Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-14 / 108. (851.) szám

Csütörtök, május 14. A Nincs megegyezés! Reggeli jelentés a koalíciós háború frontjáról Prága, május 13. A szociáldemokraták és agráriusok bé­ka-egér harca még egyre tart. Amint ezt már megjósoltuk, egymás döntésére vár a két párt. A szociáldemokrata párt prágai cso­portja, amely a koalíció husosfazeka körül csoportosul, már hajlandónak mutatkozik arra a bizonyos „kompromisszumra11, amely ugyan fölborítja saját szocialista programju­kat, de megmenti a koalíciót. Ezt láttuk a szociáldemokraták tegnapi végrehajtóbizott­sági ülésén is, ahol Meissner dr. referált a helyzetiről. A szociáldemokraták azonban tegnap sem döntöttek, aminek igazi oka abban ke­resendő, hogy az ostraui és pilseni csoport megbízottjai nexn jelentek meg az ülésen. A párt eme két radikális szárnya mere­ven ragaszkodik eredeti álláspontjához s az agrárvámról egyáltalában nem tárgyal, mert az nem szerepelt eddig a koalíciós progra­mon. A prágaiak viszont hajlandók meg­egyezni az agráriusokkal olyképpen, hogy a vámot a búza métermázsájának 160 koronás ára esetiére állapítsák meg. Viszont semmi szín alatt nem menrek bele abba, hogy az élelmiszerekre is, főképpen a zsírra, vámot vessenek ki. Végérvényesen azonban nem döntöttek. Úgy látszik, nem akarják maguk mögött az utat elvágná s a várakozás álláspontjára he­lyezkednek hogyan döntenek majd az agrá­riusok mai ülésükön s általában, miiképpen viselkednek a többi koalíciós pártok. Legkö­zelebbi ülésük csütörtökön lesz. Az agráriusok mai tanácskozása ezek után nem fog tudni végérvényesen dönteni. A nemzeti szocialisták is szorgalmasan tanácskoznak s Stribrny lapja, a Ceské Slo- vo újból csak azt írja, hogy föltétlenül meg kell egyezni, mert ha a szocialisták nem egyeznek meg, úgy a koalíció polgári pártjai a szocialisták nélkül is megszavazzák az ag­rárvámot, amelyre föltétlenül szükség van. A Lidové Noviny szerint a helyzet olyan, hogy a szocialista miniszterek mégis csak ki fog­nak lépni a kormányból s a miniszterta­nács, amelynek csütörtökön kell összeülnie, minden áron dönt az agrárvám kérdésében, mert a lengyelekkel kötött kereskedelmi szerződés már 16-án, szombaton érvény­be lép. A néppárti Lidové Listy élesen elítéli a szociáldemokraták magatartását, miért hiszen !Sg3SSIraa3!eS3affliaBí0S!!BeS!EBa!®!15IRíBB«BBBS mindenki csak 2674 Galerik és Tsa MMzÉkan vesz, BBAIISLAV/I. ROűnitátá Ul. Telefon 2691. 2692 és 2693. ZfÁRm Tűzhely — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Kilián Zoltán. (Az asszony meg a férj ebédnél. Az asszony már evett, most csak a férj ebédel.) Az asszony: Elmegyek fiam! Az apád megütött . . . A ié r j (leteszi a kést, villát): Meg? Az asszony: Meg. Csend. Száraz szemmel, elszántan ismétli később. Az asszony: Megütött. Engem meg­ütött. AJérj: De hát hogy . . . miért2 Az asszony: Mert a hajamat mostam és ezért befütöttem. A f é r j: Ezért? Az asszony: Igen. Hirtelen nagyon meleg támadt a szobában s akkor egy kicsit, egész picit kinyitottam az ablakot. A f é r j: No és? Az asszony: Akkor jött be az apád. Rögtön kezdte: micsoda gazdálkodás! Jaj, micsoda gazdálkodás! Az én időmben . . . tudod, ahogy szokott! Hogy az ő idejében... Persze, akkor talán hajat se mostak még a nők! A férj: Jó, jó. De . . . Az asszony: Szelíden mondom neki: Hajat mostam, ezerf^g. És azért van nyitva az ablak, mert kint nincs hideg és idebent na­gyon meleg van. A f é r j: Értem, értem. maguk a szocialisták meg vaunak győződve arról, hogy agrárvámok nélkül nem marad­hat meg az állam. De ez a huza-vonó játék nem más, mint agitál ás a választások előtt, hogy pártjukat választóik előtt szép színben tüntessék föl. A félhivatalos Prager Presse, amely mindig „jól értesült11 helyről kapja a híreket, azt írja, hogy koalíciós körökben az a verzió kering, hogy a minisztertanács legközelebbi ülésén ren­deleti utón fogja az agrárvámot bevezetni. Eldöntetlen kérdést képez még az agrár­vám a lisztre, zsírra és húsra. A koalícióban ugyanis statisztikailag be­bizonyították, hogy a belföldi zsír a közszük­ségletinek csak egy tizenegy edrészét fedezi, míg a többi mennyiséget importálni kelti. A búza árában is megtalálták a közé parányi 160—170 koronában. A Pr. Pr. újból optimiszti'ku^an fogja fel a dolgot1 s biztosra veszi a megegyezést, úgy, hogy a nemzetgyűlés mindkét házát valószínűen keddre fo^ák összehívni. Ezen a napon beterjesztenék a háznak az önálló keresettel bírók szociális biztosí­tási javaslatát. így fest a politikai helyzet ma reggel. A mai nap fejleményeiről küllőn számolunk be. Hogyan érkezett Hindenburg Berlinbe? Tudósitónk riportja az elnök fogadtatásáról — A herrstrassei állomás perronján — A kis Luther Trautchen csokra — A berlini mámor Berlin, május 11. Délelőtt eső szemetelt és szomorúvá áztatta az egész várost elborító zászlóren­geteget, délutánra elállt az eső, sőt néha a nap is kérész tülfurta sugarait a sürü felhőkön. Berlin egész lakossága meleg szeretettel vár­ta reggeltől kezdve az uj elnököt, olyan volt a főváros, mintha ünnepi ruhába öltözködött volna. Délután három órakor már hatalmas tömeg hömpölygött a bevonulás útvonalán, az ablakok tömve voltak és a kék díszruhába öltözött rendőrök fensőségesen sétáltak a lelkes tömeg között. Mert a tömeg határozottan lelkes volt. Diákszövetségek díszruhában, politikai Ver- bandok gyönyörű zászlók alatt, a világháború veteránjai tele érdemrendekkel a mellükön, iskolák diákjai, egyesüknek tagjai helyezked­tek el óriási tömegben ’ az utca két oldalán. Aki Búsomrckstrassén ma délután végigment, láthatta és érezhette, hogy itt világtörténe­lem készül, hogy a német nép határtalanul bízik abban az emberben, akinek erős és hi­vatott kezébe sorsának intézését tette. Ami ma Berlinben megnyilvánult, abban nem volt politika, nem volt pártszempont, abban hit, bizalom és szeretet volt egy olyan férfival szemben, aki már egynéhányszor kimentette válságos helyzetéből hazáját. A Herrstrasse környékén rengeteg rend­őr. Ezen az állomáson máskor nem szokott a hannoveri „D“ vonat megállni, ma azonbaíi ide ékezik a Prásident. Sokszoros igazolta­tás után lehet csak a kis állomásépület köze­lébe férkőzni, köröskörül autók, amelyeknek utasai türelmetlenül várják a nagy pillanatot. Egymásután érkeznek gépkocsijaikon a né­met közélet legjelesebbjei, Geszler hadügy­miniszter, von Seekt, a német hadsereg fő­parancsnoka, Luther kancellár családjával és sokan mások. Egy autóból a tengerészeti ve­zérkar tagjai szállnak ki, egy másikból a Reichstag elnöksége, miniszterek, államtitká­rok és néhány külföldi diplomata. Az állomás felett a légben előbb egy, azután kettő, há­rom, négy, öt, hat, hét repülőgép kering, bra­vúros mutatványokat végez, a német föld, a német viz, a német levegő lelkesedéssel vár­ja Hindenburgot. Messziről énekhangokat hoz a szél, diákok vonulnak kijelölt helyeikre és öntudatosan éneklik: „Deutschland, Deutschland über Alles!“ öt óra harminc perckor bementünk a perronra. Itt beszélgetve, sétálva várnak azok az emberek, akiknek kezében ma a né­met birodalom sorsa van. Luther kancellár kis leányával, a tiz esztendős Trautchennel diskurál, aki fehér ruhácskában, óriási cso­korral a kezében várja az Elnököt, mint a fo­gadás ünnepi szónoka. Ö lesz az, aki Hinden- burgot Berlinben először üdvözli és vers kí­séretében átnyújtja a csokrot. Hivatalos be­széd az állomáson egyáltalában nem lesz. Az óramutató egyre közelebb ér az öt óra ötvenkét perchez, a hét repülőgép egyre alacsonyabb körökben repüli körül az állo­mást, amikor messze két uj repülőgép alakja tűnik fel. Jön a vonat, ez a két gép szolgált az uj elnök diszkis ér étéül. Már a füstje is lálazik. Ideges nyugtalanság az arcokon, a tömeg az utcán, amely csak a két uj gépet látja, megérzi, hogy mit jelent és éljenezni kezd. Az éljenzés, mirt hosszú, gyors kUyó végigcsuszik az egész nyolc kilométeren és abban a pillanatban, amikor Himdemburg Pál, a német köztársaság uj elnöke a perronra lé­pett, egész Berlin mint egy ember ordította: Hoch! Hoch! Hoch unser Hindenburg! A fogadás nem tartott ÖV percig A kan­cellár pár szava, Luther Trautchen kis verse, néhány kézfogás és Hindenburg indul a ki­járat felé. Fekete ,,ferencjóska“ van rajta, öreguras, széles nyakkendő és cilinder a fején. A haja. bajusza ezüstös, a szeme energikus, de nyu­godt, a gesztusai szelídek és megfontoltak. Nem, ez az ember nem a háború géniusza, kocsiját az elnöki székig nem véres fúriák húzzák, ez az ember fekete ruhájában, tiszta fehér hajával nem lehet „Massenmörder14, ez az ember energikus, nyugodt békét hoz. Ahogy a kis Trautchent megsimogatja, olyan, Az asszony: Nekem támad: de a szén. A szén! Mi fizetjük, mondom. Ez elő­ször is nem igaz, feleli. Mert amióta idehoz­tál feleségnek a nyakukra, felét ö fizeti s csak a másik felét mi. A mi részünk pedig régen elégett. A férj: Az a tiz mázsa is, amit a múlt héten hoztak? Az asszony: Az is. Minden. Másod­szor pedig ő ezt nem tudja tűrni. Az ő tulaj­don lakásában ilyesmi nem lehet. Hát lesz, feleltem én. Rádiótelefon sem volt eddig, mégis látni fog ilyet is a papa! Nem fogok látni! — üvölti. De fog, kiabálom én, mert veszünk, mihelyt lehet. Lakást vegyetek, nyavalyások! Milbül, mibül?!? üvöltöm. Azt feleli, hogy az ő idejében minden rendes embernek lehetett lakása, amikor nősült; nem vitt idegen nőt senki az apja nyakára! Katona voltál öt évig, mondom szelíden. Mire leszereltél nem volt lakás. Mindegy, veri az asztalt, elég volt, pusztuljunk! Ez az ö saját lakása! Értem?!? Saját lakása . . . A férj (tenyerével nyomja a két ha­lán tékát): És te mit mondtál neki? Az asszony: Hogy az antant ... a szanálás ... a... a... a népjóléti izé ... a tudom is én . . . Istenem, miért is élek? Miért is élek?! A férj: Hogy legyen nép, akié a jólét. És ezt a jólétet belénk- igazgathassa a' mi­niszter. Na és aztán? Az asszony: ... És . . . és aztán... azt is mondtam a papának, hogy el fogom mondani majd a kisfiamnak, — 'mert ha la­kásom, lesz, lesz kisfiam is — hogy az én időmben a szülök kiüldözték a lakásukból a felnőtt gyermekeiket . . . hogy mindenütt veszekedtek: Mimiéktnél és Inciéknél is, Bö­zsieknél, Editeknél, Ágneseknél . . ..minde­nütt . . . mindenütt ... Az én időmben ilyenek voltak a szülők! A férj: Hü, fiam! Hü, fiam!! Na? Az asszony: Durva lett. Azt mondta, hogy az ő idejében kiseprüzték az ilye nő­ket! Érted? Mint amilyen a te feleséged, olyanokat. A f é r j: Igen, igen ... És mit mondtál? Te mit . . . Az asszony: Hogy az intelligens embereket mindig' üldözték gonosz és kor­látolt kortársaik. Szokratesszel méregpoha­rat itattak, Giordano Brúnót megölték, Gali­leit . . . A férj: Őrület! És ő? Az asszony: Galileit is izé . . . nem is szólva Arisztotelészről . . . A férj: Finom kis hecc, a kiskéslt! Az asszony: Ma minden szegény kö­zéposztálybeli nő mártir. í "re azt mondta, hogy mindez sületlen szamárság! Szegény nő ne varrja magát lakástalan férfi nyakára! Jó vicc, mondom. Hát papa minek nősült szegényen? Az az én időmben volt, ordítja. Még a régi tisztességes időben! Nevetek rá: a Béla nem nősülhetett a maga idejében, pa­pa! Úgy nősült, ahogy maga nevelte. A férj: Bödületes. Az aszony: Kikérem magamnak, fe­lelte. Ilyen pénztelen arrogáns nőt sohasem vett volna el, h:a az én nevelésem érvénye­sül. Csakhogy Béla szamár volt! Magától eredt, mondom. Az öregapádtól! üvölti De papa, tisztán és kizárólag az öregapjától . . . Hallgass, bestia, kiáltja. Hát jó, legyen iga­za! Az én öregapámtól eredt! A férj: őrület! Meg kell őrülni! őrü­let .. . Az asszony: Erre nekem ront: mit, a te öregapádtól?! Ebből az utálatos, szem­mint egy kedves nagyapó, aki a rég nem lá­tott unokáját jött messze idegenből megláto­gatni, csak amikor a feszesen tisztelgő kato­nákat végignézi, akkor lövel ki nyugodt sze­meiből az Erő. Az állomás előtt eget verő éljenzés fogad­ja. Leveszi cilinderét és a nyitott elnöki autó­ban állva köszöni meg az ovációt. A balján a kancellár ül. Elindul az autó. Húsz motorke­rékpáros rendőr veszi körül. Utána a többi gépkocsi. Zásziólengetés, kendiőloibagtatás, himnuszok, éljenek. Hindenburg Berinfoe érke­zett. Háromnegyed hat után érkezett a vonat, most, hogy tudósításom irom hét óra van. Az utcán óriási tömegek vonulnak fel, szabályos rendben zászlók alatt hazafias dalokat éne­kelve. Jókedvüek és bizakodók. A fiatalok különösen. Hindenburg Berlinbe érkezett! Tymauer István. A választójogi vita a magyar nemzetgyűlésen Budapest, május 13. Budapestről jelentik: A nemzetgyűlésen ma folytatták a választó- jogi javaslat általános vitáját. Grieö.r Miklós keresztényszocialista k.Lríselö beszédében kjelei íríte, hogy ő és pártja az általános, egyenlő, egyéni és községenként gyakorlandó férfiakra és nőkre egyformán kiterjedő vá­lasztójog híve. Nagy hiba’ lenne, ha az alsóbb néposztályok kizáratnának a n épkép viseLt- ből. A nyilvános szavazás sok visszaélés e adott és fog alkalmat adni. Lukács Ferenc egységes párti képviselő i's az egyenlő és ál- kos választójog mellé áll. Nem is foga a vá­lasztójogi bizottság által beterjesztett javas­lat ama szakaszánál szavazni, amely a titkos szavazás korlátozásáról szól. A vitát foly­tatják. Incidens a bécsi állami operában Jerítza asszony nagy fölháborodar Bécs, május 13. Az állami Opera tegnapi Wallküre előadásán igen kellemetlen incédens- re került a sor a színpadon. Olszevszk^ asz- szony, aki Frickát énekelte, jelenése alatt érezte, hogy a kulisszák mögött Jeritza han­gosan beszélget Titel és Jovánovics asszo­nyokkal, ami által az énekesnőt nagyon za­varták. Oíszevszka asszony erre kiszólt, hogy ,,kérem ne zavarjanak11. Állítólag izgal­mában a kulisszák mögé köpött is. Véletlenül Titel asszonyt találta, aki Oíszevszka asz- szony jelenése után meg akarta azt támadni. Erre Oíszevszka kijelentette, hogy nem őt, ha nem Jeritzát akarta leköpni, Jeritza asszony erre fenyegetődzni kezdett, hogy ily sértege­tések hallatára nem hajlandó végig játszani szerepét és azonnal elhagyj., „z Operát. Csak Schalk igazgató és Turnauer főrendező hosszas rábeszélésére sikerült a megbántott kamaraénekesnőt visszatartani. Az esetnek állítólag nagyobb következményei lesznek. télén fajtáiból?! A férj: Ezt mondta? Az asszony: Ezt! A f é r j: És te? Az asszony: Én csak .annyit mond­tam, hogy a viccirodalomnak helyrehozha­tatlan hibája, hogy nem örökítette meg az anyós jámbor figurája mellett a pimasz apóst! A fé r j: És . . . és? Az asszony: Erre ő megütött. A férj: Mivel ütött meg? Az asszony: Centiméterrel. A férj: Centiméterrel? Az asszony: Igen. Éppen varrtam azelőtt és ott volt a centiméterem. A f é r j: És te? Az asszony: Hozzávágtam a varrő- készletemet. Minden rádőlt. A férj hallgat. Az asszony egy asztalkendőt gyűr­ni árkok A férj: Most mit akarsz? Az asszony: Visszamegyünk az anyához. A férj (angyali szelídséggel): Fiam, az volt már . . . Emlékszel, hogy jöttünk el?! Az asszony: .. . Akkor . . . akkor én magam megyék át . . . A férj: Megjátszott ötlet. Emlékszel, hogy mindig az volt akkor a bajuk, fene lá­tott ilyen házaspárt, mindegyik külön lakik! És az egymás látogatására felment minden időnk ... Az asszony (elszántan): Akkor sát­rat ütünk a Duna-Tisza közén . . . Vagy be­jelentem a sürgős igénylésemet a megfigye­lőben . . . A f&rj (hizelgőcn): Angyalkáim? Az asszony: No.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents