Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-25 / 69. (812.) szám

58 Szerda, március 25. Husvétig csak négy illést tart a képviselőházi Prága, március 24. A képviselőhöz végleg befejezte az őszi ülésszakot. Az ott elfogadott javaslatokat a szenátus a jelen bét folyamán fogja letár­gyalni, ifgy, hogy március barmi ne egy edd-' kére összehívhatja a köztársasági elnök a tavaszi ülésszakot megnyitó ülést. A koalí­ciós körök erősen remélik, hogy a március harmincegye dfki ülésre a jegybanki avas lat­ról szóló jelentést a pénzügyi bizottság el fogja készíteni. A tavaszi ülésszak első he­teiben — a húsvéti szünet előtt — egyébként csakis ez a javaslat nyer elintézést, ámbár ennek sorsa sem mondható biztosítót inak. A koalíciós .közvéleményt erősen foglalkoztatja az építkezési törvény is, amely tudvalévőén a közel jövőben hatályát veszti s meghosz- szabbifá’sára nem történtek meg a szükséges eszköz csupán, vagy mégis jobban mondva Stribrny miniszternek egyéni agltációs nagydobja. Bizonyítéka ennek, hogy Sramek tartóz­kodott a szavazástól, jóllehet ő van annyira lojális, hogy ha- programszerű ténykedés lett volna ez-, akkor lojalitása ölt tartotta volna őt is a szavazásnál, ilyen eredmények azon­ban a többi nagy hangon hirdetett gazdasági, pénzügyi parlamentáris munkák is. Erre meg a következő két eset világit rá: az. állami al­kalmazottaknak megszavaztak néhány koro­nát s epnek fedezetét a felemelt illetékekről szóló javaslatban találták meg. Tehát megint az adózó közönség bőrére megy a dolog. A jegybankról szóló javaslat sem különb. A kormány javaslatát tökéletesen át kellett dol­gozni s a munkálatokkal az őszi ülésszakban nem • tudtak elkészülni, jóllehet a' pénzügyi petka oly nyomást igyekezett gyakorolni, amely Etiglis dr. pénzügyi professzort ki- kéiizszeritette belőle. Englis kiválásával pro- testált a. petka esztelen és .ártó működése el­len, stb . . . egy csep viz a koalíció nagy posványtengerébe,, még csak ImHáwgyürü- ket sem fog vetni. fterfáfn Endre núifötezata orréi. no$9 sülért nem vettek részt a raszinszHó! őslakosság képviseli! o raszlnszhöl kSzséli autonómiáról szil® törvény­javaslat tárgyaláson? lépések. Négy-öt hónap előtt még általános volt az a vélemény, hogy az építkezési tör- \‘ényt nem kelj meghosszabbítani, ma azon­ban mindenütt megnyilvánul az a kívánság, hogy az állam továbbra is támogassa az építkezéseket. Ma miár bizonyosra vethető, hogy . az építkezési törvényt is meg kell majd hosszabbítani. Husvét előtt egyébként legfeljebb négy ülést fog tartani a képviselőház.' A húsvéti ünnepek után sorra kerül a szociális biztosí­tás második része, az önálló kereseti foglal­kozást űző személyek biztosítása, negyven- nyolc magánvas-ut államosítása, továbbá a mezőgazdasági kamarákra vonatkozó ja­vaslat. Az fiimeptörvésiy Stribrny agitáeiés nagydobja Prága, március 24. Szombaton lezárták a kaput a parlament őszi ülésszaka mögött és az államalkotó pet- kák dirigálta „honatyák1' megelégedett mo­sollyal törölgették homlokukról az izzadtsá­got, mely a „lázas alkotó munka" közben raj­ta kigyöngyözött. És másnap hangosan hir­dették szócsöveikben a programjuk végrehaj­tásában elért nagy eredményeket. Nem úgy a Tribuna. Ö belehasit a dolgos-szorgalmas szavazógépek nagy örömébe. Szerinte kár volt annyira sietni.a dicsőséggel: itt van még. a szenátus is és annak is volna egy kis dön­tő szava az egészhez. De a két kamarának egymáshoz való viszonya fontos jellemzője belpolitikai életünknek. A. szenátus minden protestálása csak falra borsóhányás, lepereg eredmény nélkül. Másik: jellemzője politikai életünknek a kormány programtalausága. Nem igaz az, hogy az ünnepreudezés régi akpprogrampontja volt neki. A pásztor levél sakkhuzására hirtelen előráncigált agitációs BH«HÍBÜBaafflBS!SB®*aHaSE!BH«®BI»ZlSBaS!® §§nfC!i€3í€í mmdeaki csak 2074 Gaspierik Is Tm taüMaa vesz, mmslava. Radnicssa oi. Telefon 5691, 2692 és 2693. BBBWtoS^winiinirsigíp^fH^sasWBWSBinBBIllWSISEI 1 Ungvár, március 24. (Ruszínszkói szerkesztőségünktől.) Az ungvári vyjbor immár féleszfendős feloszla­tása. valamint a munkácsi vybor feloszlasztá- sáról keletkezett hírek kapcsán a-közönség körében mind nagyobb érdeklődés nyilvánult még aziránt, hogy miért nem vettek részt a rusziuszkói őslakosság parlamenti képviselői a 171-es kormányrend élet törvénny é emelő, a községi önkormányzatot rendező javaslat tárgyalásán. Hogy a közönség érdeklődésiét kielégít­sük, rusziuszkói szerkesztőnk felkereste Kor- Mth Endre dr. nemzetgyűlési képviselőt és kérdéseiket tett fel az ügyre vonatkozólag. — Mi az oka, hogy a ruszínszkói községi autonómiát szabályozó törvényjavaslat tár­gyalásánál a ruszínszkói őslakosság képviselői nem vettek részt a tárgyaláson. — Mi. akik Poükarpatska Rus békeszer­ződésben biztosított és a csehszlovák alkot- mánytörvénybem szentesitett autonómiájához abban a formáiban ragaszkodunk, amint azt részünkre a nagyhatalmak biztosították, ép­pen ez oknál fogva nem vehettünk részt a községi autonómiáról szóló kormányjavaslat tárgyalásában. — Mivel indokolja ezt, képviselő ur? Az indokolás benne van a sarat ger­illáim szerződés erre vonatkozó pontjában. A kormányjavaslat ugyanis éppen úgy, mint a legfelsőbb közigazgatá-si biróság által- már ér­vénytelenített 171. számú kormányrendelet egyenes megcsúfolása a nagyhatalmak által garantált békeszerződésnek és a csehszlovák állam alkotmány tör vény ének. Ez a javaslat a legnagyobb gyalázat, amit a csehszlovák kor­mányzat eddig úgy a belpolitikában, mint a külpolitikában Ruszinszkóu elkövetett. Amennyiben ez a javaslat tehát törvényerőre emelkedik, a csehszlovák kormány valódi, ha­zug arculatával jelenik meg az európai közvé­lemény előtt és saját maga tépi le a leplet Ívé t sziu ü ab rá 2a tár ól, ■ — Köztudomású dolog; hogy a békeszer-; ződések ..Karpato Rus'z" területének széles- j körű autonómiát biztosítanak. Kifejezetten felsorolják, hogy itt közigazgatási, vallási, is- koíaüigyi. stb. autonómiáról van szó. ennek következtében tehát ezeket az ügyeket egye­dül csak és kizárólagosan a szojm valósíthatja meg és ezekben az ügyekben csakis a szojm 1 lehet a törvényhozási fórum. De tovább me­gyek! Az erre vonatkozó szerződések egye­nesen és kifejezetten kizárják a parlamentet az ilyen természetű törvények készítésének jogából. — Milyen jogokat biztosit tehát a saint genualni szerződés a podkarpatska rusi kép­viselőknek a prágai parlamentben? —- E kérdésre feleletül legalkalmasabb a saint germaini szerződés 13. cikkelyének szószerinti idézése, amely a karpatorusi kép­viselőknek a prágai parlamentben gyakorol­ható jogairól rendelkezik, amikor a követke­zőket mondja: „Csehszlovákország a rútké­nek területének méltányos képviseletet bizto­sit a csehszlovák köztársaság törvényhozó gyűlésében, amelybe az említett terület a , csehszlovák köztársaság alkotmányának megfelelő módon választott képviselőket fog küldeni. Mindazonáltal a képviselőknek a csehszlovák országgyűlésen nem lesz szava­zati joguk oly törvényhozási kérdésekben, amelyekkel egyező kérdések a rufhén or­szággyűlés hatáskörébe vannak utalva. E pa­ragrafus szériát tehát a községi autonómiáról szótő javaslat tárgyalásánál mi, karpatorusi képviselők nem voltunk jogosítottak a szava­zásra, die — mint már mondottam — a parla­ment sem volt jogosult azt tárgyalni. — Azt hiszem ebből is nyilvánvalóvá vá­lik, hogy amikor mi a ruszínszkói ellenzéki pártok pártelnökeinek hozzájárulásával nem •vettünk résgt •• as '-emíitett javaslat- tárgyalá­sán, azt nemcsak.az általánosságban kimon­dott ellenzéki passzivitás értelmében tettük, hanem, azért is, mert. nem akartunk Karpato Rusía autonómikus jogaiból egy jottányit sem eladni. — Mi lesz az ellenzéki képviselőknek eb­ben az ügyben teendő legelső lépése? — Mi lenne más, mint az, hogy ha ez az alkotmányellenes törvényjavaslat törvény­erőre emelkedik, ezt a törvényt az alkot­mány jógi bíróság elé vigyük s egyúttal a kül­földnek is tudomására hozzuk. Ezzel azt ér­jük el, hogy a nagyhatalmaknak a békeszer­ződésekben biztosított garanciáját olyan le nem tagadható törvényes intézkedéssel oko­zott sérelem miatt követeljük ki, amely a külföld tekintélyét méltán sértheti, hiszen eb­ben az esetben az emberi és kisebbségi jogok legmerészebb eltiprásáról van sző. Petrosalli slreiMKére és a PetrosaMagra! A P. M- H. szerkesztőségéhez a következő adományok érkeztek: Markocsány Endréné, Brusture . . '20.— Id. Gilfor János, Losonc .... 100..— Deckmann Béla, Besztercebánya . 10.— Teschler Antal dr. gyűjtése, Igló . 1185.— Molnár Béla dr., Gálszécs . . . . 200,— Összesen: 1515— Az eddig kimutatott gyűjtés: 10.004.— .................."".'ii.iip A gyűjtés eddigi eredménye: 11.519— ♦»»»»»»»»»»»»»»»♦♦»♦♦♦♦♦»»»»»»»>♦♦♦♦♦»»»»»»»»♦♦» Kedvezményes vasútjegyek a fürdőhelyek látogatóinak Prága, március 24­Annak Idején már hírt adtunk a fürdő- tulajdonosok gyűlésével kapcsolatban arról hogy a vasút a csehszlovák fürdőhelyek bél­és külföldi látogatóinak kedvezményes me­netjegyeket bocsát rendelkezésére. Mint fél- hivatalos forrásból jelentik, ezek az enged­mények a következőik lesznek: Külföldi fürdő vendégek 66 százalékos kedvezményt kapnak a visszautazáskor ak­kor, ha valamely csehszlovák fürdőhelyen, vagy klimatikus gyógyhelyen legalább 10 napig időztek és ha a visszautazáskor az aránylag legrövidebb utat véve igénybe, tér­nek haza. 50 százalékos kedvezményt kap a külföldi visszautazáskor, ha útjában hazafelé nem azon a határállomáson lép át, mint ame­lyen érkezett, vagy ha a határ átlépése előtt, tetszésszerinti, útirány mellett, több cseh­szlovákiai nevezetes várost látogat megdVé- : gül csak 33 százalékos engedményt kap a külföldi fürdővendég akkor, ha egyik fürdő­helyről a másikra utazik át a köztársaság te­rületén belül, feltéve, ha ennek az átutazás­nak jogosultságát orvosilag bizonyítja Ezek a kedvezmények vonatkoznak a belföldiekre is. Kedvezményes jeggyel (66. százalék, 50 százalék. 33 százalék) való haza­utazásra jogosultak az állami alkalmazottak, katonai személyek, tanítók és más nyilvános foglalkozásúak, továbbá ezeknek feleségei és gyermekei. Ugyancsak ilyen kedvezményes jegyeket válthatnak a szegény személyek munkakönyvük, vagy betegségi bizonyítvá­nyuk, alapján. Ezek a' kedvezmények a csehszlovák' ál­lamvasutak és a kötelékébe tartozó magán- vasú tak minden vonalán kivétel nélkül érvé­nyesek. ' ; r Az angol alsóház elfogadta a singaporei flottafeázis tervét Loudon, március 24. Az alsóház tegnapi ülésén hosszabb vita után elfogadta azt a kormánytervezetet, mely a singaporei flotta- bázis kiépítéséről szól és elvetette a munkás­pártnak napirendi indítványát. A holnapi ülé­sen hosszabb betegségük után először szó­lal föl az alsóházban Macdonald és Lloyd George, mint az ellenzék két leadorja. 3X© v&veS miit feísazőSitunB!' ftoöW Péntek: MÉCS LÁSZLÓ: A könyvnyitó asz­szony. (Rácz Pál regénye.) Szómat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlé­kezéseim Petrpgalli Oszkárra, Vasárnap: FALU TAMÁS: Nyári éj. (Vers.) — VÉRTESSY GYULA: Menekülés. A zongorám Feltárom hűvös, ritmusos ölét s hozzáülök . . . (egyszer mellette megielxéredek akár a nagyszülők,) Hideg ölére rárakom kezem és engedem, hogy szívják ki a billentyűk a melegem. És megszólal az én szavaim az ö szaván, ha fut a láz, ha forr a vér a zongorám egy nagy kazán. De sokszor jaj a zongorám a múltat hozza el nekem . • * , , . az ujjaim ó rémes lüktetők kinyílnak mind % a billentyűket összevérezem • • • Urr Ida. Imre — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Scliöpílin Aladár. A negyedik gimnáziumba gyülekeztünk szeptember elején. Már kiélveztük, régi jó pajtások és megenyhült ellenségek a viszont­látást, kiki a helyén ült már, vártuk a csenge­tést,. Eelrezzentünk, mert nyílt az ajtó, hirte­len azt hittük a tanár lép be már most. Egy elkésett fiú volt, idegen, eddig nem járt velünk. Sokkal nagyobb és erősebb volt, mint mi többiek, lehetett vagy tizenhatéves, csontosvállu szögletesfejü, nagymarku le­gény, az arcán, lomha mozdulatain látszott, hagy falusi parasztfiu. Komoly, gyanakvó nézéssel körülnézett az osztályban, szeren­csés jónapot kívánt tisztességtudóan, aztán a padsorok között áthaladva, egyenest a har­madik padnak tartott és leült a mehettem levő üres helyre. Kíváncsian néztük, én vala­hogy büszke voltam rá, hogy mellém ült le. Aztán csöngettek, bejött a tanár. Én az óra alatt is igyekeztem barátkozást kezdeni uj szomszédommal, rákacsintgattam, odatar­tottam neki a timíatartómat, mikor láttam, hogy neki nincs. Zsebbevaló . kis tintatartó volt, ha az oldalán az ember megnyomott egy gombot, fölpattant a födele. Az uj szom­széd kíváncsian vette a kezébe,' becsukta, meg kinyitotta, nyilván nem látott még ilyen furfangos szerszámot. Én rám azonban nem sok ügyet vetett. Az óra végén azonban meg­szólított, mély, már csaknem férfias hangon: Hogy hívják magát? — kérdezte. •Nekem furcsa volt a magázás, mi tegez­ni szoktuk egymást, fiuk. Mégis meginond- 'íam a nevemet s erre ő is bemutatkozott. — Kis Imre a nevem. Kiváncsi kérdéseimre szűkszavúan ie- lelgetett. Eddig Sopronban járt. Vasvárme- gyéböl való a Kemenesaljáról. Úgy éreztem, nincs kedvére a faggatásom, hát én is el­kedvetlenedtem tőle, elmenteni látogatóba más padsorokhoz, más fiukkal beszélgetni. Kis Imre ülve maradt a helyén, komolyan, csaknem ünnepélyesen, nem véve tudomá­sul a többi fiuk ismerkedési szándékait. Ugyanígy ült a második óra alatt is; kissé megvoltam sértődve közömbössége miatt, de azért figyeltem a magaviseletét. A tanár va­lami kérdést katezett Vörös Jóskához, egy csallóközi zömök parasztimhoz, aki helyéröi felpattanva, röviden, katonásan felelt. Ekkor láttam, hogy Kis Imre arcán, mikor Vörös Jóskára ránézett.' valami rokonszenv meleg­sége suhant át. S csakugyan, az óra utáni szünetben egyenesen Vörös Jóskához ment és egy perc múlva ez a két fiú már úgy beszél­getett egymással, mint két régi, jó pajtás. En­gem ez bántott és elhatároztam, hogy nem törődöm többet Kis Imrével. Mégis, akaratom ellenére, valami tiszteletfélét éreztem iránta és amíg másokkal beszélgettem, meg az óra alatt, sőt az előadás után is, figyeltem öt Láttam, hogy Vörös Jóskával együtt megy cl az iskolából. Hát ezek már összebarátkoztak, Vörös Jóskával jóban voltam, mégse csatla­koztam hozzájuk, pedig jó darabon, ugyan-; azon az utón mentek, mint én. Lassan kullog­tam utánuk, mintha nem törődném velük, pe- j dig folyton szemmel tartottam őket. Másnap a latin óra után némi csodálko­zásomra megszólított Kis Imre. — Aszoudta a Jóska, hogy maga a leg- j jobb latin-ista az osztályban. Igaz? [ — Hát azt mondják — feleltem szerény-: kedve. — Akkor én megfogadom latin tanítóm- t nak. Jó lesz? ] Már a harmadikban, sőt a másodikban is korrepetáltam egy-két gyöngébb fejű osz­tálytársammal, tehát maga az ajánlat nem le­pett meg. de annál jobban az, hogy Kis Imré-' töl jött. Én addigra már arról képzelődtem, hogy nem tetszem neki, azért olyan barátság­talan hozzám. Hamar rámondtám: — Nem bánom ... — Sopronban is volt tanítóm — mondta Kis Imre -- annak négy forintot fizettem egy ■ hónapra. Elég lesz? . . — Elég — mondtam, akkor az ilyen tanítás­nak, kisebb diákoknál, ez volt az ára. Nem- j csak nálunk Pozsonyban, hanem úgy látszik j Sopronban is. | — Minden nap eljön hozzám, megtanul- i juk a latina leckét: Ha nehéz a számtan, azt Is.1 A német Írásbelit megcsinálja, én meg leirom. Ennyi lesz a dolga. %

Next

/
Thumbnails
Contents