődési tempóját továbbra is fentartja. a Balkán egyik hatalmassága lesz. Romániának eminens érdeke, hogy a Balkánon béke legyen. Ezt az országot elsősorban a kommünista veszedelem érdekli és nagyon jól tudja, hogy minden balkáni felfordulás éppen a bolsevizmusnak tesz szolgálatot. Bulgária egészen a görög—szerb tárgyalások megszakadásáig a Balkán „Prügelkna- be“-ja (volt. Ezzel az állammal senki sem törődött, barátságát senki sem kereste, hanem szomszédai állandóan gyanakvó szemmel nézték, állandóan revánspolitikát kerestek minden megmozdulása mögött, minden igyekezetükkel azon voltak, hogy lenyomják, fegyvertelenné, erőtlenné, jelentéktelenné tegyék, és ma mégis azt látjuk, hogy Kalfoíf minisztert úgy Belgrádban, mint Bukarestben a legnagyobb szívélyességgé! fogadták, a legeiőzékenyebben és a szkupsíina egyhangúan, szinte tüntetőleg tapsolt, amikor a külügyminiszter a Bulgáriával való jóviszony helyreállításáról beszélt. Bukarestben Kal'foff minisztert a legmelegebben fogadták, egyszerre, máról-holnapra megváltozott Bulgária külpolitikai helyzete. Ez a változás Romániát csak kellemesen érinti, mert saját politikáját látja igazoltnak. És ez a változás, amely a szerb politikában megnyilvánult, amely a szláv testvérnemzettel való megértő baráti viszony helyreállítását tapssal fogadta, a görögöket is gondolkodóba ejti. ök is belátják, hogy bizonyos esetekben, bizonyos adott helyzetben a bolgárok barátsága hatalmas szolgálatokat tehet, hogy Bulgária ma már nem a quantité negli- geable. Romániának jut az a szerep, hogy a görög—bolgár közeledést létrehozza, amelyre meg van a hajlandóság mindkét államban, ■viszont úgy a szófiai^ román követ, mint Langa-Rascanu meghatalmazott miniszter Athénben a legalkalmasabb, éppen az általuk inau- gurált és nem egyszer a kormány által deza- vuált közeledési politikájuk folytán, hogy ennek a közeledésnek a létrehozói legyenek. Viszont a nagyhatalmak, úgy Olaszország, mint különösen Franciaország már kijátszottak szerepüket a Balkánon és most a balkáni népek azok, akk saját sorsukat és ezzel együtt azt hisszük az európai béke sorsát is intézik. t Uj éra, uj kurzus kezdődik a Balkánon, amelynek első fejezete a görög—szerb tárgyalások megszakadása, a második pedig a bolgár—román—görög szövetség keresése. A holnap még érdekes meglepetéseket, tartogathat Európa számára. Kovács Jenő dr. A dróíosfrak — a vén fnru- lyás — az elcsent kenyér — a javítóintézet — A P. M. H. eredeti riportja — Prága, jumius tí. Végigmentem - a Vencel-térem s kél ron- gyos ruhájú szlovák gyerek szólított meg. Hátukon ruhafogasok, egérfogók... Eladásra kínálja ez a két kis szlovák gyermek a porté káváit s ha már nincs szükségem egérfogóra — mondják —, adjak nekik legalább egypár garast, mert még nem ettek ma egy falat kenyeret sem... © A .Graben sarkán öreg, tipikus szlovák ember furulyázik, hátán fonott kosarak... Az emberek bámészkodnak, nézik a daróc- ruhás, hosszú, zsiroshaju szlovákot, hallgatják tiliimkózását s tovább mennek. Nem gondolnak arra, hogy ez a szlovák testvér gyalog jött föl valamely szlovenszkói faluból, ahol hónapokig dolgozott, kosarakat font, hogy eladja ,.z;laia“ Prahában cseh testvéreinek. © Ez a két kép eszembe juttatja a prevrat utáni népgyüléseiket a szlovák falvakban. A szószékre föllépett a fölszabadító cseh testvér és szónokolt: „A magyarok alatt csak koldus drótosoknak ismertek benneteket! Koldulni mentetek Budapestre ... Könyörü- letességből megvették áruitokat, hogy éppen éhen ne haljatok!“ © S a szegény drótosok helyzete most sem javult. Budapest helyett Prágába jönnek portékáikkal. Odaállmak a Vencei-tér legforgalmasabb helyére s furulyáznak, kö- nyörületességet kérnék, hogy éppen éhen meg ne haljanak... © Hol maradt tehát a sokat hirdetett jólét, az Eldorádó? Ha ránézek ezekre a csöpp fiukra, elszorul a szivem: Iskolásgyerekek tiz-tizenkétévesek. Otthagyták kicsiny szülőfalujukat s hátukra rakva öt-hat egérfogót, szélnek eresztették őket a szülőik, mert odahaza nincsen egy falat kenyér sem, hadd keressék azt a nagy világban, a köztársaság fővárosában... © öt egérfogó! Még ha valamennyit el is adja a kis vándor szlovák, meddig élhet ebből a keresetből? Csak néhány napig! S aztán? Koldul! Letérdepel az utca kellős közepén és alamizsnáért könyörög. S ha ez is elfogy, odaáll a Koruna amerikai büfféjéhez s egy alkalmas pillanatban elcsór egy darab kenyereit, egy kis húst, vagy süteményt... © A rendnek éber őre azonban fülön fogja a kis vándorlegényt, fölviszi a rendőrségre s két-három naip múlva már valamelyik javítóintézet kenyerét eszi a vándorlegény kéből lett kis tovaj... © Sok szlovák arótosgyennek van ma már cseh javítóintézetben, de azért még sokan lézengenek Prága utcáin s könyörületessé get kémek s ha nem kapnak ... kenyér után nyál az üres kéz és az üres gyomor. © A köztársaságban, de különösen itt, Prágáiban oly sok jótékonycólu intézmémr van, eddig azonban egyetlen cseh nőegylet sem gondolt arra,‘hogy ezeket a kis szlovák gyermekeket pártfogásába vegye, hanem a rendőrség szociális osztályára bízza eme kis legények sorsát... © Farkas Imre: Drótostótjában legalább szebben fejezi be a Budapestre fölkerült drótos fiú életpályáját, magyar lett belőle... Ezt az operettet azonban nálunk nem szabad a színpadokon előadni, mert az élet színdarabja sokkal szebb”. A Prágába fölkerült kis szlovák drótosból nem lesz sohasem nagy ur, mert az évekig a javítóintézet rab- kenyerét fogja enni. Nem fog az nagy világot látni. Évekig magas falak veszik körül. Megtanul valamilyen mesterséget s aztán?.,. Aztán szélnek eresztik, ha felnő s kezdheti az életet ott, ahol évekkel azelőtt abbahagyta ... s befejezheti a furulyázásnál... © A kis drótos szimbóluma a mai szlovák falu szomom helyzetének. Nem változik a világ! Csak az emberek mások. Ma Budapest, hoillnap Prága... Nyomor azonban mindig lesz s úgy látszik ... drótos is lesz. ______________________________(- per.) JU vézvd még fclTsx&iMwnJx, íkogftf *
