Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-24 / 92. (835.) szám
Péntek, április 24. tény szocialista párt keletszdovenszkói és ru szinszkói kerülete, sőt a nyugati kerület egy számottevő csoportja is a pártközi vezérlő- bizottságot, politikánknak ezt a közös irányító szervét tartja illetékesnek a mostani helyzet likvidálására. Mindenki érzi. hogy az érsekid vári egyezmény szellemének ez jobban felel meg. mintha a döntésit kitoljuk, a helyzet elmérgesedését elősegítjük és a kibontakozást megnehezítjük azzal, hogy egy hetek múlva összeülő pártkongresszus előkészítésével vesztegetjük a drága időt, almikor pedig a közeledő választásokra való tekintette'! kár minden percért. De tisztán formai szempontból sem helyes Lelley Jenő dr. érvelése. Szerinte az ér sekujvári egyezmény hatálya függővé vált azáltal, hogy Szent-Ivány József, a magyar kisgazdapárt és annak egyes szervezetei megindították az egységespárti akciót. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a kisgazdapárt, mint olyan ebben a kérdésben állást nem foglalt. Ha tehát Lelley Jenő arra az álláspontra helyezkedik hogy az egyezményt csak a pártok mondhatják föl, úgy már ebből az álláspontjából is következik, hogy az egyezmény változatlanul fönnáll és kötelezi a pártokat, mert hiszen ilyen felmondásról egy párt részéről sem tudunk. Föltéve, hogy a kisgazdapárt egyes szerve- . zetei lojálisán viselkedtek volna a keresz- tényszocialista párttal szemben, úgy ez is legfeljebb a döntőbírósági eljárás kérésére, nem pedig az egyezmény fölbontására adna jogot ; a kereszténysjooiaíista párt elnökségének. : Szent-Ivány József akciója pedig mint közéletünk egy vezető egyéniségének akciója ítélendő meg. Kérdés, hogy Szent-Ivány Józsefnek jogában állott-e egy gondolatot, egy eszmét, amely kétségtelenül benne él sokezer hü magyar szívben és amely az eddigi pártkeretek összeolvasztását célozza, beledobni a közvéleménybe és hogy ezzel megsértette-e az ér- sekujvári egyezményt? Nem lehet kétséges, hogy bármelyik politikusunknak jogában áll valamely általa helyesnek, üdvösnek és célszerűnek fölismert ' gondolatot propagálni, anélkül, hogy ezzel megsértené az egyezményt. Jogában áll még az uj párt megalakítását is kezdeményezni és a vezérlőbizottságnak hozzájárulásával azt meg is alakítani. Az érsekujvári egyezmény VII. fejezetének 4. a) pontja értelmében ugyanis az egyezmény I.—Ili. fejezeteiben foglalt elvi megállapodások megváltoztatása vagy hatályon kivül helyezése fölötti döntés a vezérlőbizott- ság hatáskörébe tartozik. A vezérlőbizottságnak tehát minden kétségen .kivül jogában áll megváltoztatni vagy hatályon kivül helyezni a III. fejezetet is. amelyben uj magyar vagy nem nemzeti alapú, esetleg internacionális színezetű pártok megalakítása tárgyi szükségesség nélkül levőnek mondatik ki. Ha tehát Szent-Ivány egy uj párt alakítását is kezdeményezte volna, ami a je!en esetben — nézetem szerint — nem történt meg. a pártközi vezérlőbizottság akkor is szankcionálhatná ezt az akciót. Bárhogyan is forgatjuk tehát ezt a kérdést. mindig arra az eredményre jutunk hogy Az ír — A Prágai IVÜigyaT Hírlap eredeti tárcába — Irta: Szvatkó Pál. A veszedelmes sziklán haladtak a negymászók, a veszedelmes szakadék partjain. Junius volt és a társaság a legnehezebb utat választotta a menedékházhoz, amelyben az éjszakát akarta eltölteni. A hegyekben, az erdők fölött csak most ébredt a tavasz. Az ut valóban veszedelmes volt s a turisták egymáshoz fűző kötelet erősítettek derekukra. Amikor a szakadék fölé nyúló sziklanyelvhez értek, Pál, aki a sorban a harmadik helyen ment, szeszélyesen felkiáltott, hogy be akar tekinteni az örvénybe. A többiek fákba és gyökerekbe kapaszkodtak s Pál a peremre lépett. * Abban a pillanatban, amint lenézet a mélybe, hirtelen az az érzése támadt, hogy meghal. És mintha kígyó siklott volna a fejébe e halál küszöbén, úgy érkezett meg a furcsa emlékezet — és két kezét a halántékára akarta szorítani, hogy megvédje agyvelejét a kígyótól, — de nem ment. Égy másodperc alatt mindenre rájött. Valamikor kegyetlen volt az este s a nagy-nagy unalom kikezdte Pált. Hazajött letargikuisan vetkőzött le, belehullt az ágyba és nézte a fekete árnyból., mely a ruhaszek rény árnyéka volt és mozdulatlanul kiséra pártközi vezérlőbizottság kikapcsolásával a mai helyzetet megoldanunk nem lehet és nem szabad Az egységespárti akció fölött a pártközi vezérlőbizottságnak kel! döntenie amint azt a keresztén'yszocialista párt több nagytekintélyű szervezete is kimondotta. Igen kívánatos volna, hogy a vezérlöbizott- ság minél előbb összeüljön és hogy ne halasszuk a döntést addigra, amíg hosszú hetek múltán a keresztényszocialista párt kongresz- szusa összeül. A mostani válság nemcsak a Concord'a-nyomda válsága, nemcsak a keresztényszociális párt elnöki és pártválsága, hanem krizise ellenzéki politikánknak, a magyar egyetértésnek, a magyar Concordiértak is és ezért minél előbb módot kell nyújtani a vezérlőbizottságnak politikánk, közös irá- nyitószervének a döntésre. Prága, április 23. A választási bíróság a mai napon tárgyalta Prések szenátornak és Rychtera képviselőnek ügyét. A cseh agrárpárt ugyanis indítványt tett a választási bíróságnak eme törvényhozók mandátumainak megsemmisítése iránt. — A választási bíróság tizennégy tagú tanácsa délelőtt tizenegy órakor ült össze. A cseh agrárpártot Slaby dr. képviselte, míg Prásek és Ry-elitera' ügyvédje Brezina dr. A felek óriási jogi felkészültséggel jelentkeztek a tárgyaláson, hatalmas köteg bizonyítékokat halmoznak fel asztalaikon, ugyancsak az előadó asztalán is emeletnyi magasságban sorakoznak az akták. A terem szinültig megtelt. A hallgatóság között látjuk az egyetemeknek kiváló jog- udósait, a nemzetgyűlést mindkét házának ;épviselöít és számtalan érdeklődőt. Elutasítják Prásek ügyvédjének kifogásait A tárgyalás megkezdése előtt Prések ügyvédje hatásköri kifogást intéz a bíróság ellen, azon az ala>pon, hogy a jelen bíróság illetéktelen dönteni ebben az ügyben, mert zen bíróságnak a hatásköre 1924. július 4-én végződött; amikor az 1924—1925 számú törvény életbe lépett, amely az uj választási bíróságról szól. A mai választási bíróságot még a forradalmi nemzetgyűlés állította össze, azóta a? választási törvények ismert nódositásokon estek át, a nemzetgyűlésnek kötelessége lett volna az 1924 évi 125 számú örvény szerint uj választási bíróságot választani. Mint, hogy ez nem történt meg, ma tulajdonképpen nincs választási biróság. Egyébként ezen az alapon Kaderka képviselő ügyében is illetéktelen bíróság döntött, ugyancsak illetéktelen biróság határozott a ruszin - szkói választásokat illetőiég is. Prások ügyvédje hivatkozik továbbá arra, hogy az olyan esetben, amikor mandátum-érvényességről van szó, legalább négy hivatásos bírónak kell felen lennie. — A bíróság háromnegyed órai tanácskozásra vonult vissza, amelynek eredményeként az elnök kihirdette a bíróságnak azt 2i határozatát, hogy az uj választási törvény 9. §-a szerint a régi választási biróság mindaddig hivatalában marad, amíg a nemzetgyűlés az uj választási bíróságot nem állítja össze. Minthogy a? nemzetgyűlés ezt nem tette, tehát a régi biróság törvényes. Brezina dr. ezután a második kifogást terjeszti elő, amely szerint a mai bíróságnak legalább tizenöt '■ágból kellene állania, még pedig a legfelsőbb közigazgatási bíróságról szóró törvény 40á-a szerint, amely kimondja azt, hogy ha valamely kormányrendelet érvényességéről keli dönteni, akkor oly tanácsnak kell határozni, amelyben legalább eggyel több bíró vám, mint abban a tanácsban volt, amely a kérdéses rendeletét helyesnek fogadta el. — A biróság újabb félórái tanácskozás után ezt a kifogást is elvetette. Erre Brezina dr. a harmadik kifogást terjeszti elő, amely szerint a mai bíróság két tagja, akik egyúttal a cseh agrárpártnak is a tagjai, aggályos bírók. Ugyanis a sajái pártjuk ügyében -hivatottak dönteni. Brezina ügyvéd indiíványozza, hogy ezt a két tagot a biróság a saját kebeléből zárja ki. — Újabb húsz perces tanácskozás után a bíróság ezeket a kifogásokat is elvetette és megállapította?, hogy a választási biróság kiválóan politikai ügyekben hivatott dönteni s úgy is van összeállítva, hogy az egyes pártoknak vannak kiküldötteik a bíróságban. Ezek után a referens röviden ismertette a tényállást s a biróság rátért az érdemleges tárgyalásra. A petíc'ó Déli tizenkét órakor kezdett hozzá Rad- linszky dr., á legfelsőbb közigazgatási bíróság tanácstagja a választási bizottság előadója, a esek agrárpárt petíciójának ismertetéséhez. A peíieióban a párt megbízottjai, Prásek és Rychtera mandátumainak megsemmisítését kívánják azzal az indokolással, hogy nevezettek becstelen és aljas okokból megszűntek a párt tagjai lenni. A becstelenséget azzal követték el a petíció szerint, hogy — jóllehet a választások előtt reverzálist Írtak alá, amely szerint kötelezik magukat arra. hogy a mandátumot a párt rendelkezésére bocsátják, ha erre a pá.rt fölszólítja őket — Prásek és Rychtera 1924 novemberében közkereseti társaságot alapítottak, amelynek lapkiadás volt a célja. Mikor azt a pártelnökség megtudta, figyelmeztette a nevezetteket, hogy a párt alapszabályai szerint lapot csakis az elnökség engedélyével adhat ki a párt törvénjdiozója. Ennek ellenére ők megmaradtak a közkereseti társaságban, sőt rövidesen bejelentették a pár [vezetőségnek a pártból való kilépésüket. Erre a párt kizárta őket tagjai sorából. Eddig a petició. Az eLeniraí Prásek és Rychtera az előkészítő eljárás során elleniratot nyújtottak be. amelyben a következőket mondják: A párt egyáltalában nem volt illetékes ilyen petició beadására, amivel mandátumok megsemmisítését követeli. Rychtera képviselő aláirt ugyan egy re- verzálist közvetlenül az 1920-ik évi választások előtt, ez azonban a cseh agrárpárt papirosán készült, vagyis Rychtera a reverzálist ennek a pártnak adta. Ez a párt pedig nem azonos a ma a parlamentben köztársasági föídmives és gazdapárt néven ismerttel. Ez a párt választások előtt három részből tevődött össze, ezért Rychtera maga sem tudta, hogy tulajdonképpen melyik pártnak szólt a reverzális. M kor ped'g a három párt egybeolvadt, a reverzális eo ipso tárgytalanná vált. Prásek szenátor reverzálisa még 1916bók való s akkor is az agrárpártnak szól s nem a köztársasági földmivespártnak. Prásek ugyanekkor átköltözött vidéki lakáséból Prágába és ettől az időtől fogva semmiféle tagsági illetéket nem fizetett, ö tehát tulajdonképpen soha nem is volt tagja a köztársasági föM- mivespárínak, Így abból ki sem léphetett és nem is zárhatják ki. Az alíkotmánytörvény értelmében a képviselőik, vagy szenátorok kétféleképpen veszíthetik el mandátumukat. Az egyik eset az, ha a meg válasz tás után elveszti választhatóságát, -a másik pedig, ha becstelen és aljas dolgot követ el. Jelen esetben azonban egvík sem áll fönn. A petíció ugyan arra hivatkozik, hogy szerződésszegést követtek ei, amid-, kor a revetzű'üst megszegték, de már maga a reverzális is becsteen intézmény. A törvény sehol sem szói ilyen kötél ez - vényről. A párt nincs feffluaitaknazva mg- fosztani Valisaikat mandátumától, mert a képviselőt és a szenátort nem a párt, hanem a nép választja. A törvényhozói fogadalom is azt ■ mondja, hogy legjobb tudása és lei ki ismered szava szerint fogba gyakorolni mandátumát. Hogy pedig valaki legjobb tudása és még inkább Idkifemerete szerint gyakorolja-e mandátumát, vagy sem, ezt nem áli módjában ellenőrizni sem a pártnak, sem a bíróklgmak, de egyáltalában semmi földi hatalomnak. A mandátumról szóló előzetes megállapodás a párttal tehát erkö'cs-e’an hlyen módon a pártnak módjában volna az összes képviselőkéit megfosztani a mandátumtól és igy kikényszeríteni a képviselő- ház f eloszlatását. A törvény szerint csak abban, az esetben fosztható meg valaki .mandátumától, ha a becstelenséget és aljas indoko- kait a büntetőeíjárá* során sikerült bízonyi- tamh Ezt pedig meg sem kísérelte a periciót beadott párt. Egyébként az összeféri! etet1 épségről szóló törvény szerint sokkal kevésb- bé súlyos esetekben a nemzetgyűlés jóváhagyását kell kikérni az összeférhetetlenségi Óvatosan tovább indultak, csakhamar elhagyták a veszedelmes helyet, bekerültek az erdőbe, ahol harmatos volt minden és zöld s a madarak dalától az utszéli virágokig az összesség erőteljes tavaszi életet hirdetett. A köteleket is leszedték s a társaság izgatottan még mindig az esetről beszélt. Páll előre ment és mellette volt Mária. — Pál, az Istenért, mit érzett, amikor elszédült? Tudta, hogy meghalhat? — Halkan mondta ezt Mária és lesütötte a szemét. Szé- gyelte hogy igy betolakszik a férfi nagy pillanatának érzéseibe, de nő volt és kiváncsi volt s ez az esés közelhozta a két embert. Pál ránézett és elmosolyodott. Mit tud ez a leány az űrről. Mit arról a furcsa ösz- szefüggésről, amely az unalom filozófiája és a szakadék szédülése közt van. S mit arról, hogy mindkettő a halál s ez a második most elébb a szakadéknál, nála talán csak csúcspontja és következménye volt az elsőnek. Mit tud ez a nő a hirtelen jött emlékezetről, az okos férfi undoráról, csömöréről. Mit arról, hogy a férfinél a halál is filozófia. Mit tud ez a nő, akinél minden kérdés az előbb kérdezett is, csak véletlenszerű és csak ösztönös akkor, ha nagy, vagy örök. De fönt csicsergett a madár s az ut szélén szépek voltak a zöldkoronáju fák. meleg levegő vibrált elő onnan, ahová a lomboK között látni lehetett és kékes pillangók cikk- cakkoztak a piros, fehér, sárga, szeszélyes hajlású, csipkés virágokon. Mária barna szeme ideillett, valahogy csipkés volt, lombos volt, pillangócfkázásu és szeszélyes hajlongó, virágos. Pálban átnyHalott: a szemek csodái! Ezek a szemek, az édesanyja biztató tekintePrásek és Mem lasdátvia a választási Iilrisás elül tett. A hálószekrényen égett a lámpa, minden mállasztott és a gyakori unalom szomorúságában, abban az okos unalomban, melyet a mindenben csalódás hozott, fölényesen mondta önmagának Pál: semmi, semmi, minden kár, minden fölösleges, — jó volna mghalni. Egész világosan emlékszik, akkor támadt komolyan a kérdés: de milyen is lehet a halál? Elképzelt valami nagy űrt, széleset és mélyet, melynek pereme fekete mindig, úgy mint a légköri lev.gő szélei kékek és aki beleesik, az benne esik soká, mindörökké. A halál káprázat, mint a szédülés; megszűnik a kötöttség, csak látás van, csak a vonzó teke- teszélii űrnek látása van, semmiség és végtelenség és lengő a test, híg a levegő, a fej forgó, minden kbirhatatlan furcsa labirintus, minden delejesség. Az unalom ennek a halálérzésnek eleje s az unalom ezért a halál grádicsa. Az unalom ex fázisában nyiÜk ez az űr, melyet ha látni kezdünk, ő a halál. A sorrend: unalom, űr, halál. Az unalmat az agyvelő hozza és jaj annak, alti megszédül a fe- ke te szélű űrnek partjain! Ez az emlékezés egyetlen másodpercig tartott. Most pedig előtte volt a feketeszélü ür, a valódi, az objektivált. Vígan jött a kiránduló társaság reggel a Siegyre, örült, hogy az otthoni város síkságát, ahol csak a lépcsők emelkednek és liften iár az ember a csúcsra, fölcserélhette az :gazi emelkedéssel. Pál ötszáz méter magasságból véletlenül mélyebben nézett a mélybe s megszédült. Egy pillanatig látta az űrt és érezte, hogy ez a halál; egy pillanat alatt mindent átélt, anélkül, hogy testén kormányozhatott volna, kétszer, háromszor meg- .endült, lába alól kicsúszott a szikla és lebukott. De társai hegymászók voltak s a kötél, mely a derekukra feszült, fölfogta a bukást. Néhány ijedt másodperc, majd szavak, a öbbien huzni kezdtek s Pál ismét a peremre, került. Az arca halvány volt, a keze is reszketett kissé. Az első, amit meglátott, Mária tekintete volt, — melyből a barna szemek rémülten néztek reá. A barna szemekben csoda volt. Amint ráemelkedtek az elszédíiltre, a feketeszélü ür eltűnt. Pál furcsának találta a helyzetet s csak annyit érzett, hogy ezek a szemek gyógy'tanak. Telítenek. Áthatnak. Kergetnek. Sohasem érezte még ezt az ' asszonyi csodálatosságot, csak most, amikor a fekeíe- "zélii ür paroxiznrusából ébredt fel s hirtelen bevilágított a gomolygó sötétségbe ez a szempár. Mi ez? Volt az első gondolata. Hol van az ür? Miért jön most az orvosság? A nő az orvosság, a nő, amint megjelenik, a döntő pillanatban és legyőzi az agyvelőt? Annak unalmát és az űrt? Pál látta, hogy Mária kezét erősen a szivére nyomja és szinte önfeledten szorítja az ijedtségtől. Ez a szorítás fájhat és értem törtémk. gondolta, amíg a többien össze-vlsz- sza kérdéseikkel ostromolták, még szidták is és mind meg voltak rémülve. — Ügyetlen voltam. Semmi sem történt. Mehetünk tovább — igyekezett Pál mindenkit megbékíteni s hal ványsága eltűnt arcáról. * B £ r a i ***" ’■'* "IÁR"®, ' ú/iL, ’íí ' t a 5 eseSSt! Dr. üaasmaum 2713 sssassatóriamai S Tíáon Prfír ö., icggereva 81. ‘i'^0" | s unanaQaBi:eas’3aaaEiBaa9a»nitio«0aenaaasa«atioaaBaBKVi
