Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-01 / 98. (841.) szám

Péntek, május 1. & mcxuí/ffiiptp A magyar nemzetgyűlés Budapest, április 30. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: A magyar nemzetgyűlés a húsvéti szünet után ma újból megkezdte munkáját. Az ülés elején Szcitovszky Béla, a ház elnö­ke megemlékezett a szófiai merényletről és bejelentette, hogy az elnökség nevében rész­véttáviratot intézett a bolgár szobranjéhez. A napirend tárgyalása előtt Hoyos Miksa gróf kapott engedélyt felszólalásra, akit a római nemzetközi interparlamentáris keres­kedelmi konferencián való szereplése miatt több oldalról megtámadtak. Hoyos beszédé­ben/ amelyet a fajvédők többször megszakí­tottak, elmondotta a római konferencián tör­ténteket. Mindjárt beszéde elején vita tá­madt a fajvédők és az egységes pártiak kö­zött. A fajvédők hazaárulónak kiáltják őt ki s ezek közül is kihallatszik Zsirkay közbe- kiálütása, aki ezt kiáltja: ..Mondjon le, men­jen vissza Spanyolországba .'4 Az elnök csak nehezen tudja helyreállítani a rendet. Hoyos ekkor elmondja, hogy a római interparlamen­táris konferencia tárgysorozatán a drágaság kérdése is szerepelt. Erről a franciák határo­zatát megküldötték az egyes nemzeteknek megtárgyalás céljából. Baross János a javas­latnak tárgyalásakor azt a kívánságát fejez­te ki. hogy szeretné ezt a trianoni szerződés­sel egybekapcsolni. Mindannyian helyeselték és Hoyos felkérte, hogy kellő formák közt mondja el mondanivalóját. Baross azonban többször nem jelent meg a b:zottsági ülése­ken s csak a plenáris ülésen kívánt felszó­lalni. Közvetlenül a felszólalás előtt Hoyos megkérte őt, hogy a kérdéssel oly formában foglalkozzék, hogy abból botrány ne szár­mazhasson, mert skandalummal nem lehet nemzetközi fórum előtt megjelenni. Baross a plenáris ülésen egyáltalában nem foglalko­zott a bizottság határozatával, hanem csakis saját véleményét terjesztette elő, úgy hogy mindjárt a második szónál előhozta a tria­noni szerződést. Az elnök erre figyelmez­tette a szónokot, hogy az interparlamentá­ris konferencián politikával foglalkozni nem szabad s ezért felkérte öt, hogy kizárólag csak gazdasági kérdésekkel foglalkozzék. Baross egy ideig tényleg erről is szólott, azonban rövidesen ismét előhozta a trianoni szerződést, még pedig oly formában, amely Hoyos nézete szerint nem volt helyes. Az ülésen nagy lárma keletkezett és Hoyos, akinek az volt az érzése, hogy Baross f'ö- adott formájában az országnak szolgálatot nem tesznek, elhatározta tehát, hogy a szó­noki emelvényen a következő kijelentéseket teszi: A Baross által előadottak pusztán pri­vát egyéni véleményt képeznek, mert nem a bizottság áltai tárgyalt dologhoz szólt hoz­zá. Hoyos, mint a magyar delegáció vezetője Baross föiszólalásával abban a formában, amelyben azt előadta, nem ért egyet. Ezután a kijelentései után Baross is helyeslését fe­jezte ki neki, amit a jelen volt magyar kép­viselők is bizonyítani tudnak. Most a nem­zetgyűlés belátására bízza, hogy helyesen cselekedett-e, vagy sem. A lapok ellen pedig törvényes utón szerez elégtételt. Ezután a nemzetgyűlés elé beterjesztették a választó- jogi és a felsőházi javaslatról szóló bizott­sági jelentéseket. A Halál váróterméből az Elet előszobája — A P. M. H. eredeti riportja — Kassa, április 30. Háborúban volt. Katonai barakk. Szem­ben a temetővel- Hogy ne kelljen messze vinni a beérkezetteket, mert sokan voltak ilyenek. A Halál váróterme volt. Aztán elmúlt a háború és a katonai ba­rakkok sokáig álltak üresen, már-már pusz­tulhattak. És jött a nagy lakásínség. Csak lassacskán kezdtek odafelé húzódni a meg­szorultak. Lassacskán kezdték javitgatni ál­landó lakássá tatarozni a volt katonai barak­kot. Ma —- hogy arrafelé járok — szinte meg­lepődve látom, hogy a régi barakkórház helyén egész kis falu áll. Kíváncsiság hajt, Hát befelé megyek. Egy asszony ruhát tereget, beszélni kez­dek vele. r' — Mióta lakik itt? — Majd egy éve­— Hol lakott ezelőtt? — A városban. A szüleimnél. Egy szobá­ban laktunk én a férjemmel, öt gyerekkel két testvéremmel. Rettenetes volt az kérem. Tizenegyen egy kis szobakonyhában. Olyan boidog voltam, mikor ezt a lakást megkap­tam. Külön szobám és konyhám van! Spáj- zom is! — s olyan büszkeséggel mondja ezt. mintha egy egész palotája lenne. — Hányán laknak itt? — Körülbelül 400 család. Sokan még al­bérlőt is tartanak. Most kaptunk egy k s föl­det is Ez az enyém Ide krumplit ültetek. Ide meg kalarábét, cellert. petrezselymet, ká­posztát — magyarázza buzgón — ott az ab­lak mellé pedig futókát ültettem, hogy ker­tem is legyen. — Nincs messze a város? — Húsz perc Jól kilépünk ha beme­gyünk. Villamost csak akkor használunk ha nagyon sürgős Mert elég drága mulatság az nekünk. A férjem a város északi részén dől gozik. Reggel megy be és csak este jön haza Ebédelni már nincs ideje hazajönni. — Tehát magával viszi az ebédet. — Azt nem- Hanem én viszem eléje a Eő-utcáig Ott lakik egy ismerősünk A fér­jem eljön oda és ott eszik. Mert hosszú az ut hát meg kell rövidíteni. — És mikor vásárol be? — Hát ilyenkor, délben. A piacon még olcsóbban kapok mindent ilyenkor. Aztán ap­róbb dolgokat itt is tudunk venni. Hiszen van füszerüzíetünk. Van suszterunk és szabónk is. — Jó itt lenni Különösen nyáron. Hamar szárad a ruha. Télen megfagy és csörög mint a vas De most már kezdődk a szép idő... — nagy bőbeszédűséggel beszél tovább. Szidja a szomszédasszonyt, hogy mind'g ve­rekszik, dicséri a férjét, hogy nagyon szor­galmas, magasztalja a gyerekeit, hogy igen aranyosak. De végre is kifogy a mondaniva­lóból és én elbúcsúzom. Az utón gyerekek hancurznak. Játsza­nak- Katonásdit meg futballt. Víg gyerekka­cagás ott, ahol azelőtt súlyos sebesültek hö­rögtek. Amott egy asszony és egy ember kis földién szorgoskodik. A nap ragyogón süt. Minden tele van élettel. Maga az Élet rin­gatja bölcsőjét a jövő felé. Visszanézek a kapuból. Az Elet ragyogó lüktető akarása integet búcsút felém onnan, ahol azelőtt — nem is oly régen — még a Halál kapuja volt. És szemben a temető. Azelőtt jó volt. mert köze! volt. Most a város van messze, de gyors, siető léptekkel viszik közelebb azok. akik oda igyekeznek És most mind oda igyekeznek . . „Hosszú az ut, hát meg“övid;- ták!“ A temetőt talán észre sem veszik. Talán sohsem gondolnak arra, ami 6—7 évvel ez­előtt volt. Hiszen olyan messze van már... (s s.) „Utánunk a vízözön" Modern rablólovsgok. — Elítélő cseh krijka a földreform végrehajtásáról —, április 30. A fenti cím alatt Mikulecek Vitezslav, kisgazda, nemzetgyűlési képviselő tokából a Hodoninban megyek nő „Siovacko" című cseh lapban Cikk jelent meg, amelyből igen érdekes adatokat meríthetünk arra nézve, hogyan és kiknek javára hajtják végre ná­lunk a füldreformot. A cikkből idézzük az alábbiakat: — ,,A Venkov és a Lidové Noviny le- gazemberez azért, mert a nemzetgyűlés kép­viselőházában állítólag a következő kijelen­tést tettem: A földreform mai végrehajtása a rablólo­vagkor borzalmait idézi emlékezetünkbe. Botrány, hogy egyes emberek egy mérő földért 8 koronát fizetnek és az azon termelt cukorrépa métermázsáját 28 koronával ad­ják el. A paraszt ma visszasírja azokat az időket, amidőn még a nemesek uralkodtak. Akkor ugyan csekély bért kapott munkájá­ért, háromszor annyit lophatott azonban, amit ma már nem engedne meg neki. Az igazság érdekében meg kell állapítanom, hogy beszédem el tett ferdítve. A valóság­ban Masek képviselő beszédére válaszolva a következőket mondottam: Az a mód, ahogyan különféle, protekciós gyermekek a földreform révén maradék­birtokokat kaparitanak magukhoz, modern rablás. Három évszázaddal ezelőtt kard­dal raboltak birtokokat, ma ez az állami földhivatal ravasz tényezőinek segítségé­vel történik. Botrány, hogy egyesek egy mérő szán­tóföldért 800 koronát fizetnek és a répa mé­termázsáját 23 koronájával adják.el. Ily utón 1 évi terméssel ki lehet fizetni az egész vé­telárat. E mellett ezek az urak a mezőgazda­sági munkásoknak éhbért fizetnek. Csodál- kozhattök-e tehát, ha ezek a munkások amiatt panaszkodnak, hogy a régi nemesek alatt boldogabban éltek, mert habár akkor is alacsony munkabérért dolgoztak, de három­szor annyit csenhettek, amit ma nem tehet­nek, mert ezért büntetve volnának. . — Amig a szegény zsellér hajnaltól kL" estig arca verejtékével kénytelen dolgozni, hogy k ét-bárom hektárnyi földjéből a ter­mést kicsikarja, addig a maradékbtetok bot dog tulajdonosa az Isten és a földhivatal ke­gyelméből, minden kényelemmel körülvéve valamely előkelő kastélyban, vagy viliábar resideál. A nevetségesen csekély vételár le­hetővé teszi neki, hogy idegm munkaerőt alkalmazzon és tétlenül szemlélje, miképpen i obotolnak ezek arcuk verejtékével érte. A földreformot, úgy amiként azt a cseh agrár­párt által okkupáit és annak uramra arait álló föláll.vatal végrehajtja, a köznép többsége cliiéli. A szegény népet azzal hitegették, nogi elfogadható feltételek mellett fó dhöz fogják juttatni. A valóságban a kis emberek­nek kis darabka földet vetnek oda, amely rendesen .rossz minőségű, vagy nehezm megközelíthető helyen fekszik, mig ezzel szemben a zsíros, répatermő talaj a boldog inara- dékbirtok-lovagnak jut. — A legélesebben elitéljük, hogy a leg­jobb földeket maradékbirtok formájában pro­tekciós gyermekeknek juttatják, oly árakon, ameiy a forgalmi áraknak felénél is k:sebb. Ezt modern rablólovagkornak nevezzük. — A köztársaság súlyos adósságok ter­he alatt nyög és a munkás szűkös bére után magas adókat kell hogy fizessen, ennek da­cára azonban eddig még egyetlen egy „ál­lamalkotó" képviselőnek sem jutott eszébe azt javasolni, hogy a maradékbirtokok tulaj­donosai arra köteleztessenek, nTszerint a ne­kik kiutalt maradékbirtok ellenében a kiuta­lási és a forgalmi ár közötti különbözeiét az államkincstárba befizessék. Ezek az összegek száz millió koronákra rúgnak, ha tekintetbe vesszük, hogy eddig 800-nál több maradék- birtok lé fésülte tett s ha tekintetbe vész- szűk továbbá, hogy ez a különbség pl. csak a Bergmann képv:selőiiek kiutalt nia- radékbirto'knál 2,000.000 Kcs-ra rúg. Az az állítás, hogy maradékbirtokok csak azért ala­kíttatnak, hogy a kisgazdáknak példaképül szolgáljanak a tekintetben, miképpen kell a földet racionálisan megművelni, humbug, mert ösmerek eseteket, hogy a maradékbir­tok tuiajdoqpsa azt kis parcellánként bérbe adta, természetesen valóságos uzsorabérért, ha a bért a vételárral összevetjük. A füldre- form végrehajtásánál minden esetre a mező­gazdasági munkás jár a legrosszabbul, mert a szegény munkást mindén szerződés dacára — sokszor hosszú évi szolgálat után — az utcára dobja ki a maradékbirtok-lovag.' — Az egyes agrárkörök által felidézett modern rablólovagkor egyedül áll a történe­lemben. Egyes emberek először nevetsége­sen csekély vételáron szereznek maradékter- tokokat és azután a mezőgazdasági termé­nyek. árát felhajtják. — Ezeknek az uraknak jeligéje: sikerült a húsos fazekakhoz jutnunk, innen ugyan el nem űznek minket, — utánunk a vízözön!“ Mi’kulecek képviselő ur világosan be- ’zélt és rendkívül találóan jellemezte a hely­zetet. Beszédjéhez kommentárt fűzni telje­sen felesleges. Minden esetre örvendetes je­lenség, hogy végre akadt egy cseh képviselő is, aki az úgynevezett „államalkotóknak" szemükbe mondotta az igazságot. N. T. Virágzó orgonabokor: a mai párisi utca szinhafása Paris, április 30. A nagy háború idején az emlékezetes Höfer-j elem és eket sem olvasták a hölgyek nagyobb érdeklődéssel, miint ma a divat leg­újabb eseményeiről szóló tudósításokat. A sú­lyos esztendők nehéz megpróbáltatásai után most mintha ébredni kezdene letargiájából a világ- ébred a nő is és felébredvén — e.őször a tükör után nyúl. Hiuság-e, vagy természetes hajlama ez a nőnek, aki Éva óta tetszeni akar. bizonyos, hogy a nő ma megújult figyelemmel fordul azok felé a dolgok felé, melyek a háború- előtti brr dog időkben az élet apró szépségeit .eientetle*: számát a. Hű tükrét látjuk ennek a jelenségnek is, (mint minden másnak!) a napisajtóban, mely szinte egyöntetűen újra megkezdte az azelőtt annyira kedvelt divatlevelek rendsze­res közlését. A P. M. H.-naik módjában van olvasókö­zön-égét ezen a téren is a legnsegbizhatób- ban tájékoztatni, amennyiben egyik munka­társa Parisból a divat és elegancia főváro­sából küldi be kimerítő tudósításait. LHa kalap, Pl a harisnya Ha valaki repülőgépen nézne le a műi Parisra, olyan magasságból ahol az utca kö­zönségének vonalai még nem bontakoznak ki, de a sz nei már igen, alighanem azt az impressziót nyerné, hogy virág :ó orgonaerdő felett jár. A hölgyek fején — szinte kivétel nélkül — lila kalapok, crépe de chine-ből, szalmából, de leginkább mégis nemezből, (fűzből.) Bámulatos és soha nem képzelt va- riácoia a lila színnek! A szinte kékbeha ló sejtelmesen halványlilától a frissen nyílt or­gona harsogó színéig divatos minden árnya­lat. Kalapokban hordják az úgynevezett püs­pöklilát is, mig a harisnyák diszkrétebb és fi­nomabb árnyalatuak. Hordmak lila ruhákat is, (ezeket természetesen másszinü kalaphoz és harisnyához), könnyű ciklárr.enszinü, (te­hát kicsit vörösbehajló) crépe de chine-ből. Formájukra nézve az idén a kalapok ki­vétel nélkül kicsinyek. Többnyire apró ked­ves virágokkal vannak díszítve, de nagyon divatos a kalapperemén kissé arcbaeső cs'p- ke is. Vissza a lakkcipöhöz Évek óta nem viselt más cipőt az elegáns hölgy, mint ami antilopból glacéból vagy se- íyambrokáitból készült s ha a tavalyi eleven piros, kék és zöld cipők nem is tudlak nagy tért hódítaná, a cipő színe megmaradt barná­nak, 'szürkének, drapnak, de semmiesetre sem volt — fekete. A legfrissebb párisi dávat most vissza­hozza ezt a régóta elhanyagolt szint és egy­úttal rehabilitálja a lakkot. Fekete lakkcipőt viselni ma , chic". „le dernier cri“, — ahogyan itt mondják. Noha fekete cipőben a kevésbé szép láb is kecsesebb formát mutat, az idei tavaszi ci­pődivat mégsem mondható szerencsésnek. A sarkok jóval alacsonyabbak, a cipők széleseb­bek és egészen gömbölyű ormaik, mindez nem járul hozzá ahhoz, hogy a női lábnak finom­ságát és a járás szépségét érvényre juttassa. A francia cipő. melyet valaha olyan fogalom­ként emlegettek, mint az orosz teát vagy a tokaji bort, megszűnt „francia cipő" lenni, mert ezekben az alacsonysarku. szélesorru topánokban, amiket ma Parisban hordanak, már szinte semmi sincs abból a karcsusarku, keskeny, pehelykönnyű alkotmányból, amit azelőtt „francia cipő" alatt értettünk. A női diyat lassan, de fokozatosan elfér­fiasodik. Legszembetűnőbb ez a jelenség a kabátoknál, melyek a férfiak közismert ,,re- dingof-jának másad. Erről és sok másról majd legközelebb! _______________________________A, E. 1 3 n ,, ftoivlz a lejrjohbnn bevált & ginnil íOííleiRréni & f|Í|JjI toaieiviz Kozmetikai lalíopatónum ^ Ml j09?ÍZ Prága íí, Panská 4 ^ JJtlIi y IflOPOr II. emelet. | G iegnwíi,! mr mii^ ju ' raEGM¥HT I f 'Má m sít '^UÉi $®.yi i »r<*|9|j9a*!Ji*aTS!S«fd* foémMtühtelfftíc «fes sföó sro -i S-s iái Ráüss* I €Siaí«!«3»S 'I'<erlji«í* tésstiáffissTEsna# t»«;r«KT!B«*«e;3E«fe»ieEH& KM DOABI ífr»wiiíc«M == IFü-xitfca 5^

Next

/
Thumbnails
Contents