Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-20 / 137. (880.) szám

Szombat, junius 20.

Bethlen a magángazdaságok föladatairól

Budapest, június 19. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen a párt tagjai cs a Budapesten tartózkodó miniszterek is megjelentek. Almássy elnök megnyitó beszédében üdvözölte a kormányzót születésnapja alkalmából. A megnyitó szavakat az értekezleten résztvevők állva hallgatták végig és lelkesen tüntettek a kormányzó mellett.

Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen elsőnek Ráday Gedeon báró köszöntötte fel a kormányzót. Majd a miniszterelnök emelkedett szólásra és a magyar magánélet feladatait vázolta. Hangsúlyozta, hogy a

a magángazdaságnak párhuzamosan kell haladnia az államgazdasággal és amint az államháztartásban is a háború utáni idők valóságos helyzetét a fokozatos takarékossággal akarják megjavítani, agy a magángazdaságnak is mind nagyobb takarékosságra kell törekednie. Ha az állam átmenetileg segélyezi is különböző produktív beruházásokkal az ipari és kereskedelmi vállalatokat, azért ezeknek tudniok kell azt, hogy pusztán az államból nem élhetnek. Minden erejüket a legvégsőkig kell megfeszíteniük, hogy a külföld vállalataival a versenyt kibírják.

Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság tekintélyes képviselőinek meg kell ta- nulniok saját lábukon biztosan állni.

A végleges rend és nyugalom csak akkor fog beállani, ha minden egyes ember a maga kötelességét a legteljesebb mértékben teljesíti.

A miniszterelnök szavait nagy lelkesedéssel fogadták.

Miért küzdünk a levegővel — miért halunk meg?

A P. M. H. számára egy katonai nepiidő- tiszt irta ezt az érdekes és a repülők lelkivilágát is megvilágító cikket.

Prága, justmts 19.

Nap-nap melllett olvashatja a közönség a napi sajtó hasábjain, hogy egyik, vagy másik helyen lezuhant és halálát lelte a katonai repülő. A közönség előtt megszokott dolog kezd lenni az, hogy a levegőben merészen száldosék seregéből a sors áldozatokat szed. Az elmúlt esztendőben tizennégy katonai repülő pusztult el s az 1925. esztendő, úgy látszik, túlszárnyalja a katonai pilótáik szerencsétlenségei tekintetében a imát évet. Még nem is haladtunk túl az esztendő felérés már hét bajtársaim bukott le az élet vágy gyönyörű régiójából az életvég sötét pusztulásába.

Az elmúlt napokban egy szerencsétlenül járt repülőbajtárs temetése volt Égerben. Sokan nézték végig a temetést, sokak szemében gyűlt össze a részvét könnye és száz fiatal, az életet szerető repülő lépdelt a koszorúkkal borított koporsó mögött. Mindegyiknek szeméből ezt olvashatta ki az ember: „Nem, velem ez nem fog megtörténni!“ Pedig talán holnap, talán egy év múlva ugyanazon a halottas kocsin viszik ki őt is és ugyanoly mélán és szomorúan szól majd utolsó utján Chopin gyászindulója.

Miért halunk meg? Kinek áldozunk életünk véradójával? A legtöbbször senki másnak, mint saját merészségünknek, a mi tulsá-' gosan nagy önérzetünknek, a túlfeszített lelkiismeretűnknek és nem utolsó sorban a repülőgépek hiányos karbantartásának, amely az abszolút elégtelen repülőszolgálati időnek a következménye. A készülék soffőrje, a repülő mechanikus, az aviatikának legfontosabb faktora, tizennégy hónapot szolgál, pedig két esztendő is kevés volna ahhoz, hogy a lakatosból megbízható, teljesen képzett repü- iőgépmechanikus váljék. A teljesen ki nem képzettség következménye az, hogy egy pillanat alatt elfelejt valamit és a katasztrófák krónikája egy, vagy két névvel kibővül.

A legutóbb szerencsétlenül járt pilóta az utolsó iskolai repüléséihez startolt, azután vissza kellett volna térnie Prágába a repülőezredéhez. Alig emelkedett ötven méter magasságra, kihagyott a motorja. Miért? Ki tudná ezt? De ő nem akarta a kerekeket erős próbának kitenni, nem akarta az alatta hullámzó búzát tönkretenni, nem akarta, hogy a gép fölforduljon és kárt szenvedjen. — bátor és merész maradt, ura a gépnek, motor nélkül akarta visszahozná a repülőtérre ... visszafordítja a gépet, de a gyorsaság egyre lanyhul, erős kezekben tartja a kormányke- rekeket, .a gép meghajlik,^nintha valaki előtt bókoína

__ zuhan... isten veled! A halál

ne

m a magasban várja az áldozatot, hanem lejjebb, 50—80 méter magasságban. Ezért... ó közönség, nézzed teljes nyugalommal azt a kápráztató jelenetet, amikor ezer méter magasból lefelé zudalunk. Ebben a magasságban nincs veszély. Aki egyszer megizlelte. annak mindig örömet okoz. Ezek a zuhanások csak előgyako fiatok. Sokkal komolyabb munka, a légi harc munkája vár a pilótára. És az győz, aki jobb akrobata a másiknál. A legyőzött lángokban zuhan a mélységbe ...

Senkisem mester a végtelen űrben. Bár mindennap gyakorolja mesterségét és bízik a gépben, sohasem tudhatja, miikor érheti utói a halál. A világűrben az emberi élet adottságai és az életkörülmények teljesen megváltoznak és átértéklíik a gondolkodást és az emberi érzést. A föltételek súlyosabbak, az élet gyorsabb, az ütem megszilaijnl, az ember nem ember többé, vagy más ember, mint azok, akik a biztos földet érzik a lábaik alatt.

Még nem rég a repülés tanítványa úgy végezte tanulmányait és úgy rakta le a vizsgákat, hogy a motort lezárták és neki körforgásban kellett leszállnia a földre, azaz

addig kellett keringenie, amig benzin állt rendelkezésére. Ez a kísérlet hasonlított a lovagló iskola kezdő tanulmányaira, ahol nem engedik meg, hogy a lovas kengyeliben, tartsa a lábát, hanem arra kényszerítik, hogy a lóval eggyéforrva uralja az állatot. Motor és pilóta elválaszthatatlan egység és ha zuhan a gép, zuhan vele az ember is. Ez volt az eddigi vezérelv, de aiz annyi szerencsétlenségre adott okot, hogy az újabb repülőpedagógia ma már eltekint tőle. Még nem rég úgy volt, hogy a kezdő pilóta harminc önálló repülés után a frontra került, ma pedig legalább háromszáz légi utat kell megtennie, hogy komibattáns katonává léptessék elő. Az ember meghódította a gépet, de a gép megbosszulta miagát és teljesen hatalmába kerítette azt, aki azt hitte., hogy a gép ura. A gép hatalmasabb alkotójánál, az embernél és az ember "bizonyára kétszerannyit vesztett a géppel, mint amennyit nyert. Az emberi fejlődés örök ellentmondása ez: minden forra- dalmositás tíz lépést száguld, kilenc lépést visszafelé tesz meg s marad az az egy lépés, ami haladást jelent. H—s.

'Csali cngeflntánocK árán hatlanűd a Msantant i magyar nongűltasoh ificl rciicul

Budapest, junius 19.

Ennek az évnek a tavaszán már hirt adtunk azokról a tárgyalásokról, amelyeket a magyar kormány az utódállamok megbizot- taival az utódállamok területén maradt állami nyugdíjasok érdekében folytatott. Ebben az ügyben most illetékes helyen a következőkről értesültünk!

— Az állami nyugdíjasok ügyében a kis- antanttal megkezdett tárgyalások egyidőre abbamaradtak. Ugyanis az utódállamok bekapcsolták ebbe az ügybe a közös vagyon felosztását is és olyan hatalmas követelésekkel s igényekkel léptek fel, hogy azokat sem józan ésszel, sem egy parányi önérzettel elfogadni nem lehetett.

Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia elvileg nem zárkóztak el ugyan a magyar nyugdíjasok ellátása elől, de ennek ellenében hihetetlen engedményeket akartak be1 lőlünk kipréselni a közös vagyon felosztása terén.

— Főként effektiv anyagi ellenszolgáltatásról beszéltek a tanácskozások során, amelyet túlnyomórészt újból a Máv kocsiparkja sinylene meg.

— Olyan érvelések is hangzottak el a kormányközi konferencián, hegy

miután a magyar tisztviselők fizetéséből annakidején a magyar kincstár eszközölt levonásokat nyugdijjárulék címén és gazdagodott ily módon, azért a magyar kormány vegye magára a terheket is és fizesse a nyugdíjasokat.

Ha azonban erre Magyarország nem vállalkozna, akkor válna esedékessé a fentebb jelzett különös engedmények kikötése. A nyugdijkérdésben megkezdett tárgyalásokat tehát csak a közös vagyon likvidálásának végrehajtása után lehet újból folytatni.

— (Pasics Karisbadba jön üdülni.) Jugoszlávia miniszterelnöke, Pasics jelenleg sárgasága miatt betegen fekszik. Állapota már javulófélben van s jövő hónap elején több- beti gyógykezelésre Karisbadba jön.

— (Elhalasztották a csehszlovák—lengyel nemzeti park fölötti tanácskozást.) A lengyelek részéről azt a javaslatot kapta Csehszlovákia, hogy a csehszlovák—lengyel határon, a Javorinán közös nemzeti parkot létesítenek. A két állam képviselőinek erről a kérdésről már junius 15-én kellett volna Krakkóban tárgyalniok. Csehszlovákia azonban a tárgyalások elhalasztását kérte, mivel a nemzeti park létesítése nagyobb előkészületeket követel.

— (Udrzaí minisztert megoperálták.)

Udrzail nemzetvédelmi miniszter két hete fekszik a katonai kórházban. E napokban kisebb műtétet kellett rajta végrehajtani. A miniszter állapota annyira javult, hogy rövidesen elhagyhatja a kórházat.

— (Feloszlatják a rolnicka jednoíát.) A Naprávo jelenti: A belügyminisztérium fel akarja oszlatni a rolnicka jednotát, mert az az alapszabályokkal ellentétben politikával is foglalkozik. A rolnicka jednota a cseh nemzeti demokrata párt keretén belül fejt ki tevékenységet s vezetője Bergman képviselő. Bergman valószínűleg belép a republikánus pártba. A jednota feloszlatása újabb ellentétet szülne a nemzeti demokraták és a republikánusok között.

— (Elkobozták a Magyar Újságot.)

Pozsonyi tudósi tónk jelenti telefonon: A Magyar Újság tegnap délutáni számát Kör- mendy Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselőnek egy cikke miatt, amely már előzőleg a Prágai Magyar Hírlapban és a Kassai Naplóban is megjelent, az államügyészség elko- boztatta. A késő esti órákban újabb kiadás jelent meg. Az elkobzás ellen a lap jogorvoslattal fog élni. (xx).

— (Meghalt Feüitzsch Arthur báró.)

Kolozsvárról jelentik: Feilitzsch Arthur báró u fejérvári kormány volt földművelésügyi minisztere, aki különösen az erdélyi politikai életben játszott nagy szerepet, Nagy-ernyőn meghalt. Temetése tegnap délben volt a kolozsvári temető kápolnájából.

— (Klíma lesz Prága rendőrigazgaíója?)

A Hlas Pravdy jelenti, hogy Bienert dr. prágai rendőrigazgató rövidesen elhagyja helyét. Utódjául Kiima pozsonyi rendőrigazgatót emlegetik.

— (Interpelláció a kassai tanonciskola ügyében.) Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő a kassai tanonciskola vezetőségének sértő eljárása tárgyában az iskolaügyi miniszterhez interpellációt nyújtott be. A tanonciskola ugyanis közhírré tette, hogy az iskoláztatás alól kivételt képeznek azok a tanulók, akiknek szlovák iskolákból van magasabbrendü bizonyítványuk. Ez az eljárás elsősorban az állami alaptörvényekbe ütközik és nem egyéb, mint a nem szlovák nemzetiségű tanoncoknak másodosztályú polgárokká való degradálása. Kör- .mendy-Ékes a sérelmes rendelet sürgős helyesbítését és a tudatlan, kötelességszegő közegek szigorú felelősségrevonását kéri az iskolaügyi minisztertők

— (László Fülöp Budapesten.) Budapestről jelentik: László Fülöp, a világhírű arcképfestő, az angol király udvari festője, aki évek óta Londonban tartózkodik, ma Budapestre érkezett. László csak rövid ideig tartózkodik a magyar fővárosban, ahol Bár- czy István dr. helyettes államtitkár vendege.

— (Magyar és német kommunista röp- Sratokat koboztak el Szlovenszkón.) A Veder jelenti: Az utóbbi időben nagyobbmennyiségü német- és magyarnyelvű rop irat okai küldtek szét Szíloveuszkóban, amelyeket a bécsi kommunista központ adott ki. A rendőrhatóságok ennek nyomára jutottak s a röpcédulákat elkobozták.

— (Csalás miatt elfogott táncosnő.) Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: A napokban szerződött a pozsonyi Moderna-barhoz táncosnőnek Kadlecné szül. IJtrapa Klementina. 19 éves táncosnő. Mindössze egy estén lépett fel, mert tegnap este detektívek keresték fel őt Szarvas-szállóbeli lakásán és a briinni törvényszék köröző levele alapján letartóztatták. Csalással vádolják és a pozsonyi rendőrségről átfogják kisérni a brünni törvényszékre, (xx)

xv "^ziómentes rádióanyag kap!:. * tó Isola R. Kettner, Prága, Havelská 19,

A P. M. H. SZOMBATI ROVATA

írja: Vuipes

mag

Sokszor elgondolkozom azo>n, vájjon milyen volna a világ, ha végkép megszűnnék a hazugság? Jobb volna-e, rosszabb volna

ugyanilyen maradna?

Nem tudom, kicsoda, elég az hozzá, bog? válakicsoda azt mondotta, vagy legalább gondolta egyszer, hogy:

— A hazugság addig meg nem szűnik; amig az embereknek nyelvük van.

Ez egy nagy igazság. Illetőleg szinté® egy nagy hazugság. Mert szerintem a hal la hazudik egyszer-máskor, pedig őkelme néma. S az ember se mindig a nyelvével hazudik. Ezer más módon is tudnak hazudni aa emberek. A cselekedeteikkel, amiket elkövetnek és a cselekedeteikkel, amiket nem követnek el. Hazudnak az Írásaikkal, a szemükkel, a kézlegyintéseikkel, a gesztusokkal, a ruháikkal, a termetükkel, a járásukkal a hajjal, ami a fejükön van, a foggal, amit a szájukban hordanak. Az egész élei kicsi és nagy hazugságokból összerakott végtelen nagy mozaik-kép, amin tarkán változnak a szírnek és formák. Egyik helyen művészi tökéletesség, a másikon szánalmas kon társág és ügyetlenség, emitt elragadó szinpompa, amott szürke egyformaság.

Igen szépen lehetne csoportokba szedni a hazugságok különböző fajtáit. De ez messze vezetne. És erről csak akadémikus tudna nagy, tudományos munkát írni. Valami rendszer alapján, mint amilyen például a növénytanban a Linné-rendszer. Ez is osztályozza a világ sok százezer fajtájú növényét. De persze, ez is csak az iskolának jó, az életben nem sok hasznát vesszük. Mire megöregszünk, elfelejtjük s akkor magunk csinálunk magunknak külön rendszert a növények világában. Mindenkinek az lesz a növénye, amire éppen szüksége van. A szerelmes ember növénye lesz a rózsa, az éhesé a töltőt! káposzta, a sétálóé a megyfabot, a köhögésé a kamilla-tea, a haldoklóé a tölgyfakoporsó.

Nehogy valaki félreértsen, sietve kijelentem, hogy én egy cseppet sem haragszom a hazugságra. Nem is maradhatnék újságíró. De jó ember se lehetnék. Ment a hazugságoknak csak igen kis részük ártalmas és kellemetlen, a főrészük hasznos és kellemes. A hazugságok olyan szükséges kellékei az életnek, mint a tüdőnek a levegő. Ha nem volnának hazugságok, ki kellene őket találni.

Az élet minden fázisának meg vannak a maga szükséges és hagyományos hazugságai, amik hasznos örökségül szállnak nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra. Külön ha- zugságkomplexumia van a szerelemnek, a házasságnak, a gyermeknevelésnek, a politikának, a színháznak, a művészetnek, az irodalomnak, a 'közéletnek, a társadalmi érintkezésnek, az utcának, a szalonnak, a parlamentnek.

Én magam elvi barátja vagyok minden hasznos hazugságnak s el se merem gondolni azt a rettenetes pusztulást és romlást, ami a hazugságok teljes megszűnését nyomon követné. Ember (akármilyen nagy), intézmény (akármilyen fontos), cselekedet (bármi dicső) mind pótolható a világon. A hazugság pótolhatatlan. Hazugság nélkül összedől erkölcs, társadalom, állam, család, minden ...

Azt hiszem, eléggé sikerült a tisztelt olvasó előtt bebizonyitanom, hogy a hazugság egyik leghasznosabb intézménye a világnak. Tehát ez egy nagy igazság. Az igazság pedig többnyire egy silány, gyenge, hatástalan hazugság...

— (Sir Wiliiam Goode tanácsai Károlyi Mihálynak.) Londonból jelentik: Sir Wiliiam Goode az Observer hasábjain kritizálta Károlyi Mihály emlékiratait. A kemény kritikára Károlyi Mihály hosszú választ adott, melyben erősen támadta Sir Wiliiam Goodet A válaszra az előkelő angol publicista most felel és kijelenti, hogy ha Károlyi Mihálynak valaha bátorsága lenne Magyarországba visszatérni és a bíróság elé állani, tapasztalná, mily kevés igazság vám állításaiban. Azt ajánlja Károlyinak, hogy próbáljon meg egyszer hazájának használni ahelyett, hogy folytonosan hazája ellenségeivel trafikál.

— (Komáromban még a pénzügyminiszter rendelkezéseit is szabotálják.) Komáromi tudósitónk jelenti: A komáromi Ház- és Te- lektulajdonosolk Egyesülete már két év óta kéri annak az adónak megszülik .ését. melyet a háztulajdonosok a bérlőktől beszedeti! vizd'ij után a város pénztárába fizetnek. A pénzügyminiszter, a vezér pénzügy i ga z ga tó- ság már kimondotta, hogy ez a. gyakorlat helytelen és megszüntetendő, ennek dacára a pénzügyi kirendeltség nem hajtja végre feletteseinek rendelkezéseit és a háztulajdonosok az adókat továbbra is kötelesek fizetni Az Egyesület újabb panasszal fordult ez ügyben a pénzűgyigazgalósáighoz.

*