Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-06 / 101. (844.) szám
Szerda, május 6. Amikor tehát kétségtelen, hogy Lelley pártéinö'k'sége a pánt felbomlásához vagy legalább kettes zaik ad ás ához vezethet, az elnöki székhez való görcsös ragaszkodás nem jelent egyebet, minthogy Lelley saját hatalmi érdekeiért kész volna a pártot s mindazt, ami a ^párt programját képezi, áldozatul dobni- És jelentene ez egyúttal az ő részéről — akár tudatosan akár öntudatlanul — nagyon becses szolgálatot a politikai ellenségnek: a kormánykoalíciónak. Nem akarok senkit gyanúsítani. nem akarom azt állítani, hogy Lel- leyt a Mikié Vince példája csábítaná, de ha nem vonja le a konzekvenciákat, tényleg mégis Hodzsiáék malmára hajtja a vizet. Hiszen olvasta — ugy-e bár — a Frager Presse-nek ő róla való megemlékezését, mely leplezetlen örömmel konstatálja, hogy a magyar keresztényszociális pártban megindult az „eszmék harca", nagyon jól tudjuk, mit ért ezalatt a kis hamis. És szemforgatóan hozzáteszi azt is, hogy „Lelleynek szemére vetik, hogy a csehszlovák többségi pártokkal való produktív együttműködésre elfogadható bázist keres". íme. ide vezet az, ha valaki a „nemzeti politika tulzásai"-ról mer beszélni akkor, amidőn egy porig sújtott nemzetnek a legszélsőbb soviniszta irányok elleni létküzdelméről van szó. És végül szemébe vágja Lelleynek a Prager Presse azt is, hogy ő a demokratikus pártetemek élére állt, szemben Jabloniczky „dzsentri" irányzatával. Hát méltóztatott ezt jól megérteni? Mit jelent az ha valakit a Prager Presse demokratának minősít? Nem Athén klasszikus földjének megszentelt demokráciája az, hanem a megmerevedett pártabszolutizmusnak. a petkák és de- sziitkák oligarchiájának, a kisebbségi jogokat megcsufoló soviniszta centralizmusnak áíde- mokráciája. Magyar emberre súlyos megbán- tás, ha ennek a demokráciának részességével gyanúsítják. ahol demokrata mindaz, aki a cseh nacionalizmus érdekeit szolgálja és dzsentri és reakciós az, aki ezzel szemben kisebbségbe szorult nemzete exisztenciáüs jogainak védelmére kei. Hát nem akarom elhinni, hogy Lelley Jenőnek ez a demokrácia keltene s ha nem akar ennek szövetségese tenni, úgy kötelessége ma félreállani, ha pedig féktelen ambíciója ennek szolgálatába hajtamá bele. akkor saját pártja fogja őt elhagyni. És ha Lelley Jenő azt hinné, hogy a le- liondás amolyan szellemi harakiri volna, vigasztalja őt az a néprajzi adat, hogy Japánban a köztudat szerint a harakiri mindent expiál, jóváteszi a jóvátehetetlent is. Ma már nemcsak Körmendy-Ékes Lajos baráti szava tanácsolja a lemondást, nyílt vádak, gyanúsítások hangzanak el. És kár zekkel szemben harccal fenyegetőzni vétek volna az ellenség részére a testvérháboru örömét megszerezni. Ha Lelley Jenő be akarja bizonyítani, hogy nem önző célok vezetik, hogy együtt érez azokkal az eszmékkel, melyek a politikai élet felszínére vetették őt erre ma már csak egy módja van: lemondani. És ha ki tudja kissé szabadítani magát mi ii iiiiiihiiiiiiiii tömjénező kisded kamarilteija köréből s szétnéz kissé saját párthívei között — azok közt, akik önállóan gondolkozni és. érezni tudnak Bécs május 5. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A szerb és az angol sajtó az utóbbi hetekben sokat foglalkozott az 1914. évi szerajevói gyilkossággal. Londoni lapok azt állították, hogy a szerb kormány előre értesülve volt Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának tervéről. A belgrádi sajtó természetesen igyekezett az angol lapok leleplezéseit megcáfolni. Az angol—szerb sajtóharcba most beleavatkozik Mandl Lipót ujságiró akiről köztudomású, hogy az összeomlás g félhivatalos publicistája és balkáni szakértője volt a közös osztrák-magyar külügyminisztériumnak. Mandl Lipót rendelkezésére álló dokumentumok alapján bizonyltja, hogy Belgrádban már egy hónappal előbb tájékozva voltak az osztrák-magyar trónörökös ellen készülő merényletről és a következőket mondja: — A belgrádi szerb sajtó az utóbbi időben rendkívül élénken foglalkozik a háborús felelősség kérdésével Ezt a sajtókampányt Stanojevics Stanoié egyetemi tanárnak egy az elmúlt évben publikált könyve idézte elő Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolásáról. Stanojevics tanár, aki egyúttal egyik vezető tagja a Nár. Obranának, első zben szögezte le a nyilvánosság előtt azt a tényt, hogy Ferenc Férd nánd és felesége olyan merénylet áldozatai lettek, amelyet a szerb vezérkar, illetőleg a vezérkari hírszolgálati iroda főnöke, Dimitrijevics Dragutin ezredes szervezett meg. Egy két hópappal később megjelent könyvben Jovanovics Ljuba egyetemi tanár, a Pasics-kormány egyik volt közoktatásügyi minisztere és a belgrádi nemzetgyűlés későbbi elnöke is nyilatkozik erről az ügyről és kifejti hogy Pasies szerb miniszterelnök már „május végén vagy junius elején közölte akkori kormányának tagjaival. hogy bizonyos elemek Belgrádból Szerajevóba készii ödnek és ott meg akarják gyilkolni Ferenc Ferdi- nándot." Jovanovics Ljuba volt :n nis torn k ezen közlése úgy Amerikában, mini Angliában óriási feltűnést keltett Ezért úgy Stanojevics Stano.e, mint Jovanovics Ljuba igyekeznek közteseket azzal szépíteni hogy Pasies szerb miniszterelnök Idejében értesítette az osztrák és magyar kormányokat a készülő szerajevi merényletről. Seaton Watson, a h rh dt Scotus Viador az angol közhangulat nyomása alatt Bel grádba sietett, hogy Jovanov!cs Ljubát közteseinek visszavonására bírja. i jegyen meggyőződve róla, mindenütt csak ez a szó fog fülébe hangzani, hogy: lemondani. Ez kitűnik egy nyilatkozatból, amelyet Scotus Viator a belgrádi „Politika" együk áprilisi számában tett és amelyben többek között a következőket mondotta: — Egészen oda voltam, amikor Jovanovics Ljuba közléseit olvastam. Nem tudom hinni, hogy ezek megfelel jenek a valóságnak, mivel ha igy volna, úgy semmisek tennének mindazok az érvek, amelyekkel a háború alatt és a háború után operáltunk. Stanojevics Stanoje professzor ugyancsak a belgrádi „Politika" egyik áprilisi számában azt közli, hogy a bécsi külügyminisztériumban Rés. B. 28—6—1914. szám alatt „Szerb közlések a trónörökös elleni merény- lettervről" címen akta van. amelyből kitűnik, hogy az osztrák-magyar külügyminisztériumot szabályszerűen és idejében figyelmeztették a készülő merényletre. Stanojevics Stanoje professzor ezenkívül azt is állítja, hogy ő kísérletet tett közvetítők utján ennek az okiratnak kikeresésére, azonban az osztrák köztársasági külügyminisztérium kérését elutasította azzal az indokolással, hogy az 1895. év utáni dokumentumokba való betekintés a fennálló nemzetközi szerződének értelmében tilos. Stanojevics professzor bizalmi embere — állítja tovább Stanojevics egy K. H. doktor nevű bécsi publicista mindazonáltal igyekezett betekintést nyerni az aktába, azonban a küKigyminisztériumhó 1 kidobták. Igyekeztem megállapítani hogy vájjon tényleg létezik-e a külügyminisztériumban ez az akta. A kancellári hivatalban Bittner udvari tanácsoshoz, az állami archívum helyettes igazgatójához utasítottak, aki közölte velem, hogy az 1895. évi utáni aktákba valóban nem szabad betekintett', azonban kijelentheti, hogy a Stanojevics által említett akta nem létezik és minden erről szóló közlést ünnepélyesen valótlannak nyilvánít Bilinsky volt közös pénzügyminiszternek riyilvánosságra került memoárjából megállapítható, hogy Jovanovics Joza akkori szerb követ semmiféle figyelmeztetést nem intézett az osztrák-magyar kormányhoz, amit maga Jovanovics Joza is igazolt egy tavalyi cikkében. Így tehát kétségkívül meg lehet állapítaná, hogy a szerb kormány már egy hónappal előbb értesülve volt az osztrák-magyar trónörököspár ellen tervezett merényletről azonban a monarchiához semmiféle figyelmeztetést nem intézett. Mandl Lipót igy akarja bebizonyítani, hogy a szerb kormány biinös nemcsak Ferenc Eerdinánduak és feleségének meggyilkolásában de a világháború kitörésében is. Benes: Csehszlovákiában nincs német irredenta kérdés Paris, május 5. A Matin vasárnapi számában Benes külügyminiszter interjúját közli. Ebben Benes kijelenti, hogy a Csehszlovákiai és Lengyelország között töttént közeledésnek politikai jelentősége van, amely a jövőbeni szövetségi szerződés alapjául tekinthető. A garanciaszerződésre vonatkozó német javaslatra nézve kijelentette Benes, hogy a német kormány sem Varsóban, sem Prágában nem tett közvetlen javaslatokat. Úgy Csehszlovákia, mint Lengyelország vitális érdeküket látják abban, hogy a tervezett garanciaszerződés semmi módon sem befolyásolja a versaillési szer ődést. Csehszlovákia minden esetre abban különbözik Len- gye’ zágtól, hogy az ö számára nem létezik német irredenta kérdés és nem jöhet számba határainak ve- szélyezettsége. De Prágában is számolnak '..ogy a versaillesi békeszerződésnek bármily revíziója előbb, vagy utóbb Európa uj rendjének ossz lásához vez-e-ne. -*■' zpn-'ita] most is az a véleménye, hogy megfelelő elővigyázatosság mellett a német javaslatokkal lehet valamit csinálni. Krauiár a koalíciós többség ellen a választási törvény novellálása kérdésében Prága, május 5. Nagyjelentőségű híradást közöl mai számában a Prager Presse. Parlamenti körökből arról értesül, hogy a választási törvénynek készülő novellálása a kötött választási listák rendszerén nem fog elvi változtatásokat eszközölni. Ez a kérdés politikailag még nincs véglegesen tisztázva. A koalíciós pártok többsége amellett foglal állást, hogy a következő választási időszakban is tartsák fenn a hatéves rendszert. A nemzeti demokrata párt felfogása azonban nem egyezik teljesen ezzel az állásponttal. Nem lehetetlen, hogy a novelláról folyó politikai tárgyalások különösen arra a kérdésre fognak irányulni, hogy milyen föltételek mellett lehetne bevezetni a dekapitációs rendszert a kötött választási listák fentartása mellett. A választóknak engedélyezendő ama jog, hogy a jelölő listákon törléseket eszközölhetnek, nem haladhat bizonyos meghatározott számon túl. S§rsi€gijeket mindenki csak 2674 SaSpforíK és Tsa Mltázűbai vesz, ®g?Afl§lAV/l liCná Ui. Telefon :693. IÜMBM8BBÍ IMIWMWFHH ■''rMWIII'WHPiMWPBPMP—— A szeri telin! és Ferenc Ferinásfl Kipiüeüsa Heves vita szerb tudósok és az osztrák álláspont között — A volt közös külügyminisztérium egyik publicistájának nyilatkozata Sjmm Péntek: SIMÁNDY BÉLA. Tavaszi szél. Szombat: NYÁRY ANDOR: Az eső Vasárnap: SOMLYÓ ZOLTÁN: Mese (Vers.) — ERDŐDY MIHÁLY: A púpos piktor. Vágyak — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcála — Irta: Illés Endre 1. Nyárdélután volt. A friss, zöld füvön már hosszabbodott a jegenyék árnyéka s eléje sietett a közeledő alkony atnak. A kis erdő felett búcsúzott a nap. Egy pillanatra megakadt a fák koronáin, de csakhamar kiszabadította magát. Aranyhajából egy-két szál azonban mintha visszamaradt volna: még -sokáig csillogott. A kis erdő sétautján egy lány jött. Fiatal volt. Huszonkét éves. öleléssel teli a karja, csókkal a szája. Jött. És a kezdődő homályban bizonytalanul imbolygóit a könnyű, fehér ruhája. Valakit keresett. Kiért a rétre és ekkor megpillantotta a fiút: feküdt a füvön. — Tibor . . . T'bor . . . A meleg lányhang elhullámzott a rét fölött, mint alkonyi harangszót ha dajkál a szél, de a fiú nem is mozdult. A lány várt néhány pillanatig, azután odament a fekvőhöz, lehajolt. Könnyű ruhája kissé megl’bbent és a melle födetlen maradt. Meleg kezeivel végigsimitotta a fiú arcát. — Tibor . . . keljen föl! . . .! Az édesanyja már keresi . . . Visszahúzódott és mosolyogva nézte a fiút. A fiú felvetette a szemeit. Csak most vette észre a lányt. A puha hang még a fülében zsongott, de a szavak nem jutottak az agyáig. A szeme kerekre nyílott. — Tibor, — kacagott a lány, — Szerencsé tilen Tiborom, maga ábrándozik! A fiú felült a fűben. — Elgondolkoztam ... Tizenkilenc éves lehetett, de nem vette észre, hogy a lány huszonkettő. Mellette egy vastag könyv feküdt, „Sebészet", azt nyi- togatta. — Miért zavart, meg, Kató? — Olyan szépet álmodott? — Nagyon szépet. A lány elnézően mosolygott. — Akkor mesélje el . . . A fiú visszafeküdt a fűbe és a lány Is melléje ült. így hevertek egymás mellett. Az alkony lassan a hátuk mögé lopódzott. S a fiú mesélt. — Operáltam, Katóka! Egy őszhaju. öreg asszonyt. Oly súlyos eset volt . . . senki sem bizott már a sikerben. Ott álltak körülöttem a fiuk, a tanáraim, mind-mind. Szó sem hallatszott, csak a kések csorrcntek néha a tálcán. Az idő röpült. Percek, negyed óra, félóra . . . készen voltam. És erre ámuló moraj zúgott fel, a műtét sikerűit. Fáradtan, büszkén néztem körül . . . — öregasszonyt soha ne operáljon. Tibor! Nem érdemes . . . Még aprópénzre sem tudja felváltani az öregasszonyi hátát . . . A fin nem is hallgatott oda. — Azután én voltaim a sebészeti klinika igazgatója, nyilvános, rendes tanár. Dőlt felém a hír, a siker, a pénz. És . . . — És? — És ekkor jött maga! — Hát nem a legjobbkor? — Mégis . . . milyen kár ... Ha tovább álmodhattam volna . . .1 — Csacsi! — simogatta anyásán a lány. Azután mind a ketten felkeltek. A tizenkilencéves, álmodó, kis sebészjelölt éis a fiatal, kemény mellű, gyönyörű lány. Mentek hazafelé. És a karjuk nem ért egymáshoz. Pedig a lány ... A lány huszonkétéves volt 2. Nyárdélután volt.' Néhány felhő ment nyugatra a mélykék, júniusi égen. A szanatórium kertiében, az orgonabokrok között, már settenkedett, bujkált az alkonyat. Benn, a sárgatéglás épületben, kissé lázasabban lüktetett az élet. A hires, őszhaju Tónőt hozták be a délután. Súlyos eset volt. S benn a műtőben a belgyógyász professzor és a főorvos halkan beszélgettek: — Menthetetlen. — Talán még a műtét . . . Az inspekciós orvos már harmadszor emelte íe a telefon hagy!óját. Felcsengette a híres sebész lakását. Megnyugtató válasz jött: — A méltóságos ur már elindult. Künn csakugyan tülkölt egy autó. — Itt a professzor! — mondta a főorvos és lement eléje. A lépcsőkön találkozott a híres sebészszól. A mütŐTe csend borult.. Néhány perc múlva azután jött a tanár, már a műtétnek öltözve. A többiek utána. A beteget is betolták. S a narkotizőr habozva ült te a beteg fejéhez, az arcok kissé sápadtak voltak, csak a professzor nézett nyugodtan körül. A műtét megkezdődött. Szó sem hallatszott, csak a kések csör- rentek néha a tálcán. Vér buggyant, ércfogók kattogtak, kendő lebbent. A percek múltak. Hosszu-hosszu percek. És néhány ember áimulva nézett össze. A műtét s'került. A tanár kiegyenesedett, fáradtan, büszkén nézett körül . . . A sebészeti klinika igazgatója volt, nyilvános, rendes tanár. Dőlt feléje a hír, a siker. a pénzt. És . . . És ekkor eszébe jutott egy félbemaradt, régi álom. Valaki közeledett feléje, örömtől ragyogva nyújtotta a kezét: — Gratulálok, Tibor! De a tanár nem is vette észre. Nagyon egyedül volt ebben a pillanatban és nagyon messze nézett. Egy régi nyár délutánba, ha' ib c évvel azelőtt. Lehunyta a szemét és látta a lányt. Harminc évvel elkésve látta, amit akkor nem is * Vt
