Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-20 / 113. (856.) szám

41 Egy milÜárdot követe! egy orosz nő volt fogoly magyar tisztektől Kölcsönadta a vagyonát, hogy átmentse kö­zépeurópai államokba — Egy magyar arisz­tokrata 600 millióval szerepel az adósok listáján Budapest, május 19. Az elmúlt hetekben az egyik isimért fő­városi ügyvéd irodájában megjelent egy jál­öl tözötit idősebb hölgy és meglehetősen fur­csa s szokatlan ügyben bízta meg érdekeinek képviseletével. Az ügy, amely szorosan ösz- szefügg a világháborúval, érdekességénél fogva azonban túlnő a már megszokott há­borús történetek keretein, érdemes arra, hogy följegyezzük ama kortörténeti dokumentumok közé, amelyek bőven akadnak a világháború ■annaleseiben. Ez az orosz asszony főszereplője a tör­ténetnek, aki tudatos női ösztönével meg­érezte talán, hogy Oroszország nagy tör­ténelmi változások előtt áll, amelyek az ő ki­csinyes polgári jómódjának alapját is megin­gathatják. Találékonyságával kitűnő módját eszelte ki annak, hogy pénzét megmentse. Csaknem egész vagyonát kölcsönadta fogoly osztrák, magyar és német tisztek­nek, főleg olyanoknak, akiknek nevük, rangjuk és vagyonuk biztosíték volt arra, hogy a Siorribilis kölcsönöket vissza is fizetik. Nem számított azonban arra, hogy a há­borút követő és majdnem egész Európán vé- gigzuduló különböző forradalmi áramlatok el­zárják az érintkezés lehetőségét azoktól a volt fogoly tisztektől, akik a fogságból haza­érkezve, eleget akartak tenni bcsületbeli kö­telezettségüknek. Az asszony szempontjából ez a tény azonban nem jelentett vis majort, csak kényszerű késedelmet, mert most, tíz év után a kérlelhetetlen hitelező pontosságá­val megjelent Budapesten, hogy személyesen behajtsa követelését. Az ügynek előzményei a háború alatti időkre, az oroszországi Krasznojarszkba nyúlnak vissza, ahol Rebeka Dimitrievna asszonynak cipőgyára volt. Amikor az orosz hadvezetőség megalapította a később hiressé vált krasznojarszki fogolytábort, ez a kal- márszellemű asszony összeköttetései révén megszerezte a tábor beszerzési és élelmezési üzemét. Ő szállította vagontételben a fog­lyok élelmezéséhez szükséges nyers húst és zöldségféléket. A vagonok átvételére a tábor parancsnoksága mindenkor egy fogoly tisz­tet is kirendelt, aki embereivel a szállítmányt kirakatta és a helyszínre szállította. Rebeka Dimitrievna ezeknél a gyakori átadásoknál ismerkedett meg az ott lévő osztrák, miagyar és német tiszti-kolóniával. Lassanként barát­ság fejlődött ki a foglyok és az élelmes asz- szony között, aki kitüntető figyelmességgel vette körül a tiszteket és nemcsak kitűnő koszttal, de apróbb kölcsönökkel is ellátta a őket. Ügyes üzletasszony volt Rebeka Di­mitrievna, ravaszul kipuhatolta, hogy a tisz­tek közül kik vagyonosak odahaza, ezeket megkülönböztetett figyelemben részesítette, maga ajánlotta a kölcsönt, ha az illető meg­szorult. Különösen mágnásoknak, történelmi nevek viselőinek kölcsönzött előszeretettel tekintélyes összegeket. Eközben Oroszországban bekövetkezett a Kerenszki-forradalom, megdőlt a cári ura­lom, bizonytalanná vált a helyzet. Rebeka Dimitrievnát is elfogta a bizonytalanság érzete és még „esztelenebből44 adogatta a kölcsö­nöket. A központi hatalmak megkötötték Orosz­országgal a békét és ezzel azoknak a fog­lyoknak, akiknek anyagilag módjában volt, megnyílt a lehetőség a hazautazásra. Rebeka Dimitrievna készséggel rendelkezésükre állt azoknak, akik vágyódtak az otthonuk, a szü­lőföldjük után. Azonban előzőén megállapo­dott ezekkel az urakkal abban, hogy az ed­dig kölcsön adott összegekről, valamint az utiköltségkép adott nagyobb összegű köl­csönről aadósilevelet adnak és Írnak alá, azon­kívül kötelezik magukat, hogy ezen összeget lazáutazásukat követő hat hónapon belül ha­zájukban bármelyik nagyobb bankban Re­beka Dimitrievna nevére deponálják, amelyet i)z adóslevél visszaszármaztatásával egyide­jű en fölvehet. Ezt a megállapodást Írásba foglalták, a kívánt adóslevelet két tanúval dáÍratták és a „jószivü asszony41 átadta az Jtiköltséget. Hosszú évek teltek el azóta. Oroszország i bolsevizmus karjaiba szédült, Középeuró- rát is forradalmi viharok rázták meg s az emberek megérdemelt pihenés helyett bele­sodródtak uj eseményekbe. Dcnilkve a volt- fogoly tisztek, akik annakidején Rebeka Di- nitrievna kölcsönadott rubeljein vitorláztak laza, elfelejtkeztek Oroszországról, adósle­vélről, fogságról és a barnabaju Rebekáról... Akik viszont még emlékezték, nem tudtak összeköttetésbe lépni Oroszországgal, Nem felejtkezett el az orosz asszony, akit a bolse­vizmus földönfutóvá tett, aki kis kézitáskával a kezében megindult egy napon, hogy vissza­kérje kikölcsönzött vagyonát. Némtországban telepedett le, ahol szin­tén nagy kintlévőséged vannak, amelyeket azonban csak pör utján 'sikerül részben visz- szaszereznie, mivél sokan azok közül, akik legnagyobb összeggel szerepeltek az adósok listáján, a forradalmiak következtében tönkre­mentek, ismeretlen helyre költöztek, vagy elhaiáiloztak. Az elmúlt hetekben megjelent Budapesten, hogy magyarországi követeléseinek behajtására jogi képviselőt keressen. Megbízta ifj. Boda Dezső és Markó ügy­védeket, hogy a birtokában lévő iratok alap­ján azokat a volt fogoly tiszteket, akiknek annakidején az adóslevelekben meghatározott összegű kölcsönt nyújtotta, tartozásaik ki­egyezni! itésé re fölszólítsák. Ezek között a tisz­tek között szerepel több közismert és a fő­város legelőkelőbb társaságában szereplő Paris, május 19. (A P. M. H. párisi tudósítójától.) Néhány hónappal ezelőtt a „groupement universitaire francia pour la societe des nations44 kebelé­ben megkezdte szereplését a „tribüné inter- nationale44. A különböző nemzetek Franciaor­szágban levő egyetemi diákságának erről a fontos szócsövéről odahaza nem sokat tud­nak. A tribüné internationale-ba a világhábo­rúban résztvett vesztes államok is resztvet­tek és delegátusokat küldtek ki. Így a Páris- ban tartózkodó magyar egyetemi hallgatóság sorából Ajtay Gábor és Korányi István báró a hivatalos képviselők. Felszólalhatnak azon­ban a? gyűlésen a jelenlevő magyar egyetemi hallgatók is. Magyar szempontból különös jelentősége volt a tribüné internationale tegnapi vitaest­jének, mert olyan probléma volt napirenden, amely fájdalmas kérdése a magyarságnak, a nemzeti kisebbségek és a nacionalizmus kapcsolatának ügye. Lángé Róbert elnök (francia) bevezető szavaiban rámutatott arra, hogy a kisebbségi kérdés az uj politikai korszaknak olyan szim- ptomája, amely a nemzeti kisebbségek és a többségek részéről egyformán sok kritikát váltott ki. Mandes Francé francia delegátus szerint a nemzeti kisebbségek helyzete a mai idők legveszedelmesebb problémái közé tarto­zik, mert vele a háború és béke kérdése szorosan összefügg. Tagadhatatlan, hogy Közép- és Kelet- európábon állandóan napirenden van, ami természetes is, mert a közép- és keleteuró­pai államok egész sorában vannak jelenté­keny nemzeti kisebbségek. Ezzel szemben Franciaországnak nincsen kisebbségi problé­mája, mert ha vannak is területén elég nagy számban különböző idegennyelvü és nemzet­beli lakosok, ezek nem tüntetik fel a nemzeti kisebbséget, úgy miint például a kárpáti oro­szok, a csehszlovák, vagy a székelyek a ro­mán állam területén. De Franciaországnak be kell látnia, hogy Középeurópában vannak nemzeti kisebbsé­gek, amelyek szenvednek. A népszövetség feladata volna a kisebb­ségi védelem, de az 1923. évben előtte szere­pelt román—magyar konfliktus mutatja, hogy a népszövetség egyes tagjai még nem ju­tottak el ebben a kérdésben a teljes tárgyi­lagossághoz. A román alkotmánytörvény és az 1921 junius 30-iki román kisajátító törvény ellen­tétbe kerültek a békeszerződésben biztosított nemzetközi jogi intézkedésekkel és a magyar állam hiába kérte a vitának a hágai nemzet­közi döntőbíróság elé való terjesztését, an-' nak ellenére, hogy a magyar korwány csu­pán egy elvi kérdés elbírálását és nem Ro­mánia elitéitetését kérte. Aáéghs bízik a nép- szövetség jövőjében és abban, hogy ott az egyenlő igazság és a régen várt igaz béke szelleme fog érvényesülni. S v o b o d a cseh delegátus azt hangoz­tatja. hogy Európa térképe a háború után a nemzetiségi elv alapján nyert megállapí­tást. Az uj határoknak kijelölésénél azonban a gazdasági, földrajzi és stratégiai szempon­tokat is figyelembe kellett venni így nyert fntürrr>< 3 kérd% és igy jöt­téik létre azok a garanciák, amelyekkel a arisztokrata, egy jelenleg is aktív vezérkari százados és egynéhány vidéki földbirtokos. Az asszony magyar koronákban közel egy miiliárdiot követel. Az egyik magyar gróf 600 millió koronával van megterhelve a listán, mi'g a többiek aránylag kisebb összegekkel szerepelnek. Az ügyvédek felszólítása nem járt kellő eredménnyel, mindegyik fél a rossz gazdasági viszonyokra való hivatkozással el­zárkózott a fizetés elől. Az asszony jogi kép­viselői peres uitra akarták terelni az ügyet, de az adósok egyike közvetítő tárgyalásokat ajánlott, amelyeken esetleg sikerülne megegyezni Rebeka Dimitriev- nával. Ezeken a tárgyalásokon azonban a tisz­tek egy része ismételten mereven elzárkó­zott a fizetés elől, ami arra indította az ügy­védeket., hogy mégis csak peresítsék felük jogszerinti követelését. Elkészítették terje­delmes beadványukat, amelyet, ha a meg­egyezés addig nem jönne létre, a hét folya­mán nyújtanak be a budapesti királyi járás- bíróságnak. Jogászkörökben nagy érdeklő­dést váltott ki az eset és feszült figyelemmel népszövetség a nemzeti kisebbségek nyelv- használatának, szociális, jótékony, vallásos intézetei és iskolái fentartásának szabadsá­gát biztosította. Ezek a nemzetközi szerző­dések, szerinte kétségkívül sértik az államok szuverenitását, de pártatlan megoldásuk, mint a nemzetek részéről a világbékének hozandó áldozat mégis kívánatos. Szüksé­ges azonban, hogy a szóban levő intézkedé­sek minden államra egyaránt kiterjedjenek- A kisebbségeknek azt az óhajtását, hogy közvetlenül járhassanak el az őket érdekló kérdésekben a népszövetség tanácsa előtt, nem ismeri el hete ‘állónak, mivel a nemzeti kisebbségek nem jogalanyok. Panaszaikat azonban államai kormányai elé terjeszthetik és ezeknek módjukban van a panaszt a népszövetség elé vinni. A cseh­szlovák törvényhozás különben szerinte kel lóképpen biztosította a kisebbségek ku'turá- lis és gazdasági szabadságát, politikai és polgári jogegyenlőségét, nyelvhasználatát a hatóságok előtt és arányos részvételét a közigazgatásban. A kisebbségek számára a csehszlovák állam maga állít fel elemi és középiskolákat, magának kell ezeket fen- tartani. ha egy összefüggő területen megfe­lelő számú tanköteles, illetőleg középiskolába készülő gyermek van együtt. A csehszlovák álam területén német egyetem és magyar jogi fakultás van. Az országgyűlés 295 kép­viselője közül 82 tartozik a nemzeti kisebb­ségekhez. 150 szenátor közül ped'g 40. Elis­meri a kisebbségek jogait amennyiben ezek nem sértik az állam egységét, de szükséges­nek tartja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok lemondjanak a szepa­ratista törekvésekről és az államinak, amely­nek polgárai bizalmát lojális magatartásuk­kal szerezzék meg. M a c a s görög delegátus szerint is a ki­sebbségi kérdés összefügg a béke problémá­jával. Ajtay magyar delegátus örömének ad kifejezést, hogy a különböző nemzetek egye­temi ifjúsága ezt a nehéz, de Európának 48 millió főnyi nemzeti kisebbségére való tekin­tettel az igaz béke szempontjából oly fontos kérdést a megértés szellemében tárgyalhat­ja- Az érdekelt államok egy része szuvere­nitásának sérelmét látja a nemzeti kisebb­ségek jogos kívánságaiban annak ellenére, hogy az áMarooft be’sö nyugalmának az egyete­mes emberiségnek egyformán ér 'eke a prob­lémának a kisebbségeket kielégítő és a népszövetség részéről garantált megol­dása. Sajnos azonban maga a népszövetség is tehetetlen mQi szervezetében az irodáit el­özönlő kisebbségi panaszokkal szemben, amelyek a kisebbségek iskoláinak jótékony intézeteinek rendszeres bezárása és a ki­sebbségekhez tartozó po'gárok földbirtokai­nak elkobzása miatt hozzá intézteitek. Az erőszak és a sovinizmus nem törölhetik el a kisebbségeket és nem nyomhatják el a pana­szokat. A nemzeti kisebbségek sem meghalni, sem asszimilálódni nem akarnak. Ruyssen párisi egyetemi tanár, aki a P am 7'-if i Ícic-í-'1'’, c- ' rrrvflf C 7 Ó m'í »•'■> dési autonómia szabadságát kivárná, ennek Szerda, május 20. az óhajtásának kiváló és hivatott szószólója. Felszólalása befejezéséül ■ Lanradille francia egyetemi tanár szavaira hivatkozik, amely szerint a nemzeti kisebbségekben uj jogi személy született meg és a maga részéről hozzá­fűzi ehhez a megállapításhoz, hogy ez a jogi személy nemcsak megszületett, de élni is akar, B a i n o v bolgár delegátus a kérdést elsősorban Bulgária szempontjából tárgyalta. Chahbazian örmény delegátus sze­rint is csak a kisebbségi kérdés olyan igazi megoldása, amely az „élni és élni hagyni41 elvén épül fel, biztosíthatja a pacifitást. Ezután Lángé elnök a vitát azzal fe­jezte be. hogy a nemzeti kisebbségi kérdés körül kétségtelenül uj jog született és kife­jezte azt a reménységét, hogy a különböző nemzetek ifjúsága között létrejött kapcsolat a probléma tisztázását lehetővé fog;a termi. Képek a ]ugosz?áv belpolitikából Igazolni lógják a horvát mandátumokat — össze­férhetetlenségi vita a radikális pártban Belgrád, május 19. Mozgalmas volt a jugoszláv politika utóbbi szakasza, a ügyelő alig bírta megái lapítaná: hol a központ, hol van mindemnek a tengelye, Belgrád- ban-e vagy Zágrábban, Caribródnál a bolgár ha­táron vagy a bukaresti konferencián? Egyik itt, másik amott kereste és mind úgy járt, mint a hajdani bölcs, aki a szemüvegét kereste, pedig az orráti ült az, hiszen nélküle nem látta volna meg, hogy nincs ott. ahol keresi. Pasics kezében volt a központ, Pasics kéziéből futnak szét a moz­gató idegek is. Markovács Lázár szájával Zág­rábban, Ninc&ics szavaival Kelfov és Benes érett, Ráikus szónál követ látogatásaiban, mindig és mindenütt Dasács . . . Pasács . . . Pasics. A zágrábi tárgyalások A parlament verfckéciós bizottsága Zágráb­ban helyszíni tárgyalást tartott a Radíos-ügyben és a horvát parasztpárti képviselők mandátumai­nak a s-orsáró'l. Kihallgattak egy csomó horvát vezető politikust, eivegyüí'tek a nép közé és át­böngészték a vizsgálóbíró előtt fekvő iratokat, bíróságot, szigorú és komor itélőszéket járszot- tak és ezalatt a bizottság elnöke két és fél óra hosszat négyszemközt, bizalmasan tárgyait Rádiós Istvánnal, a fogollyal, a hazaáruló kom­munistával. A titokzatos rcmaniticizimpus fátylával takar­ták ezt a bizalmas és alighanem sorsdöntő talál­kozást, az újságírók pedig mégás letették a reme­ket a detektivtudományokból és a iegiurfargo- sabb módokon és eszközökkel még:s kifestek mindent, csak a diskurzus tartalmát nem. Persze, letagadták, de nagyon gyenge volt a demetá és nagyon hangos a szövetséges sajtó mél tát­jánkodása. A két kormányzó párt között az elleniét egyre nagyobb, pedig még Markovios zágrábi nyilatkozata után sem tud senki semmit. Markovics elmondotta ugyan, hogy a bizottság Radicséik igazát állapí­totta meg a vizsgálatnál, de Pasics hallgat . . . Radiics Pav’.e, a horvátok mostani vezére, hol az udvarnál, hol Pasicsnál tárgyal órák hosszat, de az agg miniszterelnök hallgat és — meglepetés nincs kizárva. Ahogy legutóbb is meglepetés­szerűen., senkit sem kérdezve, egy óráról .a má­sukra kineveztette az uj Pasics—Príbicsevics. kor­mányt, most is hasonlót várnak tőle, a nehézség csak abban rejlik, hogy a horvátok semmi szín alatt nem akarnak Prlbicsevlccsel együtt menni. Erre nem 'lehet őket 'ka-paoitiá'l'ni. Megvan rá az okuk. Áldozat az önzetlen hazaílság oltárán Meglepetést különben is szerzett már a héten Pasics az országnak is, pártjának is, talán még önmagának is. Áldozásra kényszeritette híveit az önzetlen hazafiság oltárán. Nagyon fájdalmas áldozás volt. Eddig az volt a szokás, hogy az állHanni és az állam által támoga­tott vállalatoknál és pénztntézeteknél a szkuipsti- na által választott képviselők minit igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagok Lógattak, d'us taintiéimek elileuében természetesen. Nos, most, amikor az állatná jelzáloghátelbank öt igazgatói állására legalább 95 radikális és 15 független de­mokrata képviselő aspirált és .amikor a radikális klubnak a betöltéssel egyet jelentő jelöléssel kel­lett volna foglalkoznia, felállott a klub újonnan választott elnöke Zsávkovics Ljuba, nagyszerűen képzett européer és pompás de'batter és kioktatta pártját a képviselői inkompatibilitásról. Csúnya veszekedés támadt, marakodás és méJtatlanko- dás, de a végén Pasics az el nőknek adott igazat. Természetes, hogy egyszerre csend lett, kimon­dották, hogy képviselő nem lehet a bank igazga­tósági tagja, sőt odáig mentek, hogy „önként4* megszüntették az eddigi összeférhetetlenségeket is és utasították az igazságiig ymíní sztert az ösz- szefér'hetetlenségi törvényjavaslat kidolgozásánál. Az áldozás végbement, Pasics pedig megvá­lasztatta öt parlamenten kívüli emberét a bank- igazgatósági sta:ll umoklba. Tre- *, lesz mpg­I ',,,r ‘fos leendő i módjai, pvu'ultvoii CiruuvvAí^i lu^uiiv OviwlC, várják az ügy kimenetelét. Bencsics Gyula. „I nemzeti kisebbségek sem meghalni, sem asszimilálódni nem akarnak ' Vitaest a nemzeti kisebbségek kérdéséről — Franciaországban élő különböző nemzetbeli diákok gyűlése — A „Tribüné Internationale" — Magyar felszólalás — A nemzeti kisebb­ségek uj jogi személyt jelen lenek, mely élni is akar

Next

/
Thumbnails
Contents