Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-17 / 111. (854.) szám
Vasárnap, május 17. 3 A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: SchöpHIn Aladár MAflYAB ÍUI Budapest, május 16. Furcsa kis problémák vetődnek fel a mai világban. Nem nagyon fontosak, de érdeklik, sőt izgatják az embereket, a komoly, nagy dolgok mellett némi szórakozást nyújtanak nekik és akármilyen kicsinyek, van a hátterükben valami, ami rávilágít a korunk gondolkodásmódjára. Párisban például nagy vita tárgya a kieptománia kérdése. Egy francia orvosi előkelőség előadást tartott, amelyben azt akarta bizonyítani, hogy a kieptománia, mint valódi betegség, nincsen, csak az orvosok találták ki, hogy gazdag és előkelő emberek — kivált hölgyek — apró tolvaj- iásait mentesítsék a büntető törvény szigora alól. Egy előkelő hölgy bemegy a nagy áruházba, válogat mindenféle holmik között s közben elcsen egy darab csipkét, vagy selymet, egy cifra csattot. Rajtacsipik- Ha toprongyos munkásasszony volna, rendőr kezére adnák és börtönbe jutna. De mert úri dáma, orvos kezére kerül, megállapítják a diagnózist: kleptomániás és ezzel rendben van a dolog, legfeljebb szanatóriumba kerül pár hétre. A kieptománia kitalálása tehát csak arra jó, hogy jogokat teremtsen a gazdag és előkelő emberek enyves keze számára s ezzel hozzájáruljon a társadalmi egyenlőtlenséghez, sőt rést üssön a törvény előtti egyenlőség alapvető jogán is. Ez az argumentálás szemmelláthatóan szocialista eszmemeneten alapul. Érthető, ha az alsóbb társadalmi osztályok emberei, ha azt látják, hogy a náluk amúgy is kedvezőbb helyzetben élők büntetlenül maradnak olyan esetekben, amikor őket teljes szigorral sújtja a törvény, ezen felháborodnak és irigységgel telnek el. Hogy van-e tényleges kieptománia, vagy csakugyan csak az orvosok találták ki, azt az orvosi tudománynak keli eldöntenie. A laikus szemében döntő az a kérdés: vájjon elő szokott-e fordulni, hogy az alsó vagy legalsóbb társadalmi osztályok tagjainál is állapítanak meg kleptomániát? Elő szokott-e fordulni, hogy az orvos megfogja a biró kezét, aki el akar ítélni lopásért egy napszámos- asszonyt: vigyázz, ez az asszony nem tolvaj, hanem beteg, nem börtönbe való, hanem kórházba. Ha igen, altkor a francia orvos egész argumentációja megdől. Ha nem, akkor csakugyan gyanús az egész kleptománia-ügy. Hátra van azonban egy különös lélektani kérdés. Ismert dolog, hogy a nagy áruházakban, ahol többnyire a jobb anyagi helyzetben levők szoktak vásárolni, csakugyan gyakran lppnak. Többnyire apróságokat. És majdnem mindig mők. Jó társaságbeli hölgyek, akik a lopott holmikat könnyű szerrel meg is tudnák venni. Ezekre nem minden esetben lehet rámondani, hogy kleptomáiriásak. Mért lopnák mégis? Mi a magyarázata fölöslegesen enyves kezüknek? Alighanem az, hogy a nőkben több marad meg a gyermekből, mint a férfiakban. Gyermekeknél igen gyakori, hogy a magántulajdon érzése nem idegződött beléjük teljesen s ha valamit, ami nem az övék, megkívánnak, hát el Is csenik. A sóvárgásuk oly nagy, hogy nem bírnak vele. Valószínűnek tartom, hogy sok nőben ez a gyermeki vonás marad meg a felnőtt korban is. * Való-e egy szocialista vezérnek vasait nadrágban járni? Ez nem vicc csupán. Angolországban komolyan tárgyalják a munkáspártban. Ram- say Macdonald panaszolta, hogy őt megrótták a hívei a vasalt nadrágja miatt. Mondhatta volna erre a volt miniszterelnök, hogy a szocializmus egyik úttörője, Ferdínand Lassalle nagyon elegáns ember volt, finom ruhában, aranygombos pálcával a kezében jelent meg a népgyüléseken és mégis Marx után ő volt a szocialista eszmének legnagyobb apostola. De ha mondta volna is, ezzel aligha győzte volna meg ócsárlótt. Az emberekben van valami furcsa egyenruhaösztön, a ruhában nemcsak a test takaróját látják, hanem valami szimbólumot is, a társadalmi hovatartozás szimbólumát. A munkásember szemében a vasalt nadrág az uriasság szimbóluma s ezért nem jó szemmel látja, ha az elvtársa, pláne vezére él vele. Az elhanyagolt öltözet nem jelent számára okvetlenül jó szocialistát, de az elegáns ruha kétséget támaszt benne viselőjének jó szocialista volta ellen. Nem szereti, ha a szocialista vezér külsőben megkülönbözteti magát a munkások tömegétől. Ez így van feljebb is. A közép- osztálybeli emberek közül is sokan megszólják, ha valamely kollégájuk mágnásos ruhában, monoklival a szemén jár. Engem diákkoromban fejbe vertek a fiuk, mert kemény kalapban jöttem az iskolába. Olyan ez, mint mikor a madarak kiverik maguk közül azt a madarat, melynek más a tolla, mint az övék. Agyonverték és kirabolták a merényi póstakocsist Igló, május 16. (Szlovenszói szerkesztőnk telefon jelentése-) Szenzációs rablógyilkosság tartja izgalomban Iglót és környékét. Tegnap délelőtt a Gretlibánya közelében meggyilkolva találták Bacsa Valent merényi postakocsist. A kocsis a merényi posával a kora délelőtti órákban indult Iglóról Merénybe s a Gretli bánya közelében ismeretlen tettesek megtámadták és agyon verték. A kocsinlévő lezárt ládát feltörték, a postát tartalmazó két zsákot felbontották és a zsákokban lévő 1600 Ke. készpénzt elrabolták. A tettesek minden bizonnyal azt hitték, hogy a posta a munkások kifizetésére szolgáló nagyobb összeget visz magával és ezért követték el a rablógyilkossági merényletet. Ezt a nagyobbösszegti pénzt 30.000 koronát a posta az előző nap szállította Iglóról Merényre. Borzalmas tettük elkövetése után a postakocsis hulláját behurcolták az erdőbe és egy bokor alá helyezték. Az estet egy Ócskái Adelfina nevti cselédleány fedezte fel, aki gyalog jött Hnyilecről Iglópusztára. A helyszínen megejtett rendőr- orvosi vizsgálat megállapította, hogy a holttesten kilenc rögtöni haláltokozó súlyos seb van, valamennyi a koponya tájékán. A merénylők valószinüleg fokossal verték agyon a postakocsist. A merénylet színhelyén egy három darabba tört alumínium bo- xert találtak. Az iglói csendőrség megindította a nyomozást és Szepesszombátból rendőrkutyáikat kért, a nyomozás azonban eddig nem vezetett eredményre. RvavaoQBBs&aBaRsesBBasBBtsci&aaaaR SorsMektí mindenki csuk 2671 Oaiieriü és Tsi üiiiliiiiiUia mi, BPM2SLMÜ. ftadnlCltá 03. Telefon léi, 2692 és 2693. c* ^ w -s ** «•? y? m xq r» ** cg m tsx ^ Cjfc 3Ü r? IC * 33 waMEsaES—ainHwyngiTaprriB— \ nemet diplomácia mankában Stresemann újabb ajánlata, mellyel Csehszlovákia és Lengyelország összhangját akarja megbontani — A keleti határok garantálása Ausztria csatlakozása fejében — A lefegyverkezési jegyzék Páris, május 16. A hirtelen nyárra fordult idő egyetlen politikai problémája a német garanciatervezetre adandó válasz és az a jegyzék, melyet a leszerelés kérdésében kell n birodalomhoz intézni. Napról napra jönnek az ellentétes hírek az angol és a francia kormányok álláspontjáról és a közvélemény érdeklődéssel várja az egybehívandó biztonsági konferenciát, mely a jelek szerint már a közeljövőben valószínűen össze fog ülni. A szövetséges lefegyverzési jegyzék már elkészült. Francia hivatalos körökben úgy tudják, hogy két részből fog állni, még pedig egy technikai tabellarisztikus összefoglalásból és egy kisérőiratból. Az első rész, amely a Versailles! katonai bizottság jelentésén alapszik egyszerűen a puszta tényeket tartalmazza és kommentár nélkül mutatja ki mennyiben vétett Németország a lefegy’, ..zés ellen. Ebben a tekintetben a szövetségesek már megegyeztek és egyáltalában nincs akadálya annak, hogy a jegyzék már a következő héten Berlinbe kerüljön. Ekkor fogják nyilvánosságra is hozni. Újból kinyilvánítják ma a hivatalos körök, hogy komoly ellentétek nincsenek a francia és az angol álláspont között. Csak arra kell vigyázni, hogy ez a kisérő levél elővigyázatos legyen és ne adjon okot az interpretáció különbözőségére. Definitiv információra még nem lehet szert tenni, mert Chamberlain a részleteket még nem tanulmányozta át kelő pontossággal. A garanciatervezet kérdésében adandó francia válaszról bizonyos körökben az a felfogás, hogy Franciaország nem hajlandó a versaillesi szerződés egyik részének megerősítéséért a szerződés másik részét föláldozni. A Petit Párisién olasz források nyomán egy hirt közöl, mely szerint Németország csak a francia válasz átnyujtá- sára vár, hogy garanciaszerződés) ajánlatát egy újabb ponttal kiegészítse melyben Németország határozottan biztosítja Lengyelország és Csehszlovákia mai határait is. Ugyanekkor kérni fogja Németország, hogy a szövetségesek egyezzenek bele Ausztria Németországhoz való csatolásába. A francia lap ezt a híradást kísérleti halomiak mondja, mert Németország így akarja a szövetségesek véleményét megosztani. Az uj javaslattal Lengyel- országot akarja Csehszlovákiától elválasztani. Lengyelországnak ugyanis nem érdeke, hogy megakadályozza Ausztria csatlakozását és így szívesen bele megy ebbe, fű feltételül megkapja saját határainak végérvényes garanciáját. A lap azonban valószínűnek veszi, hogy Benes és Skr- zynski ezt a lehetőséget átlátták és megtárgyalták már. Megegyezésük is valószínűnek vehető, mert aligha meri egyetlen szövetséges hatalom is a versaillesi békeszerződés akár csak legkisebb részét megtámadni, mert az egész függ a részektől. A francia vélemény szerint Ausztria problémájának megoldása nem a csatlakozási gondolatban, hanem az ország gazdasági és pénzügyi újjáépítésében van, úgy mint azt Prága tervezi és ahogy Genf keresztül fogja vinni. Prágai szalagomban J íulányosan szerezheti be a legüivaiosabb §s I Bánsasa CS00Í I DiőkoM ős hivalainokoknak árengedmény. Elllnacr í% társa ] Prága ll., JungioaHova tr. 1 mim Biunione Mriatíca. barátomhoz. Én még a régi jó cimborád vagyok ma is. Nem tudom, te is az vagy-e még? . . . — Hát hogyne, Pistám, hogy is kérdezhetsz ilyet? — Hogy azóta a íéiesztendő óta, amióta az- a csapás ért, hogy . . . hisz tuc1 . . . hogy Magdus otthagyott, hogy azóta nem kerestelek, hidd el, nem a barátság hiánya, hanem azóta szinte nem is élek — mond . csöndesen Kollár Pista és időnként rányomta két ujját lüktető halántékára — magamba járkálok az utcákon, vagy otthon üld- ,é!:k egyedül; de most már el kellett jönnöm hozzád, hisz te érthetsz meg engem legjobban... — Persze, persze . . . hm, hm ... — felelte zavartan Bodzás. — Nézd, mi leüt belőlem! — folytat.a szakadozottan, a régi barát - árnyéka önmagámnak, lelki-testi nyomorék . . . Úgy jött az akkor rám, mint a kék égből lecsapó villám. Hisz talán hallottad? . . . — Igen, valamit hallottam. Vala i k.j varrólányról volt szó, hogyis mondjam, akivel viszonyt kezdtcl . . . — Na látod: ez az! Még te is! Te, aki legjobban ismersz és legjobban tudod, mennyire imádtam a feleségemet. Hát még te is elhitted. Hogy vau az, hogv még egy férfi is elhisz ilyet a barátjáról! — mondta tépődve, szemeit a padlóra szögezve Pista. — Hallgass ide, ennyi volt az egész: a feleségem egy kiss varrólányt hozott a 1 ázbj., ott varrt nálunk vagy egy hétig. Csinc - kis szőke lányka volt. Egy ízbe , cbódkőzben, a feleségem épp kint volt valahol, nem tudom: a konyhában-e, — a leánynak valami belé- esik a szemébe. Fölszisszen, sűrűén köny- nyezni kezd u szeme, én pedig rögtön előrántom tiszta zsebkendőmet, megsodrom az egyik sarkát, kezembe fogom a lány fejét és kiszedem a szeméből azt a valamit, ami beleesett. És ebben a pillanatban belén - fclc—w m. Ott, i ■: be mondta, hogy öleltem, csókoltam a lámül r lányt nyomban kifizette és elkergette és még a délután maga is elment. Otthagyott. Te, M..gdus emlékére, az életemre esküszöm, hogy ez az igazság! — Hát ... én elhiszem ... — uk *. izegv mozogva a helyén PMzás — de - leséged nem hitte el. És ez a fontos. Az asz- szonyok nehezen hiszik el *z ilyet . . . — Látom, öregem, bog* te se hiszed No, de nem baj. Másról van szó! — kezdte, mélyet sóhajtva Kollár — itt most másról van szó. Mielőtt a végsőre szánnám el magamat . . . — Hát annyira szereted? — kérdezte, szinte fojtottan halk hangon Bodzás — még mindig? És dacára annak, hogy otthagyott? Kollár felelni akar, de szó, melyet ki akart mondani, csukló zokogássá lett . . . És ebben a pillanatban, mintha valahonnan, az egyik sarokból, vagy a padló alól kis rekedt sikoly szaladt volna ki. Zavartan egymásra tekintettek. Azután megnyugodtak. Kollár elérzékenyedése gyorsan tovatűnt. — Mielőtt, barátom, a végsőre szánnám el magamat, vallomással tartozom neked. Vallomással tartozom néked, amelyet meg kell értened, éppen, mert a legjobb barátom voltál — mondta szinte szótagoló nyomaték- kai Kollár. Bodzás most már türelmetlenül, nyugtalanul ugyan, de feszült figyelemmel hallgatta. Pista a zsebébe nyúlt. Ideges mozdib volt ez. Egy kis revolvert vett elő és az ölébe helyezte. — Ahá, tehát öngyilkos akarsz lenni... — szólt Bodzás, biztos mozdulattal a kis fegyver után nyúlva; — szamárság! — Szó sincs róla — válaszolta nyugodtan a másik és eltolta udvariasan a barát kezét, — csak hallgass meg, mindent elmondok. És most újból felsajdult az előbbi kis rekedt sikoly. Utána csönd. Ezek ketter, ismét egymásra bám - Js. Kollár, kezében a revolverrel, szinte lábujjhegyen, körülment a szobában. Bodzás fel szc.cí-tt volna kelni, elél : állani ... de nem tudott megmozdulni. Fascinálva volt* Kollár újra a helyére ült. — Nem, nem magamat akartam agyonlőni. Valaki mást. Ne haragudj, talán éppen téged . . . Olv-od el ezt .. levelet. Ma kaptam. Csak névtelen levél, — de azért olvasd el! Bodzás kezében reszketett a papír. A névteLu levélbe., ez állt: „ \ felesége a legjobb barátjával csalja. Égi ütt szoktak sétálni dugott utcákon, meg a korzón is. Mami’ Jenki tudja. Hadd tudja meg maga is!“ Kollár mereveu várta a választ. Szóval: meggyanúsítasz! — szólalt meg Bodzás. — Hát, kérlek, igaz, hogy a vek, ó.' d meg: a volt feleségeddel néhányszor kimentünk sétálni Budára. Azt nézem, ehhez jogunk volt! Kollár mély lélekzetet vett: — Aho„„ vesszük, barátom. Néki: igo.i. Ds .ék nem! Te a legjobb barátom vagy. És jól tudod, hogy Magdus e pillanatban még az én nevemet viseli! . . . — Szóval azért jöttél, hogy felelősségi', vonj! — mondta most már gyűlölködő hangon Bodzás. — Nem, nem azért. Hanem, hogy ezt a névtelen levelet megcáfold. — Hiszen cáfolom . . . — Nyj íatékosabb, határozottabb cáfolatra van szükségem! Vagy a legjobb bóratom vagy — vagy nem! Ha nem, ..kkor hazudhatsz. De ha igen, akkor meg kell ereznem a szavaidból, hogy igazat mondasz! Ezt, ne haragudj, egyelőre nem érzem . . . Ebben a pillanatban kitárult a szomsz.’J szoba ajtaja és egy elegáns, feltűnő szépségű bundás hölgy rontott ki hozzájuk: — Nem, Pista, Bodzás em a te legjobb barátod! — mondta határozott hideg hangon Magdus, a Pista felesége. — Ha a legjobb barátod volna, azonnal meg kellett volna mondania, hogy, igenis, sokat járunk együtt, hogy ö az egyetlen, akivel rólad beszélgethetek és hogy „la végre, ho-sz s könyörgései után végre feljöttem hozM, néhány perccel előtted, hogy íiért: ...agam -A :, tudom . . . őrület-e? . . . kábulat? . . t j pillanatnyi elmezavar . . . Rajtad áll, hogy mit gondolsz ... Kollár felkelt a fotelből. Álomlátásnak gondolta az egészet. Mélyen a szemébe akart nézni legjobb barátjának, de az lesütötte előtte a tekintetét. Elmúlt igy egy perc . . . Az asszony a fütött szalonban, bundában biborpiros arccal, de keményen állt ott, mint valami igéző festmény. Még a keztyüje is a kezén volt. Mindezt hirtelen átgondolta Kollár. Aztán hirtelen az asztalon fekvő revolverre pillantott. Zsebre ka. vágni, de nem mert hozzányúlni . . . Félt, hogy mielőtt zsebrevágná, előbb lelő vele valakit ... Az asszony észrevette. Biztos-fölényes mzodulattal a revolver után nyúlt és ezüst-! retiküljébe mély esztette: j — Megengeded? — mondta gyermeki j naivitással az urának. — Nézd, Magdus — szólalt meg nagy- ; nehezen Kollár és kínos izgatott zavarában az asztalon dobolt — mily rettenetes hely-J zetbe jutott itt miattad két férfi ... 1 — Én csak az egyiket sajnálom, — fe-1 lelte üde, lányos hangon az asszony, — azt, aki kettőjük közül a férfibb férfi: téged. — És szégyenlős hízelgéssel az ura karjába kapaszkodva, megindultak kifelé . . . hazafelé..*
