Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-19 / 112. (855.) szám

Kedd, május 19. jobban respektálják, aktive is közreműködni ' népünk érdekében, — egyébként pedig min­dig és mindenütt megragadni minden alkal­mat, reámutatni a világ szeme előtt a jogok­ra, amelyek bennünket papíron illetnek s ; arra a tátongó űrre, amelyet a köztársasági politika e téren gyakorlatban mutat. Tudom, hogy ez nem kecsegtet gyors sikerrel, de láttuk és tapasztaltuk, hogy folytonosan és rendszeresen hangoztatva, még a legalaptalanabb panaszok is mint va- . lóság mennek át idővel a köztudatba. Meny- , nyivel inkább remélhető ez ott, ahol a pa- i nászok jogosságát le nem tagadható tények ( igazolják. A helyzet e téren ma már nem oly vigasztalan, mint volt öt év előtt. Már megjelent az első aktív államférfin, aki a békeszerződések igazságtalanságairól beszél; megjelent az első „szelid nyomás41, ■ amely a kellemetlenkedő Népszövetségi Li­gától az alapszabályok jóváhagyásának megtagadásával szabadulni remélő kor­mányt „jobb belátásra14 bírja; s megjelent 1 az „első44 és reméljük, egyben utolsó Scotus Yiator, aki meglepetéssel konstatálja, hogy semmi sem uj a nap alatt! Hát ezek még csak az első fecskék és nem is csinálnak : mindjárt nyarat; — de fecskék és — meg- ] jelentek. i Az egység és vezetés hiánya , A szlovenszkói magyar politikának a | már vázolt bajokon kívül még egy nagy hi- ! bája volt és fájdalom, részben még ma is ’ van: a különböző pártokat összefogó egységes ‘ és célirányos vezetés hiánya. Tömérdek idő és energia ment vészén- ‘ dőbe azoknak a súrlódásoknak elsimnásá- ‘ val, amelyek a pártok közt minduntalan föl- 1 merültek. Oka ennek túlnyomó részben a pártfenség fikciójának egyes oldalról állan­dóan történt, szinte beteges elötérbeállitása, részben talán hatalmi vágyból és féltékeny­ségből is, de minden körülmények közt tel­jes negligálásával annak az elvnek, hogy a , párt sohasem lehet öncél, csak eszköz egy magasabb cél érdekében, amely nem más, mint a pártunkban képviselt, őslakosságnak ! és annak a nemzetnek java és boldogulása, amelyhez tartoznak. Ez az a pozitívum, amit minden pártnak szem előtt kell tartani és megvalósítására törekedni kell. A pártprog­ram, mint elvont dolog, gyakorlati jelentő- I séggel nem bir, mert adott viszonyaink közt ; belátható időn belül az őslakos ellenzéki pártok egyike sem fog azon helyzetbe jönni, ; hogy ezen programpontok megvalósítására | alkalma nyilnék. j Ennek a helyzetnek fölismerése Indi- . tóttá volt a sors által körünkből oly várat- < lanul kiragadott puritán vezérünket, Petro- , galli Oszkárt annak folytonos propagálá­sára, hogy érintetlenül hagyva a pártok esz­mei céljait és önállóságát: a gyakorlati és taktikai együttműködés zavartalan és sike­res biztosítására egy a pártokból alakított, ; de bizonyos tekintetben azok fölött álló I szervezetet kreáljanak. Sok bizalmatlanság, < sok ellenszenv, sok sikertelen kísérletezés, i de szívós kitartás után az érsekujvári 1 egyezmény létrehozásával végre elérte a ' célját. Az ő tragédiája és a mi végzetünk. i hogy alkotásának életbeléptét meg nem ér­hette. De hátrahagyta reánk, mint politikai örökséget és törpe epigonok lennénk, ha ehhez nem ragaszkodnánk. Az utolsó hetekben voltak talán politi­kai momentumok, amelyek azon egyezmény gyakorlati jelentőségét látszólag kérdésessé tették. De a csak órákkal ezelőtti tisztulási folyamat kimenetele kétségtelenné tette, hogy a jövőben immárt sem párt, sem párt­vezér nem fog akadni, aki ne hátsó gondolat nélkül és a legteljesebb lojalitással szolgálná azt a pártok fölött álló magasabb célt, ame­lyet a magyarság érdekében megvalósítani ez az egyezmény föladatául tűzött. Aki annyi balszerencse £özt és oly sok viszály után ehhez nyúlni mer; aki vissza­fejleszteni, vagy éppen megszüntetni akarja; aki Herostratus szerepére vágják, azt a ve­lünk érző őslakosság vétója fogja megállí­tani és ha kell: kiközösíteni. És most visszatérek oda, ahonan kiin­dultam. Az ellenzéki pártok feladatai Amilyen mértékben elitélem a nyilt erő­szak és az alattomos „tyukszemrehágás44 politikáját, amelyet velünk szemben alkal­maznak — épp úgy nem tudnám helyeselni „a minden kákán csomót kereső44 ellenzéki politikát sem. A mi föladatunk jelenleg más nem lehet, mint minden sérelemre, minden igazságtalanságra és jogtalanságra, amely velünk történik, minden rendelkezésünkre álló helyen, fórumon és módon reámutatni és orvoslását kérni. Ha majd a megértés szelleme felülről kezd utat törni magának, akkor lehet szó annak esetleges megvalósí­tásáról. Aki azonban a jelen körülmények közt a mi sorainkban reálpoütikáról beszél, az vagy alvajáró — vagy nagyon is ^reális talajon mozog. Ezek volnának nagy vonásokban azon irányelvek, amelyek elnöki minőségemben vezetni fognak. Ezek mellett sértetlenül áll eddigi húszéves közéleti pályám három ve­zércsillaga: a becsület, az önzetlenség és a magyar mivoltomhoz való törhetetlen ra­gaszkodás. Ha gondoljátok, hogy ezzel hasz­nára lehetek az ügynek, biztositlak, hogy amig helyemen vagyok, a legjobb szándék­kal és a legtisztább odaadással fogom el­látni tisztemet úgy, amint annak elfogadá­sakor jeleztem: de csak addik, amig arra alkalmasabb és méltóbb egyént találunk. Azzal a kívánsággal, hogy munkánkat Isten áldása kisérje és siker koronázza, szí­vélyesen üdvözlöm a megjelenteket és az ülést ezennel megnyitom. Beszéde végén kegyek te s szavakkal pa- rentálta el a kassaiak elhunyt fő pásztorát, Fischer-Colbrie megyéspüspököt. Bittó Dénes beszéde általános tetszést váltott ki. Ezután az egységes párt tervével és a keresztényszocialista párt május 16-iki hatá­rozatéval foglalkozott a vezérlőbizottság s vita után úgy határozott, hogy az álláspon­tok összeegyeztetése céljából 8 tagú bizott­ságot küld ki s ez a bizottság munkájáról részletes jelentést fog tenni a legközelebbi ülésen. . A nyolctagú bizottság tagjaiul megvá­lasztották Bittó Dénes dr-t, Körmendy-Ékes Lajos dr.-t, Jabloniczky János dr.-t, Petra- sek Ágostont. Szentivény Józsefet Szilassy Bélát, Korláth Endre dr.-t és Tarján Ödönt. Ez a bizottság fogja megtárgyalni a pártok közötti együttműködés módozatait a válasz­tásokra vonatkozóan és aktiválni fogja a vezérlőbizottság legutóbbi ülésén megneve­zett választási bizottságokat is. Az ülést Szilassy Béla helyettes elnök zárta be. „Addig fesüük m iriieS a falra, amíg meg nem jelenik" A válság még egyre tart — Hivatalnokkormány van előtérben Prága, május 18. A koalíció- és a kormányválság még egyre tart s amint a mai helyzetből is meg­állapíthatjuk, egyhamar nem is fog javulni. A minisztertanácsot szombaton este az uto1- só pillanatban ad hoc mégis összehívták. Et­től a minisztertanácstól várták politikai kö­rökben, egész héten át az agrárvám kérdé­sének végleges elintézését és a koaLció vál­ságának jobb, vagy balfelé való eltolódását. A kormánynak tanácskozása a „Lidové No- viny44 szerint órák hosszat tartott. Hivatalos komünrkét azonban a tanácsko­zásról nem adtak ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy az agrárvám kérdését még most sem rendez­ték, hanem a szociális biztosítás végrehajtá­sának sürgősségéről folyt a tanácskozás, mert Svehla miniszterelnök a szociáldemo­kratákat ezzel a kérdéssel és ennek a kér­désnek a sürgős elintézésével akarja lesze­relni. Az agrárvám javaslatát a szakminiszte­reknek adtak vissza, hogy azok a mai hely­zetnek megfelelő korrektúrákat rajta elvé­gezzék. A Národni Osvobozeni újabb kom­plikációkat lát abban, hogy a minisztertanács az agrárvám kérdését, szombati ülésén ren­deleti utón nem hajtotta végre. Sőt azt ál­lítja, hogy a minisztertanács egyáltalában nem ülé­sezett. Svehla a koalíció szombat délutáni ta­nácskozásai után kénytelen volt eredeti ter­vét megváltoztatni, mert újabban meggyőző­dött arról, hogy az agrárvám megszavazá­sával a kormányválság még sokkal komo­lyabb méreteket ölthetne, bebizonyosodott ugyanis, hogy nemcsak jelentéktelen kor­mányrekonstrukcióra kerülne a sor, hanem a miniszteri tárcák fele üresen maradna, úgy hogy a kormány kénytelen volna lemondani. A helyzetet ugyanis a cseh nemzeti szo­cialisták újabb fellépése komplikálta az ál­tal, bog azok a szocaldemokraták erélyes felléné-e után nem maradhatnak meg a kor­Hiányban, mivel ez a szociáldemokraták mal­mára hajtaná a vizet és a közelgő választá­soknál a nemzeti szocialisták rovására meg­erősödnének a szociáldemokraták. Svehla a Nár. Osvob. értesülése szerint már beleegyezne abba is, hogy az agrár­vámnál a búza ára 175 korona legyen. Az agráriusok azonban elfogadhatatlannak tart­ják a szocialisták 160 koronás alapárát. Sőt, a szociáldemokrata miniszterek a párt végre­hajtó bizottságának határozata folytán még akkor is kénytelenek volnának a kormány­ból kilépni, hogyha a búza árát 140 koroná­ban állapítanák meg. A miniszterek lemondásával egészen uj helyzet alakulna ki, mert hiszen az uj kor­mányba csakis úgy léphetnének be, ha a v szocialista pártok újabb feltételeit elfogadná a koalíció. Ennek az uj válságnak az elinté­zése hosszabb időt igényelne s ha a szociáldemokratákkal nem sikerülne a megegyezés s a koalíció egy kisebbségi kormánnyal nem tudná eredeti program-t ját végrehajtani, úgy nem marad más hát-* ra, mint a kormányzást ideiglenesen szak­emberekre bízni, vagyis egy hivatalnok­kormányt kinevezni. A nemzeti demokrata Národni Listy vasárnapi számában Viktor Dyk két ve­szélyről ir. A többi között azt mondja, hogy addig festjük az ördögöt a falra, mig meg nem jelenik. Hogyha a koalíció válsága a pártok napi / kenyere lesz, úgy nincs kizárva az, hogy,3 egyik-másikok katasztrofális lesz éppen abban ' a pillanatban, amikor a közvéleményben az a hit lesz elterjedve, hogy teljesen ártatlan játékról van szó. A koalíció válsága felemészt sok erőt és energiát, amelyet más fontos kérdésekre le­hetne felhasználni. Az idő múlik, a választá­sok ideje közeledik s maholnap azt mondhat­juk, hogy már minden késő! Az uj választá­sokba belemenni anélkül, hogy a koalíció ’ eredeti programját végre nem hajtotta, any- nyit jelent, hogy ajtót nyitunk sok és nagyon kellemetlen lehetőségeknek: senki sem fogja tudni az uj parlament és a jövő kormány összeállítását. Dyk végül is felszólítja a nemzeti de­mokrata pártot, hogy eddigi közvetítő sze­repét adja fel s lépjen aktivitásba, még most, a miikor nem késő! A Ctské Slovo, amely néhány nappal azelőtt azt irta, hogy nem koalíciós vakság-. < ról, hanem kormányválságról van szó, . va­sárnapi vezércikkében már a bizalom vál­ságáról ír. Szerinte nem az agrárvám kérn dése okozza a mai káoszt, hanem főképpe|_ a bizalom válsága, amely nemcsak CsehszlojJ.' vákiában van meg, hanem egész Európá^. bán. Három évig küzdünk már Csehszkí^ vákiában — Írja a C. S. — a bizalomugs_ eme válságával, egymásra hárítjuk a feleim séget s egymásnak mondjuk meg, hogy teljesítettük azt, amit megígértünk. Végüín.jut_ jelenti, hogy a közéletben érvényre kell ku­tatni a bizalmat, éppen úgy, mint a magáig életben. Ha két polgár egymásnak megigÁ^ valamit, úgy annak betartását is kötelessé güknek tartják. Nem kellene tehát ennek erkölcsi felfogásnak érvényt szerezni a polf- tikai pártok között és a kormány meg a nép! között is? m Szerda: RÉDEY TIVADAR: Mécs László ui ver­seskönyve. Csütörtök: SOMLYÓ ZOLTÁN: Májusi szél csak lengedez. (Vers.) — LAJOS KÁROLY: Anya- sziv. Szombat: ERDÖDY MIHÁLY: Miss Daisy. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Borkóstolás. (Vers.) — FALU TAMÁS: Tavaszi rét. (Vers.) —■ TERSÁNSZKY J. JENŐ: A vándor. Egyesül ^ Árva, elhagyott, Árva világban Árva, elhagyott Ország magában. Árva, elhagyott, Árva országban Árva, elhagyott Ember magában. Zord, árva ember Elszánt-keményen, Hős szívvel jár a Teremtés iszonyú Ös sűrűjében. Boross Sándor. * A költőnek most megjelent „Árvaság" cimti verseskötetéből. ^ Egy asszony, ki tisztességes volt — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Jakobovits Sándor. Volt egyszer egy iró, aki a tisztességes Asszonyról akart Írni, leült az asztalhoz s gondolkozni kezdett. Erősen gondolkodott, mert Írni akart s az irás nehezen ment, kis­sé már kiirta magát s túl volt azon, hogy uj meglátásokkal nézze a dolgokat. Szokása szerint belekapaszkodott az Asszonyba és e köré vonultatta fel alakjait. Az Asszony volt a mindég kiapadhatatlan téma. Most is egy asszonytipust válogatott gondolatában, egyik asszonykép a másik után akadozott meg benne, szinte filmszerűen gondolat per­gette le őket és egyiknél sem tudott megáll­ni, mind kopott volt. Egyszer csak meg­akadt az egyik gondolatképnél, kesernyés gúnnyal húzta el a száját, papir felé hajolt és összehúzott szemekkel leírta a címet... Egy asszony, aki tisztességes volt . . . s mikor gondolatát maga előtt látta leírva, hangosan felkacagott, örült uj gondolatának, hisz ezideig még eszébe sem jutott, hogy ilyesmit is lehessen az Asszonyról Írni. Ki­tűnő és nem mindennapi témának találta ezt az egészen uj megvilágítást. Nagy nekilen­düléssel akart kezdeni irni s megdöbbenve ijedt rá, hogy az irás nem megy, kissé fur­csába, hogy egy ilyen kis témán gondolkod­nia kelljen . . . Felrakta a címre az ékeze­teket és lassan mégis csak elkezdte az írást... „Az Asszony tisztességes és fiatal volt. Húsz éves korában ment férjhez egy kereskedelmi utazóhoz és nászutra is magukkal vitték a mintakollekciót. Talán fordítva is volt. Miután az ifjú férjnek úgyis utaznia kellett, elvitte a nőt is magával. Később csak mindén vasárnap találkoztak, ilyenkor jól ebé­deltek, elmentek a kávéházba egy ha­bos kávét inni, kiolvastak mindé ké­pes újságot, estére pedig egyik operett- szinház első emeletén ülitek. Színház után haza mentek, lefekvés előtt a férje bomlolíon csókolta és elaludt, mert hát hajnalba ismét utaznia kellett. Az asz- szony, ki szép volt és szőke, hétfőn is­mét egyedül maradt és elővette goblein- munkáját, melyre JSzent György a sár­kánnyal volt mintázva . . . az iró tolla megakadt és nem tudott tovább irni. Nem tudta az eseményt tovább képzel­ni, nem á 11a elég érdekesnek s nem hitte, hogy ilyen nő is lehet. Kissé rezignáltan át­húzta az egészet, csak a címet hagyta meg, mert csakis erről .kart irni. Görcsösen ra­gaszkodott gondolatához és mind^.iáron a Mszteséges asszonyról akart irni s a régi cím alá újból elkezdte Az asszony tisztességes volt, nagy fekete szemei tisztán csillantak ki üde arcából és nyugodtan ült a ligeti tóparti pádon. Tavasz volt, messziről a vurstli zenéje muzsikált át a távolság által meg­finomulva a langyos levegőn. Az asz­szony a napba nézett és gondolkodón Eszébe jutott férje, ki most a banF pa_ van s akit nem szeretett. Szemben a ^e_ dón egy elegáns fiatalember forrófliges kintettel nézte. Az asszony tisztessé nyugodt nézéssel nézett rá néha ^ vább gondolkozott elillanva goltság;' g | n ie arra az életre gondolt, amit még^, az kell. A fiatalomba, kiből sugárzi, ak-art Erő és az Élet, hozzá lépett és be_v r^_ mutatkozni. A tisztességes asszon* nézett, felállt és elindult a sétány ■ Az ifjú nem értette . . . szőtte és az iró szintén nem értette. Hiába 5^ a tovább a cselekményt minden iránjm tisztességes Asszony point sehogyse' kijönni. . ítban vo­Athuzta az egeszet, uj variációi _ m.ltatta fel maga előtt az Asszony s0rban és a Nagyvilági nőt, a Feleséget mirrd^ c-,m - mindegyiket oda akarta állítani a cj_* Most már hosszabban elgondoík'LQ^ R toj_ mén és az Asszonyon . . . bemárr lát és elkezdte a cím alá írni . ^ a tisztessé- Volt egyszer egy iró, k‘ ___________ ge . Asszonyról akart írni ■-—1-----------­.._______________________ - ------------­i fijv 1 ■ M. :iann 2713 ezelőtt Dr. Hausir * szajtaíörr .. | : práp ll„ lepiwf 0I- l!S' i

Next

/
Thumbnails
Contents