Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-01 / 98. (841.) szám

CFYt&tmjiviuiywfajK&tF f \ Péntek, május H A főldSiivata! elnökségének válsága Prága, április 30. A prágai földhivatal igazgatósági bizott­ságának tegnapi ülésén Laube cseh szocia­lista képviselő, bizottsági tag felolvasta az elnökséghez intézett ama levelét, amelyben a pártja megbízásából lemondott a bizottsági tagságról. Laube, a koalícióhoz tartozó egyik párt képviselője a földhivatal bizottságából való visszavonulását azzal indokolta, hogy a földreform ma egyetlen pártnak, a cseh agrárpártnak a domíniuma és hogy a föld­hivatal sohasem vette figyelembe a cseh szocialista párt kívánságait. A lemondást tartalmazó levél megálla­pítja továbbá, hogy a földreform végrehaj­tása határozottan téves utakra terelődött, olyannyira, hogy a nem menthető tévedése­kért a cseh szocialista párt a jövő nemzedék előtt nem vállalhatja a felelősséget, ezért inkább teljesen visszavonul. A bizottság ezután hosszabb vitát tar­tott eme bejelentésről: ennek során Vyskov- sky dr., a földhivatal elnöke megpróbálta bi­zonyítani azt, hogy a földhivatal a köztársa­ság legpártatianabb, politikától mentes ható­sága. A vita végén Laube képviselő eltávo­zott a bizottságból. Értesüléseink szerint Vyákovsky elnök is távozni készül a föld­hivatal éléről s lemondását az első kedvező pillanatban be­adja. Biztosra vehető, hogy Vyskovsky el­nököt a földhivatal likvidálása már nem ta­lálja a helyén. »♦»♦♦♦♦♦»»»»»»♦»»»< .. Vázsonyiék egyedül Budapest, április 30. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: A poilitikai élet megindulásával is­mét kiújulnak azok az ellentétek, amelyek a radikális blokkot a nemzetgyűlés előtt már- már szétrobbantották. A passzivitásba vo­nult ellenzék igen sokszor állott már a teljes felbomlás előtt, de soha eddig nem volt any- nyira feszült a helyzet, mint most a választó­jogi törvényjavaslat tárgyalásánál. A javas­lat bizottsági tárgyalásain a blokk hozzájá­rulásával rész vett Szilágyi Lajos és Vázso- nyi Vilmos, akik a plénum előtt is* folytatni akarják a harcot. Szilágyi Lajos, a demo­krata pártszövetség részéről okvetlen állja ezt az elhatározását és feltétlenül részt vesz a választójogi javaslatnak parlamenti tár- gyálásában. Csatlakozik hozzá a Ruppert-féle Kossufh-párt is, amely a fővárosi választá­soknál tapasztalt visszaélések és mellőzések miatt fordult szembe Vázsonyival és a szo­ciáldemokratákkal. Egyedül Nagy Vince tartja még a fegyver barátságot, öt ugyan­is minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül je­lölték a demokrata blokk fővárosi listáján, amit Így akar most meghálálni. A szociálde­mokrata párt, amelynek szekere végérvé­nyesen benrekedt a passzivitás kátyújában, nem hajlandó belátni az edd’g folytatott tak­tika bukását és továbbra is ragaszkodik a passzivitás íentartásához. A szociáldemo­krata vezetők annyira megrettentek a párt­juk kebelében mind’nkább érezhető ellenzéki mozgalmaktól, hogy már a mandátumokról való lemondás gon­dolatával is foglalkoznak, csakhogy a párt vezérségét és az ezzel együtt járó, nem megvetendő jövedelmeket megtarthassák. A radikális blokk intézőbi­zottságot péntekre összehívták. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a passzivitás megbukott s a szertehullott radikális blokkot sem Vázsonyi, sem a szociáldemokraták semmiféle mesterkedése nem fogja tudni uj- bó! összekovácsolni. it itcp¥ls€S@liái üiiliis második feléken 111 össze ^ szociáldemokraták ismét riadót fújnak az agrárvámok ellen — Minisztertanács szociál­demokraták nélkül (ipái kiválasztott, szép példányokban száll it £ A NI s P 0 R T. Prűfia - Klamotko. 12 S7. képes árjegyzékét Kő 5.— előzetes beküldése ell nében küldi Prága, április 30. A cseh koalíciós politikai köröknek ere­deti terve szerint a képviseUházat má má­jus 5-ére kellett volna összehívni A szociál­demokratáknak a többi négy párttal azonban sikerült úgy összeveszniük, hogy a parlament legközelebbi ülését bizonyta­lan időre kellett elhalasztani. Cseh agrárkörökböl szerzett értesülé­seink szerint a képviselőházat csak május második felé­ben fogják összehívni, mert kétheti időre van szükség, hogy a koa­líciónak az agrárvámokkal felkavart kedélye lecsendesedjék. Mint legutóbb is jelentettük a politikai petka teljesen félbehagyta ennek a kérdésnek a tárgyalását s a többi szakpetka ugyancsak pihen. Tegnap délután a miniszterelnökség uj palotájában Stribrny kormányelnö'lhe’yettes tartott megbeszélést az agrárvámokról Hod- zsa dr. földmivelésügyi miniszterrel és Dvo- ráőek meghatalmazott miniszterrel mint a külkereskedelmi szerződések szakértőjével. A már-már jobb meggyőződésre jutó cseh szociáldemokraták vidéki sajtószervei ismét a legerőteljesebb harcot vették fel a gabonavámokkal szemben. így a piheni Nová Dóba azt irta, hogy a mezőgazdasági védvá- i molk kérdését oly időre kell halasztani, ami­kor a földmivesnék igazán szüksége lesz azokra. Ma a földmives hetven százalékos tiszta nyereséggel tudja értékesíteni termény it s igy a védvámokra vonatkozó követelés teljesen indokolatlan. Mondanunk sem kell, hogy a szociálde­mokraták — mint rendesen — légből kapott számításaikkal csak nevetséget és szánalmat keltenek. A cseh szociáldemokraták sajtója egyéb­ként alapos mérlegelés alá vette a szociálde­mokrata minisztereknek a kormányból való távozására vonatkozó eshetőségeket. Általá­nos az a felfogás, hogy a szociáldemokraták nélküli cseh polgári kisebb 'égi kormány egy­általán nem lehetséges, a hivatalnokkörrnány pedig abban a pillanatban megbuknék mi­helyt a német szociáldemokraták sürgős in terpelláieót nyújtanának be az agrárvámok ról. Politikai körökben kínos Htünés' keltett az a tény, hogy a miniszter'anács tegnapi értekezletén a szoc aldmnolraía miniszte­rek már nem vettek részt. Igaz ugyan hogy a távolmaradók utó­lag kimentették magukat, ami azonban in­kább csak a közvélemény megnyugtatása céljából történt., ^ ftftftftftftftftftftfr-ft.ft-ftftft.fr ft frfrftfrfrfrfr.frfrfrfrfrfrfrfrfrfrfrfr.frftftftftftftftftftd-m m i ii i u m rr.Tr Z Tisztviselők 5 % engedményt kapnak! Jj I Jpyp meSk Ékafráivm jl "" . ,fárre<2eái oveg€»í ~ Z Éj|r jZ " §^«Jp0ps5S és eatin 3 Z Jm? M szöveted Z Z főorílM- ­mm rös é&e — dkime 3 ww£uimef%, z&0~ r reál 3 f &ítyemra. fcié£ötv f<£~ — ^cs <dfsss — wskía&szíélfcm. — ’Á Mce-Kassa, M 17. h Telelőn: 500. Telelőn: 509 ~ H mm ZJZCJOlOOIOLJmÁmXmLmLJmmLjLJLm _ A monarchia utolsó vezérkari főnöke, Arz vezér- ezredes nyilatkozata Hindenburg elnökről Bécs, április 30. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Kraus senburgi Arz Artúr vezérezredes, a monar chia utolsó vezérkari főnöke, ki a háború alatt szoros Összeköttetésben állott Hindenburg- gal, ma érdekes nyilatkozatot tett a német birodalom uj elnökének személyéről a „6 Uhr Blatt“ hasábjain. — 1917 márciuk 1-én neveztek ki a, ve­zérkar főnökévé. Nyomban értesítettem er­ről Hindenburgot, akit eddig személyesen nem ismertem és a vezértábornagy barátsá­gos sürgönyben gratulált. — Még március folyamán elutaztam a német főhadiszállásra, Kreuznachba és az ot­tani osztrák-magyar megbízott, Kíetsch-Kloth generális vezetett Hlndenburghoz. A vezér tá­bornagy nagy szívességgel fogadott és bemu­tatott munkatársainak 'is. Nemsokára meg volt első beszélgetésem Hindenburggal é* Lu- dendorfíal. Egyikük sem folytatott sohasem hivatalos megbeszéléseket a másiík jelenléte nélkül­A szót általában Ludendorff vitte, a dön­tő, elhatározó szavakat azonban mindig Hindenburg tartotta fenn magának. Szigo­rúan tárgyilagos volt és minden pátosz és temperamentum kitörése távol állott tőle. — Hindenburg és Ludendorff egymáshoz való viszonya igen benső volt. Politikával a vezértábornagy sohasem akart foglalkozni cs ezt az idegenkedését nem is titkolta. 19'8-ban már tisztán Látta a katasztrófa bekövetkezé­sét és már szeptember 29-én a fegyverszüne­tet ajánlotta. Vilmos császár azonban akkor még elvetette a tervet, egy hónappal később a központi hatalmak frontja már összeomlott. Sokan Mac Mahon generálissal hasonlít­ják őt össze, aki vesztett háború után szin­tén a francia állam feje lett. — Ez a hasonlat azonban téves, mivel Hindenburg olyan hadvezér, aki ugyan a há­borút elvesztette, de a harctéren sohasem verték meg. — Nem zseni de erős jellem és ezért fe­lette alkalmas arra, hogy nehéz időkben nagy felelősséget viseljen Az én véleményem sze­rint a német népet nem fog a csa ódás érni. hogy jövőjét és sorsát Hindenburg irányítá­sára bízta­— (A független kommunista képviselők klubja szaporodik.) Kuesera és Teska kom­munista képviselők a mai napon bejelentet­ték a képviselőház elnökségénél a kommunis­ta klubból való kilépésüket s a független kommunisták klubjához való csatlakozásu­kat. — (Uílevéiíáttamozások megszüntetése.) A belügyminisztérium a múlt napokban ki­adott hirdetményével megszüntette a lu- xenburgi útlevelek láttamozását. Ugyancsak megszűnt a román diplomáciai útlevelek lát­tamozási kötelezettsége. €mm A csoda — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáia — Irta: Szini Gyula. Ince Vince rózsaszínűre festette a sza- kálilát és aranyhalai voltak. Legénylakásá­nak egyetlen ékessége az aranyhalas me­dence volt, amelyet valaha egy szép asz- szonytól kapott, mikor még ifjú és hamisí­tatlan szőke szakállt hordott. Ha az arany- pikkelyes állatkák közüli valamelyik meg­döglött, Ince Vince újat vásárolt helyette és az évek folyamán uj üvegmedencét is kellett vennie, mégis mgmaradt az az illúziója, hogy a régi halasmedencével van dolga és hogy voltaképpen semmisem változott. Így élt éveken át Ince Vince, aki a filozófia prope- deutika tanára volt. És egy nap ajtaján az a szerény kopog­tatás hallatszott, amelyet jól ismert. — Beljebb — ordHotta ki Ince Vince. Mint mindig, most is irulva-pirulva lépett be özvegy Zagrafoszné, egy falusi pópa özve­gye, aki Ince V'mce háztartását vezette. — Mi jót hozott, szép asszony? kér­dezte Ince Vince gúnyosan, mert Zagra­foszné nem volt túlságosan fatal, bár mély­tüzű szeméből valami ifiül romantika lángolt. — Tudja-e, nagyságos uram, — szólt Zagrafoszné, — hogy nróta vagyok már itt? . - Ma van tizenöt esztendeje. — Tizenöt esztendeié! Téren tő Uram, hogy múlik az idő! Tizenöt év óta tűri sze­szélyeimet, rigolyáimat! Ez igazán megható. _ És tizenöt év alatt sem kértem soha semmit. Zagrafoszné sírva fakadt, — No, ne sirjon, lelkem, — mondta Ince Vince. — Inkább mondja meg, mit kíván. Úgy látom, kérni akar tőlem valamit. Zagrafoszné mély, átható pillantást ve­tett Ince Vincére: — Tizenöt év óta — szólt — én tartom fönn ebben a házban a rendet. Nélkülem a nagyságos ur már rég a szemétdombon lenne. — Ez igaz, — ismerte el Ince Vince. —- És ezért mától fogva fölemelem a a fizetését szép asszony. — Nem kel1! nekem pénz, sóhajtotta Zagrafoszné. — Én a becsületemet akarom vissza. — M;féle becsületét? — kérdezte sző- rák('/..ritan Ince Vince. Zagiafoszr.é nagyot, mélyet léLkzett és szóit: — Anya vagyok. — És? — kiáltotta fö! Ince Vince. — A nagyságos urnák kötelessége, hogy most már elvegyen engem feleségül. — Ez nem helyes következtetés, ez szillogizmus, — mondta a filozófia propegeu- tika tanára. — Maga szép asszony visszaél azzal, hogy én vagyok a világ legszórako- zottabb embere. Maga tizenöt év óta ismer engem alaposan. Én sohasem tudtam hova ‘eszem a pénzemet, a kalapomat, a fejemet. Maga volt az én élő lelküsmeretem. Maga tartotta rendben a rtotoahnat. És most ezzel v’ssza akar ^ni. A leghatározottabban tilta­kozom ez ellen. — Jól van — mondta Zagrafoszné, — de akkor én rögtön elmegyek innen és itt ha­gyom a tanár urait, hadd egyék meg a férgek. — Gondolkodási időt kérek — szóit Ince Vince, aki nem szeretett soha rögtönös vá­laszt adni. Későn és h’ába kérte már ezt a gondol­kodási időt Ince Vince. Úgy járt, mint sok agglegény, aki a hosszas megszokás után végre elveszi feleségül a gazdaasszonyát. Uj asszonyt nem akar már a házba hozni, te­hát oltárhoz vezette özvegy Zagrafosznét. Házasságuk röv;d és boldogtalan volt. Zagrafosz Eulália, aki mint gazdaasszony tizenöt évig kutyahiiséggel szolgálta Ince Vincét, mint feleség egyszerre házsártos, összeférhetetlen lett. Tizenöt év minden visszafojotott indulata hirtelen kitört belőle és szenvedélyes zsarnok lett belőle. Ugyan­csak éreztette a tanár úrral, hogy tizenöt évig mily megalázóan bánt vele. Ince V’nce még ebbe a zsarnokságba is bele tudott volna törődni a flozófia magasz­tos tanításai alapján, de Enlália volt az. aki megsokalta, hogy még mabb Ezenöt évig ott maradjon a házban. Ámbár várandós ál­lapotban volt, egy nap eltűnt hazulról és J öbbé nem adott hirt, életjeit magáról. 2. Ince Vince egyedül maradt, mint az uj­jam. Filozófiája többé nem segített rajta, mert ezzel a tudománnyal, sajnos, épp az élet mindennapi követeléseinek nem lehet megfelelni, Ince Vince elfelejtett, elhanya-. golt mindent. Nem tartott meg egyetlen ta­lálkozót. egyetlen fizetési terminust se. La­kását fölmondták, állásából kitették, gazd­asszonyái ellopták kis vagyonkáját, még az aranyhalas medencét is. Mindehhez járultak még a háború, forradalmak csapásai. Ince Vince egy nap arra ébredt, hogy teljesen el­szegényedett. Kezdett rongyokban járni és nem fesette rózsaszínűre a szakállát. Miből élt? Maga se tudta már. Mindig talált egy falat kenyeret ami éhségét csil­lapította, egy pohár bort, ami fölmeiegltette. Csavargókoldus lett belőle. így vetődött égj'- vidéki városba épp bú­csú idején. A piactéren nagy ponyvabódé ékeske­dett tulipános színekben. A bódé előtt nem­zeti szinü állvány pompázott. Még egy ara­nyozott pénztár is volt a bódé bejárata előtt A pénztárban egy kövér, eléggé csinos, bár már nem fiatal asszony ült. A haja tor­nyos frizurába volt fonva. Orcáján a hajnal- pir ..cm volt ugyan természetes, de jól fej­tett. Súlyos, gyémántos aranyfüggők lógtak a füléből. Nyaka, válla, keble mezítelen volt és junói bőséggel dagadt ki aranypikkelyes, csillogó derekából. Ince Vince alig ismert rá . . . Eulália volt. Ince Vince felbátorodott az emelvényre, hogy közelről megnézze egykori feleségét. — Jegyet parancsol? — kérdezte Eulália az igazgató-tulajdonosnö nyájasságával. —- Pénzem az nincs, — felelte moso­lyogva Ince Vince, — de szivem még a régi... Hát nem ismer meg, szép asszony? Az igazgatónő szeméhez emelte arany lornyonját és úgy nézett végig a rongyos alakon. Hirtelen úgy felslkoltott, mintha el akart volna ájulni: — Nagyságos ur! Tanár url r

Next

/
Thumbnails
Contents