Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-07 / 30. (773.) szám
. v • . • . ' Törvény a kisebbségek védelmére — Észtországban Révai, február 6. Az észt parlament egyhangúan elfogadta a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájáról szóló tön _n3r ja vaslatot, mely a népszövetség alapelvein épült föl. Észtország lakosságából 5.3% orosz, 2 százalék német 1.7 százalék pedig más nemzeti kisebbség. Szombat, február 7. Súlyos katonai repülőgépszerencsétlenség Olmütz mellett Olmtítz, február 6. Kremsieri telefonj-e- lenfcések szerint ma délelőtt 9 óra 30 perckor egy Smodiik-tipusu repülőgép a kremsieri állomás közelében a Brandl-utcába zuhant. Rozehnal tizedes, a pilóta, azonnal meghalt. Filip főhadnagy megfigyelő súlyos égési sebeket szenvedett. Kórházba szállították. A repülőgép teljesen elégett. A 2. repülőezred, amelynek keretébe a lezuhant repülőgép tartozik, azonnal vizsgálóbizottságot küldött a helyszínre Olmützböl. Erős áresés a chicagói és a prágai gabonatőzsdén Chicago, február 6. Arra a hírre, hogy a kormány szigorú vizsgálatot indít a tözsde- manöver ellen, a búzaárak erősen estek. A májusi búza tőzsdezáríatkor 1.92.62 dollár. Prága, február 6. Az amerikai birek hatása alatt a prágai terménytőzsdén a búza és rozs ára 4—5, az árpa és zab 3—4 ponttal esett. Krónikus kormánykrizis Poroszországban Berlin, február 6. A nemzeti sajtó azon az állásponton van, hogy a centrumpártból kikerülő esetleges porosz miniszterelnöknek nincs semmi kilátása a helyzet megoldására. A Lokalanzeiger élesen fordul a? centrum követelései ellen és követeli, hogy oly gyorsán, mily gyorsan csak lehet alakítsák meg az állampolgárilag beállított néppárt kormányát az osztálypártok részvételé nélkül, vagy ha? ez nem megy, oszlassák föl azonnal a porosz országgyűlést. Horion centrumpárti miniszterelnökjelöltnek így igen nehéz a helyzete s Braun szociáldemokrata miniszterelnök lemondásával ismét a legkét- ségbeejtöbb bizonytalanságba került a porosz kormányzás sorsa. xx A legkiválóbb púderek és toalettszappanok, melyeiknek kozmetikai hatásuk nagyszerű és az illatuk csodásán finom, Procháska parfümériájában kaphatók. Elloptak egy asszonyt Belgrád, február eleje. Üszkübben, Macedónia régi szerb császár- városában élt Sta.vra jómódú kereskedő Menka nevű feleségével. A köztiszteletben álló házaspárnak csodaszép lánya, aki Sul- tana névre hallgatott és szépségéről egész Macedóniában hires volt, gyakran megzavarta a házaspár boldogságát. Az öregek, akik különb embert akartak nevelni lányukból, mint milyenek ők maguk voltak, elküldték egy svájci leánynevelö intézetbe. Ez volt a család végzete, mert mikor a lány visszajött, magával hozta a müveit nyugat újkori forrongó eszméit. Nőemancipációval volt neki tele a feje és sehogysem tudott belehelyezkedni a családja patriarchális életébe. Macedóniában még mindig a patriarchális jog uralkodik. Az apa a család korlátlan ura és parancsai szentek, Ö határozza rneg, hogy a lány kihez menjen férjhez s hogy a fiú kit vegyen el feleségül. Ezenfelül Macedóniában tombol a sovinizmus és ha’ egy macedón ember meglát egy szerbet, kiköp előtte. Szinte lehetetlen, hogy Macedóniában macedón és szerb között házasság jöjjön létre. Stavrá is macedón volt, ellenben leánya érthetetlen módon a szerbeket részesítette előnyben. Atyja azt akarta, hogy Szófiába menjen férjhez, de a lány ellenkezett. Az apa Üszkübbel is megpróbálta, de Sultánának ez sem tetszett, hanem egy szép napon egy Stajic nev.ü szerb kereskedővel Be1grádba> szökött. Ott házasJfíindennap add út a !apofi egy tétovőxó ismerősödnél*. mig meg nem gysőződífs arról, Aogy a í?rágni Jlíagyor jfáir- fag» a magyarság étde/ieií sxoígáfja ! ságot kötöttek és boldogan éltek. A szülök elátkozták lányukat és a modern nevelést, de a szülői szeretet erősebb, minden házasságnál és igy a szülők mindent elkövettek, hogy lányukat magukhoz visszaédesgessék Rá akarták bírni arra, hegy hagyja el férjét és jöjjön vissza Oszkübbe, de mivel ebbe a lány nem ment bele, beletörődtek sorsukba. Egy nap azonban a férj távollétében váratlanul megjelentek a fiatal asszony lakásán és rábeszélték, hogy jöjjön Üszkübbe. A leány útközben megszökött tőlük. Erre másnap levelet kapott a szülőktől, hogy megbocsátanak neki és bocsánatuk jeléül másnap délelőtt meg fogják látogatni. Kérték a fiatal asz- szonyt, hogy ne szóljon erről a férjének. Sul- tana férjének a történtekről egy szót sem szólt s mikor a szülők másnap újra megjelentek a lakáson, az apa egy üveg szilvóriumot tett az asztalra azzal, hogy legyen ez az üveg a békesség és a családi boldogság szimbóluma. Kérte leányát, hogy igyanak belő'le, mikor azonban ivásra került a sor, az Öregek tartózkodtak az Italtól, mert, úgymond, öregek már és a szesz a fejükbe száll. Az asz- szony, aki boldog volt, hogy szüleivel végre megegyezett, felhajtott egy poharat. Rögtön utána szédülés fogta el és azonmód egy karosszékben elaludt. A szülők erős altafószert kevertek az italba. Berlin, február eleje. (Saját levelezőnktől.) Az ezidei frasang voltaképpen már Szilveszterkor kezdődött. Azóta szakadatlan sorban következik bál bál után, a rendezők minden termet lefoglaltak, a posta sorra kézbesíti a meghívókat és a plakátok is arról beszélnek, hogy és hol, merre lehet az időt estétől reggelig eltölteni. Rettenetes a különbség a múlt és a jelen között. A frasang is hirdeti, hogy a háború óta a földkerekségen minden megváltozott. A régi farsang minden táncos szabadsága mellett is még megőrizte az erkölcsösebb múlt nemes hagyományait, voltak házibálok, amelyekben könnyen egymásra találtak a szerető szivek, voltak jelmezes mulatságok, álarcos bálok, az egymás keresésének és megtalálásának ezer meg ezer mulattató ötletével díszítve és voltak igazi bálok, arra hivatottak, hogy jó zene mellett kipirult arccal hódolhassanak a tánc kultuszának fiatalok és öregek; egy-egy báli műsor örök emléke maradt ábrándos sziveknek, egy titkos kézszoritás vagy szívből fakadó vallomás a tánc hevében fordulópontja lett sok ifjú életnek ... Most mindennek vége- Nincsenek házi bálok, mert az élet drága és vajmi kevesen tudják a nagy vendéglátás költségeit fedezni. Nincsenek jelmezes mulatságok, nemcsak azért, mert a kötelező jelmez a vendégek egy részét visszariasztaná, hanem mert ez a régi mulatság valóban keveset érdekel. Csak bálok vannak. Ragyogó fénytől elárasztott termekben. Gyönyörűen díszített asztalokkal, amelyeken kötelesség drága italt fogyasztani. De nem muzsikál a cigány, hanem az uj, modern zenekarok játszanak, melyeket muzsikus fül soha megszokni nem fog. Táncolnak is, itt-ott, rendkivül keveset, a régi táncokat a fiatalság már alig ismeri. Strauss valcerjei- nek nincs közönsége, ellenben a modern, nem nagyon illemtudó, de annál érzékibb táncokat már többen járják, hisz azokat kiki a saját Ízlése, tudása és szenvedelme szerint táncolhatja- Nincs is ennek a sportnak manapság más célja, minthogy vele és általa a nőnek hódoljanak, de a mulattatás, szórakozás, a táncban való kedvtelés minden látszata nélkül. Azután a bál arra is való, hogy a hölgyvilág gazdagságát bemutathassa, vagyonát csillogtathassa, a hírlapok báli névsoraiban is csak szinigazi gazdagok kapnak helyet, hadimilliomosO'k,-az infláció meggazdagodottjai, a filmvilág csillagai. Természetesen a ragyogó formaruhák, az érdemrendek, a diplomaták szines frakkjai eltűntek, csillogó koronák nem díszítik a női fejeket, ma a fehér paróka uralkodik, de annál több a gyémánt, az arany láthatóan nehéz formájában és az ezer színben tündöklő drágakő a fülekben, az ujjakon, a márványos kebleken, a mellényeken és minden báli öltözet valóságos költemény, modern, mindent sejtető, de keveset mondó, színekben gazdag de -=■ minden szellemi tartalom nélkül. És a régi bálokban rendszerint volt egy központ, vagy áz udvar, vagy a politika, vagy a művészet vitte a h> szerepet, most nincs tekintély, megszűnt a rang, a művészetnek nincs pénze, a vagyon beszél és á téli bügyelláris letör mindén korlátot. A mérleg pedig az, hogy például a múlt esztendőbep Erre az apa leszaladt az utcára, ahol egy cigánykocsi négy felbérelt ember őrizete alatt várakozott. Kettő közülö'k egy koporsóalaku ládát emelt le a kocsiról, amelybe a lakásban a fiatal asszonyt, aki mélyen aludt, belefektették. A ládát visszavitték a kocsira, szénával borították le és a kocsi Nis irányában indult el. Délben a fiatal férj hazaérkezett és rögtön látta, hogy mi történt. A szomszédok kárörvendve újságolták neki, hogy a fiatal asz- szonyt két öreg látogatta meg. Többet nem tudtak, vagy nem akartak tudni. Csak az egyik jóakaratu szomszédasszony figyelmeztette a férjet, hogy a kocsi Nis irányában távozott. A férj azonnal értesítette a rendőrséget, kocsit fogadott és néhány barátjával a szökevények után eredt. Sikerült neki az üldözötteket abban a pillanatban lefülelni, amikor ezek a ládát, amelyben felesége volt, vonatra akarták tenni. A pályaudvar közönségének élénk részvétele mellett egy kis box- meccset rögtönöztek, amelyben az üldözők maradtak a győztesek. A férj kiemelte a ládából feleségét, aki a hideg levegőn azonnal magához tért. — Oh, ezek az átkozott szerbek! — kiáltott az apa, miiközben a férj a feleségét kocsiba ültette és boldogan távozott vele. R. L. Berlinben a házasságkötések száma ötvenezerről harm ncezerre csuszot le. A farsang megszűnt mint házasságközvetitő szerepelni. Polgári bálokról sem lehet többé beszélni. A polgárság visszahuzódott egyesüléseibe és a nagy nyilvánosság alig hall mulatságairól. Az egykor oly hires alpesi bál is a múlt szép emlékei közé tartozik. Pedig milyen elragadó volt, amikor a régi Kroll-szinházban, amelyet azóta újjáépített a mai Kaufmann honfitársunk, farsang kezdetén felállították egy alpesi vidék kulisszáit és a báli vendég hatalmas hegyek között kalandozhatott az egyik olcsó korcsmától a másik pezsgős pa- viílonig. Még szebb volt, amikor éjféltájban a terem elsötétedett és rettentő villámlás meg égdörgás közepette egy igazi alpesi égi vihar csodáit élvezhették a megrettent hívők és hitetlenek. Ilyenkor szabad volt a csók, a szerelmi vallomás és ha az első igent el-el- nyelte a vihar csattogása, a mamák rendszerint idejekorán megérkeztek, hogy tető alá hozzák — a fiatalokat. Hja, mindez csak volt- Ma nincs alpesi vidék, de van újsor, mindenféle berlini meg müncheni, a köznép nem is akar többet és jobbat, fő az, hogy ne kerüljön sokba. Hogy még nagyobb legyen a mulatság, hogy a jókedv megnyissa az erszényeket, a kisebb termekben sült libát sorsolnak ki a mulatók között, a nagyobbakban pedig — disznót ölnek, valóban és képletesen, de a disznótor minden gyönyörűségéből kijut annak, akinek az erszénye birja. Bárhova is tekint az idegen Berlinben, a szállók ötórai teáiból, a bálokból, az egyesülések életéből, meg a köznép mulatságaiból hiányzik az igazi élet, a termek tultömöt- tek, az emberek esznek, isznak, táncolnak, flörtölnek és mutatják, hogy jó a kedvük, de a valóságban a legtöbben örvendenek, ha hazatérhetnek, mert nem igy fest a farsang, amelyet a német megálmodott és szeret. Mindez nem alkalmas arra, hogy báli divatot teremtsen. A báli csodák Párisból kerülnek Berlinbe. Itt a legújabb párisi divat az uralkodó, hasztalan haragszanak a németek hivatalosan a franciákra, divat terén épp úgy hódolnák neki, mint a béke idejében. Aki azonban nem teheti, hogy Párisból hozassa öltözékeit, akinek nincs pénze drága kelmére, jó szabóra, pompázó díszre, csipkére, — az áruházban olcsó pénzen hozzájuthat egy-egy báli ékességhez. Annyi kész báli öltözék várja nap-nap után a vásárlókat az áruházakban, hogy fél Berlint egy nap alatt fel lehet öltöztetni. Ezek a kész ruhák persze párisi utánzatók és ha nagyon gyorsan ki is tűnik olcsó voltuk, azért egy farsangot kibírnak és más céljuk alig van. Farsang van, hirdetik a kereskedők kirakatai, farsang van, kiabálják a falragaszok százféle módon, rikító betükk.el és szines képekkel, farsang van, beszélik áz újságok és a német mulat, mert újra birja. mert keresete megengedi, mert társadalmi állása követeli és mert végre mulatni is kell. Üe ez a farsangi mulatozás rideg kötelesség, áldozat, nem melegít. csak szines függöny, amely elfedi a jelen gondjait, nyomorát és erkölcsi fogyatékosságait ... V. ■*<>♦♦♦• **************°*************** **************** *^************^* A német farsang Mulatnak a néni' lek! —- Farsang végéig minden báli termet lefoglaltak a mulatók — N ncs többé jelmezes bál — Vége az alpesi báloknak — Hogy mulat a köznép? — Újsor és disznóölés — Mai divat — Hogy lehet olcsó báli ruhát venni? $ A P. M. H. SZOMBATI ROVATA írja: Vulpes. Ónapsöfla boája — Egy vidáman elmondott szomorú eset — Barátom belémcsimpaszkodik és elkezd mesélni: — Harmadnapja úgy ilndult, hogy életem legszerencsésebb napját élem. Délután részegre nyertem magamat kártyán. Este pompásan vacsoráztam. Vacsora után egy zenés kávéházban vidám társaságiban mulattam. Voltunk vagy tizenketten s engem a szerencsém a fitosorru művésznő mellé juttatott, akit már régóta imádóik. — Nagyszerű napom volt. Amit hires Írók és humoristáik tiz éven át elméset és ötleteset kieszeltek, nekem mind az eszembe jutott. Sziporkáztam, miint a tűzijáték. Én voltam a társaság középpontja. Bájos szomszédom annyira el volt ragadtatva, hogy egészen közel húzódott hozzám. Szinte éreztem, hogyan ugrándoznak közöttünk a villamos szikrák. Mondom, hogy szerencsés napom volt. — Éjfél .után útra kelt a társaság hazafelé. Tudod, hogy szokott az ilyen hazamenetel történni. Megindul a nyáj. Elől egy vezérürü, utána kettosé- vel-hármasával a többi. Mennék utcákom keresztül vidám csevegéssel s hol itt, hol ott el-elmaradozik &gy-egy pár. Akiik már hazaértek. Mindig mesz- szibbre jutottunk és mindig kevesebben 'ettünk. Végre kettesben maradtunk. Én ujjongtam. — Barátom, ilyenkor kell ütni a vasat, amíg meleg. Hát én ütöttem. Mondom, hogy elememben voltam s a fitos művésznő lépésről-lépésre jobban lágyult. Már szinte összeolvadtunk, anmyira egymáshoz simultunk. — Most jött a döntő pillanat, önagysága megállt s becsöngetett egy házba. Valamit szerettem volna neki súgni, de ebben a pillanatban önagysága felsikoltött: — Szent isten, a kávéháziban felejtettem a kék rókámat. — Ez csak szerencse, barátom! Mert mi következük ebből? A világ legtermészetesebb dolga, hogy őnagyságát rögtön vigasztalni kezdem: — Csak menjen nyugodtan fel a lakására, én elrohanok a boáért. Biztosan megvan. Olyan nagy sokadalomban senkise lophatja el. Egy félórácskát várjon s én rögtön hozom a boát. — Persze beleegyezett s én rohantam vissza. Hiába, gondoltam magamban, szerencsés fiokó vagyok. Már most akár megvan a cica, akár nincs meg, egy félóra múlva a művésznő lakásán vagyok. Éjjel. S ő nagysága a nyakamba borul őrömében vagy bánatában, az végeredményében mindegy . . . — Tehát száguldók. Tiz perc és a kávéfaázban vagyok. S már hozzák is elém a rókát: — Itt tetszett felejteni. Mindjárt gondoltuk, hogy vissza tetszik érte jönni. Tessék . . . — Barátom, amikor az embernek szerencséje van, megy minden, mint a karikacsapás. — Tudod te, mi a rohanás? Vagy még inkább: tudod, mi a száguldás? Vagy leginkább: tudod, mi a repülés? Én rohantam, száguldottam, repültem a művésznő otthona felé. — Egyszerre megragad valaki a mellemen: — Hová, hová oly sietve? — Nem látja, hogy rohanok? — De látom. Éppen azért voltam szives megállítani. Hát most gyerünk szépen az ellenkező irányban. — Rendőr volt a kiváncsi ismeretlen. — Elkezdtem neki magyarázni az eseményeket. Tőlem telhető világossággal: — Nézze, bácsi! Ott fejtettük ezt a Kék rókát a kávéházban. Érte mentem s most viszem haza. Jó, jó — mondja a rendőr. — Minden tolvaj ezt szokta mondani. De hogy felejthetett az ur egy bóját a kávéházban? Az urak nem szoktak bójával járni. Ahol bója van, oda asszony is kell. Hol a bójához való asszony? — Odahaza. — Hiszi a pici. Ha az urnák a felesége elveszti a bóját, maga is keresi. Ki látott már olyat, hogy a férj külön sétál éjszaka, a feleség is külön sétál meg a bója is másfelé sétál? — Beszélhettem váltig, a rendőr csak vitt. Hiába kérleltem, magyaráztam, fejtegettem — minél többet beszéltem, annál jobban vitt. S még csak nem is haragudhattam rá, mert mivelhogy igaza volt. Ki szokott magános férfi kék rókával sétálni az utcán. — Mit volt mit tenni, fejedelmi borravalót Ígértem a jó embernek: csak most eresszen a dolgomra. Reggel majd magam jelentkezem a rendőrségen s megmagyarázok és bebizonyítok mindent. — Erre még meg is kötözött a rend éber őré. És vitt egyenesen a dutyiba. Csak másnap déleiőtl tíz órakor hallgattak ki. Az éjszakát két csavargóval, három betörővel és jelentékeny számú natlábn állatkával töltöttem együtt. Megveregettém á barátom vállát: No semmi. Majd a kitűnő művésznő kárpótolni fog a szenvedéseidért. Barátom fázta a fejét: — Én is abban reménykedtem. De úgy látszik, egyikünk se ismeri az asszonyok természetrajzát. A művésznő, amikor másnap jelentkeztem nála á boával, nem is fogadott. Csak a szobalányával üzente kí, hogy adjam át a boát s mehetek. Csák az ajtón keresztül hallottam a kacagását. Kinevetett. Te, én azt hiszem, az asszony mindent még tud bocsátani, csak egyet nem. Azt sohase bocsátja meg, ha nem akikor jövünk hózzá, amikór ő vár... Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot.
