Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-19 / 112. (855.) szám

Kedd, május 19. Hodzsa magyarjai bevonattak Prágába... — A( P. M. H. eredeti riportja — Prága, május 18. Hodzsa Milán föl dinivel és ügyi miniszter olyan látványosságban részesítette a prá­gaiakat, amilyenben eddig még részűik nem volt. Magyarokat, fajmagyarokat, nemzeti viseletű eket és fekete, zsinóros nadrágunkat hozatott fel Prágába, hogy megmutassa Prá­gának, milyen közkedvelt ember ö a szlo­venszkói magyarság körében ... Csánki—Neumann köztársasági pártja hetek óta toborozta össze az embereket, hogy tüntessenek Prágában a párt minden­ható ura és protektora mellett. Két kül'önvonattal jöttek ezek a gyász­magyarok Prágába. Csehszlovák nemzeti zászlókkal ugrottak ki elsőknek a csuzi ma­gyarok csikósruhában, Oravetz István veze­tésével. A szögyéniek Szilassy György és Méry József vezetésével ugyancsak részt- vettek ebben a menetben. S a nagy, tarka tömegben kerestem Hodzsa dédelgetett pártjának vezéreit. Csánki vezér merre van? — Az, kérem szépen, már megunta a cirkuszt, nem törődik már velünk! — volt egy gutái paraszt válasza. — Miért jöttek fel? — kérdeztem töb­bektől. — Hát, kérem, a földosztás sürgetése miatt, mert hát, tetszik tudni, hogy eddig még nem kaptunk egy talpalatnyi földet sem! Egy másik gazda közbevág: — Jöttünk mán* megnézni ezt a várost, hiszen nem károsodtunk meg azáltal. Fizetik nekünk az utat és időt is. Midőn ezt meghallotta Homálya Mihály., a republikánusok kiskérjei vezére, siet gyor­san lecsititani az embert s bölcsen fejtegeti az ő elvét, közben nem feledkezik meg arról sem, hogy Hodzsát is dicsérje és magasz­talja. Az állomáson Zika cseh agrárius szená­tor üdvözölte a menetet, amelynek élén ha­ladt Duhaj szlovák republikánus szenátor, Palkovics, Hodzsa magántitkára, Selmeczy István dr. gutái ügyvéd és Csömör István fanraadi gazda, a párt elnöke. A zsigárd-i cigánybanda egymásután ját­szotta a ropogós csárdásokat s a Venceltéren visszhangzik a magyar nóta: „Jaj, de magas ez a vendégfogadó ...“ Hodzsa miniszter kétezer magyart tobo­roztatok össze s ezek a felültetett emberek azt hiszik, hogyha a Venceltéren végigvonul­va éltetik Hodzsát, megkapják a földet... Nem csatlakozott hozzájuk egyetlen ma­gyar vezér sem. Cseh és szlovák republiká­nusok hozták fel őket- Bé'keffy—Friedmann rendezése mellett. Prága közönségének újabb látványosságot nyújtottak, mi pedig szomorú szívvel könyveljük el ezt a szomorú esetet. A Venceltéren magyar dal hangzott el, telve tűzzel és reménnyel... S amíg Hod- zsának sikerült kétezer magyart fölhozni Prágába, hogy hódolatukat fejezzék ki a Hradzsinon, addig lent Szlovenszkón sok ezer magyar testvér koplal és nyomorog, mert a köztársaság demokráciája folytán el­vesztették állásukat és kenyerüket. (—per.) Vadászok gyűlése Orgonák nyílásának idején Szlovenszkó széles földjéről az erdőt s mezőt járó vadá­szaink Pozsonyban összegyűltek, hogy a vadvédelemről beható tanácskozásokat foly­tassanak. Jamniczky 0. dr. elnöklete alatt május 11-én a Savoy-szálló Hubertus-termé- ben a Szlovenszkói Vadászati Védegylet évi közgyűlését tartotta. Az évi jelentésből kiemelkedik a tagok erős gyarapodása, létszámuk elérte a két­ezerkétszázat. Az évi zárszámadások és a költségvetés elfogadása után az elnökség be­terjesztette lemondását, mivel a jóváhagyott uj alapszabályok az egyesület szervezetének és irányításának uj keretet szabnak. Jurán Vidor, a szepesi helyicsoport képviselője, a lelépő elnökség érdemeit méltatta, amely nagynevű alapítójának elhunyta után a leg­válságosabb helyzetben sem hagyta csel­ben az egyesületet. A választmány javasla­[ Üdülőotthon Kremnica ! B ■ Szlovenszkó legolcsóbb és legideáli- 3 sabb gyógyhelye g Jágzftszervi bánta ImaU bari. várs/ar^án rsá^rben n * jfloKesaÚjben azenvmlíík ás iidiil<ik r-'szi'-ro. Hízd g g és fekvokúra. Nap- és légfíirdfík. Kvarckezelés a ■ Tel jes, bős-Rés ellátás, laltás, világítás ós orvosi g gyógykezel és naponta Iegfdíebb 38. — Ke. Prospektusokat küld Dr, íBfcin, Kremnica. 1 tát a közgyűlés is elfogadta: Jamniczky 0. dr., Petry J. dr., Pálffy János alelnököket, valamint Moural dr. és Schmidt miniszteri tanácsosokat tiszteletbeli tagokká válasz­totta. Az uj elnökséget egyhangú bizalom tisz­telte meg. Elnökké: Fábry Pál dr. (Pozsony). Melcsicky Gyula (Pozsony), Zsuffa András (Liptószentmiklós) és Jureczky Nándor (Jol- sva)), tovább 12 választmányi tag választa­tott. Fábry Pál dr. szlovák, magyar és német nyelvű lendületes beszédben vázolta ama nehézségeket és bajokat, melyek a vadvé­delem nagyarányú kibontakozását gátolják s amelyeket előbb le kell győzni, hogy Szlo­venszkó egykoron híres vadállománya a kül­földön is visszanyerje régi hírét. Az első szlovenszkói vadászati kiállítás mikénti rendezéséről Jurán Vidor, a Szepes- föld képviselője, áttekintő tervezetet ter­jesztett elő és az ő előadása alapján a köz­gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy ezt a* kiállítást 1926. év nyarán, a Tátrában meg­tartja, a kiadásokat fedezi és a kiállítás ren­dezését a szepesi helyicsoportra bízza. Élénk vita után a közgyűlés elhatározta, hogy a csehszlovák vadászati szövetségben, melyet a földmivelési minisztérium az uj va­dászati törvény tervezetének ankét Iához a vadászérdekeltség képviselője gyanánt meg hivott, az 1925. évben tagként csak akkor marad meg, ba az egyesület etikai tekinté­lyének megfelelően úgy a vezetésben, mint az alosztályokban is megfelelő részesedést nyer. Fölolvastatott a magyarországi vad védő egyesület meghívója, mely a szlovenszkói testvéregyesületet a f. é. május 16-tól június végéig Budapesten tartandó vadászati kiál­lításra meghívja. A közgyűlés a meghívást örömmel és egyhangúlag tudomásul vette, a kiállítás megnyitásához képviselőjeként Ju­reczky Nándor alelnököt kiküldi azzal, hogy a magyarországi testvéregyesületet az 1926. évi tátrai vadászki állításra szóval is meg­hívja. A magyar államvasutak a kiállt;ás niegtekintőinek 50 százalék utazási kedvez­ményt adnak. A Tátrában létesítendő nemzeti park szervező tárgyalásaihoz az egyesület . maga képviselői gyanánt Zsuffa András alelnököt és Jurán Vidort küldi ki. A jövő választmányi ülés Zsolnán, az évi közgyűlés pedig a Magas Tátrában fog megtartatni­A vadvédelem fokozását célzó több ja­vaslat elfogadása után a közgyűlés egy jobb vadászjövendő bizakodó reményében bezá­ratott. A szeptemberi tátralommci értekezlet határozata, mely az egyesület átszervezését és az egyesület gerincét alkotó vidéki ta­gok akaratának érvényesülését követelte, alig háromnegyed évi munka után testet öl­tött. Az uj elnökség választásánál a tátraaljl nagyzsupa jelöltjei kerültek ki győztesként, mivel az ottani helyicsoportok szervezetten és egységesen vonultak fel s így az imponáló többséget és javaslataiknak elfogadását biz­tosították. Az ifjú egyesület fejlődő élete uj határkőhöz érkezett. Jövendő küzdelmeiről e helyt a híradás közvetlenségével megem­lékezünk, hogy a magyar vadásztáradalom minden fontosabb vadvédelmi eseményről tudomást szerezzen. Oro^tz Sándor. Riport Karolyi MíMlv párisi leirteésóíl A P. M. H. párisi munkatársától Páris, május 13. Károlyi Mihály gróf ma esL érkezik Pá- risba. Este kilenc óra. A Gare du Nord. A pályaudvaron, az üvegtetői „íatt, nagy sürgés-forgás, rohanó emberek, rohanó hor­dárok, kiabáló vasutasok, láiu*a, fütyü , zakatolás, dübörgés. A "'így nyüzsgő, hullámzó tömegben egy kis sziget, összeverődve, mozdulatlanul álló kis csapat: a Károlyit váró árok. Ma már negyedszerre jöttek ki Károlyit várni, ma már negyedszer tarta iák tőle, hogy Károlyi nem fog megérkezni és csak távirat jön helyette, mint az már hár n.szor meg­történt. A Károlyi-váróknak nagyi megfo­gyott a számuk. Elöszörre még vagy három­szor ennyien lehettek, aztán mindig fogytak, most -ár alig vannak harmincán- negyve­nen. És itt van Károlyiné. — Nini milyen egyszerűen van öltözve — mondja mellettem egy Pestről rn gazökött mert tőzsdés a mellettem álló, szintén hason­szőrű honfitársnak. —- Ott van elől mindjárt a korlátnál. Tényleg ott áll Károlyiné. Veér lm e mellett mindjárt a jegyszedőknél. A vo-atl z ugyanis nem engednek be a perronra i íkit, Piroo V'Jo-urklap van fej. i, harnlrx.'örü prén.- galléros és szegélyes fekete selyem tavaszi kabát, ezüstös harisnya, kalapjáé, egy csil­logó tü, fekete bőrkeztyü . . . nagyon ele­gáns, nagyon arisztokratikus és . . . még mindig nagyon szép. Kiáltó ellentét a mögötte SL — orinó tömmel szemben. Pont kilenc óra. Zakatolva, zihálva berobog a calaisi gyersvonu . Ezzel érkezik Károlyi London­ból. A vonatból leszálló utasok- nav^ t"mege, paktáskák alatt görnyedő hordárok, egymást préselve tódulnak ki a peronról az előcsar- nc1 ba. Egy hang süvölt végig az emberek feG felett: Éljen Károlyi Mihályné! . . . U. x . ágaskodó, .' ges, várakozó kis va d ser: he/, hasonló csoport viharosan éljenez. M kló ideig csend, csak a pályaudvar a^yoK- m<.s zaja és lármája, a hordárok és ja*. ,..e- d*v kiabálása hallatszik. Egyszerre újabb éljenzés. Fel. Károk i alakja peronon. A k' I.-aS tön g megmozdul. Károlyiné a jegy„^. dŐ!:ön he­re—..ül tör-e berohan a peronra s a ny ba borul neki ... A jegyszedőknél kg visszatartani a korlátnál kiabáló tömeget... Károlyiné egymásután csókolgatja kis gyer­mekeit. ök is megérkeztek. Megakad a forgalom. A rendőrök és vas­utasok kifelé tuszkolják Károlyiékat. Ká­rolyi legkisebb f:át maga r ellet, kézenfogva vezeti. Odaér'mk a korláthoz, a P kijá­ratához. A tömeg Veér Imre vezetéseve’ ujnbb tíjenzésbe tör ki. A ki.. Károlyi hu ’-cmülLn húzódik az apja térdeihez a tömeg előli. És Károlyi... Szájába oldalt leblgyed­ve lóg egy kialudt cig. S .e h i ta . IjZÍ , áll Uí. ... , lila, csikós nyakkendő. Megtört, megöregedett arc . . . S valami halálos unalom, sple. , . lami nagy '-embáiiomság an az arcba, mozdulataiban. S valami csöndes, nél . ut .- lat is, hogy 1 r a tolongó, izzadtarcu tömegre néz. Az egész emberen van valami álból az ém. .bő volt. Nincs mosolya, glört i ű ...,e révetegen visz el a tömeg felett ... És a tö­meg lármázik, éljenez és sodorja magával a páli audvar fedett kijárata í lé. Károlyi bizonytalanul, nehézkesen lép­ked. Károlyiné előreszalad a gyerekekkel és a pápaszemes angol nevelőnővel a taxik­hoz . . . Károlyi Mihály oda ér a kapuhoz. Meg­áll. Egy lépcsőfokon kell lelépnie. Lenéz . . . Bizonytalanul áll, felemeli a lábát . . . Veér Imre karonragadja, lesegiti . . , Úgy látszik Károlyi nagyon beteg . . . És Veér Imre elkezd beszélni. Azután egy jól öltözött „ur“ beszél — a párisi ma­gyar munkásság nevében. Majd háromszo­ros éljen következik és ,,vive la republique hongroise!“ Csend lesz. Károlyi válaszol. Két lépés­re sem vagyok tőle, de alig hallani mit mond. — Kedves barátaim, nagyon köszönöm maguknak, hogy olyan kedvesek voltak és kijöttek az én fogadtatásomra. Biztosíthatom önöket, hogy a megkezdett munkán tovább fogok dolgozni és ha lesz valaki, aki a ma­gyar köztársaságért küzdeni és szenvedni fog, én leszek mindig a-legelső. Nem mond többet. Ez is elég, hogy a hivei újabb éljenzésbe törjenek ki. Mellettem áll egy Renauld-gyári mun­kás. Csendesen dörmögi maga elé: Olyan ez, mint amikor januárban á nyarat várja az ember. Olyan a magyar köztársaság . . . És megindul Károlyi az autók felé. Bi. zonytalan lépésekkel, nehezen. Károlyiné ott ül az üvegtetős csarnok alatt egy taxiban. A gyerekekkel a pápasze­mes angol kisasszony és egy más'h elegáns hölgy egy másik taxival már előre ment. Ká­roly iné kinéz a kocsi ablakán a férje veze­tésével közelgő csapat felé ... az előbb a szemében csillogó könny már a kipirult ar­cán csillog. Odaérnek a kocsihoz. Károlyi nehezen száll be a kocsiba, ketten is segítik. Nehezen helyezkednek el. Veéér Imre a kis ülésre ül. Az éljenző tömegbe belekürtöl ílcsen az autó. A gyűrű szótnyilik és a zsúfolt taxi ki­gördül az üvegtetők alól, a meleg csillagos tavaszi estébe. A csapat lassan oszlik. Egy vasoszlophoz támaszkodó izmos, ’ -bajusz., hordáihoz odamegy egy iüstös­ii varutas és ke: J.zi: — Mi vJt az! Mi történt? A nagybajuszt! leveszi a cigarettát a szájából és vállvonogatva felel: — Valami anarchisták . . . maeyarok... azzal megfordulnak és befelé indulnak az újabb érkező vonathoz. így érkezett meg Károlyi Mihály gróf, i magyar köztársaság elnöke 1925 május 13-án este kilenc órakor Párisba, hogy újra kezébe vegye az emigráció vezetését. Burgliardt Aladár. „Le Galileivel — a föld lapos !„ Génua, május közepe. Génuában a Paganini-szinházban egy olyan nagyarányú diáktréfa játszódott le a napokban, amely párját ritkítja. A tréfa oka és kezdeményezése ott keresendő, hogy egy Paneroni nevű ember, aki magát m,agán tu­dósnak mondta és akit egész Olaszország­ban ismernek előadást tartott a színházban. Paneroni mindenütt azt prédikálja, hogy a föld nem gombaiaku, hanem lapos. Mielőtt felfedezte volna magában a termié zettudo- rnányok lángeszű újítóját, Paneroni egyszerű cipészmester volt. Később mindenütt elő­adásokat tartott és mivel jó szónoki tehet­ség volt és az előadott zagyvaság a hallga­tókat mulattatta, a közímége egész Olasz­országban napról-napra növekedett. Nem egy színházigazgató akadt Olaszországban, akinek nagyon rosszul ment. mielőtt Pane­roni a városba érkezett és aki néha egy hé­ten át táblás házaknak örvendezhetett Pa­neroni jóvoltából. Mikor Gcnuába érkezett, a diákok nagy csapata tréfás körmenetben a színházhoz kisérte. A színházban magában egy már előre bekonferált társaság fogadta, úgyhogy Paneroni elhitte a nagy megtiszteltetést. Este felé, mielőtt az előadás megkezdődött volna, az egybegyiilt tömeg fülsiketítő zajjal fér gadta a „magán-tudóst“ és percekig azt kia­bálták: „Le Galileivel, a föld lapos". Paneroni azonnal áttért előadásának fő­témájára. Kijelentette, hogy Olaszországban oly gyatra a csilagászati tudomány és oly keveset érdeklődnek a csillagvilág igaz-ágai iránt, hogy kénytelen szülő országát el­hagyni és külföldre menni. Olaszország min­denkor azon volt, hogy legjobb fialt kiűzze és így menekült Kolumbusz Spanyolország­ba, Garibaldi, Mazzini és Marconi Angliába. „Kövessem-e őket?!“ — kiáltott fel a ma­gántudós és ez a kérdés hatalmas ellentmon­dást szült. Nem szabad megengedni. — kiál­totta a tömeg, — hogy ez a nagy férfiú a külföldé legyen. „Hölgyeim és uraim. — folytatta a szónok — a föld lapos, végtelen és álló!" (zugó taps). „Ha-nem igy lenne, leesnénk róla!“ (őrült tetszés). „A földet a- tenger övezi körül és fölötte lebeg a nap és a hold öt nagy Ívben. Kérdés, hogy érkezik a nap keletről nyugatra?!" „Autón jár“ — ordította az ifjúság kara. A páholyok őr jön gén ek a nevetéstől. Burgo­nya és az elismerés egyéb jelvényei repül­nek a színpadra és Paneroni dörgő hangon kiáltja: „A valódi tudományt a burgonyáit záporesője sem tudja elhallgattatni!" „A naip kergeti a holdat, — folytatja a szónok. — Abban a pillanatban, amikor el­éri, visszatartja. Ez az, amit napfogyatko­zásnak nevezünk!" Ez a tudományos ma­gyarázat a hallgatóság körében olyan őrült lelkesedést idéz elő, hogy a színpadra rohan­nak. Egy bizottság Paneroninak egy óriási koszorút ad át, amely különböző csutkákból és zöldséglevélből van összeállítva. Azután egy hatalmas dobozból egy óriási méretű, pa.pirból készített aranyozott kitüntetést húznak ki és a magántudós mellére tűzik. A tudósból alig látszik ki valami. Mindnyájan megölelik és megcsókolják és az egyik pá­holyból egy lelkes tanítvány beszédet intéz hozzá, amelyben kifejti, hogy a kormány kö­telessége, hogy szüntesse be politikai tevé­kenységét és ezentúl csak Paneroni világ­rengető gondolataival foglalkozzon.' Az.ünnepelt a megtiszteltetéseket nagy méltósággal fogadja, azonban egy óvatlan pillanatban eltűnik, a pénztárnál kifizetteti magának a ráeső részt mint tiszteletdijat és a színház hátsó ajtaján eltűnik­Egyetlen biztos védelmet nyúlt a tágyék here comb és köldöksérvnél a mi tökélete­sített rugónélkiili sérvkötönk, mely éllet is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anvaméhsülve- désnél Szabadalmazott lúdtalpbetét Fla- nell has- hát- és mellmelegitő .íly^a" flraflslava, flniii-a. 51. Rendelő orvos: Dr Koch K F. egy. m. tan. Áriegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintéztetnek r

Next

/
Thumbnails
Contents