Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-07 / 127. (870.) szám
Yggárnap. Tunfus 7. 35 K P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: SchöpHin Aladár MAGYAR £111 Budapest, junius 6Mi az ördögöt kereA az az Amundsen az északi sarkon? Kopár terület, minden vegetáció nélkül. De talán arany-mezők vannak ott, vagy gyémántbányák, vagy legalább csodásán dús széntelepek, könnyen kibányászhatok, vagy valami más ritka és értékes ásványok? Szó sincs róla. Nincs ott semmi, csak jég és hó és fagy. Ha volnának is kincsek, sem emberi, sem állati, sem gép-erő nem tudná őket feltárni, mert abban a hidegben nincs a munkára a legcsekélyebb lehetőség sem és a feltárt kincseket — ha volnának — lehetetlenség volna elszállítani- Talán politikai, vagy sztratégiai szempontból fontos ez a rejtelmes terület, hogy annyian próbálkoznak titkainak leleplezésével? Erről sem lehet szó. Aki ezt a területet felkutatja, sem maga nem lesz gazdagabb, sem nemzete hatalmasabb, még csak arra sem kap módot, hogy más népeket kedvezőbb eshetőségek mellett megtámadjon. Semminemű gyakorlati haszon nem mutatkozik annak, aki az északi sarkra eljut. Hát akkor mért kockáztatta, sokszor fel is áldozta életét annyi kitűnő, okos, tudós ember egy ilyen haszontalan terület feltárásáért? Mi nagyság és szépség van abban, hogy felfedeznek olyasvalamit, aminek a világon senki sem veszi hasznát? Mért lesi az egész müveit világ izgalmas várakozással Amundsen visszatérését? ,Mért készülnek őket diadallal fogadni, ha csakugyan visszatérnek, azzal az eredménnyel, melyet céljukul tűztek ki? A felelet ez: Éppen azért, mert az expedíciónak semmi Üzletszerű eredménye nincs és nem is lehet. Tudniillik a világban azok a dolgok az igazán szépek, amelyek fölöslegesek- Mert az élet szépségét, értékét és varázsát nem a szükséges és hasznos dolgok adják meg, hanem a fölöslegesekHa van egy darab kegyered, egy kis húsod, főzeléked, burgonyád, elcsitithatod az éhségetet. De örömed abból, hogy ettél, csak annyi, hogy megszabadultál az éhség kínjától. De ha azt a szerény étket tiszta asztalon, szép fehér tányérról fogyasztod el és ezenfelül talán még egy szál virágot is tehetsz az asztalra, akkor az étkezésed öröm. kedves jelenete napodnak. Pedig ezek a kicsiny külsőségek sem jóllakottabbá nem tesznek, sem ételed tápláló érméké - nem fokozzák, sem egyéb haszonnal rád nézve nem járnak- Éppen azért szereznek örömet. Azt jelenték rád nézve, hogy többed van a létfen- tartáson okvetlen szükségesnél, hogy különb vagy az ál'atnál, amely nem törődik vele, milyen jászolban adják eléje a szénát, csak sok legyen. Mi hasznod van abból, hogy a. munká ból hazamenet dudolgafsz egy dalt, amely megragadt a füledben? Gazdagabb, erősebb, hatalmasabb vagy attól, hogy elolvastad a Divina Comediát? Egészségesebb vagy azért, mert valamikor Michel Angelo festett néhány képet és faragott néhány szobrot? Az ember nem élhet meg a puszta hasznosból. Kell valami ennél több, jobb, valami, ami följebb emeli az állati lét szükségletein. Valami, ami azzal a hittel tölti el, hogy élete nem merül ki abban, hogy létét és faiát íen- tartja, hanem van valami messzebbmenő értelme. Egy ideál, egy magasabbrendü cél. egy élethazugság, ibseni vadkacsa, egy szépség- Valami, ami fölösleges és éppen ezért értékes. A csak szüséges nem elégíti ki. a csak hasznos nem ad igazi örömet. Az élet szépsége ott kezdődik, ahol az ember fölösleges dolgokat szerezhet magának. Ha tápláléka csuk éppen hogy megóvja az éhségtől, a ruhája a fázástól, a lakása hajléktalanságtól az még nem ad kielégülést, még nem elég az életörömre. Az ekll hozzá, hogy a táplálék anyagában, vagy elkészítésében, vagy elfogyasztása módjában finomabb, izesebb, kívánatosabb legyen az okvetlen szükségesnél, ruhája csinosabb, lakása kedvesebb és barátságosabb- Mért morózusak, kelletlenek, barátságtalanok az olyan emberek, akik mindig, mindenben csak a szükségeset és a hasznosat keresik? Mert nem ismerik az élet örömét, amelyet csak a gyakorlati Budapest, junius 6. (Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon.) Sopron környékén mezei munkások munkájuk közben fosz- lásnak induló holttestet találtak. Az esetet bejelentették a csendőrségnek, amely rögtön kiszállt a helyszínre s a vizsgálatot megindította. A szakértők megállapították, hogy a szerencsétlen ember halálát magasból való zuhanás okozhatta és azért elsősorban repü'lőszerenesetlenségre gondoltak. Minthogy azon a vidéken az utóbbi időben repülőszerencsétlenség nem történt, alapos volt az a gyanú, hogy a holttest lelketlen rablógyilkosok áldozata. A nyomozás máris agnoszkálta az áldozat kilétét, aki Lasker Jenő strassburgi gyémánt kereskedő. Lasker ez év március 3í-én üzleti ügyben repülőgépen utazóit Becsből Budapestre Savis titkárával A repülőgépet Biichler Ferenc pilóta vezette. A gyémántkereskedő kis utiböröndjé- ben rendkívül értékes brilliánsgyürüket vitt és azonkívül 20.000 francia frank készpénzt. Az eddigi nyomozás szerint kiderült, hogy a kereskedő magántitkára és a repülőgép pilótája régóta ismeretségben voltak egymással és nagy anyagi bajokkal küzdöttek. Valószínűnek tartják tehát, hogy ezek ketten a levegőben kifosztották áldozatukat és azután kidobták öt a gépből. Savis titkár Jugoszláviába menekült és Belgrádban különböző álnevek alatt élt. A pilótának hollétét azonban eddig nem sikerült megtudni. Nem lehetetlen, hogy ezt is eltette láb alól a lelketlen titkár, hogy a zsákmányon ne kelljen osztozkodnia. A nyomozás ebben az irányban is erélyesen folyikMaivanie szanálása a ítépszMsag all Budapest, junius 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeientése.) A Népszövetség pénzügyi bizottságának tegnapi ülésén Smith Jeremiás főbiztos előterjesztette jelentését a magyar szanálási akció eddigi eredményeiről. Kiemelte, hogy Magyarország szanálása az első év alatt a várakozásoknál jóval kedvezőbb eredményeket hozott. A pénzügyi helyzet nemcsak kiegyensúlyozott, hanem fölöslegre is számíthatnak. A népszövetségi program hasonló eredményt esek legfeljebb har- rnadfélév elmúltával várt. A népszövetségi kölcsönnek majdnem kétliarmadrésze érintetlen. Ez az eredmény jórészt a kedvező adóbevételeknek tudható be. A magyar adózás elérte a maximumát. A főbiztos végül megemlítette, hogy a terméskilátások, amelyek Magyarországon súlyosan latba esnek, nagyon kedvezőek. A pénzügyi bizottság foglalkozott még a magyar köztisztviselők fizetésének emelésével és a szanálási kölcsön egy részének produktív befektetésével. A vitát este félbeszakították és a tanácskozást valószínűen ma folytatják. Az asszony, szegény, meg se mert moc- cani. Már hogy is adná elő azt a láncot, amit még a szellőtől is óvott, dédelgetett, amit minden este imádkozásor megsimogatott, mintha az Ágneska sírján nőtt fii lenne . . . Már hogy is adná elő - . . Fülöp dühében le-feljárt a szobában. A nyitott ablakon beáradt a koratavaszi fuva- lat, az alkonyi szellő ibolyaillatot hozott a rétek f:lől .... Fülöp lefekvés előtt így szólt csöndesen a feleségéhez: — Mutasd csak azt a láncotl • Az asszony most már nem félt. Ismerte az ura hangja uiíán az indulatát is. Előkaparta sok-sok papir közül a láncot. Ott nézegették a lámpafényben, óvatosan forgatták, egymás kezére adták— Megadják-e érte a félmilliót? — tűnődött a férfi. — Meg! Megadják! — mondta rá az asszony, olyan kemény hangon, akár egy kipróbált becsüs. — Aztán szépén rendbehozatjuk a sirt, legalább meg lesz az a nyugalmunk, hogy a Lincsinek egyetlen fillérjét se használjuk másra. Én bizony nem tudnék abból a pénzből lenyelni egy falatot se. Csak mind arra adjuk. A sirra- Hadd legyen szép! — Hogyne, — mondta az ember íeddő- leg, — mit gondolsz, nem kell arra olyan rengeteg pénz. Add ide azt a láncot, majd én reggel eladom, téged még becsapnának . . . * Másnap Fülöp, aki bádogosniunkás volt, nem jött haza ebédre. Ez sűrűn megtörtént, az asszony föl se vette. Csak azon járt egyre az esze, hogy mennyit kaphatott az ura a láncért? Ha félmilliónál többet, akkor mégis csak kellene már ennek a szegény embernek egy pár cipő, mert már az ünneplője is foltozott. Ej, ez a nagy szegénység! De még a foltos cipő is hagyján! Csak arra a kis sirra teljék! Azt a kis, ócska vasrácsot, amit nagy- nehezen rája csináltattak, át kell festeni ezüsttel, hogy csillogjon, aztán füvei beborítani, egy-két cserép virág, meg, ha tetszik, legalább egy olyan kis kőlapot és arra rá legyen írva, vagy vésve, hogy: Ágneska, élt öt évet ... Ha csak ennyire telik . . . Fülöp vacsorára se jött haza. Az asz- szony nagyon nyugtalan lett. Este tizkor már arra gondolt, hogy ebben a bűnös, vérrel bekent világban meggyilkolták Fülöpöt a láncért, vagy az érte kapott pénzért. Ha kis zaj támadt a házban, már íelrezzent, azt hitte, hozzák az ura hulláját. Megborzadt, libabőrös lett a hála, imádkozni kezdett - . . Majd nehéz lázában elaludt és a kis sírról álmodott .... Fülöp éjfélben jött haza. Az ajtó durván kicsapódott és Fülöp teste súlyosan vágódott le a padlóra. Dőlt belőle az alkohol gőze. Az asszony rémülten szaladt hozzá, fölkapta, az ágyra fektette, levetkőztette, mint a gyereket. Azán odaült az ágya szélére és csöndesen megeredtek a könnyei: — Elittad? — kérdezte halkan, szemrehányóan— Láthatod, — felelt rá az ura, részeg, böfögő hangon és a falnak fordult. — Átkozott legyen az a Lincsi, — mondta az asszony, csöndesen távozva az ágytól — még a halála után is itit kisért köztünk a rossz szelleme ... — Azután nesztelenül lefeküdt és nem aludt reggelig egy szem- hunyásnyit. * Reggel már jókor fenn volt. Belenyúlt a kis skatulyába, ahol a fillérjeit tartogatta, ki- markolta az egészet és kiosont a szobából. Az ura ágya már üres volt. Fülöp már nyilván munkába ment. Nem érzett iránta semmi haragot. Ilyenek a nyomorúságban a tönkrement emberek. Egy kis virágot vásárolt a piacon, szegényes ' óvirágot, meg egy cserép jácintot és kisietett a temetőbe. Odakint már madarak csicseregtek, gyenge ríigyecskék hknbálódz- tak már az ágakon. A föld édes, boldogító hasznon túlmenő dolgok szerezhetnek meg. Mert sem a szemük, sem a lelkűk nem látja ineg soha a szépséget. És ezek a fölösleges dolgok a szükségesek. Ezekért jut előbbre az emberiség. Az ősembert csont és kőszerszámaival, kínos munkával cifrázta ki a kőbaltáját, furcsa ábrákkal diszitette ki a barlanglakása falait. Mért tette ezt. Mert szükségét érezte, hogy ilyen fölösleges dolgokkal tegye szebbé, kedvesebbé a szerszámját és az odúját. Mert nemcsak értelme volt neki és indulata, hanem fantáziája is. Ez pedig épp úgy foglalkoztatást, érvényesülési tért követelt, mint a többi képességei. Mert nem érezte volna magát egésznek, életét teljesnek, ha a fantáziája teljesen parlagon marad- És a fantáziájának ez a működtetése teremtette meg lépésröl-lépésre az emberi kultúrát. Ez volt az az ösztöne, amely arra sarkalta, hogy ne érje be a merő állati lét szükségleteinek megszerzésével, hanem szerezzen magának kellemességeket, szépségeket, — fölösleges jó dolgokat. A fantáziája keltett benne magasabbrendü .vágyakat, az tűzött ki elébe a legközelebbi óránál messzebbmenő célokat. A fantáziája teremhette újra vele Isten nagyszerű teremtését, a világot. Ha ez nem volna, ma is állati sorban élne az emberiség- .Mert hogy valami a meglévőnél különbre törekedhessünk, azt előbb el kell tudni képzelni. Amim nemcsak hogy nincs mecr, hanem el sem tudom képzelni, azt nem is kívánom s nem is tudom megszerezni, arra nem is tudok törekedni. Ezért dalolnak a költők, ezért festenek a festők, ezért van a művészet. A fölöslegest adják meg az emberiség örömére. Ezért gondolkodnak a filozófiai elmék olyan dolgokról, melyeknek semmi gyakorlati céljuk nincsEzért indulnak neki a sarkkutatók az Arktisz és Antarktisz sivatag jégmezőinek felderítésére. Ezért repült fel Amudsen, azzal a tudattal, hogy talán soha vissza se fog térni útjáról. ök a poétái annak a munkának, melyet az emberiség földi lakóhelye teljes megismerése végett fejt ki évezredek óta. Amit csinálnak, amit mernek, annak szépsége és nagysága éppen a fölöslegességében van. szaga tódult a tüdejére, egész gyönyörűség volt most ez az útja, igy megrakva virággal. A temető kapuján szinte örvendezve ment be és meggyorsította a lépteit. A szive dobogott, zihált a melle, haladt a sir felé. A kis sirt már messziről észrevette- Magányosan, árván domborult a temető sarkában, a szegényrészen ... de ni-ni, mi ez? Valami tévedés lehet. Megtörölte a szemét. Valaki ott hajladozik a hantok fölöt, valami munkás . . . mintha a kis vasrácsot festené ezüsttel... de nem is ezüst az, hiszen ugy csillog, mint a valóságos arany! . . . Arany az! Lihegve ért a Sülhöz. A munkás, háttal fordulva, nehézkes mozdulatokkal fesfegette a rácsot, már majdnem kész is volt vele. Az asszony nagy zihálására aztán megfordult az a munkás- összenéztek. Fülöp volt az- Előtte zöld kötény, csak ugy szakadt a homlokáról a verejték. . . . Amikor a temető kapuján kifordultak, az asszony csöndesen megszólalt: — Tudtam, hogy nem is lehetsz te olyan rossz ember, Fülöp . . . — Jó-jó, — mondta rá Fülöp — nem szeretem a hiábavaló beszédet. Itt jön a mi villamosunk, gyere, ugorjunk föl, éhes vagyok . . « ■'AAA&AÁAÁA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*> /, * < -I* ü ► | ür. éle talpbetétei® l f¥Sa«s (o. Etfefl. londoni) t £ a legtökéletesebbek ezen a téren mindennemű ^ t 5 lábfáidalmak ellen. ■— Az eladást szakképzett £ í személyzet végzi Prágában és az egész vidéken, iffit S — Minden jobb cipőüzletben és szaküzletben'* J t kapható. — Kérjen díjmentes prospektust. KJ ► jj Központi raktár: j. MAENDL & Co„ Prága, Panská 5. Telefon 863 t Lncafta Mriíl is mayilH i iiíiteie® MEGNYÍLT ^ ^ jg ME^N¥SI^| üved, B»€»rc«iaém» és «lfts«mniltiiB'aaRa4áae. és a ft , J£wnoU" porcellán ftéprösefele és f&i&ve&fonia eíléss físlomisasfé® és Y®s®.*aaia<i»ri»«aí»l*«ií Btuss irésaeéír® CN €3rR€&S • lelles i«<áflwél»«£ffi2El és éstí«»*srsra5 K»«fö*r,«öan»«Sc:2EéseR« K?N KlE'i'/ÍLSIK. SFo-epJc&i 5^ == — i€«!S«§5®! , , F&-WÍCC9
