Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-05 / 100. (843.) szám

Kedd, május 5, Inltasig lei lén! a páriáién! A szenátus plénuma május 12-én fogja folytatni a tavaszi ülésszakot s első sorban a 48 csehországi magán-vasút államostásáról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyaim. A következő ülés május 14-én lesz. A képviselőház egybehlvását május 19-ére tervezik. Koalíciós körökben a szesszió időtarta­mát meglehetős hosszúnak tervezik, a meny­nyi ben mind a két ház júliusban fejezné be üléseit. A tavaszi ülésszakon mindenekelőtt el akarják intézni a megyereformot, illetőleg tt megyetörvény novellálását, továbbá a közigazgatási reformot. Szó van arról is, hogy a tavaszi ülésszakban elintézésre ke­rül a választási törvény novellálása. Mindezek az információk a félhivatalos híradáson alapulnak és annak föltevéséből indulnak ki, hogy a koalíciós pártok között a béke és egyetértés megteremthető lesz. Föltűnő az, hogy az agrárvámok kérdése a félhivatalos programban nem szerepel s eb­ből jogosan lehet arra következtetni, hogy a kormány tényleg azzal a tervvel foglalkozik, hogy az agrárvámokat rendeleti utón lépteti életbe. Rendezik a jegyzői nyugdijat A végrehajtási rendelet késlelteti a kií zetést Pozsony, május 4. (Saját tudósítónktól.) Az e bocsátott szlovenszkói községi és körjegyzők jajszava újra és újra felhangzik a segítség után. Egyre fogyó türelemmel várják, hogy az állam évek óta tartó kinos, exisztenciiális bizonytalansá­goknak véget vessen. Kevéssel az államala­kulat után az uj rezsim — nagyon hclyte'e- nül — először is a községi jegyzőket menesz­tette, akik ped'g alapos közigazgatási tudá­sukkal az uj állami berendezkedés legbizto­sabb pillérei lehettek volna s az uj rend fel­állítása körül számtalan zökkenőtől megkí­mélték volna a csehszlovák kormányzatot. A nagymegyeréndszer életbeléptetése ism;' sok régi jegyző exisztenbájának kettétörését hozta maga után "s: most újra számos iegyző- ség megszüntetését emlegetik a hiteles for­rásból származó hírlapi jelentések. Nem kell hangsúlyoznunk, ez az adott körülményeik között annyira kézen fekvő do­log, hogy a jegyző'ségek meg°ziinte‘ése csak­úgy, mint az edd:g! elbocsátások, csaknem kivétel nélkül magyar köz!gazga- tási tisztvbel^ket ér?n+, akiik pedig névtelen de fontos részei voltak a űr* Hönjirlia \ ezeSőlt Dr. üausmann 2713 szanatóriumai T,,Son Prig) IL tewrwi 81. "Vári 5 annak a hatalmas gépezetnek, amelyet állami közigazgatás néven ismerünk. Az elbocsátott jegyzők évek óta a leg­nagyobb bizonytalanságban vannak, mert az elmúlt év végéig semmi pozitív intézkedés nem történt az állami törvényhozás részéről, amely nyugdijukat szabályozta és a méltá­nyosság szerint megállapította volna. Végre 1924 december 19-én meghozták a 310. szá­mú törvényt, amely a megyei tisztviselők, al­kalmazottak s igy a jegyzők nyugdiját is hi­vatva van rendezni. Illetékes helyen érdeklőd tűnik a 310-es törvény végrehajtásának késlekedése miatt, hiszen a jegyzők anyagi helyzete, bármilyen jövedelmező községben működtek is, az el­múlt negatív jövedelmű évek alatt katasztro­fálisan megrendült. Kérdésünkre azt a felvi­lágosítást kaptuk, hogy a törvény értelmében való rendezés máris folyamatban van, a mukálatok megszakítás nélkül folynak, csupán a végrehajtási ren­delet késlelteti, hogy a jegyzők törvényes Illetményeikhez jussanak. Ezt megelőzőleg el kell készítem a sze- mélyenkint való kimutatást, amely munka el­sősorban a megyére hárul s a minisztérium­ban a nagymegyék számozása szerint foglal­koznak a további megállapítással. A pozsonyi minisztériumban a munka egy része a vezér- pénzügyigazgatóságra hárul. A minisztérium döntése ellen az érdekeltek panasszal élhet­nek a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz. A jövőben elbocsátandó jegyzők már a rendes törvényben megállapított nyugd'í- illetményeket kapják. A kimutatások elkészítése néhány héten belül véget ér, utána pedig nem késik sokáig a végrehajtási rendelet sem. Pozsonyban legalább is igy remélik A Koalíciós megegyezés üres szaleiMscplcs Az agráriusok csúfos kudarca a szoc. demokratákkal szemben Stribrny miniszterelnökhelyettes május elseji proklamációjában nyíltan megmondta, hogy a szocialista pártok nem élhetnek az agráriusok nélkül és viszont. Azt is őszin tén bevallotta, hogy ha a mai koahciós pár­tok az agrárvám, az adóreform, a szociális biztosítás kérdéseit a választások előtt el nem intézik, úgy szomorú kilátásuk van a választásoknál. A koalició munkáját jól ismerjük. Tud­juk nagyon jól, hogy az örökös „kompro­misszumok" alapján mesterségesen összetá­kolt ,,cseh koalíciós" monstrum röv;desen még is összeomlik. Az összeomlást azonban nem a pártok közötti egyenetlenégek fogják közvetlenül előidézni, hanem az egyes pár­tokban dúló villongások. A cseh sajtót ma erősen foglalkoztatja az az ellentét, amelyet az agrárvám kérdése :dézett elő a szoc. demokraták és agráriu sok között. A két párt sajtóorgánumai olyan erős hévvel mentek egymásnak, hogy a lai­kus már holtbiztosra vette a koalició össze­omlását. De jött a mumus, a kompromisz- szum s a koalició „egysége" Ismét megszi lárduft, amint ezt a Pravo Lidu irta. Úgy látszik azonban, hogy ez a kompro­misszum az agráriusok csúfos vereségével végződött. A Národm Ösvobozenii ugyani 0 még ma is azt állítja, hogy a nyilvánosságra hozott egyezmény az agráriusok és' szoc. demokraták közöri csak üres szalmacséplés, mert a szocialis­ták eredeti álláspontjukból még csak egy vonást sem engedtek. így — írja a lap — azt állították a koa- ''dós újságok is, hogy a koalíciós bizottság csütörtökön tárgyalta a vámkérdést. Az gazság az, hogy criFörtökö.n egyáltabb n nem ülésezett ez a bizottság. A mandátumát vesztett Prasek lapja, a Napravo, amely most már mint napilap iele nik meg, természetesen örömmel konstatálja most azt, hogy a Sveh’a-párí tulajdonképpen csúfos vere­sbe* s/PüvftdeH, Most már bizonyos, hogy a szoc. de­mokraták ülnek a magas lovon s olyan kom­promisszumot kötnek az agrárius:'..kai, Itmely a naiv választó előtt az agrárvám kór- lésének elintézését fogja fitogtatni, a való- ágban azonban ez a törvényjavaslat csak humbug lesz. Prasekék azt követelik, hogv az usok érdekeit éppen úgy kell a köalLriban lintézni, mint a szocialistákét. Az agrárvámok ilyen módon való elin- ézése ellen tiltakoztak a .lémet agráriusok is. Ezzel egyetért ugyan Svehla esti lapja, a /ecer is, de szerinte a né' eteknek van a egkevesebb joguk arra, hogy ez elten tilta- :ózzanak. Eri - csakis a Vec r jogosult. 3 innék a prüszkölő estilapnak a soraiból ki­olvashatjuk a bujdosó miniszterelnök néze- ét. Az agráriusok ma már csak kolomposai a szocialistáknak. Amióta Stribrny a helyettesmmiszterel- nök, minden úgy történik a koalícióban, aho­gyan ezt a szocialisták kívánják. Svehla tá- vollétébe.n keresztülkorbá^olták a nei gyűlés mindkét házában az ünnepek rende­zéséről szóló törvényt, az állami hivatalno­kok létszámapasztását is s most... szocialis­ták kény ük-kedvé re b’zták az agrárvám kér­désének az elintézését is. Az agráriusok minden szocialista követelés előtt megadták magúkat s viszonzásul csak egvet akartak s z: az agrárvám. S ezt meg is kapják, csak­hogy annak nem lesz - oimmi értéke. A Ta- oravo ezek után --dk arra kiváncsi, hogv neddág fogják az állam földművelői még nyu­godtan nézni ezt a politikát? Honnét vesz’k az erőt, hogy ezt a politikát továbbra is tá­mogassák? Honnét vegyék még a szeretetet o'vnn koalícióhoz, amly nekik mindig azt mondja: Fizess! de soha azt vissza nem űzeti? Ezekre a kérdésekre ma még nem le­het válaszolni. A választ eme kérdésekre- ^ vTasz+ásr' fogják megrdni. 35m Csütörtök: ERDÉLYI ÁRPÁD: A „Szövetség" II. kiállítása. Péntek: SIMÁNDY BÉLA: Tavaszi szél. Szombat: NYÁRY ANDOR: Az eső Vasárnap: SOMLYÓ ZOLTÁN; Mese (Vers.) — ERDŐDY MIHÁLY: A púpos piktor. Az orsz. m. kir. zeneművészeti főiskola jubileuma A Zeneakadémia keletkezése Irta: fiubay Jenő d..* Budapesten már 1839-ben néhány zene­szerető patrícius kezdeményezésére Pest­budai hangászegyleti zenede címmel jött lét­re a fővárosban az első zeneiskola, amely csak későbben vette fel a Nemzeti Zenede cimet. Ez intézetet azonban megelőzte az aradi, amelyé a dicsőség, hogy Magyaror­szág legrég'bb zeneiskolája. Fájdalom, ez az intézet is, mint sok más nagy múlttal biró magyar kultúrintézmény, az anyaországtól a trianoni béke által elszak’íva lön. Végzete-- csapás ez nemcsak a magyar nemzetnek, de Középeurópa kultúrájának szempontjából is, mert ez a végzetes béke ezeréves kulturált1 kapcsokat erőszakosan széttépett. Budapesten a Nemzet' Zenede mellé még a Budai Zeneakadémia és a Zenekedvelők Zeneiskolája sorakozott, s bár mindhárom, de * Az illusztris szerző engedélyével, a jubi­leumi évkönyvben megjelölendő tanulmányából. különösen a Nemzeti Zenede sok szolgálato' tett a hazai zeneművészetnek, olyan zenein­tézetünk még sem volt, melyben a zenei pá­lyára lépő fiatalság teljs kiképzésben része­sülhetett volna. A szakkörök mindjobban sürgették a főiskolákkal egyenrangú állami zeneintézet felállítását. 1873-ban Liszt Fe­renci bízták meg a felállítandó Zeneakadémia szervezésével s 1875-ben az ő vezetése alatt ez intézet meg is kezdte működését. A ma­gyar zenetörténetnek ez volt a legjelentő­sebb eseménye, mert ettől kezdve fejlődött nagy arányokban a zeneművészet. A tehet­séges ifjak és leányok többé nem szorultak a külföldi kiképeztetésre, itthon maradtak s a zenekultúrának számottevő, hasznos tagjai­vá vátak. Ennek khatása sok irányban mu­tatkozott. A nagyobb vidéki városokban ze neiskolák keletkeztek, melyek a Zeneakadé­mia szellemében szerveztelek, a főintéze" tanrendjét bevezették s később csakis olyan tanárokat alkalmaztak, akik a tanár' okleve­let a Zeneakadémián szerezték meg. Ez in­tézkedésekkel lassan kiszorították a beván­dorolt, képzetlen idegen elemeket. A fővá­rosban. eltekintve attól, hogy a közönség íz­lése is nagyarányban fejlődött, a közö -ég nek olyan rétegei is bevonattak a klasszikus zene érdekkörébe, melyeknek zeneigényeit edd'g k:zárólag a nénies cigánvzenekaro'- zenéje elégítette ki. Tehetséges ifiakból álló zeneszerzői gárda is keletkezett; ezek komo- ’van foglalkoznak a magyar zene problémái­val s müve:kkel bel- és külföldön s’kereket ériek el. A M. Kir. Operaház ennek következ­tében örvendetesen kezdett úta’akiilni nem­zeti szempontból. A soknyelvüség az elő­adásokban lassan megszűnt, mert elég kivá’ó magyar énekest nevelt számára a Zeneaka­démia. A zenekar, mely legnagyobb részt szintén idegenekből állt, lassan-lassan átala­kult s ma már kevés kivétellel magyar mű­vészek foglalják el a helyeket e kitűnő testü­letben. Döntő befolyása volt a Zeneakadé­miának a dalmű megteremtésében is. Méltán tekinthetjük a Himnusz halhatatlan szerző­jét, Erkel Ferencet a magyar dalmű apjának s bár az ő müveit a továbbfejlődésre k’in- dulás5 pontnak tekinthetjük, még sem lehetett a Hunyadi Lászlónál és Bán'kbánnál megáll­ni, Operaliázunk vezetősége a különböző korszakok egyikében sem volt teljesen át­hatva a magyar dalmüirodalom felvirágzá­sának fontos nemzeti érdekétől, az mégis fellendült s ma már vannak olyan magyar dalművek, melyek külföldre is eljutottak é° ott sikert arattak. Mind e nagy művészi és kulturális ered­ményt a Zeneakadémia céltudatos s a nem­zeti érdekeket szem előtt tartó működéséne1, 'öszönhetüik. Nem szabad legfeledkez lünk arról a férfiúról, aki íriszt halála után a Ze­ne akadém te vezetéséi átvette, Mihalovioh Ödönről. 1887-ben lépett az intézet élére, amely az ö személyében olyan vezért nyert, aki nagy műveltségével, kiváló tehetségévé’ és nagy akaraterejével, kitűnő titkárának. Moravcsik. Gézának s nagyhírű munkatár- 'aiknak seg’tségével, a legszerencsésebb kö­rülmények között, az intézetet folyton kibő­vítve és nagyobbitva, olyan magas színvo­nalra emelte, hogy azt mint a v’lág egyik legkitűnőbb zeneintézetét ismerik el T messze vezetne mindazon okoknak és köriil­Kramár seregszemléje A cseh nemzeti demokratapárt brünni párt- kongresszusa Prága, május 4. A cseh nemzeti demokraták má,us 1-én Brünnben pártkongresszusra gyűltek össze. A kongresszust n.agy rópirat és sajtóharc előzte meg. Ismeretes ugyanis, hogy a nem­zeti demokratáknak különösen morva cso­portja Engiis dr. vezetése mellett már hos*- szabb ideje elégedetlen a prágai pártfejede­lem, Kramár politikájával, ezért brünni orgá­numában, a Lidové Novi-nyban állandóan éles kritika tárgyává tették Kramár működését. Brünn volt ennek az ellenzéknek központja és érdekes, hogy a vezér éppen Brünnbe hív­ta össze a kongresszust. Az egész cseh poli­tikai világ Brünn felé figyelt, mert előrelát­ható volt, hogy a már eddig is nyílt konflik­tus pikáns politikai csemegét vet felszínre. De nem egészen igy történt. Kramár merészen nyúlt a darázsfészek­be és az elégedetlenkedők csoportja még Engiis dr.-t sem tudta a pártvezetőségben elhelyezni. Mindössze, amikor a párt alapszabályai­nak módosításáról szóló javaslatot referálták be Kramár hívei, az ezt követő vitában Kal- lab dr. az ellenzék nevében nyilatkozatot ol­vasott fel, amelyben bejelenti, hogy a szavazásban nem vesznek részt. Ezért a vitában résztvevő szónokok a legélesebb hangon támadták meg a kisebbsé­get és kijelentették, hogy csoportjukra egyál­talában szükség sincsen- A szombati napon az egyes albizottságok gyűltek össze s a dél­utáni plenáris ülésen olvasták fel referátumai­kat a párt politikai működésének irányelveve vonatkozólag. Itt a kisebbségnek amely ál­landóan módosító javaslatokat nyujmtt be. si­került némi eredményt elérnie amenny ben a módosító indítványok egy kis részét a p'énnm elfogadta. Majd a kongres°zust vasárnapra halasztották. Kramár seregszemléiét tehát — ugylátszik — nem sikerült az elégedet­leneknek megzavarni. Vagy talán nem is na­gyon akarták: az uj választások előestéén — szerintük — jobb a huso°fazék közelében lenni. — (A Magyar Népszövetség: Egyes ie­tek ■ Szövetsége.) Budapestről jelentik: Appo- nyi Albert gróf elnökletével tartott ülésén foglalkozott a népszövetségi ligáik varrói nagygyűlésének előkészítésével. Az ü és én, - melyre a Külügyi Társaság ég'sze alatt mű­ködő valamennyi társasegyesület kiküldötte képviselőit, Horváth Jenő dr. igazgató beje­lentése alapján örömmel vették tudomásul, hogy a konferencia napirendje tág teret nyújt a magyarságot közvetlenül érintő ki­sebbségi kérdés tárgyalására s elhatározták, hogy az utódállamokban történő visszaélése­ket a konferencia elé fogják terjeszteni. Ap- ponyi Albert gróf indítványára a szövetség képviseltetésévei hattagú delegációt bízott meg, melyben Pékár Gyula. Lukács György, Paiikert Alajos, Eöttevényi Olivér, Horváth Jenő és Homti Ferenc vesznek részt. ményeknek felsorolása, amelyek a Zeneakadémia alig remélt nagyszabású fel­lendülését előidézték; azonban az a tény két­séget nem szenved, hogy Mihalovioh Ödön s a mellette működő kiváló mesterek elévülhe­tetlen érdemeket szereztek maguknak a ma­gyar zeneművészet és zenekultúra nagy­arányú felvirágzása és rohamos fejlődése körül. A világháború s a nyomában járó forra­dalmak és a bolsevizmus fergetege ez inté­zetben is nagy felfordulást okozott s majd­nem végezetesen megbén’totta annak műkö­dését. Szerencsére a taifun nem tartott so­káig és amikor 1919-ben a magyar kormány meghívására az intézet vezetését s irányítá­sát átvettem, örömömre az egész előbbi ta­nári testületet együtt üdAmzöl'hettem. A Zeneakadémia vezetésem alatt már mint Orosz. M. Kir. Zeneművészeti Főiskola működik, ötvenéves fennállásának jubileuma . alkalmából gróf Klebelsberg Kunó közokta­tásügyi miniszter ur kezdeményezésére Liszt Eerenc-Zenemüvészeti Főiskola címét kapja, meg, mely örökös kapcsolatot teremt a Fő­iskola lángeszű alapitója, első vezetője s a nemzeti zeneművészet közt. Amióta átvettem e nagy intézet vezeté­sét és irányítását, egy törekvés hatja át ösz- szes intézkedéseimet; a magyar zeneművé­szet fejlődése nemzeti alapon. A kor. szelle­mének megfelelően kell a fejlődésnek lépést tartania a haladó művészettel, de meggyőző- désem szerint nemzetünk művészi sajátossá­gait, melyek népdalainkban oly pregnánsan ’rifejezésre jutnak, zenénkben is minderöseb- ben kell kidomborítani és kifejezésre juttatni. g

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents