Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-27 / 70. (813.) szám
Péntek, március 27. ■ sa szolgáltatott okot. Németország ugyanis *>. kamatlábat nemrég ismét 1 százalékkal, -r vagyis 9 százalékra emelte s biztosra vehető, '■! hogy Ausztria a kereskedelmi körök nyomá- • sara utánozná fogja. A hazai bankok pedig a i külföldi devizák béözöiilését iparkodnak elő- : idézni, mely már hetek óta visszamenő ten- ; denciát mutat, ugyannyira, hogy március 15- :> én elérte a minimumot 4 millió koronával. i Mindenesetre nagyon kérdéses még, vaj- •j jón ezzel az intézkedéssel elérik e a kívánt célt, hogy a külföldi devizák, melyek eddig á legfőképpen -Németországban helyezkedtek is el, ezután Csehszlovákia felé fognak-e töre- { kedni? Az eddigi 6 százalékos kamatláb 1924 május 28-tól, vagyis összesen 10 hónapig volt érvényben. A forradalom óta a 7 százalékos kamatláb csupán csak egyszer szere- v pelt, mégpedig 1922 december 20-tól 1923 január 14-ig, vagyis mindössze alig egy hónapig. Ez a 7 százalék a legnagyobb, melyet a csehszlovák köztársaság eddig fönállása óta > elért, a minimum 4 és fél százalék volt. A meglepően jött határozat a kamatláb felemeléséről élénk börzebesszt vont maga után. Maguknak 'a vezető bankoknak az igaz- . gatói sem tudtak a dologról semmit, mig a lapok köztudomásra nem hozták. Egyedül a börze volt eléggé é'lesfüKi és már az utolsó napokban számításba vett egy várható, noha csak esetleges kamatláb emelkedést. Maga azonban a tény mégis a kelleténél jobban befolyásolta a piacokat és egy általános, mindenre kiterjedő besszt vont maga után, amely azonban a túlságos leértékelés folytán túlzottnak, és a célon messze túllévőnek látszik. A besszt, amely már egy kisebbszerü pánik alakját kezdi magára ölteni, bátran nevezhetnék a januári hossz likvidálásának. Az árfolyamok lassan ' :zdenek visszasüllyedni arra a színvonalra, amelyen január előtt voltak s kedvező körülményekről lehet beszélni, ha megmaradnak a nívón és még mélyebbre nem szállanák. Egy papir sem kerülhette el sorsát, mindenünnen özönlött az áru a .piacra s a kontremin csak igen csekély mértékben'lépett fel, mint vevő. A küszöbön álló osztalékok, a részvények rentabilitása, a kedvező, exportszámok vagy valamely papírnak az esetleges emelkedő irányzata az utóbbi hetekben mind nem jöttek számításba. Különösen romlott az ipari részvények piaca, a bankpiac valamivel ellenállóbb- nak mutatkozott. Pénzügyi körök véleménye szerint a várt célt, a külföldi valuták bejövetelét nem fogják elérni a kamatláb felemelésével. Mindenekelőtt szükséges volna, hogy a devizarendeleíek bizonyos enyhítéseket tartalmazzanak és igy gyakoroljanak nagyobb ingert az országban elhelyezkedni akaró külföldi tőkére. Továbbá az arbitrageforga- lom.is korlátozva van, ami már maga nagy akadály. Legtöbben a számottevő tényezők és tekintélyek közül meg vannak győződve, hogy Romeo c§ isiiii talon — Keller Gotífried regénye —■ A Prágai Magyar Hírlap számára fordította: Schöpílin Aladár ^ A máskülönben olyan józaneszü emberek. gondolatai most olyan kurtára voltak vágva, mint a szecska; mindegyiküket a világon a légköri átoltaibb jogérzet töltötte el, mert egyikük sem tudta és nem is akarta megérteni, hogy akarhatja a másik magához ragadni oly nyilvánvalóan minden jog ellenére és önkényesen a kérdéses íöíddarabot. Manzot ezenfelül még a szimmetria és a párhuzamos vonalak iránti csodálatos érzék is 'szállotta meg és a szó szoros értelmében sértette őt az az esztelen makacsság, amely- íyel Marti ragaszkodott annak a szörnyű, esztelen és vakmerő beszögellésnek a megmaradásához. ’ Abban a meggyőződésben azonban mind a ketten egyetértettek, hogy a másik, aki oly szemtelenül és otrombán ki akarta játszani, okvetlenül megvetésre méltó tökfilkónok tartja, mert ilyesformát megengedhet magának az ember egy nyomorúságos, támasz- céiküli szegény ördöggel, de nem egy okos, önmagát védeni tudó emberrel szemben és mindegyikük a becsületében érezte magát megsértve és fentartás nélkül adta oda masát a civakodás szenvedélyének és az ebből cövetkező romlásnak. Az életük ettől fogva cét elátkozottnak álmatag szenvedéséhez ha- mnlitótt, akik egy keskeny deszkán a folyón efelé siklanak és harcolnak egymással, a lek a kamatláb felemelésének csupán átmeneti jellege van. Hogy Németország. Ausztria és Csehszlovákia kamatlábai közt nagy volt a különbség, az kétségtelen, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy’ ezek a kamatlábak főiképpen és csaknem kizáróan hosszúlejáratú kölcsönökre vonatkoztak. Németország és Ausztria egy nagy inflációs állapoton mentek keresztül, ami magas kamatlábat tett szükségessé és ennek felépítése csak fokozatosan történhetik. Kifeisktatták a revíziós .Jednota vezetőségéből a magyar ás a német pénzintézeteket Prága, március 26. A kereseti és gazdasági társaságokról szóló 1873. évi osztrák törvény alapján, valamint a betéti könyvekről, a részvénybankokról és a pénzintézetek revíziójáról szóló 239—924. számú törvény intézkedései értelmében fölállított Jednota, a csehszlovák bankok revíziós s bizalmi szövetkezete, mintt bejegyzett korlátolt felelősségű társaság tegnap délelőtt tartotta a prágai kereskedelmi és iparkamara nagytermében alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésen 47 pénzintézet képviselője jelent meg, akik 8446 szavazatot képviseltek. A közgyűlést Svoboda, az Agrár- bank vezérigazgatója nyitotta meg az alapitók megbízásából. A pénzügyminisztériumot Para miniszteri tanácsos képviselte. A közgyűlésen részvettek az összes pozsonyi és kassai pénzintézetek, ott láttuk a Barsmegyei Népbank, a Komáromi Első Hitelintézet, a Szepesi Bank és Nógrádmegyei Népbank igazgatóit. A közgyűlésnek egyetlen tárgya az e’lső igazgatóság és fel ügy el őb iz öfcts ág választása volt. Választottak 15 igazgatósági és 15 felügyelőbizottsági tagot. Az egész vonalon az a lista győzött, amelyet az alapitók állítottak össze és amely nem biztosított helyet a szlovenszkói magyar és német pénzintézetek képviselőinek ebben a fontos vezetőségben. A magyar és német pénzintézeteket ezzel jelentős sérelem érte, mert a 180 pénzintézetet magába foglaló szövetségnek egyetlen helyet sem biztosítottak a vezetőségben, mig ezzel szemben egy négy szlovák intézetet magában foglaló és feloszlásban lévő szövetség hat helyet kapott az igazgatóságban és felügyelő bizottságban. A közgyűlés ösz- szehivásáról is későn kaptak értesítést a magyar és német intézetek vezetőségei, úgy hogy nem volt módjuk arra, hogy az egységes eljárás módozatait megbeszéljék. E tekintetben teljesen ki voltak szolgáltatva az alapítóknak, mert a Jednota alapszabályait az alapítók akként készítették el és akként hagyatták jóvá, hogy annak 99. paragrafusa az alapitók szabad mérlegelésére bízza, hogy az alakuló közgyűlés összehívását ml módon tegyék közzé s hogy arra az érdekelt intézetek meghivassanak-e s igenlő esetben, mi módon. vegőbe vagdalkoznak, önmagukat ragadják és semmisítik meg, abban a hitben, a boldogtalanságukat ragadták meg. Mivel rohadt volt az ügyük, mind a ketten szemfényvesztők legrosszabb kezeibe kerültek, akik róm- lott fantáziájukat roppant hólyagokká fújták fel s ezek a hólyagok a leghaszontalanabb dolgokkal voltak tele. Kiváltképpen a seld- \vy la városi spekulánsoknak volt ez a civó- dás nem várt lakoma és csakhamar a vias- k-odók mindegyikének volt egy kísérete alkuszokból hirhordozókból és tanácsadókból, akik százféle módon tudták a készpénzt magukhoz vonni. Mert az a darabka föld, rajta i azzal a kőrakással, amelyen már megint a dudvák és bogáncsok egész erdeje nőtt, most már csak névelő csirája, vagy alapköve volt egy zavaros históriának és életmódnak, amelyben a két ötvenéves ember uj szokásokat és erkölcsöket, uj meggyőződéseket és reményeket vett magára, mint amilyenekben eddig éltek. Mennél több pénzt vesztettek; annál epedőbben vágytak a pénz után és mennél kevesebbjük volt, annál makacsabbul kívántak gazdagok lenni és a másikon tul- tenni. Minden szélhámosságra rá hagyták magukat venni és évröl-évre játszottak külföldi lutrikon is, amely elmek sorsjegyei tömegesen forogtak Seldwylában. Nyereményt azonban nem láttak soha egy tallért sem, hanem csak mindig mások nyereményéről hallottak és arról, hogy ők maguk is majdnem nyertek, holott ezalatt ezen a szenvedélyen csak úgy folyt el tőlük a pénz. A seldwylaiak néha megcsinálták azt a tréfát, hogy mind a két emberrel egy és ugyanabban a sorsjegyben vétettek részt, úgy, hogy mind a ketten ugyanabba a sorsjegybe veKényszeregyezségek iárványa a jugoszláv piacon — A P. M. H. eredeti tudósítása — Szabadka, március 26. Megdöbbentő képet nyújt a jugoszláviai cs ebben is főleg a vajdasági ipar és kereskedelem az utóbbi hónapoikban. A hivatalos lap napról-napra hosszú sorozatát közli azoknak a cégeknek, amelyek fizetésképtelenek és kényszeregyezségi eljárás megindítását kérik a bíróságoktól. Sok évtizedes vállalatok, szolidságukról és jól megalapozottság gukról ismert cégek nevei jelennek meg ebben a sorozatban és gyakran meglepő az, hogy milyen kis differenciák kényszerítik a cégtulajdonosokat erre a kétségbeesett lépésre. Nagyon gyakori az olyan kényszeregyezségi eljárás, amelyben a fél 70—Sü, sőt 100 százalékos kiegyezést ajánl, csak időhöz, levegőhöz és főleg pénzhez akar jutni, mert a bukások legfőbb Oka az elképzelhetetlen készpénzhsány, ezzel kapcsolatban a készpcnzköicsönök folyósításának a stagnálása és a havi 3—4 százalékra rugó kamatozás. Ezt nem bírja a kereskedelem, amint sok egyebet sem bírhat. A Vajdaság a parasztnábobok hazája, ahol sok százával található a 200:—300 holdas „kisgazda4*, akiknek milliók hevernek a ládafiában, kanratozatlanul ugyan, de nemzetgazdasági szempontból tökéletesen haszontalanul is. A pénz, a radikális kormány deflációja folytán armugyis lecsökkent bankjegyforgalom következtében ritka pénz búzáért, kukoricáért, sertésért és egy eb ékért a gazdákhoz kerül, ahol eltemetkeziik, vagy pedig az állampénztárba, ahonnan a centrálisztikus politika eldirigálja útépítésre, kultúra teremtés re, közigazgatásra az ország más vidékeire. Nagy befolyással van a kereskedelem és az ipar ma már rohamosan elkövetkező csődjére az adózási rendszer és főleg az a kíméletlen adóbehajtási eljárás, amihez fogható talán egész Európában nincs. Alig mondotta ki az adókivető bizottság a verdiktet, már megjelenik a végrehajtó, haladék nincs és soha, senki sem tudja, van-e adóhátraléka vagy nincs. Akinek adóhátraléka van. az nem kérhet semmit, útlevelet sem, az nem perelhet, nem kap iparigazolványt és még a Ia- kásbiróság is csak akkor áll vele szóba, ha igazolja, hogy nem tartozik adóval. Hogy az adókulcs óriási, az ma sehol sem kelt csodálatot, de alapjaiban ingatja meg a közgazda- sági életet a rengeteg visszamenő adó, az 1917-től újra meg újra kivetett és behajtott badinyereségádó, vagyonadó stb. Ehhez járult még egy harmadik tényező, aminek a felemliíése paradox: a dinár emelkedése is ártott a kereskedelemnek. Pedig mégis igy van, hiszen a dinár emelkedése óta csaknem szünetel a kivitel, liszt és gabonanemüek, hús és zsír szállítása éppen csak hogy a nyomaiban van meg, a malmok negyedévre redukált üzemmel is raktárra dolgoznak és ez az oka, hogy Jugoszláviában hosszú ideig olcsóbb volt az ametették a reményüket a másiknak az elnyomására és megsemmisitésére. Idejük felét a váróéban töltötték el, ahol mindegyiküknek egy-egy lebujbán vo-lt a főhadiszállása: itt megmámorosithatták a fejüket és a legnevetségesebb kiadásokra és nyomorúságos és ügyetlen dorbézolásra csábittatták magukat, holott titokban nekik maguknak is vérzett a szivük, úgy, hogy mind a ketten, akik csak azért kerültek ebbe a civódásba, hogy ne tartsák őket tökfilkóknak, most valódi tök- filkók módján viselkedtek és mindenki annak is nézte őket. Az idő másik részén rosszkedvűen hevertek odahaza, vagy a dolguk után jártak s ekkor aztán esztelen, dühös kapko- i dássaí és hajszolással igyekezték az elmulasztottakat kipótolni és ezzel minden rendes és megbízható munkásukat elriasztották. így aztán hatalmasan sülyedtek visszafelé és tiz év se telt bele, már mind a ketten fűiig voltak az adósságban és mint a gólya, féllábon álltak birtokukon, amelyről minden szellő lefújhatta őket. De akárhogy ment is a dolguk, 1 a gyűlölet köztük napról-napra nagyobb leit, mert mindegyik a másikat tekintette balsorsa okozójának, esküdt ellenségének és tökéletesen oktalan ellenfelének, akii az ördög szándékosan az ő megrontására dobott a világba. Kiköptek, ha csak messziről is látták egymást, a családjuk egyik tagjának sem volt szabad a másik feleségével, gyermekével, vagy cselédjével szóba állni a legdurvább fenyítés terhe alatt. A feleségeik különbözőképpen viselkedtek ebben az elszegényedésben és egész mivoltuk megromlásában. Marti felesége, aki jólelkü asszony volt, nem bírta ki a pusztulást, agyonbusulía magár és meghalt mielőtt a látiva a tiza.miegve.dik évét alrikai zsír és tengeri, mint a belföldi termés. Ma viszont 9—10 dinár az élősertés (újévkor még 20—22 volt), de nincs, aki vegye és ezen a pár excellence mezőgazdasági területen az export hiányával vele jár a katasztrofális pénzhiány is. ■ —■ TgJgyjSFM—»— — A csödönkivüli kényszeregyezség reformja Magyarországon. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A csődön kívüli kényszeregyezség 'reformját a közel jövőben megvalósítják. Pesthy Pál magyar igazság- ügyrnlniszter kijelentette, hogy még e hét végén befejezik a kérdés körül folyó tárgyalásokat, amit követni fog a rendelet kiadása. A kormány kétféle megoldás közt választ: Az egyik szerint minimális kvótát fognak megái api tani, a kvóta elfogadásánál a döntést fent ártják az áruhitel ezök 60 és a péuzhite- lezök 40 százalékát; a másik megoldás az volna, hogy teljesen megszüntetik a kényszeregyezségi eljárást és visszaállítják ezekre az esetekre a rendes csődeljárás megindítását. — Törvényjavaslat a vizikönyvröl. A föl dm Ívelés ügyi minisztérium a parlament legközelebbi ülésein fogja beterjeszteni a folyóvizek kataszteréről szóló törvényjavaslatot. — Megkötötték a magyar—"lengyel kereskedelmi szerződést. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Budapesten ma délben tartották meg ünneplés keretek között a magyar—lengyel kereskedelmi tárgyalások záróüiését. — A Magyar Nemzeti Bank 1 és fél százalékkal csökkentette a liivatalos kamatlábat. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Magyar Nemzeti Bank egy és fél százalékkal csökkentette a hivatalos kamatlábat. A váltó leszámítolási kamatlábat 12 és fél százalékról 11-re, a lombardkamatlábat 13 és fél százalékról 12-re szállították le. — A Komáromi El&ö Hitelszövetkezet közgyűlése. Komáromi tudósítónk jelenti: A Komáromi Első Hitelszövetkezet (ezelőtt Első Takarékpénztár) vasárnak tartotta rendes közgyűlését fennállásának 73. üzleti évéről. A közgyűlésen Hubert Henrik pozsonyi gyáros elnökölt, részvettek a Pozsonyi Tálruhánk, a Pénzintézetek Egyesülete több képviselője is a gyűlésen. Az elnök kegyele- tes szavai jelentették Lőwy Fülöpnek, az intézet 52 éven át buzgó igazgatósági tagjának és hosszú időn át banküzlete igazgatójának, valamint Vargha Sándor felügyelő bizottsági tagnak halálát, kiknek emlékét jegyzőkönyvbe foglalták. Az intézet szanálásának első évi részleteredménye került azután a közgyűlés elbírálása alá, mely a mérleget és az eredményszámiát jóváhagyva, a tiszta nyereség tekintélyes részét tartalékolta. A Pénzintézetek Egyesülete nevében Lüley György dr. főtitkár elismerő szavakkal üdvözölte az intézetet, viszont Hubert elnök meleg szavakkal emlékezett meg a a Pénzintézetek Egyesülete hathatós támogatásáról. A közgyűlés a törzsrészvényeket megszüntette és az elsőbbségi részvényekkel egyenlővé tette. * i érte. Manz felesége ellenben alkalmazkodott a megváltozott életmódihoz és hogy kifejlődjék, mint rossz hitestárs. nem kellett egyebet tennie, mint hogy némely asszonyi hibáinak, amelyek már azelőtt is meg voltak benne, elvesse a fékét és bűnökké növessze őket. A torkossága vad falánksággá vált. fiirgenyel- vüsége hamis és hazug hizel-géssé és rágalmazássá, úgy, hogy minden pillanatban az ellenkezőjét mondta annak, amit gondolt, mindenkit fölhecceit egymás ellen és a saját férjével is elhitette az x-ről, hogy az u; eredeti nyíltsága, amellyel az ártatlan beszélgetés örömeiben részt vett, most edzett szei mérmetlenséggé vált, amellyel minden hamisságot elkövetett és igy, ahelyett hogy szenvedett volna urától, orrot mutatott neki: ha a férje csúfosat tett ő tetézte, nem sajnált magától semmit és az omladozó háznak elhízott úrnőjévé lett. így hát a szegény gyermekeknek ugyan rosszul ment a dolga, mert sem a jövőjük re nézve nem táplálhattak jó reménységet, sem az ifjúságuk nem volt kedves és vidám, mert mindenfelől csak civakodás és gond volt körülöttük. Verőn,kának látszóan rosszabb volt a helyzete, mint Sálié, mert az anyja nemi élt és ő egyedül volt egy .pusztuló házban, kiszolgáltatva elvadult apja zsarnokságának. Amikor tizenhatodik évét betöltötte, már karcsú növésű, csinos lányka volt; sötétbarna haja csillogó barna szeméig csigázott le, sötétvörös vér derengett át barnás arcán és mint mély bíbor fénylett friss ajkain, amilyeneket ritkán látni s amelyek a sötétszinü gyermeknek különös külsőt és ismertetőjelet adtak. (Folyt, köv.)
