Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-13 / 35. (778.) szám

Oroszországi telepesek mermeik Szlovenszkóba. így jelenti egy félhivata­los híradás, mely beszámol arról, hogy azokat az Oroszországban élő cseh és szlovák gazdikat, akiket az orosz forradalom birtokaiktól megraboit, Délszlovenszkóban telepitik le s e telepesek szá­mára szükséges üzemi tőkék előteremtéséről a jövő évi költségvetésben lesz majd gondoskodás. Ez a hír többet mond, mint az eddigi hasonló hír­adások. Ez nyíltan beösmeri, hogy a földbirtok- reform Szlovenszkóban nem gazdasági kérdés, de az uralkodó nemzet protekcionizmusának áll szol­gálatában s az állam közhasznúnak rendelt bevé­teleit a protekcionizmus rendelkezésére bocsátja. Itt nincs szó jogos földigéwyről, nincs szó reális birtokelosztásról, nincs szó szociális érdekről — itt jogos érdekek és reális szociális igények kl- semmizéséről vart szó, itt máshol elszenvedett jogsérelmeket orvosolnak egyesek számára, jog­sérelmeket váltva ki. Ez a kolonizáció az orosz rendszer által megrabolt gazdákat juttatja otthon­hoz és kenyértermő földhöz, Szlovenszkót min­den szlávok Kánaánjává alakítva át, ez a koíoni- záció joggal ébreszti föl a délszlovenszkói ma­gyar gazdákban azt a kérdést, hogy ők hol ke­ressenek uj életet az itteni kormányzati rendszer íöldbirtokpol'bi.kája miatt? . . . A vagyflfllézsiárti mélyen hallgatnak a lapok és á parlament drága- sági vitája során egyetlen koalíciós szónoknak sem jutott eszébe az, hogy a drágaság és a va- gyondézsma- között összefüggést keressen. Súlyos tévedés volna ugyanis, ha azt gondolnék, hogy a féléves vagyondézsmanoveila bármilyen köny- nyebbségeket hozott volna a mezőgazdasági és ipari termelés számára. A novella jelentős hibáira annak idején parlamenti szónokaink rámutattak s azokat súlyosan érzi ma is a termelés. A kor­mány drágasági nyilatkozatában sok szép, de üres szót hallottunk s attól nem is várunk ered­ményi. Ha a kormánynak komoly szándékai vol­nának a drágaság letörésére, úgy elsősorban a vagyordézsmatörvényt reformálná még egyszer, majd pedig haladéktalanul hozzálátna az adó­rendszer megváltoztatásához. Mindaddig, amig a termelés a mai súlyos adók béklyóiba van verve, nem remélhetjük az árak jelentős esését s a kor­mány , minden nyilatkozata üres szó marad. lagoszüviá&ai 05 síi magyar szarni szerepel a választási listán. A szabadkai Iüriap szerint ebből a 65.000 szavazóból alig 20—22.000 szavazhatott le, de a szavazók közül 12.302-en a jugoszláviai Magyar Pártra szavaztak. A radiká­lis párt nem kaphatott többet 6—S000 magyar szavazatnál s igy nevetséges a kormánynak az az állítása, hogy a magyarok zárt tömegben ál­lottak a kormánypárt mögött Hogy mért nem szavazott a legtöbb magyar, annak is megvan az oka. A hírhedt igazolványkényszer, melyről ma már a nagy angol és francia lapok is Írnak, lehe­tetlenné tette az ellenzék megjelenését a vajdasá­gi urnáknál. A szabadkai választókerületnek ha­todik körében a választási listán 2225 magyar és 486 egyéb nemzetiségű szavazó szerepelt. Össze­sen azonban csak 886 szavazatot adtak itt le s mivel az bizonyos, hogy a 486 egyéb nemzetisé­gű megjelenhetett, a 2225 helyett alig 400 magyar teljesíthette választói kötelességét. 400 magyar szavazatból pedig itt is 311 a Magyar Pártra esett. Ilyen körülmények között nem lehet másról be­szélni Jugoszláviában, mint- föltétien terrorról. Választási trükkök, félrevezetések, csak „meg­bízható" embereknek kiadott, az urnákhoz való belépésre egyedül följogosító igazolványok, hir- lapmisztffikációk, agyonverések és letartóztatá­sok ellen nem lehet a jog fegyverével harcolni. Hogy a vajdasági magyarok nem jutottak man­dátumhoz, az nem az ő szégyenük, hanem örök megbélyegzése annak a rendszernek, mely fél­millió ember akaratát törte meg és félmillió em­bert nem enged jogaihoz jutni — a mai demokra­tikus világban. Könendv-ies Lajos dr. intervenciója az igazsam- miniszMl a kassal ietartöztalások ügyeken Tiltakozott a keresztény szociális párt irattárának lefoglalása ellen Prága, február 12. A kassai letartóztatások ügyében, amelyek országszerte nagy fel­tűnést keltettek, Körmendy-Ékes Lajos dr. keresztényszociális nemzetgyűlési képviselő ma délelőtt eljárt Dolánsky igazságügy miniszternél, akitől kérte, hogy nyomban intézked­jék az ártatlanul letartóztatott FleTschmann Gyula dr. keresztényszociáíis főtitkár és tár­sainak szabadonbocsátása érdekében. Egyúttal tiltakozott az ellen, hogy a rendőrség íegy- verkutatás ürügye alatt a párt egész irattárát lefoglalta és elszállította a párthelyiségből. Kassai udósitónk jelenti: A Fleiscbmann Gyula dr. és letartóztatott társainak ügyé­ben a rendőrség tovább folytatja a nyomo­zást, melynek részleteiről egyelőre nem adnak semmiféle felvilágosítást. Ma és teg­nap tovább folyt a párt alkalmazottainak kihallgatása. A rendőrség jelenleg a házku-1 tatásoknál lefoglalt iratok áttanulmányozá­sával van elfoglalva, mely előreláthatólag több napot fog igénybe venni. Szerda es­téig a tábla még nem foglalkozott az ügyész felfolyamodásával. Értesülésünk szerint azonban még e héten dönteni fognak a le- i tartóztatottak szabadlábra helyezéséről. Az mii M em liievel Moveszerencséflenstoe NénielorszMai A halottak száma jóval több mint száz — Még sok ember van a romok alatt Dortmund, február 12- Tegnap este a „Stein miniszter" tárnában nagy robbanás történt melynek következtében körülbelül 80 bányász el van zárva a nap­világtól. A robbanás okát egyelőre nem tudni. J Déli 12 óráig érkezett jelentések szerint ■í i:r. mentési munkálatok folyamán edd g máris 84 holttestet találtak, de még legalább eny- nyien vannak a széntömeg alatt. A hat szomszédos tárna munkásai men­tőcsapatokat szerveztek. — Újabb jelentések szerint a tegnap este történt bányarobbanás következtében 100 ember eltűnt. A mentési munkálatok eddig 30 holttestet és 8 élő, de súlyosan sebesült munkást tudtak a veszély helyéről a napvilágra hozni. Dortmund, február 12- (Wolff.) A „Stein miniszter" tárnában történt bányaszeren­csétlenség méretei mindinkább nagyobbod­nak. Bizonyos, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb bányaszerencsétlenségéről van szó. A bányalégro'bbanás következtében el­temetett munkások száma 137, de számos közelben dolgozó munkás is eltűnt. A lezuhant széntömegek alól aligha fog­nak egyetlen embert is élve a napvilágra hozni. Essen, február 12. A dortmundi bánya­szerencsétlenség mentési munkálatai csak nagyon lassan haladnak előre, mert a renge­teg leomlott széntömeget nehéz eltakarítani. A város képe szinte megváltozott, a Stein- miniszter tárnánál ezrével állanak az elte­metett munkások hozzátartozói, akik jajve- székelve várják a mentés eredményeit. A mentők a robbanás következtében a bányá­ban keletkezett gázok miatt csak igen óvato­san haladhatnak elő, még a nem beomlott tárnákban is. — A Stein-miniszter tárna egyike Németország legnagyobb szénbá­nyáinak. Évi termelése 900.000 tonna. A tár­na 500 méter mély és 3000 embert foglalkoz­tat. A szerencsétlenség a nappali szakmány­bán történt, mely fél 2-től este fél 10-ig dolgozik. A nyolc élve talált bányász közül egyik meghalt. A 90, már fölszinre hozott halotton kívül még 30—40-et rejt a beom­lott tárna. A robbanást két tompa ütés je­lezte a fölszinen levő vagy máshol foglal­koztatott embereknek. Hunért mentelmi joga nincs megsértve A mentelmi bizottság döntése Budapest, február 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A nemzetgyűlés mentelmi bizott­sága tegnap este ülést tartott, amely a késő éjszakai órákig húzódott el. A nemzetgyűlés elnökségének Rupert Rezső mentelmi ügyében tett bejelentését tárgyalták. A bi­zottság ülésére beidézték Schadl Ernő tör­vényszéki tanácselnököt is, aki elmondotta, hogy amikor Boros László védekezését elő­adta, a hallgatóság soraiból valaki közbe­szólt, mire ö megkérdezte, hogy ki az illető. Egy előtte ismeretlen ember jelentkezett, akit ö azzal fenyegetett meg, hogy le fogja tartóztatni. Ez inkább fenyegetés volt és ha az ismeretlen bocsánatot kért volna tőle, akkor minden bizonnyal meg is bocsátott volna neki. De ehelyett az illető agresszíven lépett föl és mikor megkérdezte tőle, hogy miért szólt közbe, igy válaszolt: Nem tud­tam tovább türtőztetni magam. — Még e kijelentése után is csak figyel­meztettem — folytatta Schadl elnök — hogy, ha nem viselkedik tisztességesen, le fogom tartóztatni, az illető azonban még aggresszi- vebben lépett föl és a bíróság tekintélyét sárba akarta tiporni. Ezt nem engedhettem meg és kénytelen voltam az erélyesebb rend­szabályokhoz nyúlni. Mikor megtudtam, hogy az illető Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő, akkor sem tehettem mást, mert hasonló esetre precedens nincsen és a bün­tetőtörvénykönyv 296. szakaszát úgy ma­gyaráztam, hogy tettenkapás esete forgott fenn és jogomban állott a letartóztatás el­rendelése. Rupert Rezsőt is kihallgatták, valamint több tanút is, azután a bizottság hosszas vita után Rubinek Gyula előadó előterjesztésére úgy döntött, hogy nem látja Rupert Rezső mentelmi jogát megsértettnek. Ezt a határozatát hat szavazattal négy ellen hozták. A bizottság jelentése ma került a nem­zetgyűlés plénuma elé. KelS-e erkölcs a politikai élethez? Irta: Molnár Béla tjr. volt magyar országgyűlési képviselő Gáiszécs, február 12. Egy régi választási küzdelem alkalmá­val egy lelkes kortes buzgón magyarázta a válasz toknak az egymással szemben álló pár­tok elvi álláspontját. Hosszas magyarázat után a kortes tisztában akarván leírni az eredménnyel, megkérdezte a néptől, hogy megértették-e az általa fejtegetett pártpro­gramot? Ekkor felelte neki az egyik intelli­gensebb szlovák atyafi, a később szállóigé­vé vált mondást: „Sem zrozumiil Páne, poli­tika je paiiske huncutstvo." Igaza volt az atyafinak, Magyarországon az utolsó évtize­dekben a politika a többé-kevésbé ügyes köpönyegtorgatások szinjátéka volt. Elveket hol be, hol kikapcsoltak s addig konzervatív politikusok, ha a hatalomból kikapcsolódtak, azonnal a szocialistákkal kezdtek kacérkod­ni, akiket az általános választójog beigéré- sével igyekeztek magukhoz édesgetni. A ma­gyar politikai életben bátran mondhatjuk, hogy Tisza István volt az egyetlen fix pont, amelyet csak összetörni lehetett, hajlítani, vagy megkerülni azonban nem. Elveiből el­alkudni nem volt hajlandó s ígéretével nem bánt könnyelműen, talán ő egyedül vette komolyan a nagy Andrássy ama híres mon­dását „Megtartani'könnyű, Ígérni nehéz." — Habozás nélkül meg tudott válni a hatalom­tól, mihelyt arról volt szó, hogy annak meg­tartásáért elveiből engednie kellett volna. Enuefk dacára azonban kétségtelenül megál­lapítható a magyar politikai életnek, 1867 óta erkölcsi szempontból való lassú, de fokoza­tos leromlása s amig Deák Ferenc, Irányi Dániel idejében lehetetlen lett volna erköl­csi és politikai halál nélkül az egyik közjogi vagy elvi alapról átszaltóinortálézni a másik­ra, ez később mind gyakoribb mutatvány lett. Csak Tisza István volt kellemetlen, amint fölényesen szarkasztikus mosolyával nézte ellenfeleinek a hatalom megszerzéséért való nyaktörő trapéz-mutatványait. Reá is fogták, hogy elvi tekintetben a mindinkább divatból kiment, közveszélyes konokság be­tegségében szenved. Bármennyire lazultak legyen is az utóbbi évtizedekben Magyarországon a politikai er­kölcsök, bármennyire igaza lett légyen is szlovák atyánkfiának ama megállapításában, hogy a politika régen „panske huncutstvo" volt, az, amiit a modern demokrácia erkölcsi züllés, illetve az erkölcsök teljes hiánya te­kintetében produkál, az minden eddig elkép- zelhetöt messze fölülmúl. Itt nálunk szociál­demokraták koalíciós alapon kormányoznak nyugodtan tovább, bár egészen biztos, hogy az országban nincs többé többségük. Három hónapról három hónapra beígérik a választá­sok kiírását, én azonban bátran le merném fogadni, hogy ma közelebb állunk a mandá­tumok meghosszabbításához, mint a válasz­tások elrendeléséhez. A kormányzat iránya eleven cáfolata a szociáldemokraták pro­gramjának. Azt hiszem, a szociáldemokrácia programjának sarkalatos pontja az állampol­gárok teljes egyenlősége s az emberi jogok, sajtó- és gyülekezési szabadság korlátozat­lan volta. Itt az állampolgárok klasszifik ál va vannak. Először jönnek az államfentartók, aztán hosszú ideig semmi, végül az alacso­nyabb emberfajták, az „államelienesek", aho­gyan itt mindazokat nevezik, akik jogokat —— ii——■ 100 csch-szl. Koronáért fizettek ma, február 12-én Zürichben 15.35 svájci frankot Budapesten 213000.— magyar koronát Bécsben 209500.— osztrák koronát Berlinben 12385000000000.^— német márkát J y_ *jr IV. évi, 35. (778) szám * Péntek 1025 feisruar 13 jjW^Ytitr T ftlL* Előfizetési árak belföldön: évente jF JBfl jaSf Wf 300, félévre 150, negyedévre 76. havonta 26 Kő; külföldre: évente j Síp ^ Mg Szerkesztőséi; rrása. Stépán /Mr ^ce 18. Telefon: 67-37. Sürgönyeim Ji 'S%ÍOV«KSSíftÓÍ CS (RuSZtUSZkÓt Scicíős sitiiesitó IsveteoéMMsCs^órdTj 'Szövethez ett £fíenzéhiíZáftofi ponőffol

Next

/
Thumbnails
Contents