Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-27 / 143. (886.) szám
Szombat, funhis 27. ___________________ ■M a Ml jobbat igaü Beszélgetés a néppárt vezérével — Élethalál-harc a vallás és egyház véddmébea — A kenyerüktől megfosztott szlovákok — A Ludova Banka szanálása — Benes és Srobár judás-akciója önrendelkezési jogát gyakorolhassa, amelyet az utódállamok békével élveztek. De igaz az is, hogy sem Franciaország, sem pedig Lengyelország, sem a kisantánt nem fogják tudni állandóan megakadályozni azt, hogy az európai kontinens legerősebb nemzete újból meg ne erősödjön. Anglia egész bizonnyal nem hagyja magát egy újabb háborúba belecsalogatni, csak azért, hogy megakadályozza Ausztria csatlakozását Németországhoz. Európában nem tesz mindaddig biztosítva a béke, áruig a mai egyoldalú politikai rendszer tart. Nem tarthat örökké az sem, hogy egy nyolcvanmilliós nemzet leíegyverezve maradjon ugyanakkor, amikor a körülötte élő nemzetek állig fegyverben állanak. A németek lefegyverezése csak akkor sikerülhet, ha fejükből kiszedik az agyukat is. Nem lehet megakadályozni Németországot abban sem, hogy az fel ne készülhessen egy chémiai háborúra, éppen úgy, mint a többi államok. Európában be kell következnie végre az egyenjogúság rendszerének. Vagy lefegy- verzik az összes államokat, avagy egyet sem. Bizonyos az is, hogy Oroszországban sem lesz örökké bolseviki rezsim s a jövő évtizedben Oroszország be fog lépni a nép- szövetségbe, akárcsak az Egyesült Államok is. Valószínű, hogy akkor valamennyien, tehát Franciaország is megengedik a békeszerződések okos revízióját egy esetleges újabb világháború kitörése előtt s megengedik a keleti határok kiigazítását is. A közeli években a békeszerződés revíziójának nem lesznek még nagyobb eredményei. Az uj államok azt kívánják, hogy ez soha be ne következzék. Végeredményben azonban mégis bebizonyosodott, hogy a háborút elkerülni és a népszövetséget megerősíteni csakis a békeszerződések pártatlan és helyes revíziójával lehet. A mentelmi bizottság „pártatlansága". A képviselőház tegnapi mentelmi ügyei között szerepelt Hlinka András ügye is. A mentelmi bizottság Hlinka kiadatását javasolta a köztársasági elnök megsértése miatt, amelyet sajtó utján követett el. Jellemző a mentelmi ügyek „pártatlan" elintézésére, hogy a mentelmi bizottság Gagatkó képviselő kiadatását is javasolta, de a cseh nemzeti szocialista párt, amelynek Gagatkó tagja, a plénum- ban a kiadatás ellen foglalt állást, mire a bizottság határozatát minden indokolás nélkül megváltoztatták. Ezt az eljárást a Lidové Nov. is megengedhetetlennek tartja, mert árt a mentelmi bizottság komolyságának. A bizottság működésére rendkívül jellemző a következő eset: Egy kommunista képviselő nyilvános ülésen revolvert rántott s azzal hadonászott. A mentelmi bizottság nem adta ki a képviselőt a bíróságnak, azzal az indokolással, hogy a revolver nem volt megtöltve. — Tudja? ... Az egész laktanya csúnyább és rosszabb a pokolnál! Kész őrültek háza! Megveszték! . . . halomra hullanak, mint a legyek! Borzasztó volt még nézni is!... Ablakon meg az erkélyről ugrottak k! Egymásra! Aztán vége! . . . Mind maghalt!... Át sem tudta gondolni a mondottakat, már jött az újabb hir. — A főkapitányt megölték! A borzalom végigsüvitett az épületen. — A poszton állók eldőlnek jajszó nélkül! Boór nem várt tovább. Utasítások, parancsok, gyors egymásutánban repültek szerte szét. Erős kézzel nyúlt a darázsfészekbe. — Boldog Józsi? . . . elkezted? . . . — Mindenféle szolgálati ruhát ledobni! A még élő'posztokat leváltani! Azonnal! Később már nevetni is tudtak az embereik. Komikus látvány volt. Az egész fő- kapitányság ingujjban szaladgált. Sokan nevettek, hisztérikusan, rémesen. A legfrissebb és legrettentőbb azonban ekkor vágott be. — A kapukat elzárták! Nem lehet kimenni! Sem ki, sem be- Egy lélek sem áll ott. mégis, aki átlépi a küszöböt szörnyet hal. Száz gyilkos kezük van cs egyet sem látni. A védelemre kirendelt katonaság tehetetlenül ácsorog az utcán ezredekben. A veszedelmes e’ierség egyre terjed a kapukon belül. Lassan, fokozatosan, lépcso- ről-lépcsőre szedte az áldozatokat. Boór tanácsos a padláson káromkodott tehetetlen dühében. Ide helyezték a főhadiszállást. — Boór ur! Tanácsos ur, pardon, főkapitány ur! A lépcső bevált, mi? . . . — kacagott egy ismeretlen hang. — Meg van a karrier! ... De vigyázzon, met leesünk! Maga is, én is! . . , Prága, junius 26. A mai nap folyámán alkalmam volt beszélgetést folytatni a szlovák néppárt vezérével: Hlinka Andrással, aki a háromnegyed- órás beszélgetés során leplezetlenül megmondotta, hogy mint vélekedik a politikai helyzetről és azok a kijelentései, amelyeket a Prágai Magyar Hírlap részére tett, bizonyára széles körökben nagy feltűnést fognak kelteni. Beszélgetésünk első része az állaim és az egyház tervbevett szétválasztásáról szólít és Hlinka a következők közlésére hatalmazott fel: — Csehszlovákiában komoly ésszel gondolni sem leheit az állam és az egyház szétválasztására, hiába ugrálnak a szocialistáik. A világi hatalom nem élhet meg az egyház támogatása nélkül. A szlovák nép soha sem fog beleegyezni abba, hogy vallását elvegyék, és a végsőkre Is el van szánva vallása védelmében. Ha már mindenáron szekularizációt akarnak csinálni, akkor ez olyan legyen, minit az amerikai szekularizáció, ahol nem vették el a vallás fejlődésiének lehetőségeit és nem bántják az embert azért, mert Krisztusra esküszik. De az a szekularizáció, amit itt akarnak végrehajtani a huszitizmus és a protestantizmus előnyére, az végrehajthatatlan. Hisz ez nem szekularizáció akar lenni, hanem egész leplezetlen katolikusüldözés. — Nagyon téved a kormány, ha azt hiszi, hogy tervét keresztül tudja vinni. Az utolsó pillanatban figyelmeztetem a cseheket, hogy ne tegyenek fel mindent egy kockára, ne játszónak a tűzzel és ne merészeljenek a szlovák nép vallásához hozzányúlni. Mert ezen a ponton nem ismerünk irgalmat. A kormány ne rohanjon fejjel a falnak és számoljon már egyszer a szlovák nép lelkületével is. Három ponton sebezték meg a csehek ügyetlenül és taktikáiknál a szlovák népet. Az első a vallási kérdés, a második az autonómia kérdése, a harmadik pedig a nyelvi kérdés. Hallatlan az az izgatás, amit a szocialisták véghezvisz- nek. A napokban Zsolnára merészkedtek be, gyűlést tartottak, amelyen fennen hangoztatták az uj jelszót: El Rómától, sőt az egyik szónok arra vetemedett, hogy igy beszélt: Inkább vesszen a republifca, mintsem az iskolákban vallást tanítsanak. Hát megnyugtatom a szónok urat, azt sohasem fogja elérni, hogy a vallásoktatást kiküszöbölje az iskolákból. — A szocialisták legújabb merényletre egyetlen válaszunk lehet és ez az élet-halálörült dühében tört-zúzott Boór maga körül amit csak elért. — Ki vagy? Hol vagy? — Boldog Józsit nem ismeri? Tán elfelejtett már? . . . Ezután nem fog elfelejteni!-.. Na ne! . . • ne bántsa az állam holmiját, még kárt talál tenni magában! . . , Ezt én nem akarom! Magával én akarok végezni . . . speciálisan! Kifordítom, mint egy keztyüt!.... Kár megböbbennie, hiszen úgyis mindegy! Nincs már s,eki itt . . . meghalt mindenKJ, aki az épületben volt! Most te jössz! Várj csak, előbb vvetkőztetlek! . . . Boór heves küzdelembe bocsátkozott önmagával. Nem engedte magát sajátmaya által levetkőztetni. Egyik keze az inget tépte., a másik az elsőt markolta----- Fiam, mit csinál? . . . Ezt n«m lehet kiibirni! A konyhába hallatszik s már azt hittem, verekszik valakivel! — Boórné jött a hálószobába s szemrehányó tekintettel nézett urára. — És az inge! ... Ez rémes! . . . Beteg? . • . Rosszul van? — Jaj-jaj ... — Nehezen ébredt öntudatra a tanácsos ur. — Ilyen hülyeség . . • brrr . . . nem szeretném mégcgyszer végigálmodni! — Rossz volt? Na nem baj! Siessen, a hideg víz majd rendbe hozza! A szobalány hozzájuk lépett— Nagyságos ur, a hivatalból telefonál tak, hogy az éjjel elfogták Boldog Józsit és hogy nagyon sürgősen szeretne beszólni a nagyságos úrral. — Jó! . . . Nemsokára megyek, addig várjon! bocsátotta el a lányt. — Várhat, — fűzte tovább, — a csibész! Egy ilyen scmmi- házi kis zsebtolvaj! . . . — Tudod, drágám, a múltkor ő lopta el a tá. várnát, a szemtelen s most elfogták . . . harc. Mi most nem leszünk válogatósak az eszközökben, semmitől sem fogunk visszariadni, ha vallásunk megvédelmezéséröl lesz szó. Azt is tervezik, hogy a templomokat közössé teszik és katolikus templomba huszi- tákát bocsátanak be. Hát én szeretném látni azt a nemkaíoiikus embert, aki a mi templomainkba be merészeli tenni a lábát. — Azt mondják a csehek, hogy a pitts- burgi szerződés papirrongy. Rendben van. De ne feledjék, hogy a szlovák nép a pitts- burgi szerződés alapján áll és teljes joggal helyezkedik arra az álláspontra, mint ahogy meg is tette, hogy ebben az esetben a csehszlovák köztársaság alkotmánylevele sem más a szlovákok részére, mint értéktelen papiros, amelyet senkinek sem kell betartani. Ekkor már tűzbe jött a szlovák generális és mikor a tisztviselökérdésre kerül sor, már keményen pattognak elő szájából a szavak: — Nagy bűn. ma szlovák embernek, és még nagyobb bűn szlovák tisztviselőnek lenni. Szlovenszkó a szlovákoké, ehhez nem férhet kétség és hogy a csehek mennyire respektálják ezt, elég rámutatni arra a* sürgős interpellációra, amelyet ma jegyeztem be a ház naplójába. Szlovenszkóban most hajtják végre a tisztviselői létszámredukciót és pedig olyképpen, hogy a vasútnál 3000 szlovák tisztviselő kapott elbocsátólevelet, de ugyanakkor csak 34 csehet küldtek el. Pedig a szlovákok mind szakképzett emberek, amit a esetiekről nem lehet elmondani. Kényes kérdést intéztem ezután Hlinka Andráshoz. Utaltam azokra a cseh politikai körökben elterjedt hírekre, amelyek a Ludova Banka szanálásra kiutalt tizennégy millió koronás kölcsönnel kapcsolataiban kaptak lábra, hogy a kormány ezzel a pénzzel megvásárolta a szlovák néppártot. — Ludova Bankának semmi köze a Ludova Stranához — válaszolta Hlinka András — és már ebből is kitűnik, hogy szemtelen hazugság az egész hir. A Ludova Bankával mindössze annyi kapcsolatunk van. hogy a szlovák néppárt képviselői is részvényesek. Igaz, hogy a bank kapott a kormánytól tiz milliót és nem tizennégyet, de ez nem ajándék vagy alamizsna, ez kölcsön, amelyet meghatározott időn belül vissza fogunk fizetni. Nekünk elsősorban a kis betevők érdekeire kellett gondolnunk és hová fordulhattunk volna kölcsönért. Talán a magyar vagy a kínai kormányhoz? A prágai kormánynak kutyakötelessége volt ezt a kölcsönt a bankok szanálására létesített alapból folyósítani, de hogy ezért politikai kamatot fizettünk volna, csak bizonyos körök jámbor óhaja. Ma már úgy áll a dolog, hogy sohasem fogunk a csehekkel megegyezni, hanem még erősebben érvényesítjük azt az álláspontunkat, hogy Szlovenszkó a sfclovenszkóiaké és a csehek csak megtűrt vendégek itt. Mi egy tapodtat sem engedünk követeléseinkből és tegyenek le a csehek arról a tervről, hogy Szlovenszkó autonómiájának megadása nélkül szóba állunk velük. — Hogyan képzeli el, elnök ur Szlovenszkó egységes frontját a közeledő választásokon? — Nagyon egyszerű a kérdés. Jöjjön minednki és szavazzon a szlovák néppártra. Tőlünk nem kell a magyaroknak ssm félni, mert ünnepiesen kijelentem, hogy én régen elfelejtettem azt a négy évet, amit a szegedi csillagbörtönben töltöttem és a magyarok sohasem tapasztalhatták, hogy animozltással viseltetném velük szemben. Mi éppen úgy a szivünkön viseljük a magyarok érdekeit, mint a szlovák népét és tárt karokkal várunk mindenkit, aki hozzánk jön. — Kompromisszumokra azonban nem vagyunk hajlandók, mi megyünk előre az igazság utján és aki ugyanezt akarja, az velünk tart. Nem fogják a magyarok megbánni, ha baráti jobbot nyújtanak nekünk. Ezután Koza Matejov akciójáról intéztem kérdést a szlovák vezérhez: — .Kár erre egyetlen szót is vesztegetni — feleli Hlinka András. — Csak Benes meg Srobár áll az áruló háta mögött. Az eredmény azonban, amit elértek, meddő és egyenlő a nullával. Egyetlen hívünket sem 3 tudták elcsábítani, egy katolikus pap sem megy velők és a választások után úgy el fognak tiinni, mint a kámfor. Megmondhatom Benesnek, hogy kár a kidobott milliókért, mert a .ludas- akció éppen ellenkező hatást ért el. Most már a kételkedők is mellénk állottak és a szlovák néppárt frontja erősebb, mini valaha volt. A vallásellenes szellemet ki fogjuk irtani és Szlovenszkó a miénk lesz. Utolsó kérdésem Benesnek arra az akciójára vonatkozott, hogy Veér Imrééket és a Parisban élő magyar emigránsokat Szlo- venszkóba akarja hozni. Hlinka ingerülten felelt: — Van nekünk elég felforgatónk, nincs szükségünk újabb exportra. A szlovák nép nem fogja megengedni, liogy ezek az urak itt letelepedjenek és újabb felfordulást idézzenek elő. Megüzenem Benesnek, hogy a szlovák nép minden fölforgató elemet botokkal fog kikergetni Szlovenszkóhól. Mauvar verőin? a M&siista, „Megszállják a magyar követséget** — Az uj diszmagyar — Magyar fiuk a kordonban Prága, junius 26. Tegnap délben nyújtotta át Masirevich Szilárd dr., az uj magyar követ Masaryk elnöknek megbíz ól eveiét fényes ünnepségek közepette. A pompás parádét számtalan kedves epizód tarkította, amelyek megérdemlik,. hogy néhány sort szenteljünk nékik. Mikor a dragonyosok a magyar követség palotája elé vonultak, hogy a követnek megadják a diszkiséretet és körülvették a palotáit, pillanat alatt szétfutott a hir a környéken: — Megszállják a magyar követségeit! Több százfőnyi publikum szaladt össze és kiváncsiam vártáik a fejleményeket. A katonák vassiisakja alól zord tekintetek löveitek ki és marcona arcuk tényleg nem sok jóval biztatott. De a következő perceikben elörobo- gott a két, hófehér ló álltai vont hintó és megjelent Masirevich követ nemes alakja a kapuban. * Egyszerű fekete diszmagyar. Mellén az osztrák köztársaság nagy érdemkeresztjének piros-fehér-piros nagy szalagja fut végig, nyákiában a máltai lovagrend érdemiké rész tje. míg mellén a magyar érdemérem, egy bajor kitüntetés és a vaskoronarend III. osztályú jelvénye. Az egyszerű magyar mentét ezüst gombok ékesítik, ez az egyetlen dísze. A nemzeti gyász álmodni küldte a kacagányos diszmagyart, az ország szét darabol ás át követő huszonöt esztendeig ez a nemes egyszerűségében is méltóságos fekete mente a hivatalos mn'gyar öltözet. * A Hradzsiu körül kordont álló katonák javarésze szlovemszkói miagyar fin. Nem tudták, miért vétették fel velők extra ruhájukat, nem tudták milyen parádéhoz viszik őket, de mikor az „Isten áldd mieg a magyart" felcsendült, még feszesebben álltaik vigyázzban és megiíletődöitt szívvel tisztelegtek a magyar imádságnak. Mikor sédig a magyar trikolor felrepült a Vár ormára, kiült szemökbe a tarka mese csodálkozása . . . Ezernyi tömeg féke tellett a Hradzsin előtti téren. Jóbbról-balról megjegyzések röpködtek, sűrűn lehetett hallani a „magyarski" szót, némely ember ajkára gúnyos mosoly ült, de miikor befutottak a kocsik és a zenekar a magyar himnuszt kezdte játszani, mély rnegilletődés vett erőt mindenkin és pillámat alatt minden fejről leröpült a kalap. Szép, gyönyörű látvány volt azt a sokszáz magyart látni, akiit a kíváncsiság vitt a várba és akik könnyes szemmel távoztak onnan. Es pillanatig úgy látszott, hegy a csehek is velők éreznek. Harmadfél évvel ezelőtt játszották utoljára a magyar himnuszt a prágai Várban, amikor Villani Frigyes báró adta át megbízóié veiét. De a tegnapi fogadtatás valahogyan mintha melegebb lett volna. * Masirevich követ még a köztársasági elnöknél volt, mikor léliekiszakadva egy Prágában szolgáltot teljesítő pefoőci fin szalad oda hozzánk. Lihegve kérdi: — Mi történik itt? Hallottam a magyar himnuszt és ide rohantam. Nagy László követség! titkár és Motkó Géza sajtóreferens alig tudják megmagyarázni, hogy miről van szó. A jó gömöri fin nem tudja megérteni, hogy mi is az a követ és megkérdezi: — Oszt mindig Itt marad Prágában? Hát megtűrik a csehek? Jíe rártf mié fefssófíhinft, ffcoőu eUötfi&ess f Jfóa maév<R va^y, a te fapoci e*f
