Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-12 / 83. (826.) szám

t i P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA 'Ja: Schöpflin Aladár ímüvar lm Most aztán önöknek, csehszlovák köztársa* Li ágbeli magyaroknak is részük van a mi nagy zenzációnkban, amely már vagy egy hónapja Budapestet foglalkoztatja: A Leirer Amália körüli •gy hullámai átcsaptak a határokon és a betege­den izgalmas mozidráma utolsó felvonása ott ját­szódott le: a gyilkos menekülése, bujkálása és a ;áró jelenet, a függöny legördiilése előtt elcsat- ant pisztolylövés. Ami ezután következik, a endőri nyomozás az öngyilkossá lett gyilkos Után — ez már csak utójáték, amely lényegével R vem is tartozik a film cselek vényéhez. Azt hallom, nem is egy könyvkiadó ajánlatot ett egész sereg írónak, hogy Írja meg regényben ízt a Leirer Amália-ügyet. Üzletemberi szem­pontból nem is értelmetlen dolog ez a vállalkozás. Az ügy annyira izgatja az embereket, annyit be­széltek és hallottak róla, olyan különös fordula- ai voltak, hogy egész bizonyos, aki egy kis fan­táziával és egy kis írói rutinnal regénnyé formál- a, az nagy olvasóközönséget találna maga előtt, ímely élvezettel habzsolná az előtte is ismert tények és adatok hézagainak kitöltését és az egész így kerek kompozícióba formálását. A magyar ráknak becsületére válik, hogy mégsem akadt íöztürtk, jobb nevű Írók közt egy sem, aki ezt a eladatot vállalta volna, bármilyen busás honorá­riummal kecsegtették őket az élelmes kiadók. Nem Is tisztességes iróemberhez méltó dolog ilyesvala- mit csinálni; egy meggyilkolt demimonde alig el­temetett hulláját kimérni a kíváncsiság városi mészárszékén. De azért nem lehet tagadni, van­nak a csuif és gyűlöletes ügynek olyan motívu­mai, melyek mégis csak kihívják a regényíró ér­deklődését. Olyan regény ez, amelynek megírá­sához egy Balzac és egy Ponson du Terrail együt­tes kvalitásai kellenének. A történet maga tudni­illik csak eigy bűnügyi regényíróhoz méltó, egyes alakjai azonban mintha Balzac tolláról kerültek volna a rendőri krónikába. Először is a meggyilkolt nő, Leirer Amália. Demimonde, egy polgári nő kvalitásaival. Ha vé­letlenül alkalmas időpontban egy jó’ kereső, ren­des ember megkérte volna feleségül, egész nor­mális asszony lehetett volna belőle. Nem volt vér­beli kurtizán, a szerelem született művésznője, aki mesterien játszik a férfiak érzékeinek húrjain és féktelenül kitombolja a saját érzékiségét. In­kább azt kell hinni, hűvös vérü nő volt, aki nem kívánta a férfiakat a szenvedélyig csigázni s csak polgári, közepes hasznot kívánt szépségéért. Egy polgárias luxussal berendezett kétszobás lakás, egy sereg közepes értékű ékszer, egy electric szilszkin bunda, — ezek voltak luxusvágyainak célpontjai. Fantáziátlan nő volt, az élet ragyogó művészetének minden árnyalata nélkül, ami az igazi, született kurtizánokat megkülönbözteti. Művészieden szatócstélek, aki stílus nélküli kis üzleteket csinált szerelmével épp úgy, mint kéz alatt vásárolt ezüsttárgyakkal. Zsugori asszony­személy. aki azzal a bizonyos Király-utcai ál- eleganciával járt a nyilvánosság előtt, az utcán, de otthon, ha egyedül volt, piszkos kis szvetter-; ben járt és sajátkezüleg mosogatta el az edényt a sajátkezűiéig főzött főzelék után. Újságírók pró­báltak egy kis romantikát hímezni életére, de ez mind megcáfo’ódott a pontos vizsgálat kutató lámpájának világításában. Realista regényírónak való alak. Az apa. Jómódú nyárspolgár. Görcsös ma­rokkal tartja a pénzét. Bizalmatlan zsugori még a gyerekeivel szemben is. öreg feleségnyuzó, há­rom asszonyt tesz boldogtalanná. Rideg leikével a legközelebbi hozzátartozóit elriasztja magától. A gyerekeire — miután anyjuktól elvált — nem is kiváncsi, hagyja őket felnőni úgy, hogy jóformán nem is ismeri őket. Aztán véletlenül összekerül a lányával, aki szép s az ő fogalmai szerint elegáns nővé serdült fel. Mindenesetre csinált magának egy anyagi pozíciót, nem szorul apjára. A pozíció eredete fölött szemet huny a szigorú apa, beéri azzal a kilátással, hogy a hollandus szutenör előbb-utóbb nőül fogja venni a szép Amáliát. Az­tán hogy, hogy nem, gyanúba kerül ö is, mint leányának állitólagos gyilkosa. A rendőrök előbb vallatják, utóbb letartóztatják. Ezt a groteszk rendőri tévedést, amelyért más ember ököllel nektmenne a falnak, csudálatos sztoikus lelkierő­vel fogadja és állja, amely származhatik ártatlan­sága biztos tudatából, de származhatik a nyárs­polgári korlátoltságból is. Mikor végTe a véletlen segítségével kiszabadul, a vallásos keresztény ember kenetteljes hangjai szólalnak meg ajkán, de a következő pillanatban már milliárdos kártérí­tési perrel fenyegetőzik. Annak az Írónak a tollá­ra való alak, aki a Goriot apót irta, — csak ép­pen a Goriot apó nagy szenvedélye hiányzik be­lőle: a gyermekei iránti mindenre képes szeretet. A többi alak már inkább sablon. A gazdag hollandi kereskedő, aki tudja isten miféle üzletek­ben jár Budapestre és itt tart magának egy mér­sékelt igényű metresszt. A kis csirkefogók, akik valahogy, félig öntudatlanul belekerülnek egy nagy, az ő, stílusukat messze felülmúló bűnügybe. Itt egy szimpatikus, mélyen emberi motivum minden szentimentális regényíró a könyzacskóig kihasználná: a bűntárs, aki bevall mindent, csak hogy engedélyt kapjon gyermekágyban fekvő fe­Vasárnap, április 12. ^P/lÍffAíAil(fYAR7flRTAP lesége és újszülött gyermeke meglátogatására. Ez az a motivum, amelyre a romantikus Írók azt mondták, hogy a börtönben is nyílik virág. Aztán a gyilkos, aki valódi vagy szimulált őrültségében felmászik a híd turulos oszlopára, innen az őrül­tek házába kerül, onnan megszökik, senki sem keresi, a rendőrök figyelmét épp azzal kerüli el, hogy olyan feltűnően viselkedett A többi, a buj- dosása és halála már nem érdekes, egy közönsé­ges bűnügyi sablón. Volna kerete is a regénynek. A mostani tár­sadalmi zűrzavar, amikor tisztességes életre pre­desztinált lányok is demimonde pályára lépnek. A rendőrség, amely a végsőkig menő erőfeszítéssel kutat fel minden hamis nyomot és elmeilőz min­dent. ami az igazságra rávetethetne Az a retten­tő dolog, hogy egy hamis rendőri szuppozició elég arra. hogy egy ártatlan ember hetekig bör- cnben üljön a legirtózatosabb gaztett gyanúja iiatt, az egész világ közmegvetésének árnyéka alatt, a legcsekélyebb kézzelfogható bizonyíték nélkül, csupán csak a véletlenre utalva, amely csodálatosképp kinyitja börtönének ajtaját. És ttogy egy kis humor is legyen a sötét dologban, a riporterek hírre éhes hada. amely éjnek idején bekopogtat a gyanúsított apa ajtaján: mit szól hozzá uraságod hogy az egész város azt suttog­ja: ön a gyilkos? Regény ez, amelyet szégyen volna megirnj, de a gondolatával el leltet játszani. !fraliéi lesz MIM média? Prága, április 10. A nemzeti demokrata párt elégedetlensége Beéka pénziigynrnisz- terrel szemben egyre növekszik. A miniszter elnök hazaérkezése után bizonyosra vehető a pénzügyminiszteri tárcában bekövetkező változás. Becka utódjául Eng’is a legkomo­lyabb jelölt, aki azonban nem elég „nemzeti demokrata44 érzelmű. Ezért előtérbe nyomul Kramárnak jelölé$e. Ahonnan a prágai sonka utrakél A disznótor hajdan — Chmel, a sonkakirály — A prágai sonka elárasztja az egész világot Prága, 1925 husvét. (A P. M. H. eredeti riportja.) A mi gyer­mekkorunkban a disznó társadalmi tényező volt, a disznótor pedig társadalmi esemény A hízó rendesen konyhamalacként kezdte meg karrierjét s csakhamar gyermekhadnak, szolganépnek a kedvence lett. Süldő korában még a szalonba is befurakodott s turcsi orrá­val addig bökködte a vendégek lábait, mig e-gy-egy jóleső vakarást kihizelgett magának Mikor aztán felszedte az arasznyi hajat, a jó­létben másfélmázsássá dagadt, kitűzték a disz­nótor napját. Rokonság, komaság, szomszéd­ság összecsődült a nagy napra, sőt a környék eszem-iszom népsége is bekocogott a családi ünnepre. Még az iskola is respektálta a nagy eseményt s a házbéli. szomszédbéli gyerme­keknek szünnapot engedélyezett disznóölés­kor. A gyermekek bucsuzkodása, sirás-rivása vezette be a disznótort, sütés-főzés, evés- ivás, dal, tánc, cigány töltötte ki a nagy nap programját. Valahol a Tiszapartján, tán még él is ez az ősi tradíció, talán még ott felmelegednek a dermedt szivek a disznótor idillikus ünne­pén, talán ott még a disznó ma te társadalmi tényező, de errefelé már a disznó bizony nyers anyag lett, tömegcikk, amit gyárilag ölnek, gyárilag dolgoznak fel, akárcsak a — vixlédert. Prága a kontinens legnagyobb disznó- ölöje. Naponként tízezerszám veszi vérét a hízóknak s pirosra füstölt sonkáikkal két vi­lágrész gunmandjainak gyomrát tömi. A prágai husárugyárak között a legnagyobb üzem a sonkakirálynak, A. Chmel-nek hatal­mas telepe. A Vinohrady városrészben a Znovarkának egy utcarészét foglalja el a gyár, hol sok száz munkás gépr:ngeteg se­gítségével dolgozza fel a vágóiadról autókon ideszállitott napi ezer darab hizott sertést. A földszinten, emeleten a munkatermek. A munkabeosztás amerika’as. Al'g tesz a mun­kás egy-egy vágásnál többet, már átkerül az anyag a másik kézbe. Harminc, negyven kéz gépszerü mozdulata után a sertés felda­rabolt, a testrészek osztályozottak. Eleváto­rok szállítják a szalonnatáblákat a földalatti hűtőkbe, a karajt, sonkát a hatalmas pácos hordók nyelik el, mig a többi husrészt a gé­pek őrhk fel hurka, meg konzervtölteléknek. Százötven lóerős két motor mozgatja a gépek erdejét, melyben alig lehet megkülön­böztetni a gépektől a gépszerüen mozgó embermunkásokat. Háromemeletes a pince, három emeletes az épüLtkolosszus és ennek a rengeteg férőhelynek .minden négyzetcen­timétere csodás leleményességgel van kihasz­nálva. A gyártelep annak a mesebeli gép­óriásnak a benyomását kelti, melynek egy:k nyílásán besétál a hizó, a másikon pedig ki­csorog az illatos sonka, a pompás szalonna és a mosolygó kolbász. A pincék hűtőkamrában óriási tankok­ként sorakoznak a százakós hordók százai, telve sonkával és karajjal. A számok elké­pesztők. ötvenezer sonka párolódik a sóban hetvenezer karaj vár a füstre, az expediciós helyiségekben pedRg tízezer kész sonka, húszezer rózsaszínű karaj sorakozik a kosa­rak és ládák előtt. A csomagok rakcéduláiból egész világ­részek térképét lehetne összeállítani. Bécs Berlin, Zürich, Páris, Breslau, Hamburg. Budapest, Brigrád, Milánó, Bukarest, Sku- tari, Konstantinápoly, Bagdad stb., majd Buenosz Airesz, Montevideo, Rió Captown, Bombay stb. Pedig a termelésnek csak fele­része megy külföldre, felét pedig belföldön fogyasztják el. A háború előtt a fokozottabb termelés háromnegyedrészét igényelte a kül­föld. A gyártelep hatalmas arányai mellett pedáns tisztasága meglepő. Sehol semm5 szag. Ragyogóvá súrolt eszközök, gondosan mosott falak, sehol egy húscafat. Az udvaron az autók egész légiója rakodik, hogy a világ minden részébe szétvigye Prága legpompá­sabb exportcikkét: a prágai sonkát és a prá­gai karajt. A gyártelep kapujában állványokon ke­nyér és szafalá-dékoszoruk. A koldusoknak. Kéregetőt azonban nem látunk. „Csak este sötétben jönnek, — mondja a portás, — abg tiz, tizenöten.44 Boldog város ahol alig van ches ember. A Vág4ól az Ungig mennyivel szomorúbb a világ képe. Köd előttem, köd utániam London halotti maszkja — Tour-retour népv ándorlás — Totem-tom-tom és az óriási kígyó — Sic perit glória mundi London, 1925 husvét. (A P. M. H. eredeti tudósítása.) Azok a bizonyos legöregebb emiberek, akiket minden rendkívüli esemény negatív koronatanúiként' szoktak idézni, az elmúlt télen nyugodt lelki- ismerettel mondhatták, hogy ilyen ködre valóban nem emlékeznek. A Nap. hogy úgy mondjam, hosszabb időre visszavonult a köz­élettől és azért a múlt hónapban néha olyan vak sötétség borult a cityre „fényes nappal44, hogy a fontosabb útkereszteződéseknél a rendes utcai világításon kívül hatalmas fény­szórókat kellett felállítani. Még így sem le­hetett elejét venni az elgázolásoknak és ösz- szeütközéseknek. Aki még nem látta ezt a füstből koromból és párából kever halotti maszkot, amely sárgás-szürkén borult a vá­ros komor arculatára, az aligha tud magá­nak fogalmat alkotni a londoni ködről. Ez nem amolyan köd-suba, amiét Duna, Tisza táján a dombok tövében ólálkodó november kerít a vállára, ez nem békés jóbarát, mint az alföldi köd, hanem irigy, haragos, alatto­mos szomszéd, aki megkeseríti a londoniak Hétét. Csoda-e. hogy most. husvét előtt, nem hallani egyébről mint utiíkészülődésről vas­úti menetrendről, hotelviszonyokrói, olasz­országi napsütésről. Mintha egész London menekülni akarna a köd halálos ölelése elöl. Csak várja a húsvéti rohamot, amely előre­láthatóan felül fogja múlni az utolsó tiz esz­tendő méreteit. Ennek a néhány napos nép- vándorlásnak az izgalmai egy időre háttérbe szorítják a felső tízezer tavaszi gondjait, me­lyeket egy benfentes újságíró a következő * R\RrUMÖflT»trD OJCWWRK három kérdésben foglal össze: Lesznek-c uj csillagok a londoni „társaság44 egén?.A régiek fognak-e oly élesen csillogni, mint az elmúlt szezonban? Meg fogják-e őrizni jelentőségü­ket a társadalmi életben a demokratikusnak nevezett Amerika előkelőségei? A londoniak utazási láza hogv. hogy nem. átragadt a — párisi szabónőkre, akik most tömegesen hajóznak át a csatornán, hogy azután a legjobb londoni szállókban koncentrikus támadást intézzenek a férjek pénztárcája ellen. Az angol szabómiivészek között emiatt nagy az elkeseredés Nem elég, hogy a párisi szállókban 8—10% idegenfor­galmi adót szednek a vendégektől, a francia szabászok még saját hazájukban is megsar­colják az angolokat. A francia divat azonban nem hódit tért mindenütt, állapítottuk meg a Hippodromé- ból jövet, ahol most egy uj reviit mutatnak be. Parisban a revük a meztelenség nyilvá­nos kultuszát honosították meg, a dróttalan távbeszélő korában a mhá'tallan drámapót­lékot. A londoni revük nem takar okoskodnak ennyire a ruhaszövettel. Legfőbb vonzóere­jük nem a fehéren csillogó női test, hanem a tökéletes egyformasággal mozgó hatalmas kórus, amilyen például a Drury Lanc-szin- házban látható. Száznál több nő hajlong és vonaglik itt egy óriási bálvány előtt, mintha egyetlen óriási kiigyó volna. Egész London velük énekli mostan a refraint: Totem-tom- tom ... totem-tom-tom. Ez a refrain is bi­zonyítja, hogy a világot jelentő deszkákon Londonban is ugyanolyan értelmetlen zagv- vaságok kergetik egymást, mint Parisban, Berlinben, Bécsiben, vagy egy idő óta Buda­pesten. A közönség azért megy szintházba, hogy nézzen, bámuljon és csodálkozzék. Senki sem felejti otthon a látcsövet, de min­denki otthon hagyja irodalmi igényeit. Lon­doniban megszokott dolog ez, mert itt a leg­népszerűbb drámai műfaj a — melodráma. Magyarul: férc-szinmünek lehetne nevezni. Jó színészek és rossz darabok; ezt az örök­séget a puritánok szigorúsága hagvfa reánk. Két dudás nem fér egy sárdába: múlt hónap végén leégett London híres panopti­kuma, amelyben közel másfélszáz év óta megbecsülhetetlen kincs gyű leintett össze. A könnyen égő go nos zté vökön és egyéb neve­zetes személyiségeken kívül a lángok mar­taléka lett számos történelmi becsű ereklye is. A tűzoltók óriási fecskendői nem tudták megakadályozni a viaszba öntött múlt pusz­tulását. Bennégtek a panoptikum féltett kin­csei: a Napoleon-relikviák és a bámész nagy­városi nép talán sajnálkoznék is egy kicsit emiatt, ha a revük és a nemsokára ismét megnyíló birodalmi kiállítás nem kárpótolnák az elhamvadt csodákért. Wembley ismét megnyílik — lesz megint mit nézni a londoniaknak. Mert ezt a ködbe burkolt várost egyetlen vágy hatja át: látni akar.________ _________—s — 1. — (A tisztviselők elbocsátásának máso­dik nehézsége.) Néhány nap előtt jelentettük azt, hogy a minisztertanács értekezletén ki­derült a lé tsz ámapaszt ás r ól szóló törvény végrehajthatatlansága — pénzügyi okokból. Ha ugyanis az állam az amúgy is szerényen megállapított végkielégítési összegeket kifi­zetné, pillanatnyilag csak súlyosan ráfizetne az egész kérdésre. A minisztertanács elhatá­rozta tehát, hogy egyelőre az egyes minisz­tériumok végezzenek tanulmányokat arra vonatkozóan, hogy a létszámapasztást mi­lyen módon lehetne megoldani. A szakmi­nisztériumok meg is kezdték a tanulmányo­kat azonban már a legelső napokban szen­zációs eredményre jutottak, arra ugyanis, hogy képzett tisztviselőkben nemcsak fölös­leg nincsen, hanem igen jelentős hiány mu­tatkozik. A szakminisztériumok — a német­nyelvű félhivatalos szerint — most teljesen uj utakon fogják keresni a törvény végrehaj­tásának a lehetőségét, közelebbi eredmények közlése azonban legfeljebb egy hónapon be­lül várható. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA * AAA f ---— 1 ..... ■■■"'■ ' ...—-.■i i ' ' ................. ——— "■ ---— > j Meivasszeaví Kelengyék Kninéil^ GéSH® XllS$2l F® utca 32-34. 1 nriliiHZH Tavaszi kelmék, selymek, grenadi&ok. maroquianok a legnagvoöü váiaszíéküan raktáron vannak, meg- P!ÍS31ÖbÍ ÜHiOffi űzuiiuiiti lepö olcsö aron Kfl!ön SZ(]inveo8sztály! Valódi perzsaszftnvegeki Mintákat vidékre Dérmenlve küldök! ruopuiu puiuiu.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents