Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-14 / 36. (779.) szám
_________________________________ tek . A napnál fényesebben bizonyították be ugyanis, hogy képtelenek az egyeduralomra, mert a hódított hatalmi pozíciókat megtartani nem bírták s uralmuk mindenütt csak az igazi liberalizmus és demokrácia kompromitt áfását jelentette. A tapasztalatok után valószínű, hogy a hatalmi igényeket mindenfelé le fog kellejti fokozni s meg fog kelleni elégedni a hatalom és politikai befolyás azon arányiagos részével, amely reájuk a polgári elemekkel való kioperálás utján juthat. A drágasági vita éjszakai befejezése A képviselőház tegnap esti ülésén felszólalt még Bezdek cseh néppárti képviselő, majd Juriga, aki a drágaság okát pszichológiai momentumokban kereste. Nézete szerint a kormány minden drágaságellenes intézkedése hiábavalónak fog bizonyulni addig, amíg a bajnak pszichológiai okait nem távolítja el. ilyen volna a szlovák nép szabadságának megadása. A szlovák nép manapság kivitelű cikk Argentína és Kanada számára. Smeral dr. azokhoz a munkásokhoz intézte szavait, akik a mai komisz és tehetetlen koalíciós kormány rezsim járma alatt nyögnek (rendreutasítás). A keddi véres eseményekért a koalíció szocialista pártjai felelősek elsősorban. Felszólaltak még Curik (cseh népp.), Sedorják (kom.) és Adámek (cseh népp.) képviselők. Ezek után este tiz órakor a ház tudomásul vette a kormány drágaságelleni expozéját. Az elnök végül bejelentette, hogy Haus- mann dT. német szociáldemokrata képviselő mandátumáról lemondott. Az álommal birkózó képviselőkre igazán jótékonyan hatott az elnök ama zárószava, hogy a ház legközelebbi ülését levélben fogja összehívni, vagyis ez azt jelenti, hogy március végéig nem kell Prágába jönniök a honatyáknak. * Wittich képviselő és társai sürgős interpellációt nyújtottak be a kormányhoz a szlo- venszkói püspökök pásztorlevelének tárgyában. Az- interpelláció azt követelj, hogy a kormány hatóság a rendtörvény s -a terror- törvény alapján lépjen fel a pásztorlevél szerzői, a püspökök ellen s a végén azt kérdezik a kormánytól az interpellálok, hogy hajlandó-e még a tavaszi ülésszakban benyújtani. az egyház és állam elválasztásáról szóló javaslatot. — Ezt az interpellációt közvetlenül az ülés berekesztése előtt néhány perccel osztották ki a képviselők között. Tömések elnök nem engedte szavazás alá azt a kérdést, hogy a ház elfogadja-e a sürgősséget, mert a koalíciót váratlanul érte ez az interpelláció s mint a Nár. Listy megjegyezte, a koalícióban ma még egyáltalán semmi megegyezés nincs arra vonatkozólag, hogy az adandó válasz mit mondjon. A március végén összehívandó ülésig majd csak kigondolnak valami okosat a koalíciós fejek. Csipkerózsa — Nagyvárosi mese — — A P. M. Jtl eredeti tárcája — Irta: Szentmiháiyi Ödön.* —' Úgy van, kikosaraztam a bárót. Nem megyek hozzá. Máshoz sem. Nem tudom elviselni, hogy csupán megtűrt ráadás legyek az apám millióira, amelyeket minden fajankó az én testemen keresztül szeretne megkaparintani — fakadt ki a keserűség Dernai Alisz leikéből s amint szépen iveit ajkait fojtott indulattal öSszeszoritotta, szája szögleténél kirajzolódott az a kemény vonal, amely any- nyira jellemzi az élet hajótöröttjeit. Barátnője vigasztalni próbálta s szeretetteljes részvét csengett a hangjában, amint csendesen megszólalt. — Édes Aliszom, nem volna szabad az embereket és a saját sorsodat ilyen sötét színben látnod. — Hagyd el, drágám! Te még nem ismered az életét. Nem ismered a nagy vagyon átkát. Téged önmagádért szeretnek, de az a hódolat, amely engem körülvesz, nem az én személyemnek szól, hanem annak a hatalmas páncélszekrénynek, amelyik ott fcerpeszkedig a Dernai Ábel dolgozószobá* Szentmiháiyi Ödön ;i Rádzsák kincse című szenzációs kalandorregéiiy ii^ia, akinek tollából a P. M. H. legközelebb u) regényt közöl. Páris, február 12Az 1924 május 11-iki választások Franciaországban az eddigi nacionalista politikával szemben egy radikális bel- és külpolitikai rezsíimváltozást hoztak létre, amelyet azóta a Herriot-kormány mindenképpen igyekezett elmélyíteni. Ennek a radikális külpolitikai programnak sarkpontja a Poincaré-féle diplomáciával való szakítás és a német-francia feszültség megszüntetése volt. Ennek a politikának a fundamentuma nem kancelláriákban és aktapapirosokban született meg, hanem a francia né plélek hagyományaiban gyökerezett. Ellentétben azzal, aminek a Poincaré-féle politika a francia nemzetet feltüntette, bizonyos az, hogy a francia népiéleik nem militarista hajlamú és hogy nincs polgári pacifizmus, amely annyira világnézeti és nem gyakorlati eredetű lenne, mint éppen a francia- Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy az ellenségtől való félelem és birtokáUomá- nyának megvédése ugyanezt a tömeget a legelszántabb militaristává teszi- M. Chauvin francia származású volt. A Poincaré-féle diplomácia az utóbbi, a Herriot-kormány pedig a francia néplélek előbbi klaviatúrájához tartozik. Mikor a Herriot-kormány először ütötte meg ezt a hangot, sokkal több hang felelt rá, mint ahogy a Poincaró-rezsim után várni lehetett Föléledt a régi Caillaux-féle szárazföldi politikának a gondolata, amely a népszövetségi gondolattá szélesedett ki. Ezt elősegítették a Dawes-terv első sikerei. Ezenkívül a német-francia együttműködésnek valóságos uj összhangzattanát igyekeztek kidolgozni a Rajnán innen és túl a közgazdászok, a szén és az acél házasságának, illetve annak a régi elméletnek alapján, aipely szerint a francia és német gazdasági területek kölcsönösen egymásra vannak utalva. A német szellemi élettel való kapcsolatot különösen az ifjabb irógeneráció, szinte fitogtatva kezdte keresni. A randa radikalizmus és szabadkőművesség szervezetein, kívül mindenféle párt érdekeltsége nélküli társulatok és folyóiratok alakulnak a német-francia együttműködés ápolására. A Delpeuoh-cég kiadásában megjelenő „L/Ordre Naturel‘‘ cimü folyóiratban olvassuk többek között a következő újszerű fajelméletet: — Faji szempontból a francia közelebb áll a germánhoz, mint a latinhoz. Franciaországban két fő faji típus található: a dolicho- kephalok (hossztifejüek) és brachykephalok (rövidfejüek), akik közül az előbbiek már benépesítették Középeurópát, míg az utóbbiak (homo alpitius), ázsiai eredetűek és Bajorországban és a Balkán egy részén találhatók fel. Mindennek pedig semmi köze a latin fajhozMi latin nyelvet beszélünk, de nyelv és fajiság két teljesen különböző dolog. A németül beszélő elszászi ugyanabból a fajból való, mint a középfrancia, míg a normandiai francia tisztára germán-balti származású -.. Mindez azt bizonyítja, hogy németek, és franciák között a hagyományos őseredeti faji kapcsolatok rendkívül erősek, a lehető legerősebbek. A Herriot-kormány tehát kzedetben ezen a klaviatúrán játszott. Nyilván azt remélte, hogy ez a zene kellemes lesz a német füleknek is, ahol a francia baloldali kartellnek a pendentjakéippen szintén ki fog alakulni a német szocialisták és demokraták blokkja, amely a német-francia együttműködést lehetővé fogja tenni. A Luthsr-kormány megalakulása: a német-francia kereskedelmi tárgyalások nehézségei, ugylátszfk eloszlatták a francia kormány radikális illúzióit. Herriot áttért a másik klaviatúrára. A népszövetségi gondolat, amely kezdetben a népek teljes együttműködése elvén alapult, átalakult a Franciaország határait garantáló biztosító társaság tervévé. Herriot legutóbbi parlamenti beszédében odáig ment, hogy nyílt célzást tett arra, hogy a németek fenyegető fegyverkezésével izemben Franciaország a jelenleg megszáM va tartott Rajnavonalat végleges megszállásnak, vagy legalább is tartós megszállásnak tekinti. Látszik, hogy a francia népiélekben megint az ellenségtől való félelem kerekedett felül. Az egyik francia nagyiparos, André Michelin különösen a német kémia, a jövendő háborúk alapjának a fejlődését tartja aggályosnak- Szerinte a német kémiai ipar tízszer hatalmasabb a franciánál és kétszer nagyobb, mint a világ összes többi nemzeteié együttvéve. 1926-ban Németországnak lesz — ha terveit sikerül megvalósítania — a világ leghatalmasabb és legjobban felszerelt légiflottája. Mások viszont arról tudnak, hogy a német hadvezetőség 1918 májusában egy uj gáznem alkalmazásának tervével foglalkozott, amelynek hatása az első próbák alkail- mával három kilométeres körzetben borzasztóan pusztító volt... Herriot most maga is ezen a klaviatúrán játszik és a parlament folyosói erősen visszhangzanak tőle. Egy fiatal francia újságíró, Roger Deleplanque ankéteket szokott tartani a folyosó hangulatáról, amik mindig pontosan lemérik a francia parlamenti élet pulzusát. Egy uj újságírói műfajt, az úgynevezett ex- pressz-interjukat teremtett meg, amelyben rendkívül leleményesen, közvetlenül és mindig hűen közvetíti a nyilvánosságnak a folyosói hangulatot. Az ő ankétje mutatja legjobban, hogyan reagált Herriot nyilatkozatára a francia parlamenti közvélemény. íme néhány idézet a radikális kormánypárti.nyilatkozatok közül: M. Jean de Montogny, a francia radikális párt egyik oszlopa a következőket mondotta Deleplanque-nak: iában. Én csak az eleven kulcs vagyok hozzá. Magábaroskadva dőlt hátra a hintó bör- párnáin és lélektelen, fáradt tekintettel meredt maga elé. Nem vett tudomást a Stefá- nia-uti kocsikorzó elegáns sokadalmáról- Nem vette észre az ismerősök szapora kö- szöngetését, sem a feléje szálló kiváncsi, vagy mohó pillantásokat. Csak akkor riadt fel álmodozásából, mikor a kocsi egy csendes mellékutra tért. Bocsánatot kérőén fordult barátnőjéhez, aki nem merte megzavarni elmélyedésében. — Ugy-e nem haragszol, drágám, hogy a te mulatságodat is elrontottam, de kifci- vánkozott belőlem a keserűség. Talán sétálhatnánk egyet! Megállították a kocsit, kiszálltak és egymásba karoltak. Befordultak egy néptelen fasorba, amely fölé az egymásbaboruló százados fák a tavaszi napsütés ragyogásában tündöklő smaragdzöld lombsátort vontak. Némán élvezték a diadalmas tavasznak a földből, az életrefeslő rügyekből és a pázsit zöldje között bujkáló kicsiny virágokból előtörő illatát, a bokrok sűrűjében csicsergő madárkák magasba szárnyaló szerelmi himnuszát. Szinte észre sem vették a velük szemben közeledő, aszfaltbetyáros elegán- ciávál öltözött két fiatalembert. Csak akkor, mikor közvetlen közelükbe érve, egyikük arrogáns hangon megszólalt. — Megengedik, hölgyeim, hogy önökhöz csatlakozzunk? Dernai Alisz találta meg először a hangját és erélyesen rendreutasította a tolakodókat. Ezek azonban semmi hajlandóságot sem mutattak a távozásra. Közrefogták a két leányt és sértő ajánlatokkal ostromolták őket. Ebben a pillanatban elegáns férfi alakja bukkant elő az ut kanyarulatánál. Úgy látszik, rögtön megértette a helyzetet, mert siető léptekkel előttük termett és kemény hangon rárivalt a két ficsurra. — Mi történik itt? Takarodjanak, mert különben kézzelfogható leckét adok maguknak a tisztességtudásból. A két jómadár hamarosan elkotródott, a megriadt leányok pedig hálás pillantással köszönték meg a lovagias védelmet. A fiatalember kalapját megemelve, udvarias meghajlással állt előttük és szerény hangon megszólalt. — Szívesen állok rendelkezésükre, hogy önöket valami bátorságosabb helyre kisérjem, niert magányos hölgyeknek— úgy látszik — nem tanácsos az ilyen elhagyott helyen sétálgatni. — Nagyon megköszönjük, ha lesz szives bennünket kocsinkhoz kisérni — felelte Dernai Állsz és visszafelé indultak. Szótlanul mentek egymás mellett, csak Dernai Alisz és az idegen váltott lopva egy-egy pillantást. A fasor végében már ott várakozott az elegáns hintó. Mikor odaértek, Dernai Alisz kezet nyújtott a fiatalembernek és néni minden elfogódás nélkül mondta. — Mégegyszer nagyon köszönjük lovagias segítségét. — Ha megengedik, hogy bemutatkozzam, Garamszeghy Béla földbirtokos vagyok. Egyébként az egész dolog szóra sem méltó. Máris elnyertein érte jutalmamat — Szombat, február l4L — Hiszek egy uj háború lehetőségében és hiszem, hogy Franciaországnak hinnie kell ebben. Ezzel szemben a francia kormánynak kétségtelen kötelessége a demokratikus és pacifista elveknek a támogatása. De ez nem zárja ki, hogy részünkről Németországot a legnagyobb óvatossággal ne kezeljük- És főleg sohase engedjük át magunkat egy miszttí kus pacifizmusnak. Ugyanez a képviselő volt az, aki nemrégiben Csehországból visszatérve, megelégedéssel állapította meg, hogy a cseh ágyuk Budapestet a hadüzenet első negyedórájában rommá lőhetik. Outrey képviselő, akj Cochinkinát képviseli a francia parlamentben, ebben foglalja össze véleményét: «= A veszély annál nagyobb, mivel Németország — Európának ez a páriája — teljesen megérett arra, hogy Oroszországgal, Kipávai és Japánnal szövetkezzék. — Az erre vezető utat már el is készítetteCatttuzet képviselő a következőiket mondta Deleplanquenak: —- Az ember vagy hisz, vagy nem hisz Németország jóhiszeműségében. Én nem hiszek és megdöbbenve állapítom meg, hogy a Herriot-kormány hitt és talán még most is hisz benne. Ezek az expressz-interjuk mindennél jobban mutatják, hogy a jobboldali franeia körök valóban neut a legnagyobb bizalommal viseltetnek Németország iránt. Herriot tehát ráütött a nacionalista klaviatúrára és ennek a következménye — állapítják meg a francia kormánypárti lapok — máris az lett, hogy a Luther-kormány visszavonulót fújt, Pá- risban félhivatalosan, egy német-rancia kölcsönösségi szerződés tervét lanszirozza és a francia-német kereskedelmi szerződés, illetve az úgynevezett ideiglenes modus vivendire vonatkozó tárgyalásokat újra felvette. Ezzel azonban Herriot még nem játszotta le összes tételeit a francia diplomáciai klaviatúrán és az elkövetkező napokban újabb változatokra lehetünk elkészülve- A nagyantant kancelláriáiban lázas tevékenység uralkodik. A jugoszláviai választások következményei Belgrád, február 13. Félhivatalos jelentés szerint Horvátországban nagy nyugtalanságot okoztak a választásról érkező riasztó jelentések. Főleg Gradiska1 körül került a sor nagy csendháboritásra, mely alkalommal több személy meg is sebesült. A kormány megtette a szükséges intézkedéseket. Beavatott körök szerint a jugoszláv belpolitikai helyzetben a választások nagy fölfordulást okoztak. A jövő hetekben nagy zavargásokra kell számítani, mert az ellenzék a kifejtett választási terror következtében igen el van keseredve és i mindenütt a kormány kreatúrái ellen fordult. válaszolt emez, amint a karcsú leánykéz fölé hajolva gyöngéden, szinte áhitatos csókot lehelt reá. - Besegítette a két leányt a kocsiba, azután udvariasain meghajolva félreállt. Ott állt még akkor is, mikor a feltámadó tavaszi szellő már régen elverte a tovarobogó hintó porát. Dernai Alisz napokig viaskodott érzéseivel és mindjobban elhatalmasodó vágyakozásával, hogy ismeretlen lovagját viszontlássa. Látni akarta szemében a sovárgó vágy fellobogását, mint akkor, mikor egymás mellett lépegettek az egymásraboruló százados fák sűrű lombsátora alatt Úgy érezte, hogy ez a néma vágyakozás neki, egyedül neki szólt, nem a csillogó aranybálványnak és ez az érzése egy-egy pillanatra visszaadta elvesztett hitét, reménységét. Aztán annál inkább elfogta a kétség. Hiszen a nemes lovag csak akkor vallott szint csak akkor tartotta érdemesnek bemutatkozni, mikor a fényes hintót meglátta. Kínzó kétségei egy napon odahajszolták a Városliget elhagyott útjára, amely fölé smaragdzöld lombsátort vont az egymásbaboruló százados fák üde zöldje. Tétovázó, bátortalan léptekkel indult meg alattuk, mintha csak a végzete felé indult volna és egy bokroktól félig eltakart pádon valóban megpillantotta,. vagy inkább megsejtette szerelmes álmai hősét. Ez is meglátta a közeledő leányt és néhány lépéssel eléje sietett. Vártam. Tudtam, éreztem, hogy itt fogóni Viszontlátni — mondotta egyszerűen, de a széniében ott lobogott a vágyakozás A francia politika kél klaviatúrája — A P. M. H. eredeti tudósítása —
