Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-29 / 96. (839.) szám

A sorsdrámák írójának könnyű volt a dolga, ha színművé- nék cselekménye annyira össze bogozódott, hogy a végkifejllést már-már veszély fenye­gette. Az antik drámairó ekkor elővonta író­asztala fiókjából az „ex maohina Deus“-t, aki a túlságosan vitézkedő hőst fenyitazta, ennek szive választottját felhőkbe burkolta s messze idegen föld népének istennőjéül itette meg; az életben- és helybenmaradottak pedág csak befejezték valahogyan a darabot. Ilyen sorsd rámát játszik a csehszlovák köz­vélemény előírt a petka. Ezt a színdarabot azonban nem írták meg előre, még csak vá­zat sem adtak neki, az öt liisztríó maga al­kotta a cselekményt is, amely most az ag­rárvámokkal annyira összebogozódott, hogy a Nár. Osvobozeni egész komoly hangon kérdi, mikor fog közbelépni már Svehla ex machina. Svehla egyelőre, ha nem is az Olymipuson, de Flórencben üdül s úgy lát­szik, nem vesz még tudomást a Prágában folyó béka-egérharcról, éppen ezért két gyorslábú küldönc megy a „fellegtodaszoló" kormányelnökhöz, akivel trojkában megala­kítja az „istenek tanácsát*4, amely az agrár­vámok kérdésében legfelsőbb nyilatkozatot fog adni. A belpolitikai élet színészei pedig mindvégig komolyan játszák szerepeiket s nem is -sejtik, hogy az igazi veszélyt nem a „Svehla ex machina44 fogja meghozni, hanem egy egészen más hatalmasság, amely a bi­zonytalanság ködéből lassan már kibonta­kozni kezd s ez az uj választás. Ez lesz az igazi Deus ex machina, amely holtra zúzza a sorsdráana hőseit, hogy az Igazi, reális életnek adjon helyet. Personnap spMipe a francia sajtó szerint Hindenburg alakja Németországban. A legutolsó németnek is, bármennyire átfűtött kultúrától és intellek- tualizmustól, szüksége van egy kemény ger­mán istenre, akibe vakon belehelyezi bizal­mát szerencsében, szerencsétlenségben. Hin­denburg valahogy kiformálódott ezzé a szim- bólikus személyiséggé, pedig — s ezt majd­nem mindenki jól tudja a birodalomban — a tábornagy alakja csak — legenda. A háború után a hivatott és a hivatlan történetírók mindéin világháborús német generálist izekre szedtek. Hindenburgot megkímélték. Maeken- zen, Büiow, Falkenhaim, sőt maga a félisten Ludendorff is érezték magukon a bukottakat későn ostorozó kritika korbácsát, csak az egész isten marsall! nem kezdte 'ki senki. De \ éppen a többi vezérnek elemzése megmutatta annak, aki a sorok közt tudott olvasni, hogy Hindenburg csak szép és nemes férfidekó­rum volt a ravasz és nem reprezentáló Lu- dendorffok számára. Delbrück tanár híres könyvében („Ludendorffs Selbstportrát44) né­mileg meglebbentette a fátylat, Hüffman.n tá­bornok, aki 1914-ben a német keleti hadse­reg vezérkari főnöke volt, egyenesen ki­mondja, hogy Hindenburgnak csak személye imponált (hogy miért, azt nem hídja) a kato­náknak is, a Hinterlandnak is, Bauer ezredes, a hires katonai író ugyanezt vallja s maga Ludendorff is mellére csapott egy önfeledt pillanatában a müncheni bíróság előtt és föl- kfáltott: „Bennem van Tannenberg!*4 Pieref- fen, a franciák híres és szenzációs liáboru- leirója pedig egyenesen nevetségesnek mondja a Hindenburg-legendát, a világháború struktúráját elemző könyvében teljesen elha- nyagolja s minden katonai csodálatával csak Ludendorffnak, a „vrai joueur“-nek, a meré­szen taktikázónak adózik. — A Hindenburg- iegendát talán a marsall háború utáni maga­tartása élesztette, talán az, hogy a tábornagy az adott helyzet következtében alávetette magát Fbertnek és a laikus „katonatanácsok­nak44, talán az, hogy nem szökött meg gyá­ván. mint a császár, hanem haza vezette a hadsereget s 1919-ben leverte a Sparíacust. Va£y mindig makulátlan férfiúi nagysága fonta\neg glóriakörét, az a nyíltság, őszinte Hindenburg megválasztása alán Készülődés a diadalmas bevonulásra — A kommunisták sztrájkot proponálnak — Luther dr. első tárgyalása az uj elnökkel Berlin, április 28. A választás nyomán fölizgatott kedélyek némileg lecsendesedtek. A lelkesedés és a szenvedélyeik elmúltak s mindenki ma már reális módokon számol a jövő problémáival­Annyi máris biztosnak látszik, hogy Hin­denburg megválasztása nem hozott köz­vetlenül nyugtalanító eseményeket, sőt a nagy kíváncsisággal és majdnem rettegés­sel várt külföldi kommentárok sem oly rosszak, mint azt Marx párthívei igyekez­tek íöltüntetni. A Lokalanzeiger jelentése szerint Luther dr. birodalmi kancellár tegnap este Hanno­verbe utazott, hogy érintkezésbe lépjen Hindenburggal. Elsősorban az udvariasság és az üdvözlés látogatásáról van szó, való­színű azonban, hogy rögtön deiglenes meg­beszéléseket is folytatnak a politikai hely­zetről. A lap szerint elsősorban az elnökvá­lasztással kapcsolatos ceremóniák és a raegesketés kérdéséről, valamint az elnök mellé beosztott államtitkár személyéről lesz szó. Hosszabb szünet után ma délután ismét összeülnek a birodalmi ülés és a porosz or- r/ íggyülés. Mint ismeretes, a két parlament összehívását mindaddig elhalasztották, amig az elnökválasztás körüli vihar el nem múlik s újra folytatni lehet a tanácskozásokat. A bi­rodalmi gyűlés mai napirendjén az etat-v’ta folytatása áll, míg a porosz or­szággyűlésen Brauii miniszterelnök csak most fog bemutatkozni egy rövid és abszo­lút tárgyilagos kormánynyilatkozat kere­tében. E kormánynyilatkozat után azonnal fél­beszakítják az ülést, mert a vitát csak szer­dán kezdik meg. Mint előrelátható volt, a kommunisták és a szociáldemokraták között igen éles ellen­tétekre fog sor kerülni, mert az előbbiek kü­lön jelöltjük felállításával csökkentették a szociáldemokrata párt jelöltjének eshetősé­geit és elősegiteiíék Hindenburg győzelmét. A Rote Fahne mai számában a kommu­nista központ nyílt levelet intéz Németor­szág összes szakszervezeteihez, melyben fölszólítja azokat, hogy a munkásság küz- dési kedvének demonstrálására a szociál­demokraták és a kommunisták közösen 24 órai általános sztrájkot hirdessenek a biro­dalmi elnök Berlinbe vonulása alkalmából. Ruth Físcher, a kommunista párt vezetője a lap vezércikkében rögtön kifejezésre jut­tatja, hogy a szociáldemokratáknak a vála­sza erre a felszólításra valószínűen újra csak hisztérikus szidalmazásokból fog állni. És tényleg a Vorwarts mai számában nyíltan és nagy aparátussal a kommunisták ellen fordul a szociáldemokrata párt vezetősége és reájuk háritja Marx bukásának minden ódiumát és azt, hogy Hindenburg győzelmével a német munkásságra ismét nehéz napok virradnak. A szociáldemokrata párt továbbá azt is ki­fejti a mai hivatalos nyilatkozatban, hogy minden junkerizü és monarchista meüékkor- mánynak alakítását teljes erejével meg fogja gátolni. Hindenburg — mint ismeretes — a vá­lasztások eredményét egy vidéki birtokon várta be. A győzelem hírét hétfőn a kora reggeli órákban a tábornagy egyik fia hozta ség, becsületesség, puritánság, katonai fe­szesség és odaadás, amellyel okvetlenül fö­lülmúlta Luiendorffot és a többi zseniálisabb hadvezért. A ravaszaknak szükségük volt dekórumra a nép előtt: itt volt a Mazurra váró tiszta és acélos tábornagy alakja, a nép könnyen hitt a germánisitensze-rü jelenség­meg. Csakhamar megjelent nála a Lokalan­zeiger megbízottja, akinek a birodalmi elnök igen békülékeny hangú és nyugalmas nyilat­kozatot tett. A tábornagy kijelentette, hogy a harc el­múlt és most minden németnek, még az ed­digi ellenségnek is szívesen nyújt kezet a közös munka felvételére. Isten adja, hogy a pártgyülölet elmúljon. Minden eldőlt és remélhetőleg a nép teljes egyetértéssel lát az uj munkához, mert az egyetértésben van az erő. Beavatott körök szerint a jobboldali pár­tok diadalmas bevonulást készítenek elő az uj elnök számára május 10-ike körül, ha a hiva­talos hatalomátvétel megtörténik Berlinben. Már most folynak a tanácskozások arról, hogy ki legyen az elnök mellé beosztott poli­tikai államtitkár, valószínűnek veszik, hogy ez az egyéniség a német néppárt köreiből fog kikerülni. A kedd reoflGli angol sajtó nyugodtan ilé-i meg a íielvzeíel London, április 28, A ma reggeli londoni sajtó majdnem egész terjedelmében Hinden­Viig tábornagy iiiCgválasztásáról számol he. Általában véve a kommentárok hangja kedvezőtlen, de nem harcias és ellenséges, mint azt eredetileg hinni lehetett volna. Ál­talában Hindenburgról m'nt öreg és tiszte­letreméltó katonáról Írnak s csak attól fél­nek, hogy környezete fog lehetetlenné tenni minden antantközeledést. r A Times szerint nem bölcs dolog, ha a választások fontosságát túlbecsüljük, viszont igaz, hogy ez a választás bizonyságot tett Németország régi mentalitása mellett, mert kitűnt, hogy a birodalom alapjában véve még most is monarchista, úgy mint a háború előtt volt. Anglia és Amerika csak akkor fogják megalkothatni végleges véleményüket a német elnökválasztás kérdésében, ha majd kitűnik, hogy Németország az ui konstellá­ciók nyomán miként viselkedik a Dawes- tervezettel szemben. A konzervatív Morning Fost bizonyos ki­hívást lát abban, hogy Németországban ép­pen most választják meg elnöknek a reakciós Hindenburgot, amikor Németország a Da- wes-javaslatbóil és számos más amtantenge- dékenységből reális hasznokat húzott­A lap reméli, hogy a választások eredmé­nye nem fogja összezúzni a garanciaszer­ződéseket, valószínű azonban, hogy a tár­gyalások igen megnehezülnek. A többi lap is figyelmeztet a monarchia és a rmlitarizmus visszatérésének lehetősé­gére s ennek következtében a német elnök- választás nemzetközi jelentőségére, míg egyes lapok azt koncedálják, hogy Hindenburg előtérbe jutása hatalmasan meg fogja erősíteni a német ipar helyzetét. A City nyugodtan fogadta Hindenburg megválasztásának hírét. Bankkörökben egyelőre meg akarják várni a dolgok fejle­ményét és a Financial Times kifejezése szer ni az angol bankárok egyelőre a zse­bükön tartják a kezüket. nek, bizott, lelkesedett — és Ludendorffék dolgozhattak. Hindenburg, a Legenda, meg­született, él és hat. A pia fraus ismét nagy­nak bizonyult, ma régi vallásos korokként legenda ül a német trónon és a legendák erő­sek, hatalmasok. A birodalomban a szimbó­lum ereje kormányoz. A cseh ós a csehszlovákiai német sajtó Hindenburg megválasztásáról A cseh és a csehszlovákiai német sajtó rendkívül bőven foglalkozik Hindenburg megválasztásával. A legtöbb lap, főleg a cseh nemzeti orgánumok élesen az uj német hely­zet ellen fordulnak. Annál érdekesebb a hivatalos lapnak, £s. Rep.-nek állásfoglalása, amely igy ír: „Hindenburg az összes német tábornokok között a legszimpatikusabb főleg azért, mert az összeomlás után nem konspirált a köztársaság ellen és a hadsereget a bom­lás után sem hagyta el. És ha ez a talpig katona a választás előtt kijelentette, hogy az alkotmányt és a békeszerződést meg akarja tartani, úgy nincs okunk kételkedni szavainak őszinteségében és szívből kíván­juk neki, hogy ezt a programját nyugodtan és sikerrel oldhassa meg.“ F végtelenül szimpatikus megítélés mel­lett a külügyi kormány félhivatalosa, a Pra- ger Presse is meglehetős nyugalommal ítéli meg a helyzetet. A kormánykoalíció lap szerint nem hiszi, hogy Hindenburg megvá­lasztása változást, vagy for rád almos itást vonna maga után Németországban. A laip ve­zércikkében kifejezésre juttatja ugyan azt a meglepetést, amelyet Hindenburg megvá­lasztása okozott, de szintén nem ir határo­zottan elutasító hangon. Annál inkább Hindenburg ellen foglalnak állást a többi cseh lapok. így elsősorban a jégionái'ius, Nár. Osvobozeni. amely szösze- ríni ú következőket monoja: „A garancia­szerződésre vonatkozó német indítvány a múlté. Nem akadhat olyan francia kormány, amely a Hindenburg vezetése alatt álló Né­met o rszaggal tárgya 1 ásba bocsátkozli a tnék. Németországot ez a választás teljesen izo­lálta az egész világtól. — Kraraár lapja, a Nár. Listy szerint ma, 7 év múltán kiáltanak a németek megtorlás után, ami uj háborút jelent. — A Lidové Noviny. a cseh nemzeti demokraták brünni szárnyának orgánuma, megállapítja, hogy Hindenburg megválasztá­sával a nemzetközi politikában ismét beáll a jégkorszak. Az a hírhedt atmoszféra, amely olyan sokatigérően tisztul, ma ismét teljesen zavaros. De csak ideiglenesen, mert Hinden- burg haitalomrajutása nem a kifejlődés vége, hanem csak az eleje. — A néppárti Lidové Listy igy ir: A nemeitek, akik ellen az egész világ szövetkezett, nem feledkeznek meg vi­lághatalmi álmukról. Nekünk sem szabad megfeledkezni arról, hogy az ellenség nem halt meg. csak aludt. — A Venkov, a minisz­terelnök lapja. Hindenburg megválasztását összehasonlítja III. Napóleon trónrajutásával. Hindenburg az a Keresztelő Szent János, aki az Ö ura, a császár számára egyengeti az utat. A prágai német lapok megelégednek a tények és a körülmények konstatálásával s igyekeznek meggyőzni olvasóközönségüket, hogy Hindenburg megválasztása nem jelent változást Németország politikai életében. — A Prager Tagblatt a német köztársasági pár­tok mentalitására helyezkedik és Hindenbur­got, mint a íéllg-meddig tisztult helyzet ösz- szezavaróját állítja be. A francia és a cseh­szlovák állam is bizonyos tekintetben meg­könnyebbülésnek veheti a tábornagy megvá­lasztását, mert hiszen nem ő, hanem a de­mokraták hangoztatták leginkább a csehszlo­vák köztársaságra nézve oly káros osztrák­német egyesülést. — A Bohémra szimpatiku­sán ítéli meg Hindenburg elnökségét, de szintén azon a nézeten van, hogy az antant és a kisálltán! minden félelme fölösleges az ui elnök személyének tekintetében. A buüapsti sajtó Hindenburgról Budapest, április 28. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A magyaror­szági lapok nagy része szimpatikusán fogadta Hindenburg elnöki megválasztását. A Pesti Hírlapban Rákosi Jenő méltatja a vasárnapi eseményeket. Kijelenti, hogy I i < 1 i I * c s 3 1 4 1 1 i í P I i í \ m B g ^IV. 6vt. 96. (839) szán* - Szcrfla » 1925 üorilis 29 jSjy mm gJgST RE gftm ^^ ára^ dfai: évente 300, A Szíovenszkói és (Ruszinszkói Szövetkezett (fáztok politikai napilapja | felelős sxer&esxtö: Gát Jstwávt ____________________________ . ________ _____________________________________ í

Next

/
Thumbnails
Contents