Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-04 / 77. (820.) szám

Szombat, április 4. Riportázs a szerelem körül Nyitra, április 3. Két érdekes szerelmi történet foglalkoz­tatja most Nyitramegye érdeklődését. Egy nyitramegyei községben boldog házaséletet étit egy negyven éven felüli családapa, akit az ég több mint fél tucat gyerekkel áldott meg. A derék családapa egyszerre csak sze­relmes lett a falu legszebb és leggazdagabb leányába s miután a leány szintén vonzalom­mal viseltetett iránta, elhatározta, hogy elvá­lik a feleségétől; otthagyja a boldog, de bizo­nyára nem csendes családi fészket és beevez az uj szerelem tavaszi pompától viruló bol­dogság szigetének révébe. Az érdekes váló- pör már a bíróság előtt van, amely — mint hírlik — tetemes tartásdiz megítélésével fog­ja fűszerezni az uj frigy mézesheteit. A világháború vihara Szibériába sodort egy jelenleg nyitramegyei gyárban hivatalno- koskodó cseh nemzetiségű fiatalembert. Az ifjú a cseh légióban küzdött, majd átlépett a Kol'Csak-had'seregbe, melynek bukása után menekülnie kellett. Hónapokig bujkált egy szibériai zsidó családnál. A jó lel'kiü házigazdá­nak csinos lánya volt, kivel a menekült vi­szonyt szőtt. A dolog vége házasságiéit, me­lyet egy gyermekkel áldott meg a sors. A forradalmi idők lecsillapultával egyszerre el­tűnt a városból a hadifogoly, aki letelepedett a nyitrai községben, ahol csakhamar újra vő­legény lett egy jómódú tisztviselő leányával. Most hirtelen, mint derült égből a villámcsa­pás, a faluba érkezett gyermekével az orosz asszony és jogait követelte. A fiatalember először letagadta a feleségét és gyermekét majd a házasság érvénytelenítését kérte, melyet ő Csak szovjet-módra kötött meg. Most ebben a fogas kérdésben kell majd dön­tést hozni a bíróságnak, hogy vájjon érvé­nyes-e a szovjetházasság, vagy nem s hogy a szegény asszony hiába tette-e meg az utat messze Oroszországból a kis nyitrai község­be hűtlenné vált férje után. Az Idő mérföldkövei — A gyémánt az április köve — Most már tudjuk: itt a tavasz. Tudjuk, hogy az április csal és hazudik. Hogy bor ura-derű-játé­kokat játszik velünk. Hogy az első virágok alig hogy fejűiket felütötték, elhervadnak. Az áprilisi ég néiha olyan, hogy nincs az a május, mely nála kékebb volna. És hirtelen megint komor fellegek sötétítik el a földet és a lelket. Az április a szél­sőségek, az ellentétek hava: csillogása, ragyogá­sa ezerszinüen áttetsző, csillogóan — pompás és sötét egyben. Ezért köve az áprilisnak és talizmánja az áp­rilist élő embereknek a gyémánt. Hozzája hasonló csillogásos drágakő nincs: áttetsző tűzzel szórja a sugaraikat a sötétben és ezerszinü, bár áttetsző. A végletek benne egy­másra lelnek. Mindig más és mindenkinek más. Egyszer élesen-kemény, ha törhetetlen akaratú férfi gyűrűjéről ragyog le, máskor puhán illatozó a tüze, ha a mő bőrének fehérségét túlszárnyalja. Áttetszőségével szerelem és gyűlölet, áhitat, vé­res gyilkosság és mérhetetlen vágy sziwritmitkája szinfoniává egyesül. Ez az összhang olyan, mint az áprilisé: ellentétek központja. A gyémántról a régi könyvek azt mondják, hogy békét és boldogságot hoz. Nagyon szorgalmas levélíró volt, minden levélre válaszolt. Pedig ez, kivált az utóbbi időben, óriási munkát jelentett. Több Ízben tréfálkozva mondta, hogy nagyobb levelezé­se van, mint egy miniszternek. * Az ügyvédkedést az utóbbi időben na­gyon elhanyagolta. Nem jutott ideje hozzá, teljesen rámszakadt az. Pedig jó ügyvéd volt, már tudniillik a fél szempontjából, mert a sa­ját zsebét illetőleg nagyon rossz ügyvéd volt, sem költséget felszámítani, sem behajtani nem tudott és sajnos, ebben én bennem se falált nagy segítségre. Ellenben az ügyet, amit magára vállalt, alaposan s lelkiismere­tesen bonyolította le. Kevés kriminalista végztt oly alapos munkát, mint ő, barátja, Giller János dr. katonai büntető ügyében. Az ügyet áttanulmányozva, a vád gyengéit rög­tön felismerte s az ellenintézkedéseket nyom­ban megtette, valóságos melléknyomozást tett folyamatba s világosan kimutatta a fel­hordott bizonyítékok hamis voltát. Sokszor tervezte, hogy erről a perről s az ott hasz­nált eszközökről hosszabb tanulmányt ir, de nem jutott ideje hozzá. Az utolsó időben nagy politikai elfoglalt­sága sokszor akadályozta ügyvédi működé­sében. Ha hazajött, reám szólt: „Most itt maradok, add ki nekem a penyumot“, sok­szor elvégezetlen penzummal utazott el. Né­ha már meg akartam korholni, de amikor visszajövet láttam rajta azt a halálos kime­rültséget, nem vitt reá a lelkem, hogy szól­jak miatta. (Keddi számunkban folytatjuk.) Az ellentétek köve a béke talizmánja? Első pillanatra nem értjüík a régi bölcseséget. De gon­doljuk meg. hogy a világ léte és alapja az ellentét: lét és nemlét, férfi és nő, világosság és sötétség •— ellentétek amelyekbe az élet úgy vau bele­ágyazva, hogy nélkülük nem volna értelme. A béke köve keli, hogy a békétlenség köve is le­gyen és ezt a két ellentétet fokozott mértékben a gyémánt hozza létre. Millió ember véres vágya csüng rajta és ez a millió ember szívesen felál­dozza bélkéjét, hogy a gyémántot elérje. A gyé­mánttal béke vonul-e be a házba és a leHkek.be? Ki tudna erre megfelelni? Mégis: nagy erő ez az áttetsző kő és az erő, a szilárd hatalom minden béke alapja. Legyen a lelkek csillogása oly át- tetszően-zavartalan, mi/nt a gyémánt tüze. talál­kozzanak az élet végteienszinii ellentétei ebb.m az áttetszőségben: áprilisi derű bot ibó! fe'hasad a május, a virágzás, az uj é'et és aki átélte az élet-április csalódásait, az élet májusában meg­nyugszik: élete legszebb korában acélos, nyu­godt, zavartalauul-áttetsző lesz a lelke, mint a gyémánt, mint a béke. És májusban szívesen gon­dolunk arra a kőre, amelyet csak az áprilisi csa­lódás-ellentét szeszélyes játékán ál érhettünk el. Neubatier Pál. I magyar pellfiha nagy Míúáű karai A szlovenszkói magyar politika ese­ményekkel teljes helyzetéről a következő tudósításaink számolnak be: Kassai jelenté­sünk szerint a keresztényszocialista párt ke- letszlovenszkói pártvezetősége tegnap tar­totta ülését Wirth Gyula igazgató elnöklete alatt. A pártvezetőség tudomásul vette a ko­máromi körzet határozatait és azt az állás­pontot foglalta el, hogy a Concordia nyomda ügyéből folyó ellentétek elintézése a párt belügye. Bár a keleti pártszervezeteket az ügy közvetlenül nem érinti, természetesen helyes­lik a komáromi körzet ama határozatát, hogy a Concordia vállalat vezetőségének határo­zata végrehajtandó és a maga részéről hely­teleníti a személyi kérdések kiélezését és kifejezést ad Bittó Dénes és társai iránti bi­zalmának és nagyrabecsülésének. A többi kérdésben szükségesnek tartja az országos pártveze'töség haladéktalan öszehivását. A párt keleti osztálya mindenkor az őslakosság országos frontjának kiépítésén dolgozott, miután azonban elég erős ahhoz, hogy a fölmerült sajnálatos incidenseket külső befolyások nélkül elintézze, ezeket nem tekinti oly horderejüeknek, hogy egy uj pártalakitásra kényszerítő szükségül szolgálnának. Kijelenti, hogy mivel ebben a nagyhorde­rejű kérdésben elsősorban a pártközi vezér- löbizottság hivatott irányitó véleményt adni, az önalkotta intézményeink megbecsülése okából és a pártközi politikai szervezetünk értelmében az uj párt alakulásának szük­ségessége időszerűsége, programja stb. kér­désében való állásfoglalás végett ez a? bizott­ság összehívandó. Az esetleges uj párttal szemben való állásfoglalás kérdésében a pártvezetőség csak a pártközi vezérlőbizottság javasla­tának ismerete után fog határozhatni és elhatározásának szabadságát minden irány­ban fenntartja. Ezt a határozatot a keresztényszocia­lista földműves szövetségek elnöki tanácsa is egyhangúlag elfogadta. Érsekujvári tudósítónk jelentést tesz arról, hogy az országos magyar kisgazda, földmives és kisiparos párt érsekujvári szer­vezetének választmánya ülést tarrtott, ame­lyen Kukán Béla dr.. elnökölt, aki részletesen ismertette a bekövetkezett politikai ese­ményeket és akinek határozati javaslatát az ülés elfogadta. E határozati javaslat megálla­pítja azt, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyar nemzetnek erkölcsi és gazdasági érdekei politikai pártokra való tagozódása mellett kielégithetően meg nem védhető és ezért a választmány felkéri a párt országos elnökségét, hogy az egységes magyar nemzeti politikai párt megalakítása érdekében a célirányos intéz­kedéseket haladéktalanul tegye meg. Tudósitónk jelentése szerint z kisgazda- pártnak ezt a határozatát az érsekujvári keresztényszocialista párttal folytatott tár­gyalások előzték meg. Ezek a tárgyalások azonban sikerre nem vezettek, mert az érsekujvári keresztényszociaiisták ragasz­kodnak az eddigi pártkeretekhez és a keresz­tényszocialista párt elnökségét támogatják. Lévai tudósitónk jelenti: A keresztény- szocialista párt lévai körzetének pártvezető­sége és választmánya Gyapay Endre dr. el­nökletével ülést tartott s az ülés megdöbbe­néssel vette tudomásul, hogy a párt belső ügyét a sajtó a nyilvánosság elé vitte, holott a körzet elnöke volt az, aki a vitás kérdések megvizsgálására egy bizottság kiküldését ja­vasolta. Az ülés ma is követeli e bizottság kiküldését. Kimondotta azt, hogy elismeri Lelley Jenő dr. érdemeit, de kijelenti azt is, hogy Lelley Jenő dr.-nak kötelessége lett volna a testvérpárttal az összetartást ápolni, ezzel szemben támadásokat intézett Szent- Ivány József, Iliink a András, Petrogalli Osz­kár ellen, újabban pedig a keresztényszocia­lista pártvezetőség hét tagja ellen fordult. Ezek a körülmények nem szolgálhatják a ma­gyarság egységét és azt a látszatot keltik, mintha célzatosan a magyarság megbontására irá­nyulnának. Lelley Jenőnek ismert nyílt levelében foglalt ama kijelentése, amely „a-nemzeti po­litika túlzásáról14 szól, alkalmas arra, hogy a magyarság reális politikáját dezavuálja. A gyűlés elhatározta, hogy kívánja az ellenté­tek és személyes torzsalkodások megszünte­tését az igazságnak megfelelően és a vezető személyek egyéniségére való tekintet nélkül és követeli a szlovenszkói magyarságnak egységes szervezkedését és egységes tömö­rülését. A csel néppárt offenziváia a cseh agrárok ellen Tegnapi számunkban jelentettük azt, hogy a koalíció szocialista csoportjában levő pártok milyen válogatott címekkel illetik egymást. Hasonló viszonyok uralkodnak a koalíció polgári csoportjában is. A cseh agrá- ruisok már hetek óta vezetnek támadó had­járatot a cseh nemzeti demokraták ellen s ma a Lidové Listy az agráriusok szigorúan bizalmas levelezéséből megállapítja azt, hogy Hodzsa pártja Srámekók ellen is élet-halál harcot indít. A cseh néppárt lapja ennek kapcsán a következő, megszivlelésre méltó kérdéseket intézi a cseh agráriusokhoz: — Mit csináltak az agráriusok öt év alatt? Érdemeik felsorolása nagyon szerény. — Hangos lárma a földreformmal, a domovi- nárok pünkösdi manifesztációja a földosztás érdekében s ezzel vége a nagy munkásság­nak és tevékenységnek. Legutóbb még na­gyobb lárma az adóterhek miatt, ötévi munka eredményének ez igen kevés. A for­radalomtól a mai napig a kormányban vol­tatok! A legfontosabb reszortokban a ti embe­reitek ültek s mi jót cselekedtetek a gaz­dák részére? A vagyondézsmatörvényt a ti miniszteretek csinálta, mig annak leszál­lítását nem agrárius vitte keresztül. Az összes terheket, az összes államadósságo­kat a ti közbenjárástokra szavazta meg a koalíció! — Mit csináltatok a költségvetés leszál­lítása érdekében? Mikor vettétek figyelem­be az adózók érdekeit? Legfeljebb a népgyü- léseken, ahol demagóg módon izgattatok az adók ellen! Egész politikátok nem a közérdeket, ha­nem a vezetők zsebének érdekét nézte. A közmunkáknak bérbeadásánál elkövetett államfesztogatás érthetően beszél erről­— A szövetkezeteknek nyújtott szub­venciók méltán sorakoznak az előbbihez. Az inségsegélyek kiosztásánál a pártér­dek került előtérbe. Miért nem irtok arról, hogy miként szaladt ki a föld a földmunká­sok lába alól s pártotok nagyjai hány „ma- radékbirtokot" kaptak? így fest egy koalíciós pártnak a közért való munkássága, annak a pártnak, melynek édes testvére az úgynevezett 'köztársasági magyar földmüvespárt. AAAAAAAÁAAAAAAAÁAAAAAAAÁAAAA.A A AAAAAAAAAAAAAAAAAA A AAAAAAAAAAAAAA A » 1 ^^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza t * —\ Saját készítményt) finom férfi t ^ \ és fehérnemű, asztal- p < \ térítők és mindennemű len áru £ 2 \ Árusítás nagyban és kicsinyben £ ^o,fTiTTyTTTmyi>fyyyfywMuuiWTTy* *TnTTTmffTTTfy|fHTyuiTU^ Saját készitményü finom férfi és női fehérnemű, asztal­terítők és mindennemű lenáru A P. M. H. SZOMBATI ROVATA írja: Vulpes Elmélkedés a hisdrUgaságröi Izgat ez a világprobléma. Mindenütt a vilá­gon szerfölött diága a hús. Mindenhol szeretnék: olcsóbbá tenni. Ám sehol se sikerül. Mert rossz helyen fogják meg a 'kérdést. Asszonyt és problé­mát egészen máshol kell megfogni. Nézzük először, hogyan próbálkoztak eddig- elé a drágaság ellen küzdeni. Sok helyütt népgyüléseket tartottak. Ezek nem érnek egy fabatkát se. Az emberek össze­gyűlnek, messze vidékekről összesereglenek, szó­nokolnak és ágálnak, és a sok lótás-íutás, beszéd és hadarás közben megéheznek, mint a farkas. És a sok fáradság után nem egy pörköltet kebelez­nek be, hanem kettőt. Ezzel nem lesz olcsóbb a hús, hanem drágább. Megpróbálkoznak a bojkottal. Nagy tömegek nem esznek húst. Hetekre és hónapokra lemonda­nak a húsról. Ez se használ. Mert ha a fogyasztás megcsappan is, sőt erősen megcsappan, azért a mészáros és a termelő mégis csak élni akar. Ha kevesebbet ad el, többet kell keresnie rajta. Te­hát a bús nem olcsóbb lesz, hanem drágább. Erre tanulmányutakra indulnak a polgár­mesterek, a tanácsnokok, a szakférfiak, a köz- igazgatási tudósok. És utaznak és ankétednek és bankéteznek és még fótiunk is leeszik azt a kis húst, ami rajtunk maradt. Vagy elkezdik az árdrágítókat bírságolni és becsukni. Mit ér ez? A mészáros még a bírságot és a rizikót is belekalkulálja a bús árába. Megint csak drágább lesz a bús. Sokan azt mondják, le kell szállítani a vasúti tarifát. Meg el kell engedni a fogyasztási és a forgalmi adót. Mindjárt olcsóbb lesz a hús. Lcbet, hogy valamivel olcsóbb lesz. De nincs köszönet benne. Mert másutt támadnak lyukak és hézagok. És azokat be kell tömni. És megint csak a mi bő­rünkből tömik be. Mivel leszek én gazdagabb, ha az egyik zsebemből a másikba rakom át a defici­temet? Mondom, hogy másképp kell az ilyen dolgu­kat megfogni. Egészen másképp. Meg keli próbálni a mészárossal és a terme­lővel okosan beszélni. És mondjuk nekik a követ­kező bolondságokat: — Nézzétek csak, tiszteletreméltó felebará­taink. Nektek alapjában véve igazatok van, ami­kor le akarjátok nyúzni a mi bőrünket. De nekünk is igazunk van, amikor nem akarunk a giulyáshius- ba belepusztulni. Válasszuk teihát az arany közép­utat, hogy mi is jóllakjunk és ti is meghízzatok. És kimondjuk a következőket: 1. Aki három éven keresztiül negyven száza­lékkal olcsóbban méri a húst, megkapja az „első­rendű világpolgár11 címet és jelleget díjmentesen. 2. Aki négy évre ötven százalékkal szállítja le a hús árát, az egész Európa területén „udvari szállítói11 jogokat nyer. 3. Aki öt évig hatvan százalékot enged a hús mai árából, kineveztetek „kormány.főtanácsossá11. 4. Aki száz ökröt mér ki évenként mélyen le­szállított gunyáron, az bármely országban elnyeri a „nemességet11. 5. Aki ezer ökröt áldoz a haza oltárára, az eredeti ár tíz százalékával mérvén ki a búst nyomtaték nélkül, az — üsse a kő — legyen akár „gróf11 is a saját portáján. És mindenki tartozik méltóságos urnák nevezni. Tessék elhinni, ez használni fog. És ment árt senkinek. Kisebb marhaságokért is kaptak már emberek nagyobb címeiket. Meglássák, a marhák értéke felmegy ugyan, de a marhahúsé mindjárt lemegy . . . Mussolini nagy beszéde dacára is le fog mondani az olasz hadügy­miniszter Róma, április 3. Mussolini tegnap este nagy beszédet mondott a szenátusban, amely ismét hatalmas szónoki sikert jelentett az olasz miniszterelnök számára. A hadikészülő­dések és a hadiigyminiszteriumi budget fel­emelése kérdésében beszélt s kijelentette, hogy akik a világháborút az utolsó háborunak tekintik, a világ legveszedelmesebb téve­désébe esnek. Továbbra is lesznek hábo­rúk és ennek következtében nincs más le­hetőség, mint már a békében a háborúra készülni, mert egy jó háborút nem lehet máról holnapra előkészíteni. A technika minden tudását latba kell vetni, hogy a megkezdett fölszerelést tökéletesíthessék. Mussolini ezután Anglia fegyverkezését ecsetelte, majd vázolta azt a hallatlan erőfe­szítést, amelyet Franciaország hadserege ér­dekében tesz. A miniszterei nők kijelentései nagy hatást gyakoroltak a szenátusra. A leg­ideálisabb lenne Mussolini szerint, ha az ál­lam egyszerre állíthatna elég embert és elég gépet, de olyan államok, amelyeknek pénz­ügye gyönge, csak lépésrőLlépésre valósít­hatják meg a terveket. Olaszországban azzal kell kezdeni, hogy az újoncok szolgálati idejét két hó­nappal meghosszabbítják. A szenátus nagy tapssal vette tudomásul Mussolini beszédét. A Tribuna parlamenti körökből szerzett értesülései nyomán közli, hogy Giorgió tá­bornok hadügyminiszter a hadsereg újjá­szervezésének kérdése körül fölmerült dif­ferenciák miatt lemond. Utóda valószí­nűen Petiti dí Rorettó lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents