Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-03 / 50. (793.) szám

Kedd, március 3. Az államvasutak kereskedelmi vezetése Prága, március 2. A középiskolán végzettséggel rendelkező csehszlovák vasúti tisztviselők egyesülete a kővetkező nyílt levelet intézte a közönség­hez: „Az állami üzemek, nevezetesen a vas­utak kommerciializációjárói szóló törvények­nek az a oélju'k, hogy a gazdálkodást a ma­gánüzletnek mintájára, jövedelmezővé te­gyék. A jövedelmezőségnek első feltétele az ügyes, lelkiismeretes, iskolázott és gyakorla­tilag teljesen kiképzett tisztviselői kar együttműködése a vezetőséggel. Hogy a íö- iötbes hatóságok a vezetőhelyeket a szük­ségnek és a célszerűségnek megfelelően tölt­hessék be, annak első feltétele, hogy a meg­üresedett állásokra pályázat irassék tó, ame­lyen csak idősebb, hosszú gyakorlattal bíró tisztviselők jelentkezése volna figyelembe véve. A vezetőállások betöltésének ezt a módját kellene választani elsősorban most, a gazdaságos üzletvezetés meghonosításán ál. A vasutíigyi minisztériumban azonban ellenkező nézetek uralkodnak s minden tartózkodás nélkül kijelentjük, hogy annak eljárása egyenesen sértő, mert a vezető­helyeket pályázat kiírása né’kíil, hivatalból tölti be s az ilyen eljárás mellett elkerülhe­tetlen a protekció. Ezzel egyidejűén az öreg, jól bevált, ki­érdemesült hivatalnokokat megfosztják állá­saitól, hogy az uj, protekciós gyerekeknek ad jajnak helyet. Ilyen körülmények között kötelességünknek tartjuk felhívni az érde­kelt 'körök és a nagyközönség figyelmét a történteikre, mert az ilyen eljárás nem moz­dítja elő sem a közérdek, sem .az állam érdekét. A tisztviselők a végsőkig vannak el­keseredve s elvesztik a jó munka jutalma­zásába vetett hitüket, ami nem közömbös az államra, mint vállalkozóra nézve sera.“ Jóka^enilékfhmepély Pozsonyban A magyarság impozáns részvétele — Jókai mellett Mécs Lászlót is zajosan ünnepelték Pozsony március 2. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt tizenegy órakor ünnepre jött össze Pozsony magyarsága, hogy Jókai százéves születésé­nek évfordulóját az ősrégi koronázó város is megünnepelje. A Toldy Kör rendezte meg a Jókai centennáriumot. Tizenegy órakor a karzatok, a páholyok is zsúfolva. Az első széksorokban a megjelen­tek között ott láttuk Koperniczky Ferenc dr. szenátort, Esterházy Mihály (grófot), a Toldy Kör disze^nökét, Szijj Ferenc volt polgármes­kalapokkal, székekkel, virágcserepekkel, táb­lákkal, ami kinek kezeügyébe akad.) (Folytatják.) II. Most maga hív! I. Játszom a p;ros alsót (valamit odadob). TI. Adom rá a zöld tízest (szintén). Pincér (kétségbeesetten kirohan): Ké­rem az Istenért, nagyságos urak, mit csinál­nak? I. Kérem a zöld kilencest (odadobja a ísgylalfos táblát). TT. Én rá dobom a tök disznót (rá teszi a pincért az asztalra). Pincér: De talán hozok az uraknak egy pakli kártyát? II. Ne zavarjon most! Látja, hogy ját­szunk . . . Zöld hét (valamit tesz). I. Gibíc ne beszéljen . . . Piros nyolc (valamit dob). ' Pi n c é r: De kérem talán mégis . . . II. Ez az én ütésem (kihúz a tumultusból valamit). I. Ez meg az enyém (ő is). (A pincér el akar menekülni.) I. Hallja maradjon itt, hogy összeszámol­jam. ('Mindkettő számol, pincér közben meg­szökik.) II. 10, 13, 17, 47, 57, 60, 71, 74 . . . I. 3, 6, 10, 21, 31, 34, 45, 56 . . . II. 74! I. 56! II. Nyertem, látja. I. Nem igaz! Mennyi volt a pincér? Az én ütésem! Megszökött! II. A pincér, a tök disznó volt. I. Az 11 meg 56 az 67. II. Nekem 74. Látja igy kellett volna nekem játszani . . . I. (megtörve és rezignáltan): Látom . . . II. Nahát! (Rámutat a nagy összedobált rendetlenségre.) Most már tudja, hogy kel­lett volna játszanom? Ugy-e megmagyaráz­tam? Remélem. I. Most már értem! tért, Komárom város kiküldöttét, Maisik Emánuel dr. zsupáohelyettest a kormány kép­viseletében, Molec Dani helyettes polgármes­tert. A műsor első száma az egyházi zene­egyesületi énekkar kiváló teljesítménye. Alb­recht Sándor egyházi karnagy, az ismert ne­vű zenetanár dirigálta a kart szakavatott kézzel, nagystílűén. Szólót énkeltek a karban Habinka Heddy és Wimikler J. Az énekszám után kellemes meglepetés következett. Jankovits Marcell dr. lépett a dobogóra pompás meggyszim diszmagyarban. Percekig zugó tapsorkán fogadta. Utána a Toldy Kör férfikarának éneke következett Németh István karnagy vezetése mellett. Mécs László következett ezután. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy Jókai ün­neplésén kívül az ő ünneplése volt ez a mai nap. A Toldy Körtől szerencsés gondolat, hogy újból Pozsonyba hozta egy napra Mécs Lászlót, akit legutóbbi szavalóestéjén meg­kedvelt a különben elcggé nehezen olvadó po­zsonyi publikum. Mécs László, a fiatal magy- kaposi premontrei plébános, ezúttal is vaMtó- an fehér reverendában lépett a dobogóra. „Fohász Jókaihoz" cimü alkalmi versét sza­valta el. A költemény erőtől, fiatalos hévtől duzzadó és mindenekelőtt erős magyar ér­zéstől telített. A pozsonyi Magyar Újság a Jókai-napon leközölte a verset, amelynek öt Berlin, március 2. Ebért elnök halálának politikai követ­kezményei máris látszanak a német közélet­ben és megindult a harc a jelölések körül. A Montag cimü német nemzeti párti lap tudni véli, hogy az elnökválasztások április 26-án lesznek és ennek következtében nincs szükség ölel­nék kinevezésére. Az idő ugyanis oly rövid a választásig, hogy a kancellár is elvégezheti az elnöki teendőket és mással nem is kell törődni, mint az előkészületekkel. A demokrata párt tegnap Koch vezérlete alatt ülést tartott, melyen szóbakerült már az uj elnök megválasztásának kérdése. Koch szerint a köztársasági pártoknak hamarosan össze kell fogniok, hogy már az első választási menetben közös jelöltet állíthassanak fel és igy megtörhessék a monarehisták frontját. Magától értetődik azonban, hogyha a köztársasági pártoknak nem sikerül meg­egyezniük a demokrata párt külön jelöltet állít. A hétfői lapok kivétel nélkül az elnök- választás problémájával foglalkoznak. A Welt am Montag-ban Gerlach, a híres paci­fista’, mérlegeli az öszes lehetőségeket. Sze­rinte a német nemzetiek és a néppárt között már hosszú idő óta tárgyalások folynak az enökjelölt személyére vonatkozóan. A két párt magától értetődik monarchistáí jelöl, de katolikus embert, mert csak ilyen jelölé­sével számíthatnak a centrum szavazataira. A reakció most igen erős s igy a monar- chistáknak elég kedevzö kilátásaik vannak. A köztársasági pártoknak hamar cseleked­niük kell, ha az uralmat meg akarják tartani. sorát a cenzúra törölte és a lapot elkobozta. Mécs a szavalat után a publikum közé vegyült, amely pedig hallani szeretné még. De a műsornak peregnie kell. Mécs Koperuicky nagyprépost, szenátor mellé telepszik. Molec Dani siet a fiatal poéta üdvözlésére. A szín­padon ezalatt az egyházi zeneegyesület női énekkara gyülekezik és a „Páter nostert" énekli el Albrecht karnagy vezénylete mellett. K éthely iné Vakets Margit opera énekesnő kel­lemesen csengő hangjában gyönyörködtünk ezután. Németh István zongorakisérte mellett énekelte el Erkel Ferenc, Petőfi és Hubay Jenő néhány megzenésített dalát. A közönség a művésznőt többször hívta a lámpák elé. Műsoron kívüli számként kellemes megle­petésül a karzatról tárogató édesbus szava hallatszik ezután. Állítólag Pongrácz (gróf) tá- rogatózük. A végakkordnáil megjelenik a kö­zönség előtt Rajcsányi Gyula dr., aki az egész gyönyörű ünnepélyt mint főrendező rendezte és magassz árnyalásai enni élőbeszé­det mond Jókairól „Hősök trónb a dana" cím­mel. Rajcsányi dr. kiváló szónok, aki szebb- nél-szebb gondolatokat, utolérhetetlen hason­latokat ültetett beszédébe. Az egyházi zeneegyesületi énekkar éne­ke fejezte be a gazdag műsort. A végén töb­bek felkérésére Mécs László több versét sza­valta még el. A „Megláttam a féfit", a „Vi­gasztalom magam", azután az „Ady Endre Gerlach számára az egységes köztár­sasági jelölt csak Marx dr. lehet. Marx dr. a weimari koalíció tipikus kép­viselője, akinek nincsenek személyes ellen­ségei, aki a bel- és a külföld becslésében áll és akiről minden tudja, hogy tiszta jeliem. A német nemzeti Montag cáfolja a német nemzetiek és a néppárt között folyó tárgyalások hírét és azt is, hogy a néppárt hajlandó Marx kancellár jelöltségét támogatni, ha garanciákat kap arra nézve, hogy Poroszországban is ha­sonló jobboldali színezetű kormány jön létre, mint a birodalomban. A lap továbbá Luther kancellár jelölése ellen van, mert a’ cikkíró szerint a birodalomra minden­képpen ártalmas lenne, ha Luther dr.-t, aki csak nemrég ült nagynehezen a kancellári székbe és ott szép sikereket ért el, lemon­datnák s ismét kiújulna a kormányalakítási harc. London, március 2. A londoni sajtó egy­hangúan megállapítja, hogy Németország nagy kárt szenvedett az elnök ha’lála révén. Londonban elismerik, hogy a monarehisták helyzete igen megerősödött e hirtelen és nemvárt csapás következtében, mégis lehetetlennek tartják azokat a híreket, melyek kimondott monarchista személyi­ség, sőt magának a trónörökösnek a jelö­léséről szólnak. A Daily News ezt a Franciaországból kolportált rémhírt egyenesen őrületnek és nevetségesnek mondja. A Daily Graphic szerint Ebért utód­jának olyan egyént választanak, aki nem fog másra szolgálni, mint „a luk betömé­sére". m mernek teljes fegyverzetükben előjönni, azi viszont nem engedhetik, hogy baloldali állam- férfiú üljön :t nyeregben és ennek következ­tében egy szürke, politikailag jelentéktelen emberben egyeznek meg. Ebért elnök temetése Berlin, március 2. Tegnap éjfélkor szállí­tották át a birodalmi elnök holttestét a West- szanatóriumból, ahol a halál bekövetkezett, a Wilhelm-Stra’sse-Í gyászházba. Nyolc poli­tikus vitte a gazdag lobogókkal betakart koporsót a halottas szobából a halottasko­csira. A menet élén lovasrendőrök haladtak, utánuk a halottaskocsi ment körülvéve a birodalmi őrség egy osztagától. Ezután több gyászhintóban következtek a miniszterek cs az elhunyt rokonai. A menetet ismét lovas­rendőrök zárták be. Éjjel egy órakor ért a gyászmenet a Wilhelm-Strassera, ahol az utcát el kellett zárni a tömeg elől. A késő éjjeli órák dacára ugyanis sok ezer ember állt az utcákon az elnök holttestének átszállí­tására várva és mindenki arcán a meghatott­ság tükröződött. 2000 Reichsbanner-tag állt sorfalat az utcákon égő fáklyákkal. Berlinben a gyászünnepség szerdán március 4-én lesz délután három órakor a birodalmi elnökségen ahol a hivatalos emlékbeszédet Luther dr. kancellár fogja mondani. Ugyanekkor nagy katonai diszfelvonu- lás is lesz az elhunyt elnök tiszteletére. 6 óra 30 perckor külön vonattal szál­lítják a koporsót a potsdami pályaudvarról Iieidelbergbe, ahol csütörtök délelőtt lesz a temetés. A rendőrség már most megtett minden elő­készületet, hogy a szerdai gyászmeneten a a tömeg kellőképpen helyezkedhessen el azo­kon az utcákon, ahol a koporsó az állomásra szállításkor áthalad. Berlin, március 2. Ebért elnök lieidel- bergi temetésén részt fog venni Loebe, a. birodalmi gyűlés elnöke és számos parlamenti képviselő is. Csak, miután ez a temetés meg­történi, mely tudvalevőleg csütörtökön dél­előtt lesz, ül össze csütörtökön délután három órakor a birodalmi gyűlés, melyen valószínűleg nem lesz már gyászünnepély, hanem csa’k aktuális kérdések megtárgyalása. A P. M. H. KEDDI ROVATA írja: sp. A Mi lülpüUMfi A szociáldemokraták nagy emberei tű­nőiéiben. Briand mondta ezt, amikor tudo­mást szerzett Ebért haláláról. Mert egy-két nappal a német elnök halála előtt meghalt Branting, a szociáldemokraták másik nagy politikusa is és igy egy héten belül a szo­ciáldemokrácia két legtisztább, legtürőbb és legigazabb egyéniségét vesztette el. De mig Svédországban Branting halála nem jelent bajokat s inkább csiak a külpolitikai viszony­latokban, a népszövetség józanul ítélő vezé­rei között lesz érezhető eltűnte, addig Eb ért­tel bukik Németországban az elnöki méltósá­got eddig övező relatív nyugalom. Mert ha Ebért személyét támadták is — fürdőmadrá- gos képével antirepuiblikánus politikáit űztek, lovagló képével támadták a szociáldemok­rata államfők szükséges puritánságát, Mag- deburgban hazaárulóvá ütötték, a Barmat-ügy- ben csalónak nevelték ki, — ezek a piszká- lások a politikai alsóbbrendű harcok hiszté­rikus és korlátlan lehetőségű országában, Németországban ma nem tartoztak a na­gyok és a veszedelmesek közé. Mert csak egy személyt támadtak, egy embert mocs­koltak s nem ártottak a köznek. Ebért sze­rény, nyugodt és tűrő alakjáról minden rá­galom lepaítogoitt, az elnök tűrt, széles bot­ránnyá niem fajult semmi — s éppen ez nagy érdeme a nagy hatottnak, hogy nyugalmat, csendet tudott tartani, kiegyenlíteni, áthidal­ni, s a maga személyét immunizálni béketü- rés-sel a politika morálisától. Ha őt becsmé­relték, gondolta, egy ember a céltábla, egy • ember szenved, de semmi baja sem történik a nemzetnek, mert nem kollektíváim áll harc­ban egy másik kollektívámmal. így Ebért személye körüli harc ártalmatlan volt a bi­rodalomra nézve. De most, — mi jön most? Amikor ledőlt a céltábla, mely tűrte a nyi­lakat, s a nemzetnek az a méltósága, mely körül a legádázabb testvérharcok keletkez­hetnek, szabad prédává vált. a teuton biro­dalmat betöltő, végzetesen differenciált poli­tikai láz szabad prédájává. Mi lesz április végén az elnök választásnál ? Ismét kifakad minden seb s ismét megreszketteti a konti­nenst a központi fekvésű Németország belső vihara? Három lehetőség van a német elnök­jelölés körül. Vagy baloldali, vagy jobbol­dali politikust, vagy pedig egy semleges, közbecsülésben álló nagy egyéniséget vá­laszthatnak meg. Sajnos, ez az utóbbi lehetö­A monarehisták ugyanis most még nem emlékére" cimü szerzeményét is elszavalta. Ípíiiis 28-é lm i ék! iffiiYiUÉs Ebertet csütörtökön temetik Heidelbergben az elnök) eiöiések körűi — Ádáz harc indul (iram) Botorai Práüa. CeSeiná «al. 13 v f\y| francia étterem, I Vo^o7 I kávéház, É helyiségek zártkörű f nJr társaságoknak metfngili ____ -...................................|

Next

/
Thumbnails
Contents