Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-10 / 105. (848.) szám

Vasárnap. m*ÍHs tG. désünkre Hotowctz mlniszírr, — hogy szá­momra a dunai konföderáció kérdése pusz­tán gazdaságpolitikai kérdés, melynek sem­mi köze sincs a mindennapi politikához. — Nem reálunióról és esetleges politikai együttműködésről van szó, hanem szükség- szerű gazdaságpolitikai megoldásról, egy olyan rendszerről, mely a nemzetek szuve- rénitásának csorbítása nélkül, bizonyos ki­bővített kereskedelmi szerződéses alapon az egymásra utalt középeurópai államok között megtalálja a legpraktikusabb módot a megélhetésre­— Egymásra vagyunk utalva ós vitális érdekünk, hogy egymás segítségével megta­láljuk saját boldogulásunkat. — Milyen stádiumban van a gazdasági dunai konföderáció terve a csehszlovák ál­lamban, arról, mint a kormányon kívül eső egyéniség nem nyíl a tkozhatom. Ellenben el­mondhatom, mit értek én ily gazdasági szö­vetség alatt s mik e terv fölépítésének alap­pillérei. — Minden állam szuverén marad. Vám­unióról sem kell beszélni. Minden állam valutája olyan maradhat, mint aminőnek az illető ország akarja. — Csak arról van szó, hogy a volt mo­narchia területén élő államok, melyek gazda­ságilag kiegészítik egymást s apró voltuknál fogva igen kedvezőtlen gazdasági helyzetben vannak, egymásnak egy nagy közös szerző­dés révén számos kereskedelmi és ipari előnyt garantálnak. — Szakembereknek és politikusoknak össze kell iilnlök egy konferenciára, mely­ben ezt a dunai konföderációt, mely mon­dom, hogy pusztán kereskedelmi jelentősé­gű, végre nyélbe üssék. — Minden állam boldogulása s igy a kö­zépeurópai államok boldogulása i's attól függ, mennyire tudják elhelyezni munkájuk vagy földjük termékeit- A középeurópai államok produkciója kiegészíti egymást (Csehország ipari, például, Magyarország pedig agrár), ideális volna tehát, ha egymás támogatásá­val és előnyben részesité-ével elérnék azt a gazdasági egyensúlyt, amely felé áhítoznak s mely létüket sziklaszilárddá tenné. Ez vi­lágos s ha ebből a gazdasági együttműködésből Indulunk ki, akkor egyenesen ostoba min­denki, aki a dunai konföderáció ellensége. — Számos nehézsége van azonban e terv keresztülvitelének. A csehszlovák állam is, a többi utódállam is, egymásután köti a legkü­lönbözőbb országokkal, még tengeren tubák­kal is az ugyneveztt legtöbb kedvezményes kereskedelmi szerződéseket. Eszerint a szerződések szerint az egyik szerződő fél­nek bizonyos exportcikkeire a behozatalnál sok kedvezményt, azaz vámkönnyitésokét, szállítási árengedményeket etc. biztosit s igy biztosija magának egyrészt az importot másrészt az exportot. Mármost minden kereskedelmi dunai konföderáció il­luzórikussá váílk, ha ezek a legtöbb ked­vezményes szerződéseik megmaradnak. Hiába van minden előnyvám az utódál­lamok között, ha távoli országokkal, Kana­dával, Argentiniával ilyen legtöbb kedvez­ményes szerződések vannak. Mert ebben az esetben Argentinia ugyanúgy adhatja a ga­bonát Csehszlovákiának, mint Magyaror­szág s viszont Anglia az iparcikket Magyar- országnak, mint Csehszlovákia. Sőt olcsóbb szállítási lehetőség (viziutl), vagy a megol- csósitó és a kis államokban keresztülvihetet- len horribilis tömegprodukció meg kedve­zőbbé teszik a nagy és messzeíekvő orszá­gok helyzetét. Ezért a kereskedelmi dunai konföderáció alapfeltétele: elönyvámok az utódállamok között egyformán s el a legtöbb kedvez­ményes kereskedelmi szerződésekkel! — Persze ezek a feltételek nagy nehéz­ségekbe ütköznek. A külföldnek is érdeke a sok legtöbb kedvezményes szerződés s vi­szont nekünk is jó, ha sokfelé vagyunk bizto­sítva. S éppen itt van az a pont, mely Cseh­szlovákiának hagyományos konföderáció el­lenességét jelenti. Csehszlovákiának óriási piac kell, mert csak óriási piaccal tudja ipa­rát oly nagyüzemmé átalakítani, amely eredményesen konkurálhat az ameri­kai, vagy a német nagyüzemekkel. Közis­mert ugyanis, hogy a nagyüzem agyon- gyomja a kisüzemeb mert mindent olcsób­ban állíthat elő általánosságánál fogva. Itt van Ford példája. Csehszlovákia kénytelen iparát nagyüzemmé átalakítani s ez nagy piacot igényel. Kis 7—8 milliós országok nehezen feleinek meg iparunknak, különösen, ha az ipar spt,. clalizálódik és nem konkurens árut gyárt, hanem mást, mint a többi állam s ezzel látja el az egész világpiacot. Pedig csak igy lehet megélni. Kis agrár - államok helyzete már könnyebb a konöde- ráció gondolatával szemben, mert hisz a kis agráráram már területénél fogva sem alakít­hatja át földrmveiési üzemét akkorára, mint a nagy agrárállam, például Argentinia. S ez­ért kedvezőbb ránézve a biztos p:acot bizto­si tó konföderáció. — De megoldás lehetséges. Mondom, konföderáciára van szükség, mely pontosan szabályozza az adható és kapható kedvei­mén yket. Hisz végeredményben Csehszlovákiára nézve is jobb, ha pacot talál a kö-Jhen az utódállamok mind együttvéve elég te­temes lerakodási fe!ü7eíet biztosítanak. — Alapjában véve a békeszerződések is nyiiben kimonaotíák, hogy öt év után az utódállamok vámkedvezményeket csak egy­másnak s nem idegen államoknak adhatnak. Csehszlovákiának joga lett volna követelni e pont betartását, de sohasem tette azt. A dunai konföderáció nehézségei tehát abban foglalhatók össze, hogy először nagy az egyes nemzetek közti anlmozitás, s ennek következtében hiányzik a biza­lom, másodszor a legtöbb kedvezményt biztosító szerződések gyengítik az utód­államok elönyvámjainak hatályát, harmad­szor pedig Csehszlovákiának vigyáznia kell arra, hogy nagyüzemmé alakult ipara ne veszítse el a tág lehetőségeket nyújtó világpiacot. Mondottam azonban, ezek mind orvosol­ható problémák, csak végre össze kell ülni a konferenciának és mindent megbeszélni. Csehszlovákia részéről a dunai konföderáció elsősorban iparcikkek elhelyezésére nézve ■volna előnyös, mert nyersrtrményeit, sze­nét, vasát, fáját úgyis azok a közelfekvő ál­lamok veszik meg, melyeknek erre szüksé­gük van s amiig nincs az árban különbség, (ami a szállítási lehetőségek rendbentartása mellett lehetetlen) addig nem kell konkuren­ciától félni. — A dunai konföderáció csakis kereske­delmi lehet. Csak igy van értelme, mert csak igy felel meg céljának; a gazdasági ne­hézségek elkerülésének és a jólét emelésé­nek. A nemzetek szuverenitását nem sza­bad bántania. Várjuk azt a konferenciát, me­lyen a kormányok is összeülnek s megbe­szélik a nagyon keresztülvihető s nem alap­vető változásokat jelentő vámszerződéseket, melyek megszüntethetnének nrnden közép­európai gazdasági pangást. Aki ezt a lehető­séget, mely pusztán csak gazdaságpolibkai jellegű, eleve elutasítja, ismétlem, rövidlátó és korlátolt egyén. Sajnos, ma ilyen még igen sok van. Sz. P. dr. — A haldokló dunai halászat. Komáromi tudósítónk jelenti; A cseh hatóságok állan­dóan a legnagyobb akadályokat gördítik a komáromi és a dunamenti halászok műkö­dése elé. Éjjel tilos a halászat a Dunán, ho­lott mindenki tudja, hogy a sikeres halászat csaknem mindig éjjel történik. A határőr- fináncok este 6 órakor a halászok csónakjait lelakatolják és azokat reggel 5 órakor fel kel­lene nyitnioik. de csak reggel nyolc óra felé végzik el ezt a műveletet. A szomszédos lzsa községben a halászokat szintén a leg- képteienebbiil zaklatják. Így például nem en­gedik, hogy a halakat bárkában, csónakkal szállítsák a vizen reggelenként Komáromba a halpiacra, hanem azt kocsin kell odavinniök és a szállítás alatt a halak nagyrésze meg­döglik. A közönség csak eleven Italaikat kíván vásárolni s igy a szegény halászok sokszor hiába dolgoznak. Ezeket a rendeleteket a csendőrök és a határfináncok könyörtelenül végrehajtják. Ez az ösfoglaikozás szinte hal­doklik Komáromban, hol évszázadokon át virágzott. — A gyiimölcskereskedeleni szabályozá­sa. Az elmúlt napokban az érdekelt minisz­tériumok részvételével ankétot tartottak a csehszlovákiai gyünvölcskereskedők. Az ankét rámutatott arra, hogy a gyümölcstermelés ma nem jár a megfelelő jövedelemezöséggel s ennek következtében a termelés fejlesztése akadályozva van. Rámutattak arra is, hogy mig a nagyvárosok közönsége horibilis árakat fizet a gyümölcsért, addig a gyümölcsterme­lők termelvényeikért igen kis árakat kapnak. A gyümölcsimport elégtelen. Kifogásolták azt, hogy az áralakulások a fán lévő gyümölcsre vonatkoznak. Szükségesnek tartottak a gyü- mölcskereskedclem szervezését, mert ma számos felesleges láncszem illeszkedik a ter­melő és a fogyasztó közé. Szükségesnek tart­ják a tőzsdei szokványok megváltoztatását s errevonatkozóan részletes javaslatot dol­goztak ki. A gyümölcsexport kiépítését is sürgették. — A Kóburgniiivek tőkerendezése. A Kóburgmüvek a kiegyezés után a tőkerende­zéshez kezdtek. A részvénytársaságnak 52 millió Ke alaptőkéje volt a nosztrifikálás előtt, ezt azonban a kedvezőtlen gazdasági szituáció folytán csak 10,400.000 Kc-ben ismerték el. Azokat a veszteségeket, melyeket a társa­ság a legutóbbi években szenvedett, a rész­vénytöke újabb lebélyegzésével kívánják fe­dezni s az 5,200.000-re lebélyegzett rész­vénytőkét 31,200.000-re kívánják fölemelni. Az uj kibocsátást külföldi tőke venné át s ezt a tőkét a düsszeldorfi Mannesmann müvek reprezentálnák — A budapesti Fabank oszt '! ka. Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon; A budapesti Fabank most készítette e! mérle­gét. amely 1176.5 millió korona tisz a nyere­séggel zárult. A részvényeseknek 300 i.orona osztalékot fognak fizetni. + A prágai tőzsde szombatén zárva volt. + A prágai magánforgalomban vz érték­papírok szilárdultak, a devizák ártották voltak.-f Nyugodt az olmiitzi terményt \ A mai terménytőzsde nyugodt volt. Jóllehet a belföldi tartalék népi túlságosan nagy mégis elegendő a gyönge kereslet kielégítésére. A gabona árak változatlanok. A következő ára­elősegit’k a konföderáció gondolatát, ameny­I I pi szappan | ULiy mosópor jwr a ieílill mosó szerek, -w| Í%m\íSzemirámisza (Hogyan ölette meg II. Katalin férjét, III Péter cárt) — A P. M. H. eredeti regénye — 6retem! francia követ és Ligné herceg egy­kori följegyzései alapján irta; Forró Pál (5) Szabadgondolkodó volt, aki bámulta a francia encikJopédistálcát, akiket az egyház indexre tétetett, de a legnagyobb hitbuzgó- ságot színlelte, hogy ezáltal a maga részére nyerje a papságot, akiknek óriási hatalmát és a tömegre való nagy befolyását idejeko­rán feliismerte. Ugyanakkor ezer módját eszelte ki annak, hogy a tisztikar rokonszen- vét is megnyerje. Néhány esetben, amikor Péter szokásos dührohamában igazságtalan, vagy kegyetlen Ítélettel sújtott egy-e^y tisztre, Katalin szívósan és erőszakosan ad­dig kérlelte a cárt, áruig az kegyelmet adott. A cár örült, hogy feleségét ilyen könnyedén lekenyerezi és nem vette észre, hogy ezek a látszólagos apróságok lassankiní legen­dákká óriásodnak a katonák körében, akik védangyalukat, a jóság és kegyesség meg­testesülését látták Katalinban. A három Or- lov-fívér értett ahhoz, hogy mint kell egyre nagyobb nyugtalanságot kelteni a tisztikar­ban apró történetek elbeszélésével, amelye­ket állítólag az udvarnál láttak és figyeltek cmg és amelyeknek hőse mindig a részeg, ké­jeire, fellengős hódításokra vágyó, a külföldi diplomaták előtt magát mindig kellemetlenül elszóló cár volt. Orlov Gergely ezzel szemben nem győzte magasztalni a cámőit, aiki lélekjelen­létével és tapintatával a legsúlyosabb diplo­máciai bonyodalmaktól menti meg állandóan az országot. A cárnő híveinek száma egyre nőtt a pétervári gárdaezredek tisztjei benne látták Oroszország jó szellemét. A legénység leikébe is ügyesen bele csempészték a cár nő iránti rajongást Meséket mondtak Katalin­ról, aki egyre azért könyörög a cárnak, hogy legyen minél jobb a katonáihoz, pénzt és bort osztat szét kedvenc ezredei között, sze­mélyesen megy el a katonai kórházakba, ahol megszólítja a betegeket és ajándékokat ad nekik, már több, mint húsz közlegényt neveztetett ki tisztté ... Pétervár alá volt aknázva. A látszólag nyugodt felszín alatt pokolbeli tüzek lobog­tak készen a borzalmas kirobbanásra. De a kanócot, amely a szörnyű kataklizmát egy­szerre kivetette volna, senki sem merte meg- gyujtani. Katalin gyakran találkozott Orlov Ger­gellyel, A cárnő ilyenkor gondosan elfüggö­nyözte szobája ablakát s az ajtaja előtt meg­hitt komornája őrködött. Orlov rajongva beszélt: — Minden készen van ... egyetlen inté­sedre várnak, hogy vérbe és lángba borítsa­nak mindent... Talán néhány hét, vagy csak napok kérdése és Te leszel a ml egyedural­kodónk ... Katalin lehunyt szemekkel hallgatta ezt a nagyszerű szerelmi vallomást, amelynél különbet még sohasem mondott férfi asz- szonynak. — Egy, világot döntünk össze ... ember­tömegeken gázolunk át, Oroszország végte­len földje megrendül és Európa bámulva néz majd fel Reád! Százmillió ember fog térdre hullani előtted, én •kényszerítem őket térdre, Orlov Gergely, a te alázatos férfiad, akit is­tenné magasztosát a szerelmed... Győznünk kell, minden emberünk a halhatatlanság ere­jét és szárnyait érzi .. Nem állhat senki utunkba. A cár emberei, a katonaság... meg fogjuk rohanni őket és mielőtt magukhoz tér­nek, te már Cár leszel! Katalin végigsimitotta homlokát: — És ha elbukunk, Gergely? Orlov dacosan válaszolt: — De nem fogunk ... ! És h|L igen ... boldogan halunk meg érted! És egy szenvedélyes mozdulattal karjá­ba szőri torta Katalint: — A csókod oroszlánná bátorít! Mi jö­het még ezután? Ezért egyaránt érdemes élni, vagy meghalni! Katalin forró asszonyi remegéssel vi­szonozta a csókot. De azután hirtelen eliko- morodoít. Orlov észrevette rossz kedvét: — Mi bánt, istennőm? — kérdezte gyen­géden. Katalin lehajtott fejjel, csöndesen vála­szolt: — Nem vagyok jó asszony, Gergely. Árulás és bűn, hogy viszonzom szerelmedet Dasikoff hercegkisasszony imád téged és én elvettelek tőle. Néki köszönhetek mindent... éjjel-nappal értem küzd, az én céljaimhoz vezető utakat építi, vak bizalommal bocsa j- tott hozzám és én ... Orlov nem engedte, hogy befejezze sza­vait, uj csókokK/4! zárta rt ajkát és úgy súgta tikkadt szenvedéllyel: — Minden érted van... az erősért, a mindenkinél hatalmasabbért. Néked semmin sem szabad megdöbbenned, minden áldozat természetes, amelyet érted hoznak. Uralkodó leszel, a föld leghatalmasabb uralkodója. aiki számláiba tat lan millióknak, egész Európának sorsát intézi... Neked csak felfelé szabad nézned és áthaladni mindenkin és mindenen, aki utadba áll. Aki habozik és tépelődilk, az elbukik. Légy erős, Katalin, hiszen ez adja meg nekem is az erőt... Ha elhagysz, ha meginogsz, én is a mélységbe zuhanok! A cárnő kiegyenesedett. Ezek a szavak egyszerre visszaadták nagyravágyó lelkének egyensúlyát és ruganyosságát. Kezét nyúj­totta szövetségesének: — Igazad van, többé nem fogsz gyen­gének látni! Most váratlanul a cár lépett be. Figyel­mét nem kerülte el a cámő és Orlov zavara. Gúnyos, kémkedő pillantással mérte végiig Orlovot és megkérdezte: — Talán ismét kegy elmet koldultok va­laki számára? Nem szeretem, ha parancsaim megkerülésével a cárnő szoknyájához fura- kodtolk, — folytatta emelkedett hangon. És be sem várva Orlov mentegetődzését. Kata­linhoz fordult: — Unom a kegyességeidet és szenteskedő komédiáidat. Ha annyira istenes lettél, hogy már a papjainkon is túl akarsz tenni, majd gondoskodom róla, hogy bőséges alkalmad legyen. Lenyiratlak és kolostorba küldtek. Még ma utasítom a nowgoródi érse­ket, hogy tegyen nékem ez ügyben előter­jesztést! Ismét Or1 felé fordult, a hangja hide­gen és szigorúan csengett: — Parancsnok ur, katonáimnak a ka­szárnyákban van a helyük és ide csak akkor jöhetnek, ha én hivatom őket! Csak eddigi kitűnő szolgálatainak köszönheti, hogy most nem vonom felelősségre! Távozzék! (Folyt, köv.) ___ytei&r _ 5L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents