Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-12 / 34. (777.) szám
A farócszenUnártoni deklaráció A titkos klauzula — Egyéb szerződjek — Mi az igazság — Plebiscit az egyedüli kiút Irta: Peírásek Ágoston a keresztényszociális párt elnöki tanácsának tagja Végnélküli vita folyik mindezekről a cseh és szlovák lapokban. A pro és kontravitában sok a szenvedély, személyeskedés, s csaknem kivétel nélkül kerülik az igazán forró kását. Próbáljunk tisztán látni Írások és tények alapján: Turócszentmártómban 1918 október 30-án összeült a „Slovenská Národná Rada“ (szlovák nemzeti tanács). Hogy ez a gyülekezet mennyire volt legális és kompetens az egész Szlovenszkó sorsa fellett dönteni, e felett sokat lehetne vitatkozni. Maga Hlinka kijelentette, hogy azon „samozvanci“ (önhi- vottak) vettek részt. J. K. Matejov és sokan mások a szlovák politikusok közül sem voltak ott. Feltéve mégis, hogy e testület legális képviselete volt Szlovenszkónak, hoztak és aláírtak ott oly deklarációt, amely kimondotta, hogy az ezeréves magyar rabságot lerázzuk, Magyarországtól végleg elszakadunk. Egyúttal kimondotta, hogy az egységes csehszlovák nemzet (jednotny ceskoío- vensky národ) a csehszlovák republikát alkotja meg. Ez történelmi tény s ekkor lett voltaképpen eldöntve a szlovák nemzet s egész Szlovenszkó sorsa. A győztes ántánt ezen okmány alapján engedte meg, jobban mondva alkotta meg a csehszlovák republikát. A néppárti Slovák sokat ir ugyan a turócszentmártoni deklaráció titkos klauzulájáról,-amely szerint a szlovák nemzet legkésőbben 10 év múlva jogosan fog majd dönteni a cseh nemzettel való viszonya felett az egységes republikában, sőt Lábay képviselő értelmezése szerint dönthet esetleg a teljes állami elszakadás mellett is. A Slovák fürge Kozája vetette fel a titkos klauzula kérdését, amikor több Ízben megírta, hogy neki valamikor Medvecky K. akkori bacuri adminisztrátor — mint a tanács titkára — beszélt erről a titkos klauzuláról. Medvecky, a bajmóci prépostság birtokosa hosszú hall gatás ut án megszólalt, de semmit sem mondott. Vagyis magánbeszélgetések folytak egyes hivő szlovákok között a nép önrendelkezési jogáról. De ezek igazán csak titokban s a sarkokban felsóhajtott jámbor óhajtások maradtak. A községi kupaktanácsokban is így szoktak tárgyalni. Nyilatkozott Stodola is, aki ugyan említi, hogy október 31-én jegyzőkönyvbe is lett foglalva a szlovák nemzetnek valamelyes jogos kívánalma. De a jegyzőkönyv szövegét nem közölték; senki sem ismeri. S ez már amúgy sem turócszentmártoni deklaráció, amelyet október 30-án írtak alá, legalább is nem in foro externo. Dérer egyenesen letagad mindennemű titkos klauzulát. A kormánysajtó csalásnak és hazugságnak bélyegez mindennemű titkos klauzulát, vagy szó8________________________ ______ Péntek: NEUBAUER PÁL: Kamarazene. Szombat: SZENTMIHÁLYI ÖDÖN: Csipkerózsa. Vasárnap: FALU TAMÁS: A halál setabotia. (Vers.) — URR íDA A Jóság jó-szirom. vVers.) SZÍNI GYULA: A midinette. Az utolsó randevú — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Bónyi Adorján. 1. A fekete balkonon egy fekete ember állott, mozdulatlanul nézte az éjszakát. Esett az eső, meleg, nagy nyári szél üvöltözött fedetlen feje körül. A fekete ember szemei irtózva meredtek előre. Mögötte bent a lakásban mosolyogva feküdt a halott. A fekete ember utálattal és gyűlölettel gondolt önmagára, az életére, szerelmeire és féktelen vágyakozásaira, mik most ebbe a kétségbeejtő helyzetbe sodorták, és utálattal és gyűlölettel gondolt a halottra, aki a karjai közt, mosolyogva, csók után, váratlanul és szó nélkül ájult át a halálba. A szivének egyetlen görcsös rándulata ölte meg és soha se szólt két hónapos viszonyuk alatt arról, hogy a szive nincs rendjén. Ott fekszik most sárgán és utoljára a fehér ágyban hidegen és itt hagyja öt ebben a szörnyűséges helyzetben. Mit fog csinálni? Csehsziováhia vatikáni követe megszökött a Szentét ünnepségeiről Prága, február 11. Múlt számunkban fentartással közöltük a Ceské Slovo azt a jelentését, hogy Mar- maggi nuncius a közeljövőben távozik Prágából. Eme hir kapcsán a Lidové Listy a következőket írja: A külügyminiszter ur sajtója a cseh sajtó ama csoportjához tartozik, amely a külföld előtt csak szégyent és kárt okoz a köztársaságnak. Oly időben, amidőn a kormány az egyházpolitikai kérdések tárgyalásához kezd a Vatikánnal, akkor a Ceské Slovo olyan jelentést közöl, amely a legkino- sabban hat a külföldön. Ha már külügyminiszter ur diplomáciai érzéke elviseli azt, hogy a szentszék mellett egy felekezeínélküli Prága, február 11, Vettük és kegyeié les érzéssel adjuk a kö vetkez>ö sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Mélyen meghatott az a nagy, őszinte részvét, amely feíeijt'hetetile n, édes, jó Oszkár fiam váratlan, korai elhunyta alkalmával mindenfelől megnyilvánult. Még nagyon sajgó a seb, amelyet a sors kérlelhetlen akarata reám mért, ám nagy fájdalmamat enyhítette az a tudat, hogy az én gyászom az egész magyarság gyásza, hogy bánatomban a jó emberek ezrei és ezrei osztoznak, Én csak a gyöngéd jó fiút, hajlott korom vigaszát és támaszát ismertem benne, csak most tudtam meg, hogy mily nagy ember volt ő, menynyire szerette őt mindenki, mennyit veszített benne az egész magyarság. Szinte azt hiszem, hogy az anyai szív fájdalmának is el kell némuilnia a fájdalom azon megdöbbentően hatalmas nyi’lvánulása mellett, amely a mindenünnen érkezett megható részvétnyi 1 atkozatok, koszorúk tömegével a lesújtott családot felkereste, amely barátainak s tisztelőinek oly nagy számát hozta ide, amidőn utolsó útjára elkísértük. Ez utón, az ő kedves Prágai Magyar Hírlapja utján mondok köszönetét az egész család nevében nekik, az ég áldja meg őket Mig élt, addig is bujkálva és óvatosan elkerülték a gyanúnak legkisebb árnyékát is, ő mindig szerette a szerelmi viszonyait a leggondosabb leplek alatt tartani. Vigyázott, hogy soha ne legyen kellemetlensége. Soha életében nem is volt gyötrő, kínos perce egyetlen asszonyért sem. És most . . . ezért, aki már meghalt . . . ezért vegye magára a kellemetlenségek és harcok, párbaj, halál és még ki tudja, mi bajoknak verejtékes terheit? Agya ólom lett, szive béna, erei megállották, mellére felhők terpeszkedtek, amint állott az éjben fent és a tornyosuló bajokkal verekedett. Neki kell majd felöltöztetni . . . aztán el kell oda menni, ahhoz az emberhez, akit nem is ismer ... és megmondani neki... Mit mondani neki? Mit . . mondani . . . Bent a halott nyugodtan feküdt és mosolygott. 2. Megállóit sápadtan az idegen ember előtt, aki férje volt az asszonynak és azt mondta neki: — Uram egy rettenetes hirt kell önnel közölnöm. Ezért is zavarom fel lakása csendjét ily későn. Ma estefelé lakásom előtt egy hölgy rosszul lett. Véletlenül akkor tértem haza és az áléit nőt azonnal lakásomba segítettem. Cselédem segítségével gondoltam magához téríteni, az ilyesmi a legelemibb emberi kötelesség, ugyebár. De őnagyságán, sajnos, iparkodásunk már mitsem segített. A gyászeset ott következett be szobámba és én mélyen megrendültén siettem önhöz, akinek címét Ónagysága erszényében sikerült megtalálni, hogy közöljem önnel . . . közöljem egyént, Niederle dr.-t hagyja meg követül, aki a Szentév megnyitása előtt Benessel együtt kénytelen volt megszökni Rómából, hogy az ünnepségeken ne vegyen részt, úgy legalább azt nem volna szabad megtűrnie, hogy lapjai egyre-másra oldalbarugdossák a Vatikán kiküldötteit. Marmaggl nuncius törökországi tartózkodása idején sem szenvedett olyan sértéseket, amilyeneket Benes ur lapjai részér öl kell viselnie. Avagy arra vár Benes miniszter ur, hogy megismétlődjék az a szégyen, ami vele már egyszer megtörtént, hogy a többi állam diplomáciái kara lépjen fel a pápai nuncius becsületének megvédelme- zése céljából? úgy, ahogy ők az én drága jó fiamat szerették, Besztercebánya, 1925 február hó 9-én, őzv. Petrogalli Arthurné. * A halálesetről a gyászoló család ezt a halotti jelentést adta ki: Alulírottak magunk, valamint számos rokonaink nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy .a forrón szeretett fiú, a legjobb testvér, illetve rokon, dr. Petrogalli Oszkár ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának igazgatója munkás és a köznek szentelt életének 48-ik évében folyó évi február hó 4-én déli 1 órakor hirtelenül elhunyt. Drága halottunk földi maradványait f. hó 7-én délután 3 órakor fogjuk a római katolikus egyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyezni. A megboldogult lelki üdvéért az engesztelő szent miseálldozat f. hó 9-én reggel 71A órakor a helybeli vártemplomban fog a Mindenhatónak bemutattaitni. Besztercebánya, 1925 február hó 4-én. Áldás és béke lengjen feledhetetlen emléke felett! Özv. Petrogalli Arthurné szül. Hulley Lujza, anyja, Petrogalli Sándor, dr. PetrogaTi Lajos, testvérei, qzv. Petrogalli Gézáné szül. Payer Rózsi, sógornője, Petrogalli Klári, unokahuga, dr. Bothár Sándor, Bothár Ilona, Botihár Erzsi, unokatestvérei. azt, hogy közöljek önnel mindent. Az idegen ember sokáig mereven bámult rá. A szemei azt mondták, hogy egy szót sem ért az egészből. Elefehéredett, megfakult az arca, még az ajka is belefakult ebbe a döbbenetes pillanatba. Aztán visszaült a székébe, eltakarta, tenyerébe hajtotta az arcát és percekig nem szólott semmit se. A másiknak elszorult a szive, mig nézte a lesújtott, hallgatag férjet. Ijedelmek űzték egymást a lelkében. Most . . . most gondolkodik az egész fölött . . Most végigüzi magát a mesén újból és újból és rá fog jönni, hogy hazugság az egész . . . Most ... az első gyötrelmek után fel fog szabadulni benne a gyanakvó vadállat és neki fog menni... Mindjárt . . . mindjárt felemeli a fejét és akkor . . , Mi lesz akkor? Dühöngő szavak, felemelt öklök, égő szernek, vér . . . 3. * Az összeroncsolt férfi azlm levette kezét az arcáról, felegyenesedett, szembenézett vele, — ó, végzetes Isten, — mondta — ez a te lesújtó öklöd, megismerem . . . Mielőtt elindulnánk, uram, hozzá, hadd mondhassam el önnek, hogy ebben a rendkívüli halálban engem akart az igazságos sors szivén ütni. Engem, nyomorult bűnös embert . . . Tudja meg, uram, hiszen a véletlen folytán ön is részese lett az én tragédiámnak . . . tudja meg. hogy Isten igazságos és én ezt, ami történt, megérdemeltem. A legtisztább asszony, aki valaha élt a VitágQn, ott csukta le szemeit az Csütörtök, február 12. szül leintették őket azzal, hogy a turócszent- raártoní deklarációnak csak egységes csehszlovák nemzetről szabad beszélnie, másképpen az antant nem megy bele a csehszlovák republika megalakulásába. A szlovál nép — ugymond — úgy is megkapja idő vei az önrendelkezési jogot, ezt eűin tézztik egymás között a csehekkel, legkc sőbb 10 éven belül. Megértjük egymást. A könnyen hivő szlovákok a felszabadu lás gzőzelmi mámorában hittek a szavakna! s aláírták az irást október 30-án, ebben azonban az Ígéretek s klauzulák nincsenek. Scripta rnanent . . . Ezek csak a levegőben maradtak. Verba volánt . . . Érdekes volna eskü alatt megszavaztatni az összes résztvevőket! Egyébként is furcsa s talán páratlanul álló eset, hogy nemzetek és országok sorsának eldöntésekor „titkos klauzulák1* szerepeljenek. Egészséges ésszel nehéz ezt megemészteni. Sajnos, hogy a néppártiak politikai jóhiszeműsége s hallgatása a titkos kaluzuláról — tulsoká tartott. Sőt — s ez a második s végzetes alaphiba — 1920-ban a prágai „samozvany** s nem választolt nemzetgyűlésen megszavazta a néppárt az alkoíraánytörvényt (alapja a köztársaságnak!), amely kifejezetten szintén csak egységes csehszlovák nemzetről beszél, Megszavaztak a néppártiak még sok mást a prágai centralizmusnak (hadikölcsönkötvé- nyék be nem váltását, adókat etc.) egészen 1921 november haváig . . . Hiszen ezért alakult meg természetszerűen a néppárt legjobb elemeiből a keresztényszociaiista párt szlovák osztálya. Benesnek elég, ha a turócszentmártoni deklarációt s az alkotmánytörvényt mutatja a külföldnek, már is agyonütött minden autonómiai törekvést, mert ezek a priori kizárják az autonómiát. Látjuk s érezzük szomorúan, hogy meg is teszi. A Pittsburgh clevelandi, moszkvai szerződéseket, amelyek tényleg kifejezetten ígérik (vagy biztosítják) a szlovák nemzed önrendelkezési jogát, szintén felhozták a vitában. Szerintünk csak két eset lehetséges: a) Vagy jogérvényes a turócszentmárto- ni deklaráció, — ezt hangoztatják a centralisták — s akkor ipso facto jogerősek a pitts- sargi, clevelandi, és moszkvai szerződések is. mert valamennyit egyenlőképpen önhivottak kötöttek meg. Megbízásuk nem volt a néptől. b) Vagy „papirrongy** a pittsburgi, clevelandi és moszkvai szerzörés, de akkor papirrongy a turócszentmártoni deklaráció is ugyancsak a fenti okból. Egy bizonyos: a sok vita meddő, izgalma s nagyban akadályozza a konszolidációt minden téren. A sok nehéz kérdésnek s gazdaságilag js káros harcnak nagyon egyszerű, legigazsá- gosabb, legékesebb, legrövidebb s egyedin demokratikus elintézése volna a plebiscit. Döntsön a nép. Mi kezdettől ezt kívántuk. Most is. ön idegen lakásán, mert én szennyes és bűnös és utálatos vagyok ... és nem érdemeltem meg őt. Most látom ezt, amikor a halál ilyen barbár utón jött el érte. Uram, ön nem ismerte őt, de én mondom, ő volt a világ legtisztább, legjobb, legigazabb asszonya és én . . . * Felcsuklott benne az irtózat és kétségbeesés: — És én hónapok óta csaltam őt! A leg- galádabb és a leghitványabb módon, hónapok óta, öt, aki fehér volt, mint az oltárok te- ritője és soha, én jól tudom ezt, soha, egyetlen gondolattal se tudott volna rossz lenni hozzám . . . Aljas és gyalázatos vagyok, meg kellett, hogy büntessenek és ma délután is . . Uram isten . . . uram isten . . . Felállott, imbolyogva sétált végig a szobán. — Legyen tiszta emlékének engesztelő- dése az is, — mondta tompán, — hogy ezt önmagamat lealázva elmondottam önnek. Sülyedjek, vesszek, kínlódjak és alázkodjak meg, az én bünhődésem csekély marad akkor is. Megállóit indulásra készen. — Magamra veszem a bünhődés minden terhét. Induljunk, uram. Szembe akarok nézni rettenetes büntetésemmel. 4. Szótlanul mentek az utcán. A fekete ember néha lopva ránézett a férjre. És egyszer sóhajtott, aztán felemelte a fejét és az élet melegsége visszahurcolkodott lassan a szivébe. Petrogalli édesanyjának részvétköszönete beli megállapodást is. A hivatalos körök pedig nem nyilatkoznak. Mosolyognak rajta. A prágai centralizmus nagyon meg van elégedve a turócszentmártoni október 30-iki dekorációval. Ott autonómiáról szó sincs, hisz egy egységes nemzet nem kérhet és nem adhat magától és magának autonómiát. Ezt Írták alá az összes jóhiszemű szlovákok is. Ez kellett Prágának pro foro externo. az antant részére. A néppárti sajtó ugyan most állítja, hogy a deklaráció szövege is meg lett közben hamisítva, de a centralisták ezt tagadják. A bizonyítás igen nehéz, idáig lehetetlen. Tény azonban és egészen természetes, hogy magánbeszélgetések is folytak Turóc- szentmártonban 1918 október 30. és 31-én. S ott már két tábor volt. A jóhiszemű, de politikában analfabéta és balkezes egyes szlovákok hangoztatni kezdték a szlovák nép önrendelkezési jogát és elhelyezkedését az egységes republikában, de a Prágában már akkor jól kioktatott centralista s ügyes csehszlovákok, Srobár, Hodzsa, Dérer stb. rava
