Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-07 / 79. (822.) szám

u Kedd, április 7. A P. M, fi. KEDDI ROVATA írja: sp. A Ilit iüöitia Prága, április 6. Uj fázist jelent a francia belpolitikai élet­ben, hogy Millerandot a Seine-departement- ben szenátorrá választották? Mindenesetre a jobboldal örömujjongások között vette tudo­másul megválasztását, mert alkalmas vezért lát Millerandban arra a hadjáratra, melyet a szenátus a kamara ellen visel. E lapok ha­sábjain többször megállapították már, hogy a francia politikai élet hosszas külpolitikai korszaka után teljesen átorientálódott a bel­politikára s két elementáris kérdés körül cso­portosul: 1. az ország gazdasági helyzete és 2. a vatikáni kérdés körül. A most kiütött krí­zist az első probléma okozta s nem lehetet­len, hogy a másodikra sor sem kerül, mert már az elsőn elvérzik Ilerriot és a parlamen­tet föloszlatják. Ámbár az is tagadhatatlan, hogy Iierriot szívós és kormánya sok mere­dek vészt kikerült már* Ami 1924 májusában a Quartel des Gauches, a francia radikális pár­tok győztek a választásokon a Bloc National ellen és a lyoni polgármester a kormányra került, mindenki mosolygott s három-négy hetet szánt az ismeretlen miniszterelnököcs- kének. Franciaország helyzete akkoriban eléggé súlyos volt. A francia kontremine után, amikor az egész európai pénzügyi vi­lág koncentrált támadását csak hallatlan erő­feszítéssel és hallatlan uj amerikai angazs- mánokkal lehetett elhárítani, a francia gaz­dasági helyzet igen rosszra fordult s fenye­getett a legkérlelhetetlenebb infláció. Német­ország a végkimerülés szélén állt s valahogy meg kellett oldani a középeurópai helyzetet, mert különben európai katasztrófa vált vol­na belőle. A francia nép rettegett s minden néme(barát politikát jóformán ágyukkal lát­szott elutasítani, míg a gloire biztonsága Poincaréhoz, Millerandhoz fűződött, azokhoz az erős kezekhez, akik Gallia sorsát tíz ret­tenetes évig nagyszerűen intézték és a mély­ből a csúcsra vitték. Mit a-tnrt ennyi világ­történelem láttára a Kis kövér déli polgár­mester? De a történelem log'kns s éppen az ak­kori európai helyzet szi.de másodpercnyi pontossággal követelte Franciaország kur­zusváltozását. Pillanatnyilag nem volt lát­SaaBnaEBatfűCr&BKSBrííaSJnaeBBSÍSSESJEKaBESaBiEBBnilBHHE^ 1 Dr. BorS?lca! ® ezelőtt Dr, Kaus marul 2713 ® szanatóriuma I "gr* Prága íl, ísamn 81. Tlm°" $ ^UBnaoii:r2fST5.aass33ní2aísaacRfsaE52í3Q!;3aa35;Mtia*aDBnnöS5i^ . ható ez, de máig bebizonyosodott. Angliá­ban március óta Macdonald uralkodott s a munkáspárt minden diplomáciai előzékeny­ség dacára mértíöldnyi távolságfokra állt a francia kardesörtetőktő!. Anglia nélkül pedig Franciaország képtelen volt kontinentális politikát űzni. Jól jött tehát, amikor a francia belpolitikai struktúra a májusi választásokon hozzáidomult Angliához. Es Herriot Macdo- naldra támaszkodva nem bukott meg, sőt pa­zar külpolitikai sikereivel és a külső helyzet következtében elnémitott jobboldal megtört- sége segítségével sokáig tartotta magát. Jött London és a Dawes-javaslaí. A viffgháboru bevégzése óta ez a siker volt az első, mely hárohi komoly államférfin — Marx, Herriot s Macdonald — révén békeatmoszférát te­remtett. Az első siker meg volt adva és föl lehetett készülni a második nagy miire: a genfi jegyzőkönyvre. Ha ez is sikerül, akkor a radikális francia kormány egyszer s min­denkorra igazolva van s csendes politikájá­val egy év alatt még francia viszonylatok­ban is többet ért volna el, mint a jobboldal hatévi kardesörtetése. Azonban Macdonald megbukott s a genfi jegyzőkönyvből nem lett semmi, A külső társ megszűnte Hernotot hallatlan nehézsé­gek elé állította: külpolitikai terveit az uj an­gol kormány dezavuálta s ez a blamázs elég tápvolt a szunnyadó poincaréisták föléleszté- sére. Közben a pénzügyek foltozgatása sem maradhatott örök, minden probléma fölütötte fejét, a jobboldali ellenzék megvetette lábát a szenátusban s aminek a jósok szerint már 1924 júniusában be kellett volna következnie, most megtörtént: a radikális kormány a krí­zis jegyébe lépett. A külpolitikai sikerek megszűntek, a garanciaszerződés Franciaor­szágot elvi ellenzői között találja s megindult a nagy csata a jobboldali szenátus és a bal­oldali kamara között. A jobboldal pedig allelujázik, mert „fi- nisre“ bejött a vezér is: Millerand. Budapest, április 6. Apponyi Albert gróf hazaérkezett Olaszországból és a Nemzeti Újság munkatársa előtt hosszabb nyilatkoza­tot tett. Elmondotta, hogy a pápa, akinél hosszabb magánkihallgatáson volt, nagyon érdeklődött a magyar viszonyokról . és a magyarság kulturális jelentőségével teljesen tisztában van. Mussolinival nem találkozott, mert az ola’sz miniszterelnök súlyos beteg volt, de tanácskozott a vezérkarához tartozó Prága, április 6. A Národni Osvobozeni, a légionáriusok lapja vezércikke szerint az utóbbi időben mindig erősebben nyilvánul meg az a kíván­ság, hogy a földreform még a mai parlament működése idején, tehát jövő év tavaszáig befejeztessék. Nincs kizárva ugyanis, hogy a legközelebbi választásoknak az eredménye oly törvényhozó testület lesz, amely a föld­reform további végrehajtását teljesen be­szüntetné. A rossz nyelvek szerint azonban a nagy sietségnek a valódi oka az, hogy a sie­tés zavarában a pártérdekek könnyebben ha­lászhassanak, éppen ezért a földreform elsie-" tés-e teljesen indokolatlan. A földosztás úgy történik, hogy éppen az érdekelt felek rend­szerint késön szereznek tudomást erről s igs' igényléseiket nem adhatják be idejekorán s ennek következtében elesnek a földektől. Az ilyen földreform ellen minden józan érzésű és gondolkodású embernek tiltakoz­nia kell. Még szomorúbb az a körülmény, hogy egy csomó földosztó egyesület alakult a sze­gény földtelen nép kizsarolására. A földre­form megnyitotta a földdel való spekuláció kapuit s a hatóságok hallgatnak, mint a sir. Senkinek sincs bátorsága rámutatni a bűnösökre. Mit kell még itt mondani egyebet? Azt talán, hogy parlamenti ellenőrzés mellett nem jutottunk volna ennyire? Ámbár a parlamenti ellenőrzés hiányos, de mégis meg van, sőt egyes ellenzéki pártoknak is módjuk van az ellenőrzésre. Az igazi hiba sokkal inkább ott keresendő, hogy a mai rendszer a tör­vény által engedélyezett kivételeket sziszte­matizálta. A kötött gazdálkodás maradványa Prága, április 6. Englis dr. a Lid. Nov. vasárnapi számá­ban a bérlők védelméről szóló törvényhozást birálja. A cikkiró mindenek előtt a kötött j gazdálkodási rendszer keletkezését magya- j rázta, amelynek főoka az volt, hogy egyes I javak, közszükségleti cikkek elfogytak s en- j nek következtében értékük sokkal rohamo- j sabban emelkedett, mint ahogyan a pénz ér­téke sülyedt. A kötött gazdálkodás megho- : nositása teljesen indokolt az élelmiszereknél, de indokolatlan a lakásoknál. Igaz ugyan, hogy a lakásbérek is roha­mosan emelkedni kezdtek, de a lakbérek nem lépték túl azt a határt, amelyet a pénz érté­kének csökkenése miatt szabad volt elér­niük. Ezen kívül a lakáshelyiségekben nem volt hiány, mint például az élelmiszerekben. A lakbérek szabályozásának szükségességét azzal a hamis érvvel indokolták egyesek, hogy a házépítés költsége nem növekedett s igy a háziúrnak minden joga megvolt jöve­delemre. Külön tanulmányokat lehetne Írni arról, hogy milyen károkat szenvedtek azok a háztulajdonosok, akik vagyonukat szociális szempontból szükséges tárgyakba, bérházak­ba fektették. Nemzetgazdaságtani szempont­ból is óriási hiba azonban a lakbérek megkö­tése, amely elsősorban akadálya az uj épít­kezéseknek. Sokan voltak ugyanis olyanok, akik olcsó lakást akartak, de kevesen voltak azok, akik uj házakat akartak volna építeni, így mesterségesen létrejött a lakásválság; mert meg kell állapítani, hogy csupán lakás­válság van és nincs lakásínség. Hogy az épít­kezési kedv újra feléledjen, az állam óriási összegekkel kénytelen támogatni az építke­zéseket, ezeket a milliárdokat azonban feles­legesen dobták ki, mert a lakásválságon csak­is a szabad verseny fog hatásosan segíteni. Egyébként amit az állam a kötött lakbéreken megtakarít a lakók javára, azt el is veszi a polgároktól az építkezési segélyösszegek ka­matai címén. A lakbérek felszabadításának egyetlen nehézsége az, hogy a teljes felszabadítás ese­tén a lakásbérek hirtelen felemelkednének s ez magával hozná a munkabéremelést és az általános drágulást. Eme veszélyt azonban oly módon lehetne legyőzni, hogy a bérlők vé­delméről szóló törvény módot adna a háztu­lajdonosoknak az évnegyedes fokozatos lak* béremelésre, még pedig mindig az elmúlt negyedévi bérösszegnek az öt százalékával. A kötött gazdálkodási rendszernek a lakások­nál három évre való meghosszabbítása azt jelenti, hogy a lakásválság három év múlva ugyanolyan állapotban lesz, mint ma van. Szerda: IGMÁNDY GÉZA: Két Isten szolgája. Csütörtök: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlé­kezéseim Petrogalli Oszkárra. Péntek: ILLÉS ENDRE: Vágyak. P. /VI. IL szenzációs szépirodalmi melléklete jj-------—.—— ccíccnsröZSTK jaw ——-----------­Vi sszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Boíhár Sándor dr. Nem nősült meg. Pedig éppenséggel nem volt nőgyülölő. Édesanyja mindig mondta „Oszkár nőm fog megnősülni, az ő szerelme a politika!" És én azt hiszem, hogy nem is tudott volna nőt oly kitartóan s oly forrón szeretni, ahogy nemzetét s ideáljait szerette. Szívesen volt hölgytársaságban, de a kon­vencionális báli fecsegésnek nem volt barát­ja, untatta, álmos lett tőle. Társaságban mindenütt szerették. Volt egyéniségében valami szinte megmagyaráz­hatatlanul vonzó, kedves, ami mindenkivel megszeretette őt. Sok emberrel beszéltem akik i •mert."' : nem. •.dúltam eVvre sem aki ismerte, hogy meg ne szerette volna. Nem tapasztaltam még senki másnál, hogy ennyi­re le tudta volna embertársai szivét kötni, mint ő. Aki vele csak rövid ideig volt együtt észrevette, hogy kivételesen korrekt, tehet­séges és jó emberrel van dolga. Nem tudott affektálni, mindig természetes és mindig őszinte volt, ami rosszat Valakiről elmondott azt első sorban az illetőnek szemébe mon­dotta meg. És ő is szeretett mindenkit. A gyűlölet, a bosszú érzése teljesen hiányzott jelleméből még mák tartósan haragudni sem tudott sen­kire. A Serényi-féle választásnál elkesere­detten támadták őt a politikai ellenfelei, so- . n bizonyullak háiádauoknai:, akikkel ő jól tett és amint elsimulta kissé a hullámok, ő már elfelejtett mindent. Párthívei közül né- hányan szemrehányást is tettek neki, miért áll ezzel, vagy azzal szóba, hiszen az legjob­ban dolgozott ellene, nevetett, csak nem fog örökké haragudni reá. És sokszor mosolyog­va említette, hogy nem egy ilyen elkesere­dett ellenfele fordult hozzá valami szívessé­gért s ő rögtön készséggel meg is tette. Az idő meghozta neki az elégtételt. Leg­nagyobb politikai ellenfele Zólyomvármegye' egykori főispánja, Kürthy Lajos báró, lova- gias ellenfélhez illően sietett neki az elégté­telt megadni s meghajtotta előtte az elisme­rés és kiengesztelődés zászlaját. És a többiek is, az egykori ellenfelek, mind követték a példát, mindenki szánta-bá.nta azt, amit va­laha vele szemben elkövetett. A nagy csapás, a közös bánat meghozta a kiengesztelödést. Hiszen nifics már munkapárti, sem független­ségi, ide s tova azt se fogjuk már tudni mi volt az. És ne is tudjuk, elég ha annyit tu­dunk és annyit érzünk, hogy magyarok va­gyunk és legyünk egyek ebben az érzésben, úgy amint azt ő akarta, amiért szivét, lelkét feláldozta. Amidőn egy Ízben Ilire járt, hogy Ma­gyarországon a soktagu ellenzék még egy függetlenségi párttal is meg akar szaporodni, Oszkár rezignált mosollyal jegyezte meg: „Hát nem elég nekik a függetlenségből, hi­szen már annyira független az a szegény Ma­gyarország, hogy barátja sincsen." * Azt mondtam, nem tudott gyűlölni. S ez nemcsak a magán-érintkezésre, hanem a poli­tika terén is áll. Bár erős fajszeretö magyar volt s izzó lelkesedéssel ragaszkodott nem­zetéhez, nem tudott gyűlölni más nemzetet, még azokat sem, amelyek a gyűlöletet hir­dették a magyarság ellen. A csehszlovák la- polc,‘a Slovcnsky Detrnik és társai gyakran igyekeztek öt tigy feltüntetni, mint a szlovák nemzet, a szlovák nép ellenségét. Hát ez rosszakaratú hazugság. Ismétlem, nem tudott gyűlölni s legkevésbé tudta volna gyűlölni azt a népet, amelynek körében élete javát leélte Szlovákul már az űdamfordulat előtt is-elég jó! tudott s itteni szlovák anyanyelvű polgártár­saival a régi rezsim idejében is nagyon gyak­ran elbeszélgetett szlovák. Hiszen a ma­gyar és a szlovák közt nem volt gyűlölet soha, én legalább sohasem tapasztaltam, pe­dig közöttük éltem. Ami a csehszlovák egy3 ség mézesheteiben gyűlölet alakjában meg­nyilvánult, arról hamar kitűnt, hogy egyesek gyiilöleíagitációjának eredménye volt. Nem is lett volna Petrogalli Oszkárnak soha arra oka, hogy a szlovákságnak ellensége legyen. Igen ellensége volt annak az ostoba tomboló sovinizmusnak, mely mindent ami magyar egy csapásra meg akart semmisíteni. Mindig mondta, tiszteli és mindig is tisztelte azt a szlovákot, aki meggyőződéses hive volt sa­ját nemzeti ideáinak és volt bátorsága szlo­váknak lenni akkor is, amikor az még nem volt jó üzlet, de szívből utálta a köpenyegfor- gatókat, akik ma a legintranzigensebb szlo= váltók s akik azelőtt az ultrasovén magyart játszották. Sokszor emlegette, hogy egyik is­merőse képviselőkorában nagyon hangoz­tatta, hogy tiszteli, becsüli őt, de a nemzeti­ségekkel szemben követett enyhe irányza­tát elitéli, mert ott kíméletlenül erős kéz szükséges. És ugyanez n nagy magyar ma príma csehszlovák s ebbeli érdemei elismeré3 séill zsíros pozícióba is helyeztetett. Már a hajdani szlovák vczérférfiakkal az ak­kor úgynevezett *pánsziovákok“-kal is jó vi­szonyt, sőt nem eggyel barátságot tartott fenn. Medveckyvel, Fajnorral, Mudronnyal. Turzóval és sok más exponált szlovákkal te- gezödő, szívélyes érintkezésben volt, a besztercebányai szlovákok puritán nesztoré3 val Hanzlik Andor jelenlegi sztarosztával pe­dig baráti viszonyt tartott fenn, sohasem mu­lasztották el egymással szemben a névnapi látogatást és gratulációt. És egyik nagyon exponált szlovák vezérférfiu hozzá fordult, amidőn a háború utolsóelőtti évében nem tudta felmentését elérni, bár nagyon mél­tánylandó indokai voltak hozzá és Petrogalli Oszkár nyomban eljárt ügyében s ki is esz­közölte a felmentést. A prevrat után ez az úri ember magas állásba került s akkor is han3 goztatta Oszkár előtt, hogy mennyire hálás neki azért a baráti jóindulatért. És Oszkár­nak soha — még amikor fogságban is volt — nem jutott eszébe, hogy a viszontszivességet igénybe vegye. Azt mondta, nem akarja a hálát revolverként senki mellének szegezni. Nos és a szlovák néppel szemben még kevésbé lett volna oka ellenséges érzületre, a szlovák parasztot mindig jólelkii, becsületes népnek jellem .zte, sokszor láttam, amidőn az utcán is meg-.megállitotta valamely falusi is­merősét. S képviselőválasztáskor a szlovák­ság soraiabó! kerültek ki leglekesebb hívei. Ezért csak a Slovensky Dennik s társai3 nak a gyűlölettől elvakult s minden politikai objektivitást nélkülöző kifakadásai fedezhet­ték fel Petrogalli Oszkárban a szlovák nem­zet ellenségét. .Az kétségtelen, hogy izzó fajszeretet volt benne, rajongásig imádta nemzetét, de ismétlem, a szeretet nála csak pozitívumot jelentett s nem másnak gyűlöletét. A magyar népet, a magyar parasztot különös szeretet­tel emlegette mindig, különösen a gömöri s a Komárom vidéki parasztság volt szivéhez nőve. Sokszor emlegette, milyen szép és in­telligens faj a magyar paraszt. És bármeny­nyire szidni is szokás, szerette a magyar dzsentrit is. Nem védte hibáit, ő maga, ne­mes származása dacára, sohasem sorozta a dzsentrihez magát, de a midőn a magyar dzsentriről folyt a vita, sohasem mulasztotta el megjegyezni, hogy nem csak a kártyás,1 léha, birtokát elherdált s mégis gőgös hét- szilvafás nemest kell nézni, nem szabad meg­feledkezni arról, hogy az a magas müveltsé-1 gü magyar intelligencia nagyrészt a dzsentri­ből rekrutálódott s hogy éppen az a dzsentri volt az, amely fentartotta évszázadokon át a magyar nemzetet. (Csütörtöki számunkban folytatjuk.) |jj[ j|jj "f* ISlilZlII A földreform befejezését kívánják Appongi Albert áréi ragllsilíPiaSa ©tö§i®r§iá|rél több kiváló tényezővel és azt az impressziót merítette, hogy Mussolini kormánya nagyon erősen áll. Az olasz-magyar viszonyról szólva1 kije­lentette, hogy Magyarországnak az a hát­ránya, hogy nem oly hatalmas tényező, hogy pusztán a rokonszenv ellensúlyozhatná azo­kat a szempontokat, amelyek más, nagyobb hatalmi tényezőkkel szemben érvényesülnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents