Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-18 / 63. (806.) szám
Szerda, március 18. S^GvJUGxmTfrRTAP Raquel Meller sotlőrje. Raquel Meller, Baijor Qiri alterégója, egy bizarr ötletével most sorbah pukkasztja a kulisszák világának királynőit. Mivel 'Páriában már megszokott dolog az, hogy valakinek egy oros* her- cég vagy egy orosz gróf legyen a safíőrje. Raquel Meller most azzal lepte meg szeretett kolléganőit, hogy egy hereegkisasszonyt ültetett a kormánykerék mellé. Egy valóságos orosz herceg-kisasszonyt, aki kiüldözíetve Oroszországból, kénytelen v^lt kenyérkereset után nézni. Megtanult autót Vezetni, letette a sofíőrvizsgát, alkalmazást keresett és talált Raquel Melleméi, nagy mérgére a többi primadonnának, akik most lázasan keresnek soffőrigazolvánnyal biró orosz hercegkisasszonyt, vagy legalább is grófnőt. Raquel Meller soffőrje egyébként különleges megtiszteltetésben részesül, amennyiben ha rém Ül a volantnál, akkor a primadonna barátnője, továbbá személye körüli titkárja és —- barátija. Exotjkus szerelmi história. Madame B. még nagyon csinos asszony. Azelőtt ünnepelt alakja volt Páris mondain életének s csak a háború óta tűnt le a párisi élet zenitjéről. Most szabadon és függetlenül éli özvegyi életét palotájában, nagy cselédseregtől körülvéve. Szolgálatában állott egy hatalma? étiopiai néger, akit Etiópiából hozott magával, ahol ö régebben urával együtt éveket töltött el. Benső barátnőinek nagy csudálkozáHra ez az étiopiai emberpéldány Mme. B._ körül szobaleányi teendőket végzett, tartozéka tett a szép asszony intim életének, azonban minden veszély nélkül, mert hiszen ez a szegény néger az eünucbok szarályából lett kiválasztva.-A szép asszony nem fogyott ki az étiopiai dicséretéből s talán a? egyetlen asszony vplt Párisbgn,' aki meg volt elégedve a — szobalányával- y Mme. B. azonban csalódott, a dolog sokkal veszélyesebb lett, mintsem gondolta s most a barátnői fühöz-fához szaladnak elmesélni á pletykát, a csalódást Ugyanis egy párisi gazdag kereskedőnek a fia, X- D. nagyon szerelmes lett a szép özvegy- asszonyba és mivel sehogy sem tudott kegyeibe férkőzni, egy ravasz tervhez folyamodott. Le- pénizelte a néger „szobaiányt", felvette a ljvréiét, a néger besuvíckolta az arcát és a kezelt és egy szép reggelen a besuvickolt szerelmes fiatalember vitte he a csokoládét az ágyában reggeli álmából ébredező szépasszonynak . , . Mme. B- egy-kettőre meggyőződött arról, hogy a csokoládét hozó néger nem eunuch, sőt arról is, hpgy nem is néger. Nem lett harag a dologból, sőt. Az özvegyasszonyka most állandóan kegyeivel tünteti ki a ravasz szerelmest, együtt Urnák az Operába és a lóversenyekre is. De a négert, azt elküldte. Az „exs?obalány“ most egy montmartrei bárban talált alkalmazást, a fiatalember jóvoltából. A jóbarátnők most azt igyekszenek kifürkészni, hogy vájjon a már boldog szerelmes fiatalember be&uvfckplja-e magát reggelenkipt? BurgUardt Aladár. Felleli § liinr üli pssMsl Holla Heves eílentótek az ellenzéki pártoknak a fővárosi választásokat előkészítő értekezletén Párisi pletykák Paris, március 17. C-Iémenceaut, az immár fogatlan öreg tigrist, a francia Akadémia tagjai sorába kívánta választani. Ezért Jaan Riehepin és Alfréd Capus, az Akadémia jelenleg élő díszei, felkeresték a Tigrist s tudtára, adták az Akadémiának megtisztelő szándékát. A Tigris nem mu,atott semmi jóindulatot az urakkal szemben, sem pedig nem fejezte ki azt, hogy örül a megtiszteltetésnek, hogy a halhatatlanok sorába léphet.. Ennek dacára mégis beválasztották őt s mikor tudtára adták az eredményt, jóformán meg sem köszönte Alfréd Ca- pusnak, aki pedig az egésznek a kezdeményezője volt. fsöt mikor értesítették arról, hogy a megválasztása alkalmából tiszteletét kell tennie, a szokáshoz híven teljes akadémikusi díszben, a köztársaság elnökénél, egészen elkeseredett a? öreg s szidta az akadémikusokat, mint a bokrot s semmi áron nem akarta felvenni a zöld frakkot, akárhogy is könyörögtek neki és kapacitálták öt. — Hogy én maskarába öltözzem, az én koromban? Uraim, önök bolondot akarnak velem járatni! Ilyen áron én nein akarok akadémikus lenni, csinálják vissza áz egészet! Np de azért természetesen „maskarába" öltözött, miután félóra hosszáig dühöngött, kétség- beejtve az akadémikusokat, hogy botránnyal fog végződni ez a választás. Hiába, .a Tigris csak nem változott, most is csak úgy csattogtatja a fogait, mint mikor miniszterelnök volt, a különbség csak annyi, hogy az elhullajtott fogak helyett most a müíogait csikorgatja. S ez a különbség sok tekintetben nagyon megnyugtató körülmény. Egy megkísértett regényíró Egy áónevü párisi regényírónál, akinek a legutóbb megjelent munkája nem kis skandalumot okozott a hivatalos és nem hivatalos erkölcs- csőszök körében, megjelent egy hölgy s pár perces beszélgetést kérvén tőle, beküldőbe hozzá névjegyét Az iró előtt teljesen ismeretlen volt a név. Bebocsáttatta az ismeretlent s maga előtt látott egy kissé érett hölgyet, aki minden kerté- lés nélkül s teljesen fesztelenül előadta jövetelének célját, —' Madame X vagyok, tulajdonosa az ismert ... (és itt megnevezte azt az egyik leghíresebb speciálisan párisi intézményt, ahol, hogy úgy mondjuk, a szerelmet nagyüzemileg és nem ideális alapokon termelik.) Húszezer frankot adok önnek, ha a legközelebb megjelenő regényében egy fejezetet szentek az én intézményemnek, hogyha a cselekménynek a színterét az én házamba tenné . . . egy kis leírást adna . . . Meg tetszik érteni, ngy-e? Húszezer frankot . . . Az Író persze hogy megértette, de gondolko- zási időt kért, valószínűleg a tehetségének és a felajánlott húszezer franknak a pontos összemérésére. Lehet ezután csodálkozni, hQ2V a legtöbb párisi regény annyira párisi? A modern gavallér. A párisi előkelő világban sok olyan asszony vág, akinek rendes felfogadott táncpartnere van s akiknek rendes havi gázsit fizetnek azért, hogy rendelkezésükre álljanak akkor, amikor onagy- sága táncolni kíván. J , , . olasz grófnő, aki már bizony kissé túl van a fiatalságom, szintén ezek közé az asszonyok közé tartozik. Immár közei egy éve egy román fiatalembernek a boldog „tulajdonosa", de most egy hajszáj hijján majdnem elvesztette ét. Egy este két tánc között a fiatalember kijelentette, hogy az ünnepelt, csinos R... hercegnő ajánlatot tett neki s most nem tudja, hogy el-e fogadja. El akar hagyni! -- kiáltott fel a grófnő. — Nem engedem ... Ha a princesse többet ígért, mint amennyit én adok, fölemelem a fizetését. — Itt nem fizetésről van szó ... A ''prin- cesse megígérte, hogy én nem csupán csak táncosa leszek neki ... Ha az ember hosszasan táncol, a zene, a kábító illatok, a fehér vállak... — Értem . . . Rendben van ... Ha nálam marad, igéTem magának, hogy énnálam is több lesz, mint táncos ... és a fizetését is felemelem mégegyszer akkorára . . . A román fiatalember természetesen maradt. Hogy ki örült jobban ez után a beszélgetés után, azt az indiszkréteknek még nem sikerült kinyomozni. Tény azonban az, hogy a princessenek eszeágában sem volt ajánlatokat tenni a szépséges román gavallérnak . . . S . . . márki halotti toalettje. R . . . báró, aki már hosszú évek óta Délen tartózkodik, a múlt napokban táviratot kapott, melyben értesítették S . . . márkinak, apósának a haláláról. Jóllehet a bánat nem nagyon marcangolta a szivét, azonnal vonatra ült és elutazott az apósa birtokára. Az állomáson a márki hűséges szolgája Jacques várta, teljesen megtörve a gyászesettől. — Ah milyen szerencsétlenség, micsoda csapás. Szegény uram, milyen jó, milyen derék ember volt, oh! . . . — Igen, igen — szakította a báró rövidre az öreg siránkozását. — Elkészültek a temetésre? Felöltöztették a megboldogul;''t? — Igen. uram . . . Sokáig nem tudtuk, mibe kell felöltöztetni öt, míg végre én ráadtam a ruhákat. Egy fénykép után csináltam meg a toalettet, meg lesz elégedve vele, uram És mikor a báró belépett a szobába, a halottas ágyon ott feküdt az apósa, redingotban, egy sárga kaméliával a gomblyukában, egyik kezében tartva egy pár szarvasbőr keztyüt és egy bambusz sétapálcát, a másikban pedig egy cilindert. Ugyanis a jó öreg Jacques a 1‘Jllustration-nak egyik fényképe után öltöztette föl a márkit; mely az angol királyt ábrázolta a lóversenyen . . . Budapest, március'17. (Budapesti szerkesztőségünk teleíon’e- leatiése.) Budapest lakossága erősen készül a fővárosi választásokra. Az ellenzéki pártok is nagy harcra-készülnek, de az eddigi tárgyalásaik azt mutaíjékf hogy ez a harc az utóbbi időben annyira hangoztatott egység nagy erőpróbája lesz. Látszott ez már a ma délelőtt folyamán megtartott értekezleten, amelyet Szilágyi vezetése mellett tartottuk a nemzeti demokraták, szociáldemokraták, pártonkivülí liberálisok és a Kossuth párt vezetői. Hosszas tárgyalás után megegyeztek ugyan abban, I hogy az összes budapesti választókerületekben egységes listát állítanak fej, de arra vonatkozólag, hogy milyep számarányban részesüljenek az egyes pártok a mandátumokRóma, nrareíus 17. Egy római irodalmi és művészeti társaságban arról folyt az eszmecsere., hogy a modern művészet, mint a tudomány, mindinkább differenciálódik s hogy a szobrászatban mily kevés a valóban monumentális érzékű alkotó művész. Egy római lap szerkesztője közbeszólt: « A modern szobrászatnak vissza kellene térnie a görögök természetimádásához s onnét Rodinhoz, abban lég első sorban, hogy lehetőleg a szabadban alkossanak s ne kicsinyes, zárt műtermekben. így történik aztán, hogy a monumentális megérzés nem fejlődhetjük ki kellőképpen. Azonban a napokban | láttam — úgymond — egy római tárlaton egy Beethoven-fejet és egy dombormű vet XI. Pius pápáról, amely két piü, amellett, hogy formában a természetesnél kisebbek bán, nem történt határozat, Egyébként e? választókerületenként valószínűleg más é§ más lesz, Már a megbeszélés során meglehetős éles össze- ütközés volt az egyes pártok között a számarány összeállításának megállapítására vonatkozólag. Különösen a szociáldemokraták és a Kossuth pártiak támasztottak túlzott idényeket a mandátumokat illetőleg, mig a demokraták a jelölésekkel szemben szerényebbeknek mutatkoztak; amennyiben megelégedtek az eddigi 45 fővárosi mandátummal. A szélső balpártiak olyan heves formában jutatták kifejezésre követeléseiket, hogy qiár-már veszélyeztetve látszott a passzív blokk egysége. A tárgyalások igy is eredmény nélkül fejeződtek be s ezért e tekintetben újabb értekezletet fognak tartani. érzefeíiségükkel. A két szobormű ritka őserőt voltak, mégis megleptek tnominieniális megfejezett ki... Az olasz szerkesztőt többen megkérdeztük : — Ki az a művész? f' —■ Legyen szerencsém holnap délután egy teára —- válaszolt —, a XI. Pius-dombor- müvet megrendeltem a művésznél s holnap el fogja hozni. Ez egy szlovenszkói szobrászművész: Bártfay, a nagy francia mesterek: Bartholomé és Bourdelle volt tanítványa.-r- Bartholomé, Bourdelle tanítványa?! — hallatszott többfelöl a meglepetés. *-■ És teljesen méltó ■— különösen az utóbbi — volt mesteréhez, mert Bartholomé S*.' éves aggkorára már nem fejlődött tovább. Bourdelle azonban Rodin tanítványa volt s a fiatal Bártfay, a szlovenszkói művész a Egy szlovenszkói szobrászművész Rómában A nyitrai Bártfay Gyula Bartholomé és Bourdelle tanítványa — Bártfay megmintázta XI. Pius arcképét — A római társaság elismerése a szlovenszkói művésznek ~ A P. M. H. római tudósítása — % mozgást, a nagy erőt, elevenséget, amelyek mesterét olyannyira jellemezték, teljesen egyéni módon fejlesztette ki és pedig monumentális erővel. A római szerkesztő ebben a szellemben lelkesen magyagízott tovább, míg szét nem váltunk és többen alig vártuk, hogy megismerkedjünk másnap a fiatal szlovenszkói művésszel, akinek munkásságáról, művészetéről egy római oly lelkesen tud beszélni. J Másnap, amikor a római szerkesztő villájába megérkeztünk, szép társaság volt együtt. Értesültünk arról Is, hogy a szerkesztő mellszobrát mintáztatta a művésszel, aki nagyon makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a szabadban üljön modellt, mert a mellszobrot a villa kertjében készül felállítani. Aztán bemutatta a szobrászművészt, Bártfay Gyulát, egy középmagas, bátor, nyílt tekintetű fiatalembert, akiinek egész egyéniségéből nagy, erős akarat sugárzott ki. X vendéglátó ház úrnője illatos teát szolgáltatott fel a délszaki növényekkel, pálmákkal díszített télikertben s mig a többiek a napi politikáról beszélgettek, megkérdeztem a művészt, hová való, hot született? — Nyítrai vagyok — mondotta egyszerűen —, a nővéremnek most is ott van divatszalonja. Szüléink egyszerű iparosok voltak- — Elmondotta aztán, hogy mint Munkácsy, az asztalosságon kezdte, Kök Antall mesternél ; de az asztalosmesterséghez nem volt kedve, mert már tizennégy éves korában a kő érdekelte, azt faragta; végre is a kő legyőzte a faanyagot. — Most harminchat éves vagyok — mondja Bártfay —- élS rendkívül hosszadalmas volna talán elmondani az utat, amelyen Nyitjáról álmaim városáig, Parisig juthattam, mindenkor a magam ereiére utalva. Parisban az ottani csehszlovák követség ajánlatával jutottam az „Instjtut Tehécoslo* vaquie“-hoz, a rue Michelet 9. sz. a. s onnan jelentkeztem Baríihóloménál, alkii kérdezte; — Tud-e kőbe faragni? — S átadott egy kipontozott követ, hogy hozzam ki a formát. Egy hétig felém sem nézett, habár vártam napról-napra minden órában, mert hisz az ő műtermében dolgoztam. Végre szombaton délután bejött hozzám s megnézte a munikát. Hosszú ősz szakállát végigsim Ugatta s azt mondotta: — Trés bíen. Je suis content. Nagyon jó. Meg vagyok elégedve. — 3 még hozzátette: — „Erős szobrászvér!" Bartholoménál kát évig volt Bártfay, Onnét került Bourdellehez, a Orande Chau- m iére-akadémiában. A nyitrai művészre Bourdelien kívül nagy hatással volt a szerb Branca Descovich, ez a brutális őserőveí rendelkező párisi szobrász, mig Bartholomé egyénisége különösebben sohasem folyásolta be Bártfayt, aki a szobrászatiban mindenkor moíZgást, életet, elevenséget, monuimeutali- tást kereste' és törekedett kifejezni leegyszerűsített formában. Bourdelle figyelmeztette is Bártfayt, hogy rendkivüli monumentális érzékét mindenkor lehetőleg a nagy plasztikában igyekezzék kifejtem. A párisi évek artán, Bártfayt honvágya visszavitte Szlovenszkóba. Azonban művészi vágyait követve Rómába jött. Itt az Accaderrúa dei Béllé Artz-ban hirtelen feltűnt s a mübarát rómaiak nagy érdeklődést mutattak mindjárt a szlovenszkói származású művész iránt. A társasági meghívások egymást érték, azonban Bártfay látta, hogy e nagy érdeklődésbe bele is lehet pusztulni és amennyire lehet, visszavonult. Rómában most XI. Pius pápa jubiláris érmével tűnt fel. A plakettről Maestroiani szobrásztanár azt mondotta, hogy a ’egsike- riiltebb a pápai szobormüvek között. A mü XI. Pius hű arcképét adja vissza 20—25 cm. átmérőjű körben, a háttérben az Angyalvár ral és a Szent Péter templommal s e felirattal „Pius Pontifer Maximus Anno jubiiaere 1925. Roma." A római Mondo cimü nagy napilap viszont éppen ma hozta Bártfay Gyula kitűnő Beethoven-fejének a fényképét, meleg méltatás kíséretében. Bártfay e müve másfélszer rés életnagyságban és rendkívül jellegzetesen adja vissza a lángészt az alkotás ember- fölötti, önfeledt és lázas pillanatában. Szlovenszkó, a művész szülőföldje, számos müvét őrzi Bártfaynak. így a nyitra! Kálvária-hegyen a két lator szobra, Borosznó fürdőn Suhajda fűrdőtulajdonos megbízásából egy monumentális Krisztus-szobor Zdra- Ick, a tragikus véget ért tábori lelkész rvit- rai emlékműve, továbbá egy-egy szép müve Karvas dr. besztercebányai orvosnál, Med- veczky dr. ügyvédnél és Szlabécius dr. pozsonyi ügyvédnél stb. Sz oveuszVó egy kiváló művészi készségű szülöttjét bírja Bártfay Gyulában, aki a legtisztább művészi szárnyalással, nemes önbizalommal s akadályt nem ismerve szárnyal 9 méltó hírnév felé. Lendvui Károly.
