Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-13 / 107. (850.) szám

41 Szerda, május 13. Riport a pozsonyi özönvízről Egy hét alatt kétszer kerültek víz alá a pincelakások Pozsony, május 12. (Saját tudósításunk.) Nem, ez már mégis csak sok! Ez már több, mint tűrhetetlen! — protestálunk minden pozsonyi polgárral egyetemben a lehetetlen égi intézkedés ellen, amely az év legszebb hónapját ilyen bor­zasztó kellemetlenné teszi. Mintha az Isten megfeledkezett volna ígéretéről, hogy több özönvizet nem bocsát a földre s a kedves Pozsonyon kezdené a vi­lág újabb katasztrófáját. Pozsonyt méltán nevezhetjük a csehszlovákiai Gráenak, mert öreg Globetrotterek véleménye szerint ilyen szeszélyes időjárás sehol másutt a föld kere­kén nem létezik. Nálunk soha nem tudhatod, gyanútlan halandó, hogy reggel, mikor eltá­vozol hazulról, esőnek, vagy szép időnek öl­tözz-e, mert mikor a nap a legszebben ra­gyog felletted, a pozsonyi ég egyik sarkában ott leselkedik kajánul a szél és a tavaszi för­geteg. Nem eső, hanem förgeteg, mert Po­zsonyban a kellemes langyos eső ismeret­len fogalom, itt csak zuhogni szokott az ég csatornája, ha legfelsőbb rendeletre felnyit- : ják a zsilipeket. Reggel gyönyörű, nevető szép idő s dél­ben már megállapíthatjuk, hogy Pozsom' tér­képeit hibásan rajzolták, mert kihagyták azt a hatalmas sugarakban ömlő folyót, amely « Mihálykapu meredekéről rohan a Ventur- utcának. A Sétatéren pedig egyenesen velen­cei tájkép tárul elénk. Mintha cölöpökön épült házak állnának a szeszélyesen folyó széles esőviz-folyamoik mentén s szinte azt várjuk, hogy a szomorúan döcögő villám.j helyett gondolák kötnek ki a megállóhelyen. A kapualjak feketéinek az eresze alá menekülő emberektől, akik elég könnyel­műek voltak, hogy beugrónak a napsugár- : nak s ernyő, vagy kabát nélkül merészked­tek el hazulról. 1 A városház tornya melletti kis utcaköz­ben különös, speciálisan pozsonyi jelenség t észlelhettek. A primáspalota előtt még ernyő nélkül járnak az emberek, de a Masaryk-té- ren már sürü, nehéz cseppekben zuhog s ke­resnünk kell a védelmező kapualját. Délután már befutnak a jelentések, hogy a városban ötven pincelakást öntött el a viz, egy asszonyt, aki a vizes lakásban feküdt, kórházba vittek. Az eső megkereste két bank pincéjét is, de nem kin '1te a rendőrség aj épületét sem, ahol a fü tőhely is égb- ömlött. A tűzoltóság Pozsonyban vizet olt, hétfőn öt helyre hivták őket, a többi helyen a lakók miaguk fogtak hozzá a nagy vízmennyiség kiméréséhez. Az utóbbi időben volt alkal­munk gyakorlatot szere m, hiszen csak a múlt hét három napján volt ilyen Ítéletidő. Estére mg._ünt az eső, de egy darabka fekete felhőt elfelejtettek az égiek ház..‘"Tel­ni, vagy talán inspekcióra hagyták odaküun, hogy kilesse, mikor a jóhiszemű pozsomi polgár tavasznak öltözve elmem, hazulról s miementóul a helyiérdekű időjárásra, újból nyakába zúdítsa az áldást. <.>***4********<»**«4^«04'$**0*<*'4"f«-<t$'S**fr*«<*«"**í-4' A kapitalista Szovj etoroszország Becs, május 12. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Rend­kívül érdekes hirt közöl a Nemzetközi Mun­kaügyi Hivatal Genfben megjelenő folyóirata, az Industrial and Labour Information leg­utóbbi számában. Az orosz .munkaügyi nép­biztosság ezidőszerint a munkára vonatkozó szovjettörvények revíziójával foglalkozik. A Szocializált Iparágak vezetősége ebből a’z alkalomból egyebek közt a következő módo­sításokat hozta javaslatba: 1. Meg kell szüntetni a bérfizetéseket az ebédidőre és szakszervezeti ügyek intézése miatt beállott munkamegszakitások időtarta­mára. 2. A túlórák díjazását a rendes órabér kétszereséről annak másfélszeresére tehát 25 százalékkal kell leszállítani. 3. Az ifjúmunkások munkabérét rövi- debb munkaidejüknek megfelelően kell meg­állapítani, illetőleg annak arányában kell leszállítani. 4. Az igénybe nem vett évi szabadságidő ellenében járó kártalanitás- összegét le kell szállítani. A szakszervezetek elkeseredetten tilta­koznak ezen reformok ellen, de előrelátható­lag hiába. A népbiztosság gazdasági okokból kénytelen lesz engedni a szocializált ipará­gak vezetőségének, amely bizonyára elő sem állott volna ezzel a javaslattal, ha nem lett volna kénytelen vele. Ez a javaslat tehát azt jelenti, hogy % a szocializált iparágak vezetősége a gaz­dasági viszonyok nyomása alatt a mun­kásokkal szemben a szovjet által megdön- teni kívánt rideg „kapitalista" elvek alap­jára akar helyezkedni. Munkabér ezentúl, ha a javaslatot elfo­gadják, a szocializált gyárakban is csak tényleges munkáért jár. Ettől az állapottól már csak egy lépés a munkásoknak a munka­teljesítmény mennyisége és minősége szerint való osztályozása, a jobb munkásoknak ma­gasabb fizetése és az időbér-rendszerről a kommunisták és szocialisták által az egész világon mindenütt gyűlölt és megvetett ak­kor dbér-rendszerre való áttérés, tehát a teljesen kapitaliszfikus munkáltató és béríizető módozatokra való berendezke­dés. A szovjet állam tehát, amely azt hird^jj, sőt a világszerte bujtogató bolsevik propa­ganda ma is folyton azt hirdeti, hogy a kommunista rendszer a munkának valóságos paradicsoma, amely a munkaerőt megváltja tönkretevő és kizsákmányoló kapitalista po­koltól, összes alapelveinek megtagadásával maga is felcsap burzsoának. Ma már az egész müveit világ előtt köztudomású tény, hogy Lenin és társainak fantasztikus szörnyszülötté, i szovjet állam, gazdaságilag megbukott. Megbukott azért, mert eszméje hamis, oélkitüzése lehetetlen Tátrafüred, május 12. I (A P. M. H. tudósítójától.) Amint köztu­domású, a szenátus a kormánypártok képvi­selőiből egy öttagú bizottságot külldött ki Ruszinszkóba azzal a feladattal, hogy a Klo- fác szenátor által egy interpellációban előter­jesztett panamákról és máis visszaélésekről (meggyőződést szerezzen. A bizottság Klofác elnöklete alatt körülbelül tíz napig tartózko­dott Ruszinszíkó különböző városaiban. Az eredményt a bizottság tagjai a legnagyobb titokban kezelik., tudósítónknak azonban Klo­fác környezete köréből — aki néhány napig a Tátrában tartózkodott — sikerült megtud­nia a következőket: — A vizsgálat a bejelentett panamák leg­nagyobb részét teljesen igazolta. Egészen sú­lyos bizonyítékok kerültek elő számos politi­kai és társadalmi előkelőség ellen, akik a ru- szinszkói zavaros helyzetet alaposan kihasz­nálták a saját javukra. Különösen a kommunista párt ellen merült fel renge­teg terhelő adat, amely azonban teljes egészében aligha fog nyilvánosságra kerülni, mert egyes kormány­Rózsahegy, május 12. A független autonómista párttal kapcso­latosan a szlovák néppárt bomlásáról külön­féle hírek keltek szárnyra és igy szükséges­senek tartottam, hogy a szlovák néppárt ve­zérétől információkat kérjek a párt helyzeté­re vonatkozóan. Hlinka páter a dolgozószo­bájában fogadott és feltett kérdéseimre így válaszolt: — Mi a véleménye képviselő urnák Ko- za Matejov akciójáról? — Elvit ázhatni lan, hogy Koza Matejov- nak jó tolla van. A Slovák szerkesztése az ő kezében volt. írhatott, amit akart, azonban hivatását nem töltötte be úgy, amint azt tőle elvártuk volna. Tavaly óta folyton sztrájkolt és igy a lap szerkesztését Maehácek vette át. Több Ízben felkérték, hogy Írjon vezércikket, de ő semmiivei sem törődött. Január­ban, a legnehezebb időben hat heti sza­badságot vett magának és azóta állandóan a sértettet játszotta. Nem akarjuk elvitatni, hogy a pártban vezető szerepet játszott, de az ambicióját ugylátszik csak egy ideig elé­gítette ki, mert teljesen nyugodt természetű­nek sohasem ismertük. Tavaly nyáron meg­indítottuk a „Slovo Mladych“ cirnü lapunkat, ezt azonban a lap kiadója az állandó elkob­zások miatt kénytelen volt beszüntetni s igy a radikális ifjúság sér he érezte rhagát és okot keresett, hogy lapot indítson. Koza Ma­tejov elégedetlenségét észrevette ellenségünk is. Ez év telén Pozsonyban a Savoy-kavé- házban összekerültek Vaida Elemér, Ková- csik és Ferencsik a Slovák kiadóhivatalának elbocsátott alkalmazottai és azon tanakod­tak, miképpen lehetne a szlovák néppárt egységét megbontani. Vajda Elemér aki tu­datában volt Koza folytonos elégedetlenségé­nek. kihasználta ezt és összeköttetést kere­sett vele. hogy a ^evezett paktum részleteit megbeszélje. Vajda nyomban fölkereste Sro­eszközei és módszerei erkölcstelenek, vezetői pedig mint azt egy alkalommal ma’ga Lenin mondotta volt „részint bolondok, részint gonosztevők". A világforradalom érdekében semmiféle pénzáldozattól sem aljas gaztet­tektől vissza nem riadó bolsevik propa­ganda sem egyéb ma már, mint kétségbe­esett erőíiszetése egy rosszhiszemű kalan­dortársaságnak, amely magával tehetetlen Oroszország élén már csak arra törekszik, hogy a gazdaságilag megbukott rendszert, amig lehet, legalább politikailag fenntartsa és ezért szemhunyoritás nélkül kész meg­hazudtolni és megtagadni mindent, még a saját alapeszméit is. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fenti tény, amely nemcsak a szociálizálás gondolatának, de a szovjet munkáspolitikájának is teljes csődjét jelenti. Ezek után azt hisszük, minden gondolkodó jnunkás tudatára ébred annak, hogy a nagy garral hirdetett marxista eszmék, amelyek megvalósítását Lenin a szovjetállamban ere­detileg célul tűzött ki, milliók szenvedése és pusztulása árán csak azt eredményezték, hogy az orosz munkás fokozatosan ismét ugyanazon gazdasági rend alá kerül vissza, amely alatt a cárizmus ideje alatt volt, tehát semmi sem változott, csak a nyomor és az elnyomíás lett nagyobb, a szabadság kisebb és a cárok száma megszaporodott. pártok, illetve a kormányhoz közel álló körök is érdekelve vannak, tehát a kormánynak őrizkednie kell maid az egyes adatok feltárá­sától, nehogy a saját embereire, akikre most ott olyan nagyon szükségük van, sor kerül­jön. A bizottság igyekezni fog beszámolni a szenátusnak útja eredményéről és egész biz­tos az is, hogy ennek következtében több ve­zető állásban lévő tisztviselő és politikus tá­vozása várható. — A vádak legnagyobb része a közszál- 'itások körül keletkezett visszaéléseket iga­zolták. így bebizonyosodott, hogy egyes épi- töcégek nagy összegeket fizettek vesztege­tési célokra és gyakran a kincstárt is megká­rosították egyes tisztviselők segítségével. Ha­sonló visszaélések nyomára jöttek a íöldbir- tokreformma! kapcsolatosan, de beavatottak h.idni vélik, hogy itt az agrárpárt korifeusai, sőt maga az agrárpárt is érdekelve van. — Mindezek folytán teljesen bizonytalan, hogy a bizottság előterjesztése elkészülje az uj választások előtt. bárt, Klímát. Blahot és Koza személyes be­vonásával titkos összejövetelt tartottak, ahol a paktumra vonatkozóan teljesen megegyez­tek. Srobáir nyomban jelentést tett erről a prágai kormánynak és a köztársasági elnök tudtával folyósították Kozáknak „az amerikai mecé­nást", a három millió koronát. Vajdának Igazgatói állást és ötvenezer koronát beleztek kilátásba. Vajda fegyver- gyakorlaton volt, visszatérése után már Po­zsony utcáin találkozott Koza uj lapjával. Nyomban jelentkezett szolgálattá t-ölre, de mint kellemetlen tolakodót fogadták és az ígért jutalomdij kiszolgáltatását egyszerűen megtagadták. Vajdát ez az eljárás igen felhá­borította, megjelent a Slovák szerkesztőségé­ben, ahol leleplezte Koza Matejovot. — Milyen érdekei fűződnek Kozának a szlovák néppárt megbontásához? — Kozát az a körülmény késztette áru­lásra, hogy az eddigi 2200 korona fizetésével 5000 korona fizetést kap a prágai kormány­tól. Koza vágyai megnőttek, igényei megna­gyobbodtak s a prágai kormány hat szobából álló lakást utalt ki számára pazar berendezés­sel, a kiadóhivatalt tizenkét Íróasztallal sze­relte föl, hat írógépet adott, rádiókészüléket állított be és az egész fölszerelés 360.000 ko­ronába került. Az „amerikai mecénás" — mese. — Koza a csehszlovák kormány pén­zén félre akarja vezetni a szlovák népet, de addig, amig én élek, senki fiának sem fog ez a kísérlet sikerülni. — Mik a kormány céljai az ellenzéki pártok megbontására irányuló kísérlettel? — A kormány célja a választások elő­készítése. — Én túl radikális vagyok, a keresztény- szocialisták nem megbízhatók, a németek és a kommunisták nem ismerik el a csehszlovák köztársaságot, ezzel szemben a kormány meg alkarja mutatni a világnak, hogy a cse­hek és a szlovákok egy nemzetet alkotnak. Nem akarnak tudni az autonómiáról, de egy független ellenzéki pártot akarnak létesíteni. A Koza Matejov-féle ügyre még csak annyit jegyzek meg, hogy Koza a Slovák teljes cím­tárát elrabolta, amiből most egy monstrepör lesz. A modori lázadás Megverték a járási főnököt, mert nem tar­tóztatta le a gyilkos rendőrt Pozsony, május 12. (Saját tudósításunk.) A Pozsony köze­lében lévő mezővároskában, Modoron csü­törtökön véres esemény játszódott le, amelyről hivatalos híradás eddig sem a tör­vényszéken, sem a rendőrségen nem tör­tént. Baxa modori rendőr az egyik bormé­résben összekoccant két legénnyel, majd ci- vódás közben revolvert rántott és a 27 éves Bojkovsky Pálra lőtt. A legényt fejsérülésével a pozsonyi ál­lami kórházba hozták, ahol másnap kiszen­vedett. Miután úgy látszott, hogy a rendőr önvédelemből használta fegyverét, nem tartóztatták le, ide azért véres tette után Baxa mégis a közeli Dubova községbe ment, hogy a népharag elől kitérjen. Bojkovsky hulláját Pozsonyból haza­szállították s vasárnap temették el a lakos­ság tömeges részvétele mellett. A tett után azonnal elterjedt a hir, hogy Vancsek dr. járási főnök külföldre szóló útlevelet adott Baxa rend­őrnek, hogy megmentse tettének követ­kezményeitől. A temetés napján Modorban már izzó volt a hangulat s a tömeges gyászkiséret felvonult a rendőrségre, ahol a rendőrlegénységet inzultálta. Három rendőr súlyosabb sérülést szen­vedett. A néphangulat olyan veszélyesnek látszott, hogy Bazinbóí kellett a csendőröket segítségül hivni. A csendőrség riasztó soriiizeket adott a levegőbe s ezzel sikerült a töme­get hazatérésre bírni. Ezzel azonban nem lett még vége a modori lázadásnak. Vancsek járásfőnök es­te kocsin igyekezett valahová, de többen lesben állottak s kihúzták kocsijából s alaposan megverték. Vancsek* dr. csak nehezen tudott a la­kásáig menekülni. Amint értesülünk, meg­késve bár, de engedve a közhangulat túlsá­gosan agresszív megnyilatkozásának, hétfőin elrendelte a gyilkos rendőr letartóztatását. Riport egy riportról Kassa, május 12. Múltkori riportomban a kassai barak­kokkal- foglalkoztam s többek közt azt ír­tam, — egy ottlakó asszony informálása után — hogy ott négyszáz család lakik és, hogy az ottlakóknak dTága a villamos. Ezt olvasta a kassai villamosvasutak egy vezető tagja. Elgondolkozott. ^Négy­száz család lakik ott. A villamos tényleg drága lehet nekik. Tehát lehetne ott vala­mit csinálni." És proponálására egy bizott­ság ment ki a barakkba. Hivatalosan ki­szálltak és hivatalosan megállapították, hogy ott nem négyszáz, hanem száznegy­ven család lakik. No, de ha már kimentek és ott egy fél­órát eltöltőitek a hivatalos megállapítással, nem akartak üres kézzel visszamenni. Kije­lentették, hogy ha a száznegyven családból negyven jelentkezik villamosbérLtre, akkor egy rendkívül jutányos bérletet bocsátanak a rendelkezésükre. Mégpedig havi 120 ko­ronás heh^ett havi 40 koronáért kapnak oly bérletet, mellyel mindennap, ahányszor akarnak (még vasárnap is!) utazhatnak az összes vonalakon! A kijelentésnek óriási hatása volt. Meg­indult a jelentkezés és egy félórán belül nem negyven, hanem két egé«z ember jelentkezett az olcsó bérletre. A hivatalosan kiszállt bizottság erre hivatalosan visszatért a városba. És hivata­losan megállapították, hogy az ott lakók­nak még a negyven koronás bérlet is drága. Mert, mint az engem informáló asszony mondta akkoriban nekem: — Hja, mert egy cipötalpalás 18 ko­rona. És a cipőtalp, ha el is nyúzok egyet egy hónapban, még mindig olcsóbb, mint a villamos. * És nincs igaza? (S. S.) a szenátusi Plzoffság meggyőződött a rnsztnszkól panamádról Súlyos bizonyitékok a kommunisták ellen — Az agrárpárt is érdekelve van unnia nyilatkozik koza Hald®? akciófáról A P. M. H. munkatársának beszélgetése a szlovák néppárt vezérével

Next

/
Thumbnails
Contents