Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-28 / 95. (838.) szám
Kedd, április 28. 3 Harc a csendőr és a vadorzó között Homonna, április 27. (A P. M. H. tudós Hójától.) K elei szlovén- szkó egyko-r oly hatalmas vadállományát csaknem teljesen kipusztitották az orvvadá- szók, aikik rendszerint katonai fegyverekkel lövöldöznek a vadra. Az erdő örök a legtöbb helyen nem is mernek szembe szállna a vadorzóval, mert tudják, hogy az rájuk emeli fegyverét. így a papházai csendőrség külön erősítést kért a homonnai csendőrségitöl a vadorzók ellen. E napokban értesültek, hogy egy piciméi (Tüskés) legényekből álló társaság indult el a hegyekbe. Két csendőr két erdőőr kíséretében utánuk eredt és az együk csendőrnek sikerült is Bobák Péter vadorzóval összetalálkozni. Monyak Vacláv csendőr — ennek előadása szerint — megállásra szólította föl a legényt, ez azonban a domboldalon hason csúszva felfelé menekült, de vissza-visszaíordult és a kezében lévő Manlicherrel a csendőrre lőtt. Monyak csendőr a harmadik reáirány- zott lövés után szintén lövésre emelte fegyverét és a körülbelül 100 lépés távolságban lévő Bobák uitán lőtt, aki hangtalanul összeesett. A csendőri jelentés alapján a homonnai járásbíróság vizsgáióbirája, Derűjén Zoltán tábla-bíró vezetésével Rá ez Miksa dr. járásorvos és Bilim Ernő dr. orvos szállottak ki a helyszínére és megejtették boncolást. Ennek eredménye szerint a gyilkoló csendőr- golyó a 24 éves parasztlegényt hátul, balcombján találta, felfelé végigszaladt a testén, összetörve valamennyi bordáját, majd a vállán kijött és újra fejébe hatolt, ahol össze roncsolva agy velejét, azonnali halált okozott. Ugyanezen ügyből kifolyóan a csendőrség letartóztatta a megölt Bobák három társát, Kreszár György, Bobák György és Hir- ják György pichnyei lakosokat is, de kihallgatásuk után szabadon bocsátották. — (A m nisztertanács) kedden fogja tartani legközelebbi értekezletét. Egyebek között a katonai igazságügyi szolgálat kérdése és a kartelltörvényjavaslat is napirenden szerepel. Nincs kizárva, hogy a köztisztviselői kérdések sorén a folyó évi remunerációk ügyét is tárgyalni fogják. *|» Sérvte szenvdök ®fa Ö Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here comb és kö'.döksérvné! a mi tökéletesített rugónélküli sérvkötőnk, mely éjjel is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désné-. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla- nell has-, hát- és meUmelegitő Jyoier Kömért Bratlslava. Ohm. 51. Rendelő orvos: Dr. Koch K F. egy. m. tan. Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintézfetnek b, Léva, április 27. A Lévai kereszítényszocialista párt Gya- pay Ede dr. elnöklete alatt tegnap tartotta közgyűlését, amely kimondotta, hogy elismeri Leííeynek a pártszervezés körüli munkáját, azonban elítéli összeférhetetlen természetéből folyó modorát és magatar tását és azokat a támad, sokat, amelyeket Bittó és társai ellen indított. A békés kiegyenlítést Lelley vezetése mellett nem tartja lehetségesnek, mert hiányzik Leíleyből a pártatlanság s nem a pártot és a magyarságot tartja szemei előtt, de egy :rdekcsoport szószólójává lesz. Követeli, hogy Jabloniczky, Körmendy-Ékes és Palkovich egy kiáltvánnyal vegyék kezükbe a párt vezetését s hivják össze a pártkongresszust, amely megválasztja az uj elnököt és pártvezetőséget. A közgyűlés bizalmat szavaz Biíió Dénesnek és társainak. Az egységes párt tekintetében kimondja, hogy elvileg szívesen üdvözli a párt eszmédet, szükségesnek tartja azonban a jelenlegi viszály rendezését és a vezérlőbizottság megnyilatkozását. A határozat meghozatala után Kaiser Gyula szólalt fel. Kijelentette, hogy nincs pártválság, csak disszonáns vélemények keletkeztek. Védi Lelleyt az önzés ás hiúság vádja ellen. Kaiser beszédére Gya- pay reflektált, kijelentve, hogy a központ tisztviselőit nem tartja illetékeseknek, hogy ebben a kérdésben véleményt mondhassanak. Jellemző Lelleyre, hogy egymagában áll, míg Bittó és társai együtt vannak. Tagadja azt, hogy Szén t-I vány megszegte volna az érsekujvári egyezményt. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ lengi a népszövetség középeurépai Síoníeronciája ellen Becs, április 27. (A P. M. H. bécsi .tudósítójától.) Rövid távirat már jelentette, hogy Benes csehszlovák külügyminiszter május 18-án kétnapi ta*rtózkodásra ismét Bécsbe jön. A P. M. ti. bécsi tudósítója a következő részletes információkat közölheti a küszöbön álló látogatásról: Benes Bécsben főként Ramek Rudolf dr. kancellárral és Mataja Henrik dr. külügyminiszterei akar tárgyaim A cseh külügyminiszter tudvalévőén már decemberben Bécsbe akart jönni, a Seipel-kormány lemondása következtében azonban nem volt tisztában a Ramek-kormány intencióival és ezért bécsi látogatását bizonytalan időre elhalasztotta. December harmadik hetében azonban Bécsen keresztül Olaszországba utazott és a vonaton alkalma volt megismerkednie és eszmecserét folytatnia a hozzá beszált Ma aja külügyminiszterrel. Benes akkoriban biztosította Mataját a cseh kormány pártfogásáról, időközben azonban — miként ismeretes — Benes megneheztelt az osztrák kormányra. Mataja külügyminiszter ugyanis felismervén azt, miszerint az ellenőrzés és a szanálás nem tarthat örökké, kacérkodni kezdett a Németországhoz való csatlakozás régi eszméjével: a francia és csehszlovák politika vörös posztójával. Benes ezt hálátlanságnak minősítette mivel szerinte az ö támogatása nélkül Ausztria* nem kaphatta volna meg a népszövetségi kölcsönt és egyébként is annakidején a Seipel-kormány ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy Ausztria szigorúan alkalmazkodni fog a népszövetség kontrolljához és a Németországhoz való csatlakozás eszméjét eltemeti. Benes éppen ezért értésére adta az osztrák kormánynak, hogy immár nem fogja Ausztriát a hatalmak előtt protezsálni, boldoguljon az osztrák köztársaság, miként tud. A cseh külügyminiszter azt hitte, hogy az osztrák kormány vezetői erre megijednek és ő majd diktálhatja további pártfogásának feltételeit. Azonban nem igy történt. Ramek kancellár és Mataja külügyminiszter ebben a tekintetben nem haladnak Seipel exkancellár nyomdokain és egyáltalán nem ijedve meg, újabb külpolitikai akciókat kezdtek. Nacionalista osztrák politikusokkal továbbra is tartatták a Németországhoz való ;satlakozás eszméjét. Ezenkívül Mataja olaszországi tartózkodása alatt Rómában szondirozott abban az irányban, vájjon lehetséges-e egy olasz—osztrák vámközösség létesítése? A nagy trompfoí azonban Ramek kancellár adta ki, amikor a népszövetséget meggyőzte arról, hogy valaminek történnie keli Ausztriával és kivívta a népszövetségnél a május 26-ra ösz- szehivott középeurópai konferenciát az összes utódállamok részvételével. Benest főként ez az utóbbi érintette kínosan. A népszövetség hivatalosan akkor publikálta a középeurópai konferenciának május 26-ra való összehívását, amikor Benes Varsóban tartózkodott Mihelyt visszaérkezett Prágába, sietett részletesen nyilatkozni a bécsi Neue Freie Presse tudósítója előtt és kifejtette, hogy ilyen konferenciáktól mitsem lehet várni, mivel olyan nagy problémákat, mint a* középeurópai államok együttműködése, lehetetlen egyetlen konferencián megoldani. Ezenkívül a bécsi cseh követség utján értesítette a osztrák kormányt, hogy május 18-án, tehát hat nappal a népszövetség középeurópai konferenciájának megkezdése előtt Bécsbe érkezik. Benes itt az osztrák kormány vezetőjét meg akarja győzni arról, hogy minden konföderációs csatlakozási kísérlet céltalan, a leghelyesebb, ha Ausztria igyekszik Csehországgal minden kérdésben megegyezésre jutni és Prágára támaszkodva* éli önálló állami életét. Az elegáns szerkesztő eltávozott s ha Ladányi nem hajolt volna azonnal a munkája fölé- még meglátott volna egy gúnyosan elhúzódó mosolyt a szerkesztő ur arcán. De ő már el is felejtette, hogy volt valaki nála, ő már kizárólag és minden idegével újra a Borbolya ügynek élt. Az altisztje zavarta fel újra. — Sürgős levél van méltóságod részére. — Sürgős? Hogy, hogy? — A szerkesztő ur adta a kezembe, aki most távozott. Azt mondta, hogy méltóságod részére fontos utasítások vannak benne. — Utasítások? Megbolondult! Az altiszt mélyen meghajolt. — Bocsánat, igy mondta. — Mehet. Ladányi dühösen bontotta fel a levelet, belenézett, elhalványodott, egy pillanatra, mintha teljesen megbénult volna, aztán talán először életében olyat káromkodott, hogy három szoba tisztviselője remegve futott ki a folyosóra. A levélben ez állott: ,,Kedves Ladányi Mester! Neszét vettem, hogy nyakra-főre keresnek s nem tudtam volna a szivemre venni, hogy annyi derék őre a rendnek hiába kutat- gasson, hamis és jórészt az általam továbbított nyomok után. Elhatároztam, hogy tiszteletemet teszem önnél, mint a detektiv- testület érdemes és méltán jóhirnevet szer- j zett vezetőjénél s amennyiben szives fogadtatásra találok, közölni fogom önnel igazi tartózkodási helyemet. Most őszintén bevallom, nem is számítottam ilyen szívélyes fogadtatásra, jóllehet ezt talán kendözési tu~ tudományomnak is köszönhetem és kérem, hogj fogadja ezért utólag megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését. Kérem önt: ne fáradjon és ne fárassza embereit sem, mert Borbolya soha ott nem található, ah jl keresik. Mindig másutt. S mivel csupán a szeszélyes véletlenre van bizva elfogatá- som, kérem, hogy a kitűzött három napos terminust meghosszabbítani s a bizonyos véletlent bevárni szíveskedjék. Legyen meggyőződve kedves mesterem, hogy ezen látogatásom ideje csupán véletlenül esett április elsejére s még gondolatban sem akartam Önből tréfát űzni. Egyébként, vagyok őszinte csodálattal Méltóságod készséges híve: Borbolya András." Háry barátunk hiábavalóan kereste az asztalon az újabb borosüveget s egy lemondó mozdulattal végit kerítette az elbeszélésnek. — Egy percre rá beléptem a Ladányi szobájába. Az öreg egy pdlanaíig farkasszemet nézett velem, de aztán megenyhült és átadta olvasásra Borbolya levelét. Csak ennyit mondott: — Ez a csirkefogó alaposan felültetett. Átvettem a levelet, elolvastam és katonás rövidséggel vágtam rá a feleletet. — Borbolya András a szobámban megkötözve várja, hogy Méltóságod megkezdje a kihallgatását. Az öreg elhült ezekre a szavakra és nyilván őrültnek gondolt egy pillanatig, de ismerve alaposságomat, bármily hitetlennek is tetszett, nem kételkedett szavaim igazságában. Csak megkérdezte: — Hát, hogy történt? Elmondtam, hogy szaladt Borbolva a karjaimba a kapu alatt, hogy ismertem fel és hogy néhány pillanat müve volt csupán, hogy a kapuposzt segítségével ártalmatlanná tegyem és szobámba szállítsam. Háry János felebarátunk körülnézett és a hatást leszüretelve megelégedetten folytatta. — így lettem én ennek az ügynek a hőse az utolsó pillanatban s bár igazán a véletlenen múlott, de tagadhatatlan- hogy hírnevem attól a naptól kezdve úgyszólván rohamosan terjedt s előkészítője volt szép pályát megfutott karrieremnek. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAA < -""A £ « \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 \ t «r " ~ rfc \ Saját zitményü finom férfi * 3 \ ^ fehérnemű, asztal- £ < \ térítők es mindennemű lenáru £ < \ ( *» « Árusítás nagyban é# kicsinyben t 4n'mTmvTnwvvvmmmTvvmnTUfTvirT?mTUTTTfvmmmé A P. M H. KEDD! ROVATA Írja: sp. k iS2i l’illlPSliíMjO Hindenburg Talán az öreg tábornagy Wotan arca volt, ami a német népet megmámorosította. Talán a germán Schlichtheit legmagasabb- foku hatványát látták benne, amikor — noha a százéves józanság ellenére — elhatározták, hogy erre a tiszta, makulátlan és a kötelességet még a kanti mértéknél is fontosabbnak tartó emberre adják szavazatukat. Ki gondolhatott nyomorúságos garanciaszerződésekre és amerikai odadobott kölcsönökre, amikor egy pillanatra elvadított mindenkit Tanncnberg napja és látták a mazuri tavakban csillogó német fegyvereket, az ágyuk és a Feldgrau-ok erőteljes tömegét, az egész teuton erdőt és a teuton erőt, amint csatalépésben énekeli a „Deutschland Dcutschland über ailes‘‘-t. Lehetetlen, hogy annak a csodálatos vasvarnak látása, amely 1914 augusztusában és később a Winterschlacht alatt oly zseniális lendülettel semmisítette meg a marnia r veszedelembe sodró ellenséget, ne sziir- kitett volna el Marxokat és más becsületes, okos, de a népnél névtelen hivatalnok-politikusokat, mint amilyenek a német köztársasági vezetők mind. A dicsőség emlékezete a körülrajongott személybe vetett bizalom, a kipróbált becsületesség. alaposság és siker szuggeszclóia nagyobbnak bizonyult, mint az esetleges érdek. Amikor a birodalmi blokk Hindenburgöt elnökjelöltjének állította föl, jobb pszihológus volt, mint politikus. M'ndenki előre látta, hogy a tábornagy megválasztása le fog a hangolni az antanthatalmakat és sok megkezdett munka visszaesik a kezdetlegesség stádiumába. Mert a katasztrófapolitikusok nem számítanak helyesen, ha azt gondolják, hogy Hindenburg megválasztásával elérkezik végre az a káosz, az a teljes zavar, amelyben ők halászhatnak. A német kommunisták voltak ennek a hiedelemnek legpregnánsabb képviselői: Thaelmann jelölésével, egyáltalán nem akartak mást tenni, mint Marx esélyeit gyöngíteni, Hindenburgot a győzelemhez segíteni, igy a külpolitikai feszültség m á t lehetetlen helyzetet s számukra szükséges, egyedül üdvözítő általános fejetlenséget teremteni. Hindenburg nem jelenti a káoszt. Nem jelent uj összecsapásokat. De jelenti a visszaesést 1920-ba. Jelenti, hogy Caiüaux b:za’- mát, CooÜdge kedvelését és Chamberlain számítását ismét fölváltja a katasztrofális bizalmatlanság, mely oly hosszú időre tett lehetetlenné minden európai közeledést. A párisi Matin máris kijelenti, hogy Hindenburg megválasztása annyiban volt előnyös Parisra nézve, amennyiben lehullatta a hályogot Franciaország szeméről és bemutatta, hogy a német pacifizmusról szóló hir mind humbug s a Wilhehnstrassera ismét bevonul az a vezérkar, mely Franciaországot legszívesebben egy kanál vízben fojtaná meg. A gall szivekben is fölmerült egy pillanatra Tannenberg napja s a mazuri vizek tükrén csillogó német fegyverrengeteg — és egy másodperc alatt újra itt volt a szivekben a rémes rettegés, mely csak tank és gépfegyvererdők, bilincs- verések és kínzások mögött tud megnyugodni. Nehéz dolga lesz Hindenburgnak. Ha tényleg békét akar, rendet és nyugalmat, akkor valamiképpen el kell oszlatnia ezt a bizalmatlanságot, mely az antantszivekben felmerült, be kell bizonyítania, hogy benne tényleg csak a kötelességérzet és a német egység megteremtésének vágya diktált, amikor a jelölést elfogadta s hogy továbbra is Lutherék vagy Stresemannéik jobboldala marad uralmon nem pedig Tirpitz vagy Ludendorff a határozott gyűlölettel és a bevallott harci szándékkal. Valahogy el kell érni, hogy a Reichswehr élén továbbra is von Seeckí tábornok maradjon — akiben bíznak a franciák — hogy Trendelen- burg és Hösch továbbra is szimpatikusak maradjanak Párisban, hogy Lord d‘Abernon berlini angol követ ne szüntesse be határozottan németbarát politikáját — csupa nehéz feladat, csupa meglevő sikernek szétpattanása és újrakezdése, ki tudja, hogy birkózik meg mindezzel a hét évre megválasztott 78 éves Hindenburg. De jósolni nem szabad. A mi osztályrészünk csak megállapítana. Megállapítani, hogy a birodalomban a szív győzött az ész fölött, a tradíció a jelen fölött, a bizalom a logika fölött és a bátorság a számítás fölött. A szív, a tradíció, a bizalom és a bátorság pedig szent dolgok, lehet, hogy minden poklokon keresztül is megőrzik tisztaságukat. Áz a 900 ezer szavazat, amivel Hindenburg győzött, igen elenyésző szám. egyáltalában nem jelenti a jobboldal és a katonai oldal túlsúlyba jutását, különösen, ha a köztársasághoz számítjuk a Thaelmannra szavazókat és az igen sok demokratikus érzelmű, pusztán csak a A itva! kereszIcRpiadűlisfa part DRalmaí szavai®!! Slfíö Dénesnek és társainak
