Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-08 / 55. (798.) szám

Vasárnap, március 8. 31 A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: Schöpflin Aladár MAGYAR tlll (Vasárnapi levél) Nemrég írtam c helyen panaszos sorokat ar­ról, hogy a mai kornak limesének nagy emberei, halott taiián soha nagyobb szüksége rém lett volna az emberiségnek rájuk. Elmélkedésem nagyon nyomós igazolást nyert nagyon illetéke? helyről. A legnagyobbnak becsült élő angol író, á több mint 80 éves Thomas Hardy mondta egy francia írónak, aJci nála járt a minap: — Vannak önöknek nagy embereik? Nekünk angoloknak nincsenek. Nyilvánvalóan összefügg ezzel, hogy nagy, mindeneket összefoglaló eszméink sincsenek. Nagy ember az, akiben az emberiség vagy legalább egy kor eszméi, törekvései, ideáljai, vágyai a legna­gyobb intenzitással egyesülnek, aki gondolkodásá­val vagy cselekvésével a nagy tömegekben tudat oiiaít rejtőző eszméket, vágyakat, törekvéseket hozza felszínre és értékesíti magasabb célok szá­mára. De vannak-e a mai időknek ilyen egysége­sítő eszméi, vágyai, törekvései? Sehol nem Tatjuk őket. Inkább azt látjuk, hogy minden eszme, vágy, cél, törekvés a {elaprózódás szolgálja. Nacionaliz­mus? Minden népben úgy él, hogy éle más népek ellen van fordítva, hogy önmagát kíméletlenül ér­vényesíthesse más nacionalizmusok rovására. Val­lás? A mai tömegeknek jóformán nincs is vallásuk, csak vallási szervezeteik vannak, mélyek más vál­tási szervezetek ellen irányulnak. Szocializmus? Gyönyörű eszme volna, az emberek összefogására atakaímas, de mindenféle marxizmusok révén úgy alakúk, hogy eredeti tisztaságában és erejében csak néhány válogatott szellem tudatában él, álta­lánosságban egyetlen néposztály küzdő fegyverévé lett a többi osztályok ellen s ezért hatása is csak arra az egy osztályra terjed ki s gyakorlatilag egy épp oly sivár politikai rutin szervévé vált, mint a többi pártprogramok. És igy sorban, mindetrr. kor­szerű eszme összelapult jelszóvá vagy politikai programmá. A mai emberiség e'őtt nem halad- egy megváltó eszme bethlehemi csillaga. Midenki csi­nálja a héiköznapi rutint, a nagy összefüggések nélkül. Nincs ma semmi eszmei egység az emberek között, ezért fantazmagóriává lett az emberiség fogalma, melyet oly szépein megkonstruáltak a 18. században, és már-már szétszakadozik osztályok­ra, csapatokra, frakciókra a nemzet fogalma is, amely olyan romantikus fénnyel ragyogott fel az emberek tudatában a 19. század óta. Ezért nincs a kornak -nagyvonalú politikája, nincs filozófiája, nincs monumentális irodalma és nincs monumentális képzőművészete. Ezért ver­gődnek a kor legnagyobb tehetségei önmaguk d- aprózásáhau, mert nem találnak sehol támasztó­pontot a nagyszabású összefoglalásra és nem ta­lálnak sehol egységes világképet, amely, minden ember világképe lehetne. Ahhoz, hogy nagy embe­rek fejlődhessenek, eszmékkel, magasabb rendű törekvésekkel, a vemliességig telített kor kell s ez az, ami ma leginkább hiányzik. Nézzük,. ami a legjobban szembe tűnik, a vá­rosaink külső képét. Minden más korban volt a korra jellemző, tipikus építészeti stílus. Minden épületet, amelyet ebben a korban emeltek, magá­tól CTtetődőieg ebben a stílusban képzeltek el és terveztek ki, ei se tudtak volna képzelni más stí­lusban való építkezést. A kor embereinek voüt egy egységes fogalmuk egy épület szépségéről, általá­ban egységes fogalmuk volt a szépségről. Régi vá­rosokban ha járok, minden régi épületről a külseje után meg tudom mondani, körülbelül mikor épült. A mai városokban ez tisztára lehetetlenség. A há­zak egész eklektikusán, a legkülönbözőbb stílusban vannak építve. Csak egy stílus hiányzik: a kor stílusa. Nézzük Budapestet: a királyi palota barokk, a parlament gót, a Halászbástya román, a Műcsar­nok korai reneszánsz és igy tovább. Végigmegyek az utcán, ahány ház, annyiféle stílus. Micsoda egy kor az, amely még a saját otthonát sem tudja a saját ízlése szerint berendezni, régibb koroktól kér hozzá ízlést? De még a szobáit sem, mert hiszen bútorainknak sincsen kor stílusuk, ha azt akarjuk, hogy a lakásunknak mégis legyen valami egységes stílusa, hát el kell mennünk a régiségkereskedésbe és a nagyapáink korából való bútorokat kell össze­gyűjtenünk. Ezért buknak el azok a törekvések, melyek valami egységes kifejezési formulát, stílust keres­nek a mai kor számára. Nálunk ezért bukott el Ledmer Ödön hatalmas kísérlete egy az időknek és a helyi viszonyoknak és tradícióknak megfelelő épitőstiius kifejlesztésére. Ezért vált töredékessé, Budapest, március 7. Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése: Kersiens holland gyáros ügyvédje érdekes bejelentést tett tegnap a rendőrségen. Elmondotta, hogy Leirer Lőrincz egyszer elbeszélte neki, hogy leányának azt a taná­csot adta, hogy ha valaki lakásán megtámadná, nyissa ki az ablakot és kiáltson az utcára segít­ségért. Leirer Amális azt felelte erre, hogy ő egyszerűen kinyitná az ablakot ilyen esetben, átmászna a párkányon és a szomszédban lökő Mály Gerö színészhez fordulna segít­ségért. Az ügyvéd most utólag visszaemlé­kezik arra, hogy amikor a lakatossal a lakás ajtaját Leirer Lőrincz jelenlétében feltörték és bementek a lakásba, észrevette, hogy a csipkefüggöny egy rész le van szakítva. Ebből azt következteti, hogy Leirer Amália az ablakot akarta kinyitni, de a gyilkos ebben megakadályozta. Érdekes, hogyan ismerkedett össze Kerstens gyáros a szerencsétlen véget ért leánnyal. Az Operaház egyik előadásán látta meg. Megtetszett neki, de nem merte meg- szóliUmi. Rálépett a ruhájára, amely elsza­Beígrád, március 7. Nagy események és szenzációs fordulatok előtt áll a jugoszláv belpolitika, forrongást észlelhetni a pártokon belül és a szakadatlan tanácskozások azt sejttetik, hogy nagy át­alakulások, átcsoportulások várhatók. Az ellenzéki blokk közzétette program­ját, amelyhez Radicsék is hozzájárultak, a közjó érdekében lemondva a köztársaság követeléséről és önmagának ell-emmondóvá Ady költészete. Ezért csökken össze novellává vagy szétomlik a regény, amely a világ képének egy széles szegmeniumát akarná befogni egy nagy kompozíció sugaraival. És ezért nincsen ennek a színházért rajongó kor­nak drámája, amilyen volt még Ibsen idejében is. Ma a kicsiny mondanivalók, kicsi formáik, kicsi emberek kicsinyes korit éljük. A vágy azonban megvan az emberekben vala­mi nagy után, a na-gy stílus, a rsagy lendület, a nagy formák és nagy emberek után. Nem kapja meg a mai kortól, tehát feléleszti, ami a régi ko­rokból maradt. Az emberek nem kapnak uj nagy drámát, -tehát Shakespe3re-ci-klusokat rendeznek maguknak és tódu’nak a színházba. Nincsenek nagy -regényeik, tehát habzsolva kapkodják Balzacot, Tolsztojt, Dosztojevszkit. Nincs nagy filozófiájuk, -tehát Kantira, Schopenhauerre esküsznek. És igy tovább. Az eszmevilágunk is olyan, rrtint a laká­sunk. Nincsenek saját eszméink, tehát benépesítjük lelkünket más, régebbi korok eszméivel- Az agyunk hova-tovább olyan lesz, mint egy Bieder- ineyer-butárokkal feldíszített lakás. kadt, mire bocsánatot kért. a leánytól és kártérítést helyzeti kilátásba részére. így kötötték meg az ismeretséget. Kerstens még az nap hazakisérte a leányt, akivel másaap már együtt vacsorázott egy előkelő étterem­ben és később azután pénzzel is támogatta és utaztatta, Leirer .Amália szerette volna, ha az isme­retség házassággal végződik, de a családos Kerstens nem akart feleségétől elválni. Kerstens egyébként Hollandia egyik legnagyobb gyárosa, az Amsterdam melletti Tylburgban háromszáz munkást íoglaikoz- t<i tó nagy textil-üzeme van. Tizennégy év óta él feleségével. Leirer Lörinczeí egyébként hétfőn reggel fogja kihallgatni a vizsgálóbíró cs a hét első napjaiban fog dönteni majd a vádtanács a* fogvataríás vagy szabadlábra- hclyezés kérdésében. Kerstens egyébként már megérkezett Budapestre és ma jelentkezett a főkapitány­ságon Katona dr. rendőr taniá esősnél, közölve, hogy néhány napig a rendőri nyomozást ve­zetők rendelkezésére állhat. A rendőriő-taná- csos ma már ki is hallgatta Kerstenst, I megelégedve egy angol típusa monar­chiával. A program együk legfontosabb követe­lése a tartományok angol mintájú autonómi­ája és az alkotmány revíziója. Ehhez az utóbbihoz azonban csak feltételesen ragasz­kodik az ellenzék, illetve hajlandó azt addig elhalasztani, amig a le tárgyalásra váró na­gyon fontos törvényjavaslatok tető alá nem jutnak. Több, mindig jól értesült belgrádi lap azt a hirt közli, hogy az ellenzék programja tetszik Sándor ki­rálynak, aki annak a kívánságának adott kifejezést, hogy ezen az alapon alakuljon koncentrációs kabinet. A nyilvános felszin alatt, minden oldal­ról cáfolva, máris, sőt már régebben folynak a tárgyalások, különösen Radiccsal, aki még mindig fogságban ül és aki ellen a tárgyalá­sok közben elkészült az ügyészség vád­irata is. A radikálisoknál is nagy tetszéssel talál­kozott a koncentráció eszméje, szeretnének békét kötni Davidoviccsa! is és ezen a réven remélik, hogy megszabadulnak Pribicsevlcstől és tábor­ik a rá tói. Érdekes és a kabinetben uralkodó egyet­értésre jeTemző, hogy a legutóbbi minisztertanácson csak a fadí- kális miniszterek n ettek részt, Pribicsevi- esék távolmaradtak. A koncentrációs tervekkel függ össze az a hír is, hogy a kormány elejtette azt a tervet, amely szerint meg akarta semmisíteni a Radics-párti mandátumokat, hogy igy fölényes többséghez jusson a szkup- stirrában. — (A köztársasági elnök születésnapi ünnepségei.) A köztársasági elnök hetven- ötödik születésnapjának ünnepi aktusai nem sokban különböztek a monarchák hasonló ünnepségeitől. Prága zászlódiszt öltött. A hajnali órákban ágyiilövések hirdették, hogy ma nagy nap vagyon. Az iskolák, pénzinté­zetek s a katonaság hivatalosan ünnepel, az üzletek javarésze azonban nyitva van. Ki­lenc órakor a prágai helyőrség fölött dísz­szemlét tartott a köztársasági elnök, ezután az üdvözlő küldöttségeket fogadta. Az üd­vözlésénél megjelent a prágai diplomáciai kar, a kormány, a nemzetgyűlés két házának elnöke, Prága főváros polgármestere, a főis­kolák küldöttségei. Tizenegy órakor a prá­gai Masaryk gyalogezred zenekara séta- hangversenyt tartott az Óvárosháztéren., délután és este a többi katonai zenekar hang­versenyzett a Zsófia-szigeten é$ a várban, Este a színházakban ünnepi előadások. — (Kassa uj városi szabályrendeletére? kedden foglalkozik a tanács.) Kassáról jelen­ti tudósítónk: A tanács keddi ülésén foglal­kozik az uj városi szabályrendelettel, amely megállapítja az ügyosztályok uj munkakörét és személyzeti beosztását. Az uj rendelet 15 fővel csökkenti az állami alkalmazottak lét­számát az erről szóló törvény alapján. Leirer Lőrincet hétfőn hallgatja ki a vizsgálóbíró fugoszlávíában Sándor Király az ellenéit oldatán van — A P. M. fi. eredeti tudósítása — dalos, virágos erdei majálisok, amikor csa­pongó, túláradó kedvvel dalolták az örökölt nótákat: Ezt a kerek erdőt járom én, ezt a barna kis lányt várom én! . . . Az ártatlan kis Gizikék, Margitkák, Sárikák és Arankák, akiknek a rózsás fülecské'be a legelső áb­ránd, az öntudatlanul ébredő első szerelem bátortalan és egy ügy ü esküvéseit, Ígéreteit és fogadkozásait félénken clhazudóztuk . . . nem is sejtve, hogy magunknak hazudunk! És csüggetegen nézünk az örökre eltűnt gi­tár után, aminek a húrjai szétpattogtak, az epedő és szomorú dalokkal együtt és amivel itthagyott bennünket a tavasz minden szép­sége: a virág, a fecskefészek; az ifjúság! Megilletődve néztük a füzfasort, mely körül ott suhantak, jöttek és mentek, száll­tak és lebegtek a hold misztikus fényhullá­main a Jókai fantasztikus hősei. Még a léleg­zésünk se hallatszott. Körülöttünk álmodott az alvó város és fölötte láthatatlanul, de érezhetően virrasztóit s a szűz démonokkal és lágyszinü hősökkel házról-házra szállott a nagy képzelgő, a mesekirály aranysugáros szelleme. Láttam, hogy Beöthy is megható­dott Lehorgasztotta gondolkozó szép fejét. Lassan tipegett előre az utcán s a primitív kövezeten botja meg-megkoppant, mialatt csöndesen, szinte mormogva beszélt, mintha magamagával diskurálna s nem is tudná, nem is hallaná, hogy álmodik. — Valamit érezünk, — szólt, — de nem I tudjuk, mit. Valamit gondolunk, de nem tud- > mm ........-.1.-—.......................................— . ju k, hogy mit. Valamit látunk, de nem tud­juk, mit. Ebből áll az egész földi boldogság: az illúzió. * Semmi se történt. Csak ez a tünemé­nyes, hodvilágos este és talán a tudós költő réveteg monológja ott maradt a lelkemben és ez a rózsaszínű fény azóta is követ és kisér, mint a üdére, amitől nem tudunk elrejtőzni. A Balatont azelőtt százszor láttam, de soha­sem olyannak, mint azután. Azelőtt csak nagyarányú kép volt, azután maga az örök szépség: a nő, akire azt mondjuk, még so­hase láttam ilyennek! A hódítás, a szépség művészetének legfőbb titka ez: a változatos­ság. Hogy sohase legyen olyan, amilyen már egyszer volt". Valami mást, valami újat lás­sunk rajta, vagy benne, ami újra, meg újra megragadjon és megbüvöljön. Mert akkor megvan a meglepetés; a varázs föltámad: még sohase láttam ilyennek! Még sohase volt ilyen szép! A Balaton a legtökéletesebb női szépség: minden órában más. A komáromi fűzfák holdvilágos képével az emlékemben, állottam meg a Balaton íön- séges éjjeli csodája előtt is. A Balaton szik­rázott, fényiéit, ragyogott. Csakugyan még I sohasem láttam ilyennek! Szépségének fénye J összeolvadt az éjjel és elöntötte az éjszakát. A víz ezerféle színében a topáz, az ametiszt, a smaragd tüzének árnyalata lángolt, égett lés sziporkázott. Tündérek táncoltak a hátán és sugarak villogtak szerteszéjjel, mintha a gyönyörű magyar földnek ragyogna és feléje tárná illomfehér karjait, hogy szerelmesen magához ölelje minden rögét és minden pa­takját. És nekem az jutott eszembe, hogy váj­jon látják-e ezt a Tátra fönséges bérceiről? Vájjon látják-e a Hargitáról, a Retyezátró! és a gyulai havasokról? Látják-e? Nézik-e? A székely pásztorok, míg a legelő, a domb, a hegy oldaláról elbámulnak és hallgatják az éj és a múlt borús regéit, vájjon nem felejti-e itt a szemüket és a szivüket, ezeken az opál­fényeken, amik a Balaton csipkeköntöséről feléjök sugárzanak? A Balaton nem felelt. De felelt a szivem. A Balaton világított, égett, foszforeszkált és beragyogta az éjszakát; szövetségre lépett a holddal. Követte és űzte a szivemet. Tovább, tovább, a Jókai-udvar emlékével és képével a Bükk csodálatos rengetegébe, szakadékai- ba, bariangjiba és locsogó patakjaihoz, hogy az éj csöndjében és derűjében őt lás­sam viszont. A csMlogó vándorpatak kristály­tükrében, az erdő rejtelmes félhomályában, a szikrázó villámokban és a hulló csillagok­ban haragosan és mélán röppentek el körü­löttem a holdvilágos éjszaka tnegbiivölő szi- nei és fényei. Végre is érzésemmé vált, ami fölforró és indulatoskodó ereimet folyton zaklatja, hogy ezekben a fényekben az elfoj­tott és eltemetett, vagy félénken, hajlékta­lanul bolyongó magyar szellem keres utat. Az éjszaka titkai között meglepi vagy •fölkeresi ez a sajátságos érzés a töprengő, mélázó és sovárgó magyar lelket. Halkan fölzokogunk az éjsazka csöndjében és nem tudjuk, miért sírunk. E ol száll un,k a hideg fényhullámokra, amik a hold merev arcá­ból alááradnak és elmerengünk a mesék szü­lőházának udvarán, a Balaton locsogó hab­jain és a Bükk álmodó rengetegében. Az ég kósza éjjeli fejedelme mindezt fagyosan nézi, mintba semmi köze se volna hozzá. Pedig — ki tudja! Ki tud valamit? Legbiztosabb érzékeink is csak ingatag sejtelmek, amik összekuszálják a tudás gőgös számvetéseit. És akaratlanul odaértünk, ahonnan elin­dultunk. A komáromi udvar fűzfáiban a me­sék bűvös költészetét, a Balaton noidviiágos éjszakájában az ősmagyar regevilág vará­zsát érezzük s mikor a Bükk megható csönd­jében, a délceg sudár fák között az éjjeli szel­lő elsuhan és úgy játszik a lombokkal, mint a művész a hárfa húrjain, — áhitatosan és méltóságosan megszólal az erdő; Isten! És érezzük a legfönségesebb igazság és szép­ség végteien nagyságát mindenben: azt, hogy az érzések, a fények, a hangok és a szí­nek, a nap és a hold összessége ő! Ura és forrása minden erőnek, még a korlátlannak látszó, csak rakoncátlan képzeletnek is. Hogy’ minden dal és minden taps csak őt, egyes- egyedti! öt illeti! ■m m valamint minden I W% #jr lw férfidivatcikk kapható PK Salz JdzsfJ Ili II Ili* cégnél 41 Prafii I., Celetna 19. Wmmmw® Htok előtti korszakba vezethető vissza az igztlálldl lieseríivfiz I ff * é Taf^WlTA n Ifi 11 ifi nm €! U1 ifi ® P 1PI képződésének és hatékony alkatrészeinek ősszeérési folyamata a föld ZTJJLvl 7 f V JM iftill s§J| |||! ;4jr (ll ÜL Mii lyí MÉL gyomrában, (felfedezve Schmidthauer A. által az 1863. évben) s mint ilyen páratlan természetes gyógyszere a g>ö©£K©r- S5€l* s egyéb betegségeknek Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. 1OT9 Rendszeres adag reggeúzés élőt! fél pohárral. ^z níGMANDl“ nem tévesztendő össze másfajta kesem vizek kel __Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents