Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-18 / 87. (830.) szám
Szombat, április 18. 2 Háztüznézőben a kormány félhivatalosa Prága, április 17. A konnány németnyelvű félhivatalos lapja, a Prager Presse, ma háztüznézni ment a német polgári pártokhoz. A cseh koalíció a rohamosan közeledő választásokra a legnagyobb aggodalmakkal tekint, mert ha a kormánypártok mai egyensúlya egyszer félrebillen, a cseh „államalkotó többség'4 meséje is szertefoszlik s ekkor nem marad más hátra, minthogy a nemzeti kisebbségek is felvétessenek a kormányba. Ezzel a titkos gondolattal egy hosszabb cikket közölt a Prager Presse, amelyben a csehszlovákiai német polgári pártok erőviszonyaival foglalkozik. A cikk szerint a német keresztényszociális-, agrár- és iparospártoknak feltétlen erősbödésével kell számolni, mig a német nemzeti (Lodgman)- és a német nemzeti szocialista csoportok az uj választásoknál meggyengülnek. A félhivatalos cikk Írójának informátora szerint az éppen említett három német polgári párt továbbra is megmarad az úgynevezett parlamenti munkaközösségben s ez a csoport hajlandónak mutatkozik a kormányba való belépésre. A belépést semmi különösebb feltételhez nem kötné a munkaközösség, csupán két miniszteri tárcát követelne, még pedig j egyet a fontosabbak közül — a pénzügy ki- vételével — és egy szociális tárcát (egész-1 ségügy, népjóléí). Ezenkívül megfelelő szá- j mu német vezető tisztviselőnek kellene len- j nie az összes központi hatóságnál. A félhiva- j talos szerint a németek végül tisztában van- j fialt azzal is, hogy egy cseh-német koalíciós munkaprogram előzetes megállapítása na- j gyón problematikus, mert miként a mai koa-! lició példája is bizonyítja, a koalíciós programok teljesítése igen nehéz.. A kormány németnyelvű félhivatalosa úgy tesz, mint a szégyenlős falusi legény, aki szeretne házasodni, de szándékát nem meri nyiltan megmondani a választottjának s ha valaki megkérdezi tőle, hogy mi is lesz azzal a házassággal, szégyenlősen válaszolja, hogy nem is akar ö házasodni, hanem a leány akar férjhez menni. A rohamosan közeledő választások után feltétlenül számolni kell arra, hogy a nemzeti kisebbségek is résztvesznek a kormányzásban; ennek htyilt bevallásához azonban nincs bátorsága a cseh háztüznéző legénynek, ezért a németekre mondja, hogy ők tolakszanak a kormányrúdhoz. Rögtön a feltételeket is megtudhatjuk, a cseh nagyon kétes többség két miniszteri bársonyszéket készít az uj koalíciós házastárs részére, különös munkaprogramot azonban nem, mert a koalíciós programok ugyff | rí & kiválasztott, szop példányokban | mm £A NISP öRT, Prölja - Klaraovfca. Iliit f llllllt S7- képes árjegvzékét Kő 5.— ö előzetes beküldése e!I núbon küldi II • B sem teljesíthetők, vagyis csak a közönség ámítására valók. Hogy a félhivatalos cikkének állításai nem a ..parlament német pártjainak14 a nézetét, hanem .a hatalmon levőknek titkos ter- vezgetéseit tartalmazzák, ez kiderül abból is, hogy a cikkírónak egyetlen szava sincs eme Prága, április 17. Annak idején, amikor Dénes külügyminiszter Szovjetoroszország de jure elismerésének a tervével foglalkozott, megemlékeztünk arról is, hogy az elismerésnek legnagyobb ellensége a cseh nemzeti demokrata Kramar képviselő. A szovjettel szemben érzett határtalan nagy gyűlölete azonban nem akadályozza meg Kismart abban, Prága, április 17. A cseh néppárti Lidové Listy hosszabb cikkben válaszolt a Ceské S!ovo-nak a Mar- maggi-ügyben elfoglalt álláspontjára. A nyugateurópai államok sajtója kivétel nélkül a legnagyobbfoku elkeseredését nyilvánította amiatt, hogy Prágában egy kormánypárt lapja „kellemetlen idegennek14 nevezte a nun- ciust. Európában még nem tudják — írja a Lidové Listy —. hogy a diplomatáknak Ilyen megnevezése Prágában az újságíró! jó modorhoz tartozik és hogy ilyen körülmények között nem csodálható, ha a szocialista lap „tíiitanya!ója“ megfeledkezik- ar-l Budapest, április 17A Magyarság tegnapi számában érdekes külpolitikai információkat közöl. Az információ kifejti azt, hogy Franciaország európai hegemóniáját csak akkor tarthatja fenn, ha Németország gyengítése után Angliát is gyengíti. Angliának a gyarmatbirtokain komolyan meggyűlt a baja. A britt politika visszatér a hatalmi egyensúly elvére és Németország megerősítésére törekszik, nehogy Franciaország túlsúlyban maradjon. Ebből fakad a francia—angol elleniét, mely ma az egész világon látható. Különösen erős arányokban folyik ez a rivaliíás Romániában, ahol Mária királyné az angol—német— román közeledésen fáradozik, ami rokonai kapcsolatai alapján érthető is. Ezzel szemben a román hivatalos körök határozottan francia orientációt mutatnak s gyakran megesett, hogy a román politikusok tervek bírálatára, noha alig néhány hónap előtt a legnagyobb megbotránkozással utasította volna vissza az ilyen német közeledést. A cseh félhivatalos háztüznézni ment, de még nagyon szégyenlős... Maid a választások talán.több férfiasságot és bátorságot öntenek fáradt inaiba ... hogy, ha arra alkalom kínálkozik, a megvetett szovjettel jó üzletet kössön. így a brünni „Stráz Socíalizmu44 hasábjaiban olvassuk, hogy Kratnar képviselőnek íiebstadti szövőgyára nagyobb mennyiségi! szöyetszállitást vállalt a szovjetorosz hadsereg számára s a szállítmány első részleteit már el is küldte Oroszországba. Fő a hazafiul honszerelem, de a jó üzletet scan kell megvetni. ról, hogy Mannaggit, a diplomatát, nem tekintheti szindikáíusbeii társának és hogy nem szabad vele szemben úgy viselkednie, mini ahogyan a cseh kollégák egymással szemben viselkednek. Marmaggi Tö-ökországban is voit nun- cius és ő megmondhatja, hol bántak vele tisztességesebben, ott-e. ahol a keresztények még rna is nemzetközi citálom alatt vannak, avagy a civilizált Középeurópa szivében, Prágában? A cikkíró'a továbbiakban hosszasan bizonyítja azt, hogy a csehszlovák kormánynak gondolnia sem szabad a Vatikánnal való diplomáciai összeköttetés megszakítására. nagyon is éreztették a királlyal, mennyire quantité negligable. Mária királynő politikájával szemben áll az úgynevezett liberális vagy demokratikus Románia. Az orosz kérdés szerepet játszik mindkét orientációnál. Mária királyné politikája ebben a kérdésben arra irányul, hogy Anglia használja fel Romániát bástyául az oroszoknak Konstantinápoly leié való törekvéseivel szemben. Az orosz veszedelem .azonban Bulgáriát is fenyegeti s ez a körülmény magyarázza meg azt, hogy időnként szó lehet egy bolgár —román közeledésről. Minthogy azonban az orosz hadsereget a Duna torkolatánál épp úgy fel lehet tartóztatni, mint a Dnyeszter- nél, felmerülhet az a kérdés, vájjon egy délszláv blokk nem ugyanoly előnyös-e Anglia szempontjából, mint egy erős Románia. Az információ szerint két eshetőséggel keil 3 , magyar politikának számolnia. Vagy az oroszokkal együtt Románia el. leit, vagy a délszláv blokkal kibékülni. Ha az angol politikusoknak sikerülne kJ resztülvinniok a kibékülést, a magyarok és délszlávok között, akkor természetes, hogy Románia, mint oroszellenes állam felesleges] sé válik s így Oroszország hadserege Brassó és Braila között állna meg. Románia a ma- gyar-délszláv kibékülés esetén Bulgária, Oroszország és Magyarország között kerülne :■ felosztásra. — (Az építkezési törvényjavaslat a pet. kában.) A koalíciós pártok politikai petkája az építkezési törvény érvényének meghosz. szabbitására vonatkozó javaslatot tárgyalja napi ülésein. Az építkezés előmozdítására a petka két törvényjavaslatot készít elő. A2 egyik az, építkezési mozgalomról, a másik ajp építkezési dézsmáról szól. Az építkezési dézsmát a lakással biró polgárok fogják fi- I zetni; egyelőre még nincs megállapítva ennek az építkezési dézsmának a nagysága* azonban kéOégte'e.i, hogy ez annál nagy-mis; lesz, minél hosszabb időre fogják meghosz- ; szabbiíani az építkezési mozgalomról szólóii. javaslatot. A szocialista csoportok három, a® polgáriak két évre akarják a meghosszaöbi-H tűst. Hosszabb vita után a petka elfogad .aHj azt az elvet, hogy az állam az építkezések|f támogatására ne segélyeket, hanem kölcsönt* és garanciát adjon. Ebben az állami támogatásban is kizárólag a kislakások építkezése j részesülhet. Kislakásnak tekintendő az olyan lakás, amelyeknek padlófelülete nem haladja ! meg a nyolcvan négyzetmétert. A segélyt megkaphatják a bérházak és a családi házak építői egyformán. Az állami kölcsön összegét illetőleg a petka azt határozta el, hogy a legkisebb lakások építői aránylag nagyobb ősz- • szegü segélyt kapjanak, mint a nagyobb lakások építői. Ez az állami segély az épitke-1 zés összes költségének hetven százalékáig 1 terjedhet. Az építkezési dézsmát a régi há* *| zakban lakó és a bérlők védelméről szóló i törvény oltalma alatt álló polgárok fogják fi- ff zetni az évi lakbér tiz százalékának összegé- I ben. Ennek a dézsmának a jövedelme — ! mintegy egymilliárd korona — kizárólag az jj j építkezések előmozdítására fordittatik. Az I építkezési dézsmát a házbér- és házosztály- 1 adó fizetésére kötelezett lakások birtokosai 1 kötetesek íizetrui, továbbá a termesze tfbeni la- I kasok használói is. A petka további ülésein I főleg' azt a kérdést kell tisztázni, hogy az 1 építkezési segélyt megkapják-e az épitkezé- I si szövetkezetek és az egyes magánvállalko- I zók is, avagy csupán a magánházak építői— (A nyelvíörvény végrehajtási rendeleté.) A minisztertanács tegnapi ülésén elfő- j gadta első olvasásban a nyelvtörvény végrehajtási rendeletét. 31T-® &&&*£ ktsfufsz&Situmffs, Mrffliiór sitidet síiül a siotjeM — A politika nem tévesztendő össze az üzlettel — 1 un ifit? i lesig sievo jifiifiisiifir Marmaggi mtnclussal Törökország ban jobban bániak, mint Prágában DománltUMft Mária üráliti# angol, a hivatalos politika francia orientáció! kitel Visszaemlékezéseim Petrogálli Oszkárra A P, M. H. számára irta: Bothár Sándor dr. Puritán becsületességének folyamánya volt szerénysége is. Nem a gyakran észlelhető tettetett álszerénység, mely éppen ellenkező érzelmeket leplez, nem, ő teljes tudatában volt saját egyénisége értékének, fellépése mendenüit biztos, önérzetes és öntudatos volt. De sohasem tolta előtérbe önmagát, az öndicséretet nem ismerte s még barátai előtt sem dicsekedett el magas ismeretségeivel, vagy sikereivel. És nem törkedett vezérszorepre sem, egyénisége, melyre rányomta bélyegét a magyarság egész mostani küzdelmére, ellenállhatatlanul vitte oda azokat, akik együtt dolgoztak vele, hogy hallgatagon, csöndes egyetértéssel, összedobbanó szivvel vezérüknek ismerjék el öt. A formális elismerést nem várta soha, talán vissza is utasította volna. Amikor elfelejtették képviselőnek kandidálni, nem duzzogott, nem állt félre, még egy neheztelő szót sem ejtett ki, ellenben lankadatlan lelkesedéssel fáradhatatlanul küzdött, agitált a magyarság és — a nem mellőzötíek választási sikeréért. S ha tán műiden egyéb pótolható benne, akkor az önzetlen felfogásnak nehéz mását találni. Legbensőbb baráti köre jóformán nem is tudta, hogy mily rendkívüli egyén'séget rejt ő magában, hogy odakinn a mi kis városunk határán túl mily nagyra becsülik őt mindenütt. Szegény éd^ anyja is csak a temetés szomorú napján tudta meg, anvdőn egyik küldöttség a másikat érte, a koszorúk tömege özönlött a ravatalra s a magyarság legkiválóbbjai hajoltak meg könnyek közt a vezér koporsója előtt, — akkor az önkénytelen lelki megrendülés fakasztotta azt a szót: „Én nem is tudtam, hogy az én fiam olyan nagy ember volt.44 Mert otthon ő csak a szerető jó fiú, édes anyja gyámolitója és vigasztalója volt — semmi egyéb. S csak néha, ha egyik-másik útjáról haza tért s együtt, ketten elsétáltunk kifelé, ott, hol a profanám vulgus nem zavart, megnyílott a szive éis beszélt sikereiről, terveiről, a lelkes ünnepi fogadtatásokról, amelyekben része volt, beszélt örömmel, megelégedéssel, de akkor is szerényen hozzátette: „Szinte szégyellem magam, úgy fogadtak44. Mindez négyszemközt volt mondva s mindjárt ki is kötötte magának, hogy erről senki előtt egy szót se beszéljek, restelte volna, hogy mások előtt önmagáról dicsérőleg beszélne. * Most veszem észre, hogy amit ő nem tett soha, azt én teszem meg, dicsérem és ismét dicsérem őt. Elmondok annyi sok iót róla és semmi rosszat sem. Keresem, erőltetem emlékezetemet, tán valami hibáját is el kellene mondanom. Hiszen halandó emberről nem lehet állítani, hogy „macula non est in te“. És nem tudok még sem hibát találni benne. Vagy holmi aprólékosságokat emlegessek, hogy ideges volt sokszor, megviselte idegeit a túlfeszített munka s olyankor türelmetlen volt, hirtelen felpattanó, talán néha bántóbb hangon is szóit reá valakire. Cse helységek ezek, a test gyöngeségénék pillanatnyi fölülkerekedése a kifáradt lélek felett. De mégis, a barát, a rokon szemét elhomályosítja tán a szeretet, nem tud tárgyilagosan Ítélni azzal szemben, akit szivébe zárt és nem tudtak tán elég tárgyilagosak leírni barátai, akik együtt dolgoztak vele, eszméit oktatták, egyéniségét ellená’hataí- lanu1 megszerették s csak a szeretet és dicséret hangján tudtak szólani ő róla. ,,Freun- denlob lrnkt, Feindenlob klingt44. Halljuk az eltenfél szavát. Egy csehszlovák — vagy inkább cseh — társaságban egy, a politikai ügyekben dolgozó magasrangu rendőrtiszt- viselőhöz kérdést intéztek, kit tart a magyar politikusok közt a legveszélyesebb ellenfélnek. Az illető habozás nélkül azt felelte: „Petrogallit és pedig három okiból: mert idealista, mert tehetséges és' munkabíró és mert megközelíthetetlen.44 S valóban legjobb barátja sem jellemezhette volna lapidárisabb tömörséggel s tárgyilagosába igazsággal. És ajánlom ezt a jellemzést azok figyelmébe, akik — barát, vagy ellenség — ferdén ítélték meg őt. * Mert voltak ilyenek is. Nem akarok most arról az esetről beszélni, amely az egy célért küzdők fegyverének a közös ellenfél helyett egymás elleni.. fordítását eredményezte s mely az ő tapintatos, önzetlen s mégis erélyes magatartásán simult el, csak azért, hogy még élesebben, még áldatlanadul törjön ki, amidőn az ő biztos s ellentéteket nivellálni tudó keze már az enyészetté lett. Ne beszéljünk e helyütt erről, nem a vitatkozásnak, nem az ellentétek felidézésének, hanem a mindent kibékítő emlékezésnek helye ez. De szólíni akarok arról, amidőn ugyancsak a mi berkeinkből hangzott fel egy ízben félig tréfásan, fé'hg komolyan, de mindenképpen alaptalanul és tapintatlanul az az állítás, hogy ne mondjam gyanúsítás, hogy Petro- galli Oszkár nem jó keresztény, hogy — uram bocsa4 — „a zsidókkal cimborái44. Hát. hogy jó keresztény és vallásos ember volt, azt én tudóim legjobban, de az 5 vallásossága a lélek legbensőbb szentélyének meggyő- ződéses hite volt, minden ostejntáció és minden fdekezetieskedés nélkül Igaz, sohasem állott ki a fórumra keresztény mivoltát s érzéseit hirdetni és sohasem párosította a keresztény szeretet a mások elleni gyűlölettel. Vallási kérdésről vitatkozni, sőt még beszélni som szeretett, profani záriénak tartotta azt. De higyje el nekem mindenki, volt 5 olyan jó keresztény — ha nem jobb — mint az, aki azt nála kétségbevonni merészkedett Mert nem az antiszemitizmus tesz meg valakit jó kereszténnyé. Igaz ő nem volt antiszemita, amint hogy filoszemita sem volt. Egész egyszerűen azért, mert ebben a kérdésben és — mely legkönnyebben tudja mindkét részről túlzásba ragadtatni az embereket — csodálatos tárgyilagossággal s nyugalommal tudta a dolgok állapotát megítélni. Nem szerette az általánosításokat s inkább egyénileg bírálta el ezt a kérdést. Voltak a zsidóság körében jó barátai, képviselő korában egyik legjobb barátja s utazásainak társa, Rajk Aladár, — zsidó volt. De megmondta véleményét a zsidóság hibáiról nyiltan, őszintén, sőt köményen zsidó barátai szemébe is. Emlékezzünk csak vissza Érsekújvár ott a zs:dó kérdésről mondott higgadt, tárgyilagos szavaira. És sokszor reámutatott a Károlyi-korszak s a magyarországi bolsevizmus azon tanulságára, hogy veszélyes a nemzet feletti hatalmat a zsidóságnak átengedni. De kifejezett ellensége volt minden antiszemita heccnek s reámiutatott többször arra, hogy bűn, sőt ostobaság a zsidóságnak magyarul érző s a magyarsághoz tartozni akaró részét önmagunktól elidegenitenünk. És kétségtelen, az is, hogy nem volt barátja a n^agyarság fe- tekezef' nagy osztályérdek alapján való szét- fágozódottsápának sem. (Keddi számunkban folytatjuk.)
