Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-29 / 96. (839.) szám
A sorsdrámák írójának könnyű volt a dolga, ha színművé- nék cselekménye annyira össze bogozódott, hogy a végkifejllést már-már veszély fenyegette. Az antik drámairó ekkor elővonta íróasztala fiókjából az „ex maohina Deus“-t, aki a túlságosan vitézkedő hőst fenyitazta, ennek szive választottját felhőkbe burkolta s messze idegen föld népének istennőjéül itette meg; az életben- és helybenmaradottak pedág csak befejezték valahogyan a darabot. Ilyen sorsd rámát játszik a csehszlovák közvélemény előírt a petka. Ezt a színdarabot azonban nem írták meg előre, még csak vázat sem adtak neki, az öt liisztríó maga alkotta a cselekményt is, amely most az agrárvámokkal annyira összebogozódott, hogy a Nár. Osvobozeni egész komoly hangon kérdi, mikor fog közbelépni már Svehla ex machina. Svehla egyelőre, ha nem is az Olymipuson, de Flórencben üdül s úgy látszik, nem vesz még tudomást a Prágában folyó béka-egérharcról, éppen ezért két gyorslábú küldönc megy a „fellegtodaszoló" kormányelnökhöz, akivel trojkában megalakítja az „istenek tanácsát*4, amely az agrárvámok kérdésében legfelsőbb nyilatkozatot fog adni. A belpolitikai élet színészei pedig mindvégig komolyan játszák szerepeiket s nem is -sejtik, hogy az igazi veszélyt nem a „Svehla ex machina44 fogja meghozni, hanem egy egészen más hatalmasság, amely a bizonytalanság ködéből lassan már kibontakozni kezd s ez az uj választás. Ez lesz az igazi Deus ex machina, amely holtra zúzza a sorsdráana hőseit, hogy az Igazi, reális életnek adjon helyet. Personnap spMipe a francia sajtó szerint Hindenburg alakja Németországban. A legutolsó németnek is, bármennyire átfűtött kultúrától és intellek- tualizmustól, szüksége van egy kemény germán istenre, akibe vakon belehelyezi bizalmát szerencsében, szerencsétlenségben. Hindenburg valahogy kiformálódott ezzé a szim- bólikus személyiséggé, pedig — s ezt majdnem mindenki jól tudja a birodalomban — a tábornagy alakja csak — legenda. A háború után a hivatott és a hivatlan történetírók mindéin világháborús német generálist izekre szedtek. Hindenburgot megkímélték. Maeken- zen, Büiow, Falkenhaim, sőt maga a félisten Ludendorff is érezték magukon a bukottakat későn ostorozó kritika korbácsát, csak az egész isten marsall! nem kezdte 'ki senki. De \ éppen a többi vezérnek elemzése megmutatta annak, aki a sorok közt tudott olvasni, hogy Hindenburg csak szép és nemes férfidekórum volt a ravasz és nem reprezentáló Lu- dendorffok számára. Delbrück tanár híres könyvében („Ludendorffs Selbstportrát44) némileg meglebbentette a fátylat, Hüffman.n tábornok, aki 1914-ben a német keleti hadsereg vezérkari főnöke volt, egyenesen kimondja, hogy Hindenburgnak csak személye imponált (hogy miért, azt nem hídja) a katonáknak is, a Hinterlandnak is, Bauer ezredes, a hires katonai író ugyanezt vallja s maga Ludendorff is mellére csapott egy önfeledt pillanatában a müncheni bíróság előtt és föl- kfáltott: „Bennem van Tannenberg!*4 Pieref- fen, a franciák híres és szenzációs liáboru- leirója pedig egyenesen nevetségesnek mondja a Hindenburg-legendát, a világháború struktúráját elemző könyvében teljesen elha- nyagolja s minden katonai csodálatával csak Ludendorffnak, a „vrai joueur“-nek, a merészen taktikázónak adózik. — A Hindenburg- iegendát talán a marsall háború utáni magatartása élesztette, talán az, hogy a tábornagy az adott helyzet következtében alávetette magát Fbertnek és a laikus „katonatanácsoknak44, talán az, hogy nem szökött meg gyáván. mint a császár, hanem haza vezette a hadsereget s 1919-ben leverte a Sparíacust. Va£y mindig makulátlan férfiúi nagysága fonta\neg glóriakörét, az a nyíltság, őszinte Hindenburg megválasztása alán Készülődés a diadalmas bevonulásra — A kommunisták sztrájkot proponálnak — Luther dr. első tárgyalása az uj elnökkel Berlin, április 28. A választás nyomán fölizgatott kedélyek némileg lecsendesedtek. A lelkesedés és a szenvedélyeik elmúltak s mindenki ma már reális módokon számol a jövő problémáivalAnnyi máris biztosnak látszik, hogy Hindenburg megválasztása nem hozott közvetlenül nyugtalanító eseményeket, sőt a nagy kíváncsisággal és majdnem rettegéssel várt külföldi kommentárok sem oly rosszak, mint azt Marx párthívei igyekeztek íöltüntetni. A Lokalanzeiger jelentése szerint Luther dr. birodalmi kancellár tegnap este Hannoverbe utazott, hogy érintkezésbe lépjen Hindenburggal. Elsősorban az udvariasság és az üdvözlés látogatásáról van szó, valószínű azonban, hogy rögtön deiglenes megbeszéléseket is folytatnak a politikai helyzetről. A lap szerint elsősorban az elnökválasztással kapcsolatos ceremóniák és a raegesketés kérdéséről, valamint az elnök mellé beosztott államtitkár személyéről lesz szó. Hosszabb szünet után ma délután ismét összeülnek a birodalmi ülés és a porosz or- r/ íggyülés. Mint ismeretes, a két parlament összehívását mindaddig elhalasztották, amig az elnökválasztás körüli vihar el nem múlik s újra folytatni lehet a tanácskozásokat. A birodalmi gyűlés mai napirendjén az etat-v’ta folytatása áll, míg a porosz országgyűlésen Brauii miniszterelnök csak most fog bemutatkozni egy rövid és abszolút tárgyilagos kormánynyilatkozat keretében. E kormánynyilatkozat után azonnal félbeszakítják az ülést, mert a vitát csak szerdán kezdik meg. Mint előrelátható volt, a kommunisták és a szociáldemokraták között igen éles ellentétekre fog sor kerülni, mert az előbbiek külön jelöltjük felállításával csökkentették a szociáldemokrata párt jelöltjének eshetőségeit és elősegiteiíék Hindenburg győzelmét. A Rote Fahne mai számában a kommunista központ nyílt levelet intéz Németország összes szakszervezeteihez, melyben fölszólítja azokat, hogy a munkásság küz- dési kedvének demonstrálására a szociáldemokraták és a kommunisták közösen 24 órai általános sztrájkot hirdessenek a birodalmi elnök Berlinbe vonulása alkalmából. Ruth Físcher, a kommunista párt vezetője a lap vezércikkében rögtön kifejezésre juttatja, hogy a szociáldemokratáknak a válasza erre a felszólításra valószínűen újra csak hisztérikus szidalmazásokból fog állni. És tényleg a Vorwarts mai számában nyíltan és nagy aparátussal a kommunisták ellen fordul a szociáldemokrata párt vezetősége és reájuk háritja Marx bukásának minden ódiumát és azt, hogy Hindenburg győzelmével a német munkásságra ismét nehéz napok virradnak. A szociáldemokrata párt továbbá azt is kifejti a mai hivatalos nyilatkozatban, hogy minden junkerizü és monarchista meüékkor- mánynak alakítását teljes erejével meg fogja gátolni. Hindenburg — mint ismeretes — a választások eredményét egy vidéki birtokon várta be. A győzelem hírét hétfőn a kora reggeli órákban a tábornagy egyik fia hozta ség, becsületesség, puritánság, katonai feszesség és odaadás, amellyel okvetlenül fölülmúlta Luiendorffot és a többi zseniálisabb hadvezért. A ravaszaknak szükségük volt dekórumra a nép előtt: itt volt a Mazurra váró tiszta és acélos tábornagy alakja, a nép könnyen hitt a germánisitensze-rü jelenségmeg. Csakhamar megjelent nála a Lokalanzeiger megbízottja, akinek a birodalmi elnök igen békülékeny hangú és nyugalmas nyilatkozatot tett. A tábornagy kijelentette, hogy a harc elmúlt és most minden németnek, még az eddigi ellenségnek is szívesen nyújt kezet a közös munka felvételére. Isten adja, hogy a pártgyülölet elmúljon. Minden eldőlt és remélhetőleg a nép teljes egyetértéssel lát az uj munkához, mert az egyetértésben van az erő. Beavatott körök szerint a jobboldali pártok diadalmas bevonulást készítenek elő az uj elnök számára május 10-ike körül, ha a hivatalos hatalomátvétel megtörténik Berlinben. Már most folynak a tanácskozások arról, hogy ki legyen az elnök mellé beosztott politikai államtitkár, valószínűnek veszik, hogy ez az egyéniség a német néppárt köreiből fog kikerülni. A kedd reoflGli angol sajtó nyugodtan ilé-i meg a íielvzeíel London, április 28, A ma reggeli londoni sajtó majdnem egész terjedelmében HindenViig tábornagy iiiCgválasztásáról számol he. Általában véve a kommentárok hangja kedvezőtlen, de nem harcias és ellenséges, mint azt eredetileg hinni lehetett volna. Általában Hindenburgról m'nt öreg és tiszteletreméltó katonáról Írnak s csak attól félnek, hogy környezete fog lehetetlenné tenni minden antantközeledést. r A Times szerint nem bölcs dolog, ha a választások fontosságát túlbecsüljük, viszont igaz, hogy ez a választás bizonyságot tett Németország régi mentalitása mellett, mert kitűnt, hogy a birodalom alapjában véve még most is monarchista, úgy mint a háború előtt volt. Anglia és Amerika csak akkor fogják megalkothatni végleges véleményüket a német elnökválasztás kérdésében, ha majd kitűnik, hogy Németország az ui konstellációk nyomán miként viselkedik a Dawes- tervezettel szemben. A konzervatív Morning Fost bizonyos kihívást lát abban, hogy Németországban éppen most választják meg elnöknek a reakciós Hindenburgot, amikor Németország a Da- wes-javaslatbóil és számos más amtantenge- dékenységből reális hasznokat húzottA lap reméli, hogy a választások eredménye nem fogja összezúzni a garanciaszerződéseket, valószínű azonban, hogy a tárgyalások igen megnehezülnek. A többi lap is figyelmeztet a monarchia és a rmlitarizmus visszatérésének lehetőségére s ennek következtében a német elnök- választás nemzetközi jelentőségére, míg egyes lapok azt koncedálják, hogy Hindenburg előtérbe jutása hatalmasan meg fogja erősíteni a német ipar helyzetét. A City nyugodtan fogadta Hindenburg megválasztásának hírét. Bankkörökben egyelőre meg akarják várni a dolgok fejleményét és a Financial Times kifejezése szer ni az angol bankárok egyelőre a zsebükön tartják a kezüket. nek, bizott, lelkesedett — és Ludendorffék dolgozhattak. Hindenburg, a Legenda, megszületett, él és hat. A pia fraus ismét nagynak bizonyult, ma régi vallásos korokként legenda ül a német trónon és a legendák erősek, hatalmasok. A birodalomban a szimbólum ereje kormányoz. A cseh ós a csehszlovákiai német sajtó Hindenburg megválasztásáról A cseh és a csehszlovákiai német sajtó rendkívül bőven foglalkozik Hindenburg megválasztásával. A legtöbb lap, főleg a cseh nemzeti orgánumok élesen az uj német helyzet ellen fordulnak. Annál érdekesebb a hivatalos lapnak, £s. Rep.-nek állásfoglalása, amely igy ír: „Hindenburg az összes német tábornokok között a legszimpatikusabb főleg azért, mert az összeomlás után nem konspirált a köztársaság ellen és a hadsereget a bomlás után sem hagyta el. És ha ez a talpig katona a választás előtt kijelentette, hogy az alkotmányt és a békeszerződést meg akarja tartani, úgy nincs okunk kételkedni szavainak őszinteségében és szívből kívánjuk neki, hogy ezt a programját nyugodtan és sikerrel oldhassa meg.“ F végtelenül szimpatikus megítélés mellett a külügyi kormány félhivatalosa, a Pra- ger Presse is meglehetős nyugalommal ítéli meg a helyzetet. A kormánykoalíció lap szerint nem hiszi, hogy Hindenburg megválasztása változást, vagy for rád almos itást vonna maga után Németországban. A laip vezércikkében kifejezésre juttatja ugyan azt a meglepetést, amelyet Hindenburg megválasztása okozott, de szintén nem ir határozottan elutasító hangon. Annál inkább Hindenburg ellen foglalnak állást a többi cseh lapok. így elsősorban a jégionái'ius, Nár. Osvobozeni. amely szösze- ríni ú következőket monoja: „A garanciaszerződésre vonatkozó német indítvány a múlté. Nem akadhat olyan francia kormány, amely a Hindenburg vezetése alatt álló Német o rszaggal tárgya 1 ásba bocsátkozli a tnék. Németországot ez a választás teljesen izolálta az egész világtól. — Kraraár lapja, a Nár. Listy szerint ma, 7 év múltán kiáltanak a németek megtorlás után, ami uj háborút jelent. — A Lidové Noviny. a cseh nemzeti demokraták brünni szárnyának orgánuma, megállapítja, hogy Hindenburg megválasztásával a nemzetközi politikában ismét beáll a jégkorszak. Az a hírhedt atmoszféra, amely olyan sokatigérően tisztul, ma ismét teljesen zavaros. De csak ideiglenesen, mert Hinden- burg haitalomrajutása nem a kifejlődés vége, hanem csak az eleje. — A néppárti Lidové Listy igy ir: A nemeitek, akik ellen az egész világ szövetkezett, nem feledkeznek meg világhatalmi álmukról. Nekünk sem szabad megfeledkezni arról, hogy az ellenség nem halt meg. csak aludt. — A Venkov, a miniszterelnök lapja. Hindenburg megválasztását összehasonlítja III. Napóleon trónrajutásával. Hindenburg az a Keresztelő Szent János, aki az Ö ura, a császár számára egyengeti az utat. A prágai német lapok megelégednek a tények és a körülmények konstatálásával s igyekeznek meggyőzni olvasóközönségüket, hogy Hindenburg megválasztása nem jelent változást Németország politikai életében. — A Prager Tagblatt a német köztársasági pártok mentalitására helyezkedik és Hindenburgot, mint a íéllg-meddig tisztult helyzet ösz- szezavaróját állítja be. A francia és a csehszlovák állam is bizonyos tekintetben megkönnyebbülésnek veheti a tábornagy megválasztását, mert hiszen nem ő, hanem a demokraták hangoztatták leginkább a csehszlovák köztársaságra nézve oly káros osztráknémet egyesülést. — A Bohémra szimpatikusán ítéli meg Hindenburg elnökségét, de szintén azon a nézeten van, hogy az antant és a kisálltán! minden félelme fölösleges az ui elnök személyének tekintetében. A buüapsti sajtó Hindenburgról Budapest, április 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyarországi lapok nagy része szimpatikusán fogadta Hindenburg elnöki megválasztását. A Pesti Hírlapban Rákosi Jenő méltatja a vasárnapi eseményeket. Kijelenti, hogy I i < 1 i I * c s 3 1 4 1 1 i í P I i í \ m B g ^IV. 6vt. 96. (839) szán* - Szcrfla » 1925 üorilis 29 jSjy mm gJgST RE gftm ^^ ára^ dfai: évente 300, A Szíovenszkói és (Ruszinszkói Szövetkezett (fáztok politikai napilapja | felelős sxer&esxtö: Gát Jstwávt ____________________________ . ________ _____________________________________ í
