Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-19 / 112. (855.) szám
Kedd, május 19. jobban respektálják, aktive is közreműködni ' népünk érdekében, — egyébként pedig mindig és mindenütt megragadni minden alkalmat, reámutatni a világ szeme előtt a jogokra, amelyek bennünket papíron illetnek s ; arra a tátongó űrre, amelyet a köztársasági politika e téren gyakorlatban mutat. Tudom, hogy ez nem kecsegtet gyors sikerrel, de láttuk és tapasztaltuk, hogy folytonosan és rendszeresen hangoztatva, még a legalaptalanabb panaszok is mint va- . lóság mennek át idővel a köztudatba. Meny- , nyivel inkább remélhető ez ott, ahol a pa- i nászok jogosságát le nem tagadható tények ( igazolják. A helyzet e téren ma már nem oly vigasztalan, mint volt öt év előtt. Már megjelent az első aktív államférfin, aki a békeszerződések igazságtalanságairól beszél; megjelent az első „szelid nyomás41, ■ amely a kellemetlenkedő Népszövetségi Ligától az alapszabályok jóváhagyásának megtagadásával szabadulni remélő kormányt „jobb belátásra14 bírja; s megjelent 1 az „első44 és reméljük, egyben utolsó Scotus Yiator, aki meglepetéssel konstatálja, hogy semmi sem uj a nap alatt! Hát ezek még csak az első fecskék és nem is csinálnak : mindjárt nyarat; — de fecskék és — meg- ] jelentek. i Az egység és vezetés hiánya , A szlovenszkói magyar politikának a | már vázolt bajokon kívül még egy nagy hi- ! bája volt és fájdalom, részben még ma is ’ van: a különböző pártokat összefogó egységes ‘ és célirányos vezetés hiánya. Tömérdek idő és energia ment vészén- ‘ dőbe azoknak a súrlódásoknak elsimnásá- ‘ val, amelyek a pártok közt minduntalan föl- 1 merültek. Oka ennek túlnyomó részben a pártfenség fikciójának egyes oldalról állandóan történt, szinte beteges elötérbeállitása, részben talán hatalmi vágyból és féltékenységből is, de minden körülmények közt teljes negligálásával annak az elvnek, hogy a , párt sohasem lehet öncél, csak eszköz egy magasabb cél érdekében, amely nem más, mint a pártunkban képviselt, őslakosságnak ! és annak a nemzetnek java és boldogulása, amelyhez tartoznak. Ez az a pozitívum, amit minden pártnak szem előtt kell tartani és megvalósítására törekedni kell. A pártprogram, mint elvont dolog, gyakorlati jelentő- I séggel nem bir, mert adott viszonyaink közt ; belátható időn belül az őslakos ellenzéki pártok egyike sem fog azon helyzetbe jönni, ; hogy ezen programpontok megvalósítására | alkalma nyilnék. j Ennek a helyzetnek fölismerése Indi- . tóttá volt a sors által körünkből oly várat- < lanul kiragadott puritán vezérünket, Petro- , galli Oszkárt annak folytonos propagálására, hogy érintetlenül hagyva a pártok eszmei céljait és önállóságát: a gyakorlati és taktikai együttműködés zavartalan és sikeres biztosítására egy a pártokból alakított, ; de bizonyos tekintetben azok fölött álló I szervezetet kreáljanak. Sok bizalmatlanság, < sok ellenszenv, sok sikertelen kísérletezés, i de szívós kitartás után az érsekujvári 1 egyezmény létrehozásával végre elérte a ' célját. Az ő tragédiája és a mi végzetünk. i hogy alkotásának életbeléptét meg nem érhette. De hátrahagyta reánk, mint politikai örökséget és törpe epigonok lennénk, ha ehhez nem ragaszkodnánk. Az utolsó hetekben voltak talán politikai momentumok, amelyek azon egyezmény gyakorlati jelentőségét látszólag kérdésessé tették. De a csak órákkal ezelőtti tisztulási folyamat kimenetele kétségtelenné tette, hogy a jövőben immárt sem párt, sem pártvezér nem fog akadni, aki ne hátsó gondolat nélkül és a legteljesebb lojalitással szolgálná azt a pártok fölött álló magasabb célt, amelyet a magyarság érdekében megvalósítani ez az egyezmény föladatául tűzött. Aki annyi balszerencse £özt és oly sok viszály után ehhez nyúlni mer; aki visszafejleszteni, vagy éppen megszüntetni akarja; aki Herostratus szerepére vágják, azt a velünk érző őslakosság vétója fogja megállítani és ha kell: kiközösíteni. És most visszatérek oda, ahonan kiindultam. Az ellenzéki pártok feladatai Amilyen mértékben elitélem a nyilt erőszak és az alattomos „tyukszemrehágás44 politikáját, amelyet velünk szemben alkalmaznak — épp úgy nem tudnám helyeselni „a minden kákán csomót kereső44 ellenzéki politikát sem. A mi föladatunk jelenleg más nem lehet, mint minden sérelemre, minden igazságtalanságra és jogtalanságra, amely velünk történik, minden rendelkezésünkre álló helyen, fórumon és módon reámutatni és orvoslását kérni. Ha majd a megértés szelleme felülről kezd utat törni magának, akkor lehet szó annak esetleges megvalósításáról. Aki azonban a jelen körülmények közt a mi sorainkban reálpoütikáról beszél, az vagy alvajáró — vagy nagyon is ^reális talajon mozog. Ezek volnának nagy vonásokban azon irányelvek, amelyek elnöki minőségemben vezetni fognak. Ezek mellett sértetlenül áll eddigi húszéves közéleti pályám három vezércsillaga: a becsület, az önzetlenség és a magyar mivoltomhoz való törhetetlen ragaszkodás. Ha gondoljátok, hogy ezzel hasznára lehetek az ügynek, biztositlak, hogy amig helyemen vagyok, a legjobb szándékkal és a legtisztább odaadással fogom ellátni tisztemet úgy, amint annak elfogadásakor jeleztem: de csak addik, amig arra alkalmasabb és méltóbb egyént találunk. Azzal a kívánsággal, hogy munkánkat Isten áldása kisérje és siker koronázza, szívélyesen üdvözlöm a megjelenteket és az ülést ezennel megnyitom. Beszéde végén kegyek te s szavakkal pa- rentálta el a kassaiak elhunyt fő pásztorát, Fischer-Colbrie megyéspüspököt. Bittó Dénes beszéde általános tetszést váltott ki. Ezután az egységes párt tervével és a keresztényszocialista párt május 16-iki határozatéval foglalkozott a vezérlőbizottság s vita után úgy határozott, hogy az álláspontok összeegyeztetése céljából 8 tagú bizottságot küld ki s ez a bizottság munkájáról részletes jelentést fog tenni a legközelebbi ülésen. . A nyolctagú bizottság tagjaiul megválasztották Bittó Dénes dr-t, Körmendy-Ékes Lajos dr.-t, Jabloniczky János dr.-t, Petra- sek Ágostont. Szentivény Józsefet Szilassy Bélát, Korláth Endre dr.-t és Tarján Ödönt. Ez a bizottság fogja megtárgyalni a pártok közötti együttműködés módozatait a választásokra vonatkozóan és aktiválni fogja a vezérlőbizottság legutóbbi ülésén megnevezett választási bizottságokat is. Az ülést Szilassy Béla helyettes elnök zárta be. „Addig fesüük m iriieS a falra, amíg meg nem jelenik" A válság még egyre tart — Hivatalnokkormány van előtérben Prága, május 18. A koalíció- és a kormányválság még egyre tart s amint a mai helyzetből is megállapíthatjuk, egyhamar nem is fog javulni. A minisztertanácsot szombaton este az uto1- só pillanatban ad hoc mégis összehívták. Ettől a minisztertanácstól várták politikai körökben, egész héten át az agrárvám kérdésének végleges elintézését és a koaLció válságának jobb, vagy balfelé való eltolódását. A kormánynak tanácskozása a „Lidové No- viny44 szerint órák hosszat tartott. Hivatalos komünrkét azonban a tanácskozásról nem adtak ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy az agrárvám kérdését még most sem rendezték, hanem a szociális biztosítás végrehajtásának sürgősségéről folyt a tanácskozás, mert Svehla miniszterelnök a szociáldemokratákat ezzel a kérdéssel és ennek a kérdésnek a sürgős elintézésével akarja leszerelni. Az agrárvám javaslatát a szakminisztereknek adtak vissza, hogy azok a mai helyzetnek megfelelő korrektúrákat rajta elvégezzék. A Národni Osvobozeni újabb komplikációkat lát abban, hogy a minisztertanács az agrárvám kérdését, szombati ülésén rendeleti utón nem hajtotta végre. Sőt azt állítja, hogy a minisztertanács egyáltalában nem ülésezett. Svehla a koalíció szombat délutáni tanácskozásai után kénytelen volt eredeti tervét megváltoztatni, mert újabban meggyőződött arról, hogy az agrárvám megszavazásával a kormányválság még sokkal komolyabb méreteket ölthetne, bebizonyosodott ugyanis, hogy nemcsak jelentéktelen kormányrekonstrukcióra kerülne a sor, hanem a miniszteri tárcák fele üresen maradna, úgy hogy a kormány kénytelen volna lemondani. A helyzetet ugyanis a cseh nemzeti szocialisták újabb fellépése komplikálta az által, bog azok a szocaldemokraták erélyes felléné-e után nem maradhatnak meg a korHiányban, mivel ez a szociáldemokraták malmára hajtaná a vizet és a közelgő választásoknál a nemzeti szocialisták rovására megerősödnének a szociáldemokraták. Svehla a Nár. Osvob. értesülése szerint már beleegyezne abba is, hogy az agrárvámnál a búza ára 175 korona legyen. Az agráriusok azonban elfogadhatatlannak tartják a szocialisták 160 koronás alapárát. Sőt, a szociáldemokrata miniszterek a párt végrehajtó bizottságának határozata folytán még akkor is kénytelenek volnának a kormányból kilépni, hogyha a búza árát 140 koronában állapítanák meg. A miniszterek lemondásával egészen uj helyzet alakulna ki, mert hiszen az uj kormányba csakis úgy léphetnének be, ha a v szocialista pártok újabb feltételeit elfogadná a koalíció. Ennek az uj válságnak az elintézése hosszabb időt igényelne s ha a szociáldemokratákkal nem sikerülne a megegyezés s a koalíció egy kisebbségi kormánnyal nem tudná eredeti program-t ját végrehajtani, úgy nem marad más hát-* ra, mint a kormányzást ideiglenesen szakemberekre bízni, vagyis egy hivatalnokkormányt kinevezni. A nemzeti demokrata Národni Listy vasárnapi számában Viktor Dyk két veszélyről ir. A többi között azt mondja, hogy addig festjük az ördögöt a falra, mig meg nem jelenik. Hogyha a koalíció válsága a pártok napi / kenyere lesz, úgy nincs kizárva az, hogy,3 egyik-másikok katasztrofális lesz éppen abban ' a pillanatban, amikor a közvéleményben az a hit lesz elterjedve, hogy teljesen ártatlan játékról van szó. A koalíció válsága felemészt sok erőt és energiát, amelyet más fontos kérdésekre lehetne felhasználni. Az idő múlik, a választások ideje közeledik s maholnap azt mondhatjuk, hogy már minden késő! Az uj választásokba belemenni anélkül, hogy a koalíció ’ eredeti programját végre nem hajtotta, any- nyit jelent, hogy ajtót nyitunk sok és nagyon kellemetlen lehetőségeknek: senki sem fogja tudni az uj parlament és a jövő kormány összeállítását. Dyk végül is felszólítja a nemzeti demokrata pártot, hogy eddigi közvetítő szerepét adja fel s lépjen aktivitásba, még most, a miikor nem késő! A Ctské Slovo, amely néhány nappal azelőtt azt irta, hogy nem koalíciós vakság-. < ról, hanem kormányválságról van szó, . vasárnapi vezércikkében már a bizalom válságáról ír. Szerinte nem az agrárvám kérn dése okozza a mai káoszt, hanem főképpe|_ a bizalom válsága, amely nemcsak CsehszlojJ.' vákiában van meg, hanem egész Európá^. bán. Három évig küzdünk már Csehszkí^ vákiában — Írja a C. S. — a bizalomugs_ eme válságával, egymásra hárítjuk a feleim séget s egymásnak mondjuk meg, hogy teljesítettük azt, amit megígértünk. Végüín.jut_ jelenti, hogy a közéletben érvényre kell kutatni a bizalmat, éppen úgy, mint a magáig életben. Ha két polgár egymásnak megigÁ^ valamit, úgy annak betartását is kötelessé güknek tartják. Nem kellene tehát ennek erkölcsi felfogásnak érvényt szerezni a polf- tikai pártok között és a kormány meg a nép! között is? m Szerda: RÉDEY TIVADAR: Mécs László ui verseskönyve. Csütörtök: SOMLYÓ ZOLTÁN: Májusi szél csak lengedez. (Vers.) — LAJOS KÁROLY: Anya- sziv. Szombat: ERDÖDY MIHÁLY: Miss Daisy. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Borkóstolás. (Vers.) — FALU TAMÁS: Tavaszi rét. (Vers.) —■ TERSÁNSZKY J. JENŐ: A vándor. Egyesül ^ Árva, elhagyott, Árva világban Árva, elhagyott Ország magában. Árva, elhagyott, Árva országban Árva, elhagyott Ember magában. Zord, árva ember Elszánt-keményen, Hős szívvel jár a Teremtés iszonyú Ös sűrűjében. Boross Sándor. * A költőnek most megjelent „Árvaság" cimti verseskötetéből. ^ Egy asszony, ki tisztességes volt — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Jakobovits Sándor. Volt egyszer egy iró, aki a tisztességes Asszonyról akart Írni, leült az asztalhoz s gondolkozni kezdett. Erősen gondolkodott, mert Írni akart s az irás nehezen ment, kissé már kiirta magát s túl volt azon, hogy uj meglátásokkal nézze a dolgokat. Szokása szerint belekapaszkodott az Asszonyba és e köré vonultatta fel alakjait. Az Asszony volt a mindég kiapadhatatlan téma. Most is egy asszonytipust válogatott gondolatában, egyik asszonykép a másik után akadozott meg benne, szinte filmszerűen gondolat pergette le őket és egyiknél sem tudott megállni, mind kopott volt. Egyszer csak megakadt az egyik gondolatképnél, kesernyés gúnnyal húzta el a száját, papir felé hajolt és összehúzott szemekkel leírta a címet... Egy asszony, aki tisztességes volt . . . s mikor gondolatát maga előtt látta leírva, hangosan felkacagott, örült uj gondolatának, hisz ezideig még eszébe sem jutott, hogy ilyesmit is lehessen az Asszonyról Írni. Kitűnő és nem mindennapi témának találta ezt az egészen uj megvilágítást. Nagy nekilendüléssel akart kezdeni irni s megdöbbenve ijedt rá, hogy az irás nem megy, kissé furcsába, hogy egy ilyen kis témán gondolkodnia kelljen . . . Felrakta a címre az ékezeteket és lassan mégis csak elkezdte az írást... „Az Asszony tisztességes és fiatal volt. Húsz éves korában ment férjhez egy kereskedelmi utazóhoz és nászutra is magukkal vitték a mintakollekciót. Talán fordítva is volt. Miután az ifjú férjnek úgyis utaznia kellett, elvitte a nőt is magával. Később csak mindén vasárnap találkoztak, ilyenkor jól ebédeltek, elmentek a kávéházba egy habos kávét inni, kiolvastak mindé képes újságot, estére pedig egyik operett- szinház első emeletén ülitek. Színház után haza mentek, lefekvés előtt a férje bomlolíon csókolta és elaludt, mert hát hajnalba ismét utaznia kellett. Az asz- szony, ki szép volt és szőke, hétfőn ismét egyedül maradt és elővette goblein- munkáját, melyre JSzent György a sárkánnyal volt mintázva . . . az iró tolla megakadt és nem tudott tovább irni. Nem tudta az eseményt tovább képzelni, nem á 11a elég érdekesnek s nem hitte, hogy ilyen nő is lehet. Kissé rezignáltan áthúzta az egészet, csak a címet hagyta meg, mert csakis erről .kart irni. Görcsösen ragaszkodott gondolatához és mind^.iáron a Mszteséges asszonyról akart irni s a régi cím alá újból elkezdte Az asszony tisztességes volt, nagy fekete szemei tisztán csillantak ki üde arcából és nyugodtan ült a ligeti tóparti pádon. Tavasz volt, messziről a vurstli zenéje muzsikált át a távolság által megfinomulva a langyos levegőn. Az aszszony a napba nézett és gondolkodón Eszébe jutott férje, ki most a banF pa_ van s akit nem szeretett. Szemben a ^e_ dón egy elegáns fiatalember forrófliges kintettel nézte. Az asszony tisztessé nyugodt nézéssel nézett rá néha ^ vább gondolkozott elillanva goltság;' g | n ie arra az életre gondolt, amit még^, az kell. A fiatalomba, kiből sugárzi, ak-art Erő és az Élet, hozzá lépett és be_v r^_ mutatkozni. A tisztességes asszon* nézett, felállt és elindult a sétány ■ Az ifjú nem értette . . . szőtte és az iró szintén nem értette. Hiába 5^ a tovább a cselekményt minden iránjm tisztességes Asszony point sehogyse' kijönni. . ítban voAthuzta az egeszet, uj variációi _ m.ltatta fel maga előtt az Asszony s0rban és a Nagyvilági nőt, a Feleséget mirrd^ c-,m - mindegyiket oda akarta állítani a cj_* Most már hosszabban elgondoík'LQ^ R toj_ mén és az Asszonyon . . . bemárr lát és elkezdte a cím alá írni . ^ a tisztessé- Volt egyszer egy iró, k‘ ___________ ge . Asszonyról akart írni ■-—1-----------.._______________________ - ------------i fijv 1 ■ M. :iann 2713 ezelőtt Dr. Hausir * szajtaíörr .. | : práp ll„ lepiwf 0I- l!S' i
