Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-16 / 110. (853.) szám
Szombat, május 16. „Mi, pozsonyiak!“ Mese a tengeri kígyóról, a pozsonyi nemzetiségről, meg a bankigazgatóról, aki rosszul spekulált Pozsony, ..üjus 15. ,,Wir, Preschpurger!“ — Hogy ebben a két szóban mennyi büszke önérzet, gőgös öntudat van elrejtve, az tudja, érzi csak, aki valaha egy „bőd .Cinciig" pozsonyi polgár bájából hallotta ezt a felsőbb rendű megnyilatkozást. Már maga az, hogy ,,bodenstándig" igazi pozsonyi zamatu kifej-- , amely . . hűen más nyelven visszaadni egyszerűé- képtelenség. A magyar „törzsövös“ szó korántsem fedi ezt a mély értelmű kifej .-est, amely itt vallási és nemzetiségi különbség nélkül a régi pozsonyi lakosságot jele-.i. A bodenstándig preschpurger polgár egy teljesen egyedülálló, különleges embertípus, amely megérdemli, hogy pszíhológiá- jával behatóan foglalkozzanak. Az első kérdés, milyen a valódi, hamisítatlan pozsonyi polgár? Először is szolid, józan, békés és becsr- letesen ravasz, akinek az eszén nehéz túljárni. A józansággal nem . karom azt mondani, hogy ellensége az itókának, pláne ha a Heurigerben mérik. De ez azután minden, mert a pozsonyi kávéházak bárok duhajai nem a bodenstándig lakosságból kerülnek ki. Második kérdés, ki tarthat számot arra, hogy valaha bo- denstándignek fogadják el? ELősorbau az, ak. .* Heurieerbe j..r. Ez éppen nem diffamáló az érdemes pozsonyiakra, hanem egyenesen logi ájuk természetes föl1 ömánya, mert aki a Heurigerbe jár, az szolid, békés és feltétlen tisztességes ember. Szolid, mert éjfélkor már hazamegy, ani még pozsonyi fogalmak szerint is a szolidság jele; békés, mert a Heurigerben veszekedni, verekedni nem szokás, ti- tessé- ges, mert az olcsó, de jó Heuriger-bor miatt még senki sem lett szikkasztóvá. A Schwindlerek más, előkelő lokálokban pezsgőzik el a rossz utón szerzett pén-c. Tán ez a meghatározás az oka, hogy az utóbbi időben a „bevándoroltak41 is annyira kulfciválják a ,,Heuriger“ nevű pozsonyi intézményt, a nyolc koronás borával, kucsé- berével, pereces és ugorkás emberével egy-szál-cigányával együtt. Még a minisztériumi hatalmasok is leereszkednek a nép közé, mert tudják, hogy néhány látogatás után a pozsonyiak között szájról-szájra jár, hogy „Dér is4 an sümpatischer, anstandiger Mensoh.44 Pozsonyi lehet még, aki a különleges preschpurger idiómát, a magyarral kevert német tájszólást kifogástalanul el tudja sajátítani. A valódi pozsonyiról a rossz májuak azt mesélik, hogy három nyelvet beszél, de az egyiket sem tökéletesen. A kedves, egyetlen város specialitása, hogv itt nincs nemzetiségi kérdés. Itt lehalkulnak az ellentétek, a viharból szellő lesz, mert a „bevándoroltak44 is respektálják némileg az őslakosság megközelíthetetlen sáncait. Ha megkérdeznének egy őslakost, hogy milyen nemzetiségű, valószínű, hogy azt felelné: — I4 bin a Preschpurger! Mi érdekli a pozsonyiakat? A világesemények itt nem nagyobb, legfeljebb kisebb jelentőségűek, mint a helyi ügyek. A népszövetséget ugyanolyan flegmával tárgyalják szokott törzsasztaluk mellett, mint a városi tanács ülését, bár valószínű, hogy az utóbbi, különösen ha zsebbevágó ügyről van szó, nagyobb érzelmi megnyilatkozást vált ki. Egyforma hangnemben mondják: — No né, ez a Lloyd George megint mit akar! — Lám, Molecz megint jól odamondott Jarábeknek! A pozsonyiak érdeklődésében azonban mégis an rendszer. A helyi sajtó kötelessége, hogy évente feltálalja az elmaradhatatlan tengeri kigyót, amit hol panamaautónak, hol városházának, hol lakásrek.hálásnak hivnak. Tavaly a városház tornyát festették egyik nap fehérre, másik nap meg zöldre. Most pedig ma rekvirálnak, holnap megint nem rekvirálnak. Egyszóval a pozsonyiak feje megint nagy gondban fő, de a mi fő, a tengeri kígyó, megint megjelent s már olyan hosszúvá fejlődött, hogy az alábbi kis történetet minden vszély nélkül levághatjuk róla: Néhány hónappal ezelőtt egy ismert bankigazgató hét szobás lakásából hármat elrkviráltak egy tiszt számára, aki örömmel be is költözött. A Herr Direktor azonban sehogysem tudott belenyugodni a helyzetbe s azért megkérdezte lakóját: — Mindegy-e önnek, hogy nálam, vagy másutt van modern három szobás lakása. Ha igen, úgy én szerzek egyet másutt. — Gemacht! — mondá az udvarias lakó. Az igazgató erre magához hivatta a város egyik legügyesebb ügynökét, aki másnap már hozott is egy megfelelő lakást — 30000 Kcs lelépési díj mellett. Mit meg nem tesz egy igazgató a kénye,lem kedvéért? Zsebbe nyúlt és kifizette a harminc darab ezrest. Eddig rendben is volt a dolog, de — a mai had- szintéri jelentés szerint — zum Trutz mégis rekvirálnak s a direktor urat a nagy áldozat ellenére baleset érheti, mert megmaradt hét szobáját ismét a megcsonkitás veszélye fenyegeti. Ha néhány esetben még illy gavallé- ros gesztussal szerez lakást, a rekviráló bizottság hálairatot fog adni neki munkája megkönnyítéséért. Hogy a pozsonyi tengeri kigyó a lakosság leikéből sarjadt kívánság e, vagy csak . olvasók alkalmazkodnak a sajtó uborkasze- zónbeli szenzációihoz, azt majd az utókor iesz hivatva eldönteni. Addig azonban szigorú elvként áll, hogy ne bátsd a pozsonyi polgárt, idegen eiein, mert hibáinkat meglátjuk magunk is. Igaz, hogy segíteni nem igen segítünk rajta. Lám, a fehér hajú Engyeli bácsi hétfői lapját azért szeretik annyira, mert olyan kitünően karrikirózza őket. A pozsonyi polgár szívesen néz ebbe a görbetükörbe. Pozsony az idegennek egy mozgalmas, uj irányban rohanó, fejlődő főváros, de nekünk jól esik mélyebbre is tekintenünk, mert a felszin alatt megláthatjuk azt, ami ebben a városban még a régi, a megragadom kedv s vonás maradt. B. B. A kornsáitgrehonsfrukcló melleit kísért m ujt választások réme A koalíciós politikai zűrzavar mai képe Prága, május 15. A koalíciós sajtó ma reggeli híreiből arra lehet következtetni, hogy a kaaliidóbam a megegyezés már csak napok kérdése. A Ceské Slovo szerint az agrárvám kérdésének elintézése után a koalíció újabb mani- fesztáoiót ad ki, ameyben a jelenlegi kormánytöbbség álláspontjának helyességét fogja kifejezésre juttatni. A kormányrekonstrukcíót is befejezett ténynek vehetjük. A szociádemok ráták ugyanis tegnapi ülésükön továbbra is kitartottak eredeti, ag- rárvámellenes álláspontjuk mellett, sőt a Nár. Osvobozeni szerint az osírauiak újabb követeléssel állnak elő és pedig követelik a szénadó leszállítását, hogy ezzel az ositraui és karvini szénbányák válságát elhárítsák s megmentsék a bányamunkásokat a kiátásba helyezett tömeges elbocsátásoktól. Érdemleges döntést azonban nem hozott eddig sem a kormány, sem a koalábó, sem pedig a;z egyes pártok. Azok a híreik, hogy a minisztertanács ma ül össze, hogy a parlamentet 26., vagy 29-ére hívják egybe, csupán a sajtó kombinációi. Tény az, hogy a minisztertanácsot ma reggelig nem hívták össze s a képviselőház elnöksége sem tanácskozott, ennélfogva nem is dönthetett a képviselőház összehívásának ideje fölött. Dr. Borüvka ezelőtt Dr. Hausmann 2713 szanatórumai TeS°” Prága II., Lsoerova 81. Ti'2i!on Amióta Svehla vette ismét a kezébe a kormány és a koalíció vezetését, mintegy hangfogót rakott a sajtóorgánumokra. Megállapíthatjuk, hogy ma már a szocialista lapok is a kompromisszum lehetőségéről Írnak. Miért ez a békés hang? Sveblának sikerült a szocialistákat félig-meddlg leesititítaní. Az agrárvám fölötti vitát tekintetbe sem vette. Nem törődik a szocialistáik eme harci- eszközével, hanem egyszerűen előtérbe tolta a szociális biztosítást. A munkások szociális biztosításának a törvénye ugyanis már régen elkészült, de annak végrehajtására nem is gondolt még a kormány. Svehla kedveskedni akar most a szociáldemokratáknak, de köziben nem feledkezik meg arról sem, hogy a nemzeti demokratáiknak is udvarolni kell. A munkások szociális biztosításának törvényét mimet hamarább végre akarja most hajtatni, de ez csak úgy lehetséges, -hia az önálló keresettel bíróik szociális biztosítását is törvényerőre emelik. Svehla tehát a következőképpen oldja föl a gordiusi csomót: Az önálló keresettel bírók szociális biztosításának törvényjavaslatát a legközelebbi parlamenti ülésen a kormány a ház elé terjeszti. A koalíció szavazógépét működésbe hozza. Két nap alatt törvény lesz a tegnapelőtt még csak javaslati formában sem létező nemzeti demokrata terv. Ezek után meg már semmi nehézsége nem lesz annak, hogy most már mindkét szociális biztosítási törvényt 1926 január elején végre ne hajíthassák. Készülődés az őszi választásokra Mint uj momentumot regisztrálhatjuk azt, hogy a koalíciós sajtó élénken foglalkozik a közelgő választásokkal. Eddig egyedül a szooiáildemokraták hirdették nyíltan, hogy a választásokat még ez év őszén kell megejteni. Újabban már az agrárpárt berkeiben is foglalkoznak ezzel az eshetőséggel. A brünui Kuryr egy prágai levelében közli, hogy az agrárpárt erősen készül az uj választásokhoz, amelyeket még az ősszel akar kiíratni, még akkor is, ha az agrárvámot megkapja. A párt ama néeziten van, hogy az őszi időszak legalkalmasabb idő a polgári pártok részére. Az aratás után megelégedettebbek az emberek, míg tavasszal nő a drágaság, nehezebbek a megélhetési viszonyok, ami inkább a szocialisták malmára hajtja a vizet. A nemzeti demokrata Národni Listy azt Írja, hogy most ugyan a vámokról folyik a vita, de legfontosabb kérdés mégis az, hogy megtartsák-e még ez évben a választásokat, vagy sem. Az iparospárti Refonna ugyancsak ama nézeten van, hogy a koalíciós pártok teljes apparátusukkal dolgoznak a választások előkészítésében s éppen ezért instrukciókat ad a párt vidéki szervezeteinek, hogy a választásokra készüljenek föl, nehogy a koalíció váratlan választási kiírása szervezetlenül és előkészületlenül érje a pártot A reggeli cseh lapok nyomán irt összefoglalásunkat a nap folyamán a következő értés ülésünk egészíti ki: 185 korona a gabonavámtéte Prága, május 15. Parlamenti tudósitónk jelenti: Ma délután 3 órakor ült össze a koalíciós pártok szakbizottsága utolsó ülésére, hogy a gabonavámok nagyságát megállapítsa, A tárgyalásról kiszivárgott hírek szerint a vámot métermázsánkéní 185 koronában állapították meg. A P. M. H. SZOMBATI ROVATA írja: Yülpes A kis iiiiinorisis a meilsmfieü — Szerkesztői üzenet — A következő levelet kaptam: Tisztelt Vulpes ur! Legyen szives engem a Szerkesztői üzenetek című rovatban értesíteni, hogyan kell vicceket csinálni. Tizenkilenc éves vagyok és a bank- tisztviselői pályán mozgok. Ezen a most kissé hálátlan téren részben szaktudás, részben tánc- tudomány révén lehet előre jutni. A tánctudományt úgynevezett teadélutánokon szoktuk gyakorolni. A jövő hétre három délutánra vagyok lefoglalva, a többek közt egyik főnököm is megtisztelt szives meghívásával, mivel három leánya van, akii szeret a tánemüvészetnek hódolni. Ezen teákkal furcsán van az ember eleresztve. Olyan ez kérem, mint a körmondat; ha egyszer belefogott az ember, nem lehet abbahagyni. Minden táncteán újabb két-három táncteára kap az ember meghívást, miáltal valóságos tánctealavinába kerül bele. Ezáltal a délutáni teázás hihetetlen méreteket öit. Hektoliterekre megy a bekebelezett teák tömege. Ám nem ez az, ami a szivemet nyomja. A szivemet a nálunk alkalmazásban levő szalda- kontiista nyomja, aki szintén jelen van ezen tánc- teákon. Ez tudniillik olyan vioces ember, hogy csuda. Amit csak mond, az egy éle, mely után mindenki nevet és kellemes hangulatba ringatózik. Miáltal ő lesz a társaság kedvence és előmenetele a bankiban is biztosítva van. Én is szeretnék humorista lenni és a társaság dédelgetett kedvence, miáltal az én előmenetelem is biztosítva volna. Csakhogy én nem tudok vicceket csinálni Legjobb élceimen, miket előadok, senki se nevet. Tessék nekem „Szellemes fiatal ember41 álnév alatt megüzenni, hogyan érhetném el régi vágyamat, hogy kitűnő viccelő legyek, aki minden mondásával közderültséget arat. Megjegyzem, hogy olynemii kísérletet már tettem, hogy könyv nélkül megtanultam régibb évfolyamú adormtárakat s azon élceket iparkodtam előadni. Csakhogy az a nyomorult szakiakon tíst-a valamennyit tudta s azzal szekirozott, hogy ezen adomát bizonyosan Tutánkámem sírjában találtam, az ősi leletek között. Ezt tehát ne tessék nekem ajánlani, hanem aziránt szíveskedjék útba igazítani, hogyan kell egészen uj vicceket csinálni, amiinőket még a szaldakontista se tud. Tisztelettel M. G. magánhivatalnok. * íme a válasz: Szellemes fiatal ember. Sokan azt állítják, hogy az úgynevezett humor isten adománya. Ez esetben ön eltévesztette a címet. Nem hozzám, hanem a jó istenhez kellene fordulnia, hogy önnek megfelelő mennyiségű humort ajándékozzon. Az én szerény véleményem szerint a humor olyan valami, mint a sántaság. Némelyikkel vele- születik, más viszont utóbb szerzi be, azáltal például, hogy a jégre megy táncolni. Miáltal kitöri a lábát. Vicceket csinálni a legkönnyebb dolog a világon. Talán még könnyebb, mint hősnek lenni. Mert a legtöbb hős nem azért hős, mert ő minden áron hősi tetteket akar végrehajtani, hanem mert nagyon meg van ijedve. Az ijedt ember képes bottal nekiimenn.i az oroszlánnak. Ha pechje van, akkor megeszi az oroszlán, ha szerencséje van, ő eszi meg az oroszlánt. Éppen ilyen a humorista. Volt egyszer egy iró, az irt egy megható szomorujátékot. S amikor előadták, mindenki röhögött. Olyanokat kacagtak, csakúgy rengett belé a színház. Erre az iró dühös lett, fogta magát és kitörölt ette a szinlapról azt a szót, hogy „tragédia 44 és azt íratta a helyébe, hogy „vígjáték". Hát mi történt? A publikum fütyölt és ordított és dühöngött és agyon akarta verni a szerzőt. Ugyanazért a darabért. És az a különös a dologban, hogy a publikumnak volt igaza. Mert a tragédián lehet nevetni, ha nagyon ostoba, de a vígjátékon csak bosz- szankodmi lehet, ha egy kicsit buta. Ha az ékekkel nem sikerül hatást elérnie, ha a szellemes mondásai nem akarnak elsülni, ha a humorával nem tud derűt kelteni, próbálkozzék meg a komolysággal. Majd meglátja, az emberek nevetni fognak. S önnek csakhamar híre lesz mint nagyszerű humoristának. A legtöbb humor, higyje el fiatalember, a komolyságban van. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot, raeowvHV TulkÓn insanww üveg. porcellán és €Sis®Rir&SsCT*0aHlmCTaE. ®fiéi©S*<iE;B*«E:á«:2zés és ésamiaacéi&wcgtcezés, «n Huaur9sB»«ucHB .,J£ntpU" K orcellán sSurámanlta ftégpvisefeie és föievafkata !«•?yavés SSaass iré^xére % OiSOS Tr«eíHf|4K«& !*CTwé!»éi2ES és éTffat«5H*n®»i iDflEHTíBiiucaeaEéseBs BEM IM£TA*E Fö-uicci 5ÍJ* ■ Pft-iafcca S# A Svehla hangfogóba és taktikája
