Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-10 / 32. (775.) szám

Kedd, február 10. Budapest] eredmények. Barátságos mérkőzé­sek: MTK—NSC 4:1, FTC—33FC 5:2, UTÉ-Zugló 6:1, Vasas—III, kér. TVE 5:1, Törekvés—TTC 6:0. Angol liga. Birmingham—Leeds U. 0:0, Bolton W.—Cardiff C 3:0, Blackburn—Arsenal 1:0, Liver­pool—Everton 3:1, Newcastle—Notts F 4:1, Hud- dersfield T—Aston V 4:1, Tottenham—Preston NE 2:0, Westhant—Manchester 4:1, Bury—Sheffieid U 1:0, Notts C—Sunderland 4:1, Burnley—Westbrom- wich A 4:1. A köztársaság jéghockeybajnoksága Táborban — jég hiányában elmaradt. Szegény Tábor! Ezt igazán a balsors üldözi minden hockeymeccs ren­dezésekor. Tízszer bajnok. Az IFC Nürnberg ez évben tizedszer nyerte meg Németország legerősebb kerületének a bajnokságát. Győzött eddig: 1906— 1909, 1915—16, 1917, 1917—18, 1919—20, 1920— 21, 1923—24, 1924—25. Kostyák előretör. Sohasem szalasszuk el az alkalmat, ha a Kassáról Prágába fölkerült fiatal és nagyjövőjü távfutó, Kostyák szerepel. Megeléged­tünk tavaly, amikor 6—8. helyet foglalt el s ime az ezévi első szereplésénél már előretört a máso­dik helyre s ha fizikai ereje kissé nagyobb lett volna, úgy biztos győző Is. A CsAAU rendezésé­ben lefolyt verseny eredményei: 400 m futás. 38 startoló. Erős küzdelem a favorit Drozda és Kos­tyák között. Kostyák több ízben vezet, de már az utolsó tiz méteren nem bírta a fizikuma. — 1. Drozda (Ko'.in) 14:49.2, 2. Kostyák 14:501, 3. Stastnfc 4. Bohács, 5. Paul, 6. Mali, 7. Rautner. — 4600 m gyaloglás: 1. Brozek, 2. Kiinger, 3. Rubcs. Ba jézWZDJlffÍG — Újabb adó. Eddi£ csak a pénzügy­minisztérium kedveskedett a legfurfango­sabb módon kieszelt adókkal a polgároknak, most azonban a közegészségügyi minisz­térium is uj adók kitalálásán töri ai fejét. Ér­tesüléseink szerint a legközelebbi hetekben elkészül egy adótörvény javaslata, amely­nek értelmében az üzemek és vállal ártok a kereseti adójuk után két százalékos pótadót fizetnek, melynek összegéből a gyárüzemek költségei fedeztetnének. Az uj adóval szem­ben az érdekelt vállalatokon kívül a pénz­ügyminisztérium is elutasító álláspontra he­lyezkedik állítólag azért, hogy ilyen pót­adót már fizetnek a vállalatok, azonban más címen. Nézetünk szerint a pénzügymi­nisztérium inkább azért ellenzi ezt az adót, mert csak önmagát tartja hivatottnak az adócsavar mozgatására. — A jelzálogkölcsönök nehézségei Szlo- venszkón. A szlovenszkói jelzálogkölcsönök szerzésének legnagyobb nehézsége az, hogy az adókataszterek nem egyeznek a telekkönyvekkel. Értesüléseink szerint a legközelebbi hetekben az érdekelt pénzin­tézetek ankétet rendeznek Pozsonyban ar­ról a kérdésről, hogy mi módon lehetne eze­ket a nehézségeket megszüntetni. Az anké­ten a pénz-, bel-, igazságügyi- és unifikációs minisztériumok kiküldöttei is résztvesznéK. — A szlovenszkói Ipartörvény végre­hajtási rendeletét a kereskedelmi miniszté­rium iparügyi osztálya a legközelebbi he­tekben befejezi. Mint ismeretes, az uj ipar­törvény junius elsején lép életbe, addig az a végrehajtási rendelet is kiadatik. — A lévai általános Ipartestület közgyű­lése. Lévai tudósítónk jelenti: A lévai általá­nos ipartestület, amely évtizedes agitáció eredményeképpen a múlt év nyarán alakult meg, februá" 15-én délután tartja meg első közgyűlését. Ez a közgyűlés fog határozni a zsupán rendeletté folytán az uj ipartörvény által megkívánt kényszerátalakulás fölött. — Cseh gazdasági gépek Németor­szágban. A csehországi gazdasági gépgyá­rak az utóbbi időben nagyon felpanaszolják azt, hogy Németország minden lehető mó­dón nehézségeket támaszt a cseh gépeknek behozatalánál- ámbár a csehszlovák köztár­saság beengedi a németországi gépeket. Ér­tesüléseink szerint a cseh gazdasági gép­gyárosok szövetsége panaszt nyújt be a ke­reskedelmi miniszterhez, hogy a? német gé­pek behozatalának engedélyezésénél retor­zióval éljen. — A fényűzés! adó elá eső tárgyak jegy­zéke. Néhány nap előtt jelentettük azt, hogy a pénzügyminisztérium elkészitette a fény- űzési adó alá eső tárgyak uj jegyzékét. Ma már módunkban van közölni az alábbi rész­leteket. Az uj jegyzék főleg abban tér el a régebbitől, hogy az értékhatárokat leszál­lítja, igy a hímzett kézimunkáknál, a kala­poknál és fehérneműnél. A férfi és gyer- mekkalapök 100 Kcs értékig a fényüzési adó­tól mentesek, mig a női kalapok 180 Kcs-ig mentesek. A papirból készített játékszerek után csak abban az esetben fizetendő íer.y- iizési adó, ha egy darab értéke meghaladja a 30 Kcs-t. A fényképalbumok és emlék­könyvek után kivétel nélkül fizetendő a fényüzési adó. A luszterek után abban az esetben kell fizetni fényüzési adót, ha kettő­nél több égőből állanak s értékük 200 Kcs-n fölül van. Hatnál több égővel biró luszter az értékre való tekintet nélkül adóköteles. Az automobilóknál azok mentesek a fényüzési adó alól, amelyeknél a hengerek űrtartalma nem haladja meg asz 1.8 1-t. — A csehszlovák cipőipar helyzete az utóbbi hetekben erős rosszabbodást mutat; ennek oka főleg az, hogy a németországi ci­pőipar versenyképessége teljes mértékben helyreállott, még pedig nemcsak a szomszé­dos államok, hanem a távoliak piacán is. Az 1924. év egyáltalán nem volt kedvező a csehszlovák cipőipar számára, csupán az esztendő utolsó hónapjai hoztak némi javu­lást, a legutóbbi hetek azonban ismét ha­nyatlást hoztak. — A sör forgalmi adója. A sörárakra vo­natkozó legutóbbi tárgyalások során ismét felmerült a sör forgalmi adójának az átalá- nyositása is. A csehországi sörgyárosok sző­Kicsinyesek — A P. M. H. eredeti regénye —­IrtaFalu Tamás (36) Az ablak alatt egy közismert bíró ment el. Alacsony, nyakát magasan hordó alak. Aki a legelső volt a megalkuvók, a magukat felkínálók között. Aki értelmének szintjét is meglehetősen alacsonyan hordta s a fáma sze­rint igy rikácsolt rá egyszer egy főtárgyalá­son a megtörni nem akaró vádlottra: — Most. vigyázzon! De jól vigyázzon! Most jörnek a keresztkérdések!... Átvillanl agyán, hogy egy módon ő is maradhatna. Ahogy a biró tette. Fel kellene mennie a felsöbbséghez, hogy felkínálja ma­gát. Bizonyára örömmel tartanák s egy-ket­tőre egyetemi tanár is lehetne. De valami kinos émelyt érzett a gondolatra is. Azután keserű mosolyra fakadt. A természettudomá­nyi nézet bukkant föl lelke mögött, mint egy katedra mögött. Eszébe jutott, hogy meny­nyire más volt, másként érzett, másként gon­dolkozott, amikor idejött. Hogy azokról az érzelmekről, amelyek az emberek millióit ve­zetik és félrevezetik, mennyire más megálla­pításai voltak, mint most. Hogy lelkének mág­nese mily szilárdan .állt élete tűjén s most mekkora kilengései, vibrációi vannak jobbra és balr.a. Tudta jól, hogy mi idézte elő benne a változást. De nem akarta maga előtt sem megnevezni. Tudta, hogy képes lenne lemon­dani az egész világról ezért a kis földfoltocs­káért, minden csillagról egy szempár fényé­ért s aki gondolataiban a passzát és aníi- passzái szelekkel utazott s lakásának vall­hatta a négy égtáj közét, szívesen lett volna örök lakója egy sziik, kis szobának, egy ha­lott városnak s ismétlőórája egy ínegunhut- lannak álmodott boldogságnak. Vizsgálódva Uriotta a szivén kezét, mint a halálos beteg orvos, aki halálos ágyán is a betegség tüne­teit diktálja jegyzőkönyvbe. S kereste a múlt­ban az Ősét annak, amit érzett. Nem találta meg. Volt valami, egykor, régen, az egye­temi évek alatt. De az más volt. Nem ily mély. Nem ily bensőséges. Nem ily muzsi­káló. Nem ily kinzó. Nem ily boldogságos. S mások hasonló érzései‘Titán kutatott, hogy összehasonlítást tegyen. De meg volt győ­ződve, hogy csak egyedül neki adatott ez a lobogás, ez a hegytetőre rakott máglya, amely fölvilágit a csillagokig. És mennie kellett. Nem volt mentség. Meg kellett Ízlelnie a legnagyobb boldogsá­got, hogy örök szomjúsággal folytassa tovább pihegtető útját. Meg kellett szagolnia a legil­latosabb rózsát, hogy tele legyen vele az élete s hogy meg kelljen szenvednie minden másnak, ettől elütő, fájdalmas illatát. A hegyek már kezdték elfödni a napot. A délutáni sétálók kibújtak szobáikból. Egy kis izgalom érzett a piactéren. Az emberek megálltak egymással beszélgetni, pár szót váltani. Minden gondolat fütött lokomotív volt, amely az este induló vagonok elé fogta magát. A cukrászdából ki-befutkostak a diá­kok, polgárista lányok. A vendéglő árkádjai alól szomorú cigányzene sétált a járkálok szivébe. A nagy híd dübörgőit a kocsik alatt s a kis hidak ábrándosán bámultak a meg­enyhült patakvizbe. Megrögzött halászok in­dultak esti halászatra, halászbotok kutágasát hintáztatva vállukon. És felhangzott egy távoli hegyről a táro­gató. Még soha ilyen síró hangon nem be­szélt. Mintha búcsúzott volna, szétküidte, kö- •rülhuliámoztatta lelkét, mint amikor a hal­dokló utolsó sóhajtásba belelélekzi egész éle­tét. Az emberek megálltak, felfigyeltek, le­hunyták szemüket és messzire éreztek. De sétáltak tovább, körben, mert megállani nem volt szabad. Hallani nem volt szabad. Érezni nem volt szabad. Ratkó elbúcsúzott Emma nénitől, Editké- töl, Elemértől s kilépett az utcára. Most iga­zán ki volt dobva a világba, az életét mele­gen őrző falak is elbocsátották. — Sándor! — kiáltott rá Wild a háta mögött. — Hát a hátadtól búcsúzzunk el?! — A vonatnál úgyis találkoztunk volna, — mondta Wildné. — Megkapjátok a végtisztességet, — él- celődött Wild. Hegyi bukkant ki a sarkon. — No, rendben vagytok már? — kér­dezte Ratkó. — Igen. A gyerekek, szegénykék, már a vagonban laknak. Visitozmak, nevetgélnek, játszanak, marakodnak. Egész bátran kiírhat­nám a vagonajtóra: Állatsereglet. Csak az etetés kérdése aggaszt... De bízom benne, hogy hosszú álldogálásra van kilátás az utón s lesz időm a falvakban tojást és tejet sze­rezni pici állataimnak. És már látta is magát, amint karján ko­sárral, kezében tejes üveggel fut a poros uta­kon az állomás és a falvak között. — Egész nyugodt lehetsz, — vigasztalta Wild. — Mindenütt kaptok ennivalót. Most hova indultál? — Tulajdonképpen sehova. Nincs mara­dásom. — Akkor gyere velünk. Mi itt körben forgunk egy darabig. Wild karoofogta Hegyit és vitte maga mellett. Wildné hátramaradt Ratkóval. — Tehát már leérettségiztem, — mondta keserű mosollyal. — Gyorsan ment. Hamar kijártam az iskolát. — Iskolán kívüliek lettünk mind a kel­ten. De ... valamit szeretnék magának mon­dani. — Mondja... Tudja azt hogy mi elmulasztottunk vétségé máris megegyezett a vendéglősök­kel abban, hogy a sörforgalmi adóátalány összegét az egyes sörgyárak bruttöforga.lmá- nak négy és fél százalékára fogják indítvá­nyozni a pénzügyminisztériumnak. Ezt a szá­zalékot azonban a morvaországi sörgyáró- sok tulmagasnak találják s ezért nem csat­lakoznak a csehországiak mozgalmához. — A robbanó anyagok gyártásának korlátozása. A robbanó anyagok szükségle­tének hanyatlása következtében a csehszlo­vák robbanó anyagokat előállít ógyárak jelentősen korlátozták üzemüket. Így a par- dubitzi gyár hetenkint csupán három napon át dolgozik. — A volt osztrák-magyar katonai kincs­tárral szemben fennálló követelések rendezé­séről Szóló törvény végrehajtási rendeletét a pénzügyminisztérium már elkészitette. A rendelet kihirdetése március első napjibtan várható. — A cseh légionáriusok bankja Bécsbeu is ter­jeszkedik. Bécsi tudósítónk jelenti: A bécsi tőzsdén elterjedt hírek szerint a prágai Legionárius-bank néhány nap óta tárgyalásókat folytat egy bécsi magánbankkal, amelyet át akar venni és bécsi fiókjává akar átalakítani. A cseh légionáriusok bankja ugyanis ezentúl a bécsi tőzsdén is működni akar és ezért van szüksége bécsi fióktelepre. A tárgyalások már előrehaladott stádiumban vannak és legközelebb a ^nyilvánosság előtt is perfektuálni fogják. — Nagy csődök Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A csődbe jutott Sideron rt. passzívái 18 milliárd koro­nát tesznek ki. Az igazgatók vagyonára a rendőrség elrendelte a bűnügyi zárlatot. — A Tiepel és Kiinger cipőgyár cég főnöke. Klinger Gyula két milliárd korona passzíva hátrahagyásaival megszökött és állítólag Csehszlovákiába ment. — A magyar külkereskedelmi mérleg. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A statisztikai hivatal most tétté közzé a ta­valyi külkereskedelmi mérleget- 1924-ben be­hoztak 7Ö2.8 millió aranykorona értékű árut, mig a kivitel 575 millió aranykoronára rúgott- A kivitel az elmúlt esztendővel szemben 127-8 millió aranykorona emelkedést mutat. — A bécsi Rüttgers-részvénytársaság összeomlása budapesti és szepességi szenzá­ció. Bécsi tudósítóink jeleníti: Az osztrák fővá­ros legújabb pénzügyi botránya; a Rüttgers- részvénytársaság 80 milliárdos összeomlása legalább is olyan mértékben budapesti és szepességi szenzáció, mint bécsi. Miként már jelentettük, a rendőrség a cég két vezetőjét: Meitner Oszkár alelnököt és Griffel Benjá­min igazgatósági tagot letartóztatta. A letar­tóztatott Meitner Oszkár 1877-ben Született Budapesten és oda is illetékes. Csak az össze­omlás zűrzavaros napjaiban költözött fel Bécsbe, addig ismert tagja volt a pesti tár­saságoknak és főként az éjszakai életnek. A nagyszabású bűnös bukás másik letartózta­tottja, Griffel Benjámin Lengyelországban született, azonban hosszú ideig élt a Szepes­valamiről beszélni? — Tudom. — Tudja azt, hogy mi kivételes lények vagyunk? — Tudom. — Tudja azt, hogy van hangtalan boldog­ság, amelynek néma hangjai megrezgetik a csillagokat? — Tudom. — Tudja azt, hogy van hangtalan boldog­talanság, amelynek könnyei megáztatják a csillagok földjét? — Tudom. — Tudja azt, hogy egy ember csak egy embert tehet boldoggá $ mindig csak mást, önmagát soha? — Tudom. — Tudja azt... Hegyi sétálni sem tudott. Kihúzta karját Wild karjából s búcsúzott:. — Tudom, tudom, tudom, — súgta Wild­né Ratkónak, válaszul a fel sem tett, többé már fel sem tehető kérdésekre. . Este a sínek köze tele volt emberrel. Ta­nítványok jöttek a tanárokat búcsúztatni; szülők, barátok jöttek kezet szorítani; kiván­csiak jöttek szerencsés utat kívánni. Csendben, a kezek és szemek beszédjé­ben indult el a vonat. A kerekek mintha fogu­kat csikorgatták volna, a bútorok nagyokat lökődtek, az utasok kihajoltak és integettek. Szégyenlős könnyek csorogtak végig az ar­cokon. Nem törölte le őket senki, hagyta őket mindenki a földre hullani. Wildné lassan lépegetett az ura mellett. Nem volt kedvük beszélgetni. A hegyek kö­zepéről még látták a vonatot a holdvilágban. Épp azon a ponton, ahol a hegyek bezárták a völgyét. A vonat fehér sóhajtása azután el­tűnt s a zordon fekete vonalak görcsösen szoritották maguk közé az éjszakát.-- Vége — (wk THE BArDER * PARruffERYCo Oj LIMITED YORK. O) (Q BAEDER* R\ (8 i|g ^ Aü DE ^0L06NE l&röfl CSAK „IIAÖf-" NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 25. 1779 > Budapest legszebb és legnagyobb £ l színházi, művészeti, képes hetilapja a < | „fia Este" j > Szlovenszkóra bejár és mindenütt 5 > kapható! jj l Ara 5 Kő o «j ÁIIaaÁaIáAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAA 3 A legmegbízhatóbb t 3 test- és szépségápolási t 3 cikkek, arckrémek, t 3 púderek, szappanok, t 4 stb. a t | Corso Parfümériában [ 3 Kosice-Kassa, Fő-utca 49. szám. ► 4 ► £ Valódi kölni vizek és francia illatszerek ► * Postai szétküldés. ► ^▼?TmTTTVTmvTTTT?mmm^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents