Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-10 / 32. (775.) szám

3 Kedd, február tO. ________ __________________________________Ál*<?íAfi7fniZ*P Az ellenzék feladatai Részletek a ruszinszkói magyar törvényho­zóknak a pártszövetség elnöki tanácsában elmondott beszámolójából Beregszász, február 9. Amikor mi beszámolót tartunk, nem arról számolunk be, hogy mit tettünk a né­peink boldogulására', mert hiszen tenni, cse­lekedni csak a kormánynak áll módjában és hatalmában, melynek kezében van a fegy­veres hatalom és á hatalmas tisztviselő se­reg. Beszámolnunk csak arról lehet, hogy igyekeztünk-e megakadályozni a kormányt a rossz szándékainak elkövetésében, hogy igy népeink felszabadulását, boldogulását, mint az államhatalom birtokosai a tisztviselő sereg és hadsereg urai teljes erővel mun­kálhassuk. Ilyen látószögből vizsgálva' a dolgokat, őszinte becsületességgel számolhatunk be arról, hogy erőnk mértéke szerint mindent megtettünk úgy a belpolitikában, mint a külföldi fórumokon a törvények keretein be­lül, hogy kormányunk rosszindulatú műkö­dését igazi meztelenségében mutassuk be és szemléltessük azt a kétszínű játékot, amit a prágai kormány a demokráciával és a szo­cializmussal üz. Bizonyos megnyugvással állapíthatjuk meg beszámolásképpen, hogy recseg, ro­pog a kormány lába alatt az a hitvány tá­kolmány, amit a kapzsiság, kétszínűség, ke­gyetlenség, sovén leíketlenség jellemeznek legjobban. Nekünk, mint' a ruszinszkói őslakosság és magyarság képviselőinek a parlament és szenátus azon csoportjához kellett csatla­koznunk, amely a mai kormányzati szellem megváltoztatását, a mai kormányzat meg­buktatását tűzte ki céljául s felálltunk a"z hogy pellengére á’.itsuk a többi nemzetek szenvedő képviselőivel együtt a kormányt minden bűnével. Irhájával, hogy hangot ad­junk a törvényhozásban az általános elé­gedetlenségnek amely mindenünnen hang­zik az < drigi s a mai csehszlovák kormány ellen. A csehszlovák kormány a parlament­ben a maga csekély többségével lehetetlen­né teszi, hogy a törvényhozásban az álla­mot lakó összes népek képviselete résztve- gyen, merev en elzárkózik minden beter­jesztett javaslatának módosításáról, nem hallgatja meg a jogos előterjesztéseket. Ez kényszeritetíe a parlament és sz?nátus ellenzéki tagjait arra, hogy a költségvetés tárgya1.isának alkalmával kivonuljanak a parlamentből és szenátusból. Ez a kivonu­lás csonkává tette a csehszlovák nemzet­gyűlést s azt bizonyítottuk az egész világ elő te, l’.ogy a csehszlovák törvényhozásban nem az osszállampolgárok akarata érvénye­sül, hanem a legcsekélyebb részletekig mindenben egy elenyésző többséggel ideig- óráig rendelkező csoport önkényuralmat diktál. faluban, de Bodor Ferenc nem menekül, ott marad a helyén, pedig az életéről vau szó. 1849 augusztus 7-én orosz és osztrák csapatok vonulnak be Csikmadarasra é' kö­rülveszik a gyárat, melynek 14 épülete állt ekkor készen, négy, vízi kerekekkel hajtott malommal, 27 törőnyillal; a készlete állott 139 mázsa salétromból, 34 mázsa kénből és 18 mázsa kész lőporból és a vas, réz és fából készült szerekből és szerszámokból. Minden megsemmisül és a szeme láttára ég porrá. Még ekkor sem veszti el fejét: feljegyzi nap­lójában e napnak szomorú estéjén, mely bi­zonyára életének legkeserübb napja volt. Nem futott cl: ott maradt. Azután vasat raktak munkás két kezére cs elvitték. Ott kellett hagynia feleségét és tiz élő gyermekét: a gyár naplóját a hűséges hitves rejti el. Szüksége lesz rá, mert folytat­ja és befejezi 1851 ápril havában, mikor két évi .-aboskcdásából hazatér. Nyomorban levő család, nélkülözésektől halovány feleség és gyermekek fogadják. Anyósát, akinek 6000 forint vagyonát, egy munkás élet megtakarí­tót: gyümölcsét fektette bele az állam lőpor­gyárába, bubánata a sirba vkzi. Marosvásár­helyen húzza meg magát a szegény hajótö­rött; „öregségére minden kilátás nélkül hóhé­ra lesz honfitársainak'* irja jegyzőkönyve vé­gén aggódó soraiban. Sorsáról nem tudunk többet: meddig, hol és hogyan élt, tiz gyermekének maradékai bizonyára ma is élnek Erdélynek elsodort falvaiban és városaiban. A zseniális és áldo­zatos, talpig férfi Bodor Ferencet talán el is felejtették. Jókai tudott róla, talán ismerte is ezt a kiváló székely jellemet és vele kapcso­latban álmodta meg csodálatos képzeletével a jövö század aerodromjait és a titkok titkát: az ichort, mely ottan rejtőzik a Büdös tó iszapjában, a székelyek gyönyörű, fenyővel borított, borvizcs, meséttermö földjén. Már parlamenti beköszöntő beszédeink­ben rámutattunk a kormány szándékos kö­telességmulasztásaira és törekvéseire. Ki­jelentettük, hogy mi hajlandók vagyunk a megértő együttműködés útjára lépni, de egyben hangsúlyoztak, hogy minden erőnk­kel küzdeni fogunk a kormány gyarmati és gyarmatosító politikája ellen s nem szű­nünk meg a teljesülési, a magyarság, az ős­lakosság emberi jogainak életbeléptetései követelni. Hogy szavunk a kormánynál csak a pusztába kiáltott szó marad, azt a további Besztercebánya, február 9. Nehéz volt a temetés alatt a prágai tele- íonkapcsolást megkapni és amikor végre, másfélórás várakozás után „blic“-re jelent­kezett a prágai redaikció, zúgott a masina és lehetetlen volt mindent elmondani a sokszáz- kilométeres dróton át Prágának a magyarság nagy halottjának temetéséről. Ezért apró ké­peket rajzolok arról, amit szombaton délután el kellett hagynom, hogy teljes legyen az a tudósítás, amit Petrogalli Oszkár temetésiéről adtunk. Petrogalli dolgozószobájában Ott álltam az íróasztala előtt. A sziveim­ben szent kegyelet mécsese lobogott, amikor végigsimogattam azt az asztalt, ami előtt ült még szerdán délelőtt is s levelet irt — utolsó levelét — nekem. Az íróasztal régi, csendes jószág. Nem modern, redőnyös amerikai, de a régi irodák kedves munkaasztala, amin uralkodik a rend és csendesen pihen a nyuga­lom. Az Íróasztal fölött Kossuth Lajos képe, az íróasztaltól jobbra Deák Ferenc. Az asz­talon egy kis bronzszobor: Kossuth Lajos mellszobra. A dolgozószoba másik asztalán egy halom távirat. Felveszek egy párat, min- denikből kisír a döbbenet, a fájdalom s az egyik markánsan tép a leiekbe: megrendült a magyar föld, mert nincs többet Petrogalli Oszkár! Azután levelek, száz és száz üzenet messzi tájakról, ismerős nevektől és ismeret­ien emberektől és mindegyik üzenet egy nagy zokogás, egy feltépett szivdarab szava. A dolgozószobában Petrogalli gyerek­kori barátja, rokona és dolgozótársa, Bothár Sándor dr. kalauzol. — Itt pihent — mondja és rámutat az egyik mokett karosszékre —, ideült, amikor elvégzett egy munkát és fáradtan pihent a két kiarja a fotel karfáján. — Itt az utolsó megkezdett vezércikke. A Prágainak irta és megzavarta valaki, nem fejezhette be. A jugoszláviai választásokról szól. A elme: Ki győz? = Ki győz?! Téged, Petrogalli Oszkár, legyőzött a halál, « Az édesanyánál Fent voltam az elsőemeleti lakásban, Petrogalli édesanyjánál. Kedves, jóságos arcú matróna, akinek lelkét összetépte a fájdalom, akinek szemében ma is elevenen él a halálnak az a riadalma, ami szerdán délben osont oda, amikor előtte halt meg a szive fele: a fia. A százak és százak részvétlátogatásai kifárasz­tották, de azért jólesik a fájó lelkének, ami­kor azt mondom: mi is elvesztettünk min­dent, testvéreik vagyunk a gyászban, nekünk is fáj és sajog a szivünk. — Nagyon szerette magukat — mondja —, a Prágai Magyar Hirlapé volt minden gondolata. Hogy várta mindennap, hogy örült, mikor olvasta ... — és könnyek jönnek az öreg szemekbe, szerda óta állandó lakói a két szemüregnek... A képe előtt Amikor eljövök az összetört anyától, egy7 kis szobán megyek keresztül, ahol megállít egy kép. Egy színes olajfestmény: Petrogalli portréja. Fiache Gyula festette tavaly. Nyári miliő, félvállra vetett felöltő s az arc a ked­vesen mosolygó Petrogalli. működése bizonyítja, de hisszük, hogy más­utt meghallották. Hisszük, hogy ez is hozzá­járult a kormány pozíciójának gyengítésé­hez. Törvényhozói munkánkban gyakorol­tuk kritikánkat és megtettük javaslatainkat az ipar, a hadikölcsön, a szociális biztosítás, a sajtótörvény, a tisztviselők ügye, törvény- javaslataink tárgyalásainál. És mindenütt élesen rámutattunk arra, hogy kormány mindenben és mindenütt csak a cseh nem­zet érdekeit szolgálja. — Egy kissé fáradt a mosoly, ezért nem jó, — mondja valaki. Ezért jó — mondom én —, mert hány­szor nézett igy ránk, agyonbajszolt munka után mosolyogva azon, hogy a tervet keresz­tülvitte, hogy amit akart, az meg van s hogy mi csodálva nézzük az ő energiáját, erős aka­ratát és munkabírását. A halotti maszk és a szobor Fiache Gyula és egy szobrász barátja nagyszerűen sikerült maszkot készítettek a halottról. — Ennek nyomán meg kell csinálni a márványszobrát, — mondja valaki. — Meg kel csinálni és oda kell állítani minden helyre, ahol a magyar politika és kultúra gócpontjai vannak és le kell önteni bronzba, hogy a ke­véssé tele tősek is meg vehes s ék és meg kell csinálni gipszből, hogy ott lehessen minden magyarnak ünneplő szobájában, ott, ahol régi bútorok kedves hangulatában lógnak a Kos­suth- és Petőíi-képek s ahol Rákóczi-plakett van piros bársonyon. — Meg lesz, —- mondja Fiache mester és kezdődnek a rendelések. Petrogalli-album — A P. M. H. pedig össze fogja gyűjteni a politikai és publicisztikai múltjának emlé­keit és kiadja albumalakban, — mondom én. A terv mindenkinek tetszik s az album ösz- szeállitásia a legszebb kötelesség lesz Petro­galli emlékezetével szemben. A temetési menet A telefontudósitásomból sok minden ki­maradt. Három perc alatt nem lehetett min­den beszédet és minden részletet leadni. Nem mondhattam el, hogy ilyen temetés még nem volt Besztercebányán, hogy a 4000 emberből álló menet végig sürü em'berfal között vonult ki a temetőbe s bogi7 a sorfalban álló embe­rek nem statiszták voltak, de együttérző, a gyászolókkal együtt zokogó résztvevők. Nem mondhattam el, hogy a menet élén gyászda­lokat játszott egy cigánybanda, hogy azután a komáromi szekeresgazdák következtek a zöld selyemlobogóval, amin gyászfátyol len­gett, hogy a menet beiért a temető előtti templomba, ahol megszentelték a koporsót, hogy a templomtól a sírboltig a képviselők, a pártszervezetek, a P. M. H. emberei és a központi iroda tisztviselői vitték a drága ha­lott hült testét. És nem adtam jelentést arról, hogy kint a simái megszólalt Besztercebánya város kö­zönsége is. Muliczki István, a keresztényszo­ciális párt elnöke volt a város szószólója és szlovák nyelven búcsúzott Petrogallitól, akit gyászol a magyar, a szlovák és a német. A halál a kiengesztelődés. Ott volt a zó­lyomi zsupán is és a zsupanátus tisztikara. Eljöttek, hogy a politikai ellenfélnek megad­ják a tiszteletet, a megbecsülést. * És most vége. Csak a fájdalmunknak nincs vége. Jöttünk lefelé a besztercebányai temető dombjáról s a nap lebukott az esti peremién. Elment aludni a íavasziasan melengető nap — elment aludni a mi tavaszunkat hir­dető, lelkünket melengető napunk is. g. i. A Dudapsii csehszlovák követség épületéig lenekül! egv káikeissel vádolt losolv (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt különös fogolyszökés történt, amely már a diplomáciai hatóságokat is foglalkoztatja. A katonai ügyészség Mar- gft-köruti fogházában volt őrizet alatt Hladis-Dobernik József csehszlovák állampolgár kémkedés büntette miatt. Ma délelőtt Hladis-Doberniket két szuronyos katona a járásbiró* ságra kisérte át, ahol egy sikkasztási ügyében volt tárgyalás. A tárgyalás befejezése után a két katona bilincsekbe verve akarta visszakisérnl a Lánchídon át a foglyot- Mikor az Akadémia-utcában a csehszlovák követség épülete előtt elhaladtak, a fogoly kiugrott a katonák kezéből és a követség épületébe rohant, ahol az egyik szobába menekült. A ka­tonák, mivel exterritoriális területről volt szó, nem mehettek be az épületbe és a kapu előtt őrködtek, közben azonban az illetékes hatóságokat is értesítették az esetről. A kő’ vétség a főkapitányság megkeresésére kijelentette, hogy a foglyot nem adja ki- A követ­ség kapuja előtt a katonák őrt állnak továbbra is, hogy ha Hladis-Dobernik elhagyja az épületet, nyomban letartóztassák. A magyar külügyminisztérium az ügyet diplomáciai útra tereli és a fejlemény igen érdekes diplomáciai bonyodalom lehet. Képek Petrogalli Oszkár temetéséről A P. M. FI. kiküldött szerkesztőjének riportja A P. M. H. KEDDI ROVATA írja: sp. A hét külpolitikája A külpolitikai érdeklődés a két legutóbbi év folyamán tetemesen megcsappant. Csö­mör-e ez. vagy a belső és közvetlen élet lé­nyegességének növekedése, nem tudni. De annyi bizonyos, hogy a világháború és a ha­bom utáni idők centrális politikai beállított­sága, a külpolitika ma visszasülyedt az újsá­gokban oda, ahol 1914-ig volt. Összefüggés­telen táviratok, nagyobb mozgalmasságról beszámoló „kélhasábosok", rakéta cikkek, vagy véletlenszerű ismertetések alkotják, mig eltűnt az a kontinuitás és totalitás, mely még csak két-három év előtt nagyszerű kül­politikai fogaskerékrendszert alkotóit s az egyik nap világeseményeit szervesen bekap­csolta a másik napéba- Regény volt a kül­politika eddig, melyet folytatásokban hoztak az újságok, ma novella, mely összefüggéste­lenül s nem föltételezve a megelőző részt, jön és hat. Ma mindent meg kell magyarázni a közönségnek, élőiről kell kezdeni mindent, mert hiányzik az a külpolitikai légkör és fe­szültség, mely az olvasók érdeklődését állan­dóan benne tartja a gerincig lényeges és ér­dekes világeseményekben. A német Wolff-iroda, a francia Havas, az angol-amerikai Reuter, az olasz Stefani- és az orosz Rosta nem hoznak ma már kéz­zelfogható szenzációkat jelentéseikben, mert ami ma külpolitikailag lényeges, az nem ol> jektiválódik azonnal vérben és halálban, mint eddig, hanem ismét a kulisszák mögötti mo­rajra kell figyelni, a rend jelentéktelen szine mögött meghúzódó készülődésre, mint annak­idején, a régi békében- A szenzációk nem pattannak ki. mert a faluiét csendes — s a közönség talán éppen ezért húzódott el: a külpolitika ma nem nyújt közvetlen érdekes­séget. Ma nem halinak meg naponta ezren s nincsenek térképváltoztató események. A külpolitika ma tipikusan békéi: balkáni tüzek, keletázsiai háboruk s a nagy civilizált vulkán csak morajlik s nem működik. De ez a mo­raj ugyanazt jelenti, amit jelentett tizenkét év előtt: vihar előtti csöndet, készülődést, akna­munkát, diplomáciai titkolódzást a biztos si­ker jegyében, álbékét, álesemény íelenséget. Ma az események nem mondanak som­mit. Ma ismét a kulisszák mögé kell figyelni. Ma nem spontán az érdekesség, ma látni kell, ma gondolkodni kell. Ma magyarázni kell az eseményeket, hogy lássuk a jelentéktelenség mögött meghúzódó lényeget. Ha az olasz Stefani-ügynökség naponta igy kezdi jelenté­seit: „Olaszországban teljes rend és nyuga­lom uralkodik", ez a stereotip kifejezési mód nem jelenti a bukolikus békét, hanem ellen­kezőleg azt, hogy a helyzet olyan, hogy k i kell emelni, ha béke és csend van. A fölszin érdektelen csak, bévül tovább ég a vulkán, csak bele kell nézni a kráterbe. Ha belenézünk, biztosan visszariadunk „érdekes­ségétől". A jugoszláv választások: Pasié és Radic harca. Még tovább: két ellentétesen értékes ember harca- Pasié a csodálatos energiájú, kérlelhetetlen reálpolitikus, aki magas kora dacára hallatlan szívóssággal küzd a centra­lizmusért, Ő a céltudatos, élesszemü, néma cézártipus. Radié a csapongó, szenzibilis bohém, akiből az idealizmus csodálatosan szép és emberi jóságszikrákat csihol, de akit elkap bohémvére és energiában, ha pozitív célról van szó. Pasié tudja, mit akar és sziklaszilárdan, hidegen megy a cél felé, Ra­dic nem számitó. hanem érzelmi ember, aki­nél cél nem létezik, csak pillanatnyi szép hangulat, föíháborodás vagy érzelem. A ju­goszláv politikai élet: a számitó, ravasz, erős nyárspolgár és a könnyelmű, érzelmes lan­katag bohém1 harca. — (Uj közjegyzői rendtartás.) Az igaz­ságügyi minisztérium az érdekelt minisztériu­mok részvételével most késziti elő a köz­jegyzőkről szóló uj törvény javaslatát. Az eddigi számos közjegyzői kamara helyett csupán a másodfokú társasbiróságok székhe­lyén lesznek felállítva kamarák, tehát Prágá­ban, Brünnben, Pozsonyban és Kassán. Az uj közjegyzői rendtartás a nyelvi képesítésre vonatkozólag is fontos intézkedéseket fog tar­talmazni. líc tétovúxx, őIIJ mellénfe? íJasess efő? 'aasaBSBS'BBBRaBagEBBBSBBBBSRBBSBB $tr$Í€Í!|€líCl mindenki csak riítMk fesfss tianktiizíbaomz, DRATISLAVA ilaűüitftá US Telefon 1920 és 236fi. aBHBBBBBBBBBBBBBBBBBIIBBBBBBBBBBB

Next

/
Thumbnails
Contents