Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-01 / 26. (769.) szám
% Á Vasárnap, iebruár 1. J^GjuJfaGvátfliRME IHOYAB titi (Vasárnapi levél) Irta: SchöplHn Aladár Budapest, jdjíuár 31. A gyermekeik . . • Milyen okosak, jók, kedvesek a gyermekeink! Mint önök tudják, gyermeklapot is szerkesztek, a Jó Pajtást. Ezen a réven érintkezésben vagyok sok-sok gyermekkel, fiukkal, lányokkal, kis eie- •jnista és első, második középiskolás cimborákkal Állandóan leveleket kapok tőlük, elmondják mindenféle dolgaikat, a véleményeiket az olvasmányaikról, az iskolai tapasztalataikat, tanácsot kérnek és én érzem, hogy látatlanban, a nyomtatott betűkön át is szeretnek, velem éreznek, hálásak nekem azért, ami örömöt az újságon át szerzek nekik. Felnőtt olvasó közönségben ritkán van meg a kedv arra, hogy közvetlen érintkezést keressen az Íróval, hacsak nem bosszantás céljából. A gyermekek azonban úgy fordulnak hozzám, miint az apjukhoz vagy a bátyjukhoz, bizalommal és melegséggel. Szenvedélyesen lehet érdeklődni irántuk; ha néha valamelyik belátogat hozzám, a többi helyett is igyekszem kimutatni szeretetemet. Mert már az is nagy dolog: a kis gyermekkel szemben kimutathatom a szeretetemet, amit a felnőttel szemben nem tehetek meg, eltilt tőle a konvenció és a gyanakvás, hátba nem is illik igy kimutatni a szeretetemet s hátha nem viszonozza hasonlóval... Volt nekem egy derék nagynénim, aki mindig azt sóhajtotta: — Mért nem maradtak a gyermekeim mindig kicsinyek! Az egyszerű asszony ezzel a sóhajával egy nagy emberi igazságot mondott ki. A szülőnek csak addig van igazi, zavartalan öröme -a gyermekeiben, amig azok kicsinyek, még teljesen tőle függnek és még nem élik a maguk külön életét. Amint a fiú elkezd lányok után szaladgálni, a lány haz-u- dozni anyjának, amint ráébrednek a maguk külön vágyaira, amint saját eszméik kezdenek lenni, akkor már elvesztette őket a szülőjük, az élet elragadta őket tőle. Csak egy tulajdonságuk marad meg a gyermeki lelkűkből: a kíméletlen önzés, amellyel mennek tovább a maguk utján . . . Most egy színdarabot játszanak a Vígszínházban, amely a szivébe nyilai mindenkinek, akinek gyermekei vannak. Ezüstlakodalom a cime, Paul Géraldy irta, mostanában hazáján kívül is nagyon felkapott francia költő. Arról van benne szó — kissé tulkiclezeit formában —hogy az uiya a végén egyedül marad- A gyermekei felnőnek, járnak a maguk utján, csak egész konvencionális módon, kelletlenül törődnek az anyjukkal, néha-néha meglátogatják, a régi kedves bútorait elviszik, ha szükségük van rájuk, de a szivüket nem adják oda. A lány a férjéé lesz, a fiú a kedveseié meg a mulatságaié, az anyának alig marad belőlük valami, csak az, hogy tovább is szereti, mentegeti őket és csalja magát azzal, hogy hiszen jók a gyermekei, szeretik őt, hiszen ö még mindig úgy szereti őket, mint kiskorukban . . . Mondom, ez a beállítás túlzott és nem általánosítható általános érvénnyel. De az alapja igazság. Nem gondoltok-e rá, apák-anyák, mikor a játszó gyermekeiteket nézitek, hogy valamikor a fiatok egy idegen asszonyt hoz a házhoz, azt teszi helyettetek élete osztályosává, arra hallgat, talán az uralma alá kerül és elidegenedik tőletek. A lányotok pedig egy rátok nézve idegen, talán nektek nem is rokonszenves férfi kezére kerül, más levegőbe, más körébe az életnek, amelyből, mint valami idegen városból, csak látogatni jár hozzátok és udvarias lesz veletek és gyöngéd és ti érezni fogjátok, hegy udvariassága és gyöngédsége csak palástija a fél közömbösségnek . Lear király tragikuma akármi kivételes eset úgy, ahogy Shakespeare megírta mégis örök em- ■ béri tragikum- A természet rendelése: a külön nemzedékek külön életet élnek, külön levegőben, külön örömeik és bánataik, érdekeik és aspirációik vannak külön világfeliogásuk, — amint a fiatalok önállóvá érnek, elvágják azt a lelki köldökzsinórt, amely szülőikhez fűzte őket, amig kicsinyek voltak. A természet rendelése, amelybe bele lehet tö- ( rödni, de nem lehet fájdalom nélkül elviselni. Az élet tragikus valami. Nem könnyű kibírni. Csak egy van nehezebb: elszakadni tőle. rég Réti Istvántól, a festőművésztől, aki a képzőművészeti főiskola tanára és mellesleg a legokosabb emberek egyike, a fiatal képzőművész-nemzedékrőlMár most kérdem: micsoda világot teremtettünk mi, a mai uralkodó nemzedék, micsoda levegőt és micsoda lehetőségeket ezeknek a fiataloknak a számára? Mi, akik megcsináltuk a háborút, a forradalmat cs mindent, ami utána jött! Hogy fognak ezek a fiatalok fejlődni, hova lesznek, honnan kapnak levegőt, nemcsak anyagi élet-lehetőségeket, hanem erkölcsieket is? Rettenetes felelősség terhel minket, idősebbeket, gyermekeink, véreink sorsáért, akiket odadobunk annak az anyagi nyomorúságnak, erkölcsi bomlásnak, szellemi rnü- veletlenségnek, amely tízszeres 'küzdelmet, esetleg romlást, tehetség elsenyvedéséi, erkölcs el züllését jelenti számukra. Minden apa felelős azért a levegőért, amelyben gyermeke felnőtt és minden nemzedék felelős azért a közállapotért, amelyet az utána következő nemzedékre hagy. Ugyanabban a lapban, amelyben Hubay Jenő beszél av csodagyermekek bőségéről, olvasom a nagybetűs címet: „Budapesten annyi a fiatal bűnöző, mint Londonban". Nem egy szemzáció-hajhászó újságíró mondja ezt, hanem egy parlamenti képviselő, véletlenül a komolyabbak egyike. Micsoda szörnyű megállapítás! Micsoda vád az államra, a társadalomra, mindenkire! Lehet erről elmés szociológiai magyarázatokat mondani, de a tény mégis tény marad: a szegény ember gyereke ma jobban ki van téve a züllésnek és romlásnak, mint valaha. Az egykor híres magyar gyermekvédelem, a háború előtti kormányok egyetlen igazán jelentős szociális alkotása, ma romokban hever. Es erre nem mentség az állam pénzügyi nyomo-usága, mert hiszen költöttek és költenek legalább tizszer annyit fölösleges vagy kevésbé sürgősen szükséges dolgokra. A gyermekvédelemre muszáj volna a szükséges pénzt előteremteni, akárcsak a vízvezetékre. És a családon belül is mennyit vétünk gyermekeink testi-lelki épsége ellen. Megmutatjuk nékik természetűink rossz oldalait, civódásainkat, gyűlölködéseinket, könnyelmű cinizmussal nyilatkozunk előttük komoly dolgokról. Nem gondolunk arra, hogy a gyermeknek valaha kinyílik a szeme, megjön a kritika szelleme, Ítélni fog apjáról-anyjá- ról, még pedig visszahatólag is. kicsinykori emlékei alapján is • . . és ez az ítélet könnyen lehet marasztaló. Szoktál-e arra gondolni, te apa, hogy a fiadban? van a beszédednek, viselkedésednek, cselekedeteidnek egy tanúja, aki valamikor vissza fog gondolni rájuk és a fiatalság radikalizmusával fogja rólad megformálni az Ítéletét? Apák-anyák szomorú szemmel néznek gyermekeikre, akiket valamikor el fognak veszteni. És a gyermek visszanéz rájuk és a szemében el lehet olvasni a majdani vádat szülei ellen. Ili rovatokba! köszönti a P. M. H. ezentúl az otvasöt! Napirovatok, amikben megszólal a komoly zsurnalisztika és a könnyed újságírás egyaránt Visszájáról. Milyen kedvesek, okosak, tehetségesek és jók a gyermekek! Milyen korlátoltak, kellemetlenek, tehetségtelenek és rosszindulatuak a felnőttek! Mostanában rajzpályázatot hirdettem a lapomban; napról-napra érkeznek a pályaművek, primitív, naiv, tudatlan ésszel és bizonytalan kézzel készült kis rajzocskák. De mennyi a kedvesség bennük, mennyi friss természetszemlélet, mennyi közvetlenség! Egy-egy gyerek az egész karakterét elárulja a rajzaiban. Hogy elegyedik a fantázia a valósággal, a képzelődés a megfigyeléssel! Együtt nézegettük ina a rajzokat a finom, bájos Kosárynévaj, egy boidog félórát töltöttünk velük. Az újságban Hubay Jenő nyilatkozatát olvasom, aki azt mondja, hogy soha még annyi, meglepő tehetségű gyermek nem volt á növendékei között, mint most; az egészen fiatal nemzedék gyönyörűen bontakozik Hasonlót hallottam nemPrága, január 31. Közel liáromesztendős múlt gyökereivel simul bele a P. M. H. a szlovenszkói és ru- szinszkói magyar talajba. A gyökerekkel a fejlődés nedveit szivja magába, a törzs egyre erősebb, a gályák szétágazóbbak és a levelek sűrűbbek lesznek. A magyarság szeretető, megbecsülése és ragaszkodása, mint öjjpk életforrás jelentkezik a P. M. H. számára s mi a ragaszkodásnak, számtalan jelét mindig igykszünik a lap fejlesztésével viszonozni. Egy uj fejlődési stádium első napjait éljük most, amikor liirül adjuk olvasóinknak, hogy a jövő héttől kezdve a rendes napi anyagon, a P. M. H. kiterjedt és egyre nagyobb hálózatú tudósítói szervezetének szolgálatain kívül állandó naplovatokkal járulunk az olvasó elé, amely rovatok a modern zsurnalisztika komolyságát és könnyedségét egyesítik és heti összefogásukban úgy hatnak majd, mint egy színes mozaikkép, amelyben a lágy tónus épp úgy érvényesül, mint a komolyságnak határozott színfoltjai. Ezek a rovatok méltó kiegészítései lesznek a lap nívós szépirodalmának és a hótről- hétre bekopogtató jóbarát kedves mosolyával köszöntik majd az olvasót. A keddi számainkban a P. M. H.-nak egyik fiatal, de komoly tudásu munkatársa, Szvatkó Pál dr. szólal meg és írja „A hét külpolitikája" cimü rovatában azt az összefoglaló kalauzt, amely rávilágít a legfontosabb európai politikai kérdéseknek mozgató rugóira és magának a politikának fontos jelenségeire. Szordai számunkban a könnyed, játszi újságírás glinje szólal meg és „Egyedem-begyedem" cimü rovatával játszik az életnek sokszor I halálosan komoly hangulataival és problémáival. Csütörtökön Fenyves Pál, az irodalomnak dús virágoskertjébe kiséri az olvasót. „írók és írások" cimü, már eddig is közkedvelt rovatában beszámol a világirodalomnak, a magyar irodalomnak és a mi külön irodalmi törekvéseinknek legfontosabb mozzanatairól, a komoly kritika hangján. Pénteken ismét a könnyebbfajta írás talál otthont a P. M. H. állandó rovatai között s a német irodalomban józengésü nevű Neubauer Pál, akinek magyar Írásai is jelentős értéket képviselnek a csehszlovákiai magyar irodalom szempontjából, Írja heti rovatát, amelynek cime „Témák, amiket kár elhullajtani" Szombaton a P. M. H. sakkozó közönségének lesz találkozása a lap sakkrovatával és ugyanebben a számban szóhoz jut az egészséges humor a szellemeskedő kroki, amelyet a Vulpes álnév alá bujt Kálnoky Izidor és a P. M. H. kedvelt krokiirója, Buda László írnak. Vasárnap a rovatok királyát adja a P. M. H., mikor továbbra is megjelenteti Schöp- flin Aladárnak „Magyar É!et“ cimü vasárnapi levelét, amelynek értékéről és jelentőségéről maguk az olvasók győződtek meg az eddigi írásai nyomán. Ugyancsak vasárnap adjuk Tömöri Jánosnak, a lap belpolitikai szerkesztőjének összefoglaló politikai képét „A belpolitika vasárnap? sorompójánál" cim alatt. E rovatoknak rendszeresítése bizonysága annak, hogy a P. M. H. egyre erősebb és biztosabb lépésekkel halad a fejlődés utján. az Szinyei Merse Pál utolsó napjai és halála — A P. M. H. eredeti riportja a művész halálának évfordulójára — Eperjes, január 31. Ezerkilencszáztizeníkileuc őszelején rnegros- kadtan, betegen tért vissza a nagy művész ősi otthonába, a Kisszeben melletti Jernyére. Innen indult el mint férfi, hogy művészetével meghódítsa az egész földet s ide jött vissza, hogy kis falujának temetőiében térjen örök nyugalomra. A ragyogó meleg napfény volt művészetének lelke, a ragyogó meleg napfény tartotta meg lelkének üdeségét akkor, amidőn az emésztő kór testét agyiba döntötte. A tervei szerint épített kastélynak van egy sarokszobája, melyet reggel a felkelő nap első sugarai bearanyoznak, délben életet osztó meleggel árasztják el s alkonyatikor búcsúzóul ismét bemosolyognak a nyugati ablakon. A Mester életét annyira jellemző napsugarak meiegenel tálán csak gyermeKeaneK, renxneR es Rózsinak gyermeki szeretete volt forróbb, mellyel beteg atyjuknak utolsó napjait a súlyos testi fájdalmak között önfeláldozóan könnyebbé tették. Hosszú heteken keresztül, amikor a hivatásos ápolónő is elernyedt, álmatlan éjszakákat töltöttek a beteg ágyánál, lesve minden mozdulatát, hogy még a gondolatát is teljesíthessék. November hónapban még annyira jól érezte magát a beteg, hogy midőn szobájától búcsút vett a lenyugvó nap, átjött a kandallószobába s óráik hosszat elbeszélgetett látogatóival, akik a jóismerősök, rokonok sorából kerültek ki. Úgyszólván naponta vendége volt Horváth Elemér, hetenkfnt eljött hozzá Eperjesen lakó bátyja István s a Szükség szerint meglátogatta volt iskolatársa, Sárosmegye tisztiorvosa, Ferbsteín Márk dr., aki egyébként a művész halála titán pár hónappal szintén eltáx’ozott az élők sorából. A falubeli ldkész szintén állandó vendegei közé tartozott. Karácsony táján annyira rosszabbodott a beteg állapota, hogy az ágyat többé nem voit képes elhagyni. Testi fájdalmait csak a gyermekeinek önfeláldozó szeretető volt képes enyhíteni, az orvosi tudomány is teljesen lemondott a fe’épüle; reményéről. Január utolsó napjaiban mintha könj - nyebbülés állott volna be a betegségben, ez azon bán csak látszólagos voltFebruár elsején tette az orvos az utolsó látó gatását, amelynél olyan jókedvben találta a beteget, mint talán egyszer sem a hosszú téli hónapoN alatt. Az orvos gyakorlott szeme azonban látta, hogy a látszólagos javulás a vég kezdete s páciensének legfeljebb órái vannak még. És tényleg, Gyertyaszentelő Boldogasszony hajnalán a későn kelő nap sugarai niár csak hült kezét csókolták annak, aki nekik oly magasztos barátjuk volt . . . A gyászbaborult jennyei kúria egy pillanatig sem volt üres. A szomorú hírre a falu és a környék apraja-nagyja zarándokolt a ravatalhoz, hogy egy Miatyánkkal rója le a kegyelet adóját s megsirassa a művészben a saját atyját. Mert atyja volt ő az egész községnek, minden falubélinek, aranyos jó szívét ismerték a gyermekek és senki sem távozott tőle soha vigasztalás, segítség nélkül. Február negyedikén reggel a szánkók százai csak agy ontották a gyászolók nagy tömegeit, akik a művészt utolsó utján elkísérni kívánták. A hatóságokat a kisszebeni főszolgabíró képviselte. Az egész tél igazán olyan volt, amilyennek minden ember kívánja a telet- Fehér lepel borította az egész vidéket, melyen a nap sugarai megsokszorozódva, vakitó fénnyel töltötték be a hegyeket és völgyeket. S íme, a temetés napjának hajnalán a nap is gyászleplet öltött s oly sűrű köd szállt a községre, -hogy sem előtte, sem utána nem volt rá példa. Mikor pedig a koporsó megjelent a kastély előtti terraszon, a nap ledobta néhány percre köd'fátyolát, hogy utolsó bucsucsókot leheljen a Mester koporsójára, majd ismét eltűnt a köd- takarója mögött . . . A falu egyszerű lelkésze — az elhunyt saját kívánsága szerint — minden -fény és pompa nélkül búcsúztatta el a halottat. Gyászbeszédek sem voltak, amelyek helyett azonban ott ragyogott minden jelenlevő szemében a bánat könnye, még a zordoin hatósági kiküldött szemében is, pedig ez nem is gyászolni jött oda, hanem azt ellenőrizni, hogy milyen nyelven megy a szomorú szertartás . . . Mert más időket éltünk már akkor. És amit nem adott meg a nagy, világhírű művésznek a hatóság, megadta azt hajdani földesurának a szin- szlovák község népe- Minden mesterséges rendezés nélkül, önként jött a gyászos szertartáshoz tizenkét lenhaju, fehér gyolcsruhába öltözött leányka, hogy a halottat csak akkor hagyja el, amikor annak porai az anyaföldnek átadattak. Akit ennyire szeretett a szlovák nép, az nem volt annak soha rossz atyja. A jernyei temető fenyőinek árnyékában alusz- sza örök álmát Szitn-yei Merse Pál . . . T. J. Szépségápolás. Bátor vagyok Hölgyeim nagyrabecsült figyelmüket felhívná. Azon hölgyek, kik még nem kerestek fel, legyen alkalmuk megismerni, hogyan lehet a-rchibá- kat sikeresen eltávoztam. Intézetem legújabb párisi és londoni apparátusokkal fel van szerelve. 25 évi szakadatlan munka, tanulmány, utazás és sokévi külföldi praxisomnak köszönhető az eddigi siker, amelyet sokezer köszönőlevél bizonyít. Azon hölgyek, akik személyesen nem kereshetik fel az intézetemet, levélileg forduljanak bizalommal hozzám, kérem leírni, mit szeretnének, elemi és pontos használati utasítással küldök szereket biz-, tos hatással, utánvét mellett. Szeplő, májfolt, fakó teint ellen szükséges garnitúra Ke 36.— Zsiros likacsok (pórus, bőratkás), vörös arcerek, fényes bőr, foltok sikeres eltávolításához szükséges garnitúra Ke 36— Bőrujitó garnitúra, 4 nap alatt megújul a bőr, nincs gátolva hivatásában, legújabb módszer Kő 80.— Szemölcs, anyajel, gries, pigmentpontok, libabőr, fájdalom nélkül, nyak- fehérités, kebelápolás Ke 36— Korai ráncosodás, petyhüdt bőr, garnitúra Ke 36.— Hajtalanitás karokon, lábakon, garnitúra Ke 36.— Arcszépitő garnitúra Kő 36.— „Iza" szépségápoló intézet ÍNSTITUT DE BEAUTÉ IZA ALEXÍOVÍCH BRAT1SLAVA, STEFANIK U. 19.-ÍI. EM. Egész nap nyitva(Párisi elismerő oklevél és aranyérem.) \k: a Prágai Magyar Hírlap hirdetésére hivatkozik, a szerek árából 20 százalék engedményt kap. Szőagetfek, függönigült várrom. Moquelte és ÜOfi»9en l*l*ÍOrl*el*0BéÍ€ Kassa, Fo-u. 76. Karamani ieríiök és Eíamin és Tussor SioóroKc szép vála$ztiéitfi*axn SzentháromságPiig&osiIM S4 Ke. Széianieé § Ki lói. szoborral szemben I
